Magánküldetés: A bukott Titán

Tárgy: Magánküldetés: A bukott Titán Pént. Aug. 05, 2011 8:32 am

Név: A bukott titán

Szint: D

Jutalom: 75.000 Gyémánt/fő

Feladat: Csodás reggelre ébredtek Shirotsume-ban. A nap már előbukkant a távoli hegyek mögül és éltető sugaraival elárasztja a várost. Bár még csak kilenc óra múlt a hőmérséklet már is elérte a +30 ^oC-ot. A város meglehetősen kihalt. Igaz Shirotsume-nak sosem volt meg az-az igazi nagyváros hangulata, de azért jártak-keltek az emberek az utcákon és érezhető volt az élet. Most csak elvétve láttok néhányat, de ők is keményen dolgoznak. Rengeteg bolton pillantjátok meg a zárva feliratot. Beérve a céhbe ugyanaz a kép fogad titeket, mint a városban. Gyakorlatilag üres az egész. Csak Mei serénykedik a pult mögött, ám némi pakolás után előbukkan teljes valójában. Ekkor láthatóvá válik, hogy nem a szokásos ruhájában, hanem színes vékony anyagú kendőt kötött magára, ami alatt egy csodás bikini tűnik ki. maga után pedig egy kis koffert húz. Kiderül (vagy valaki már eddig is tudott róla), hogy egy új őrület fertőzte meg Shirotsume-t. A keleti partvidéken terjed el néhány hónapja egy Magic Slide Park nevezetű élmény park. A lényege, hogy különböző mágikus csúszdák találhatók meg itt kicsik, nagyok, öregek kedvére. Mindenki megtalálhatja itt a magának valót. A slussz poén, hogy ez egy mobilis park. Folyamatosan mozgásban van és útközben minden település mellett megáll egy-két napra. Pontosan ma hajnalban érkezett meg hozzátok és a város valamint a céh nagy rész is ott lógatja már a lábát. Mei is éppen odatart, csak előtte bejött rendet rakni és elkéredzkedni a mestertől. Fölkapja a fejére a szalmakalapját, majd vidáman integetve nektek ki ballag a céhházból. Arra lennék kíváncsi ki milyen indíttatásból hagyta ki a jónak ígérkező fürdőzést. Ha akartok a felkérések táblájához is elnézhettek (lehet van olyan, ki munka miatt passzolta a pihenést). Ott a legkülönfélébb megbízásokból válogathattok, mi szem szájnak ingere.

Résztvevők:
- Sarumi Toro
- Kitaszított
- Eigo Haruki
- Daudy Arizan

Sorrend: Nincs.

Határidő: Nincs, de egymásra való tekintettel szerintem minél hamarabb

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Pént. Aug. 05, 2011 11:07 am

Shirotsume a szokásos kisváros, ahol már hónapok óta tengetem, küldetések közötti szabadidőm. Egy verőfényes, izzasztóan meleg napra ébredtem. A városka mellett fekvő erdő, szélén választott faóriás, mely érkezésem óta alvóhelyemként szolgált, kissé enyhítette a nap keltette hőséget. Viszont így is, legalább 25 °C lehetett az árnyékban.
Kis nyújtózkodás után elindultam a városka széle felé. Útközben egy-két Shirotsume-ből kifelé siető lakossal futottam össze. Bikinit és fürdésre alkalmas ruhákat viseltek. Egymással fojtatott beszédükből kiderítettem, hogy valami fürdőbe sietnek, valami okból kifolyólag. Annyira nem kötött le, meg egyébként is siettem mert kezemre nézve észrevettem, hogy ismét egyre fehérebbé válik bőröm a nap hatására. Ez sokszor kellemetlen helyzetbe hozott. Ezért próbáltam minél hamarabb a céhházba jutni. A városka szinte kihalt volt, a szokásos kevéske mozgás is hiányzott az utcákról. Itt-ott néha felfedeztem egy keményen dolgozó lakost. Síri csend honolt mindenütt. A csendet, itt-ott megcsendülő üllő és madarak csicsergő hangja, szakított csupán meg. Fura érzésekkel, haladtam tovább Shirotsume utcáin. Egy rövidke 10-15 perces gyaloglás után megérkeztem a céh épülete elé. Sietve megragadtam az ajtó kilincsét. Határozott léptekkel benyitottam az épületbe. Az üresség sokkoló valósága tört rám. Senkit az ég világon nem találtam a klánházban. Egyedül Mei emelkedett fel a pult mögül. Szokásos ruhája helyett egy színes vékonyka kendővé eltakart bikinit viselt.
- Szia Mei. Hát te mire készülsz. - kérdeztem tőle csodálkozva. - mi történt, hogy ilyen üres az egész város?
- Hát nem hallottad? - kérdezte csodálkozva. - Az éjszaka folyamán megérkezett a Magic Slide Park.
- Leültem a pulthoz és elgondolkodtam kicsit az új információkon. Sosem érdekelt annyira a strand, főleg hogy pigmentjeim különös viselkedése miatt, az emberek nagy része, ijesztőnek tart. Sokszor elszaladtak mikor megláttak vagy éppen egy őrült pantomimnek hittek aki teljesen fehérre festi magát. Ezeket a reakciókat már megszoktam, viszont nem akartam erővel kirobbantani egy tömeghisztériát. Így hát, érdekelt a kalandpark de mégse mentem el megnézni saját szemeimmel. Inkább iszogattam egyet a pultnál és vártam hátha betéved valaki, aki úgyszintén nem vágyik a partra. Rövid idő elteltével kitárult az ajtó, egy vékonyka lány lépett be rajta. 17-20 év közötti lehetett. Valószínűleg új lehetett a céhben mert eddig nem találkoztam vele. Hosszú kék haját hátrakötve hordta, arca baloldalán egy fehér tincsek. Először ő is meglepődött az ürességen, majd körbenézve észrevett, hogy a pultnál ülök. Lassú léptekkel megindult a pult felé. Mikor megérkezett, felém fordulva megszólalt.
- Helló! - biccentett felém majd Mei-hez fordult. - Hát te? Hová ilyen sietősen? És hol vannak a többiek? Mi történt a városban a jó néppel? - kérdezte kissé hadarva. Mei éppen indult volna, így gyorsan elmagyarázta neki is a dolgok alakulását.
- A városba érkezett Magic Slide Park nevezetű élmény park, mindenféle mágikus csúszdákkal. Már sok településen megfordultak és most ide érkeztek és itt is lesznek egy-két napig! Ezt mindenkinek ki kell próbálni! Ezért ürült ki a város meg a céh, és én is oda tartok. -Mondta majd megindult kifelé. Mielőtt kilépett volna az ajtón még visszaszólt neki. - Rád is rád férne egy kis szórakozás!
- Akkor már értem, hogy mi volt az a felfordulás a parton. - mormogta a lány Mei után, aki már kifordult az ajtón. Ezek után felém fordult majd ismét köszönt.
- Daudy Arizan szolgálatodra. - mutatkoztam be neki.
- Szia! Az én nevem Sarumi Toro. - fojtatta a bemutatkozást. - És azt hiszem én pancsolás helyett, inkább körülnézek a felkérések között, hátha akad valami nekem való! – mondta és már fordult is a küldetéstábla felé. Épp, hogy odaért az ajtó ismét feltárult Eigo lépett be rajta. Körbenézett majd megállt az ifjú hölgy mellett, és beszédbe elegyedtek. Valószínűleg csak bemutatkozott neki mivel, Rövid idő múlva már a pult mögött állt és odaszólt hozzám.
- Yo Daudy. - köszönt
- Cső. - intettem neki – Látom te is megszomjaztál.
- Ilyen hőségben gyorsan kiszáradok. - válaszolta kérdésemre. Kitöltött magának egy pohár sört, majd kijött a pult mögül, és leült a mellettem álló székre. Egy ideig csendben iszogattuk italainkat, majd Eigo ismét megszólított.
- Figyelj Daudy. Lenne egy kérdésem.
- Na mi az, mondd. - folytattam a beszélgetést.
- Fehér a bőröd, ami akkor van ha alacsony a vérnyomása az embernek, de a tied annyira fehér, hogy már azt mondanám, neked egyáltalán nincs, ami azt jelenti, hogy halottnak kellene lenned, de itt ülsz. És a szemeid is be szoktak vörösödni időnként. Nem vagy te véletlenül egy vámpír?
- Tudtommal nem vagyok. - mosolyodtam el. No ilyen se volt még, gondoltam magamban.
- Akkor megnyugodtam. - Fejezte be végül.
Italom végeztével, benyúltam belsőzsebembe, elővettem egy nagy darab papirost. A másik zsebemből előkerült „DOHÁNY” betekerésével ügyködtem. Amint ez megtörtént, már vettem is a számba hogy meggyújtsam. Ekkor jött Kitaszított akit a bányás küldetésünk óta nem láttam. A pöfékelni való, beizzítása nehezebb feladatnak tűnt, mint ahogy kezdetben gondoltam. Épp mikor befejeztem odaköszönt újonnan érkezett klántársunk.
- Üdv nektek is. Még valakik akik itt maradtak...
- Jaja, úgy valahogy. Hello! - köszöntem vissza, majd teljesen a mamutcigimre koncentráltam.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Pént. Aug. 05, 2011 3:10 pm

A klánba történt felvételem óta még nem sok idő telt el, így nem nagyon volt lehetőségem megismerkedni a többi céhtárssal. A Kitaszítottal – mert már megtanultam, hogy nem Ezüstkalóznak kell hívni – többször összefutottam, de ő egészen magának való figura és sokszor csak a gyakorlásnak él, így nem nagyon beszélgettünk. Még nem találok magamnak valami kellemesebb kis lakást, a klánházban lett kijelölve egy kis szoba számomra, de mivel vándorlásaim során megszoktam, hogy legtöbbször a csillagos égbolt alatt hajtom álomra a fejem, nem nagyon éreztem jól magam abban a zárt dobozban. Így hát most is a part menti, fás ligetben vackoltam be magam éjszakára, fejem alá téve a táskámat és beburkolózva a köpenyembe. Ám alig pitymallott kellemetlen puffogásra, zajongásra, kiabálásra ébredtem, ami csak nem akart abba maradni. Az álmosságtól félkábán vonszoltam ki magam a fák közül és néztem a parton a földből kinövő hatalmas csúzdákat, meg mindenféle egyéb számomra rejtélyes építményeket, melyek körül emberek tucatjai nyüzsögtek.
- A francba! – csaptam dühösen a markomba. – Lőttek a nyugodt alvásnak! Biztos valami átkozott Cirkusz ütötte fel itt a tanyáját! De, hogy pont ezt a helyet kellett nekik választani! – mérgelődtem még mindig, azzal keserves arccal visszaballagtam a cókmókomhoz és összeszedve azt, úgy döntöttem mégis csak a céhházba próbálok meg nyugalomra lelni. A város felé tartva meglepődve láttam, hogy csoportokba verődött emberek tucatjai tartanak a part felé, vidáman nevetgélve, lenge ruhákban, pokrócokkal, elemórzsiával megrakva. Gyerekek nyargaltak kacagva, visítozva az úton, néha alig bírtam félreugrani előlük. Mire Shirotsume-be értem már szakadt rólam a víz, a meleg kezdett elviselhetetlen lenni, alig vártam, hogy valami hűvös helyre érjek. A másik meglepetés itt, a városban ért! Olyan volt, mint valami kísértetfalu: embert csak elvétve láttam, azok viszont ki sem látszottak a munkából, természetellenes csend honolt, az üzletek legtöbbjén lakat lógott! Értetlenül ráncoltam a homlokom és reménykedtem, hogy a céhházba érve valakivel megoszthatom e tapasztalatot, hátha tud rá valami értelmes magyarázatot. Belépve az ajtón várt a következő meglepetés, hiszen a mindig nyüzsgő, beszélgetéstől, pohárkoccanásoktól hangos főterem, most üresen tátongott, csak egy fura, feltűnően fehér bőrű, rasztahajú, szemüveges figura ücsörgött a pultnál italát kortyolgatva, ezért arra felé vettem az irányt. Ekkor láttam meg a pult mögül előbukkanó Mei-t is, aki szokásos öltözéke helyett most bikinit és a fölött egy vékony kendőt viselt csak és éppen induló félben volt egy kisebb bőröndöt vonszolva maga után.
- Helló! – biccentettem a rasztahajú felé, aztán Mei elé toppantam. – Hát te? Hová ilyen sietősen? És hol vannak a többiek? Mi történt a városban a jó néppel? – toporgok előtte válaszra várva. Mivel a lány látta, hogy nem mozdulok, míg választ nem kapok, gyorsan elhadarta.
- Hát, ha már ilyen tájékozatlan vagy elmondom neked is! A városba érkezett Magic Slide Park nevezetű élmény park, mindenféle mágikus csúzdákkal. Már sok településen megfordultak és most ide érkeztek és itt is lesznek egy-két napig! Ezt mindenkinek ki kell próbálni! – lelkesedett Mei. – Ezért ürült ki a város meg a céh, és én is oda tartanék, ha végre elállnál az utamból. – tolt félre és viharzott ki az épületből, az ajtóból még visszaszólva: - Rád is rád férne egy kis szórakozás!
- Akkor már értem, hogy mi volt az a felfordulás a parton. – mormogtam a lány hátának de eszem csücskében sem volt megfogadni a tanácsát, hiszen, mióta bosszút esküdtem, egyáltalán nem az én világom az ilyen fajta kikapcsolódás.
Az iszogató klántárs felé fordultam és megismétlem a köszönést.
- Szia!– biccentettem felé, miután megtudtam bemutatkozásából, hogy ő Daudy Arizan. – Az én nevem Sarumi Toro! – És azt hiszem én pancsolás helyett, inkább körülnézek a felkérések között, hátha akad valami nekem való! – indultam a cetlikkel teleragasztott fal felé.
Ahogy ott ácsorogtam keresgélve a munkák között, egy srác rúgta be az ajtót és lépett be a terembe. Miután szeme megszokta a benti fényviszonyokat és körülnézett, odalépett hozzám.
- Üdv. Eigo Haruki vagyok. – mutatkozott be.
- Szia, engem Sarumi Toronak hívnak. – viszonoztam.
- Látom máris nézegeted a munkákat.
- Csak egy bólintással jeleztem, hogy jól látja.
- Most odamegyek a pulthoz, mert már nagyon szomjas vagyok, csak gondoltam bemutatkozom. További jó keresgélést. – mondta. - Jaa, majd elfelejtettem. - fordult vissza. - Ha valamire szükséged van, csak szólj. – majd a pulthoz sétált, ahol beszélgetésbe elegyedett Daudyval.
Épp, hogy újból a hirdetésekbe mélyedtem volna a ráktár felől megérkezett a Kitaszított, aki szintén hozzám sétált és a falnak dőlve kérdezte.
- Munka? Most? Azt hittem az egész klán elment abba a mágikus parkba, vagy mibe. Nem lazítani kéne ilyenkor? Vagy találtál valakit, akit levadásznál? - érdeklődött tompán csengő hangon.
- Nem az én világom az ilyen ricsajos, gyereksivalkodós felhajtás! - feleltem - Találni meg még nem találtam semmit, de azon vagyok, mert muszáj valamit csinálnom, megöl az unalom! - intettem bizonytalanul a fal felé.
- Miért nem pihensz? Ha nem ott, akkor máshol, másképp. Az idő szép, az erdő, a tengerpart, vagy a hegy csak rád vár, a könyvtár nyitva... – vonta meg a vállát, majd köszönt Daudy felé. - Üdv nektek is. Még valakik, aki itt maradtak...
- Jaja, úgy valahogy. Hello! - köszönt vissza Daudy, aki közben bagóra gyújtott. Kitaszított Eigot is üdvözölte közben, aztán kérdőn rám nézett.
- Nem rossz! Nem rossz! - grimaszoltam savanyúan. - De már úgy hozzászoktam a veszélyekhez, a kalandokhoz, hogy mióta ilyen nyugis lett az életem, nem találom a helyem. Mivel viszont itt még új vagyok, nagyon nincsenek ismerőseim, akikkel esetleg valami programot lehetne csinálni! De elvagyok én egyedül, ne félj! – néztem rá megpróbálva a maszkja mögé látni
Megrázta a fejét:
- Eszemben sincs félteni téged. De ha találsz valami érdekeset azon a papírhalmazon szólj nekem is. Egy kard meg egy pisztoly mindig jól jöhet neked is, ráadásul én is halálra unom magam. A sós víz nélkül nem tudok kikapcsolódni - felelte, majd elballagott és leült az egyik kanapéra.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szomb. Aug. 06, 2011 1:43 pm

Reggel arra ébredtem, hogy fáj a hátam. Kinyitottam a szemem, és kiderült, hogy egy fának támaszkodva ülök. Nem volt a legkényelmesebb fekhely, mivel a kérge se volt a legpuhább. Ahogy egyre jobban felébredtem, egy másik kérdésen kezdtem gondolkodni.
- Hogy kerültem ide? - kérdeztem magamtól, miközben feltápászkodtam.
Shirotsume szélén egy füves részen voltam. Először még nem értettem, miért aludtam itt kint, amikor a klánházban lakom, de nem sokkal később eszembe jutott, hogy előző éjjel ott italoztunk néhány céhtársammal. Azt, hogy hogyan kerültem ide, még mindig nem értettem, de legalább tudtam, hogy mi lehetett az oka. Szerencsére nem szoktam másnapos lenni, és ma sem volt ez másképp, ami annak is betudható, hogy csak a minőségi italokból fogyasztottam, és nem ittam össze mindenféle löttyöt. Még kissé fáradtan elindultam a klánépület felé. Ahogy kiértem az alvóhelyemként szolgáló fa árnyékából, rögtön éreztem, hogy hosszú út áll előttem, mivel nagy volt a forróság aznap. A nap állásából ítélve, még délelőtt volt, úgyhogy a délután folyamán ennél csak melegebb lesz. Ahogy kullogtam Shirotsume utcáin, feltűnt, hogy szokatlanul kevés az ember. Néhány dolgoztak, pakolgattak, de ezen kívül sehol senki. A legtöbb bolton a zárva felirat lógott. Betudtam mindezt a hőségnek, mivel ilyenkor kinek van kedve a napon aszalódni, biztos meghúzódnak az emberek a hűvösebb helyeken. Én is ezt terveztem, de előtte még el kellett érnem a céhhez. Már megpillantottam az épületet amikor Mei jött szembe velem sietős léptekkel. Ami elsőre feltűnt rajta, hogy nem a megszokott ruháit viselte, hanem egy vékony anyagú kendő volt rajta, ami alatt egy bikinit viselt, fején pedig egy szalmakalap helyezkedett el. Utána vettem észre, hogy egy bőröndöt húz maga után. Amikor odaért hozzám megszólítottam.
- Üdv Mei.
- Szia Eigo.
- Milyen csinos vagy ma. Hova tartasz ilyen sietősen? - kérdeztem.
- Köszönöm. - mondta és kissé elpirult. - Végre itt van a Magic Slide Park. Már alig vártam, hogy elmehessek oda. - felelte széles mosollyal az arcán.
- Magic... micsoda?
- Magic Slide Park. Ne mondd, hogy még hallottál róla.
- Eddig még a nevét se hallottam.
- Ez egy mobil park, amin mágikus csúszdák vannak. Minden település mellett megáll pár napra, majd továbbáll, úgyhogy ezért is sietek oda. A legtöbb ember már ott van. Fel se tűnt, hogy milyen kihalt most a város?
- Feltűnt, de azt hittem, hogy csak a hőség miatt, inkább az árnyékosabb helyeken töltik az idejüket.
- Nem jössz el? A klánból is majdnem mindenki ott van, jót mulatnánk.
- Szívesen elmennék, de most valahogy nincs hozzá kedvem, tudod kissé fáradt vagyok még a tegnap este után.
- Hát igen, az éjjel jól kicsaptatok a hámból. Hajnali kettő órakor zártam be a raktárat, mivel ki akartam aludni magam a mai napra, de ti akkor még nem aludni mentetek hanem, kiléptetek a klánházból és folytattátok a mulatozást.
- Jó, hogy mondod, eddig azon morfondíroztam, hogy miért aludtam a szabadban, de most már nekem is eszembe jutott. Kösz.
- Látod látod, mire mennél most nélkülem...
- Egyébként akkor most nincs is senki aki kiszolgáljon ott?
- Most nincs, de ne aggódj, nem halsz szomjan. Kiszolgálhatod magad. - felelte mosolyogva.
- Nem akarlak tovább feltartani, siess a többiekhez. Jó mulatást.
- Köszi, és neked is.
Mei vidáman továbbsietett a csúszdák felé, én pedig folytattam utam a klánházba. Amikor odaértem, lábammal belöktem az ajtót, majd beléptem. Annyira erősen sütött kint a nap, hogy pár másodpercig nem láttam bent semmit. Amikor hozzászokott a szemem a fényviszonyokhoz, észrevettem, hogy két céhtársamon kívül senki sincs a főteremben. Az egyik Daudy volt, aki a pultnál ült, és ivott valamit, a másik pedig egy lány volt aki valószínűleg nem rég csatlakozhatott a céhhez, mivel még nem láttam itt. Vékony alkatú, átlagos magasságú. Hosszú kék haját hátrafogva hordta, fekete bő szárú nadrágot, és fekete rövid haspólót viselt. Éppen a küldetésfal előtt állt és nézegette a megbízásokat. Daudy felé indultam, mivel egyrészt ott volt a pult, ahol végre ihatok valamit, mert már nagyon ki voltam száradva, másrészt pedig nem volt rossz társaság. Viszont nem mehettem el bemutatkozás nélkül az újonc mellett, mivel tiszteletlenségnek éreztem volna. Mellé léptem, majd megszólítottam.
- Üdv. Eigo Haruki vagyok.
- Szia, engem Sarumi Toronak hívnak.
- Látom máris nézegeted a munkákat.
A lány egy bólintással jelezte, hogy jól látom.
- Most odamegyek a pulthoz, mert már nagyon szomjas vagyok, csak gondoltam bemutatkozom. További jó keresgélést. - mondtam, majd elindultam.
- Jaa, majd elfelejtettem. - fordultam vissza. - Ha valamire szükséged van, csak szólj.
Első benyomásra úgy tűnt, hogy nem túl beszédes, de ennyiből még nem tudtam megállapítani rendesen, viszont majd idővel jobban megismerjük. Odamentem pulthoz, és rögtön beálltam a pult mögé, ahol normális esetben Mei szokott tartózkodni.
- Yo Daudy. - köszöntem.
- Cső. Látom te is megszomjaztál.
- Ilyen hőségben gyorsan kiszáradok.
Kitöltöttem magamnak egy pohár hideg sört. Visszamentem a pult másik oldalára, és leültem a Daudy mellett álló székre. Miközben iszogattam a söröm, feltűnt, hogy Daudy bőre a megszokottnál is fehérebb. Már ismerem egy ideje, de még nem tudtam megszokni. Egyszer elmagyarázta, hogy míg más barnul ha a napon tartózkodik, addig az ő bőre és haja fehéredik. Ma is szép napos időnk volt, így a bőre már szinte világított. Néhányszor már elgondolkodtam rajta, hogy lehetséges-e, hogy ő egy vámpír. Fehér a bőre, és van, hogy a szemei is vörösek, bár az csak akkor fordul elő, ha Bobbal beszívtak.
- Figyelj Daudy. Lenne egy kérdésem.
- Na mi az, mondd.
- Fehér a bőröd, ami akkor van ha alacsony a vérnyomása az embernek, de a tied annyira fehér, hogy már azt mondanám, neked egyáltalán nincs, ami azt jelenti, hogy halottnak kellene lenned, de itt ülsz. És a szemeid is be szoktak vörösödni időnként. Nem vagy te véletlenül egy vámpír?
- Tudtommal nem vagyok.
- Akkor megnyugodtam.
Ezzel be is fejeződött beszélgetésünk, és mindketten italaink legyűrésével voltunk elfoglalva.
Ismét eszembe jutott, hogy jó lenne ellátogatni ebbe a parkba amit Mei említett, mivel jobb szórakozásnak tűnt, mint üldögélni egy sör mellett a klánházban. Bár az ital kissé feldobta a hangulatom, de még mindig nem volt kedvem elmenni odáig. Nem maradt más választásom, mint üldögélni és iszogatni, ameddig nem meg nem jön a kedvem a csúszdákhoz, vagy ameddig nem történik valami izgalmas a közelben.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szomb. Aug. 06, 2011 2:20 pm

Könnyed léptekkel sétáltam végig a verőfényes napsütésbe öltözött Shirotsume utcáin, a napsugarak valósággal felmelegítették az emberi szívekre rakodott jégpáncélját a szegénységnek, az unalomnak vagy csupán az egymástól való elhidegülésnek. Vagyis... Felmelegítette volna, ha lézengene egy-két embernél több az utcákon. De konkrétan senki sincs... Egy izzadó, kövérkés kofaasszony az összes, akivel tudtam beszélni és fel tudtam nála rakodni a zöldségeket amikre Mei megkért, hogy hozzam őket a klánházba, mégiscsak komolyabb a fizikai erőm mint neki. A kosarat a vállamra hajítva az uborkákkal, hagymákkal meg egyéb zöldségekkel megindultam visszafelé a klánházba, az asszonyság meg rekord idő alatt becsukta a standot és már el is szelelt. Mi a...? Mintha csak arra várt volna türelmetlenül, hogy ugyan jöjjek már a kért élelmiszerért és ő is eltűnhessen innen... Visszafelé a kanyargós utcákon egy-két kocsmát láttam csupán nyitva, odabent is alig néhány hivatásos alkoholista kókadozott... Járvány van?! Vagy micsoda?!
A klánház kapujában futottam össze Meiel, aki kivételesen a bikinijét viselte, kiegészítve egy szalmakalappal, egy napszemüveggel meg egy húzós kis bőrönddel és rózsaszín, közelről és messziről is rasnya papuccsal. Meglepetten álltam meg, mire nevetve fordult felém:
- Tedd csak le a kamrában azt a sok zöldséget, ha te is jössz murizni, akkor megvárlak itt, ha gondolod bárókám - mosolygott.
- Nem vagyok báró. Már nem - feleltem keményen, majd érdeklődve felvontam a szemöldököm maszkom rejtekében: - Hova készülsz?
- Szerinted? - vigyorgott annyira, hogy komolyan tartani kezdtem tőle, hogy szétreped a feje. - Természetesen a Magic Slide Parkba!
- Hogy mibe? - rökönyödtem meg.
- Te mégis hol élsz?! - meresztett rám nagy szemeket Mei. - Egy hete az egész város erről suttog kb! Ez egy vándorló élménypark. Nagy mágikus csúszdák, medencék, meg ilyesmi. Teljesen mobil. És most ide érkeztek a hétvégére Shirotsume mellé.
- Gondolom ezért üres az egész város - jegyeztem meg.
- Persze. Még a rendfenntartókat is úgy sorsolták, aki rövidet húzott, annak kell ma szolgálatban lenni, mindenki oda megy! Remélem te is!
- Én nem hiszem, hogy... - kezdtem mentegetőzni.
- Nézd, mindenki tudja, hogy gondjaid vannak. Kemény harcos vagy, nem vitatta el senki ezt, hidd el. De minden embernek ki kell néha kapcsolódni valamivel, valahogyan. Nem élhetsz örökké készenlétben, érted?! Be fogsz golyózni! - ripakodott rám Mei.
- Értem és igazad is van, de akkor sem hiszem, hogy ez nekem való - csóváltam a fejemet. - Ha ilyesmiről van szó, inkább vitorláznék, vagy pecáznék... Ne haragudj, Mei.
- Nem haragszom - felelte kuncogva. - Én mindenesetre megyek. De meg fogom kérdezni Chronaios mestert, hogy mikor voltál utoljára pecázni, vagy vitorlázni! Hidd el, nem akarod, hogy dühös legyek, oké? Na menj!
- Jó szórakozást Mei! - integettem utána, majd beballagtam a klánházba. Két kanyar és elértem a konyha mögötti éléskamrát, ahol lepakoltam a kosarat és kiszedtem belőle mindent szépen a helyére. Mivel egyedül voltam, így megszabadultam a maszkomtól és kényelmesen elrágcsáltam két szál sárgarépát, majd a maszkot visszahelyezve kimentem újra az épület populárisabb részére. Rövid séta után beszélgetés zaja ütötte meg a fülemet, így arrafelé vettem az irányt. A következő helységbe belépve a hirdetőtáblánknál állva Sarumit, Eigot és Daudyt pillantottam meg. Egyiküket sem ismertem még túlzottan, így komolyabb véleményt sem alakítottam ki felőlük. A rasztás fiú kissé szeleburdi volt, de jól szerepelt a bányászok kimentésekor, pár rossz tréfa még nem a világ vége. A szíve a helyén van. A másik fiatalembert szintén a bányáknál ismertem meg, az alapján jó véleményem volt róla. Kicsit sokat beszél ugyan, de van esze és érzéke is az élethez. A dumagépek sokszor jót tesznek a morálnak, még ha én nem is vagyok az a beszédes típus... A lány jó harcos, de mást alig tudtam róla. Daudy épp el volt foglalva a gyanús kinézetű és főképp megdöbbentő méretű cigarettája meggyújtásával, így Könnyed léptekkel a táblához érve neki támaszkodtam és Sarumira néztem:
- Munka? Most? Azt hittem az egész klán elment abba a mágikus parkba, vagy mibe. Nem lazítani kéne ilyenkor? Vagy találtál valakit, akit levadásznál? - érdeklődtem tompán kongó hangon.
- Nem az én világom az ilyen ricsajos, gyereksivalkodós felhajtás! - feleli lágy, de erőteljes hangon. - Találni meg még nem találtam semmit, de azon vagyok, mert muszáj valamit csinálnom, megöl az unalom! - int bizonytalanul a papírhalmaz felé.
- Miért nem pihensz? Ha nem ott, akkor máshol, másképp. Az idő szép, az erdő, a tengerpart, vagy a hegy csak rád vár, a könyvtár nyitva... - vontam meg a vállam, majd intettem Daudy felé is, aki megbírkózott végre a döbbenetes méretű pöfékelni való felizzításával: - Üdv nektek is. Még valakik aki itt maradtak...
- Jaja, úgy valahogy. Hello! - köszönt vissza lelkesen Daudy és élvezettel bagózott tovább. Biccentettem Eigo felé is, viszonozta, jelentőségteljesen megemelve a poharát, nem is kérdeztem miért nem ment ő is. Sarumira néztem kérdően.
- Nem rossz! Nem rossz! - grimaszolt, mint aki citromba harapott. - De már úgy hozzászoktam a veszélyekhez, a kalandokhoz, hogy mióta ilyen nyugis lett az életem, nem találom a helyem. Mivel viszont itt még új vagyok, nagyon nincsenek ismerőseim, akikkel esetleg valami programot lehetne csinálni! De elvagyok én egyedül, ne félj! - vet rám egy fürkésző pillantást.
Megráztam a fejem:
- Eszemben sincs félteni téged. De ha találsz valami érdekeset azon a papírhalmazon szólj nekem is. Egy kard meg egy pisztoly mindig jól jöhet neked is, ráadásul én is halálra unom magam. A sós víz nélkül nem tudok kikapcsolódni - feleltem a szavaira, majd leültem az egyik kanapéra unottan. Azt hiszem ez a nap is edzéssel fog eltelni, ha csak Sarumi nem talál valami érdekeset...

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Hétf. Aug. 08, 2011 2:34 pm

A céh épület sarkában lévő csigalépcsőről lépések zaja szűrődik le hozzátok, ami nem meglepő, hisz pang az egész ház. A visszhang pedig felerősíti a lépések hangját. Mindenki odakapja a fejét és egy hosszú ősz hajú, rövid szakállak, szemüveges férfi jelenik meg. Mindannyian ismeritek, Chronaios mester lépett a földszintre. Körbenézve felmérte a helyzetet.
- Mei már el is ment volna?
Aki akar válaszolhat rá, majd tovább szemlél, mintha embereket keresne rajtatok kívül. Végül enyhe csalódás ül ki az arcára, bár ezt igyekszik jól leplezni.
- Senki más nincs rajtatok kívül a céhben? Mindenki elment?
Egy megerősítés után folytatja.
- Ettől tartottam… Nem akartam nem rég csatlakozott emberekre bízni ezt a feladatot, de úgy tűnik a mostani helyzetből adódóan kénytelen leszek. Egy roppant fontos feladatom lenne számotokra. Mind a négyőtöknek. Egy veszélyes rablóbanda fosztogatta végig a környező városokat és falvakat. A rongálások és sebesültek száma nagyon magas. A térségnek mágusok segítségére van szükségük. Hajlandóak lennétek elvállalni ezt a feladatot? – kérdezi tőletek a mester, miközben sorban mindenkinek mélyen belenéz a szemébe. Posztotok a válasszal záruljon.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szer. Aug. 10, 2011 5:21 pm

Megcsikordultak mögöttünk az emeletre vezető lépcső fokai, nehézkes nyekergéssel fogadták az egyébként nem jelentős súlyt, ami rájuk nehezedett, miközben a céhmester lassú léptekkel sétált le rajta a "közösségi terembe", ami talán a legfinomabb megfelelője lenne ennek az épületrésznek, azt hiszem. A szikár, egyenes tartású férfi tiszteletet ébresztett bennem, mint mindig, ha volt szerencsém megpillantani, vagy éppen tanulni tőle. Intelligens, nyugodt természetű és bölcs ember volt, elsőrangú vezető. Ha a hadseregben kezdte volna az életpályáját a karrierje azt hiszem csillagos jövőbe vezet, ha politikusként, akkor egy új aranykor kapuját tárhatta volna fel azok előtt, akik kezeibe helyezik bizalmukat. De ő a mágia rögös útján járt ehelyett, céhmesterként óriási felelősség nyugodott keskeny vállain: ifjú korukhoz mérten túlzott erő és hatalom felett rendelkező fiatalok vezetése az életbe, ami sokkalta nagyobb kihívás talán, mint a mágia okkult hatalmának megtanítása. Igen. Ritkán adóztam valaki előtt teljes és őszinte tisztelettel, de Chronaios mester mindenképpen ezek közé tartozott. Felálltam a heverőről, ahogy leért a földszintre és tekintetét végighordozva a helyiségben megszólalt:
- Mei már el is ment volna? - kérdezte halkan, miközben a magam részéről derékból meghajtottam magam a mester felé. Szinte egyszerű szólaltunk meg a kérdésére, ami kisebb kakofóniát eredményezett, ha kívülről vagyok szemlélője az eseménysornak azt hiszem még a magam szavait sem értem meg belőle:
- Néhány perce távozott, mester!
– Igen, sietősen és bőröndöstől - mondta velem egyszerre Sarumi.
Bólintott a szavainkra, úgy tűnik neki sikerült kihámozni a hangorgiából a lényeget. Mindenesetre végigjáratta a tekintetét a terem minden kisebb zegén-zugán, aztán enyhe, kesernyés grimasz jelent meg talán egy pillanatra a szája sarkában:
- Senki más nincs rajtatok kívül a céhben? Mindenki elment? - hangzott újra a hangja, nem kérdés volt ez, inkább kijelentés, hiszen nyilvánvaló a minket leszámítva üresen kongó helység láttán. Bólintottam hát, egyedül Sarumi válaszolta meg a kérdést tisztességesen:
- Igen, mester. Egy utazó élménypark érkezett a város mellé, úgy gondoljuk túlnyomórészt ott vannak a többiek - mondta csendesen, a hangjában tisztelettel.
A bólintások és Sarumi szavai után enyhén rezignáltan csóválta meg a fejét Chronaios, de végül közelebb lépett hozzánk és némileg megemelve a hangját belefogott szokásos lassú, minden egyes szót, minden egyes hangot gondosan megfontoló stílusában:
- Ettől tartottam… - jelentette ki őszintén. - Nem akartam nem rég csatlakozott emberekre bízni ezt a feladatot, de úgy tűnik a mostani helyzetből adódóan kénytelen leszek. Egy roppant fontos feladatom lenne számotokra. Mind a négyőtöknek. Egy veszélyes rablóbanda fosztogatta végig a környező városokat és falvakat. A rongálások és sebesültek száma nagyon magas. A térségnek mágusok segítségére van szükségük. Hajlandóak lennétek elvállalni ezt a feladatot?
A hangja visszaverődött a falakról és lassan leülepedett közöttünk, mindannyian a lelkünkben érlelhettük gyümölccsé a mester szavait, amelyet aztán megfontolva dönthettünk. A céhmester lassan hordozta végig rajtunk a tekintetét, azt a szempárt amelytől még a legkönnyedebb lelkűek, a leghirtelenebbek a legerősebbek is elgondolkodnak, elbizonytalanodnak néhány pillanatra. Pár másodperc után egy lépést tettem előre és válaszoltam a magam gondolatai szerint:
- Mester - kezdtem óvatosan. - Fiatalok vagyunk és keveset, szinte semmit sem bizonyítottunk még a céhnek. Ugyanakkor, a tapasztaltabb mágusok is visszatérnek majd a nap folyamán, legkésőbb estefelé. Addig, bármilyen fiatalok és tapasztalatlanok legyünk is, a varázstudásunk kiegészíti egymást - hívtam fel rá a figyelmet. - Sarumi képes lehet felderíteni akár madár alakjában, akár más emberré változva híreket szerezhet és harcban sem lebecsülendő ellenfél. Eigo és Daudy képesek valamelyest uralni az elemeket, amelyek bármilyen ellenséggel szemben előnyt jelenthetnek. Nekem van harci tapasztalatom és katonai fegyelmem, emellett képes lehetek rejtett támadásokat indítani, Sarumival összefogva optimálisak lehetünk a közelharc terén is, ha bajba kerülnénk. Mester, ha másra nem is, arra bizonyosan elegek leszünk így négyen, hogy feltartsuk az ellenséges erőket, míg komolyabb erősítés érkezik, bár jómagam abban reménykedem, hogy csapást mérhetünk rájuk, ha sikerül kikémlelni őket, de nem fogunk belemenni semmilyen őrültségbe, ezt megígérhetem. Kérem, mester, már csak a vidék lakóinak érdekében is, akiknek azonnali segítségre van szükségük, engedje, hogy megtegyük amit tudunk.
Várakozóan néztem a többiekre, ők is egyetértenek-e velem? Sarumi már válaszolt is:
- Igen! Én is arra kérem mester, hogy bízzon bennünk és engedje, hogy megpróbáljuk hatástalanítani a rablókat és megvédeni az ártatlan embereket. Igaz, hogy nem vagyunk tapasztalt mágusok, de lelkesek vagyunk, és mint azt Kitaszított is elmondta, varázslatainkkal jól kiegészíthetjük egymást. Neki – bökött felém lendületesen – harci tapasztalata is van bőven, amit magunkévá téve sikeresen felvehetjük velük a harcot. Én mindenképpen vállalom! - húzta ki magát mellém lépve.
Miután mindnyájan kinyilvánítottuk a véleményünk visszafordultam és keményen, egyenesen álltam Chronaios fürkésző tekintetét.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szer. Aug. 10, 2011 7:12 pm

Elmerülten olvasgattam a kitűzdelt felkéréseket, mikor az emeletre vezető lépcső felől lépések hangos koppanása törte meg az épület viszonylagos csendjét, és hosszas visszhangot vetve pattogott a falak között. Mindenki odakapta a fejét, hiszen nem számítottunk senkire, azt hittük magunk vagyunk az egész klánházban. Kíváncsian vártuk ki az ki szintén nem részesíti előnyben a kalandpark kínálta élményeket az unalmas semmit tevéssel szemben. Először egy papucscipő, aztán egy bő lenvászon nadrág és a hozzá tartozó bő hosszú ujjú ing, majd egy rövidszakállú, szemüveges, hosszú ősz hajú arc bukkant fel előttünk, Chronaios mester teljes élet nagyságában. Kutatva nézett körbe a teremben.
- Mei már el is ment volna? – állapodott meg pillantása végül rajtunk, mire Kitaszított köszönésképpen meghajtotta magát felé, én meg buzgón utánoztam. – Igen, sietősen és bőröndöstől. – bólintottam. - Néhány perce távozott, mester! - hallottam magam mellett Kitaszított válaszát is.
De mivel mindannyian igyekeztünk a kérdésre hamar megfelelni, ennek okán az egyszerre adott válasz mibenléte teljes hangzavarba fulladt, legalább is számomra, ha nekem kellett volna kibogarászni belőle a lényeget. De mivel a mester rábólintott, ő valószínűleg megértette.
Megint végig pásztázta tekintete a négyünktől eltekintve üres főtermet, majd kicsit maga elé meredve, enyhe csalódással az arcán ismét megszólalt:
- Senki más nincs rajtatok kívül a céhben? Mindenki elment? – kérdezte csöppet lemondóan, mint aki még reménykedik, hogy mégis csak van itt valaki más is.
Láttam, hogy Kitaszított bólint egyet, de gondoltam talán illik szóban is válaszolni.
- Igen, mester. Egy utazó élménypark érkezett a város mellé, úgy gondoljuk, túlnyomórészt ott vannak a többiek. – szóltam, halkan tisztelettel a hangomban, hiszen oly ritkán van lehetőségem szemtől szemben állni a céh nagytiszteletű vezetőjével.
Chronaios mester enyhén megrázta a fejét, magába mélyedt egy pillanatra talán a hallottakat mérlegelve, de aztán láthatólag elszánta magát és közelebb sétálva hozzánk, hangosabban kezdett beszélni.
- Ettől tartottam… - majd kis szünet után folytatta. - Nem akartam nem rég csatlakozott emberekre bízni ezt a feladatot, de úgy tűnik a mostani helyzetből adódóan kénytelen leszek. Egy roppant fontos feladatom lenne számotokra. Mind a négyőtöknek. Egy veszélyes rablóbanda fosztogatta végig a környező városokat és falvakat. A rongálások és sebesültek száma nagyon magas. A térségnek mágusok segítségére van szükségük. Hajlandóak lennétek elvállalni ezt a feladatot?
Szavai feszült izgalommal töltöttek el. Egy feladat! Egy fontos feladat, melyben bebizonyíthatom, hogy méltó vagyok a klán és a mester bizalmára. Örömömet az sem rontotta el, hogy láthatóan ezt a munkát nem pont nekünk szánta adni céhünk vezetője. De talán a sors akarta, hogy így legyen.
Chronaios mester vesénkbe látó, kutató tekintetére először Kitaszított adott választ.
- Mester – kezdett bele. - Fiatalok vagyunk és keveset, szinte semmit sem bizonyítottunk még a céhnek. Ugyanakkor, a tapasztaltabb mágusok is visszatérnek majd a nap folyamán, legkésőbb estefelé. Addig, bármilyen fiatalok és tapasztalatlanok legyünk is, a varázstudásunk kiegészíti egymást. – rám nézve folytatta. - Sarumi képes lehet felderíteni akár madár alakjában, akár más emberré változva híreket szerezhet és harcban sem lebecsülendő ellenfél. Eigo és Daudy – mutatott a két fiúra,. - képesek valamelyest uralni az elemeket, amelyek bármilyen ellenséggel szemben előnyt jelenthetnek. Nekem van harci tapasztalatom és katonai fegyelmem, emellett képes lehetek rejtett támadásokat indítani, Sarumival összefogva optimálisak lehetünk a közelharc terén is, ha bajba kerülnénk. Mester, ha másra nem is, arra bizonyosan elegek leszünk így négyen, hogy feltartsuk az ellenséges erőket, míg komolyabb erősítés érkezik, bár jómagam abban reménykedem, hogy csapást mérhetünk rájuk, ha sikerül kikémlelni őket, de nem fogunk belemenni semmilyen őrültségbe, ezt megígérhetem. Kérem, mester, már csak a vidék lakóinak érdekében is, akiknek azonnali segítségre van szükségük, engedje, hogy megtegyük, amit tudunk.
A szívemből beszélt! Én nem riadok vissza egykönnyen semmitől, de tapasztaltabb társakkal magam mellett, még több dologra képes lehetek, mint eddig egymagamban. Lelkesen léptem én is előre.
- Igen! Én is arra kérem mester, hogy bízzon bennünk és engedje, hogy megpróbáljuk hatástalanítani a rablókat és megvédeni az ártatlan embereket. Igaz, hogy nem vagyunk tapasztalt mágusok, de lelkesek vagyunk, és mint azt Kitaszított is elmondta, varázslatainkkal jól kiegészíthetjük egymást. Neki – mutattam a volt kalózra. – harci tapasztalata is van bőven, amit magunkévá téve sikeresen felvehetjük velük a harcot. Én mindenképpen vállalom! – És kipirult arccal álltam klántársam, a Kitaszított mellé.
Kis gondolkodás után Daudy is megszólalt:
- Elvállalom. és tudásommal segítem a kis csapatot! - azzal felállt a székről.
Ezután mindenki kíváncsian várta az utolsónak megnyilvánuló Eigo válaszát.
- Alapjában véve, egyetértek azzal amit mondtak, de én úgy gondolom, hogy nem csak feltartani tudjuk azokat a rablókat, hanem teljes egészében el tudjuk végezni a feladatot. Az igaz, hogy újoncok vagyunk, meg fiatalok, de akkor se becsülj le minket. Főleg ne ilyen látványosan. Be fogjuk bizonyítani, hogy kemény fából faragtak minket. - nézett a mester szemébe önérzetesen.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Csüt. Aug. 11, 2011 12:26 pm

A néma csendet, az emeletre vezető lépcső recsegése törte meg. Odakaptam a fejem, hogy megtudjam ki sétál lefelé, mert azt hittem, hogy rajtunk kívül senki sincs már a klánházban. Chronaios a tőle megszokott, lassú léptekkel jött lefelé. Amint leért a lépcső aljára, körülnézett, majd felénk fordult.
- Mei már el is ment volna? - kérdezte.
Egyszerre válaszoltunk kérdésére, aminek az lett az eredménye, hogy csak hangzavart keltettünk.
- Nem rég ment el.
Úgy gondoltam, hogy ebből semmit se fog érteni, de csodálkozásomra az öreg bólintott, hogy megértette. Ismét körbenézett a teremben, mintha valakit keresne, de semmi sem változott, mire egy pillanatra csalódás ült ki az arcára, amit próbált leplezni.
- Senki más nincs rajtatok kívül a céhben? Mindenki elment? - kérdezett minket ismét.
- Igen, mester. Egy utazó élménypark érkezett a város mellé, úgy gondoljuk túlnyomórészt ott vannak a többiek. - felelte halkan Sarumi.
Ezt követően Chronaios odajött hozzánk, majd ismét beszélni kezdett.
- Ettől tartottam… Nem akartam nem rég csatlakozott emberekre bízni ezt a feladatot, de úgy tűnik a mostani helyzetből adódóan kénytelen leszek. Egy roppant fontos feladatom lenne számotokra. Mind a négyőtöknek. Egy veszélyes rablóbanda fosztogatta végig a környező városokat és falvakat. A rongálások és sebesültek száma nagyon magas. A térségnek mágusok segítségére van szükségük. Hajlandóak lennétek elvállalni ezt a feladatot?
Mindenki csendben gondolkodott, és közben az öreg végig minket fürkészett a tekintetével. Én rögtön elvállaltam volna, így nem volt min gondolkodnom, viszont meg akartam várni míg átgondolják, és elmondják véleményüket. Pár másodperc múlva a maszkos előrelépett.
- Mester, fiatalok vagyunk és keveset, szinte semmit sem bizonyítottunk még a céhnek. Ugyanakkor, a tapasztaltabb mágusok is visszatérnek majd a nap folyamán, legkésőbb estefelé. Addig, bármilyen fiatalok és tapasztalatlanok legyünk is, a varázstudásunk kiegészíti egymást. Sarumi képes lehet felderíteni akár madár alakjában, akár más emberré változva híreket szerezhet és harcban sem lebecsülendő ellenfél. Eigo és Daudy képesek valamelyest uralni az elemeket, amelyek bármilyen ellenséggel szemben előnyt jelenthetnek. Nekem van harci tapasztalatom és katonai fegyelmem, emellett képes lehetek rejtett támadásokat indítani, Sarumival összefogva optimálisak lehetünk a közelharc terén is, ha bajba kerülnénk. Mester, ha másra nem is, arra bizonyosan elegek leszünk így négyen, hogy feltartsuk az ellenséges erőket, míg komolyabb erősítés érkezik, bár jómagam abban reménykedem, hogy csapást mérhetünk rájuk, ha sikerül kikémlelni őket, de nem fogunk belemenni semmilyen őrültségbe, ezt megígérhetem. Kérem, mester, már csak a vidék lakóinak érdekében is, akiknek azonnali segítségre van szükségük, engedje, hogy megtegyük amit tudunk.
Ez után minket figyelt, hogy egyetértünk-e vele. Sarumi erre előrelépett, majd megszólalt.
- Igen! Én is arra kérem mester, hogy bízzon bennünk és engedje, hogy megpróbáljuk hatástalanítani a rablókat és megvédeni az ártatlan embereket. Igaz, hogy nem vagyunk tapasztalt mágusok, de lelkesek vagyunk, és mint azt Kitaszított is elmondta, varázslatainkkal jól kiegészíthetjük egymást. Neki harci tapasztalata is van bőven, amit magunkévá téve sikeresen felvehetjük velük a harcot. Én mindenképpen vállalom!
Mondandója befejeztével maszkos társunk mellé állt.
- Elvállalom, és tudásommal segítem a kis csapatot. - felelte röviden Daudy.
Úgy éreztem én sem maradhatok ki a sorból, úgyhogy belekezdtem mondandómba.
- Alapjában véve, egyetértek azzal amit mondtak, de én úgy gondolom, hogy nem csak feltartani tudjuk azokat a rablókat, hanem teljes egészében el tudjuk végezni a feladatot. Az igaz, hogy újoncok vagyunk, meg fiatalok, de akkor se becsülj le minket. Főleg ne ilyen látványosan. Be fogjuk bizonyítani, hogy kemény fából faragtak minket.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Csüt. Aug. 11, 2011 1:00 pm

Épp, hogy sikerült betermelnem a mamut cigi adta füstöt, egy különös nyikorgó visszhangos zaj csapta meg a fülemet. Ahogy körbenéztem a zaj forrását keresve, két lábfejet pillantottam meg a helység sarkában álló, csigalépcső tetején. Komótos lassú léptekkel haladt lefelé, miközben takarásban maradt teste, lehetetlenné téve felismerését. Amint leért, és kifordult a lépcső takarásából, rögtön felismertem a hosszú ősz hajú és szakállas, tiszteletet parancsoló kisugárzású alakot. Chronaios mester lépett a földszintre. Fürkésző tekintete végigpásztázta a termet, majd kissé szomorú tekintettel, megszólalt.
- Mei már el is ment volna? - kérdezte elgondolkodva. A fegyvermágus, és a Sarumi nevű fiatal lány készséggel válaszoltak kérdésére. Mivel hallottam a többiek válaszait, lenyeltem saját kissé megkéset válaszomat és próbáltam, nem tudomást szerezni a rózsaszín ötfülű gyíkról, ami a pult mögött táncolgatott. Erős röhögőgörcs tört rám de sikerült még csírájában elfojtani, így a többiek nem vették észre. Visszafordultam a jövevény felé. A mester ismételten körbenézett majd enyhe csalódottsággal arcán, amit nem sikerült teljesen lepleznie, ismét megszólal.
- Senki más nincs rajtatok kívül a céhben? - kérdezte - Mindenki elment? - folytatta inkább kijelentésként mintsem kérdésként. Eigo és a maszkos csak bólintottak, egyedül Sarumi volt az ki válasszal toldotta meg igenlését.
- Igen, mester. Egy utazó élménypark érkezett a város mellé, úgy gondoljuk túlnyomórészt ott vannak a többiek. - mondta tisztelettudóan a lány.
Chronaios kis szünetet tartva megemésztette a hallottakat, majd közelebb lépve, lassú de határozott hangnemben folytatta kinyilatkoztatását.
- Ettől tartottam… - jelentette ki őszintén. - Nem akartam nem rég csatlakozott emberekre bízni ezt a feladatot, de úgy tűnik a mostani helyzetből adódóan kénytelen leszek. Egy roppant fontos feladatom lenne számotokra. Mind a négyőtöknek. - Az utolsó mondatra felkaptam a felyemet. - Egy veszélyes rablóbanda fosztogatta végig a környező városokat és falvakat. A rongálások és sebesültek száma nagyon magas. A térségnek mágusok segítségére van szükségük. Hajlandóak lennétek elvállalni ezt a feladatot?
- Elmerengtem a hallottakon. Végre valami érdekesebb küldetés, amit maga az öreg Chronaios, oszt ki nekünk. - Nem is lenne olyan rossz – gondoltam magamban. Ahogy így gondolataimba süppedtem, csupán halvány hangként tudatosult bennem, hogy Kitaszított és Sarumi ísmét válaszolnak valamit Chronaios kérésére. Végül arra az elhatározásra jöttem hogy elfogadom a küldetést, és tudásommal segítem társaimat az ügy lezárásában.
- Elvállalom, és tudásommal segítem a kis csapatot. -vállaszoltam, majd feláltam székemből, és Chronaiosra emeltem tekintetem.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Csüt. Aug. 18, 2011 10:12 pm

Bocsánat a csúszásért. Ha nem lett volna internet, illetve hálózati problémám, akkor tartottam volna a 24 órás határidőmet mindkét mesélői posztomnál. Reméljük nem fordul elő többször és gördülékenyen haladunk tovább. Na de akkor folytatódjon a történet...

- Tiszteletben tartom a kívánságotokat és rátok bízom eme fontos feladatot, de előtte tudnotok kell valamit. Nem csak azért a mi feladatunk felszámolni a bandát, mert a mi körzetünkbe esik. Sokkal inkább személyes ügy a Titan Nose szempontjából…
Egy kisebb hatásszünetet tart, mely idő alatt rákérdezhettek ha szeretnétek. Kérdéssel vagy a nélkül, de folytatja egy rövid gondolkodás után. Nem tudni, hogy csupán visszaemlékszik valamire, vagy épp azt latolgatja mennyi információt osszon meg veletek.
- Ehhez el kell mesélnem egy történetet. Réges-régen még jóval a Titan Nose előtt a Cyclops Eye nevezetű céh tagja voltam. Még fiatalkoromban kerültem közéjük és itt lettem az aki. Erős, összetartó és tisztességtudónak ismertem meg a Cyclops Eye-t. Ám egyszer, mikor visszatértem egy tíz éves küldetésről borzalmas dolgot kellett megtapasztalnom. A romlottság és a hanyagság ragályként fertőzte meg a céhet és mindez az új céhmesternek volt köszönhető. Egy igazi zsarnok volt, aki teljesen tönkretett a céh hírnevét a mohóságával. A Mágus Tanáccsal folyamatos összetűzésbe került, az épületünk inkább emlékeztetett egy utolsó lebujra, mint egy igazi máguscéhre. A becsületes és tisztességes tagok pedig már be sem jártak. Megpróbáltam beszélni vele és jobb belátásra bírni, de már késő volt. Gőgössége és makacssága miatt hajthatatlannak bizonyult. Nem volt más választásom, minthogy elhagyjam a céhet. Felkerestem régi megbízható bajtársaimat és felkarolva a Daemonbane, valamint a Bladestorm csapatot, illetve még néhány kezdő és lelkes fiatal mágust, akikkel egy új céhet alapítottunk itt ebben a városban.
Itt újabb szünetet tart. Nem muszáj, de rákérdezhettek mi lett a sorsa a Cyclops Eye-nak, ez esetben rövid elmélkedés után így válaszol:
- A hanyatlásuk addig fajult, mígnem a Mágus Tanács megvonta tőlük a jogokat és illegális, vagy ahogy a köztudatban szokták használni „sötét” céhvé váltak. Saját szívügyünknek tartottuk felkutatni és törvény elé állítani a tagjait…
Ekkor mély hallgatásba kezd, mintha magában rágódna valamin. Esetleg valaki rákérdezhet, hogy mi köze ennek az ő feladatukhoz. Gyorsan észbe kap és folytatja.
- Valóban, valóban. Mint említettem néhány fiatal tehetség is velünk tartott. Közöttük volt egy ígéretes tag, Markus Twinblade. Remek mágus, bár számomra a módszerei mindig is radikálisak voltak. Ő is velünk tartott felszámolni a Cyclops Eye-t, de az ő szemében ez inkább hajtóvadászat volt. Az a tűz, ami akkor égett a szemében… - egy pillanat csönd – Én voltam a vak, hogy nem vettem észre. Azt hittem, hogy csak a fiatalságnak tulajdonítható, de később kiderült, hogy csöppet sem. A Titan Nose megalapítása után évekkel később elhagyta a céhet és azóta nem hallottam felőle egészen mostanáig. Ő annak a bandita csapatnak a vezetője.
Reakciótokkal érjen véget a post.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szomb. Aug. 20, 2011 8:18 am

Miután mindenki elmondta közülünk a véleményét, Chronaiost figyeltük, aki folytatta mondandóját.
- Tiszteletben tartom a kívánságotokat és rátok bízom eme fontos feladatot, de előtte tudnotok kell valamit. Nem csak azért a mi feladatunk felszámolni a bandát, mert a mi körzetünkbe esik. Sokkal inkább személyes ügy a Titan Nose szempontjából…
Ekkor egy kis hatásszünetet tartott, és látszott rajta, hogy valamin nagyon elmélázik. Nem tudtam, hogy min, de valószínűleg nem lehetett semmiség. Mivel nagyon elmerült a gondolataiban, rákérdeztem, hogy felhívjam a figyelmét, hogy mi is itt vagyunk, és már mennénk a munkára.
- Hallod öreg, még itt vagyunk. Szóval miért személyes ügy a céhnek?
- Ehhez el kell mesélnem egy történetet. Réges-régen még jóval a Titan Nose előtt a Cyclops Eye nevezetű céh tagja voltam. Még fiatalkoromban kerültem közéjük és itt lettem az aki. Erős, összetartó és tisztességtudónak ismertem meg a Cyclops Eye-t. Ám egyszer, mikor visszatértem egy tíz éves küldetésről borzalmas dolgot kellett megtapasztalnom. A romlottság és a hanyagság ragályként fertőzte meg a céhet és mindez az új céhmesternek volt köszönhető. Egy igazi zsarnok volt, aki teljesen tönkretett a céh hírnevét a mohóságával. A Mágus Tanáccsal folyamatos összetűzésbe került, az épületünk inkább emlékeztetett egy utolsó lebujra, mint egy igazi máguscéhre. A becsületes és tisztességes tagok pedig már be sem jártak. Megpróbáltam beszélni vele és jobb belátásra bírni, de már késő volt. Gőgössége és makacssága miatt hajthatatlannak bizonyult. Nem volt más választásom, minthogy elhagyjam a céhet. Felkerestem régi megbízható bajtársaimat és felkarolva a Daemonbane, valamint a Bladestorm csapatot, illetve még néhány kezdő és lelkes fiatal mágust, akikkel egy új céhet alapítottunk itt ebben a városban.
Itt újra szünetet tartott Chronaios, és ismét elgondolkozott valamin.
- Mester, és mi lett a sorsa a Cyclops Eye-nak? - kérdeztt ezúttal a névtelen társunk.
Még mindig gondolkozott valamin, de nem sokra rá válaszolt.
- A hanyatlásuk addig fajult, mígnem a Mágus Tanács megvonta tőlük a jogokat és illegális, vagy ahogy a köztudatban szokták használni „sötét” céhvé váltak. Saját szívügyünknek tartottuk felkutatni és törvény elé állítani a tagjait…
Ez után ismét elhallgatott, és megint rágódott valamin, én pedig kezdtem egyre türelmetlenebb lenni.
- Mester, de mi köze ennek a mi feladatunkhoz? - folytatta a kérdezést Daudy.
- Valóban, valóban. Mint említettem néhány fiatal tehetség is velünk tartott. Közöttük volt egy ígéretes tag, Markus Twinblade. Remek mágus, bár számomra a módszerei mindig is radikálisak voltak. Ő is velünk tartott felszámolni a Cyclops Eye-t, de az ő szemében ez inkább hajtóvadászat volt. Az a tűz, ami akkor égett a szemében… - egy pillanatra megállt. – Én voltam a vak, hogy nem vettem észre. Azt hittem, hogy csak a fiatalságnak tulajdonítható, de később kiderült, hogy csöppet sem. A Titan Nose megalapítása után évekkel később elhagyta a céhet és azóta nem hallottam felőle egészen mostanáig. Ő annak a bandita csapatnak a vezetője.
Pár másodpercig elgondolkodtam a hallottakon, majd előreléptem, hogy megosszam a többiekkel a gondolataimat.
- Én nem igazán értem, hogy miért kerítesz ennek ekkora feneket. Láttuk rajtad, hogy mennyit gondolkoztál azon, hogy elengedj minket vagy ne. A végén mégis úgy döntöttél, hogy elengedsz ránk bízod ezt a feladatot. Ha annyira veszélyes lenne, akkor úgyse engednél el minket, és ebből az következik, hogy nem lehet annyira kemény ez a Markus Twinblade. Te vagy a klánmesterünk, ezért bízunk benned és a döntéseidben. Elmegyünk és, elkapjuk az egész bandát. Egyébként meg az se biztos, hogy ott lesz ez a fickó. Ha meg igen, akkor őt is legyőzzük, és vége az egész történetnek. Ne aggódj, mint már mondtam, kemény fából faragtak minket. És ne magadat hibáztasd azért, mert egy idióta a rossz utat választotta.
Ez után visszaléptem, és figyeltem társaimat, hogy hogyan reagálnak az elhangzottakra. Következőnek Sarumi kezdett el beszélni.
- Nem láthatunk mindenki szívébe, még ha szeretnénk is. Markus Twinblade, egy másik, sötét utat választott és ez egyedül csakis az ő döntése volt. Ha olyan jó mágus, ahogy hallottuk, akkor azonban nem lebecsülendő ellenfél. – ekkor rám nézett egy pillanatra. – De talán négyünknek csak sikerül megállítani, vagy a bandáját elpusztítani, ami legalább lelassítja egy ideig. Azt, hogy most már tudom kivel állok szemben, csak egyszerűsíti a dolgot, de cseppet sem változtat az elhatározásomon, hogy vállalom a feladatot.
Ez után Daudy folytatta.
- Mivel látom milyen fontos ez neked öreg, segítek. De csak a te kedvedért, mert szeretettel befogadtál mikor olyan sürgősen el kellett hagynom hazámat. És felelősségednek érezted, hogy taníts és tudásomban erősíts. - mondta, majd elment Chronaios mellett, és amikor mellé ért, egy pillanatra rátette a vállára a kezét. Utána pedig leült az öreg mögött levő asztal szélére.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Vas. Aug. 21, 2011 4:32 pm

Nem csalódtam a Titan Nosa céh jelen lévő tagjaiban, hisz mindannyian egy emberként vállaltuk a feladatot, így aztán figyelmem újra a minket vizslató mesterre irányult.
- Tiszteletben tartom a kívánságotokat és rátok bízom eme fontos feladatot, de előtte tudnotok kell valamit. Nem csak azért a mi feladatunk felszámolni a bandát, mert a mi körzetünkbe esik. Sokkal inkább személyes ügy a Titan Nose szempontjából…
Itt megszakítja mondanivalóját és látszik, hogy elréved valahová, amit csak az ő szemei látnak most. A türelmetlen és számomra kicsit tiszteletlen Eigo nem is bírja ki, hogy szóvá ne tegye.
- Hallod öreg, még itt vagyunk. Szóval miért személyes ügy a céhnek?
Valószínű ugyan, hogy Chroanos mester meg sem hallotta, de magától is folytatta:
- Ehhez el kell mesélnem egy történetet. Réges-régen még jóval a Titan Nose előtt a Cyclops Eye nevezetű céh tagja voltam. Még fiatalkoromban kerültem közéjük és itt lettem az aki. Erős, összetartó és tisztességtudónak ismertem meg a Cyclops Eye-t. Ám egyszer, mikor visszatértem egy tíz éves küldetésről borzalmas dolgot kellett megtapasztalnom. A romlottság és a hanyagság ragályként fertőzte meg a céhet és mindez az új céhmesternek volt köszönhető. Egy igazi zsarnok volt, aki teljesen tönkretett a céh hírnevét a mohóságával. A Mágus Tanáccsal folyamatos összetűzésbe került, az épületünk inkább emlékeztetett egy utolsó lebujra, mint egy igazi máguscéhre. A becsületes és tisztességes tagok pedig már be sem jártak. Megpróbáltam beszélni vele és jobb belátásra bírni, de már késő volt. Gőgössége és makacssága miatt hajthatatlannak bizonyult. Nem volt más választásom, minthogy elhagyjam a céhet. Felkerestem régi megbízható bajtársaimat és felkarolva a Daemonbane, valamint a Bladestorm csapatot, illetve még néhány kezdő és lelkes fiatal mágust, akikkel egy új céhet alapítottunk itt ebben a városban.
Itt klánunk vezetője ismét gondolataiba mélyedt, talán el is feledkezve róla, hogy négy feszülten figyelő szempár sürgeti: szője tovább története fonalát. A maga kimért módján Kitaszított töri meg a csendet.
- Mester, és mi lett a sorsa a Cyclops Eye-nak?
- A hanyatlásuk addig fajult, mígnem a Mágus Tanács megvonta tőlük a jogokat és illegális, vagy ahogy a köztudatban szokták használni „sötét” céhvé váltak. Saját szívügyünknek tartottuk felkutatni és törvény elé állítani a tagjait…- válaszolta halkan Chroanos, majd ismét mély hallgatásba burkolózott, mire Eigo ismét idegesen toporogni kezdett, de Daudy kérdése sikeresen kizökkentette vezetőnket ebből az állapotból.
- Mester, de mi köze ennek a mi feladatunkhoz?
- Valóban, valóban. – zökken vissza a valóságba az, észbe kapva, hogy mi is a világon vagyunk. - Mint említettem néhány fiatal tehetség is velünk tartott. Közöttük volt egy ígéretes tag, Markus Twinblade. Remek mágus, bár számomra a módszerei mindig is radikálisak voltak. Ő is velünk tartott felszámolni a Cyclops Eye-t, de az ő szemében ez inkább hajtóvadászat volt. Az a tűz, ami akkor égett a szemében… - egy pillanat csönd – Én voltam a vak, hogy nem vettem észre. Azt hittem, hogy csak a fiatalságnak tulajdonítható, de később kiderült, hogy csöppet sem. A Titan Nose megalapítása után évekkel később elhagyta a céhet és azóta nem hallottam felőle egészen mostanáig. Ő annak a bandita csapatnak a vezetője.
Súlyos csönd telepedett a teremre, ahogy emésztgettük a hallottakat, de nem sokáig, mert Eigo hamar a tettek mezejére lépett.
- Én nem igazán értem, hogy miért kerítesz ennek ekkora feneket. Láttuk rajtad, hogy mennyit gondolkoztál azon, hogy elengedj minket vagy ne. A végén mégis úgy döntöttél, hogy elengedsz, ránk bízod ezt a feladatot. Ha annyira veszélyes lenne, akkor úgyse engednél el minket, és ebből az következik, hogy nem lehet annyira kemény ez a Markus Twinblade. Te vagy a klánmesterünk, ezért bízunk benned és a döntéseidben. Elmegyünk és, elkapjuk az egész bandát. Egyébként meg az se biztos, hogy ott lesz ez a fickó. Ha meg igen, akkor őt is legyőzzük, és vége az egész történetnek. Ne aggódj, mint már mondtam, kemény fából faragtak minket. És ne magadat hibáztasd azért, mert egy idióta a rossz utat választotta. – fejezte be.
Hahh! A stílus és a tisztelet hiánya megint ledöbbentett, de mivel a mestert nem igazán zaklatta fel a dolog, úgy gondoltam, nem az én dolgom ezzel foglalkozni. Biztos így szokták már meg a fiút. A mondanivalójának a lényegével viszont teljesen egyetértettem és ezt szavakba is öntöttem.
- Nem láthatunk mindenki szívébe, még ha szeretnénk is. – mondtam csendesen. – Markus Twinblade, egy másik, sötét utat választott és ez egyedül csakis az ő döntése volt. Ha olyan jó mágus, ahogy hallottuk, akkor azonban nem lebecsülendő ellenfél – nézek komolyan Eigora. – De talán négyünknek csak sikerül megállítani, vagy a bandáját elpusztítani, ami legalább lelassítja egy ideig. Azt, hogy most már tudom kivel állok szemben, csak egyszerűsíti a dolgot, de cseppet sem változtat az elhatározásomon, hogy vállalom a feladatot.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Hétf. Aug. 22, 2011 8:18 pm

-Tiszteletben tartom a kívánságotokat és rátok bízom eme fontos feladatot, de előtte tudnotok kell valamit. Nem csak azért a mi feladatunk felszámolni a bandát, mert a mi körzetünkbe esik. Sokkal inkább személyes ügy a Titan Nose szempontjából… - fojtatta Chronaios, majd ennél a pontnál kis hatásszünetet tartott. - Ez a nap felettébb érdekes fordulatot tehet. -gondoltam magamban.
Miután a szünet kicsit hosszúra nyúlott, Eigo felrázta az öreget, merengéséből.
- Hallod öreg, még itt vagyunk. Szóval miért személyes ügy a céhnek?
- A kérdés hatására, vagy éppen folytatni is akarta monológját, azt nem tudom, Folytatódott az öreg története.
- Ehhez el kell mesélnem egy történetet. Réges-régen még jóval a Titan Nose előtt a Cyclops Eye nevezetű céh tagja voltam. Még fiatalkoromban kerültem közéjük és itt lettem az aki. Erős, összetartó és tisztességtudónak ismertem meg a Cyclops Eye-t. Ám egyszer, mikor visszatértem egy tíz éves küldetésről borzalmas dolgot kellett megtapasztalnom. A romlottság és a hanyagság ragályként fertőzte meg a céhet és mindez az új céhmesternek volt köszönhető. Egy igazi zsarnok volt, aki teljesen tönkretett a céh hírnevét a mohóságával. A Mágus Tanáccsal folyamatos összetűzésbe került, az épületünk inkább emlékeztetett egy utolsó lebujra, mint egy igazi máguscéhre. A becsületes és tisztességes tagok pedig már be sem jártak. Megpróbáltam beszélni vele és jobb belátásra bírni, de már késő volt. Gőgössége és makacssága miatt hajthatatlannak bizonyult. Nem volt más választásom, minthogy elhagyjam a céhet. Felkerestem régi megbízható bajtársaimat és felkarolva a Daemonbane, valamint a Bladestorm csapatot, illetve még néhány kezdő és lelkes fiatal mágust, akikkel egy új céhet alapítottunk itt ebben a városban.
- Itt ismét szünetet tartott, hogy felidézze a múltban történt eseményeket. Ezúttal, titokzatos, maszkos klántársunk, Kitaszított törte meg a csendet, kérdésével.
- Mester, és mi lett a sorsa a Cyclops Eye-nak? - ez a kérdés már jobban felkeltette a mester érdeklődését.
- A hanyatlásuk addig fajult, mígnem a Mágus Tanács megvonta tőlük a jogokat és illegális, vagy ahogy a köztudatban szokták használni „sötét” céhvé váltak. Saját szívügyünknek tartottuk felkutatni és törvény elé állítani a tagjait… - Ítt ismét elhallgatott. Miután Eigo egyre feszültebb lett mellettem, nem láttam más lehetőséget minthogy, újabb kérdéssel, fojtatásra bírjam mesterünket.
- Mester, de mi köze ennek a mi feladatunkhoz? - kérdeztem, hogy visszatérjünk az eredeti témához.
- Valóban, valóban. Mint említettem néhány fiatal tehetség is velünk tartott. Közöttük volt egy ígéretes tag, Markus Twinblade. Remek mágus, bár számomra a módszerei mindig is radikálisak voltak. Ő is velünk tartott felszámolni a Cyclops Eye-t, de az ő szemében ez inkább hajtóvadászat volt. Az a tűz, ami akkor égett a szemében… - Ennél a résznél röviden megált. Már azt hittem ismét elveszik emlékei között, mikor ismét megszólalt. – Én voltam a vak, hogy nem vettem észre. Azt hittem, hogy csak a fiatalságnak tulajdonítható, de később kiderült, hogy csöppet sem. A Titan Nose megalapítása után évekkel később elhagyta a céhet és azóta nem hallottam felőle egészen mostanáig. Ő annak a bandita csapatnak a vezetője.
- Az új információ fényében,megértettem mesterünk aggodalmát. Ő jól ismerte azt a férfit aki az ügy hátterében állt. Töprengésemből Eigo hangja zökkentett ki.
- … miért kerítesz ennek ekkora feneket. Láttuk rajtad, hogy mennyit gondolkoztál azon, hogy elengedj minket vagy ne. A végén mégis úgy döntöttél, hogy elengedsz ránk bízod ezt a feladatot. Ha annyira veszélyes lenne, akkor úgyse engednél el minket, és ebből az következik, hogy nem lehet annyira kemény ez a Markus Twinblade. Te vagy a klánmesterünk, ezért bízunk benned és a döntéseidben. Elmegyünk és, elkapjuk az egész bandát. Egyébként meg az se biztos, hogy ott lesz ez a fickó. Ha meg igen, akkor őt is legyőzzük, és vége az egész történetnek. Ne aggódj, mint már mondtam, kemény fából faragtak minket. És ne magadat hibáztasd azért, mert egy idióta a rossz utat választotta. - Monológját követően visszalépett előző helyére.
Ez kissé, nyers volt még Eigo stílusához is, de fején találta a szöget. Ezek után Sarumi közölte véleményét, a hallottakról.
-Nem láthatunk mindenki szívébe, még ha szeretnénk is. - fojtatta Eigo gondolkodásmenetét. – Markus Twinblade, egy másik, sötét utat választott és ez egyedül csakis az ő döntése volt. Ha olyan jó mágus, ahogy hallottuk, akkor azonban nem lebecsülendő ellenfél. De talán négyünknek csak sikerül megállítani, vagy a bandáját elpusztítani, ami legalább lelassítja egy ideig. Azt, hogy most már tudom kivel állok szemben, csak egyszerűsíti a dolgot, de cseppet sem változtat az elhatározásomon, hogy vállalom a feladatot. - Jelentette ki nagy elhatározással a lány.
- Miután ezen elgondolkodtam én is nekiálltam mondandómnak.
- Mivel látom milyen fontos ez neked öreg, segítek. De csak a te kedvedért, mert szeretettel befogadtál mikor olyan sürgősen el kellett hagynom hazámat. És felelősségednek érezted, hogy taníts és tudásomban erősíts. - mondandóm végeztével, megindultam Chronaios felé, s mikor elhaladtam mellette, egy pillanatra ráhelyeztem kezemet vállára. Majd elhaladva mellette, leültem háta mögé az egyik asztal szélére.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Csüt. Aug. 25, 2011 7:15 pm

Mivel Kitaszított írt a hiányzásokba és úgy nyilatkozott, hogy mellőzzük, így haladunk tovább.

Chronaios mester végig nézz rajtatok, majd elmosolyodik.
- Rendben van. Ez tulajdonképpen egy ugyanolyan megbízás, mint bármelyik másik, amit a falon láthattok - mutat a megbízások falára, aztán előhúz egy üres plakátot a ruhájából - Csak ez esetben én lennék a megbízó.
Mesteretek ráteszi a szabad kezét a papírra és lassan végig simítja rajta. Ahol elhúzza a kezét, ott hirtelen írás jelenik meg rajta, sőt valahol még egy kis illusztráció is helyet kapott. A kép valószínűleg Markus-t ábrázolhatta, bár mivel ez egy több évvel ezelőtti arca, nem túl reprezentatív, de azért jobb a semminél. A leírás beszámol eddig melyik településeket fosztották ki és merre lehet a feltételezett táboruk.
Az első falu Shirotsume-től Dél-Nyugat irányba található, Shimotsuki. A következő áldozat a tőle nyugatra található Organ Village. A harmadik pedig tovább haladva délre Conomi. Ez a kis falu már teljesen az erdő szélére épült. Az erdő mellett pedig még további két település található. Valószínűleg az egyikőjük lesz a következő fosztogatás célpontja. Az erdő északi részén Cocoyashi húzódik, a délin pedig Gosa Town.
A feladatok a rablóbanda felderítése és megfékezése. Hogyan tovább? Mi lesz az első célpont? A posztotokat az érkezésig írjátok.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szomb. Aug. 27, 2011 9:27 am

Miután mindenki elmondta amit szeretett volna, Chronaios végignéz rajtunk, majd elmosolyodik.
- Rendben van. Ez tulajdonképpen egy ugyanolyan megbízás, mint bármelyik másik, amit a falon láthattok. Csak ez esetben én lennék a megbízó.
Közben ruhájából előhúz egy üres plakátot, majd másik kezével végigsimítja a papírt. Ahol elhúzta a kezét, ott írás és képek jelentek meg. Ez után átnyújtja nekünk a megbízást, amit átveszek tőle. Egy férfi arcképe is rajta volt, aki Markus lehetett, akiről mesélt. Mivel a képen eléggé fiatalnak tűnt, egyszerű volt kikövetkeztetni, hogy nem friss a kép, így lehet, hogy ha meglátnánk se ismernénk fel.
Tovább böngészve a papírost, láttam az eddig kifosztott faluk leírását. Innentől hangosan olvastam, hátha a társaim nem látják jól, hogy mi van leírva.
- Az első falu a Shirotsumétól Dél-Nyugatra található Shimotsuki. - itt hirtelen elnevettem magam. - Elég vicces egy név. Szóval. A következő áldozat a tőle nyugatra található Organ Village. A harmadik pedig tovább haladva délre Conomi. Van még itt olyan is, hogy feltételezett táborok. Azt írja, hogy Conomi egy erdő szélére épült, és az erdő mellett még további két település található. Valószínűleg egyikőjük lesz a következő fosztogatás célpontja. Az erdő északi részén Cocoyashi húzódik, a délin pedig Gosa Town.
- Ennyi van itt.
Felnéztem a lapról és a többieket figyeltem, hátha van valami ötletük.
- Szerintem menjünk először Cocyashiba, azután pedig dél felé a következőhöz, ha nem találunk semmit. - vetette fel Sarumi.
Daudyra fordítottam tekintetem, hátha van valami mondanivalója neki is.
- Hát akkor induljon a móka.
- Akkor irány Cocoyashi. Ne aggódj öreg, megoldjuk ezt a problémát.
Ez után elindultam a klánház ajtaja felé, a többiek pedig követtek. Mivel kis településekről volt szó, így vonat nem járt arra, ezért nem maradt más választásunk, minthogy gyalog tegyük meg az utat. Eleinte még könnyen haladtunk, és viszonylag gyors tempóval, de minél messzebbre értünk annál jobban elfáradtam. Egész úton Daudy fárasztott a hülyeségeivel. Máskor jókat nevetünk együtt, de most a sok séta miatt nem igazán volt kedvem hozzá. Amikor lasabbra vettük a tempót Daudy rágyújtott egy újabb hatalmas méretű ganját sodort magának, amire azonnal rá is gyújtott. Ez már megszokott volt tőle, de a gond akkor kezdődött amikor a szél felém fúja az összes füstöt. Próbáltam minél kevesebbet belélegezni, de így is köhögnöm kellett tőle néha. Nem sokkal később a nagy füstfelhőn keresztül végre megpillantottam a települést. Ez annyi erőt adott, hogy gyorsabbra vettem a lépteim és siettem, hogy minél előbb odaérjek és végre pihenhessek egy kicsit.
- Végre megjöttünk. - mondtam, amikor elértünk az első utcába, ahol nekidőltem az első ház falának.
- Na ugye megmondtam, hogy nem kell ennyire sietni. - lépett oda hozzám Daudy.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szomb. Aug. 27, 2011 11:07 am

Véleményünk kinyilatkozása után, Chronaios kissé elgondolkozott, majd arcán mosoly jelent meg.
- Rendben van. Ez tulajdonképpen egy ugyanolyan megbízás, mint bármelyik másik, amit a falon láthattok. Csak ez esetben én lennék a megbízó. - válaszolta, majd rövidesen egy üres papíros került elő valamelyik zsebéből. Közben keze a küldetésfal felé mutatott. Majd fogta a papirost s másik szabad kezét az üres pergamenre helyezte. Lassu mozgással végighúzta tenyerét a lapon. Ahol elhaladt tenyerével hirtelen írás tűnt fel, az eddig üresnek hitt lapon. Sőt az írás között egy illusztrációt véltem felfedezni. Az a Markus srác lehet az. Gondoltam magamban. Eigo már nyúlt is Chronaios felénk nyújtott keze felé, hogy átvegye a papírost. Szemeit végigfuttatta az íráson majd egy pontnál elkezdte hangosan olvasni.
- Az első falu a Shirotsumétól Dél-Nyugatra található Shimotsuki. - itt Eigo megált az olvasással mivel rátört a nevethetnék. Erősen küszködött ellene, de így is észrevehető volt. Miután legyűrte nevetését folytatta mondandóját egy magyarázattal megtűzve.
- Elég vicces egy név. Szóval. A következő áldozat a tőle nyugatra található Organ Village. A harmadik pedig tovább haladva délre Conomi. Van még itt olyan is, hogy feltételezett táborok. Azt írja, hogy Conomi egy erdő szélére épült, és az erdő mellett még további két település található. Valószínűleg egyikőjük lesz a következő fosztogatás célpontja. Az erdő északi részén Cocoyashi húzódik, a délin pedig Gosa Town. - Ezzel befejezte az olvasást és felnézett a lapról.
- Ennyi van itt. - körbenézett a társaságon, hátha akad valaki akinek van egy ötlete, vagy hozzászólása a témához.
- Szerintem menjünk először Cocyashiba, azután pedig dél felé a következőhöz, ha nem találunk semmit. - vetette fel a Sarumi nevű fiatal hölgy.
- Hát akkor induljon a móka. -feleltem mivel Eigo felém fordult.
- Akkor irány Cocoyashi. Ne aggódj öreg, megoldjuk ezt a problémát. - zárta le a konzultációt Eigo, és az öreg felé nézett, majd már indult is a klánház ajtaja felé.
- Túlbuzgósága még egyszer vesztét okozza. - súgtam oda Chronaiosnak miközben elindultam Eigo után. Az öreg sejtelmesen elmosolyodott. Mielött kiléptem volna az ajtón még visszaszóltam.
-Ha ki kell húznom a csávából ezt az Eigo gyereket, sokba fog kerülni neked Chronaios. - Mondtam , nagy vigyorral az arcomon.
Mivel a várható célpontok, kis falucskák voltak, nem járt arra vonat, így gyalog indultunk útnak. Egész úton Eigot hergeltem hülyeségeimmel, mivel Sarumi-val folytatott beszélgetéseim rövidnek bizonyultak. Szűkszavú válaszai miatt. Rövidesen Eigo kezdeti gyors tempója is visszább hagyott, így arra következtettem, hogy kissé elfáradt. Mivel lassult a tempó volt időm elkészíteni az előzőt is felülmúló mamut pöfékelni valót. Amire jóízűen rá is gyújtottam, Eigo nem túl nagy örömére mivel a szél pont felé vitte a kipöfékelt füstöt. Két köhögő roham között Haruki hirtelen ismét felgyorsította a tempót. Elhessegetve a körülöttem levő füstöt, felfedeztem pajtásom buzgóságának okát. A távolban feltűntek a falucska, házainak sziluettjei. Az új tempóval rövid időn belül elértük a falucska szélső utcáit. Itt Eigo levegő után kapkodva, megszólalt.
- Végre megjöttünk. - préselte ki erős légszomjjal küszködve. Majd leült az egyik ház széléhez támasztva hátát.
- Na ugye megmondtam, hogy nem kell ennyire sietni. - léptem oda Haruki mellé, és beszédemmel egy nagy füstfelhőt engedtem útjára arca felé.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szomb. Aug. 27, 2011 8:15 pm

Mikor mindenki felcsapott hős szabadítónak, a mester végighordozta rajtunk tekintetét és elmosolyodott.
- Rendben van. Ez tulajdonképpen egy ugyanolyan megbízás, mint bármelyik másik, amit a falon láthattok - mutat a megbízások falára, aztán előhúz egy üres plakátot a ruhájából - Csak ez esetben én lennék a megbízó.
Ráteszi a kezét a papírra és lassan végighúzza rajta, és ahol elhalad a keze, ott hirtelen írásjelek , sőt képek jelennek meg rajta. Közelebb húzódva a papíroshoz kikövetkeztethető, hogy a kép, egy arckép, ami nagy valószínűséggel azt a hírhedt Markust ábrázolja. Viszont a kép jó pár évvel ezelőtti lehet, így nagy valószínűséggel a bandavezér már egyáltalán nem, vagy alig felismerhető lesz ez alapján. De, hát ez is több a semminél. Mielőtt tovább böngészhetném, Chronaios mester befejezi a művét, és felénk nyújtja, amire Eigo rögtön le is csap, majd kis tanulmányozás után nekünk is felolvassa a rajta lévő instrukciókat és információkat a kifosztott településekről és a feltételezett búvóhelyükről.
- Az első falu a Shirotsumétól Dél-Nyugatra található Shimotsuki. - itt halk nevetésben tör ki. - Elég vicces egy név. Szóval. A következő áldozat a tőle nyugatra található Organ Village. A harmadik pedig tovább haladva délre Conomi. Van még itt olyan is, hogy feltételezett táborok. Azt írja, hogy Conomi egy erdő szélére épült, és az erdő mellett még további két település található. Valószínűleg egyikőjük lesz a következő fosztogatás célpontja. Az erdő északi részén Cocoyashi húzódik, a délin pedig Gosa Town. Ennyi van itt.
Aztán várakozóan felpillant, hogy lássa, hogy reagálunk, van-e valamilyen ötlete valakinek.
- Szerintem menjünk először Cocyashiba, azután pedig dél felé a következőhöz, ha nem találunk semmit. – kezdem én a sort, de mivel ez csak megérzés, várom, hogy van-e ellenvélemény.
- Hát akkor induljon a móka. – egyezik bele Daudy is jóformán azonnal.
- Akkor irány Cocoyashi. Ne aggódj öreg, megoldjuk ezt a problémát. – teszi zsebre a papírt Eigo és nem sokat teketóriázva megindul az ajtó felé.
Ezek után én sem gondolom, hogy még várnom kéne valamire, ezért utána indulok. Még látom, hogy Daudy vált pár szót a mesterrel, majd ő is utánunk indul.
Nem vagyok ismerős még a különböző települések elérhetősége szempontjából, ezért a fiúkra bízom, hogy merre és hogyan megyünk. Eigo a gyalogutat választja, hát akkor hajrá! Beálltam a szokott menet tempómba és követtem két társamat. Daudy egyszer- kétszer próbált szóba elegyedni velem, de erősen a gondolataimba voltam merülve, ezért szűkszavú válaszaim, hamar elvették a kedvét. Én viszont később jókat mulattam magamban a két barát tréfálkozásain. Aztán megint elálmélkodtam Daudy óriási füstölnivalóján, amit menet közben elszívott, és aminek a füstjét a szél, mintha szándékosan tenné, a morgolódó Eigo felé vitte. Aki ezért gyorsított a tempóján egy kicsit. Innentől már rövid idő alatt elértük az első célpontunk szélső házacskáit, ahol Eigo lihegve nekidőlt a falnak.
- Végre megjöttünk! – nézett vissza ránk.
- Na ugye megmondtam, hogy nem kell ennyire sietni. – ért mellé Daudy is, még az utolsó füstfelhőt kifújva tüdejéből a másik fiú felé.
- Hát akkor talán körülnézhetnénk és kereshetnénk valami fogadót is. Lehet, hogy pár napot itt kell töltenünk. – nézek várakozóan a fiúkra.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Vas. Aug. 28, 2011 9:07 am

Cocoyashi az erdő északi részén húzódik el. Nem túl nagy település, az egyik végétől 10-15 percnyi normál tempójú gyaloglással elérhet az ember a másik végébe.
Található itt egy fogadó (de csupán egyetlen egy darab), ahol először barátságtalanul és gyanakodva fogadnak, de amint kiderül, hogy mágusok vagytok (már ha kiderül) igazi díszvendéggé váltok. Így vagy úgy de ez egy kicsi fogadó. Két szintes, alul egy ebédlő húzódik meg. Egy hosszú asztallal és négy székkel. Az emeleten meg csupán két szoba van üresen és összesen az egész fogadóban. Az egyik egy franciaágyas, a másik pedig egy normál ágyas. Osszátok fel. A fogadósnál informálódva megtudhatjátok, hogy mindannyian nagyon félnek a rablóktól. Nincs túl sok pénzük meg értékük, de ha mindezt elveszítik éhínség és még ennél is nagyobb szegénység ütné fel a fejét. Valószínűleg ha a támadásba nem halna bele a lakosság, akkor az éhínség vinné őket a sírba.
A falu főleg favágásból él, mivel egy erdő mellett húzódik. Természetesen a gabonát is biztosítani kell, így a település északi részén egy mezőség fekszik. Egy vadász klub is működik, akik néha az erdőben néha pedig a füves vidékeken vadásznak. Egyrészt a sport miatt, másrészt pedig nagyrészt ők látják el hússal a települést.
A szoba foglalás után mihez kezdetek? Körülnézhettek a faluban ezen belül is a fontosabb helyek a favágótelep, a földek melletti laktanyák és a vadászklub. Esetleg még útközben a járkáló emberek faggatása. Együtt mozogtok vagy külön? A döntésekig tartson a poszt.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Vas. Aug. 28, 2011 5:23 pm

Kisebb pihenő után a fiúk megfogadták a tanácsomat és a település egyetlenegy fő utcáján besétálva pihenőhely után néztünk. Nem kellett sokat keresgélnünk, mert, úgy 10 perc további gyaloglás után, amikor már majdnem át is értünk, ezen a nem túl terjedelmes kis falun megpillanttottuk az áhított fogadót.
Mivel már mindnyájan eléggé megszomjaztunk és egy kényelmes ülőhelyet is jószívvel fogadtunk volna, gyorsan beljebb is léptünk a helyiségbe, ahol a kinti szikrázó napsütés után kellemes hűs és félhomály fogadott minket. Mikor szemünk hozzá szokott a benti fényviszonyokhoz és körül tudtunk nézni, rögtön pár barátságtalan tekintetbe ütköztünk. Az egyik rögtön a fogadósé volt, aki a pultja mögül szegezte ránk szúrós tekintetét, a másikat egy terjedelmes asszonyságtól kaptuk, aki épp a teremben lévő egy szem asztalt törölgette, de jöttünkre abbahagyta és gyanakvó szemekkel, csípőre tett kézzel várakozott.
- Miben lehetek a segítségükre? – kérdezte meg végül reszelős hangon a vendéglős.
- Hát először is egy kancsó hideg sört szeretnénk! – vigyorodott el az elől álló Eigo. – Aztán meg még három kényelmes kis szoba is szóba kerülhetne.
Közben mindhárman a pult elé érkeztünk.
- Sörrel szolgálhatok uraim….és ööö hölgyem. – fedezte fel végre, hogy nem csak férfiemberek állnak előtte. – De a szobák…..Mi célból szeretnének megszállni ebben az eldugott kis porfészekben? Hiszen itt nincs semmi látnivaló? – hangjában érezhetően ott bujkált a félelem és a gyanakvás.
Jobbnak láttam, ha felvilágosítjuk, mert különben ebből nem lesz éjszaka ágyban alvás.
- Shirotsuméból érkeztünk, mágusok vagyunk a Titan Nose klánból, és azért jöttünk, mert hallottuk, hogy kegyetlen rablók fosztogatnak a környéken. Őket próbáljuk felkutatni és elfogni. – foglalom össze neki a dolgokat rövidet.
Beszédem közben fokozatosan derült fel a kocsmáros tekintete és mire befejeztem arca már ragyogott az örömtől.
- Mágusok! Hallod asszony! Mágusok jöttek, hogy segítsenek rajtunk! – szólt oda a már mosolygó nőnek. – Erigy, szólj a többieknek is, hogy ezt megünnepljük. Siessenek.
Míg vártuk a lakosokat, iszogattuk a sörünket és Daudy ismét rápöfékelt egyet. A fogadós közben némi pírral az arcán közölte, hogy sajnos az ő kis vendéglője nem egy luxus hotel, ezért az emeleten csak két szoba található, amiből az egyikben egy franciaágy, a másikban egy szimpla ágy van. A kulcsokat diszkréten elénk tette a pultra és az osztozkodásról a döntést ránk bízta. Hát ez nem volt a megoldandó feladatok között, így egy kicsit tanácstalanul néztünk egymásra. Gondoltam segítek a gordiuszi csomó átvágásával.
- Semmi gond én klasszul el leszek egyedül az egyágyas szobában. – jelentettem ki nagyvonalúan legyintve, mintha valami nagy áldozatot hoztam volna. – A nagyobb szoba legyen csak a tiétek. - vigyorogtam, ahogy láttam, hogy a fiúk zavartan néztek össze, majd Daudy megoldotta a helyzetet.
- Köszönjük Sarumi de nem kell ekkora áldozatot vállalnod én úgyis kint alszok a tetőn. Zárt helységben nem vagyok képes lehunyni szememet. - utasította el a felajánlást.
Ahogy gyűlt a nép, úgy lett egyre zsúfoltabb a kocsma, hiszen az egész földszint csak a pultot, egy asztalt és négy széket befogadó ebédlőből állt. ~ Még jó, hogy nem nagy ez a falu. ~ futott át rajtam a gondolat. Mindenki örvendezett a jelenlétünknek, vállunkat, hátunkat veregették és fogyott a sör és a bor vödörszám. Késő délután lett mire kezdtek elszállingózni az emberek és végre magunkra maradtunk a vendéglőssel.
Daudy élt is az alkalommal és feltett egy pár kérdést, hogy mit tudnak a rablókkal kapcsolatban. A kocsmáros elkomolyodott, és elkeseredve elmondta, hogy mindannyian nagyon félnek a rablóktól. Az itt élő embereknek nincs túl sok pénzük meg értékük, de ha még ezt a kicsit is elveszik tőlük, éhínség és még ennél is nagyobb szegénység ütné fel a fejét. Nagy valószínűséggel, ha a támadásba nem is halnának meg, akkor az azt követő éhínség vinné őket a sírba.
A falu lakossága – az erdő közelsége miatt - főleg favágásból él. Mivel gabonára is szükségük van, ezért a település északi részén, ahol egy mezőség fekszik, azt termelnek. Egy vadász klub is működik a településen, akik néha az erdőben, néha pedig a füves vidékeken vadásznak, egyrészt sportból, másrészt pedig nagyrészt ők látják el hússal a települést.
Ennél többet a férfi nem tudott mondani, ezért miután letettük csomagjainkat a szobáinkban, újból a földszinten ültünk le, megtanácskozni a következő lépésünket.
- Szerintem nem olyan nagy ez a település, körbe kéne járni. Megnézhetnénk a favágó telepet, a vadász klubbot. – vetem föl a fiúknak.
- A földek végénél még állítólag egy laktanya is van, azt sem ártana szemrevételezni. – kontráz rá Daudy. - És együtt megyünk, vagy szétválunk? – teszi fel a kérdést – Együtt biztonságosabb, külön gyorsabb.
- Szerintem maradjunk együtt. Nem tudhatjuk, hogy mikor várható egy támadás. Ne kockáztassunk. – válaszolok lassan, miután átgondoltam a dolgot.
- Szerintem útközben megrékdethetnénk... megérke... megkérdezhetnénk az embereket, hátha hallottak vagy láttak valami éredestek... érdekeset. - tette hozzá kicsit akadozva Eigo akit talán a falusiak túl sok italra hívták meg.
Aztán fiúk egymásra néztek, majd kis gondolkodás után rábólintottak

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Hétf. Aug. 29, 2011 10:27 am

Rövid ideig pihentünk a város szélén, mielőtt továbbindultunk. Ennek örültem, mivel végre szívhattam egy kis friss levegőt is, mert egész úton azt a füstöt kellett szívnom ami Daudy felől érkezett. Ez után tovább is indultunk, és megfogadva Sarumi tanácsát, egy fogadót kerestünk, amit úgy negyed órányi gyaloglás után meg is találtunk. Gyorsan betértünk a helyre, de az ajtóban egy pillanatra meg kellett állnom, mert a kinti világosság után a szemem nem tudott azonnal alkalmazkodni a hirtelen változó fényviszonyokhoz. Kis idő múlva, amikor már rendesen láttam, egyenesen a pult felé vettem az irányt. A kocsmáros és egy nagy darab nőszemély addigi tevékenységüket abbahagyva, gyanakvó tekintettel néztek ránk. Mivel mindenhol így szokott lenni, ahová az emberek számára idegen tér be, nem is foglalkoztam ezzel. Sokszor fordulok meg ilyen helyeken már hozzászoktam ehhez.
- Miben lehetek a segítségükre? - kérdezte a pult mögött álló férfi.
- Először is egy korsó hideg sört szeretnénk. - vigyorodtam el. – Aztán még három kényelmes kis szoba is szóba kerülhetne.
Közben odaértünk a pulthoz és a fogadós beszélni kezdett.
- Sörrel szolgálhatok uraim….és ööö hölgyem. De a szobák…..Mi célból szeretnének megszállni ebben az eldugott kis porfészekben? Hiszen itt nincs semmi látnivaló?
Látszott a férfin, hogy eléggé nyugtalan.
- Shirotsuméból érkeztünk, mágusok vagyunk a Titan Nose klánból, és azért jöttünk, mert hallottuk, hogy kegyetlen rablók fosztogatnak a környéken. Őket próbáljuk felkutatni és elfogni. - felelte Sarumi, hogy tisztázza a helyzetet.
Egy csapásra megváltozott a légkör a helyen, és a fogadóson is látszott, hogy örül ennek.
- Mágusok! Hallod asszony! Mágusok jöttek, hogy segítsenek rajtunk! Erigy, szólj a többieknek is, hogy ezt megünnepljük. Siessenek. - utasította a nőt, majd töltötte a következő korsó sört.
Leültünk a pultnál és ittuk a sörünket, közben pedig Daudy – nem túl nagy örömömre – ismét rágyújtott egy nagy adag ismeretlen eredetű valamire. Ez után a fogadós ismét megszólalt.
- Az én kis vendéglőm nem egy luxus hotel, ezért az emeleten csak két szoba található, amiből az egyikben egy franciaágy, a másikban egy szimpla ágy van.
Ekkor letette elénk a kulcsokat. El kellett döntenünk, hogy ki melyik szobában fogja tölteni az éjszakát, de nekem nem volt ötletem, hogy hogyan osztozkodjunk, ezért a többiekre néztem, akiknek az arcán szintén a tanácstalanság látszódott.
- Semmi gond én klasszul el leszek egyedül az egyágyas szobában. A nagyobb szoba legyen csak a tiétek. - mondta Sarumi
Daudy néztem, és azon gondolkoztam, hogy most akkor vele kellene egy légtérben lennem? Még csak az hiányozna. Egész nap az a büdös füstöt szívtam, amit kipöfékelt, kellene egy kis friss levegő is a szervezetemnek. Sarumi biztos látta rajtam a zavartságom, ezért elvigyorodott. Úgy gondoltam megosztom velük is gondolataimat, nehogy még a végén tényleg egy szobában kelljen aludnom Daudyval.
- Én nem... - kezdtem bele mondatomban, de Daudy félbeszakított.
- Köszönjük Sarumi de nem kell ekkora áldozatot vállalnod én úgyis kint alszok a tetőn. Zárt helységben nem vagyok képes lehunyni szememet. - felelte.
Ez jó hír volt számomra, így nyugodtan folytattam söröm fogyasztását. Időközben egyre többen lettünk a nem túl nagy helyiségben. Egyre jobb lett a hangulat is, és mindenki örömmel fogadott minket. Őszintén szólva nem is bántam, mivel mindig volt előttem, vagy sör vagy bor. Egymás után fizették az italokat, én pedig meg is ittam mindent. Mondhatnám, hogy azért ittam meg az italokat, nehogy megsértsem őket, de hát sosem vetettem meg a jó italokat, így saját érdekeim is vezéreltek. Gyorsan elszaladt az idő, és a nap már lassan el is érte a horizontot. Az emberek elkezdtek szállingózni, míg a végén csak mi hárman maradtunk ott, meg persze a fogadós.
Daudy élt is rögtön a lehetőséggel és rögtön a tárgyra tért.
- Mit tudnak a rablókkal kapcsolatban?
- Mindannyian nagyon félünk a rablóktól. Az itt élő embereknek nincs túl sok pénzük meg értékük, de ha még ezt a kicsit is elveszik tőlünk, éhínség és még ennél is nagyobb szegénység ütné fel a fejét. Nagy valószínűséggel, ha a támadásba nem is halnánk meg, akkor az azt követő éhínség vinne minket a sírba. - mondta a férfi elkeseredett hangon.
- A falu lakossága - az erdő közelsége miatt - főleg favágásból él. Mivel gabonára is szükségünk van, ezért a település északi részén, ahol egy mezőség fekszik, azt termelünk. Egy vadász klub is működik a településen, akik néha az erdőben, néha pedig a füves vidékeken vadásznak, egyrészt sportból, másrészt pedig nagyrészt ők látják el hússal a települést.
Úgy láttam, hogy a többiek nem vetették bele magukat annyira a mulatozásba mint én, ezért rögtön a megbízással kezdtek foglalkozni.
- Szerintem nem olyan nagy ez a település, körbe kéne járni. Megnézhetnénk a favágó telepet, a vadász klubbot. - vetette fel az ötletet Sarumi.
- A földek végénél még állítólag egy laktanya is van, azt sem ártana szemrevételezni. És együtt megyünk, vagy szétválunk? Együtt biztonságosabb, külön gyorsabb. - mondta el Daudy is a véleményét.
- Szerintem maradjunk együtt. Nem tudhatjuk, hogy mikor várható egy támadás. Ne kockáztassunk.
Tetszett az ötlet, így rábólintottam.
- Szerintem útközben megrékdethetnénk... megérke... megkérdezhetnénk az embereket, hátha hallottak vagy láttak valami éredestek... érdekeset.
Részeg ugyan nem voltam, de a sok ital hatása már annyiban megmutatkozott, hogy a szavakkal már voltak kisebb gondjaim. Viszont próbáltam én is valamivel hozzájárulni a tanácskozáshoz. A többiek vigyorogtak azon ahogyan sikerült elmondanom, de egyetértettek velem, amit egy bólintással jeleztek.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Hétf. Aug. 29, 2011 10:54 am

Miután Eigo kiköhögte magát, és kicsit kipihentük magunkat, megfogadtuk Sarumi tanácsát, és megindultunk szállást keresni. A kicsinyke falu egyetlen főutcáját követve, egy rövidke 10 perces gyaloglás után sikerült is találni egy kis fogadót. Ahogy később kiderült ez volt az egyetlen fogadó a településen. Mivel mindnyájan igen szomjasak lettünk a hosszúnak nem mondható úton, rögtön be is léptünk a fogadócska ajtaján. Kinti napsütés miatt ismét fehér voltam mint egy lisztben hemperedett pék. Mikor beléptünk kicsit furán is néztek rám a benntartózkodó emberek.
A fogadós aki pultján támaszkodva épp pár másik, valószínűleg falusi, emberkével beszélgetett, Szúrós tekintettel nézett, kicsiny csapatunkra. Egy teltebb testalkatú asszony épp az egyetlen asztalt törölgette mikor beléptünk, felnézett és ő is egy barátságtalan tekintettel köszöntött minket.
- Miben lehetek a segítségükre? - szólalt meg mély reszelős hangon, a pult mögött álló fogadós.
- Hát először is egy kancsó hideg sört szeretnénk! – felelte arcán fültől fülig érő mosollyal Eigo - Aztán meg még három kényelmes kis szoba is szóba kerülhetne. - fojtatta kéréseink taglalását, miközben mindhárman megérkeztünk a pulthoz. Amint odaértem fogtam is magamnak egy üresen álló széket, és kényelmesen elhelyezkedtem rajta.
- Sörrel szolgálhatok uraim….és ööö hölgyem. -itt kissé megakadt mint aki most vette csak észre, hogy egyik társunk egy hölgy. - De a szobák…..Mi célból szeretnének megszállni ebben az eldugott kis porfészekben? Hiszen itt nincs semmi látnivaló? -fojtatta és közben gyanakodva végigmérte a kicsiny társaságot. Sarumi volt az aki kötelességének érezte, hogy felvilágosítsa kedvesnek nem mondható, fogadósunkat.
- Shirotsuméból érkeztünk, mágusok vagyunk a Titan Nose klánból, és azért jöttünk, mert hallottuk, hogy kegyetlen rablók fosztogatnak a környéken. Őket próbáljuk felkutatni és elfogni. - foglalta össze két rövidke mondatban céljainkat Sarumi. Mogorva arcuk, a magyarázat hatására, szép lassan kivirult.
- Mágusok! Hallod asszony! Mágusok jöttek, hogy segítsenek rajtunk! - dörmögte mély hangon az asszony felé vendéglátónk. – Erigy, szólj a többieknek is, hogy ezt megünnepeljük. Siessenek. - fojtatta felvidulva, s már töltötte is a következő kancsó sört. Mi pedig mivel vendéglátónk ragaszkodott hozzá, sűrű sörözgetés mellett, vártuk Cocoyashi lakosait. Várakozás kissé unalmas volt ezért ismét elővettem egy cigit és rápöffentettem. Közben a vendéglős kissé szégyenkezve magyarázta, hogy vendéglője nem egy luxus hotel ezért is van, hogy csupán 2 szoba található az emeleten, így nem szolgálhat 3 szobával. Viszont az egyik szoba két személyes, mivel franciaágy van benne. Miután így elmagyarázta a helyzetet, a falon található akasztóról leakasztott két kulcsot és elénk helyezte azokat. A döntést pedig ránk bízta, ki hol foglalja el szobáját. Sarumi szólalt meg elsőként.
- Semmi gond én klasszul el leszek egyedül az egyágyas szobában. - legyintett mintha hatalmas áldozatot tett volna ezzel. - A nagyobb szoba legyen csak a tiétek. - mondata végére elmosolyodott.
Eigo felé néztem majd Vissza Sarumira és megszólaltam.
- Köszönjük Sarumi de nem kell ekkora áldozatot vállalnod én úgyis kint alszok a tetőn. Zárt helységben nem vagyok képes lehunyni szememet. - Utasítottam el a lány felajánlását.
Hirtelen nagy nyikorgással kitárult az ajtó. Féltucat falusi lépett be rajta. Majd épphogy becsukódott már nyílott is ki ismét a következő csoport érkezésekor. Pillanatok alatt zsúfolásig telt a kis fogadó vendégtere. A falusiak újdonsült látogatóiknak örültek, ezt nem egyszer ki is nyilatkoztatták nekünk. Késő délutánra járt már mire a falusiak nagy része visszatért házaikba, s így magunkra hagytak a kicsinyke fogadó vendégterében. Így éltem a lehetősséggel, s rákérdeztem fogadósunkra, hogy ugyan mit tud a haramiákról akiket keresünk.
- Mit tudnak a rablókkal kapcsolatban? - A vendéglős mosolya lehervadt arcáról s nekikezdett magyarázni, hogy a falusiak nagy része retteg a törvényen kívüliek csoportjától. A falucska nagyon szegény, örülnek ha a teleket valahogy átvészelik. A rablóbanda azt tervezi, hogy még azt a kevéske vagyont is elveszi tőlük ami van. Ezáltal éhínség ütné fel fejét, a falu lakosai között.
Cocoyashi lakossága főleg favágásból él, az erdő közelsége miatt. A falucska északi részén egy mezőség fekszik ahol azt a kicsinyke mennyiségű gabonát termesztik ami éppen hogy elegendő élelemmel látja el a falut. Valamint egy vadászklub is működik a falucskában, akik hol az erdőben hol pedig a füves pusztán vadásznak. Egyrészt sport céljából, illetve túlnyomórészt ők látják el hússal, a kicsinyke település lakóit.
Mivel más információval nem tudott szolgálni vendéglátónk, befejeztem kérdéseimet. Fogtuk csomagjainkat s felvittük az emeleten található szobákba, majd visszatértünk előző helyünkre, hogy megtanácskozzuk további lépéseinket.
- Szerintem nem olyan nagy ez a település, körbe kéne járni. Megnézhetnénk a favágó telepet, a vadász klubbot. -vetette fel elsőként Sarumi.
És mivel a fogadós említett valami laktanyát a falu vége felé, én is hozzáfűztem ötletemet.
- A földek végénél még állítólag egy laktanya is van, azt sem ártana szemrevételezni. És együtt megyünk, vagy szétválunk? - kérdeztem rá? – Együtt biztonságosabb, külön gyorsabb. - tártam fel kérdésem okát. Végül kérdésemre Sarumi válaszolt.
- Szerintem maradjunk együtt. Nem tudhatjuk, hogy mikor várható egy támadás. Ne kockáztassunk.
- A válasz nekem megfelelt és, hogy bizonyságot szerezzek Eigo felé fordultam. Ő is bólintot majd megszólalt.
- Szerintem útközben megrékdethetnénk... megérke... megkérdezhetnénk az embereket, hátha hallottak vagy láttak valami éredestek... érdekeset. - A fáradság és az ital kissé megkavarta beszélőkéjét. Elmosolyodtam próbálkozásán, de ötletével eggyetértettem.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Hétf. Aug. 29, 2011 8:24 pm

A döntésetek alapján együtt haladtok tovább, ez egy lassabb módszer, de hirtelen támadás esetén valóban bölcsebb.
Végig haladva a falun elkeseredve látjátok, hogy elég nagy a szegénység. Rengeteg a gyerek, a nő és az idős. Férfiakat szinte nem is láttok. Nyilván az összes vagy vadásznak vagy favágónak állt. Egy támadás esetén tényleg védtelenek lennének. Már egy kisebb harcedzett csoport is nagyobb erőfeszítés nélkül el tudná foglalni a települést. Legalábbis első látásra ez jön le nektek.
Egy-egy embert leszólítva bővül az ismeretetek néhány információval. A helyzet rosszabb, mint ahogy azt ti tudtátok. Nem egyszerű rabló hadjáratról van szó. Ezek a banditák könyörtelenül lemészárolják az embereket, akik az útjukat állják és felgyújtanak mindent maguk után. Persze sokan túl élték a támadásokat, de így is jelentősek az áldozatok száma. A rablások mértékéről nem is beszélve. Ezen felül megtudjátok, hogy a támadások között eddig mindig négy nap telt el és az éjszaka közepén csaptak le. Conomi kifosztása pontosan három nappal ezelőtt történt. Tehát, ha támadnak az holnap éjszaka fog bekövetkezni.
A posztotok odáig tartson, hogy megérkeztek valamelyik kiszemelt úti célhoz. (Földek, favágó telep, vagy vadászklub)

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szer. Aug. 31, 2011 10:06 am

Az utcán haladva először az tűnt fel, hogy nagy a szegénység ezen a településen, amire a házak állapotából és a lakosok ruháiból következtettem. És bár nagy a szegénység, és kicsi a település, mégis tele van élettel. Az emberek kint álltak a házak előtt és beszélgettek, a gyerekek pedig játszottak. A legtöbb helyen egy lelket sem lehet látni, de ez a hely mégis jó hangulatúnak tűnt. Ahogy haladtunk feltűnt más is, férfiakat szinte nem is láttunk. Akik az utcán voltak, mint nők, gyerekek és idősek voltak. Mikor megkérdeztük miért van ez, azt mondták, hogy mindenki elment vagy vadásznak, vagy favágónak, hogy megtudjanak élni a családok.
Elkezdtük kérdezgetni az embereket, hátha tudnak valami hasznos információval szolgálni. Mindegyikőnk odament egy-egy kisebb csoporthoz, akik társalogtak, és miután elmondták amit tudtak, mentünk a következőhöz. Bár nem volt túl nagy a település, és mi hárman voltunk, mégse tudtunk mindenkit megkérdezni, de így is sok információval lettünk gazdagabbak.
Az utca végére érve megálltunk és megosztottuk egymással amit kiderítettünk.
- Nekem azt mondták a falusiak, hogy nem egyszerű rabló hadjáratról van szó. Ezek a banditák könyröetelenül... könyörtelenül lemészárolják az embereket, akik az útjukat állják és felgyújtanak mindent maguk után. Persze sokan túl élték a tádasámokat... támadásokat, de így is jelentősek az áldozatok száma. A rablások métréktéről... mértékéről nem is beszélve. - mondtam a többieknek..
- Ezt nekem is mondták, de én még azt is megtudtam, hogy a támadások között eddig mindig négy nap telt el és az éjszaka közepén csaptak le. - folytatta Daudy.
- Én is ezeket tudtam meg, plusz még azt is, hogy Conomi kifosztása pontosan három nappal ezelőtt történt. Tehát, ha támadnak az holnap éjszaka fog bekövetkezni. - fejezte be a sort Sarumi.
Mintha kisebb verseny lett volna az egész, olyan lelkesedéssel mondta el mindenki amit hallott, de a végére Sarumin látszott, hogy ő a legbüszkébb, mivel ő tudta a legtöbb információt.
- Szerintem látogassunk el először a vadászklubba. - vetettem fel az ötletet.
A többiek rábólintottak, így útnak is indultunk. Mivel nem tudtuk merre találjuk, Sarumi megkérdezett egy falusit, aki útbaigazított minket. Néhány perces séta után oda is értünk.

Tárgy: Re: Magánküldetés: A bukott Titán Szer. Aug. 31, 2011 10:54 am

Miután megtanácskoztuk, hogy mi legyen a következő lépésünk, el is indultunk, hogy körülnézzünk. Végigsétálva a falun feltűnt, hogy milyen nagy a szegénység. A lakosok soványak, a gyerekek enyhén alultápláltnak tűntek, de ennek ellenére volt bennük életkedv.
A munkájukat végezve mindig jutott egy-két barátságos szó a szomszédnak, viccelődtek, néha ugratták egymást. Látszott az összetartás. Viszont, ami erősen feltűnt az a férfinép hiánya volt. A településen jóformán csak asszonyokat és gyerekeket láttunk, meg talán egy pár öregembert. Mikor megkérdeztük ennek okát, azt a választ kaptuk, hogy mindenki felcsapott vagy vadásznak, vagy favágónak, hogy egyáltalán valamiből megtudjanak élni a családok.
Ez viszont egy tapasztalt szemű mágus vagy harcos számára azt jelentette, hogy a falu egy támadás esetén szabad préda, hiszen még egy kisebb támadás esetén is teljesen védtelenek voltak. És, ha ezt mi láttuk, nagy valószínűséggel más is látja……
A faluban tett sétánk alkalmával többször szétváltunk, hogy egy-egy beszélgető csoporthoz csatlakozhassunk és megpróbáljunk minél több információhoz jutni, aztán mikor kiértünk a település szélére, összedugtuk a fejünket, hogy megosszuk egymással, amit sikerült megtudnunk.
- Nekem azt mondták a falusiak, hogy nem egyszerű rabló hadjáratról van szó. Ezek a banditák könyröetelenül... könyörtelenül lemészárolják az embereket, akik az útjukat állják és felgyújtanak mindent maguk után. Persze sokan túl élték a tádasámokat... támadásokat, de így is jelentősek az áldozatok száma. A rablások métréktéről... mértékéről nem is beszélve. – kezdte felsorolni a hallottakat Eigo, még mindig egy kicsit bizonytalanul forgó nyelvvel.
- Ezt nekem is mondták, de én még azt is megtudtam, hogy a támadások között eddig mindig négy nap telt el és az éjszaka közepén csaptak le. - folytatta Daudy, megmosolyogva társa nyelvbotlásait.
- Én is ezeket tudtam meg, plusz még azt is, hogy Conomi kifosztása pontosan három nappal ezelőtt történt. Tehát, ha támadnak az holnap éjszaka fog bekövetkezni. – tettem még hozzá, nem kis megelégedettséggel, hiszen ez egy igen fontos információ volt.
- Szerintem látogassunk el először a vadászklubba. – dobta fel a javaslatot Eigo, amire rögtön rábólintottam, ahogy Daudy is, így nem halogatva a dolgot útnak is indultunk ……..volna, ha tudjuk merre is találjuk.
Ezért aztán gyorsan elcsíptem egy arra járó falusit, aki készségesen útbaigazított minket. Nem volt nagyon messze, így kis idő múlva már meg is érkeztünk.

» Titán Mágia
» Titan Nose
» Csatlakozás a Titán Nózihoz
» Titan Nose vs. Raven Tail (befejezett)
» Titan Nose Krónikák II: Mindenki Egyért!