Mona Okami

A NAGY VADÁSZ VERSENY
Első forduló

- Vadász verseny? - kérdezek vissza a pultnál.
- Igen kisasszony, holnap szervezik meg a Nagy Vadász Versenyt, mint minden éveben. Az elmúlt öt évben mindig Eddy nyerte meg. Nem kis summát szedett össze. - nevetett a férfi.
- Mondja csak, lehet még jelentkezni? - elkerekedett szemekkel felém fordult és miután látta hogy teljesen komolyan gondolom, válaszolt is.
- I-igen. A városházán. Délután háromkor jár le a jelentkezési határidő.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá, amitől elpirult. - Csapos! Fizetek!
Miután összecsomagoltam és kifizettem az ebédet, már szedtem is a lábam nehogy lemaradjak a versenyről. Pont nekem találták ki. Nem hiszem hogy ez az Eddy fazon engem is legyőzne. Nagy igyekezetemben teljesen elfelejtettem, hogy az ilyen jelentkezéseken általában alá kell írni valamiféle papír darabot. Ez eddig szép és jó, na de... hogy írják a nevem? O.o Már egy óra volt és még mindig azon agyaltam hogyan fogom leírni a nevemet. Elhaladtam egy iskola mellett, ahonnan a kisgyerekek épp most indultak hazafelé. Kapóra jött hogy a vendéglőben mentolos cukrokat osztogattak.
- Kislány! -szólítottam meg az egyik nebulót. - Tudnál nekem segíteni? Tudod én nem idevalósi vagyok és ahová tartok, egy név van kiírva az ajtóra, de nem tudom hogy írják. Leírnád nekem?
- Nem is tudom... - gondolkodott el, de nem volt ideje folytatni.
- Tessék megkapod ezt a cukorkát ha segítesz. - szemei felcsillantak és már semmi nem akadályozta meg abban hogy a segítségemre legyen.
- Persze, segítek néni. - elmondtam mit is kéne leírnia és meg is tette a kis édesszájú.
- Köszönöm!
- Szívesen néni! Remélem még találkozunk! - integetett boldogan. Visszaintegettem, bár nem hinném hogy találkoznánk még. Már háromnegyed kettő volt mire odaértem a városházára. Hatalmas sor állt előttem, és biztos voltam benne, hogy nem jutok a végére háromig. Mit is kéne csinálni? Megvan! <sunyi vigyor>
- Úr isten!! Tűz van! Emberek tűz van! -és a sorban állók egy része a fal mögött lángoló hordóhoz sietett. Szegények nem tudták hogy az csak egy üres hordó. Repül a kavics! Hoppá, ez nagyot koppant...
-Te szemét! - vágott be egyik férfi a másiknak és már ki is tört a tömegverekedés. Már csak hárman voltak előttem, így be is álltam mögéjük. Fél három tájékán kerültem sorra és szépen a papírra másoltam a nevemet. Végre végeztem! Nagy meg könnyebülés volt ez a mai nap után. Akkor keressünk egy jó kis fogadót. Rövid keresés után találtam is egyet ami pont megfelelt. Nagyon jót aludtam ahhoz képest mennyire izgatott lettem. Teljesen felcsigázott ez a verseny. Akkor bújjunk is bele valami kényelmes, vadászatra is alkalmas göncbe. Cipő,csak a látszat kedvéért, egy agyonhordott, szakadt nadrág, és barna topp. Na meg a terepszínű táskám. Induláááááááás!!!!
Nem sokára megérkeztem a gyülekezőhelyre. Rengeteg ember volt ott, de az is mind férfi volt. Csodálkozó képpel bámultak, mikor leesett nekik, hogy én az ellenkező nemhez tartozom.
-Kedves versenyzők! Idén is eljött a várva várt pillanat, hogy kezdetét vegye a Nagy Vadász Verseny, ahol mindenki megmutathatja mire is képes! Idén a pénznyeremény nem lesz meghatározott. Az eredmény dönti el, hogy mennyit kap a nyertes. Bizonyára sokan kívülről fújják, de azért elmondom az szabályokat és egyén információkat.A verseny fordulói kereken öt óráig fognak tartani, és két forduló lesz. Az első fordulón a lehető legtöbb kisvadat és növényevőt kell elejteni. Ide tartoznak a nyulak, rágcsálók, szarvasok és vaddisznók. Az nyeri az első menetet, aki 100 kg fölött teljesít. A térképen, amit kaptak megtalálják a leadási pontot. Az állatok darabszáma is jelentős! A második fordulót az első lezárása után ismertetem! Két percet kapnak készülődni. - egész egyszerű. Tuti tovább jutok a második fordulóba. A két perc letelte után elindítottak minket és mindenki neki iramodott. Én még nem siettem. Mikor már kellőképpen takart a susnyás, levettem a cipőmet betettem a táskámba és az ösvényt elkerülve, nekiiramodtam. Úgy tartottam ésszerűnek, ha a rendelkezésre álló időt három részre osztom. Először jönnek a kisvadak mint például a nyulak. Kerestem egy tisztást, és a bozótos szélén lesben álltam. Nem kellett sokat várnom, hogy előjöjjön a préda. Nem is egyedül! Tíz tapsifüles legelészett előttem pár méterrel. Elővettem a táskámból a nagyobbik hálót és vártam, hogy elég közel legyenek egymáshoz.
~3, 2, 1!!! - és a háló már repült is. Sajnos ott olt egy üregük is, így a tízből csak hat maradt a hálóban mire odaértem. Nem búsultam sokáig, már rohantam is leadni őket. Mikor odaértem láttam, hogy sajnos nem én vagyok az első. Sebaj! Van még idő pótolni.Az "első rész" végére tizenöt nyulat fogdostam össze, és három mókust. Azaz huszonnégy állatkám volt.Ha jól számoltam másoknak nem volt ennyi. Most jöhet a "második rész", szarvasok és őzek. Ez már kicsit bonyolultabb volt. Jó fél órát vártam mire megpillantottam az első csapatot. Még jó hogy emlékeztem a továbbjutási feltételekhez, mert különben a fiatal állatokat, és a teheneket szemeltem volna ki, de sajnos a jó 120 kilós bikát kellett elkapni a cél érdekében. Nem is igazán a méretével volt a baj, hanem a hatalmas agancsokkal amik a fején díszelegtek. Egy rossz mozdulat és mind elmenekül, nagyon kellett vigyáznom, nehogy zajt csapjak. Fegyvernek a lasszót választottam. Felmásztam az egyik fára és onnan vártam a megfelelő pillanatra, amikor rádobhatom a kötelet.
Lendít, eldob, meghúz. Ez a mozdulatsor vezetett oda, hogy a szarvasbika hátán kötöttem ki. Nem tudom milyen lehet rodeózni de szerintem ez rosszabb volt annál. A sűrűben ide oda cikázott, és nekirántott mindennek aminek csak bírt. Sajnos csak a "második rész" leteltére tudtam kifárasztani és ledönteni a lábáról a hatalmas állatot. Miután kimúlt, elvonszoltam a leadási pontig ahol az emberek tátott szájjal bámulták, hogy magam után vonszolok egy ekkora állatot. De végre ez is sikerült. Másak is volt szarvasa, de nem ekkora, és mása sem igen volt a patásokon kívül. Akkor jöhet a "harmadik rész" és a vaddisznók. Ezt a részét vártam a versenynek a legkevésbé. nem szeretek vaddisznóra vadászni. Főleg azért mert kimerítő és mert veszélyes. A szarvas rodeó után különben sem maradt sok energiám, így hát a következőt választottam. Hatalmas gödröt ástam és a környéken még hurkokat is elhelyeztem. Ez fárasztóan hangzik, de közel sem annyira az, mint vaddisznó elől menekülni.
Már csak fél óra volt a versenyből mikor egy koca és jókora fiai arra jártak, A négy állat gyanútlanul turkálta a földet, mikor az egyiket elkapta egy hurok. Őrült visításba kezdett amitől a többiek megijedtek és rohanni kezdtek. Kapásból kettő a gödörbe esett míg az utolsót egy másik hurok kapta el. Öt perc volt az első forduló lezárásáig, mikor beértem az összes malaccal. Lepihentem, de nem értettem miért néz felém mindenki. Hátranéztem és a magam által elejtett vadakat láttam. Fura. Rövid időn belül leesett, hogy én fogtam az egyik legtöbb állatot. Egóm ettől csak tovább dagadt. Mikor elkezdődött a mérlegelés döbbentem rá, hogy majd háromszáz kilónyi vadat hordtam össze O.o. Vége lett a mérlegelésnek és visszajött a felvezető.
- Elérkezett a pillanat amikor eldől, ki jut tovább a második fordulóba, de előtte hadd mondjam el az első három helyezettet.
Az első helyezett az eddig veretlen Eddy!!! - néhányan örültek és tapsoltak de a csapat másik fele dühöngött.
- A második helyezett a bályos Mona kisasszony! - mutatott rám. Hogy én? Én vagyok a MÁSODIK???!!! Juppijééé! Nagyon boldog voltam.
- A harmadik helyezett pedig az íjjász Friderik! - íjjász he? Abból sincs sok.
- Ők az első fordulót sikeresen és maximálisan teljesítették! A többiek a vadászház falán olvashatják el a továbbjutók neveit. Fél óra szünet és kezdődik a második forduló!
Remélem a második fordulót is sikerrel teljesítem, de ideje harapni valamit.

A Nagy vadászverseny II forduló
A csodaszarvas

A szünet gyorsan elszaladt a készülődéssel, aztán mindenki, mármint az összes továbbjutó, újra összegyűlt a nép a drága felvezető úr körül.
- Elérkezett az ideje, hogy megtudják a második forduló részleteit! Ebben a körben már nem lesz három dobogós, kizárólag egy győztesünk lesz, aki hazaviszi a fődíjat! A feladat pedig nem más, mint levadászni az Erdő Bölcsét. - ez az "Erdő Bölcse" dolog ismerősen csengett, de nem emlékszem pontosan. Körbenézve láttam ,hogy a többi ember nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, így én is hagytam. - Ez nem olyan egyszerű feladat mint gondolják, nem véletlen jut rá öt óra. Segítséget nem kapnak, maguknak kell megtalálniuk, és felismerniük a lényt, majd elhozni ide, a célba. Ha valakinek sikerül vele ideérnie, és még nem telt le az öt óra, az ráadásként kap egy egyhetes kupont az egyik fogadó felajánlásával, mely magába foglalja a hat éjszakát, és a napi ötszöri étkezést.
Minden világos? - kérdezte végül. A versenyzők egybehangzó igennel feleltek. Éjfekete ég alatt indítottak útnak bennünket, de én még mindig nem tudtam mit is keresek. Valahogy sehogy sem sikerült emlékezni rá. A bozótosban bandukoltam és céltalanul nyomokat kerestem, mikor a szemem már hozzászokott a sötétséghez. Sok más vadász hozott magával lámpásokat, emiatt tudtam követni valamelyest a mozgásukat. Amíg ott kóvályogtam biztos mászkált körülöttem valami. Éreztem. Volt sejtésem merről jöhet, de akármerre fordultam nem láttam semmit. Kezdett már idegesíteni így belehúztam.
Siettemben nem a lábam elé figyeltem persze, és jól hasra estem egy fatönkben.
- Hogy az a... - kezemmel felnyomtam magam a földről, és a lábamat "foglyul ejtő" ágakat is szanaszét rugdostam, hogy fel tudjak végre kelni. - A csudába! Csak nekem lehet ekkora mázlim?! - kérdeztem az égre nézve ironikusan mikor a hátam mögött megrezdült a bokor. Meglepettségem kiült az arcomra is, de nem mertem megfordulni, nehogy megint elszaladjon.
- Na mi van? Most bezzeg idejössz? - kérdeztem tőle halkan, de válasz nem jött, csak léptek zaját lehetett hallani. Apró lábain érkezett meg elém a kis jószág, mihez hasonlót még nem láttam. Szarvas szerű volt, de annál jóval kisebb és két, aprócska szarv díszelgett a fején. Színét a sötétben nem láttam, de bizonyára barna lehetett. Körbejárt, megvizsgálgatott és meg is szagolt, majd pár lépésre velem szemben megállt és nézett. Nézett... nézett... és még mindig nézett. Mit akarhat tőlem?
- Mit szeretnél apróság? - kérdeztem tőle bő tíz perc után. Rám nézett és makogott egy sort de nem értettem. Értetlenkedésemet észrevette, és megpróbált más módon kommunikálni velem. Odasétált, és megbökdöste a térdem, ami így esés után épp sajgott. Mikor hozzáért felszisszentem és odébb rántottam a lában, amitől egy kicsit megijedt, de nem szaladt el. Visszament a lábamhoz, és két szarvacskáját odatartotta. Amit akkor láttam, arra nagyon nem számítottam. Először mikor észrevettem, hogy a kis agancsok világítani kezdenek, azt hittem képzelődöm, de jól végig csipkedve magam rájöttem, rendesen látom amit látok. Nem tartott soká a produkció, de mikor vége lett újra megbökdöste orrával a térdem ami már nem fájt.
- Hű.. köszi. - ismét makogott egyet és visszaült eddigi helyére.
- Te érted amit mondok? - kérdeztem tőle reménykedve. Néztem, vártam a választ, ami meg is érkezett bólintás formájában. Rámosolyogtam és elmeséltem neki, az egész versenyesdit, Aztán mikor a végére értem azt kérdeztem:
- És akkor te vagy az Erdő Bölcse? - gondolkozott kicsit, de aztán hevesen bólogatni kezdett. - Segítenél nekem nyerni? - kérdőn nézett rám. Nem értette mit szeretnék.
- Annyi lenne a dolgod, hogy mozdulatlanul fekszel, míg én visszaviszlek, és azt nem mondják, hogy nyertem. Utána azt mondom nekik, hogy szeretnélek elvinni trófeának, és mikor nem látnak már, leteszlek az erdő szélén és elmehetsz. Na mi a véleményed? - reménykedtem benne hogy ínyére lesz az ötletem, és beleegyezik majd. Kell az a pénz az istenit! Felkelt és körbe-körbe kezdett járkálni, aztán odajött mellém és az ölembe tette a fejét.
- Nem lesz bajod meglásd. - kaptam fel a földről az apróságot és visszafelé indultam, a cél felé. Mentem mendegéltem, mire arra eszméltem, hogy fogalmam sincs hol az ördögben vagyok.
- Miért pont én? - siránkoztam egy sort. - Ki kell találnom valamit, mert hamarosan letelik az idő. - szarvas koma jól tűrte a cipelést, nem panaszkodott egész úton, úgyhogy reméltem nincs tériszonya. - Repülünk egyet pöttöm. Red Carpet! - úgy véltem a levegőből hamarabb megtalálom a fényeket, és így is lett. A vadászház felé vettem az irányt és felgyorsítottam, hogy még időben odaérjek. Egyet útakadályomat most csak a denevérek jelentették, de szlalomozni már jól megtanultam. Már nincs sok hátra!

- Úgy tűnik eddig senki nem járt sikerrel. - hallottam a bozót túl oldaláról a felvezetőt. Lepattantam a kis pajtással a szőnyegről és odarohantam, remélve, hogy még időben vagyok.
- Elnézést! Uram!
- Épp időben Okami kisasszony! Siessen mindjárt lejár az idő. - lihegve értem oda az emelvényhez, ahol leellenőrizték a zsákmányt.
- Mutassa mit hozott. - úgy is tettem. Felpakoltam az asztalra és reméltem a megállapodásunknál marad. A kedves kis jószág tényleg úgy csinált mintha kimúlt volna, bár párszor pislogott, szerencsére a bíró nem vette észre.
- Azt hiszem megvan a győztesünk. - felcsillantak a szemeim mikor meghallottam ezt a mondatot.
- Lenne egy kérdésem - mondtam komolyan az úrnak.
- Persze hölgyem, mondja csak!
- Megtarthatnám trófeaként az állatot? - meglepődött a kérdésen, fancsali képet vágott, de végül csak rábólintott.

- Tehát a verseny győztese Mona Okami kisasszony! - hirdette ki a fazon. Átadta a kis zsákot, amiben a nyereményem volt, és a "trófeával" készült fotó után utamra engedtek, ami persze az erdő egy távolabb eső részéhez vezetett.
- Tessék kis haver, most már elmehetsz. - tettem le a földre a kis szarvast - Köszönöm a segítséged! - mosolyogtam rá, amit agancsa megvillantásával nyugtázott, majd eltűnt az éjszakában.
>kép<