Reigen Hawkins: Víz mágia Ba'al módra!

Víz mágia Ba’al módra

Korán reggel nagyot nyújtózva keltem fel az ágyikómból. A mai nap egyszerűen tökéletes volt. A napocska sütött, a madarak csicseregtek, az eget egy szivárvány szelte át. Ma kivételesen az órám sem terrorizált meg. Békésen szunyókált az éjjeli szekrényemen. Egyszerűen mesés napnak néztem elébe. Minden jel erre mutatatott. Tudtam, hogy ez a sors keze, mivel ma érkezett el annak a napja, hogy elsajátítsam az utolsó, hiányzó elemet is ahhoz, hogy végre teljes jogú elementalista lehessek. Bár általában állandóan vigyorgok, a mai napon valahogy ez különösen szélesre sikerült és levakarhatatlanná formálódott. Vigyorogva húztam fel a nadrágomat, majd a pólómat. A nyakamba csavartam apám régi sálát és odaléptem az asztalomon lévő párnához, amin a tojásom pihent. Széles vigyorral az arcomon fogtam meg és óvatosan betettem a táskámba.
- Gyere, szemtanúja lehetsz, ahogy igazi elementalistává válok!
Hátamra vettem a táskát és már rohantam is lefelé az ebédlőbe. Útközben jókedvűen dudorászva és szökdécselve haladtam, egészen az ebédlőig. Ott lezuttynatam a pult előtti székre.
- ’reggelt! - köszöntem hangosan Richard-nak.
- Neked is Reigen. Ma a szokottnál is jobb a kedved. Tán történt valami? – kérdezte miközben egy poharat törölgetett, majd amint végzett berakta a pult alá és előhúzott egy másikat, amin folytatta a törölgetést.
- Egyszerűen gyönyörű nap! Tökéletes arra, hogy végre igazi elementalistává válják, mint apa!
- Csak nem?
- De igen! – vágtam rá vigyorogva – Ma elfogom sajátítani a víz mágiát!
- Ez valóban jó hír! És ki lesz ebben a mestered?
- Hát… - vágtam volna rá egy nevet, de hirtelen a torkomon akadt a szó. Ekkor jutott eszembe, hogy nincs is mesterem ez ügyben és a Quatro Cerberus-ban sincs egy víz mágus se. A szivárvány köddé vált, a nap eltűnt, az eget felhők lepték el és a madarak megdöglöttek.
- Áááá! Erre nem is gondoltam!
Egy világ omlott össze bennem. Előre borultam a pultra és végig nyúltam rajta.
- Ezért ne kenődj így el. Nincs veszve minden. Talán tudok valakit, aki segíthetne neked.
Azonnal felpattantam és rátenyerelve a pultra előrehajoltam csillogó szemekkel.
- Tényleg?! Kit? Kit?
Richard letette a poharat, amit törölgetett és a távolba révedt, mint aki egy emlékképet idéz fel.
- Még az apád mesélt nekem egy ismerőséről, aki úgyszintén elementalista volt.
- Ki az?
- Ha jól emlékszem Ba’al-nak hívják.
- És hol találom meg? – kérdeztem hevesen.
- Nem vagyok benne biztos, de ha ő az a Ba’al, akire gondolok, akkor Era-ban lesz, a …
Meg se várva, hogy befejezze a mondatát felpattantam és rohantam is kifelé.
- Köszi Richard! – kiáltottam még hátra, aztán kiértem a céh épületéből. Amint kiértem a hatalmas kapun átrohantam a céh előtt lévő parkon, majd körülbelül a közepénél befékeztem.
- Red Cloud!
Alattam egy lángoló felhő jelent meg és a magasba emelve már repültem is Era-ba.

*time skip*

Ez volt az első alkalom, hogy Era-ban jártam. Bár beletelt egy kis idő, míg elrepültem odáig. Ez részben az miatt volt, mert rossz sínt követtem és véletlenül Hargeon-ba kötöttem ki, de onnan már sima ügy volt eljutni Era-ba. Az állomáson kinéztem a célpontomba vezető vágányt, majd azt követve meg se álltam Era-ig. A város körkörös szerkezetű volt. Középen a retteget mágus tanács volt egy kisebb hegy tetején.
Épp a város utcái fölött cikázva kerestem egy fickót, akinek olyan Ba’al-os kinézete van, ám ekkor kiszúrtam Leena-t a tömegben.
Többen mellette mutogatni kezdtek felém, mire ő is megfordult és felnézett. Rögtön felismert és lelkesen integetni kezdett.
- Hé Reigen!
Több se kellett felgyorsítottam, majd dugóhúzó és egyéb parádés formációk közepette elé röppentem. Megszüntettem a varázslatot és a földre pottyantam.
- Hali! Hát te hogy-hogy itt?
- Inkább te - felelte vigyorogva Leena - Én itt lakom.
- Wáow! – körbenéztem csodálkozva az utcán gyönyörködve a városi képen. – Ez esetben szerencsém van. Egy fickót keresek, aki úgyszintén itt él, már ha minden igaz. Tudsz segíteni?
- Hát igazából én csak a céhemben ismerek embereket, de ha én nem is ismerem, a mesterem biztos ismeri. Hogy is mondjam… elég sok helyen fordult már meg.
- Ó ez nagyon jó hír! Tudnánk találkozni most vele?
- Hé, nyugi van. Először is bedobjuk a kaját hozzám…
Hirtelen a mintha a világ omlott volna össze bennem. Már szinte csak egy karnyújtásnyira vagyok a víz mágiától és mégis úgy tűnik, mintha egyre inkább távolodok tőle.
- … nyugi itt lakok pár percre. És addig elmondhatod kit is keresel, hátha nélküle is menni fog. – szólt, majd elindult az utcán. Hirtelen megragadtam a lábánál és a hátánál, majd fölkaptam a karjaimba.
- Red Cloud! Arra most nincs idő. Minden perc számít! Merre laksz?
Azzal már száguldottunk is az utcán szélsebesen. Az emberek nagy részét sikerült kikerülnöm, azonban volt, aki csak egyszerűen visítva félrevetődött előlem.
- Mit csinálsz?!! – sipítozott Leena, de nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Továbbra is az emberek között szlalomoztam.
- Merre? –kérdeztem egy elágazásnál.
- Balra!!!
Azzal elfordultam jobbra.
- A másik balra te vadbarom!
Hirtelen irányt váltottam és elindultam a megfelelő irányba. Végig repültem az utcán, majd egy ház előtt Leena újra rákezdett.
- Ez az! Állj meg! Állj!!!
Befékeztem és elengedtem Leena-t.
- Siess itt várlak – integettem neki vigyorogva. Leena berohant a bérházba, majd némi várakozás után, amit én körbe-körberöpködéssel töltöttem, Leena megjelent egy párkányon fönt. Tétovázás nélkül leugrott, mire én felreppentem és elkaptam.
- Na még mit nem – Leena egy tockost nyomott le nekem - Nem hagyom hogy a frászt hozd a városra, arról nem is beszélve, hogy én itt élek és nincs szükségem hogy bárki is bemószeroljon emiatt a tanácsnál. Szóval… - itt ki pattant a karjaimból, én pedig a fejemhez kaptam a kezemet, ahol egy kis pukli nőtt - …én a saját lábamon megyek, te pedig majd követsz! – jelentette ki határozott, ellentmondást nem tűrő hangon, majd felugrott egy szemközti ház tetejére és vigyorogva nézett vissza rám. Még pár pillanatig dörzsölgettem a fejemet, ahol megütött.
- Rendben, de siessünk! – felemelkedtem és felé repültem.
- Jó, de akkor tartsd az iramot! – mondta vigyorogva, majd átugrott a következő háztetőre és azon szaladt tovább.
- Ó, ezt vegyem kihívásnak?
Elvigyorodtam és teljes sebességre kapcsoltam. Leena is gyors volt, de én még gyorsabb. Hamar leelőztem és integetve húztam el mellette. Hátra nézve rá hangosan felnevettem és grimaszoltam neki.
- Na ki nem tudja tartani az iramot?
Előrefordultam és hirtelen egy ütést éreztem a gyomromban. Egy kiálló fagerendának mentem neki és átpördülve rajta egy standra estem. Alattam ládák törtek össze és portékák borultak. Első körben csak nyekegtem a fájdalomtól. Fölöttem Leena ugrott át egyik háztetőről a másikra és közben rám vigyorgott.
Nyögdécselve felálltam, hol a fájó hasamat, hol pedig a sajgó hátamat dörzsölgetve.
- Red Cloud!
Újra megidéztem a felhőmet, majd Leena után repültem és gyógytempóban követtem. Mire elértük a céhépületet már nagyjából rendbe is jöttem. Persze az is lehetett, hogy az ámulás elvonta a figyelmemet a fájdalomról.
- Azta! Ez a céhed? – néztem ámulva az épületet és a fölötte lebegő pavilont.
- Aha, kicsit egyedi, de belülről egész otthonos – mondta Leena megvonva a vállát, aztán leugrott a térre – Gyere! – intett nekem. Megszüntettem a varázslatot és lehuppantam Leena mellé a földre.
- Jaj, már alig várom. Hamarosan elkezdhetem a víz mágia tanulását! Remélem a mestered tudni fogja hol keressem… - kezdtem bele. Szinte remegtem már az izgalomtól.
- Víz mágia? Te tanárt keresel? – kérdezett vissza Leena.
- Ahan – bólintottam, majd a tarkómnál összekulcsoltam a kezemet és úgy folytattam a sétát Leena mellett – Végre elég erős lettem, ahhoz, hogy megtanulhassam az utolsó elememet: a vizet – meséltem neki büszkén. Nem csoda, hogy ilyen izgatott voltam, hisz nem sok választott el attól, hogy én is elementalistának mondhassam magamat, mint apám.
- Óh, gratulálok!
Beléptünk a céhépületbe. Leena dinamikusan ment és átvágott egy hatalmas helyen, ami olyasmi volt, mint nálunk az ebédlő és egyenesen megcélzott egy hosszú vörös hajú férfit, aki épp egy elegánsan öltözött fickóval beszélgetett a pult mögött. Mikor elértük őket a vörös hajú észrevette Leena-t és vidáman ráköszönt.
- Óh Leena-chan! De rég láttalak, mi járat… Nézzenek oda újabb fogás? Még egy céh taggal gazdagítod szerény kis céhünket – kérdezte tőle vigyorogva, majd felém fordította a szemét és méregetni kezdett. Rá vigyorogtam és vidáman integetni kezdetem neki, hisz fontos a jó benyomás elvileg szívességet kérni jöttem Leena mesterétől.
- Szia mester, és nem. Reigen keres valakit itt Era-ban, és arra gondoltam te talán ismerheted – szólt oda neki Leena teljesen más hangsúlyban, mint ahogy eddig beszélt.
- Hali –köszöntem Leena céhmesterének az integetés után – Egy fickót keresek, aki állítólag ebben a városban van és konyít a víz mágiához, nem is akárhogy.
- Tudsz nekünk segíteni? – toldotta meg Leena.
- Hát nem is tudom… - vigyorgott ránk kaján vigyorral az arcán – És van neve is?
- Persze! Mindenkinek van neve – háborodtam fel és kezdtem volna mondani, de azonnal elakadtam. Ekkor tudatosult bennem, hogy elfelejtettem azt a nevet, amit Richard mondott nekem. Csak foltokban emlékeztem rá.
- Basszus hogy is hívják? Bob? Bobo? Nem… A bé betű után szerintem a jött. Barney? Babel? Fúú… Pedig az ilyen hülye neveket, mint az övé meg szoktam jegyezni. Vagy Baldric? Talán valami ilyesmi volt…
- Véletlenül nem Ba’al? - kérdezte Leena egy kicsit elcsukló hangon és mintha egy kis izzadságcsepp is megjelent volna a fején.
- De igaz az! Honnan tudtad? – kérdeztem vissza azonnal örömittasan, hogy Leena-nak sikerült eszembe juttatnia a nevet.
- Miiiii?! – akadt ki Leena. A mestere pedig csak tágra nyílt szemekkel nézett minket. Csak úgy kapkodta a fejét. Hol Leena-t nézte, hol pedig engem.
- Akkor ismered? – kérdeztem csillogó szemekkel a lánytól – Hol van?
- Itt van előtted te barom! – ordít rám Leena, közben pedig a vörös hajú mestere felé mutat.
- Mi? Hogy én? Szemenszedett hazugság! Ő Ba’al mester! – mutatott a férfi a mögötte lévő elegánsan öltözött férfira, aki a pult mögött állt és éppen egy poharat törölgetett, pont mint ahogy Richard szokta nálunk.
- Hogy ki vagyok? – kérdezett vissza meglepetten a fickó, de akkor én már lendületet vettem és a nyakába ugrottam csillogó szemekkel.
- Ba’al mester! Taníts!
- Én Sebastian vagyok kölyök! Szállj le rólam – szólt rám és próbált letaszigálni magáról, nem sok sikerrel. Eközben a vörös hajú férfi hangosan felröhögött és majd’ leesett a székről.
- Mester! Ne csináld már! Most miért hülyíted?! Szerencsétlen már elég hülye így is!
- Most meg mi bajod Leena-chan? Elrontod az örömömet… - jegyezte meg fanyarul. Sebastian-nak ekkor sikerült lefeszítenie magáról, ami lényegében annak volt köszönhető, hogy rájöttem, ő nem az igazi Ba’al mester, hanem egy imposztor. Így fogtam magamat és az igazi Ba’al-ra ugrottam.
- Taníts mester!
- Hé, hé kölyök! Lassan a testi érintkezéssel! Először is én a lányokhoz vonzódom. Másodszor mi hasznom nekem ebből?
Elengedtem Ba’al mester és hátra lépem egy lépést. Úgy gondoltam, ha azt akarom, hogy tanítson az első dolog a tisztelet. Mármint a kérésére vonatkozóan.
A tarkómnál összekulcsoltam a kezeimet és rá vigyorogtam.
- Elmondhatod magadról, hogy te adtad meg az utolsó kezdő löketet a leendő világ legerősebb elementalistájának! – jelentettem ki neki fülig érő szájjal.
- Ó tényleg? Hát... ez nem túl meggyőző.
- Jaj mester, most muszáj ilyen anyagiasnak lenni? Segíts neki! – szólt közbe Leena.
- Leena az élet nincs ingyen, habár lehet van megoldás… Emlékszel miről beszéltünk reggel? – kérdezte vigyorogva Leena-tól. Én nem igazán értettem miről van szó, de úgy vettem ki, hogy nem veszett az ügy.
- Már mint mire célzol?
- Akár tarthatnátok Reigen-nel egy kis erő bemutatót…
- Jaj mester… mégis mi köze ennek a tanuláshoz?
- Igen is sok! Először is megtudjuk, hogy milyen erős lett a mi kis Leena-chanunk, másodszor víz mágiát kizárólag gyakorlati oktatásban lehet tanulni! Na mit szóltok? – nézett ránk vidáman.
- Én benne vagyok! – kiáltottam fel örömtelien. Valósággal lenyűgözött Ba’al mester minden szava. Emlékeztetett arra, amikor Stover tanított meg a tűz mágiára. Az is olyan egyből a mélyvízbeféle tanítás volt.
- Nem. Az ki van zárva! – jelentette ki határozottan Leena.
- Naaaa. Légyszííí. – kezdetem nyaggatni, közben igyekeztem a lehető legsajnálatkeltőbb szemeimmel ránézni.
- Hát ha Leena-chan nincs benne akkor ... - kezdte nyájasan Ba’al mester.
- Te… - sziszegte Leena a fogai között, majd nagyot sóhajtott – Jó rendben, de csak is miattad! – fordult felém. Hirtelen nagyon megörültem, hogy Leena bele megy.
- Uh köszi! – kiáltottam fel vidáman, aztán a nyakába borultam ás átöleltem.
- Jó, jó. Szívesen - mondta kissé megilletődve.
- Na akkor kezdjünk is bele gyerekek. – csapta össze mind két kezét Ba’al mester és felpattanva a helyéről elindult kifelé a céhházból, mire mi követtük. Ám Ba’al nem az utcára vezetett minket, hanem az épület mögötti parkos részre. Amint elértük meg is állt és felém fordult.
- Na akkor most Reigen! Először is hozz egy vödröt. Ott találsz! – mutatott a céhháztól balra lévő épület ajtajára.
- Máris! – kiáltottam és szaladtam is az ajtóhoz. Kinyitottam és azonnal a bent lévő halom lavinaként rám borult és maga alá temetett.
- Jó, jó van itt sok minden, de hol a vö…
Durr. Valami kemény fém tárgy koppant a fejemen és gurult le a kupacról a földre. Ekkor Leena érkezett meg és benyúlt értem, majd megragadva kicibált a lim-lom rengeteg alól.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva –Ne haragudj, nagyon sajnálom, hogy a mester ilyen! – a végét jó erősen megnyomva szinte kiabálva mondta.
- Most akkor jöttök vagy sem? Nem fogok egész nap várni.
- Köszi – mondtam Leena-nak a kimentés miatt, aztán felkaptam a földön heverő vödröt és már szaladtam is vissza Ba’al mesterhez. Megérkezve letettem a vödröt a lába elé, az intésére.
- Na hát akkor – itt a vödör hirtelen megtelt vízzel – Reigen először is állj ide mellém. Te Leena-chan pedig ámulj fantasztikus képességeimen. – utolsó szavait Leena felé intézte és kacsintott rá egyet, majd visszafordult felém és folytatta – Na akkor csukd be a szemed, képzelj egy asztalt. Meg van?
Behunytam a szememet és lelki szemeim előtt megjelenítettem egy egyszerű faasztalt, ahogy a mester kérte.
- Igen.
- Most pedig képzelj el egy magas, hosszú hajú lányt. Meg van?
Továbbra is csukva tartom a szememet, de a mondat hallatán egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, azonban eleget teszek a kérésnek és az asztal mellé képzeltem egy körülbelül 180 centis, hosszú sötétbarna hajú lányt.
- Meg.
- Most képzeld el hozzá Leena arcát, bikiniben! Meg van?
Elképzeltem a magas hosszú hajú lány és az egyszerű faasztal mellé Leena arcát, ahogy lebeg a levegőben és a füleiről lóg egy bikini szett. A jobb fülére a fölső, a balra pedig az alsó volt ízlésesen felakasztva.
- Igen, megvan.
- Perverz disznók! – ordította Leena vöröslő képpel és fejbe vert engem és Ba’al mestert is. Az ütés pillanatában azonnal kinyitotta a szemét és a fejéhez kapott. Nem értette miért kapta és, hogy egy egyszerű fejben mi lehetett a perverz.
- Áú!
- Ez nektek a víz mágia tanulás?!
- Jóól van már Leena-chan de rá kell hangolódni! És ha még egyszer megütsz véged van! Na jól vam akkor térjünk a lényegre. Milyen mágiákat tanultál eddig Reigen?
- Tűz, föld és szél! – feleltem neki büszkén, kidüllesztett mellkassal.
- Rendben, a víz mágia sem különbözik sokban ezektől – ekkor a kezével kiemelte egy kis vizet a vödörből és a víz jó néhány centire a tenyere fölött áramlani és forogni kezdett, majd egy gömbbé formálódott – A lényeg az, hogy a mágiáddal irányítanod kell a vizet, vedd át felette az uralmad. Persze mindezt csak azután tudod meg tenni, ha már létrehoztad. Ahogy a tűznél vagy földnél, először koncentrálnod kell magára az elemre. Gondolj rá és képzeld el, ahogy kezed között ott lebeg a víz.
Miközben magyarázott a keze fölött ott örvénylett a kis víz gömb, majd a mondandója vége felé visszaömlött a vödörbe és amint befejezte a magyarázást hirtelen egy ugyanolyan víz gömb jelent meg a keze fölött a semmiből.
- Na akkor gyerünk csináld!
Bólintottam és behunytam a szememet. Kizártam a külvilágot. Nem volt körülöttem semmi, nem létezett semmi, csak én és a vödör víz. Kitisztítottam az elmémet. Csak a vízre koncentráltam. Fölemeltem a kezeimet és mozgatni kezdtem őket előre hátra. Éreztem – és persze hallottam is – ahogy a víz a vödörben ringatózik. Kezdtem egyre jobban érezni a vizet. Aztán megállítottam a kezeimet és az ujjaimat úgy mozgattam, mintha ráfognék valamire a levegőben, aztán a tenyereimet megfordítottam és felfelé mutattam őket. Kinyitottam a szememet és körülbelül egy decinyi víz kezdett kiemelkedni a vödörből és kicsit erőtlenül felemelkedett a kezem fölé. Fókuszálni kezdtem a formára. Elképzeltem magamban, ahogy gömbbé formálódik. Először csak formátlanul forgott a kezem fölött, aztán szép lassan kezdett formába állni, míg végül teljesen el nem érte a gömb alakot. Ezután már kicsit bátrabban álltam hozzá és magam körül kezdtem forgatni, egyre bonyolultabb mozdulatokat és manővereket hajtottam végre vele. Végül a vödör fölött megállítottam és visszafolyattam a helyére.
- Egész jó Reigen! Akkor lépjünk is tovább.
Ekkor Ba’al mester belerúgott a vödörbe, ami felborulva kifolyatta magából az összes vizet. A föld mohón szívta magába az utolsó cseppig a vödör tartalmát.
- Leena-chan elérkezett a te időd is.
- Fantasztikus…
- Ne nyávogj! Mivel az ember vészhelyzetben tanul a leggyorsabban, most megküzdesz Leena-val, de csak víz mágiát használhatsz! – figyelmeztetett Ba’al.
- Okés!
- Kezdhetitek! – kiáltott felénk a mester, aztán hátrálni kezdett a „küzdőtérről”. Leena felé fordultam és rávigyorogtam, aztán küzdőállást vettem fel. Ő pedig hátra lépett néhányat, aztán pedig bal karját maga elé tette. Pár másodpercig csak meredten néztük egymást és felkészültünk a harcra. Mindketten tudtuk, hogy gyorsnak kell lennünk. Aki képes bevinni az első ütést nagy eséllyel az lesz az egész harc irányítója, így a gyorsaság és a reakció nagyon fontos lesz. Nem hibázhatok. Valószínűleg ő is hasonlóan gondolkodott. Megfeszítette a combján az izmokat és felkészült a rohamra. Én hátrébb húztam a lábamat és készültem lendületet venni, de közben a könyököm neki koccant a táskámnak és hirtelen eszembe jutott, hogy rajtam van és miféle kincs van benne. Leena ekkor pont elindított egy rohamot felém, de én kitartottam felé a tenyeremet és elkiáltottam magamat:
- Állj!
Leena azonnal megállt, ám a lendület tovább vitte és előreborult a földre.
- Bocsesz. Elfelejtettem lerakni a táskámat – mondtam neki zavarodottan és egy kis csepp gördült le a homlokomon – Elég értékes dolog van benne és nem szeretném, hogy megsérüljön.
Azzal odarohantam gyorsan Ba’al mesterhez és mellé tettem a táskámat, a benne lévő féltve őrzött tojásommal együtt. A művelettel végezve gyorsan visszaszaladtam ellenfelem elé, aki időközben felkelt a földről és már le is porolta magát.
- Oké mehet!
Újra felvettük a támadóállásokat. Pár másodpercig a másik tekintetét fürkésztük. Leena szeme megcsillant. Felkészült lélekben is a támadásra. Lábán az izmok megfeszültek és megindult felém. Felkészültem a támadásra. Éppen azon elmélkedtem, hogy milyen víz mágiát vetek be, amivel visszatudom verni a támadását, amikor belém hasított a szörnyű felismerés. Még nem ismerek egy víz mágiát sem. Mivel ezzel a felismeréssel minden korábbi tervem dugába dőlt csak egyetlen dolgot tehettem. Ösztönösen félrevetődtem visítva az ütés irányából. Végig gurultam a földön, aztán fellöktem magamat. Leena felém fordult és egyenesen engem becélozva ütött. A távolság miatt viszont biztos nem találhat el. Az utolsó pillanatban vettem észre, hogy a keze körül szél kavarog és az ütés pillanatában levált a kezéről. Lementem hídba a széllökés pedig elrepült fölöttem és megcsiklandozta a hasamat meg az orromat. Tovább lendültem és a kezeimmel fellöktem magamat, majd a talpaimra érkeztem. Leena rám lőtte a másik kezén lévő szelez is, ami elől ismételten elugrottam.
~ Ez így nem mehet tovább. Biztos láttam már valakitől víz mágiát használni. Gyerünk Reigen gondolkozz!
Valósággal kattogtak a fogaskerekek az agyamba. Aztán hirtelen eszembe jutott egy régebbi emlék, amikor Alice-al és Max-el elmentem egy közös megbízásra egy lámpás miatt.
Sajnos eközben elvesztettem egy pillanatra a koncentrálásomat és Leena következő széllökése eltalált. A találattól hanyatt repültem, azonban a szállás közben felrémlett a régi emlékkép.

A vagon ajtaja kicsapódott és egy csuklyás fickó lépett ki rajta egy kislányt tartva a kezében. Mögötte belehetett látni a mozdonyba, ahol egy másik férfi tartotta foga a masinisztát.
- Ez egy vonatrablás! Senki ne próbálkozzon semmivel!
Egy utas mellette felpattant a helyéről.
- Uram! Nyílván megtudjuk ezt be…
A csuklyás felé nyújtotta a kezét, majd a ruhaujjából egy kisvízsugár tört elő és arcon csapta az utast, mint valami ostor.
- Elhallgass! Most pedig, mindenki ideadja a pénzét és minden értékét! Ti meg… - ekkor közvetlenül ránk nézett – nem mentek sehová! Üljetek le, de nagyon gyorsan vagy ti lesztek a következők, akik megízlelik a mágiám!
Rávigyorogtam a férfira, majd finoman ráfogtam Alice alkarjára és leültettem magam mellé az ülésre. Most pont háttal voltunk a vonatrabló mágusoknak. Alice persze kérdően nézett rám. Nyílván azt hihette, hogy most meghátráltunk.
- Nyugi, van egy ötletem. – mondtam neki mosolyogva. A rabló elindult a vagonban és elkezdte összegyűjteni az értékeket. Miközben Alice-re néztem az ablakban megpillantottam Max fejjel lefelé álló fejét, ahogy benéz a vagonba. Ahogy észrevett minket elkezdtem neki mutogatni, hogy menjen a mozdonyba. Még tátogva mondtam is neki, hátha tud esetleg szájról olvasni. Bólintott egyet, majd eltűnt. Legalábbis reméltem, hogy az bólintás volt, csak fordítva.
A csuklyás mágus ekkor ért mellénk. Jobb kezemmel egy picinyke tűzgömböt hoztam létre, majd a fickó ruhájára pöcköltem, ami lángra kapott. Először még nem vette észre, de aztán…
- Öhm, uram?
- Mit akarsz? Nyugi te is mindjárt sorra kerülsz.
- Én inkább az miatt aggódok. – böktem a ruha aljára. A fickó lenézett, majd pánikszerűen ugrálni kezdett. Közben elengedte a lányt, akit eddig szorongatott. Gyorsan elkaptam, majd átadtam Alice-nek.
A férfi vízmágiát használva eloltotta a tüzet. Kihasználtam a figyelmetlenségét és az ülőhelyemen felé fordulva hasba rúgtam. A fickó a hasához kapott és hanyatt esett. Felpattantam a helyemről és hátráltam néhány lépést egy „lakatlanabb környezetbe”, ahol nem voltak körülöttem emberek. A mágus szitkozódva felkelt a földről, majd megindult felém.
- Fire ball!
Hozzávágtam egy tűzlabdát, de ő a tűzgolyó irányába gyorsan kitartotta a kezét.
- Water Snake!
A kis kígyóformájú vízsugár és a tűzgolyóm összeütköztek, majd sisteregve kioltották egymást.
- Oh-oh…
A fickónak önelégült vigyor kerekedett az arcán.

Felpattant a szemem és azonnal azonosítani próbáltam a mágiát.
~ Szóval Water Snake…
Becsapódtam a földbe és végig csúsztam a porban. Pár másodpercig csak néztem az eget és a mágia működéséről gondolkoztam, aztán végül feltápászkodtam és leporoltam magam. Leena elég fura, szégyenkező fejet vágott, mintha valami rosszat csinált volna. Nem értettem, de nem is foglalkoztam vele. Teljesen izgatottá váltam, hogy kipróbálhatom az első komolyabb vízmágiát. Fókuszálni kezdtem a kinyújtott kezemre, mire lassan egy vékony 1 méter hosszú vízsugár emelkedett ki a tenyeremből és tekergőzni kezdett akár egy kígyó.
- Water Snake.
Leena egy darabig csak csodálkozva bámulta a műveletet, de aztán megrázta a fejét és felém támadt. Az ütés a fejemet célozta meg, de sikerült elkerülnöm és egy fordulással mögé kerültem, majd meglendítettem a kezemet, a vízsugarammal együtt és Leena hátsójára csaptam egyet.
- Áú! Ezt még egyszer meg ne próbáld!
Leena visszakézből arcon csapott, ami után elterültem a földön és a mágiám megszűnt, aztán a fájó féltekét kezdte dörzsölgetni. Elvigyorodtam és felpattantam a földről.
- Water Snake!
Újra megjelent a vékony vízsugár, ezúttal azonban sokkal gyorsabban, mint legutóbb. Leena hátrálni kezdett előlem, aztán Ba’al mester szólására megtorpant és nekem rontott. Folyamatosan támadt és abszolút védekezésre kényszerített. Először csak kikerültem az ütéseit és később már a blokkolással is próbálkoztam a vízsugaram segítségével.
A következő pillanatban Leena a magasba ugrott, hogy támadjon, de valami meggátolta ebben.
- Water Cannon!
A fák közül egy 1 méteres átmérőjű vízsugár tört elő és trafálta telibe Leena-t. A víz magával sodorta és a lány köhögve állt fel a sáros földről.
- Mester, ez meg mi?
- Azt mondtam fejezd be a finomkodást!!! – ordította Ba’al és még egyszer rálőtt az erőteljes vízmágiával. A támadás ismét telibe kapta Leena-t, aki fuldokolva állt fel fél-térdelésbe.
- De… - kezdte volna, de újabb terjedelmes vízsugarat kapott, ami bele fojtotta a szót.
- Ha továbbra sem veszed komolyan, velem kell megküzdened, de én addig foglak verni, amíg mozogsz!
Leena lassan felállt, de csak tátogott, mint egy partra vetett hal és szédelgett.
- Mozduljál már meg! – ordított ismét a lányra Ba’al.
Kihasználtam Leena pillanatnyi figyelmetlenségét és támadtam. Felé csaptam a vízsugarat, ő pedig védekezésképpen maga elé tartotta a kezeit. Szerencsére félreértelmezte a támadásom célját. Ezek a vízsugarak nem csak csapni tudnak. Akaratom szerint mozgathatom őket. A következő csapásommal ráfontam Leena csuklójára a vízsugaramat, majd oldalra rántottam és a lány elvágódott a földön. Hirtelen széles vigyor terült ez az arcomon. Nagyon tetszett ez az új mágia.
Leena felpattant és nekem rontott. Oldalra léptem és egy csapással már a lábára fontam a vízsugaramat, ami kígyóként kúszott fel a bokáján egészen a lábszára közepéig, majd egy hatalmas rántás keretében hanyatt vágtam. Ekkor Ba’al mester tapsolni kezdett.
- Na ez már valami Reigen!
Elvigyorodtam és meghajoltam a tapsoló felé. Leena közben felpattant a földről, én pedig azonnal abbahagytam a hajlongást és felé fordultam. Elég zabos lehetett, mivel minden további nélkül támadásba lendült.
- Sky Dragon Roar!
A szájából egy óriási tornádó tört elő, amit már jól ismertem és többnyire kellemetlen emlékek kötöttek hozzá. Ösztönösen jobbra vetődtem, ám még így is elkapott az oldala. Megtántorodtam és a következő, amit felfogtam, hogy Leena a magasból támad felém. Védekezésképpen magam elé tartottam a kezemet. Ő eltalált és én repülni kezdtem hátra azonban nem hagytam ennyiben. Egy vízsugarat idéztem és ráfontam a lábára, majd rántottam egyet rajta és megszüntettem a mágiát. Én egy falnak csapódtam, Leena pedig egy kukában kötött ki. Lehet bejött a támadás és elrepített, de legalább magammal rántottam.
Felkeltem a fal tövéből és leporoltam magamat és megindultam felé.
- Water Snake!
A víz sugár megjelent és magasba emelve már csaptam is lefelé rá. Leena oldalra kigurult a támadás elől, így csak a földbe csaptam egy kis sáros barázdát. Amint talpra szökkent megjelent a kezein egy-egy forgószél és a levegőbe bokszolva leütötte őket és felé lőtte mindkettőt.
Először félre akartam vetődni előle, de hirtelen eszembe jutott valami őrült ötlet. Visszarántottam a vizemet és a szabad végét a másik kezemhez csatlakoztattam, aztán pedig középen elfeleztem és így két darab félméteres sugaram volt. Összesűrítettem és forgatni kezdtem őket pont ellentétesen, mint Leena forgószeleit. A két elem egymáshoz ért és az ellentétes forgás irány azonnal kioltotta egymást. A szél eltűnt, a vizem pedig esővé manifesztálódott körülöttünk.
Leena azonnal nekem rontott. A jobb öklével támadt felém én pedig a kezemmel akartam blokkolni, de hihetetlen módon a lány meghazudtolva a lendületet megszakította az ütését és visszarántotta a karját, majd a másik kezével alulról állon vágott.
Hanyatt repültem, de amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és ellentámadásba kezdtem.
- Water Snake!
Felé csaptam, de sikeresen elkerülte azt. Nem hagytam ennyiben, újra megpróbáltam ő azonban ezúttal nem hátrált, hanem szilárdan megállt és maga elé tartotta a kezeit.
- Sky Dragon Shield!
Egy halványkék valami jelent meg előtte, de ez nem gátolt meg engem a támadásban. A lendület megmaradt, csupán a pályáját módosítottam és így kikaszáltam a lábait a vízsugarammal. Leena a földre került én pedig a vízsugarat az öklöm köré csavartam és a víz beborította a kezemet, mint valami kesztyűt és egy gyomrost vágtam le neki.
Leena ezután beborította széllel a bal kezét és bemosott egyet nekem. Ettől hátratántorodtam, de nem hagytam fel a lendületemmel, hanem újra támadtam. Ostorként csattintottam a hasához, ahol a találatot a bőrén egy vörös folt jelezte. Újra csaptam, de hátraszökkent előle. ekkor kipróbáltam valami újat. Előre ütöttem és lelőttem a kezemről a sugarat. A víz viszont a levegőben elvesztette a formáját és egyszerűen csak ráloccsant Leena-ra, mint lefröcsköltem volna vízzel. Leena csak döbbenten állt a „támadásom” után, én pedig felgyűrtem az alsó ajkamat a számba és jobbra-balra kezdtem nézelődni a szememmel. A pillanatnyi hatásszünetben, mintha hallani véltem volna a távolban egy tücsökciripelést, de nem biztos.
- Hát ez besült.
- Be – felelte hidegen és kurtán Leena, aztán hatalmasra tárta a száját – Sky Dragon Roar!
A tornádó felkapott és pörgetve elhajított átszakítva egy fát. Még szédültem, de igyekeztem talpra állni és kimásztam a lombkoronából. Most már tudtam, hogy nem szakíthatom meg a kapcsolatot a vízsugárral, mert akkor így járok. Se baj, a hibáiból is tanul az ember, tartja a bölcs mondás, bár Stover annyira nem osztja ezt a véleményt. Ő mindig arra sarkalt – nem sok sikerrel -, hogy mások ballépésén tanuljak. szerencsére ezt most ő nem láthatta.
- Sky Dragon Heavenly Blade!
Leena karjait furcsa penge alakú szél borította be és úgy rohant felém. Felugrottam a fáról és megidéztem újra a vízsugarat. A lány felém csapott, de egy ugrással már ki is tértem előle és rajtam volt a sor a támadáson. Ezt ki is használtam és felé csaptam a vizemmel. A szél penge egyszerűen kettémetszette a sugarat. Ennek így már a fele sem volt tréfa. Azonnal hátra szökkentem Leena elől, ő viszont követett és utánam ugrott a levegőbe. Kipótoltam a lemetszett vízsugarat és gumiként felé csaptam vele. Az elsőt sikeresen elkerülte, de a második már mellkason vágta, ahol valószínűleg ugyancsak megjelent a csípést jelző piros folt. Leena visszaért a földre és a mellkasához kapott.
Itt volt az esélyem. A vízsugarammal rácsaptam a karjára és rácsavartam, hogy elrántsam azonban ezúttal Leena erőteljes ellenállást tanúsított. A lábával betámasztotta magát megőrizve az egyensúlyát és a szabad kezével ráfogott a másik alkarjára.
- Na most mi lesz? – kérdezte vigyorogva. Ez egy nagyon jó kérdés volt, mivel én se tudtam. Eléggé patt helyzet volt, így kénytelen voltam elengedni, hogy újra támadhassak, viszont úgy tűnt a lány csak erre várt.
- Sky Dragon Roar!
A tornádó ismét eltalált és messzire repített. Nehézkésen, de felálltam. Éreztem, hogy ez már nem mehet így tovább. Elő kell rukkolnom valami újjal. Ekkor eszembe jutott az a vízmágia, amit Ba’al használt Leena ellen. Lehunytam a szememet és koncentrálni kezdtem. Tudtam, hogy ez most jóval nagyobb lesz, mint az előzőek. Összeérintettem a tenyereim alját és hátrahúztam a kezeimet. Pár másodpercig így álltam és koncentráltam. Végül mikor készvoltam vele, hirtelen kitoltam előre a kezeimet és Leena felé fordítottam a tenyereimet.
- Water Cannon!
A tenyereim előtt egy óriási vízsugár indult meg a lány felé és telibe kapva a néhány méterrel mögötte lévő falhoz passzírozta. A sugár eltűnt Leena pedig levegő után kapkodott. Nyílván a kétoldali ütés, amit a támadásom és a fal okozott kiszorította a levegőt a tüdejéből. Újra megismételtem az előző mozdulatot, azonban most valamivel gyorsabban.
- Water Cannon!
Sajnos már nem szolgálhattam a meglepetés erejével, így Leena számított a támadásomra és fel is készült rá.
- Vernier!
Ellenfelem az eddigi sebességét meghazudtoló módon ugrott a magasba és kerülte ki a lövésemet. Visszaérkezett a földre és felém iramodott. Újabb hatalmas vízsugarat lőttem, rá de bámulatos módon kikerülte, majd előttem nem sokkal a földbe csapott.
- Arms!
A föld megremegett én pedig hátratántorodtam és megszakítottam a mágiámat. Leena elrúgta magát a földtől és egyenesen felém tartott ütésre emelt – valamint széllel borított – kézzel. Hátrahúztam a kezeimet és készültem, hogy közvetlenül közelről fogom elsütni a vízágyúmat, de hirtelen egy kiáltás zengte be a környéket.
- Elég!
Megállítottam a kezemet, Leena pedig megszüntette a szélburkot a keze körül, viszont a lendület megmaradt és belém rohant. Az orbitális karambol után mindketten feltápászkodtunk a földről és leporoltuk magunkat.
- Ennyi elég lesz! Nagyon jól szórakoztam!
- Mi van?
- Nyugalom Leena-chan, megvagyok elégedve a munkáddal.
- És az enyémmel? – kérdeztem lelkesen csillogó szemekkel.
- A tiéddel is, de azért van mit finomítani rajta.
- Köszönöm a tanítást! – hajoltam meg előtte.
- Na látod Leena-chan, példát vehetnél róla. És ha már itt tartunk, te nem akarsz így behajolni előttem?
- Hát az lesheted!
- Pont azt akarom.
Semmit nem felelt erre Leena, mire Ba’al egyszerűen megfordult és elindult vissza a céhbe.
- Na nekem dolgom van!
Leena-val összenéztük. Kérdően néztem rá, mire ő egyszerűen felhúzta a vállát. Én visszarohantam a táskámhoz és felkaptam.
- Köszönöm a segítségedet Leena. Az adósod vagyok.
- Semmiség volt.
- Még egyszer köszönök mindent, még majd úgy is találkozunk! Helo!
- Igen, biztos. Szia!
Miután elköszöntünk, mindenki ment a saját dolgára. Mágiával akartam hazarepülni, de annyira elfáradtam, hogy képtelen lettem volna rá, így az állomás felé vettem az irányt.