Víz mágia Ba'al módra (1. rész) ( Kaland pályázat)

Szokatlan csend volt a Céhházban. Leena csendben fogyasztotta reggelijét az egyik pulthoz közeli asztalnál és azon málázott magában vajon volt e már ilyen a céhházban. Már annyira megszokta a folytonos nyüzsgést és hangzavart hogy hiányérzete volt. Ugyanakkor örült, hogy reggelijét békében és nyugalomban tudta elfogyasztani, ami ma különösen jól sikerült a Sebastiannak. Leena ugyan is utálta, ha tojásrántotta sárgája folyós volt, kizárólag azt ette, meg ami teljesen megsült, és a mai pontosan ilyen volt. Evés közben azon mélázott mit is csináljon ma, de semmihez nem volt igazából kedve.
Az elmúlt napokat edzéssel töltötte és minden tagja sajgott. Kazuma – san állttal készített gyilkoló gépezet – Leena most már csak így hívta magába – sokkal bonyolultabb volt, mint hitte. A dodekaéderre hasonlító faszerkezetből mindenhonnan újabb fa rudak nyúltak ki. A szerkezet még is rendkívül ingatag volt – amit Leena mai napig nem értett hogyan csinált Kazuma – san – de a legkisebb súly hatására a rudak megindultak, mindegyik különböző irányban. Amikor Leena bent tartózkodott a szerkezetben folyamatosan záporozták az ütések. Bár mostanra már a csak a legvékonyabb és leggyorsabban mozgó fa rudak találták el, de még így is szerzett magának egy két fájdalmas sérülést. Viszont mint mindennek, ennek is volt előnye, Leena érzékei látványos fejlődésen mentek keresztül, egyre gyorsabbak és pontosabbak lettek ütései is.
Ahogy Leena a napján mélázott, Ba’al mester lépett be a céhházba.
- Reggelt Leena-chan és jó étvágyat! – szólt oda neki.
- Neked is mester és köszi! – felelte Leena.
Nem is nagyon foglalkozott Ba’al mesterrel tovább, mert közben eszébe jutott mi az amit már nagyon rég óta halogat. A vásárlás, még pedig égető szüksége volt már néhány dologra a lakásba, mint például gyertyákra, ne adj isten egy étkészletre – ugyan is két tányérral, villával és kanállal valamint egy késsel volt mindössze felszerelve a konyhája. Nem ártott volna venni néhány poharat és lábast se, meg mondjuk egy új függönyt, valami színesebb vidámabb szőnyeget és így tovább. Ahogy így sorolgatta magába mikre lenne szüksége kifejezetten kedvet kapott a dologhoz. Ekkor viszont a mellette ülő széket valaki hangos nyikorgással kihúzta. Ba’al mester volt az, és lazán leült Leena asztalához.
- Remélem nem zavartam meg semmit! – kezdte vigyorogva.
- Ja… öm … nem, semmit! – felelte kissé zavartan Leena.
- Épp Nick járt a fejedben mi? – kérdezte kaján vigyorral.
- Hát nem! – vágta rá fagyosan Leena.
- Haj – sóhajtott fel színpadiasan Ba’al – mikor leszel már nő …
- Ne kezd el megint légy szíves. Jó vagyok én így ahogy vagyok! – vágta rá Leena.
- Ja persze … Na de azon gondolkodtam az előbb Leena-chan… - kezdte Ba’al mester de itt hirtelen meg állt. Talán csak, hogy felkeltse Leena kíváncsiságát.
- Hogy? – kérdezett vissza kis idő múlva Leena.
- Hát hogy már egy ideje itt vagy, és elég tűrhetően teljesítesz… szóval kíváncsi lennék rá mennyit fejlődtél mióta szerény kis céhünkhöz tartozol.
- Ezt most nem értem teljesen. Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte Leena. Tényleg fogalma sem volt mit akar Ba’al mester.
- Arra, hogy be kéne nekem mutatnod a híres neves sárkányölő tudásodat.
- De minek?
- Hát hogy lássam még mindig ott figyel-e a tojáshéj a fenekeden vagy le esett már – felelte vigyorral az arcán. Leena legszívesebben képen vágta volna Ba’al mestert. Kifejezetten sértette, amit mondott, de aztán egy mély lélegzettel lenyugtatta magát.
- Biztosíthatlak róla, hogy már lesett… – felelte fagyos hangon.
- Hát… elnézve, ahogy a fiúkkal bánsz… én kételkedem.
- Nem lehetne ezt a pasi témát mellékelni? – kérdezte csípős hangon Leena, már borzalmasan idegesítette, hogy folyton csak ezt kapja, mindenhonnan.
- Na, akkor – kezdte Ba’al mintha meg se halotta volna Leena előző mondatát – mivel látom, hogy mára úgyse terveztél semmit, ki is mehetnék a hátsó udvarra.
- Hát ebben nagyon tévedsz ugyan is vásárolnom kell, szóval majd holnap! – vágta rá Leena dacosan.
- Hm…az olyan soká van Leena-chan vagy talán félsz?
- Nem félek világos? – kapta fel újra vizet Leena – csak mára már van programom!
- Jól van, ahogy gondolod, nem lehet egyszerű egy ilyen fantasztikus férfi isten ellen kiállni, különösen hogy ilyen nagy mágus vagyok – kezdte fényezni magát Ba’al.
Leena csak fáradtan sóhajtott egyet, nem akart újabb szópárbajba kezdeni Ba’al mester egójával, mert már rég tudta, hogy fölösleges. Jobbnak látta inkább, ha most távozik. Összeszedte holmiját és felállt.
- Engedelmeddel akkor én most megyek a dolgomra, holnap majd találkozunk. – mondta Ba’alnak és pult felé indult. Nem akarta megvárni válaszát, csak minél hamarabb el akart tűnni. Miután letette a pultra tányérját és poharát az ajtó felé vette az irányt.
- Akkor HOLNAP drága Leena-chan! – kiáltott utána Ba’al mester.
Leena vágott még egy grimaszt az ajtóban majd kiment. Már is jobban érezte magát, és mintha megkönnyebbült volna. „ Idióta Ba’al, miért mindig engem talál meg a baromságaival?!” - tette fel magába a kérdést.
A főútra érve hamar megfeledkezett Ba’al mesterről, talán a vásárlásáldásos hatásnak köszönhetően. Az első bolt, amit meglátott egy kisállat kereskedés volt, rögtön a kis tojása jutott az eszébe, így hát be is ment. Bár nem töltött sok időt odabent a bolt vezetője láthatóan örökre a szívébe zárta Leenát, tekintve hogy a fél boltot felvásárolta. Vett egy kis kosarat bele illő bársonyos huzatú kis párnával és takaróval, apró kis csilingelő csipogó játékokat, egy kis bolyhos szőnyeget és néhány kis állatoknak való rágcsálni valót. Bár az utóbbinál kicsit vacillált, mert nem tudta mit fog enni a kicsike, de aztán végül csak rá beszélte a tulajdonos.
Leena egyhatalmas csomaggal a kezében távozott, és azon gondolkodott mit vegyen még. Hosszas mérlegelés után arra jutott, hogy nem ártana valami ételt is beszereznie otthonra, hiszen a reggelijét is azért fogyasztott a céhházba, mert a konyhája kongott az ürességtől. Így hát a következő bolt egy pékség volt, természetesen a létező össze csokis buktát és diós falatkát meg vette, majd betért egy zöldségeshez is.
A sorban állva viszont felfigyelt a mögötte álló kisfiú szavaira. A kis srác épp azt bizonygatta apjának, hogy valaki repül az égen, amit az apja egyáltalán nem akart el hinni.
- De ott van apa! – mutatott fel a kisfiú – Nézd meg! Ott van!
Erre már Leena is felnézett és a kisfiúnak tényleg igaza volt. Valaki ott repkedett egy kis tűz felhőn, az égen. „Hm, olyan ismerős nekem ez a tűz felhő, mintha valakinél már láttam volna… „- elmélkedett magába Leena, ekkor feltűnt neki még valami. Az illető sálat viselt még pedig pontosan ugyan olyat, mint Reigen Hawkins. „Jesszus de hisz ez Reigen! – villant át a fején – De mit keres ő itt?”
- Hé Reigen! – kiáltott fel hozzá miközben jobb kezével hevesen kalimpálni kezdett felé. Ekkor már az emberek felváltva nézték hol őt hol Reigent.
Reigen meg is indult Leena felé és halkan lehuppant a földre.
- Hali! Hát te hogy-hogy itt? – kérdezte kíváncsian.
- Inkább te! – vigyorogott rá Leena - Én itt lakom.
- Wáow! – ámult el Reigen és végig nézett az úton, Leena már kezdet attól félni hogy Reigen szó szerint érti a mondatot és még a végén azt hiszi az elit negyed egyik szegletében lakik.– Ez esetben szerencsém van. Egy fickót keresek, aki úgyszintén itt él, már ha minden igaz. Tudsz segíteni? – kérdezte Leenát, aki mindenre számított csak erre nem. A gond a kérdéssel az volt, hogy ő nem igazán rég lakott a városba és soha nem tett komolyabb erőfeszítéseket hogy megismerkedjen a városban élőkkel. Igazából csak néhány embert ismert, és ők is mind a Dragon Fanghez tartoztak és általában küldetéseken ismerte meg őket, valamint az utánozhatatlan és sokszor lekoptathatatlan Ba’al mestert.
- Hát igazából én csak a céhemben ismerek embereket, - kezdte kissé bizonytalanul, de ekkor eszébe jutott, hogy ismer valakit, aki viszont igen is mindenkit ismer jó formán a városban - de ha én nem is ismerem, a mesterem biztos ismeri. Hogy is mondjam… elég sok helyen fordult már meg.
- Ó ez nagyon jó hír! Tudnánk találkozni most vele? – lelkesedet fel Reigen.
- Hé, nyugi van. Először is bedobjuk a kaját hozzám – mondta Leena de még be sem fejezte a mondatot amikor Reigen szája lekonyult és arcán világfájdalom tükröződött. -… nyugi itt lakok pár percre. És addig elmondhatod kit is keresel, hátha nélküle is menni fog. – tette hozzá sietve Leena ne hogy Reigen itt helyben öngyilkossági kísérlettet hajtson végre. Láthatóan hatott rá a dolog, és Reigen azonnal karjaiba is kapta Leena. Mondani se kell, hogy Leena szóhoz se jutott.
- Red Cloud! Arra most nincs idő. Minden perc számít! Merre laksz? – kérdezte, de mielőtt még Leena bármit is mondhatott volna, elszáguldott vele egyenes az utcán. Az emberek sokkolt arccal figyelték a jelentett, és csak úgy ugrándoztak az álmokfútó mágus elől. „ Uram isten, ez nem normális! Jesszus mindjárt neki megyünk! – kiáltott fel magába Leena, de a férfi még az utolsó pillanatban elvetődött. Leena hangosan sóhajtott fel a megkönnyebbüléstől.
- Mit csinálsz?!! – ripakodott rá Leena de Reigen mint ha meg se hallotta volna.
- Merre? –kérdezte, de Leena azt se tudta hol van, végül az utolsó pillanatban sikerült kinyögnie a választ.
- Balra! – és Reigen egy éles kanyarral be fordult jobbra…
Leenának ez már olaj volt a tűzre.
- A másik balra te vadbarom! – ordított rá újra, fejbe akarta vágni, de aztán eszébe jutott, hogy talán elveszti a varázslat felett az irányítást és mind ketten hatalmasat fognak esni, úgyhogy inkább későbbre halasztotta a rendreutasítást. Ekkor elérték a kicsi házat a folyó mentén.
- Ez az! Állj meg! Állj!!! – kiáltotta Leena.
Reigen egy erőteljes fékezéssel állt meg amitől Leena úgy érezte a vér egyenesen az arcába tódulva akar kitörni a testéből. Amint Reigen megállt el is engedte Leenát.
- Siess itt várlak! – mondta vigyorogva miközben Leena felugorott az emeletre be tette a nappalijába a csomagot és már ugorott is le az erkélyről de Reigen gyorsabb volt. Újra megjelentek a lába alatt a kis tűzfelhő és elkapta az épp lefelé száguldó lányt.
- Na még mit nem! – kapta fel a vizet és egy méretes púpot nyomot Reigen feje búbjára - Nem hagyom, hogy a frászt hozd a városra, arról nem is beszélve, hogy én itt élek és nincs szükségem, hogy bárki is bemószeroljon emiatt a tanácsnál. Szóval… - ugrott ki Reigen karjaiból -… én a saját lábamon megyek, te pedig majd követsz! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, és felugrott a szemközti ház tetejére. Válla mögül lenézve vigyorgott Reigenre aki csak fejét dörzsölgetve nézte Leenát.
- Rendben, de siessünk! – adta meg magát és Leena mellé repült.
- Jó, de akkor tartsd az iramot! – vette oda kissé flegmán Reigennek és egy kisebb lendületet véve át ugorott a következő háztetőre.
- Ó, ezt vegyem kihívásnak? – kérdezte Reigen vigyorogva.
Leena ekkor már vagy három házzal Reigen előtt járt, de hamar beérte. Előre törve száguldozott és nevetve szólt hátra Leenának.
- Na, ki nem tudja tartani az iramot? – kérdezte vigyorogva, Leena már épp nyitotta volna a száját, de késő volt. Reigen vészes gyorsasággal száguldott egy kiálló fagerendának, és másodperceken belül fel is kenődött rá. Leena fejét csóválva nézte a jelentett. „Idióta…” – jegyezte meg magában tömören, és ezzel mindnet összefoglalt. Úgy döntött hagyj Reigen a saját levébe főni, talán most tanul a dologból, így hát, amikor a következő háztetőre ért, levigyorgott ugrás közben rá.
Reigen nem sokkal később már újra Leena mellet volt, de most valahogy nem volt kedve száguldozni. Felvéve Leena tempóját tartotta az iramot, Leena pedig nem látta értelmét korholni szeleburdiságáért, Reigen arcára kiült a tanulság. Amikor elérték az utolsó háztetőt is, Leena megállt egy pillanatra és lenézett a főtérre.
- Azta! Ez a céhed? – kérdezte ámulva Reigen, Leena szerényen nyugtázta a fiú mondatát. Lassan kezdte megszokni, hogy mindenki így viszonyul hozzá. Tény és való a lebegő pavilon nem volt valami mindennapos látvány leszámítva azokat, akik mindennap itt voltak.
- Aha, kicsit egyedi, de belülről egész otthonos! – mosolyogott rá és egy gyors ugrással lent termett a főtéren – Gyere! – intett Reigennek.
- Jaj, már alig várom. Hamarosan elkezdhetem a víz mágia tanulását! Remélem, a mestered tudni fogja, hol keressem… - mondta csillogó szemekkel, láthatóan teljesen lázba jött.
- Víz mágia? Te tanárt keresel? – kérdezet vissza Leena, kissé meglepte a dolog, Reigen eddig ezt nem említette.
- Aham – bólintott miközben lazás sétált Leena mellett tarkója mögött összekulcsolt kézzel. – Végre elég erős lettem, ahhoz, hogy megtanulhassam az utolsó elememet: a vizet! – magyarázta büszkeségtől dagadó mellkassal. Leena csak mosolygott, kifejezetten aranyosnak találta Reigent.
- Óh, gratulálok! – tette hozzá.
Leena nem tétovázott sokat, átvágva az asztalok között egyenesen a pult felé vette az irányt. Pontosan ahogy sejtette, Ba’al mester ott ült a pult mögött és Sebastiannal beszélgetett, de még mielőtt oda érhettek volna észre vette őket.
- Óh Leena-chan! Nicsak nicsak meg itt… - kezdte Ba’al mester önelégült vigyorral az arcán aztán hirtelen megváltozott az arca. - Nézzenek oda újabb fogás? Még egy céh taggal gazdagítod szerény kis céhünket – kezdte, és alaposan végig mérte Reigent. Leena már fogta a fejét, és csak reménykedett benne, hogy nem kezdi el megint a hülyeségeit. „Talán jobb lett volna, ha előbb keresni kezdjük a városba azt a tanárt…”
- Szia mester, és nem. – adta meg a gyors és lényegtörő választ Leena - Reigen keres valakit itt Era-ban, és arra gondoltam te talán ismerheted – mondta kissé hidegen, valahol már megbánta, hogy elhozta ide Reigent.
- Hali – integett Reigen. – Egy fickót keresek, aki állítólag ebben a városban van és konyít a víz mágiához, nem is akárhogy.
- Tudsz nekünk segíteni? – tette hozzá Leena.
- Hát nem is tudom… - vigyorgott azzal a tipikus vigyorával, amit Leena már jól ismert. Ebből már tudta, hogy magáért az információért is „fizetni” kell – És van neve is?
- Persze! Mindenkinek van neve – kezdte Reigen megütközve, de itt elhallgatott. Leena kíváncsian nézett rá, nem értette miért nem mondja. „Most meg mi van? Jaj ne… Istenem mond hogy nem felejtette el a nevét… kérlek!” kezdett el kétségbeesetten fohászkodni magába.
- Basszus hogy is hívják? Bob? Bobo? Nem… A bé betű után szerintem a jött. Barney? Babel? Fúú… Pedig az ilyen hülye neveket, mint az övé meg szoktam jegyezni. Vagy Baldric? Talán valami ilyesmi volt… - találgatott Reigen és közben Leen agya is mozgásba lendült. „B-vel kezdődik és következő betű a és jól ért a vízmágiához…. – és ekkor rá jött.
- Véletlenül nem Ba’al? - kérdezte Leena elcsukló hangon és láthatóan izzadni kezdett.
- De igaz az! Honnan tudtad? – vidult fel az arca. Leena szemei kiakadtak és hátra hajtotta fejét.
- Miiiii?! – „URAM HOGY LEHET EKKORA BAROM!” – ordított fel magában. Ba’al csak tágra nyílt szemekkel és jót mulatva jelenten nézett hol Leenára hol Reigenre.
- Akkor ismered? – fokozta tovább Reigen – Hol van?
- Itt van előtted te barom! – szakadt ki Leenából.
- Mi? Hogy én? Szemenszedett hazugság! Ő Ba’al mester! – mondta teljese hihetősséggel Ba’al mester. Leena szemei kigúvadtak és álla a földön landolt. „ Hogy tudod ilyen szenvtelenül hazudni?” – akadt ki magában miközben Ba’al Sebastianra mutatott, aki épp egy poharat törölgetett.
- Hogy ki vagyok? – kérdezett vissza meglepetten de Reigen ekkor már csillogó szemekkel vetette magát rá. Sebastian leplezetlen értetlenséggel nézet a fiúra és minden erejével próbálta lehámozni magáról.
- Ba’al mester! Taníts! – kérte Reigen. Leenának ez már sok volt, végig vágódva a földön elnyúlt és egy kis fehér gömb távozott a száján.
- Én Sebastian vagyok kölyök! Szállj le rólam! – szólt rá kissé idegesen Sebastian Ba’al közben majd meg szakadt a nevetéstől, hasát fogva vergődött a széken.
- Mester! Ne csináld már! Most miért hülyíted?! Szerencsétlen már elég hülye így is! – rivallt rá a jól mulató Ba’alra.
- Most meg mi bajod Leena-chan? Elrontod az örömömet… - jegyezte meg fanyarul. Leena továbbra is dühösen meredt rá miközben Sebastian sikeresen kiszabadult Reigen karjaiból.
- Taníts mester! – kezdte el Reigen újra Ba’al mesterhez fordulva, mintha csak visszatekerte volna szalagot.
- Hé, hé kölyök! Lassan a testi érintkezéssel! – szólt rá mély hangon Ba’al - Először is én a lányokhoz vonzódom. Másodszor mi hasznom nekem ebből?
Reigen bár elengedte Ba’alt de válaszolni nem tudott, újra összekulcsolta tarkója mögött kezeit és vigyorogva meredt rá. Leena biztosra vette ez valami speciális Reigen féle technika azokra az esetekre amikor lövése sincs mint mondjon. De aztán Reigen megszólalt.
- Elmondhatod magadról, hogy te adtad meg az utolsó kezdő löketet a leendő világ legerősebb elementalistájának! – felelte dagadó mellkassal.
- Ó tényleg? Hát... ez nem túl meggyőző. – vette oda.
- Jaj mester, most muszáj ilyen anyagiasnak lenni? Segíts neki! – szólt közbe Leena.
- Leena az élet nincs ingyen, habár lehet, van megoldás…- és ekkor újra megjelent az a bizonyos, kaján rosszat sejtető mosoly Ba’al mester arcán - Emlékszel miről beszéltünk reggel? – kérdezte Leenától. Leena pontosan emlékezett miről volt szó, de szívesebben felejtette volna el. Már érezte nem menekül Ba’al mester akarta elől. „Hogy az … szemét… megint behúzott a csőbe!” – morgolódott magába.
- Már mint mire célzol? – kérdezte kicsit megjátszva magát
- Akár tarthatnátok Reigen-nel egy kis erő bemutatót… - kezdte Ba’al.
- Jaj mester… mégis mi köze ennek a tanuláshoz? – kérdezte kissé felháborodva Leena. Tényleg nem értette mi szükség van erre a hajcihőre pár vízmágia miatt.
- Igen is sok! Először is megtudjuk, hogy milyen erős lett a mi kis Leena-chanunk, másodszor víz mágiát kizárólag gyakorlati oktatásban lehet tanulni! Na, mit szóltok? – nézett rájuk továbbra is vigyorogva.
- Én benne vagyok! – felelte szinte azonnal lelkesen Reigen.
- Nem. Az ki van zárva! – vágta rá Leena szint Reigennel egyszerre.
- Naaaa. Légyszííí. – fordult felé Reigen hatalmas tágra nyílt szemekkel, hangja olyan volt mint egy kis gyereké.
- Hát ha Leena-chan nincs benne akkor .. . – mondta színlelt sajnálkozással Ba’al mester.
- Te… - sziszegte Leena a fogai között Ba’al mesterre nézve összeszűkült szemekkel, majd vett egy nagy levegőt és kifújta – Jó rendben, de csak is miattad! – fordult Reigen felé. Az igazság az volt, hogy sokat nyomtak a lantba Reigen cica szemei is, de ezt nem akarta nagy nyilvánosság elé tárni. Persze Reigen szemei azonnal csillogni kezdtek.
- Uh köszi! – kiáltott fel és már is a nyakába vette magát.
- Jó, jó. Szívesen – felelte meglepetten Leena.
- Na akkor kezdjünk is bele gyerekek. – csapta össze kezét Ba’al mester és már indult is ki a céhből, egyenesen a hátsó térre.
- Na akkor most Reigen! Először is hozz egy vödröt. Ott találsz! – mondta és a céhház baloldalán lévő ajtóra mutatott.
- Máris! – felelte sugárzó arccal és már szalad is az ajtó felé. Leena Ba’al mester mellett állt, és úgy döntött megfigyeli a tanítás folyamatát, de amikor Reigen kinyitott az ajtót egy halom kacat és lim-lom indult meg felé. Másodpercek alatt maga alá temette szegény fiút és csak épp a feje látszott ki.
- Jó, jó van itt sok minden, de hol a vö… - kezdte, de akkor utolsó darabként egy vödör bucskázott le kupac tetejére és hangosan koppan Reigen fején. Leena aggódó arccal rohant oda hozzá
- Jól vagy? Ne haragudj, nagyon sajnálom, hogy a mester ilyen! – kezdett el magyarázkodni, de a végét erőteljesen megnyomta és inkább Ba’al mesternek intézte, mint Reigennek.
- Most akkor jöttök vagy sem? Nem fogok egész nap várni. – szólalt meg unott hangon Ba’al mester, tudomást sem véve Leena célzásáról.
- Köszi – mondta mosolyogva Reigen Leenának ahogy kihúzta a kupacból. Leena megeresztett még egy sajnálkozó mosolyt majd Ba’al felé fordult gonosz tekintettel nézett rá. Visszasétáltak Ba’alhoz.
- Na hát akkor – kezdte az oktatást Ba’al és egy intésre megtelelt a vödör vízzel – Reigen először is állj ide mellém. Te Leena-chan pedig ámulj fantasztikus képességeimen. – Leena erre csak egy grimaszt eresztett meg ezzel is kifejezve tűntetését és egyetemértését mestere felé – Na akkor csukd be a szemed, képzelj egy asztalt. Meg van?
Leena összekulcsolt kézzel figyelte a jelenetet.
- Igen.
- Most pedig képzelj el egy magas, hosszú hajú lányt. Meg van? - Ba’al mester ezen mondata után viszont már gyanakodni kezdet, eléggé ismerte már perverzségét ahhoz hogy tudja ha már lányt említ akkor ott valami nem kerek. Ennek ellenére Reigen – ahogy az Leena számára nem volt meglepő – mindenfajta csodálkozás nélkül tette ami Ba’al mondott.
- Meg.
- Most képzeld el hozzá Leena arcát, bikiniben! Meg van? – folytatta Ba’al.
Leena állás a földig zuhant. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy Ba’al mester még mindig csak játszik Reigennel.
- Igen, megvan.
- Perverz disznók! – ordította Leena dühösen és két tockost nyomot le, igazából agyon akarta verni Ba’alt, de amikor rá nézet azonnal tudta még egy lépés és neki vége van. Mestere elevenen összecsomagolja.
- Áú!
- Ez nektek a víz mágiatanulás?! – szólt rájuk Leena még mindig mérgesen de már valamennyire vissza vett magából.
- Jól van már Leena-chan de rá kell hangolódni! És ha még egyszer megütsz véged van! - tette hozzá vészjósló hangon Ba’al - Na jól van akkor térjünk a lényegre. Milyen mágiákat tanultál eddig Reigen?
- Tűz, föld és szél! – feleltem neki büszkén, kidüllesztett mellkassal.
- Rendben, a víz mágia sem különbözik sokban ezektől – és kiemelt egy kis vizet a vödörből, amit eleinte csak a tenyere körül forgatott majd egy kis gömböt formált belőle. – A lényeg az, hogy a mágiáddal irányítanod kell a vizet, vedd át felette az uralmad. Persze mindezt csak azután tudod meg tenni, ha már létrehoztad. – és a kis víz gömb visszaesett a vödörbe - Ahogy a tűznél vagy földnél, először koncentrálnod kell magára az elemre. Gondolj rá és képzeld el, ahogy kezed között ott lebeg a víz. – magyarázta Ba’al.
Ekkor egy újabb vízgömb jelent meg a semmiből a keze fölött.
- Na akkor gyerünk csináld! - utasított a Reigent. Leena kissé meglepődött ezen, bár Asmor is valami ilyesmi módon tanította őt, de még is kissé gyors volt számár az menet.
Reigen nem ellenkezet, behunyta szemét és koncentrálni kezdett. Kezeit a vödör felé tartva mozgatni kezdte a vizet. „Váó!” – nem gondolta volna, hogy ez ilyen gyorsan megy. Ekkor Reigen lassan kiemelt egy kis darabot a vízből, majd tenyerét felfelé fordítva ott lebegett előtte a kis víz gömb, bár nem volt több egy decinél. Szemeit kinyitva kezdte el formálni a parányi kis vizet, és szép lassan kibontakozott egy apró kis gömb a kezei között. Láthatóan tetszett neki a dolog és egyre bátrabb lett. Lassan maga körül kezdte forgatni és egyre nehezebb alakzatokat irt le vele a levegőben, majd széles mosollyal az arcán visszaengedte a vödörbe a vizet.
- Egész jó Reigen! – mondta Ba’al és Leena felé fordult. – Leena-chan elérkezett a te időd is! – nézett rá vigyorogva.
- Fantasztikus. – jegyezte meg fanyarul Leena.
- Ne nyávogj! – szólt rá Ba’al mester - Mivel ez ember vészhelyzetben tanul a leggyorsabban, most megküzdesz Leenával de csak víz mágiát használhatsz! – figyelmeztette Reigent.
- Okés! – vágta rá szinte azonnal Reigen.
- Kezdhetitek! – szólt hangosan Ba’al és néhány lépést hátrált. Leena arcán látszott nem füllik a foga a dologhoz, de tudta nem menekül Ba'al mester elől, így hát hátrált néhány lépést és bal karját maga elé téve jelezte Reigennek hogy készen áll.