Magánküldetés: Sötétség a hegy mélyén

Mikor áttekintetek a következő helységbe egy pillanatra elakad a lélegzetetek, több okból is. Az egész helység legalább akkora, mint a megbízótok kastélya. Természetesen, hogy a hegy súlya alatt ne omoljon össze a hely, több művészi oszloppal is alá van támasztva, amik 3-4 ember vastagok is megvannak. Ám mindez még semmi! Az egész csarnokot egy valóságos szobor hadsereg tölti meg, igaz az összes élettelen, de a csarnok közepén van egy csuklyás alak. Az idegen egy mágikus kör közepén ül, s körülötte baljóslatú sötét fények keringenek, amik pillanatról pillanatra erősebbek lesznek. A kántálása egyre hangosabbá válik, míg végül a sötét fény végigsöpör az egész csarnokon, majd arra is elindul amerről ti jöttetek. A csuklyás elégedetten feláll, majd hangosan kacagni kezd.
- Ma ez a nyamvadt falu! Holnap Fiore! És egy héttel később az egész világ! – a szoborhadsereg ekkor mozgolódni kezd. Látszólag a varázslat életet lehelt beléjük. Bár ennek csak annyi jele van, hogy szemük vörösen izzik. – Senki sem állhat az uta… - a szava ekkor hirtelen elakad. – Betolakodók… Kiváló alkalom, hogy vizsgázzanak a katonáim! Megölni őket!
A hadsereg minden tagja megindul felétek, és szobrok létére eléggé gyorsak is!
Tessék felvenni velük a harcot. A szobrok ereje fejenként 230-230 varázserő. Kezükben pajzs, lándzsa, fejsze, buzogány, vagy kard található. A harc addig tartson, míg legalább 10-10-et el nem intéztek!

Ahogy betekintünk a következő helyre, egy hatalmas csarnok tárul elénk, ami tele van szobrokkal. A helyiség közepén egy csuklyás alak kántál, amitől a szobrok szemei vörösen izzani kezdenek. Már érzem hogy itt baj van.
A világ meghódításáról beszél, tehát nem lehet túl sok esze. Ilyen szobrokkal nem tud túl sok területet elfoglalni, maximum a kisebb településeket. A nagy mágus házak úgysem engednék hogy véghez vigye a tervét.
Ezután a szoborsereg feléledt. Különösebben nem aggódok a történtek miatt, viszont amikor a fickó ránk küldi a katonáit megijedek egy kicsit. Ekkor a vezér elmondta az ötletét, ami szerint a vezért kell kiütnünk.
- Rendben van! - válaszolok a társamnak, aki már átalakította a karját.
Végre harcolunk! Már kezdtem unni, hogy nem csinálunk semmit csak sétálunk. Kezdettben csak nézem hogy mit csinál Katsu. Eléggé könnyedén törgeli össze az elé kerülőket, de ha ilyen lassan halad, nagyon hamar körbe vesznek minket. Éppen ezért lendülök én is támadásba.
Felidézem magamban azt, ahogy az édesapám magyarázza a varázslás lényegét. Már kezdem érezni ahogy keresztüláramlik az ereimben a varázserőm. Megalkotom az aktiváló kézjelet és szabadjára engedem a mágiámat.
- Stone Magic! - aktiválom a varázslatomat.
Ekkor egy hatalmas föld "hullám" indul meg előttem, ami egyre magasabb lesz, egészen addig, amíg el nem éri a szobrokat. Amint eléri a katonákat maga alá temeti azokat, amik ettől megsemmisülnek.
- Menj, majd fedezem az utadat! - kiáltok Katsunak. - Szerintem neked több esélyed van legyőzni azt a mágust!
Ezután újra varázsolni kezdek. Ezúttal a szobrokat sziklákkal veszem körbe majd összezúzom azokat. Nagyjából már tíznél járhatok, de nem állok le a pusztítással. A következő varázslatommal egy tüskét emelek ki a talajból, majd kilövöm a legközelebb álló szoborra(Stone Spike). Az ellenfelemnek a testén könnyedén keresztül hatol és ahogy folytatja az útját, a mögötte álló fejét is lezúzza. Két újabb ellenséggel végeztem.
- Túl sokan vannak, siess! - kiáltok Katsu után.
Ekkor újra varázsolni kezdek, ezúttal újra a Stone Magic-et használom, viszont most védekező szándékkal. A talaj megemelkedik és egy védelmező falat alkot. Így az egyik oldalról ideiglenesen védve vagyok. Ezután már csak reménykedni tudok, hogy Katsu hamar végez az ellenséggel.

Sikerült visszavernünk az ellenséget. Tudtam hogy ez csak ideiglenes, azt azonban nem vártam hogy nagyon hamar megjelenik a legújabb ellenfelünk is. Megremeg a föld, majd valami lerombolja a védelmemet. Azt hiszem most nagyon nagy bajban vagyunk. Egy hatalmas szobor jött most ellenünk. Pont az, amit megvizsgáltam.
Katsu teljesen átalakult. Ez az egész lenyűgözött. Még nem láttam ilyen mágiát. Viszont nincs időm sokáig bámészkodni. Katsu támadása sikertelen volt, a szobor egy rúgással elrepítette. Az én tüskéim sem okoztak az ellenségben károkat.
A társamnak hamarosan sikerül letörni az egyik ujját. Ez nagy előre lépés, de most már nekem is ki kell találnom valami. Katsu parancsának nem engedelmeskedek és befejezem a lövöldözést. Ez nem segít, ide más kell.
Koncentrálni kezdek, majd elindítok egy hullámot a szobor mögött. A varázslat hatására a talaj megemelkedik és elindul felém. Amikor a hullám eléri a szobort felborítja azt.
- Próbáld most szétverni! - kiáltok Katsu felé.
Ezután újabb varázslásba kezdek. Ezúttal a talaj felkúszik a szoborra, így valamennyire meggátolom a mozgását. Amíg a társam üti, addig oda sietek én is és felkészülök egy újabb varázslatra. Remélem sikerülni fog.
- Ne hagyd, hogy megmozduljon! Legalábbis azt ne, hogy megtámadjon engem.
Ekkor aktiválom a varázslatomat és megérintem a szobor fejét, ami megrepedezik és széttörik. A repedések az egész testére kihatnak de csak a feje semmisül meg.
Katsu ekkor újra csapkodni kezdi a szobrot, amitől az összetörik. Elégedetten nézek rá, majd a termet kezdem fürkészni.
- Öljük meg azt az átkozottak, aki ezt csinálta és akkor remélhetőleg vége mindennek!

Mit is mondjak? Ha nektek ez egy hosszú post, akkor nem tudom, hogy mi a rövid... De mindegy, most már nincs kedvem ezen rágózni, inkább haladjunk tovább!

A megmaradt emberméretű kőkatonák egy óriási kört formálnak körülöttetek. Egyfajta ringben vagytok. Középen a fekete mágus áll, aki látszólag kész a harcra. Ha a ring szélének közelébe mentek, akkor a kőkatonák felétek sújtanak a fegyvereikkel, hogy visszakergessenek a harcba.
Ellenfeletek varázsereje 1000 pontot tesz ki, ám ennek ellenére az összes árnymágiát ismeri és használja is veletek szemben! Szóval fokozottan kérlek titeket, hogy a harcotok során valóban vonultasson fel mindenféle árnymágiát! Természetesen nem tudjátok elintézni a fickót, hiszen magasan felettetek áll erő terén. A post egy vert helyzetig tartson!

//Mivel nem lehet tudni, KAtsu mikor ér rá, ezért lezárom helyette én a harcot//

Már csak a kő katonák maradtak a mágusok ellen és a teremtőjük. A szobrok körbe vették őket, azonban most már az igazi ellenség is ott volt előttük. Nyíltan kell megütközniük a férfivel, aki valószínűleg sokkal erősebb náluk.
- Próbáld elterelni a figyelmét, amíg én megközelítem! Ha sikerült közel férnem hozzá, akkor nyert ügyünk van! - mondta Katsu majd rohamozni kezdett.
Yagura engedelmeskedett, így azonnal varázsolni kezdett. Folyamatosan lőtte a kőtüskéket az ellenfél felé, de az könnyedén kivédte a támadást. Valamilyen fekete masszává alakította az árnyékát, ami könnyedén félreütötte a szikla darabokat.
Eközben Katsu már majdnem elérte az ellenfelet. Azonban hirtelen a mágus letérdelt és a földre tette a kezét. Az ujjaiból fekete kígyók k úsztak elő és támadták meg a Fairy Tail emberét. A bestiák körbe fonták a lábát, majd néhány felkúszott a testén és a nyakára tekeredett. Katsu ettől fuldokolni kezdett, de szerencsére hamar sikerült lerángatnia magáról a szörnyeket.
Ekkor Yagura más taktikát próbált ki. A földre tette a kezét és folyamatosan koncentrálni kezdett. Ettől megremegett a föld, de még nem lehetett látni semmit sem, hogy mit akar csinálni. Hirtelen azonban a fekete mágus mögött a föld megemelkedett és egy hatalmas falat alkotott. Viszont a fal csak pár pillanatig állt, után maga alá temetett néhány szobort és a gonosz varázslót.
Yagura megkönnyebbülten sóhajtott fel, mivel azt hitte, hogy nyert. Azonban ez nem így volt. A fekete mágus valahogy megjelent a fiú mögött és árnykezekkel kezdte el ütlegelni. Ekkor Katsu ott termett és egy ütést mért az ellenségre. Legalábbis azt hitte hogy jó célpontot fogott ki. Azonban hamarosan látta, hogy csak egy kőkatonát zúzott össze. A fekete mágus valahogy eltűnt, majd máshol jelent meg.
- Ez így nem fog menni, túl erős. Valahogy el kell kapnunk és úgy végezni vele. El tudod fogni valahogy? - kérdezte Katsu.
- Meglátom mit tehetek ez ügyben. - érkezett a válasz.
Ekkor Yagura újra varázsolni kezdett. A föld újra életre kelt, ezúttal a felkúszott a fekete mágusra és derékig körbe fonta.
Azonban az ellenség ettől még nem adta fel. Katsu megrohamozta a férfit, aki ekkor kinyújtotta a kezét. Az árnyak megelevenedtek és kezeket formáltak. Úgy mozogtak, ahogy a férfi parancsolta nekik.
Katsu ütésre emelte a kezét, de az egyik árnyék elkapta és hátra húzta. A varázsló ettől térdre rogyott. Ezután jött egy másik kéz, ami megragadta a torkát. Az ifjú mágus akárhogy küzdött, nem tudom semmit sem tenni.
Végül Yagura újra aktivizálta magát. A föld egy kezet formált, ami kinyúlt a talajból és megragadta Katsu-t, hogy majd lerántsa. A mágus így megszabadult a kezek szorításától, majd nemsokára a föld mágus mellett újra a felszínre tört.
- Már nem bírom sokáig. Ha tovább varázsolok, elájulok! Meneküljünk inkább és hívjunk erősítést! Erősebb mágusokra van szükség!
A fiú ekkor aktivált egy utolsó varázslatot. A mennyezet megremegett, majd omladozni kezdett. Ezután a talaj is mozogni kezdett és egy hullám elindult velük felfelé a lépcsőn. Tudták hogy a fekete mágus megmenekült, mivel a harcban valamennyire sikerült kiismerniük a hatalmát.
Amikor a felszínre értek, Yagura elájult. Így Katsu kénytelen volt a barlang szájához kicipelni magával. Ott letette a fiút és megvárta míg magához tér...

//Gyenge lett, tudom. Viszont most csak ennyire futotta az erőmből. //