Okumura Keisuke

Név: Okumura Keisuke
Nem: Férfi
Életkor: 20
Mágia: Nekromanta
Céh: Skull Order
Jellem: Ő az az igazi színész jellem... sok jellemet elő tud adni majdhogynem teljesen tökéletesen ezáltal elrejtve a saját, kicsit elferdült jellemét. Szereti előadni a bénázó, szerencsétlen gyermeket aki mindent el tud rontani, de valójában ez elterelés a nagyobb céljairól. Az eredeti célja, hogy amint elég erős lesz létrehoz egy saját céhet amivel majd az idő folyamán leigázza a többi céhet és a céhtagokat a saját uralma alá vonja... bár ehhez még sokat kell erősödnie.
Az eredeti jelleme annyit takar, hogy egy kész pszichopata szegénykém. Általában csak a halálra tud gondolni... ezért is tanulta meg a nekromanta mágiát. Szereti a vér színét, hőmérsékletét és szagát.
Kinézet: Nem nőtte ki azt a lázadó kort és ez még az öltözködésében is látszódik. Általában vad mintákkal díszített pólókat, fekete nadrágot és egy tornacipőt hord. Haját van, amikor több szín is tarkítja egyszerre, de van, mikor csak egy ezért tulajdonképpen hajszínt nem lehet nála megállapítani. Szeme vöröses-barnás. Testalkata inkább mondható szálkásnak, mint agyongyúrtnak. Magassága átlagos. (176cm)
Felszerelés: Alkavédők (2db, alkaronként egy), Mind két kezére 1-1 vaskarom.

Előtörténet

Halk lépések zaja hallatszik a folyosón és még valami fura csöpögő hangot is ki lehet venni belőle. Pár perc múlva kinyílik egy szoba ajtaja és megvilágítja a hang forrását. Egy szőke hajú, tetoválásokkal díszített vad öltözékkel rendelkező férfi állt az ajtóban vállán egy átvágott torkú mágussal. A vér már tulajdonképpen vörösre festette Keisuke bal vállát, de ez valahogy nem érdekelte a fiatal bűnözőt. Nagy unalommal az arcán dobta le a szoba közepére a tetemet majd a szoba túloldalán található asztalhoz sétált ahol egy érdekes kinézetű férfi ült és méregette Keisukét.
-Mi a fenét nézel torzszülött?- szólt rá gúnyosan Keisuke a megbízójára, aki egy kicsit meglepődött. Nem gondolta volna, hogy ez az ifjú ilyen hangnemben mer majd beszélni egy maffia vezetővel. Igen… aki az asztalnál ült egy úgynevezett mágus maffia vezetője volt. Nem felelt meg egy céhnek ezért csak egy maffiaféleségnek ért fel és Keisuke fél évig eme maffiának volt a tagja. Annak idején nem kerül sor a nagy múlt felfedezésre ezért Alaister elővett egy aktát az egyik fiókjából majd Keisuke szemébe nézett. Ám mielőtt még elkezdődött volna a kifaggatás Alaister csettintett egyet mire három fekete ruhás alak jelent meg a szobában és vitték ki a hullát, akit pár perccel ezelőtt még Keisuke vágott a szoba közepére.
- Nos, kedves Keisuke mivel a sikeres küldetésekkel bebizonyítottad nekünk, hogy alkalmas legyél teljes jogú tagnak itt az ideje az interjúnak, amiben elmagyarázod, hogy tulajdonképpen miért választottad ezt az élet utat.- mondta majd kezébe vett egy tollat és kinyitotta az egyelőre üres mappát. Tudta, hogy nem számíthat bő válaszokra, de muszáj lesz leírnia még azt a keveset is, amit mond neki Keisuke. A szőke ifjú halk kuncogásba kezdett majd megropogtatta a nyakát és megszólalt.
- Tudom, hogy sikeres küldetéseim voltak, de miért lenne arra szükség, hogy te itt és most leírd a múltamat? Nem érné meg neked ugyanis kéz nélkül távoznál innen. - mondta hidegvérűen a fiatal gyilkos majd várta, hogy milyen hatást ért el a fenyegetésével. Alaister egyből elrakta a tollat és a mappát ugyanis tudta, hogy a szobában számos beépített ügynök van, akik képesek saját mágiájuknak köszönhetően akár bútorrá is képesek változni. Ezek az emberek pont ezért vagy azért vannak itt, hogy megvédjék Alaistert az esedékes támadásokkal szemben.
- Nos, akkor megkérnélek arra, hogy pár mondatba foglald össze a születésed, gyermekkor i életed és a szüleiddel való kapcsolatodat. - mondta majd egy kézlegyintéssel jelezte az elbújt ügynököknek, hogy itt az ideje a szorgos figyelésnek és írásnak, mert lehetett látni Keisukén, hogy most be fog számolni a múltjáról.
- Elgondolkoztató, hogy egy olyan semmirekellőt, mint magát miért érdekli az én múltam… ám legyen, pár mondatban összefoglalom, ha annyira szeretné. - vett egy nagy levegőt majd ismét belekezdett. - Húsz évvel ezelőtt születtem Magnoliában egy nem éppen gazdag családban. Apám elemi mágus volt, míg anyám egy egyszerű eladó volt egy boltban. Ha apám nem lett volna, akkor éhen is halhattunk volna anyám keresetéből éppen ezért édesapámat kezdtem el kedvelni jobban. Egészen tíz éves koromig úgy éltünk, mint egy szegény, de boldog család ám akkor bekövetkezett a nagy baj, amire se anyám se én nem számítottunk. Édesapám eltűnt és soha többé nem tért vissza közénk. Nagyot csalódtam benne, hiszen istennek tartottam, akit senki se tudna legyőzni és akkor következett be a nagy jellemváltozás. Kihaltak belőlem az érzelmek. Tulajdonképpen egy jellemtelen alakká váltam, aki végül tizenöt éves korában elkövette az első gyilkosságát. Igaz akkor még nem voltam képes mágiát használni, de apám otthon elrejtett vaskarmaival tökéletesen bántam. Nem telt bele öt percbe se anyám már holtan feküdt a konyhában. A torkából és a hátából ömlött a vér én pedig hangos kacagással hagytam el a házat, amit a mai napig nem hiányolok…. Nos, röviden ennyi lenne, amit kért tőlem.- mondtam majd eleresztett egy eszelős mosolyt majd körbenézett az irodában és várta a további kérdéseket.
- Nem semmi gyermekkora volt , ha ezt lehet annak nevezni. Akkor, most ha megkérhetném, mesélne nekem arról, hogy hogyan ismerkedett meg a mágiával és, hogy kitől és hogyan sajátította el?- kérlelte Keisukét, hogy mondja el neki a többit, amit tudnia kell ahhoz, hogy biztosan felvegyék szerencsétlen gyermeket a maffiába.
- Maga mindent tudni akar rólam? Ez kicsit bosszantó és lehet, hogy a végén meg kell, hogy öljem, mert túl sokat fog tudni, de most ez mellékes. Ha nagyon akarja, legyen…. Egy évre rá, hogy elhagytam a családi fészket és megöltem anyámat összefutottam egy fekete mágussal. Név szerint Luzbelnek hívták. Látta bennem a lehetőséget ezért felfogadott tanítványának. Örültem neki hisz Luzbel tulajdonképpen hasonlított rám egy bizonyos szintig. Három év alatt tökéletesen megtanultam az alapvető nekromanta technikákat és ekkor Luzbel otthagyott az éjszaka közepén. Csak egy levelet hagyott, hogy ha elég érett leszek, csatlakozzak a Skull Orderhez, de egyelőre még nem tartok azon a szinten. Talán ha maguk tudnak valamit a mesterről… Azt hiszem most már értik maguk is, hogy miért akartam csatlakozni. Meg akarom találni a mesteremet és meg akarom ölni, mert képes volt magamra hagyni azok után, amiket értem tett.- mondtam dühtől remegő hangon majd Alaisterre néztem, aki mosolygott és intett egyet mire a falból előbújt egy férfi jegyzetfüzettel a kezében.
- Köszönömm… most már tudjuk, hogy maga az, akit keresünk. Le van tartóztatva!- mondta Alaister gúnyos hangon ám arra nem számított, hogy Keisuke talán átláthatta az egészet.
Még mielőtt az asztalhoz érhetett volna a füzetes csávó Keisuke egy egyszerű mozdulattal átvágta a torkát a kézfejére erősített vaskarmokkal. Az ügynök vére, mint egy szökőkút úgy spriccelt ki a nyakából egyenesen Keisuke arcára. Nem zavartatta magát sőt! Le is nyalta a vért majd Elindult Alaister felé, aki remegett a félelemtől és próbált menekülni, de Keisuke mindig előtte járt egy lépéssel. Mikor senki sem figyelt alkalmazta a halott mozgatást és megölte az összes ügynököt, akik az irodában tartózkodtak. Egyetlen ember marad élve az pedig Alaister volt.
- Most már érti, hogy miért mondtam el mindent? Tudtam, hogy innen nem fog kijutni az információ ugyanis mindenkit megöltem idő közben, akik hallhatták az egészet. Már csak magával kell végeznem és vége a dalnak. Kár, hogy nem gondolta végig a dolgokat. A legnagyobb hibája az volt, hogy engedte azt, hogy magammal hozzak egy hullát, akit kényemre-kedvemre mozgathatok meg satöbbi. Attól a perctől kezdve, hogy kivitette hullát megnyertem a csatát ugyanis miután becsukódott az ajtó a hulla hang nélkül végzett mindenkivel, aki a közelben volt.- mondta majd egy mezei egyszerű mozdulattal elvágta a nyomozó torkát is. Miután végignézett és látta, hogy vérben ázik a szoba elmosolyodott és elindult, hogy felkeresse a Skull Ordert mert már végre érezte, hogy elég erős ahhoz, hogy belépjen.
Két hét múlva meg is érkezett a keresett helyre. Nem cicózott belépett a kapun és egyenesen elindult a céh vezetőjéhez, hogy elmondja neki ki küldte. Nem jutott el a vezetőig ugyanis egy nagydarab férfi megállított út közben.
- Tünj innen fajankó… nincs tagfelvétel. Minden hely foglalt.- förmedt rá Keisukére aki egy egyszerű mozdulattal elvágta az idióta torkát.
- Most már van hely.- mondta gúnyosan majd elindult a vezetőhöz, akivel végül is út közben futott össze. Elmagyarázta, hogy Luzbel küldte és kiderült, hogy Luzbel fél évvel ezelőtt meghalt. Keisukét nem rázta meg a hír sőt! Feldobta ezért kérte, hogy had léphessen be a céhbe. Mivel tulajdonképpen volt rakatnyi üres hely felvették. A céh jelét a köldöke alá rakatta.