Den Starkiller

Név: Csillagszilánk

Szint:

Ár:

Leírás: Egy elegáns, majdnem 2 méter hosszú kasza. A legtöbb kaszával ellentétben a markolata is ugyanúgy fémből készült, mint a pengéje. A fő penge is több különböző részből áll, ugyanakkor a markolat vége se tompa, egy éles szúróhegyben végződik, nem messze felette pedig két további penge áll ki a markolatból.

Képességei: Amolyan parazita típusú fegyver, érintkezéssel szívja el forgatójától az energiáját. Minél több varázsereje van a használónak, annál élesebb a penge, ám, ahogy fárad a forgató, vele arányosan gyengül a fegyver ereje is.

Megjegyzés: A történet alapötlete a mangából jött, elvégre ott is kapott Lucy Virgo-tól egy korbácsot Edolas-ban, szóval gondoltam én is kaphatnék tőle valami kis „apróságot”.

Kép róla:


Történet:

Épp az igazak álmát alszom, amikor különös fények zavarják meg pihenésemet.
Lustán felnyitom szemhéjaimat, majd a fény forrása felé tekintek, ami nem más, mint a polcom tetején ékeskedő kulcscsomóm.
Egy nagy nyújtózást követően felülök, majd eltopogok a szóban forgó bútordarabig.
- Ez fura... még sose villogott így... azt akarja, hogy megidézzem? – Motyogom alig halhatóan, miközben közelebbről is szemügyre veszem Virgo kulcsát, amelynek aranyszínű fénye rövid időközönként elhalványul, majd újra felizzik.
- Végül is... szombat hajnal van, egy próbát megér. Szűz kapuja, nyílj meg! – Mondom, miközben Virgo kulcsával egy fénycsóvát rajzolok a levegőbe.
A Hold fényétől ezüstös árnyalatúvá festett szobát hamar átjárja az átjáró aranysárgás fénye, nem sokkal később pedig már Virgo is feltűnik.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek; csodálatos, mindenható démonkirály. – Kér elnézést, miközben lesüti tekintetét.
- Semmi baj... de miért szeretted volna, hogy megidézzelek, Virgo? – Kérdezek rá, egy nagy nyújtózás közepette, majd visszakászálódok az ágyamra.
- Kérdezni szerettem volna valamit.
A léghajó áttetsző, üveges mennyezetének köszönhetően tökéletesen rálátok az éjfekete égboltat gyémántokként beragyogó csillagokra, miközben háttal az ágyamra fekszek.
- Kérdezz nyugodtan, Virgo.
- Ne vedd tolakodásnak... nem muszály választ adnod. De miért harcolsz mindig?
- Miért...? - A kérdés eléggé elgondolkodtató. Egy ideig csak csendesen fekszek az ágyamon, majd közömbös hangnemen válaszolok. - Nem tudom. Csak úgy jön... te is tudod, hogyan csatlakoztam ehhez a céhhez. És miután ez megtörtént, akarva-akaratlanul is folyton-folyvást harcokba keveredek. Az okokat nem is tudnám, és nem is akarom ilyen hányingerkeltő kifogások mögé rejteni, hogy megvédjem a barátaimat, vagy hasonló... Rajtatok kívül nem sok barátom van. De valljuk be, nem vagytok épp a legharcosabb csillagszellemek... de még ha egyszer lesznek is kifejezetten harcra specializálódott kulcsaim, akkor se fogom ölbetett kézzel nézni, ahogy harcolnak... segíteni fogunk egymásnak.
- Értem... végül is, tényleg kedvezőtlen lenne, ha nekem kellene harcolnom olyan kaliberű ellenfelekkel, akikkel már elég sokszor dolgod volt. De, segíteni szeretnék. - Mondja a lány, miközben az ágyam végéhez sétál.
- De hisz mindig segítesz, Virgo. Már számtalanszor mentetted meg az életem. Te vagy a legjobb. - Felelem neki mosolyogva. A lány szavak helyett, egy egyszerű, de gyönyörű mosollyal fejezi ki önmagát, majd materizálni kezd egy tárgyat a kezében. Eleinte nem jövök rá mi is az pontosan, de amikor végez a tárgy megformálásával, már tisztán kivehető a kasza gyönyörű alakja. Tudom, betegesen hangzik, de még sose láttam Virgo-t ennyire gyönyörűnek. Ahogy a Hold és a csillagok ezüstös fénye megvillágítja a hercegnőket megszégyenítő arcán, és visszatükröződnek a fegyver egész létezésén... teljesen elvarázsol.
Átszelemült fejjel figyelem, ahogy Virgo meglendíti a kaszát, majd beszélni kezd.
- Ez egy fegyver, a csillagszellemek világából. Ha kívánod, ehhez a világhoz kapcsolhatom, és a tiéd lehet. Persze, megvan a fegyver negatívuma is... ugyanakkor, ezzel könnyedén megvétheted majd magad.
- Az enyém...? - Kérdezek rá megilletődötten, majd felkelek az ágyamról.
Virgo átnyújtja nekem a kaszát, én pedig elveszem tőle. Mikor rámarkolok, egyből megértem, mit értett negatív oldal alatt. A kasza fémmarkolata jóval hidegebb, mint azt az ember várná, és érzem, ahogy szabályosan kiszívja belőlem az erőt.
- Ennek... ilyennek kell lennie? - Kérdezek rá.
- Igen. A fegyver a forgatója energiájából nyeri az erejét. Nem vagy elégedett? Visszavigyem?
- Nem, tetszik. Elvégre ez egy ajándék tőled. - Fejtem ki neki mosolyogva.
- Viszont, te nem tudsz használni fegyvermágiát, legjobb tudásom szerint, így a hátadon kell majd hordanod. Ebben az esetben, hozok neki egy speciális, fekete bőrfedőt, amivel majd a hátadra csatolhatod, és az energiádat se fogja elszívni addig, amíg le nem veszed róla.
- Köszönöm, megpróbálom majd nem eltörni. Azt hiszem, Csillagszilánknak fogom hívni.
- Bünetetés jár érte? - Kérdez rá szokásos hangnemén, a számára elmaradhatatlan témára.
- Hehe... - Nevetgélek zavarodottan, miközben a tarkómon megjelenik egy nagy izzadtságcsepp.