Jason Vineweb

Név: Jason Vineweb
Nem: Férfi
Kor: 21
Kaszt: Gealdor
Mágia: Ember Seidr Mágia
Klán: Blackened Tears
Felszerelés: némi készpénz és egy gyűrű.

Kinézet
- Magasság: 180 cm
- Súly: 76 kg
- Szemszín: Világosbarna - Sárga
- Haj: Félhosszú sötét barna, kissé tépett.
- Ruhák: Általában hosszú ujjú inget hord fekete nadrággal.
- Egyéb: Bal alkarjának belső részén egy hold alakú égésnyom van, míg a jobb csuklóján a céhe jelképét viseli /fekete kendő/. Bal gyűrűsujján a nemesi rangot jelző pecsétgyűrűt hordja.

Jellem
Rejtélyes alak, távolságtartó, zárkózott jellem. Tudatosan törekszik arra, hogy ne építsen ki szorosabb kapcsolatokat. Nyugodt, higgadt ember, ritkán szólal meg és akkor is csak annyit beszél, amennyit muszáj. Kissé nihilista felfogású; nem hisz az érzelmekben, kevés dologhoz kötődik.

Előtörténet

Két alak ül egy zsúfolt, füstös kocsmának legszélső, eldugott asztalánál. Az egyik kezében cigaretta füstölög, míg a másik unottan könyököl az asztalon, látszólag valahol teljesen máshol jár. Fehér inge szinte világít a sötét helyiségben, nem beszélve balján lévő gyűrűjéről, amely ezüstös fényben izzik az ivó sejtelmes fényviszonyainak köszönhetően. Végül megunja a kínos csendet, s megtöri azt. - Nos, akkor mit szeretnél tudni rólam? - kérdezi, s íriszeit a vele szemben ülőre emeli, aki továbbra is a dohányrúdjával van elfoglalva. - Mindent. Kezdd a legelején… - válaszol halkan, miközben beszélgető partnere szemeibe fújja a füstöt, aki ennek hatására pislog néhányat, s megdörzsöli lélektükreit. Ezt követően sóhajt egyet, majd beszédre nyitja száját. - Legyen hát. - tart rövid hatásszünetet. - Fiore Királyság egyik határ menti településén láttam meg a napvilágot, nemesi család sarjaként. Mondhatni a Mi családunk volt az ottani uralkodó, vezető család, hiszen már generációk óta a családunk minden férfi tagja mágusvolt. A Vineweb vérvonal képviselői egytől egyig az Emberi Seidr mágiatípushoz értettek, amely’ meglehetősen ritka volt, ezért félték a nevünket. - a mesélő, Jason itt újabb szünetet tartott. Az asztalon lévő whiskyért nyúlt, majd az ajkához emelte a poharat és belekortyolt. Úgy tűnt ezt nem díjazta a másik személy, ám csöppet sem zavartatta magát. Komótosan visszahelyezte a poharat a kettejüket elválasztó bútorra, majd némi habozás után folytatta történetét:

Tehát; megszülettem, s mivel Én voltam szüleim egyetlen sarja, ezért meglehetősen elkényeztettek. Ezt rendszerint ki is használtam, mondhatni gondtalan gyermekkorom volt a családi vagyonnak hála. Mindent megkaptam, semmiért sem kellett küzdenem az életben. Amikor betöltöttem a tizedik, vagy talán a tizenegyedik életévemet - sajnos rég volt már, nem emlékszem tökéletesen - megkezdődött a mágiatanításom. Apám a Seidr’ emberi verzióját kezdte el nekem tanítani. Az alapozáshoz néhány könyvet kellett elolvasnom, s csak azután kezdődött el a tényleges felkészítés, mikor kivégeztem minden egyes kötetet. Ez néhány hét alatt meg is történt és belekezdtünk a tréningbe. Először a Human Spirit Magic-et kellett elsajátítanom, amely’ segítségével képessé válhattam látni, beszélni és irányítani a holtak lelkeit. Tudom meglehetősen egyszerűnek hangzik, de hidd el, nem az. Hónapokon át küszködtem vele, mivel az apám bármennyire is próbált segíteni, képtelen voltam megérteni, hogy miképpen kell felhasználni a varázserőmet arra, hogy láthassam a halottakat. Végül aztán időmúlásával egyre inkább ráéreztem, míg nem tökéletesen használni tudtam a varázslatot. Ezt követően néhány hetes szünetet tartottunk. Ez idő alatt leginkább pihentem és olvastam, de volt rá példa, hogy a mentorom gyakorlatban is bemutatta a Seidr erejét, ezzel még inkább lelket öntve belém. Még jobban magaménak akartam tudni a mágia ezen ágát. A kis szieszta után a Soul Blind nevű technikára tértünk át, amivel már képessé válhattam harcolni is, hiszen a varázslat segítségével a lelkeket tárgyakba tudtam száműzni, ezzel életre keltve a bábukat, vagy megerősítve egy-egy fegyvert. Ennek az elsajátítása már könnyebben ment, mivel az alapismereteimet felhasználva néhány hét gyakorlás után képes voltam egy lelket az általam választott élettelen dologba irányítani. Családom rendkívül büszke volt rám, még most is emlékszem apám büszke tekintetére és a szavaira: „Ez az Én fiam!” - ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy folytassam az edzést. Szüntelenül gyakoroltam, hogy erősebbé váljak, s túlszárnyaljam az apámat. Igen, sokáig ez a cél vezérelt. Mindaddig, míg meg el nem jött „az” a nap…

A fiatalabbik férfi ekkor rövid szünetet tartott. Még a félhomályban is látszott az arckifejezésén, hogy ez kissé kínos téma számára. Feszült csönd telepedett a kétfős társaságra. A hallgató egy újabb szálra gyújtott rá, s nagyot szippantva belőle, kérdően pillantott Jasonre. Látszólag türelmetlenül várta a folytatást. A fiú ismét kortyolt egyet az asztalon lévő alkoholból, majd íriszeit a vele szemben ülőébe fúrta és folytatta élete történetét.

Viharos éjszaka volt. Mint általában, Én akkor is a birtokunk melletti kis erdőben gyakoroltam két bábummal, mikor hirtelen egy hatalmas lángoszlopra figyeltem fel a házunk irányából. Azonnal rohanni kezdtem, s közben azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. Biztos voltam benne, hogy egy elemi mágia volt, de úgy tudtam, a Mi családunk csak is a Gealdor tudományokban jeleskedett. Hamarosan megérkeztem a birtokunk kapujához, ami tárva-nyitva volt. Gyanús volt, elvégre apám két mágussal őriztette a bejáratot, de most Ők sem voltak sehol. A lakhelyünk felé indultam, amely’ már kívülről sem volt valami biztató; a tetején egy hatalmas lyuk tátongott, az ablakok pedig be voltak törve. Belül még szörnyűbb volt a helyzet. Családom tagjainak élettelen teste szanaszét hevert a padlón, a lépcsőn, s mindenfelé, amerre a támadók megtalálták Őket. Hangokat hallottam az emeletről. Aktiváltam a Soul Bindot és két bábuba száműztem a halottak lelkeit, majd „fegyvereimet” felküldtem a felső szintre. Én is a nyomukban voltam, ám mikor felértünk két tűzgolyó száguldott az irányomba. Reflexeimnek hála még idejében felfogtam az elemi támadásokat bábjaimmal, ám az egyik porrá égett, míg a másik súlyosan megsérült. Habozás nélkül ellentámadásba rendültem; energiasugarakkal vettem célba a Vineweb család gyilkosát, ám az akrobatikus mozdulatokkal könnyedén elkerülte a támadásaimat, majd egy Lángcsóvával vett célba. Minden hamuvá lett, amit elért a hatalmas erejű tűzmágia, s megállíthatatlanul nyomult előre. Az utolsó bábum is megsemmisül és engem is elért. Felüvöltöttem a fájdalomtól, majd erőtlenül estem össze. Az utolsó emlékképem az, hogy a mágus azt mondta: „Neked még nem járt le az időd. Válj erősebbé, majd lépj be a Blackened Tearsbe, keress meg és bosszuld meg a családodat… ha képes vagy rá!” – ezt követően minden elsötétült, elvesztettem az eszméletemet, ám másnap, mikor felkeltem, minden olyan volt, mintha csak egy álom lett volna a tegnapi. Az erdőben ébredtem, s csak a bal alkaromon lévő fekete kötés, egy kendő bizonyította, hogy valóban megtörtént minden. Egy kendő, amelyre egy könnycsepp volt ráhímezve. Úgy gondoltam, hogy ezt a támadóm hagyta ott, hogy emlékeztessen mindarra, amit tett…

Jason kiürítette a pohara tartalmát, s a másik férfira nézett, ezzel jelezve, hogy befejezte a történetét. Persze ezen kívül sok minden történt vele, hiszen a családi tragédia után vándor életet élt és tökéletesítette a Seidr ismereteit is. - Nos, szeretnél még valamit tudni rólam? - kérdezte végül, mire a férfi felegyenesedett és intett Jasonnek, hogy kövesse. Kimentek a kocsmából. - Már csak egy valami szükséges ahhoz, hogy belépj a Blackened Tears-be. Meg kell küzdened velem azért a kendőért. - mutatott rá a férfi a fiú csuklóján lévő fekete jelképre. Ezt követően egy jégkardot idézett meg, s neki rontott az utolsó Vinewebnek, aki nyugodtan ácsorgott tovább egy helyben. Ám mikor ellenfele felé vágott a karddal, elhajolt a penge útjából, majd a Novícius felé rúgott, de az megragadta a lábát és az egyik ház felé dobta. Nyilvánvalóvá vált, hogy kinek jobb a fizikai kondíciója. - Soul Bind. - mondta halkan Jason és két élettelen bábuba irányította a halottak lelkét. A bábuk azonnal mesterük elé szálltak és várták a parancsot, melyet hamarosan meg is kaptak, s irányítójuk egyetlen intésére energiasugarakat lövelltek a célpontra. A jégmágus ezt látva varázserőt irányított a kezeibe, s egy hatalmas jégpajzs materializálódott, amely’ könnyedén hárította a bábuk sugarait. Ezt követően balját Jason felé emelte és az „Ice Bird”-öt használva négy madárral támadta meg az ifjú Gealdort, aki egy egyiket nagy nehezen kikerülte, de a többi eltalálta. Teste számos pontján vágásokat ejtettek a jégmadarak. Felszisszent, ám most nem volt ideje a sérüléseivel törődnie, hiszen ez itt most egy harctér és éppen csatát vívnak. - Ice Make: Geyser. - mondta ki az újabb támadásának nevét, de ekkor már késő volt; Jason már nem menekülhetett. A jégtüskék villámgyorsan ellepték a harcteret, ám Jason alatt egy sem jelent meg; a Blackened Tears mágusa megállította a támadást. - Elég volt, végeztünk. Úgy vélem méltó vagy a Blackened Tears-hez, így hát szólok az érdekedben Enoch mesternél. Üdvözöllek a céhben!