Natali Lilie

Név: Natali Lilie
Kor: 14
Nem: lány
Mágia: Gealdor-hangmágia

Kinézet: 167cm magas, vékony csinos kislány. hosszú barna haja van frufruval, aminek egy kis részét felkötve hordja két copfban. Mélykék szemei vannak, és fehér bőre. Ruházata egy dél-koreaira emlékeztető népi viselet, aminek felese rózsaszín, szoknyája kék. Nyakában hord egy talizmánt, ami arany, benne kék kővel, kezén pedig ujjatlan fekete kesztyű van piros szegéllyel. Nem szereti a nadrágot, inkább szoknyát hord.


Jellem: Nagyon erélyes, nagyszájú, makacs, önfejű lány. Szinte senkiben sem bízik meg, nem akar senkihez sem közel kerülni, nehogy csalódjon. Nagyon kegyetlen, megbocsáltást nem ismer senki ellen, ha bántja őt. Ha valaki egy csapatban van vele megvédi, ha ölnie kell érte akkor is. Nagyon önző, és a csokiját sosem osztaná meg senkivel. Szörnyen utál jó pofizni, nem önmagát adni, és nem érzelgősködik senkivel (bár ez még változhat az idő folyamán). Azzal tisztába van hogy nő, és ezt ki is használja ha arról van szó. Nem szégyenlős, nem izgatja ki mit gondol róla.

Felszerelés: Mivel mágiája nem elég hatékony, így tart magánál egy kardot hogy ki tudja végezni az embereket.

Előtörténet:

Hogy hol születtem, már nem is emlékszem. Csak annyit tudok, hogy egy kis hely volt. Arra viszont tisztán tudom a választ, hogy mért kezdtem el ölni.
Hat éves voltam, éppen elég erős a dolgokhoz. Apámat, és anyámat a tanács megtámadta emberölés vádjával. Mivel ellenálltak nekik, így meg ölték őket. Én a kandallóban bújtam el, egy kis résen keresztül figyelve azt, hogy mi fog történni. Anyám és apám küzdött, megsebesítettek több embert is, de nem ölték meg őket, és ez volt a vesztük. Az egyik mágus rájuk lőtt, és utána holtan estek össze majd csak annyit mondtak, hogy "bosszuld ezt meg értünk, és hagyd el a várost." Azok a mágusok, akik ezt tették hátrahagyták a sebesült társaikat, majd elmentek. Mikor már biztos voltam benne, hogy mindenki elment kimásztam a kandallóból, és oda mentem az egyik férfihez aki még élt, majd faggatni kezdtem.
- Kik voltak akik megölték a szüleimet?
- A tanács...-nyögte ki igencsak nehezen.
Ezután én fogtam a bárdot a fiókból, és megöltem a még életben maradt mágusokat. Nem voltam benne biztos, hogy anyámék erre gondoltak, de engem nem érdekelt. Elhatároztam hogy megölök mindenkit aki az utamba áll, vagy bánt engem netán azokat akiket ismerek. Ahogy anyám kívánta el is indultam. Kivettem a szekrényből a pénzt amit találtam, amiből ennivalót, és innivalót vettem, majd elindultam. Vonatra már nem volt pénzem, így gyalogolnom kellett. Nem bírtam tovább menni, meg kellett állnom. El is aludtam jó hamar, arra keltem fel, hogy valami folyik az arcomon. Felébredtem, majd megrémülve láttam, hogy egy nagyobb farkasfalka van előttem. Elkezdtem üvölteni ahogyan csak bírtam hátha elmennek. Nem mentek el, de szerencsémre meg is hallotta egy fiatal nő, és odasietett. Nagy meglepetésemre sikított egy nagyot, majd az összes farkas megbénult. Oda futott hozzám, és akkor azt mondta "siessünk, ez nem tart sokáig." Ezzel a mondattal fel is kapott, majd futásnak eredt. Mikor kiértünk a veszély "zónából" kérdezgetni kezdtem.
- Ki maga, és mért segített?
- Háá, ha jól érzem akkor te is egy mágus lennél. Belőled tökéletes tanítványom lehet.
- Nem hallja, amit mondok? Azt kérdeztem ki maga? És mi az hogy a belegyezésem nélkül tanítványává fogad?
- Az én nevem Julia Starsinger. Hangmágus vagyok, és ahogy elnézlek egyedül vagy teli vagy gyűlölettel. -Julia rátapintott akkor a lényegre. Gyűlöltem mindent, és mindenkit. Minden porcikám azt kívánta, hogy erősebb legyek, és bosszút tudjak állni.
-Ha leszel a tanítványom, akkor teljesen úgy foglak kezelni minta a gyermekem lennél. Mindenben segítek neked, ruháztatlak, és amit még csak akarsz, és még erősebb is leszel.
Komolyan elgondolkodtam a dolgon, már amennyire egy hat éves csak tud.
- Rendben, leszek a tanítványod, de kérlek, akkor taníts is.
Két év alatt sikerült elsajátítanom egy-két fogást Juliától. Azt is megtanította, hogy a mi mágiánkkal nem nagyon lehet ölni, inkább csak sebesíteni. Mikor elmondtam neki mi a célom, minden erejével azon volt hogy ebben megakadályozzon. Egyik évben megfogadott nekem valamit, ami így hangzott: "Soha nem foglak bántani téged semmivel sem. Én is elvesztettem egy fontos személyt, téged pedig soha nem hagylak el ameddig nem döntesz úgy." Juliától mindent meg kaptam, nem is kellett osztozkodnom, még egy nap meg ismert egy férfit. Akkor már szinte nem is számítottam neki. Csak néha tanítgatott, de már nemvolt velem szinte semennyit. Úgy éreztem teljesen cserben hagyott. Egy éve történt meg az, hogy Julia terhes lett és a drágalátos kis férje elkergetett a háztól, Julia pedig hagyta neki. Azóta remélem, hogy nem is tudott erről, mivel akkor éppen orvosnál volt. Egy emlékem maradt tőle, a kék köves medál, amit a születésnapomra kaptam. A ruhák is amiket ma hordok, az ő érdemei, hogy vannak. Az ő emlékét viszem magammal mindenhova, de még mindig úgy érzem, hogy átvert és cserben hagyott. Nem akarok még egy ilyet átélni, inkább maradok egyedül. Aztán... eszembe jutott anyámnak tett ígéretem, így elindultam hátha kapok egy kovács műhelyben munkát, és szerezhetek pénzt, meg kardot. Szerencsém is volt így hamar felvettek, enni és inni is kaptam, de nem kerültem közel George úrhoz. Nem akartam megint csalódni. Egy nap felvetettem egy kérésemet:
- Uram, tudom hogy maga készíti a legjobb kardokat. Lassan el szeretném hagyni magát, és azt kérném, hogy készítsen nekem egy kardot.
- Rendben, ha amég a kard elkészül ingyen dolgozol itt.
Bele egyeztem a dologba, addig a harcművészetet gyakoroltam amég készült a gyilkos fegyver. Majd három hónap múlva megkaptam a kardom, melynek markolata sötét kék volt. Juliától megtanultam, hogy ezzel a mágiával ölni nem lehet, így inkább ez a kard lett a halálos fegyverem. Mikor George úrral búcsúzkodtunk, csak kiperdült egy-két könnycsepp a szememből, hiszen egy évig nála éltem, és akármennyire nem akartam, közel kerültem hozzá.
Utam során meg támadott néhány farkas, de az annyira nem volt vészes, elbántam velük. Sokáig utaztam, nem régen tizennégy éves lettem, és még mindig szándékomban áll megölni azokat akik a családomat kiírtották. Talán egy céhnél egyszerűbb lesz a dolgom, és nemsokára csatlakozni is fogok egyhez, de biztos nem a tanács kutyái közé, inkább legyek törvénytelen. Még meglátjuk mit hoz a sorsom.

Amit sikeresen észrevettem a hibáimból, azt javítottam!!

Kiszedtem azt a mondatot, és köszi a türelmet a bénázásaimhoz >.<