Véletlen találkozás /Leena és Katsu Inozuke/

Leena nem bánta meg hogy megfogadta Ba’al mester tanácsát, miszerint ideje lenne kimozdulni egy kicsit. Eme jeles helyül magnóliát választotta, ahol mint mindig most is zsongott az élet. Vidáman járkált a úton és nézegette a kirakatott.
- Úúúú azt a ruhát is vedd meg! – szólalt fel Carmen. Ez volt a legújabb, amivel Leenát az őrületbe kergette. Néhány hete ugyan is sikerült rá vennie hogy mennyen el vásárolni, ne pedig folyton a könyveket bújva gubbasszon a szobába, vagy épp agyon verje magát az önjelölt „Halálosztón” ahogy Carmen hívta. Leena engedve a folytonos unszolásnak beadta derekát, aminek az lett a vége hogy végig vásárolta a fél várost, jelentős összeggel megtámogatva Era kisvállalkozóit. Carmen arra is rávette hogy a cuki lakás kiegészítőkön felül még ruhát is vegyen magának, sőt egy csipkés kék melltartóra is rábeszélte, amit Leena azóta se mert fel venni. Akár hányszor csak a ruhadarabra nézett elvörösödött. De most hogy újra ruhás boltok közelében jártak Carmenben újra feltámadt a shopping láz!
- Fejezd már be! Vettem már ruhát! – szólt vissza neki Leena magában.
- És? Nézd meg milyen dögös a szoknya! Na azzal már biztos össze szednél valami palit! – oktatta ki Carmen. Leena ezt már teljesen megszokta. Régebben komolyan feltudta húzni magát mind Carmen hangsúlyán és mind a pasi témán de az utóbbi időben kőkeményre edződött. Már teljesen megszokottnak találta, hogy Carmen csak erről tud beszélni, az lett volna a fura nem teszi.
- Leena hova a pöcsömbe mész? A bolt bal oldalt van NEM EGYENESEN! – rivallt rá Camren.
- Mondtam már, hogy nem együnk a boltba! ÉS TÉMA LEZÁRVA! - zárta le Leena a témát, de ez csak részről volt igaz. Carmen tovább puffogot magába, pontosabban Leena fejében.
Mindeközben Leena az embereket figyelte. Megakadt a szeme egy zsonglőrön aki éppen tűzet fújt egy karikába. Lelassította lépteit és úgy figyelte a mutatványt.

Mindeközben Leena az embereket figyelte. Megakadt a szeme egy zsonglőrön, aki éppen vagy tűzet fújt egy karikába. Lelassította lépteit és úgy figyelte a mutatványt.
Annyira elmélyült a zsonglőr mutatványban, hogy észre sem vette, az utca kellős közepén állt meg. Az emberek sürögtek forogtak körülötte, de őt nem érdekelte, ahogy a tömeg egyre jobban duzzad, csak a zsonglőröket nézte mosolyogva.
Leena órákig eltudta volna bámulni a jelentett, de valaki neki ment, mivel nem volt felkészülve az ütközésre azonnal elvesztette az egyensúlyát és a földre huppant. Az esés közben még az ütés felé emelte tekinteté és egy magas fekete hajú fiatal fiú kissé elmosódó képét látta.
- Eh? – nézett föl kérdőn a földről félig fekvő pózban, bár komoly baja nem esett nem eléggé megilletődött. A fiú azonnal nyúlt is már utána, aggódó arccal.
- Bocsánat, nem figyeltem! – mondta miközben Leena felé nyújtotta kezét. Leena köpni nyelni nem tudott, annyira meglepte a fiú, kellett neki pár másodperc míg megértette hogy mi történt és hogy most a földön fekszik. Ahogy felsegítette Leenát mélyen a szemeibe nézett. Leena elpirult a fiú tekintetétől, olyan volt számára mintha a fiú a lelkébe látna. Ahogy sikerült talpra állnia a fiú még mindig nem engedte el kezét. Leena már nyitotta a száját, hogy megköszönje, de abban a pillanatban nem messze tőlük valami felrobbant. Leena úgy érezte dobhártyája mindjárt kiszakad a robajtól és érezte, ahogy a lökés hullám magával ragadja. Ebben a pillanatban viszont két hatalmas kar ölelte át derekát. Leena a fiúra emelte tekintetét, a fiú közel húzva magához testével védte Leena testét.
Leena szívverés egy pillanatra megállt, teljesen leblokkolt. Majd a fiú megváltozott Leena előtt egy igazi démon állt, de ő nem ijedt meg. A démon szemei nem változtak, ugyan azok a tiszta és kedves szemek voltak. Bár a robbanás nem tartott pár másodpercig, Leena máshogy érzékelte az idő múlását.
- Jól vagy? – kérdezte tőle a fiú újra emberi alakjában.
- Aha, köszi hogy megvédtél.– felelte elpirulva, majd követve a fiú tekintetét a körülöttük lévő terepre. Mindenhol törmeléke, sérült emberek feküdtek.
- Uram isten… - szólalt meg elborzadva. A fiú ekkor már talpon volt és igyekezett minél több embert kiszabadítani. Leena is indult volna utána de Carmen élesen rá kiáltott.
- Te meg a mi faszt csinálsz? Te ne ezzel foglalkozz, hanem inkább gyógyítsd meg őket!
Leena már készült volna vissza vágni, de be kellett látnia Carmennek igaza van, a fiú elboldogul egyedül is. Rögvest oda is lépett a hozzá legközelebb álló sérülthez.
Sokkal többen voltak mint ahogy Leena gondolta, szinte szusszanásnyi ideje se volt. Egyik sebesült után rohant a másikhoz, legtöbbjüknek nem túl komoly égési sérülésük, agyrázkódási vagy csont törésük volt. Egy idő után már elkezdett rangsorolni a sebesültek között, és súlyosabb sérülteket előre vette. Amíg a fiú egyre több és több sérültet hozott ki a törmelékek alól, Leena ereje lassacskán fogyni kezdett.

A fiú segítően támogatta Leenát amikor már erősen zihált. Eközben meg érkeztek a helyi hatóságok is, bár nem éppen a várt módon viselkedetek.
- Ti ott! Megállni! – kiáltotta vélhetőleg a rangidős. Magas megtermett ember volt. Leena megpróbált felállni, de azonnal érezte , hogy ez nem fog menni. Az idegen fiú mintha csak megérezte volna kimerültségét, segítségül jobb karja alá nyúlt és felállította.
- Őrizetbe venni őket! – küldte oda néhány emberét. Leena szájá tátva maradt, fogalma sem volt arról miért pont őket veszik őrizetbe, különösképp, hogy pont nekik köszönhetik hogy az emberke java része nem hallt meg vagy nem vergődik épp halálán. A
- Miiiii? Mi segítettünk ezeknek az embereknek, nehogy már minket vegyen őrizetbe! – szólt vissza idegesen és elrántotta bal karját.
- Majd a börtönben tisztázhatjátok magatokat! – mondta vigyorogva gúnyos hangon a zömök férfi.
Az örök azonnal rájuk vették magukat, és mintha régóta körözött bűnözök lennének, nyakuknak dárdát szegezve kísérték őket a cellájukig. Leena szíve szerint agyon ütötte volna az egész bagázst. Felháborítónak találta az egész történetet.
A cellában hideg volt és hatalmas mocsok. Kissé undorodva lépett be, majd megfordult és hangos csattanással zárták rá az ajtót. Nagyot sóhajtva vissza fordult a cella felé, hátsó priccsen pedig egy vigyorgó öregembert ült. Kihívóan méregette Leenát.
- Szia szívi – mondta kéjenc hangon és felé indult. – Nincs kedved egy kicsit szórakozni? - kérdezte és vállára tette a kezét. Leena már emelte is volna a karját, hogy arcon vágja, amikor a mellette álló fiú egy jól irányozott ütéssel tarkón vágta. Az öreg úgy rogyott össze, mint egy rongybaba.
- Kösz – fordult a fiú felé mosolyogva.
- Egy darabig nem kel fel! Sajnálom, hogy belerángattalak, nem hittem volna, hogy ez lesz a vége! – mondta.
- Ugyan már nem a te hibád! – felelte Leena, - Én tartozom neked köszönettel, hogy megvédtél a robbanástól Egyébként Leena vagyok! – mutatkozott be és mosolyogva nyújtotta kezét a fiú felé.

- Az én nevem Katsu! Te is mágus vagy, de még soha sem láttam gyógyító mágiát személyesen, csak hallottam róla. Örülök, hogy egy ilyen kivételes személlyel találkozhattam. -mondta, Leena pedig rá mosolygott. -Gondolom te is egy klán tagja vagy már! Mi szél hozott erre? Nem ide valósi vagy, az egyszer biztos! - mondta és leült az egyik szabad priccsre.
- Igen a Dragon Fanghez tartozom. Igazából az ünnepséget jöttem megnézni, mivel otthon csak unatkoztam volna. Erába nincs túl sok fesztivál sajnos... - felelte és leült Katsu mellé. - A te mágiád is különös, még sose láttam ilyet. Ez valami alakváltó mágia felé? - kérdezte kíváncsian.

- Mondhatni... Ez démonmágia! A testembe zárt démonnak az erejét használhatom fel akkora mértékben, amekkorát a testem el tud viselni! Ha nem tudja elviselni, akkor szívás... - és itt elhallgatott. Leena sejtette miért. Bár nem hallott még ilyen mágiáról Katsu célzása nyílvánvaló volt. Ha túl sok mágiát vesz kölcsön belehal. Leen szíve elszorult kicsit, mondani szeretett volna valamit Katsunak de nem tudott. Igazából fogalma sem volt mit mondhatna. - Nem pont ilyen ünnepségre vártál gondolom! -szólalt meg szomorúan Katsu - Nem éppen a sitten szerettem volna én se kikötni, de nem verhettem le az őrséget, viszont nincs túl sok kedvem itt dekkolni, úgyhogy lassan megyek!
- Hát tényleg nem ilyenre, de annyira azért ez sem rossz - vigyorgott rá - végül is ha megnézzük csak egy rossz dolog történt a sok jó mellett. Neked köszönhetően nem esett bajom a bomba robbanásban és segítettél eltámolyogni idáig, és ezt a - köhintett egyet - hogy is mondja, nem túl bizar külsejű férfit is leállítottad. A rossz részről pedig nem tehetsz, az a hülye parancsnok az oka mindennek - csicseregte Leena - gondolom kell valami bűnbak a főnöke előtt... Egyébként hova akarsz menni? - kérdezte Leena.

- Tettem amit tennem kellett, a feladatom része Magnolia és lakói védelme! – felelte kihúzva magát Katsu. - Te nem éppen ide valósi vagy, de segítenem kell másokon is, milyen ember az ilyen!
Leena ezen kicsit meglepődött, miközben Katsu fel állt és az egyik falhoz sétált.
- Egész jól elbeszélgettünk, de nem szeretem a zárt tereket! Ha nincs kedved itt ücsörögni, akkor velem tarthatnál egy teára. – mondta, amíg a falat tapogatta. Leena értetlenül nézte mit csinál.
Ekkora Katsu keze átalakult, első ránézésre olyan volt mintha egy szörny keze lett volna. Majd Katsu mintha teljesen természet lenne egyetlen ütéssel a falra csapott lerombolva ezzel. Leena szája tátva maradt. Meghökkenve állt fel, a szétesett fal kisseb porfelhője pár percre elhomályosította Katsu és csak a körvonalát látta.
- Na mi van, nem jössz?! – kérdezte mosolyogva karjait széttárva Leenától. Leena nem tudott megszólalni, csak bámult rá. - Legalább címlapon leszünk az újságokban! – viccelődött, amire már Leena arcán is mosoly jelent meg és bólintott.
- Tehát akkor mi mint szökött rabok beülünk teázni valahova. Igazán frappáns! – mondta nevetve Katsunak.

- Ugyan, ugyan... A szökött rabok az olyan csúnyán hangzik! Mi távozó vendégek vagyunk! - felelte nevetve Katsu. - Egyébként meg nem akárhová ülünk be teázni, hanem hozzám! Én csinálom messze földön a legborzalmasabb teát! - mondta ironikus hangon. Leena erre újra el nevette magát.
Katsu közben egy sikátor felé vette az irányt. Leena követte a fiút de közben nagyon remélte, hogy nem egy sikátorban lakik a fiú. Mint minden sikátor ez is koszos szűk és büdös volt. Leena fintorodva húzta el az orrát, hiszen ő sokkal jobban érezte a szagokat mint mások.
Kicsit szedve a lábam egy sikátorba közlekedek, majd jobbra fordulok, amikor kiérek.
- Nehogy le maradj! - hallatszott fel Katsu hangja, mire Leena sietősebbre vette lépteit. Megkönnyebbülés futott rajta végig amikor kiértek és Katsu egy lakóház bejáratánál megállva ajtót nyitót neki.
- Köszi! - mondta Leena. Egészen a harmadik emeletig haladtak felfelé a lépcsőkön mikor Katsu egyszer csak megállt egy ajtónál. Leena türelmesen várta amíg a fiú kinyitotta az ajtót. Egy teljesen átlagos lakás tárult szeme elé, de Katsun azonnal érezte valami meg változott. A fiú arcára tekintve látta hogy elég bosszús lett, kérdőn tekintett vissza az elé táruló lakásra.
- Saracoooooor! -üvöltötte Katsu, és egy hatalmas fekete farkas jelent meg a szobában.
- Te átkozott! Nem megmondtam, hogy töröld le a lábad, mielőtt bejössz? - kezdett neki Katsu, de Leena ekkor már észre se vette. Elhűlve figyelte az állatott. " De cukiiiiiii!" - kiáltott el magában. Csillogó szemekkel lépett be a szobába a farkas felé.
- Ne haragudj! Nem tudunk együtt élni! Gyere beljebb! - szabadkozott Katsu.
- Ugyan semmi gond! - mosolygott rá Leena de közben a farkas kereste.
A ház maga makulátlan, csak a parkettán éktelenkednek ott a sáros lábnyomok.
- Elnézést kérek a rendetlenségért!
- Jaj Katsu mondom, hogy semmi gond, egyáltalán hogy tudsz rá haragudni? Olyan aranyos!!! - mondta csillogó szemekkel. d
- Foglalj helyet! Addig én felteszem főni a teát. -
Leena engedelmesen bólintott és jó vendégként belépett a nappaliban és leült a kanapéra. Otthonos kis lakás volt, a nappaliból két ajtó nyílt de mivel be voltak csukva Leena nem láthatta a szobákat, de mindez Leenát teljesen hidegen hagyta, csak bámulta csillogó szemekkel a farkast. " Istenem vajon az én tojásomból is majd ilyen édes állatka lesz?"
- Saracor, mi lenne, ha egyszer illedelmesen bemutatkoznál? Told ide a képed! - morogta Katsu ahogy Leena mellé ült. Leena már épp csitítani akarta Katsu amikor a farkas megszólalt.
- Egyszer álmodban elharapom a torkod! - szólalt meg a farkas. Leena először nem akarta elhinni. "Minden sárkányra... ez beszél! KAWAIIIII!" - sikította magában én onnantól már minden csillogott körülötte. - Üdvözlet kislány, a nevem Saracor!
-áhhhh - hallatszott a halk öröm sikoly - De édes vagy Saracor! Tiszta cuki a farkasod Katsu, és még beszélni is megtanítottad! Milyen színű tojásból kelet ki? - fordult Katsuhoz kíváncsian.

- Saracor egy farkasba zárt démon! Ő semmiféle tojásból nem bújt elő! [/color]- válaszolta kissé furán nézve Leenára.
- KOMOLYAN? Váó ilyenről még sose hallottam. Azt hittem ő is tojásból kelt ki.
- Milyen tojásokról beszélsz? - kérdezte Katsu - Én még nem láttam tojásból kikelni farkast! A hüllők meg a madarak szaporodnak tojással, nem az emlősök! - kezdete kissé oktató hangsúllyal magyarázni.
- Azt én is tudom!- felelte grimaszolva Leena - De a mágikus lények tojásból kelnek ki. Ilyenekből mint ez!- magyarázta Leena és kivette a táskájából a ki halvány lila tojását. - Ezt tojást egy boltban szereztem nem is olyan rég. Még nem tudni mi kel ki belőle, de már most a szívemhez nőtt. - mondta és megsimogatta a törékeny kis tojást.