Natali & Keisuke - Úristen mi lesz ebből?! (o.O)'

Csippp....csöpp....csipp....csöppp.... hallatszik ki egy zár ajtó mögül.... Az ajtó feketére volt lefestve, de most valami nonfiguratív, vörös mintázat borította... ez a minta arra utal, hogy valakit megöltek vagy éppenséggel valaki kifröcskölte a ketchupot... mondjuk ki lenne az az idióta, aki a drága ketchupot ilyen hülyeségekre pazarolnánk? Na, mindegy térjünk vissza a történethez amibe belekezdtem ugyanis elég érdekes egy dologról van szó... még mielőtt elkezdenétek találgatni elárulom nektek, hogy igen... megint gyilkoltam... nem tudtam ellenállni az alkalomnak.... na, de ennyire ne szaladjunk előre hiszen szeretném elmesélni nektek az egész történetet.....
Mint mindig most is reggel hatkor nyitottam ki a szemeimet és kezdtem bele az ébredezésbe...nos a szokásossal ellentétben most valahogy nem akaródzott kimászni a pihe-puha ágyikómból pedig muszáj lett volna hiszen tudtam, hogy a mai napra is van egy küldetésem... egy iszonyatosan nagy küldetésem.... ki kell takarítanom a szobámat... igen ez lenne az én nagy feladatom. Sajnos az elmúlt hónapokban annyira belemerültem a küldetésekbe és az edzésekbe. Ne meg persze a lustálkodásba, hogy most úgy néz ki szerény hajlékom mintha bombát robbantottak volna. Ilyen állapotú szállásra még egy lányt se merek felhozni még úgy sem, hogy egy hidegvérű gyilkos vagyok.... vagyis annak mondanak... nem is értem miért... :/
Ám még mielőtt kimásztam volna a takaróm alól egy ügyes mozdulattal kiestem az ágyikómból a takarómmal és párnámmal együtt. Még az volt a szerencse, hogy puhára estem, mert különben tuti, hogy káromkodtam volna egy fél órát.... Miután sikerült feltápászkodnom és kibogozni magam a takaróból összehajtottam az alvó cuccaimat és felkaptam a szokásos farmer és piros, kapucni felső párosításomat és elkezdtem a terepszemlét....
- Szent sz*r - mondom halkan mikor láttam, hogy mekkora feladatot vállaltam. Az én tempómmal körülbelül egy három napos tortúra lenne ezt az egészt megcsinálni ezért úgy döntöttem, hogy hagyom ezt az egészet és megyek a klánházba megnézni, hogy van e valami nekem való hentelős küldetés... mondjuk lehet, hogy le kéne szoknom az öldöklésről, mert manapság egy kicsit túladagoltam magam... Gyorsan felkaptam a vaskarmokat és az alkarvédőket majd elindultam a klánház felé, hogy felvegyem a mai küldetésemet.
Ahogy haladtam előre azon gondolkoztam, hogy vajon mi lenne velem gyilkolás nélkül.... valahogy nem tudom elképzelni azt, hogy én egy jó kisfiú vagyok félrefésült hajjal meg nyakig felhúzott nadrággal... borsódzik a hátam az ilyen gondolatoktól... Már megérkeztem a céhhez amikor észrevettem, hogy jön még két társam ezért úgy kell tennem mintha teljesen ügyetlen lennék nehogy észrevegyék rajtam azt, hogy én amúgy teljesen más vagyok mint ahogy mindenki megismert... pont ezért csináltam úgy, hogy a bejárattól két lépésnyire nyomtam egy bukfencet és úgy sikerült kinyitnom az ajtót aminek az lett e végeredménye, hogy mindenki szeme láttára elterültem az ajtóban mint valami szőnyeg. A többiek nem röhögtek... sőt már rám se néztek, mert tudták, hogy én vagyok az.... amióta itt vagyok minden nap így esek be az ajtón így már tutira megszokták... nem szégyelltem magam, mert nem véletlenül történt ez az egész hanem teljesen szándékosan.
- Nem kell segíteni.... -.-' - morogtam majd feltápászkodtam és elindultam a hirdetések felé. Pár embernek intettem aki engem bámult, de ez csak álca... egyszer majd ők is engem fognak szolgálni... mindegyik előttem fog térdelni és az életéért fog könyörögni! ~Nyehehe már alig várom *.* ~ gondoltam majd megálltam a tábla előtt és elkezdtem bámulni, hogy mi is lenne nekem a legmegfelelőbb... hossza nézelődés után megtaláltam a nekem szánt küldetést.... egy férfit kell kiiktatnom, aki az Onibusi Színházban dolgozik... széles mosolyra húzódott a szám majd a karmommal szétmarcangoltam a hirdetést ezzel jelölve, hogy az már az enyém....
Nem vártam sokáig... azzal a lendülettel elindultam az említett cél felé. Hosszú léptekkel haladtam előre... hajtott a gyilkos vágy.. éreztem minden sejtecskémben, hogy bizseregnek... nem bírom ki, hogy legalább egy napig ne öljek... olyan ez nekem mint másoknak bármiféle kábítószer... nekem ez a drogom... a vér illata, színe és hőmérséklete majdnem olyan kielégítő mint egy jó sex... Fél órás séta után megérkeztem az állomáshoz ahova pont megérkezett a vonatom, ami nekem kellett. Felszálltam és vártam, vártam, vártam és vártam....
Nem tudom mennyi ideig utaztam, de nem is érdekel az a lényeg, hogy megérkeztem és lassan kezdetét veheti a banzáj! Az állomástól körülbelül tíz percnyi sétára volt a színház amit nekem sikerült öt perc alatt megtennem... Ahogy beléptem a színházba meg is láttam az áldozatomat... egy takarító volt, de elég érdekes ábrázata volt... Megvártam míg hátrament a raktárába és én akkor léptem akcióba. Még mielőtt beléphetett volna az ajtón mögé léptem és megfogtam a vállát aminek következtében hátrafordult és a tekintete az enyémbe fúródott...
- Kukucs.... - mondtam majd kidugtam a bal kezemet a pulcsimból és egy egyszerű mozdulattal a mellkasába mélyesztettem és egy szép mosoly kíséretében végighúztam egészen a köldökéig. Vér fröccsent az ajtóra én pedig megfogtam az elernyedt testet és berángattam a raktárba ahol fogtam és a bokájánál fogva fellógattam a plafonra... Leültem és elkezdtem nézni ahogy csöpög a vér....
Csipp....csöppp....csippp...csöppp és itt most visszatérnék a jelenhez....
A vér csak úgy csepegett mikor léptek halk neszét hallottam meg kívülről és egyenesen a raktár felé tartott... bebújtam az ajtó mögé és vártam... ekkor kinyílt az ajtó és az illető aki a takarítót kereste visítva rohant el segítségért és én ezt használtam ki a menekülésre... a pulcsim ujját visszahúztam a karmokra és feltűnés nélkül eltűntem a színházból.... egyenesen vissza a vasútállomásra ahol megálltam és nekitámaszkodtam a falnak és ekkor vettem észre, hogy a karmokról csöpög a vér....

Csipp..csöpp...csipp...csöppp... Csak úgy csöpögött az éltető nedv a karmokról aminek nem nagyon örültem, de nem is nagyon tudtam ellene mit kezdeni. Ha valaki belém köt vagy rám hív valami rendészeti egységet valószínűleg gond nélkül végzek vele, de ez most lényegtelen. Levettem kabátomat és letöröltem a pengékről a vért. Lehet, hogy feltűnően csináltam, de nem érdekelt. Ugyanis mint említettem aki nagyon megnéz, illetve keresztbe akar nekem tenni halál fia, illetve az én fegyverem lesz. Imádok az élettel és a halállal játszadozni. Nem véletlenül lettem nekromanta.... szeretem a vért, a rothadó hús látványát és a hullákat.... kicsit betegnek hangzik, de szerintem egyáltalán nem az... számomra ez teljesen megszokott hiszen a munkámmal jár és már annyira megszoktam, hogy nem bírnék nélküle élni... vagyis inkább a gyilkolás nélkül... Most öltem és már megint éheztem egy új áldozatért.... nem értem magam... régen elég volt egy hulla, hogy csillapítsam állati ösztöneimet, de most, hogy már a munkámmá vált a gyilkolás és nem hobbiból csinálom egyre több és több kell... tisztára mint egy kábítószeres... neki is egyre több kell, hogy elérje azt az állapotot amit legelőször érzett.. nos körülbelül én is így érzek valahogy...
Miután sikeresen megtisztítottam kedvenc fegyveremet a kabátomat ráterítettem a vértócsára és közben kémleltem a terepet, hogy ki bámul. Sok ember tekintete szegeződött rám, de még mielőtt észrevehették volna, hogy mit is csinálok letakartam a vértócsát és ráültem a kabátomra, hogy biztos ami biztos alapon ne keveredjek balhéba. A céhem biztos nem örülne neki ha egy ilyen nyilvános helyen kezdenék el gyilkolászni és most háttérbe kell helyeznem vágyaimat. Akikre ránéztem azokról elképzeltem, hogy leszúrom őket, kibelezem, levágom a fejüket... elég morbid dolgok keringtek a fejemben miközben nézelődtem hátha találok valami hozzám hasonló, gyilkos kinézetű egyént akivel akár meg is küzdhetek vagy beszélgethetek egy jót... a céhben úgyse nagyon találtam emberemre hiszen egyik se olyan elmebeteg mint én. Persze ők se százasok, de én még annyira se mint Ők... én valahogy jobban vonzódtam a gyilkoláshoz és a kínzáshoz mint ők...
Ismét körültekintettem hátha megint meglátok valakit és most megakadt a tekintetem egy lányon, aki elég lenézően tekintett rám. Valószínűleg végignézte az attrakciómat amivel próbáltam eltüntetni a vértócsát úgy, hogy senki se vegye észre... tehát kudarcot vallottam ezen a téren.. életemben először... na, mindegy szépen odamegyek hozzá és kiderítem, hogy miért is néz le ennyire... elég bátor vagy csak egyszerűen még nem hallott rólam....
Laza mozdulattal talpra álltam és elindultam kiszemeltem felé, aki remélhetőleg nem menekül el... hiszen ekkora tömegben tuti nem venném észre... itt könnyen elszökhet bárki.... Ezen eset elkerülése véget megnyújtottam lépteimet és amikor odaértem hozzá enyhén szólva fölé magasodtam a 190 cm magasságommal. A megszokott örült mosoly terült el arcomon, de most nem készültem ölni... vagy legalábbis a testem nem.... annak még tudok fékezni nem úgy mint a gondolataimnak amik már megint elkalandozta a véres részletek felé... elképzeltem, hogy a lány itt és most hason szúrom majd a későbbiekben miután a meghalt bábommá teszem, de miután pislogtam kettőt sikerült elhessegetnem eme badarságot.... Őt nem szabad megölnöm... talán még így élve hasznát veszem ha sikerül megismernem...
- Szevasz.... feltűnt, hogy nagyon nézel töpszli... megkérdezhetem, hogy mi az oka?!- teszem fel kicsit gúnyosan kiemelve a töpszli szót... nem tudom miért, de Őt nem lennék képes megölni... nem tudom miért... biztos, hogy nem azért mert nőből van... számtalan női áldozatom volt már eddig és egyiknél se éreztem ilyet... sőt őket sokkal, de sokkal jobban élveztem főleg amikor sikítottak a fájdalomtól... a régi szép idők.... nagyon hiányoznak.... ._.

Spoiler: