Yoona Rezelput

Név: Yoona Rezelput
Nem: nő
Életkor: 15 éves
Mágia: Csillag lelkű mágus: Arany kulcs: Gemini; Ezüst kulcs: Aquila
Klán: Lamia Scale
Kinézet: Hosszú lilás haj(általában két copfba hordja) , barna szem. A Lamia Scale jele citromsárga és a jobb kézfején található. Kinézetre nagyon kedves, nőies.
Jellem: Barátságos, veccelődő és nagyon le tudja fárasztani a társait. Nehezen lehet feldühíteni de ha egyszer sikerül valakinek, akkor nagyon nehezen nyugszik meg.
Felszerelés: Fekete váltáskája van amin a Lamia Scale jele van. De nem sok mindent cipel benne és ezt a táskát a küldetésekre nem viszi. Plüss nyuszi, amit édesapjától kapott még kiskorában.




Előtörténet:
Hargeon-ban születtem, körülbelül 15 éve. Apám mágusként, a Lamia Scale nevezetű klán tagja volt jó néhány éven át, ezért nem sokat volt otthon, de mikor hazajött, idejét az én tanításomra fordította. Szigorúan fogott, ugyanis nem csak holmi pitiáner mágusnak szánt, hanem a legjobbnak. Nehezítette dolgát, hogy nem tanultam egykönnyen, mindent bele kellett verni a kobakomba. Nem értettem mi köze van a mágiához a meditációnak, és koncentrációs gyakorlatoknak, de amint mélyebbre mentünk a tanulásban, már kezdtem kapizsgálni. Anyám akárhogy próbálta, nem tudta megérteni a lényegét, s az apám okait, így erősen ellenezte különóráimat. Nem egyszer volt vitatéma köztük. Ő maga, kicsit sem állt közel a mágia világához, mert eddigi családjában egyetlen mágiát birtokló személy sem volt.
Este tíz óra körül lehetett, mikor felkeltem valamiféle hangos beszédre és ajtócsapkodásra. Nagyon fúrta az oldalam, hogy mi történhetett ilyen késő este, ezért leosontam, hogy hallgatózzak. Éppen apám veszekedett anyámmal a mágiáról, ahogy szoktak. De az más volt mint eddig. Még sohasem hallottam apámat ennyire dühösnek. Fél órán át hallgathattam a veszekedésüket mikor megszólalt édesapám:
- Így is van elég bajom bent a céhben, nem kell, hogy itthon is csak a veszekedés menjen. Inkább elmegyek egy küldetésre, hátha ott ki tudom tisztítani a gondolataimat.
Ezzel kisuhant a kijárati ajtón, majd becsapta. Anyám nem tudott ehhez mit szólni, visszament a hálószobájukba és bebújt az ágyba, ezért én is visszaosontam az ágyamhoz, majd belebújtam a puha paplan közé. Nem jött álom a szembe a veszekedés miatt, kíváncsi lettem volna, mi baj van már megint a mágiával, hogy ekkora feneket kerítettek neki, aztán becsuktam a szememet és már csak arra ébredtem, hogy reggel a szemembe süt a nap.
Vártuk apámat, hogy hazaérjen és folytassa a kiképzésemet, de nem jött. Teltek a hetek, hónapok és én csak egyre jobban izgultam, mi lehet vele. Majd két hónap múlva csengetett egy férfi. Ha jól emlékszem az apám céhének, a Lamia Scale-nek a mestere lehetett. Kinyitottam az ajtót, köszöntem neki, de ő nem válaszolt, csak szorongatott a markában egy borítékot, majd a kezembe nyomta és távozott. Egyből feltéptem, mert kíváncsi voltam a boríték tartalmára, de ahogy a kezembe került a benne lévő papír és a sorait olvastam, nem hittem a szememnek. A lábam el kezdett reszketni, a gyomrom görcsbe rándult és a szívem olyan hevesen kezdett lüktetni, hogy azt hittem áttépi a mellkasom. A borítékban található papíron ez állt.:
Tisztelt Rezelput Család.
Sajnálattal és mély együtt érzéssel közöljük önöknek, hogy Suzaku Rezelput, céhtársunk, és egyben kedves barátunk, küldetése közben elhunyt.
Mély részvétellel a Lamia Scale klán.
Majd találtam még 2 csillaglélek kulcsot, az arany Geminit és az ezüst Aquila-t.
Nem bírtam mozdulni, földbe gyökerezett a lábam. Körülbelül másfél órán át bámulhattam a levél tartalmát, amikor belépett anyám. Nem tudta mi történhetett, hogy ilyen szomorú tekintettel bámultam azt a papírdarabot, majd odajött kivette a kezemből és elkezdte olvasni. A felénél tarthatott mikor az arca ledermedt. Majd lehajította a levelet a földre és bement a hálószobába. Én nem bírtam semerre se menni, ezért ott álltam még vagy két órát, amikor nem bírta tovább a lábam és lerogytam a földre, majd mikor besötétedett felmásztam az emeletre, be az ágyamba, majd ott feküdtem. Heteken át nem csináltam semmi mást, csak ültem, feküdtem és sírtam. Sokat gondolkoztam apám halálán, majd arra jutottam, hogy: ÉN LESZEK A VILÁG LEGERŐSEBB CSILLAGLELKŰ MÁGUSA. Majd leszaladtam az emeletről és bementem anyámhoz, hogy megmondjam neki, hogy megyek gyakorolni az erdőben. Ahogy ez elhangzott, azonnal pofán is vágott… majd így felelt:
- Eszedbe ne jusson ilyen hülye bűvész trükköket gyakorolni. Nem fogod fel mi lett apáddal. MAGHALT, mert ilyen butasággal töltötte az idejét. És most már letehetsz az ilyen hülyeségekről, mert ha meglátom, hogy ezzel foglalkozol, kitagadlak itthonról.
Majd sírva felrohantam a szobámba és bezárkóztam, el is kezdtem pakolni, mert úgy terveztem, megszökök itthonról, hogy ne kelljen ezt az ostobaságot hallgatni.
A dolgaimat egy fekete bőröndbe pakoltam, és a vállamra vettem a kedvenc táskámat, amin a Lamia Scale jele volt. Még apám adta nekem 3 éves korom környékén. Anyámnak hagytam egy pár sort, hogy végül is miért is szöktem el, és nincs értelme megkeresnie engem. Kinyitottam az ablakot, majd kimásztam, le a teraszon az utcára. Igazából nem tudtam, merre induljak a vasútállomásra, hogy ott vonattal elmehessek Magnóliába. Nem féltem, hogy nem fogok tudni hol aludni, hisz volt gyémántom, amit még édesapám adott nekem a 10. születésnapomra, hogyha nagy szükség van, használjam. Az út a vonatig hosszúnak tűnt, de nem is nagyon tudtam figyelni, mert el voltam a gondolataimmal. Első dolgom az volt, mikor odaértem, hogy megnézzem, mikor indul a következő vonat, de szerencsémre 10 perc múlva meg is érkezett. Amikor felszálltam, nem volt nehéz üres helyet találni, hisz szinte üres volt az egész vonat, így hát helyet foglaltam az első széken és vártam hogy bemondják hangos bemondón, hogy: Következő megálló: Magnólia.
De hát lassan telt az idő, és nem is tudtam mivel elütni, ezért megpróbáltam aludni legalább egy kicsit, hisz egész este keresgélhetem majd a szállodákat, ahol van hely számomra, ám valahogy nem jött álom a szememre, ezért elkezdtem gondolkozni, vajon anya mit csinálhat otthon? És egyáltalán, hogy fogok keresni új mestert? De nem izgat most ez igazán. Ha nem is az első nap találok új mestert, amit teljesen kétlek, addig nem adom fel, amíg meg nem találom a számomra a legideálisabbat. Ahogy ezeket sikeresen átgondoltam, a hangosbemondó megszólalt: Következő állomás Magnólia városa. Megfogtam a bőröndömet, amit letettem a másik ülésre, majd oda álltam az ajtóhoz. Mikor leszálltam gyönyörű kép fogadott, a város fel volt öltöztetve lámpák milliárdjával, csak álltam ott a vonat mellett és bámultam ezt a gyönyörű látványt, de már későre járt, el kellett indulnom egy szállodát keresni magamnak, így hát elkezdtem felfedezni a várost. Nem volt nehéz megtalálnom az első hotelt, hisz tele van velük a város, de legnagyobb pechemre nem volt üres szobájuk, és azt mondták két utcával arrébb, fogok találni egy olcsó hotelt, amibe nincsenek annyian, ezért elindultam oda. Kívülről nagyon kellemes hatást kelletett és ezt az aulája sem rontotta el. Odamentem a recepcióshoz, és foglaltam egy szobát. A második emeletre kaptam csak a 34-es szobába. A csomagomat utánam hozták, így szerencsére nem kellett cipekednem sokat. A lift hamar fel is vitt. Ahogy kinyílt az ajtaja, egyből a szobámba vettem az irányt. Ledobtam a holmimat csak egy pizsamát és egy törölközőt vettem elő, és már indultam is be a zuhany alá. Nagyon jól esett, ez a forró fürdő teljesen felfrissített. De ezek után nem voltam képes ébren maradni, így hát bedőltem az ágyba és már szundítottam is. Másnap reggel 8-kor már fel is keltem, és lementem a hotellel szembe található kis étterembe reggelizni valamit, és utána indultam is megkeresni az új mesteremet. Csak telt az idő, de senkit sem találtam, igazából nem is tudtam, hogy keressek magamnak oktatót. Szólítsak le minden mesterhez hasonlító embert? De ez kész hülyeség. Inkább eltöltöm ezt a napot úgy, hogy körbejárom a várost, és ”szórakozok” legalábbis annyira, amennyire egyedül lehet. És tényleg nagyon kellemes volt ez a nap, de estére nem maradt sok energiám, úgy lefárasztott ez a sok séta, viszont holnap már keményen neki látok a keresésnek. El is aludtam. Reggel most később keltem, mint tegnap, és időm se maradt már reggelizni, inkább egyből a mesterkereséssel indítottam a napot. Elsőnek a főtérre mentem, majd leültem egy padra, hogy átgondoljam, ezután merre is kéne mennem. De a zajtól, ami a Magnóliában uralkodott, nem tudtam rendesen gondolkozni. Ezért hát elhatároztam, hogy elmegyek a város határán lévő erdőbe és leülök egy fa tövébe, hisz az bizonyára csendesebb hely. Így is történt, leültem egy fa tövébe. Nagyon kellemes volt ott ücsörögni az erődben. Nem sok idő telhetett el, amikor felütötte a fejem egy segédkiáltás. Mögülem jöhetett, a fák sűrűjéből. Azonnal felálltam, és elindultam a hang fele. Sok bokron, és faágon kellet magamat átvergődni, mikor megláttam egy középkorú nőt, kit megtámadott egy óriási majom, azt hiszem ennek a fajnak Vulkán a neve, mintha apám már mesélt volna róluk. A nő a földön feküdt és Vulkán meg előtte állt. A szörnyeteg mögé álltam, majd megnyitottam az ezüst kulcs, Aquila, kapuját, úgy, ahogy apámtól eltanultam.
- Aquila kapuja, NYLÍJ KI!!
Ezzel megjelent mellettem a sas, és Vulkán hátranézett, majd engem vett célpontba. Aquila tornádóját akartam használni támadásként ellene, de ahogy rá tudta volna küldeni, a majom puszta kézzel a falnak taszította Aquilát, így vissza is ment a szellemek világába. És a sas szellemem után engem ütött el egy sziklának. Ekkorra felállt a hölgy majd így szolt:
- Köszönöm, hogy elterelted a figyelmét, most már képes vagyok az ölt váltásra, ne félj, megmentelek. ÖLT VÁLTÁS: MÁGIKUS IKERKARD!!!!
Csak homályosan láttam a harcot, mert rettentően beütöttem a fejem a sziklába, aztán el is vesztettem az eszméletem. Mikor magamhoz tértem egy ágyban ébredtem, és a fejemen egy vizes rongy volt. Ahogy jobbra néztem, egy széken aludt az a hölgy, akivel találkoztam az erdőben. Egy kicsit még jobbra akartam fordulni, mert nem teljesen láttam az arcát, de ahogy megmozdultam bele nyilallt az oldalamba a fájdalom.:
-Auch! *nyögtem fel fájdalmamban*
A nő felkapta a fejét, majd rám nézett:
- Minden rendben van? Hozzak valamit? *kérdezte a nő*
- Igen minden rendben van, csak belenyilallt a fájdalom az oldalamba. *feleltem*. És elnézést, hogy megkérdezem, de hogy kerültem ide?
- Amikor Vulkán neki lökött téged a sziklának, én ölt váltottam és legyőztem. Elvesztetted az eszméleted, és mivel miattam kerültél veszélybe, ezért elhoztalak az otthonomba, hogy nyugodt körülmények között ápolhassalak. És, ha már elkezdtük ezt a kérdezz felelek –et, én következek. *mosolygott* Hogy hívnak?
- Yoona Rezelput-nak hívnak * feleltem szerényen* És önt?
- Roudel Asuya a nevem. És ugye most én következek a kérdéssel?
- Igen. *feleltem*
- Ha nem tévedek akkor te igaz csillaglelkű mágus vagy?
- Igen, de honnan tudja?
- Amikor odamentem hozzád, a sziklánál, akkor láttam melletted két kulcsot, amiket gondolom, akkor veszíthetted el, amikor Vulkán odalökött. Ezért visszatettem a zsebedbe.
- Igen, valójában csillaglelkű mágus vagyok. És ön miért nem volt képes legyőzni Vulkánt, mielőtt odaértem? * kezdtem belemelegedni a kérdésekbe* Ha szabad kérdeznem, és nem bántásként mondtam.
- Épp rohamom volt, amikor Vulkán megtámadott. A tüdőbetegségem miatt vannak néha rohamaim, de hát ez nekem az élettel jár.
- Ohh, bocsánat a kérdésért.
- Semmi baj. Végül is jogos volt a kérdés. És tulajdonképpen mit kerestél az erdőben?
- Éppen gondolkoztam egy fa alatt, hogy merre találhatok magamnak új mestert, aki képezhetne engem. Egyébként, ugye maga fegyver mágus?
- Igen, így igaz, fegyver mágus vagyok.
Elkezdtem gondolkozni, mi lenne, ha ő lenne az új mesterem, hisz minden varázslatnak az alapja a meditáció és a koncentrálás, na, meg a rengeteg tanulás, amit szerintem ő is képes lenne megtanítani nekem, hisz igen magas szintű mágusnak néz ki. Ráadásul a fegyver mágusok is másik dimenzióból hívják elő a fegyverüket épp úgy, mint a csillagmágusok a szellemeiket. Így hát elhatároztam, hogy megkérdezem tőle.
- És esetleg nem lenne a mesterem? *kérdeztem szerényen tőle.*
Ahogy ez a mondat elhangzott, a nő mosolya megdermedt.:
- Még mit nem, nincs szükségem tanítványara. Egyébként is te csillaglelkű én meg fegyver mágus vagyok.
- Igen, tudom, hogy különbözik a kettő, de, ha jobban belegondol mindkettőnek azonos az alapja, amit Ön is képes nekem megtanítani.
- Hát van benne valami, de még sosem volt tanítványom, és nem is nagyon akarok. *feleli Roudel*
- Kérem szépen, nagyon nagy szükségem lenne egy mesterre. *nagy boci szemekkel pillantok rá*
- Hát nem tudom…
- Kérem szépen, kérem szépen, kérem szépem!
- Jó van, leszek a mestered egy feltétellel. Ha nem Fogsz ennyit beszélni.
- Rendben! És mikor kezdünk?
- Majd kicsit később, pihend ki magad a Vulkánnal történtek után.
- De nincs kedvem pihenni, én már most kezdeni akarok.
- Azt felejtsd el, hogy most azonnal nekilátunk. Még maradj az ágyban vagy 2 órát, aztán majd elkezdjük.
Ezzel felállt a székről, és kiment a szobából. Én nagyon örültem a történteknek, hogy megtaláltam a mestert, aki képes lesz magas szintű varázslóvá képezni engem, annyira izgultam, hogy nem tudtam pihenni. Lassan telt az idő, de nem maradtam az ágyban, hanem rendbe szedtem magam, és járkálni kezdtem a szobába. Mikor eltelt a két óra, bekopogott Roudel, és beszólt.
- Gyere, induljunk ki az erdőbe gyakorolni.
Hatalmas mosoly keletkezett az arcomon, és indultam is utána. A nő háza kint volt a város szélén, az erdő mellett. Elindultunk a fák sűrűjébe, amikor megérkeztünk egy gyönyörű szép tisztásra.
- Itt fogunk gyakorolni. *feleli Roudel.* Nyugodt környezetben könnyebben megy a meditáció és a koncentrálás.
Így hát helyet foglaltunk a fűbe és törökülésbe meditálni kezdtünk. Csak ültünk és hallgattuk a szél süvítését, a falevelek csörgését. Nagyon unalmas volt, ne mis volt türelmem tovább ott ücsörögni.:
- Nem harcolhatnánk? Ez annyira unalmas. *mondtam*
- Mindennek az alapja a meditáció. Hányszor kell még elmondani neked?
- De kérem. Én már tanultam meditációt, inkább harcoljunk.
- Jó, te tudod. Akkor idézd meg az egyik szellem harcosodat, én ölt váltok és kezdődhet is a gyakorlás.
Így hát megidéztem az arany kulcsomat, Geminit.
- Gemini kapuja NYLÍJ MEG!
- Ölt-váltás: Mágikus Buzogány!
Ezzel kezdődhet is a harc.
- Gemini vedd fel Roudel alakját.
Ezzel fel is vették az alakját, majd elsőnek mi támadtunk. Gemini elkezdett futni Roudel felé majd csapott egyet a buzogánnyal, és át is ütött vele egy fát. A mester ezt könnyedén kikerült, és hátba csapta Geminit. A szellemem nekirepült egy fatörzsnek, amit át is tört, de felállt megrázta magát majd ismét harci pozícióba állt, majd ismét támadásnak lendült Gemini. Most Roudel háta mögé ugrott és ő is hátba akarta vágni, de a mester hátrafordult és a saját buzogányával kivédte. Majd felugrott és fölülről csapot le a Geminimre, amit már nem bírt ki és vissza is ment a szellemek világába. Én csak kapkodtam a fejem, hogy győzte le ilyen hamar. Majd így felelt Roudel:
- Megint csak ismétlem maga, mindennek az alapja a meditáció.
Így már beismertem, hogy igaza van, igenis kell a meditáció és a koncentrálás.
Minden nap gyakoroltunk, 2 hónapon keresztül csak meditáltunk és csak aztán került ismét harci gyakorlatra sor. Nagyon sokszor elvert, de nem adtam fel, és erősebb is lettem napról napra. 3 hónap telhetett el, amikor levertem Geminivel, de lehet, hogy hagyta magát. Ezután odajött gratulált majd ismét harcoltunk. 5 hónap után, este odajött hozzám majd így felelt:
- Lenne egy küldetés számodra. Itt Magnólia könyvtárból, vissza kéne venni egy könyvet.
Ez igen könnyű feladatnak bizonyult, és sikeresen teljesítettem is. Sorra kaptam az ilyen küldetéseket, hogy hozzak el valamit, illetve hallgassak ki valakiket. Majd 2 év után kaptam az első komolyabb küldetésem. Ami az volt, hogy öljek meg egy embert. Ahogy ezt a mester kimondta elszörnyedtem. Nem tudom, miért add ilyen feladatott nekem, mikor a mágia törvénye tiltja az emberölést. Nagyon furcsának tűnt ez a dolog, sőt a könyveket is, amiket el kell hoznom, mert állítólag a mesteremtől lopták el, más név szerepelt az első lapján. Így hát nem tudtam, mit kezdjek azzal a küldetéssel, de még volt időm gondolkodni rajta, mert csak 2 héttel később kellet indulnom, és addig is gyakoroltunk. 7 nap telt el a küldetés felvétele óta, másnap már indulnom is kellett volna, hogyha nem történt volna meg ez a bizonyos dolog.
Alkonyodott, amikor még kint voltunk az erdőben és harcoltunk. Én már nagyon ki voltam fáradva, de a mesteremnek is nehezebb volt lélegezni. Ép Roudel támadott, és szemből akart lecsapni, de végül is megállította a fegyverét, hisz nekem nem volt semmi esélyem a védekezésre. Ott ültem a földön és alig bírtam mozdulni, a fáradtságtól. Egy óra telhetett el, amikor már volt energiám arra, hogy megszólaljak.
- Miért kell nekem, olyan küldetéseket elvégeznem, amiket tilt a varázstörvény?
- Azért, mert a mestered vagyok, és minden parancsomat teljesítened kell.
- És ha ilyen sötét dolgokat nem teljesítek? Tudom, hogy kihasznál engem.
- Ezzel felállt és el kezdett nevetni. Ahhoz képest, hogy milyen fiatal vagy jól vág az eszed. Mikor jöttél rá?
- Amikor a sok tiltott mágiás könyvért küldtél el. Amit igazán könnyedén te is elhozhattál volna magadnak. Ráadásul ez az utolsó küldetés, hogy öljem meg a régi barátod?
- HONNAN TUDOD?
- Utánanéztem dolgoknak, és kiderült, hogy régi barátok vagytok, csak ő letett a fekete mágiáról és jó irányba indult, te meg maradtál a sötét varázslók között.
Csodálkozva nézett rám Roudel.
- Túl sokat tudsz, ahhoz, hogy életbe hagyjalak. PUSZTULJ! ÖLT- VÁLTÁS: MÁGIKUS IKERKARD!!!!
Egyből nekem is rontott, de tudtam, hogy csak annyi a dolgom, hogy meneküljek előle, amíg rá nem jön a tüdőbajos rohama. De ez a feladat nehezebb volt, mint, ahogy azt elgondoltam. Rettentő gyorsan követett, és én is fáradni kezdtem, sőt pár csapás el is talált, de nem adtam fel. Nem voltam képes már tovább menekülni, így hát leültem egy fa tövébe megpihenni, amíg utol nem ér. Fél percet ülhettem ott, amikor összetört felettem a fa és Roudel ikerkardja jelent meg felettem. Azt hittem itt a vég. Ép a kardját lendítette felém, amikor valami légnyomás kiütötte a kezéből. Egy másik mágus támadása volt. Barna félhosszú haja eltakarta az arcát, narancssárga ruhája kivirított a fák zöldje közül. A Wind blast után a mesterre tört a roham. Majd a másik mágus water magic -kel támadni kezdte, és mivel rohamával volt elfoglalva Roudelt az összes találat eltalálta. A mester a földön feküdt, tele sérülésekkel, és még mindig tartó rohamával. Az idegen mágus, megfogta a pólóját majd elkezdte húzni magával. Én nem tudtam felfogni a történeteket, ezért még ott ültem a fa tövébe. De nem sokkal később utánuk is indultam, hogy megköszönjem az idegennek. Őket már csak a város határán értem utol, ahol átadta Roudelt a Fiorei hadseregnek, akik el is vitték. Majd odarohantam az idegenhez, mert már indult volna tovább.:
- Köszönöm szépen, amit az előbb az erdőben tettél értem.
- Nincs mit, igazán semmiség volt.
- Honnan tudtad, hogy ott vagyunk?
- Hát igazából, én csak annyit tudtam, hogy Roudel van ott, rád nem igazán számítottam. Épp egy küldetésem volt, hogy kapjam el Roudelt, igen kis szintű küldetés volt, így a rohamai miatt könnyen legyőzhetővé válik. De egyébként te mit kerestél ott?
- Ő volt az új mesterem, de nem tudtam, miért tanít engem.
- Hát igen, sejthettem volna, egyébként nem te vagy az első kihasznált tanítványa. De neked miért kellet új mestert keresned?
- Mert az első mesterem az édesapám volt, de ő meghalt. És keresnem kellet egyet, hogy felkészítsen arra, hogy bekerüljek a Lamia Scale-be.
- A te apád volt SUZAKU REZELPUT?
- Honnan tudtad? Várjunk csak, te melyik céh-be vagy?
- A Lamia Scalebe. Ismertem apádat, nagyon jó ember volt, és igen közeli barátok voltunk.
- Jaj, elnézést még be se mutatkoztam: a nevem Yoona Rezelput.
- Engem Olive Nite-nek hívnak. *mosolygott rám*
Nagyon örültem, hogy pont összefutottam egy Lamia Scale-sel.
- Na akkor merre induljunk? *kérdezte Olive*
- Hova? *értetlenkedtem*
- Ha nem csalódok a Lamia Scale-be akarsz csatlakozni. Gyere elviszlek a klánházba.
Hatalmas mosollyal beleegyeztem.
- És hogy megyünk? *kérdeztem*
- Ha nem csalódok csillaglelkű mágus vagy. Igaz?
- Igen az vagyok, és az apám kulcsai is itt vannak nálam, halála után én örököltem meg őket. * mosolyogtam rá*
- Akkor Gemini és Aquila van meg, igaz?
- Igen.
- Idézd meg Aquilát, repülve megyünk el a klánban. Te Aquilával fogsz repülni én meg a szél varázslattal.
Így hát megnyitottam Aquila kapuját és elindultunk a Lamia Scale klánházába. Kellemes volt, ahogy a szél simogatta az arcomat. Én hátul repültem, Olive előttem, hisz ő mutatta az utat. Gyönyörű kilátás volt fentről, sorba hagytuk el a városokat, Olive lassított egy picinyke városnál, szerintem, ez lehet a Lamia Scale városa. Este volt már, amikor megérkeztünk, kicsit fázni kezdtem, de a kilátás mindent megért. Sok milliárd égő világított fel az égbe, és a legfényesebb a Lamia Scale céhháza volt. Az ajtaja előtt szálltunk le. Hatalmas ajtaja volt 2 nagy kör alakú kopogtatóval. De Olive nem kopogtatott hanem, csak kitárta azt a két hatalmas ajtót. Ahogy beléptem, olyan érzésem volt, mintha teljesen más világba csöppentem volna. Hatalmas csillár lógott a plafonról, kör alakú asztalok körül, ültek a különféle mágusok. Nagyon családias hangulat volt a teremben, kellemesen meleg volt a levegő.
Olive szemével megkereste valószínűleg a klán mestert, hogy bemutasson neki, majd amint megtalálta sietős lépésekkel közelített felé. Én csak követtem, majd mikor köszönt neki, én is követtem a lépést, aztán egy hosszas beszélgetést követően már, mint a Lamia Scale tagja tudhattam jelemet a csípőm jobb oldalán.
Így hát kezdődhet a kaland.