Katsu Inozuke
Fekete Mágus
Hozzászólások száma : 118
Aye! Pont : 2
Join date : 2010. Feb. 03.
Age : 31
Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 2
Jellem:
 | Tárgy: Katsu Inozuke  Szomb. Feb. 13, 2010 8:43 am | |
| Név: Katsu Inozuke
Nem: férfi
Kora: 21 éves
Mágia: Fekete mágia (Démon mágia)
Klán: Fairy Tail
Kinézet: Szinte már fehérnek mondható bőrszíne betegségre utal. Pedig ő ilyennek született. Ha évekig állna a napon, akkor sem változna észrevehetően a bőrszíne. Valószínűleg az apjától örökölt gének. Anyja gyönyörű sárgásbarna szemét örökölte. Sötétbarna borzolt haja is az apjára emlékeztet. Arca félelmetes és komoly. Edzett testalkata van, amit az erdőben élt hosszú éveknek köszönhető. Édesapja bordó sálát hordja a nyakában, afféle talizmánként. Egy sötétbarna trikót és egy pár ugyanolyan színű könyökig érő kesztyűt. Ehhez párosul a fekete nadrág és egy pár fekete cipő.
Jellem: Ő az a magányos farkas típus, de még sincs egyedül. Hűséges társa Saracor a démonfarkas, aki jóban-rosszban mellette áll. Főként rosszban. Nem igazán tudnak szót érteni egymással. Mindketten makacsak és elszántak, védik a maguk igazát. Katsu inkább nyugodt természetű, de Saracor mégis kitudja hozni a sodrából. Katsu csendes és igyekszik kerülni az embereket. Ő egy mondásnak a híve. „Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Ha nem tud valami értelmeset mondani, inkább meg sem szólal. Gondosan megválogatja barátait, ha erre sor kerül. Nem adja könnyen a bizalmát senkinek. Igyekszik magát félelmetesnek tüntetni, de nem olyan vészes, mint amilyennek tűnik. Inkább csak komoly.
Előtörténet:
Legendák könyve
…Egy démon megidézésre kerültetett. Ő volt Beliar – A Halálhozó. Beliar büszke, agresszív és bosszúvágyó. A harcnak él, azt minden körülmények közt keresi. A céltalan pusztításban és gyilkolásban leli örömét. Közel három méter magas, egészen humanoid kinézetű démon. Bőre megszilárdult zöldesszürke edzett acélhoz hasonlítható. Vörösen izzó szemei lyukat égetnek az emberek lelkébe. Pofájából ujjnyi borotvaéles fogak meredeznek ki, amin zöldessárga váladék folyik. Ez egy olyan erősségű sav, ami bármit képes szétmarni. Ezt csak nagy mennyiségű vízzel lehet semlegesíteni. A sav Beliarra nem hat, mert a saját szervezete termeli ki és immunis ellene. Savköpeteivel nem egy embert ölt már meg, de inkább a harcban éli ki beteges vágyait. Bőre miatt nehéz megsebezni, de még egy vértezet is védelmezi, ami elnyeli a támadások erejének nagy részét, legyen az fizikai vagy mágikus csapás. Fegyverei közül, a csatabárdja a legfélelmetesebb. Néhány csapással képes egy egész várost elpusztítani. A fegyverei nélkül is komoly ellenfél, mert félelmetesen gyors és képzett harc terén. Fizikailag tízszer erősebb, mint egy átlagember. Dagadó izmai félelmet kelt az emberekben. Beliar egy igazi gyilkológépezet. Ő az a démon, akit egy hatalmas mágus győzött le. Az ő neve Hachi Inozuke. Ő a világ egyik legnagyobb mágusa. Olyantól szabadította meg a világot, amit évezredekig fognak emlegetni. Ő egy igazi legenda…
Jegyzetek Katsu Inozuke naplójából
A kezdet
Egy viharos télen láttam meg a napvilágot egy kisebb faluban. Édesapám Hachi Inozuke, édesanyám Naiomi Inozuke. Édesapám egy neves mágus volt, aki befejezte a varázslást, hogy a családdal együtt maradhasson. Vett a megtakarított pénzből egy telket, ahol saját magunk termelhettük a megélhetésünket. Édesanyám igazgatta a birtokot, édesapám a földet művelte. Én meg cseperedtem. Teltek múltak az évek, míg nem iskolába kezdtek el járatni. A hétköznapi iskolák nem fogtak meg, de nem akartam a családomra szégyent hozni, ezért megtanultam mindent rendesen. Inkább foglalkoztatott a mágia. Nem tudtam, hogy édesapám egy mágus volt, de nem hittem, hogy ily módon kell, majd rájöjjek. Egy démon támadta meg a várost, úgy nevezték Beliar. Rengeteg mágus küzdött meg vele, míg nem mind elestek. Sorban pusztította az embereket és a várost. Mi a tanárokkal menekültünk a városból, de a démon elzárta az utunkat. Mindenki retteget, sírt és sikongott. Az emberi maradványok és a húscafatok látványa rémületet keltett bennünk. Én se sírni, se sikítani nem tudtam, teljesen leblokkoltam a démon láttán. Már ép eszű ember nem próbált volna minket megmenteni, ám amikor a démon ránk rontott volna, egy vízsugár a házakon átütötte az egyik sikátorból. Édesapám jelent meg és hessegetett minket, hogy tűnjünk el onnan. Mindenki rohant csak én maradtam ott. A tanárom a karomnál fogva ráncigált, de egyszer csak abba maradt. A tanáromnak hiányzott a felső teste és szinte farkasszemet néztem a démonnal. Apám egy röpke mozdulattal kettőnk között termett, de a démon karja átszúrta apám testét. Erre csak egy mosollyal reagált a vérköpés után és egy mágikus pecsétet hozott létre a kezével. Az egyikkel a démont a másikkal engem fogott meg. Ekkor a démon szikrázó fényként megsemmisülni látszott. Édesapám összerogyott és egy utolsó mozdulattal felém nyúlt és néhány szavat nyögdécselt felém.
- Te leszel a megváltó! Te teszed, majd jobbá a világot!
Utolsó szavai után karja a földre zuhant és eltávozott közölünk. Ekkor egyszerűen összeestem és elvesztettem eszméletemet.
Temetés
Édes apám holtteste mellett ébredtem fel, megannyi mágus mellett, akik körbeállták édesapámat. Csak néhány szót tudtam kivenni, amit mondtak.
- Szóval ő lenne az? A hatalmas démonvadász Hachi Inozuke?
Ekkor én krokodilkönnyekkel küszködtem, teljesen nem is fogtam fel még a történteket. A rengeteg halott ember és édesapám halála. Ez hirtelen sok volt és odarohantam félretuszkolva a mágusokat. Apám holtteste mellé rogytam és zokogtam.
- Apa! –hangzott elnyújtva siralmas, fájdalmas kiáltásom.
A mágusok csodálkoztak, hogy honnan kerültem oda, azt hitték, hogy halott vagyok. Ostobák, nem tudják, hogy én most születtem újjá, persze ezt, akkor még én sem tudtam. Hátrébb rángattak apámtól és hirtelen lángba borult.
- Ródd le tiszteleted, apád előtt! –szóltak.
Végig kellett nézzem, hogy apám hogy ég hamuvá. Majd hazaráncigáltak a városon kívüli telkünkre. Édesanyám már várt. Mikor a mágusok közölték a híreket anyám együtt zokogott velem. Évekig teljesen sokkos állapotban voltam. Apám utolsó szavai jutottak az eszembe. Vajon, hogy értette? De ez a pár év alatt sikerült rájöjjek.
A sötét korszak
Anyám nem bírta a házimunkát és én sem bírtam mindent megtenni tizenhat évesen a dolgaim mellett, ezért sokat veszekedtünk. Mindig addig jutottunk el, hogy édesapám nincs többé. Ekkor egy gondolatot halottam a fejembe. Öld meg! Jobb lesz! Először nem figyeltem rá, de utána még hangosabban szólalt meg a fejemben a hang. Öld meg! Én hangosan elkezdtem kiabálni.
- Nem!
Édesanyám teljesen bolondnak nézett és kifutottam a mezőre.
- Miért nem ölted meg te ostoba? Biztos jobb lett volna utána. –szól a mély hang ismét.
- Hagyj békén! –morgom magam elé.
- Talán az a baj, hogy te is megtennéd, de nem mered! -mondta
- Mit akarsz? –kérdeztem idegesen.
- Emlékezhetnél rám, elég merész cselekedetett tett az a rohadt mágus. –mondta szemrehányóan.
- Miről beszélsz? –kérdem kíváncsian.
- Belezárt a te nyamvadt testedbe. –mordult rám.
Ekkor eszembe jutott édesapám.
- Hallom ám a gondolataidat is, nem kel hangosan beszélned te idióta. –ordít a fejemben.
- Te lennél a démon? – mondom dühösen.
- Én vagyok Beliar – A Halálhozó! Tudok rólad mindent nyamvadt teremtés. Végig hallgattam az összes gondolatodat. Előttem nincs titkod.
- Hagyjál! –üvöltöttem nagyot a világba.
Aki éppen ekkor láthatott, nagy baromnak nézhetett. Így ment ez két évig és elhagytam édesanyámat.
Az utazás
Egy erdő mélyét jártam aznap este mikor tizenkilencedik életévemet éppen betöltöttem. Telihold volt. Én szállásra és meleg ételre vágytam, de nem értem el egyik várost sem. Az éjszaka csípős volt és félelmetes. Tüzet raktam és ledőltem az egyik fa tövében. Farkasok vonyítását hallottam, amint a teliholdat üdvözlik. A sötét éjszakát nem zavarta meg semmi, egy darabig. A fény nem zavarta el az állatokat. Egy farkas falka ütött rajtam váratlanul. Annyira volt időm, hogy egy hosszabb égő fadarabot kapjak ki a tűzből, és azzal próbáljam fedezni magamat. Ám egy váratlan pillanatban mögülem egy másik farkas ugrott elém és a többi farkasra vicsorította fogát, ami sokkal nagyobb és élesebb volt, mint a többieké. A farkas termete és bundája is másabb volt. Termetre nagyobb és bundája tömörebb volt a hétköznapi farkasokhoz képest. Váratlan fordulat történt, amin teljesen ledöbbentem.
- Húzódj hátrébb! –mordul rám a farkas.
Itt teljesen leesett az állam. Tettem, amit mond nem akartam kilátástalan helyzetbe kerülni. Egy kis morgolódás után a farkasok elrohantak. A védelmezőm, megmentőm, pedig ott maradt.
- Ki vagy te? –kérdem.
- A nevem Saracor! Egy farkas testbe zárt démon vagyok.
Na itt a másik, egyre jobb dolgok történnek velem.
- Éreztem az aurádon a démonszagot. De te egyáltalán nem vagy az.
- Hát, nem igazán.
- Szóval emberen nem lehet átvenni az irányítást a test felett, de állatokon lehetséges. Hát, peches vagy barátom. –szól a bentlakóhoz.
- Pedig nagyon érzem az aurádon, hogy erős vagy és a bosszúra vágysz.
Én igazából szóhoz se tudtam jutni.
- Ez szórakoztató! Sokkal erősebb démon vagy nálam, de egy emberi test mégis fogva tart.
- Használd ki halandó, hogy ilyen erő birtokában vagy!
- Hogy érted, hogy használjam ki?
- Te tudatlan idióta! Rendelkezel a testedbe zárt démonod erejével.
- Miért osztod ezt meg velem?
- Mert unatkozom, és ez szórakoztat.
- Miért mentettél meg?
- Te tényleg egy idióta vagy! Mondtam, hogy a démon szagát éreztem rajtad.
- De, ha érezted, akkor tudhattad volna, hogy meg tudom védeni magam.
- Igen, de ha elpusztulsz, akkor a démon kiszabadul.
- Nem a társadat kellene, akkor kiszabadítanod?
- Ő nem a társam! Nincsen a démonok között igazán szimpátia. Mi lenne a poén abban, ha kiszabadítom? Még lehet, hogy meg ölne engem is.
- De, akkor te is kiszabadulsz a testből.
- Tévedés! Nem ugyanaz történt vele, mint velem. Én, ha meghalok, akkor egy újabb testbe költözök be. Ezért már nem próbálkozom. Megszoktam a farkas létet. A mágiát eddig nem tudták megtörni, mert egy teljesen ismeretlen mágiaforma volt.
- Mi lenne, ha valaki megtörné?
- Vállalkoznál rá? Kössünk egy alkut!
- Alkut?
- Igen! Te megpróbálsz kiszabadítani a börtönömből, én pedig megtanítalak, hogyan használd ki a benned lappangó démon erejét.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy kihasználhatod a démon tulajdonságait.
- De én nem konyítok a mágiához.
- Majd fogsz, ha beleegyezel.
Ez volt minden álmom, hogy ne hétköznapi életet éljek, vágytam a kalandra, az izgalomra, amiből már elég megadatott, de itt az újabb lehetőség. Édesapám lehet, hogy erre gondolt. Így fogom talán megváltani a világot. A rosszat elpusztítom, a jót életben hagyom.
- Rendben van!
A tanítás
Éjt nappalt át edzettük fizikumomat az erdőben, ahol már egy kényelmes kis kuckót is összeeszkábáltam. Saracor azt mondta, hogy a fizikumomat és állóképességemet azért kell fejlesszem, mert nem bírom másképp használni a démon erejét, mert az erő elpusztítaná a testemet. A rengetegben megtanultam vadászni és az állatok szokásait is megismertem. Egy év alatt olyan fizikumom lett, hogy nem ismertem magamra. Ekkor kezdődött csak a neheze, ahogy mondaná Saracor. Számomra a mágia elsajátítása könnyen ment. Először is a lelkemben levő démont kellett jobban megismernem, ami nem volt nehéz. Könnyedén kiismertem, mert a gyilkoláson kívül nem sok minden érdekli. Folyton azt szerette volna, hogy Saracort nyírjam ki, de ezt neki sose mondtam el. Idővel sikerült átformálnom egy mágia segítségével a testem, ami démoni torz külsőt adott számomra, viszont hatalmas erőt. Olyan erőt, amiről nem is álmodtam volna. Időközben egész jól megbarátkoztam Saracorral. Nem sok közös van bennünk, de aránylag jól kijövünk egymással. Addig fog velem tartani, amíg meg nem szabadítom a börtönző mágiától. Arra is gondoltam, hogy megölöm, de utólag jelezte, hogy az alku megszegése súlyos következményekkel jár, meg úgy is egy újabb testbe költözne a démon. Hiába, nincs mit tenni. Ezt a gonoszt nem tudom elpusztítani addig, amíg meg nem töröm a mágiát. De, ha úgy vesszük, akkor annyira nem is gonosz. A farkas is egy kutyaféle és egész hűségesnek bizonyult ebben a testben. Sikertelen volt a mágiát megszüntetni, ezért arra gondoltam, hogy mi lenne, ha egy céhhez csatlakoznék. Ott még pénzt is kapnék, és tudást is szerezhetnék. Saracornak nem tetszett az ötletem, de belátta, hogy nincs más választás, ha ki akarom szabadítani. Így elindultunk, hogy felvegyenek egy neves céhhez a Fairy Tailbe. Sok jót hallottunk róla és sok rosszat. A tagjai nem fogják vissza mágiájukat és a hatalmas pusztításoknak sincs túl nagy jelentősége. Ez kedvemre való.
Fairy Tail
Itt vagyunk, megérkeztünk. Végre. Első nap és most teszem be a lábam először a központjába. Benyitok az ajtón és a látvány nem túl kecsegtető. Nagyon kevesen vannak. A lépteimet figyelem kíséri, de nem is annyira engem, hanem a mellettem osonó Saracorra irányulnak a tekintetek. Egy zsebben elférő ember ugrik elém. Kis bajszos öregember.
- Mit szeretnél …?
- Katsu… Katsu Inozuke.
A férfi szeme kikerekedett. De nem Saracor miatt, hanem a nevem hallatán.
- Tanítvány szeretnél lenni?
- Úgy van.
- Hát legyen, Isten hozott a Fairy Tailben! Az én nevem Makarovo.
Ez gyorsan ment. Örültem volna egy ünneplésnek, de kivel, nem ismerek itt senkit.
- Gyere velem! –szólt a manó, aki a góré volt egyben.
Én követtem, majd mikor nem halott senki, hozzám szólt.
- Te lennél Hachi Inozuke fia?
Itt teljesen ledöbbentem.
- Én lennék, de honnan ismeri az apámat?
- Ő volt a Fairy Tail egyik legkiválóbb diákja.
- Tessék? Szóval ő is idejárt?
- Úgy van! Gondolom te is a vízmágiát használod, mint édesapád.
- Nem egészen, én teljesen egyedi mágiával rendelkezem.
Az öreg összeráncolta szemöldökét.
- Miféle mágia?
- Démonmágia! Szólal meg Saracor.
- Ilyen mágia nem létezik!
- De igen! Szeretném, ha a mágiámról nem igazán szereznének tudomást.
- Lehetetlen, én nem hallottam még démonmágiáról és megbízhatsz bennem, én nem adom tovább senkinek.
- Rendben.
- Majd szeretnék mindent részletesen hallani a mágiádról.
- Szeretném, ha a mágiám titok maradna mások előtt, még maga előtt is.
- Ahogy gondolod. Keress magadnak valahol szállást és még egyszer köszöntelek a Fairy Tailben.
Egy kedves lány, akit Mirajennek hívnak a jobb vállamra nyomta a Fairy Tail szimbólumát, ami lila színben tündökölt.
Pár óra letelte után találtam egy jó kis helyet magunknak. Egy szoba, egy nappali, egy fürdő, egy étkező és egy kisebb előtér. Nem a legfényűzőbb, de a vadonnál sokkal jobb.
A hozzászólást Katsu Inozuke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 13, 2010 9:46 am-kor. |
|
