Mona Okami

Név: Mona Okami
Életkor: 21 év
Nem: nő
Mágia: Elem mágus(tűz)
Klán: (ezt kijátszanám)
Csillagjegy: Skorpió
Horoszkóp: Patkány

-Kinézet: Rövid, ezüst színű haja van fekete frufruval. Az egyik szeme sárga, a másik zöld. 175 centi magas és nagyjából 63 kg. Erős csontozatú, karcsú lány.
Öltözékét tekintve hétköznapi. Egy agyonhordott fekete halászfarmer (itt- ott már szakadt szegény), fekete edzőcipővel és fehér toppal és zoknival, valamint egy farmerdzseki egy halálfejjel a hátulján.

-Jellem: Jellemét tekintve kiismerhetetlen. Az esetek többségében optimista, imád énekelni és van humorérzéke, ami néha értékelhetetlen. Általánosan elmondható, hogy folyton vigyorog. Gyorsan tanul, főleg azt ami érdekli is. Néha nehezen esnek le neki a dolgok és egy kicsit szenilis is. Elég lusta és türelmetlen. Szereti, ha mások végzik el az ő dolgát. Imádja az állatokat és a tavaszt. Kedvenc színe a lila. Kedvenc kajája az 5ízű kacsa sima rizzsel. Utálja a csokit (!!!). Ha egy személy, aki ezt nem tudja, csokival ajándékozza, netán nyeri valahol azt hálásan megköszöni és kiteszi a falára. Viszont aki tudja, és mégis csokit ad neki az jobb esetben megússza egy sima "köcsög" kijelentéssel és egy jobb horoggal. Viselkedése és reakciói kiszámíthatatlanok... Ezek főleg hangulatától függnek. Általában kedves és le sem lehet vakarni. Néha idegesítő vagy egyenesen pszichopata. Imád úszni és piromániás. Szereti a szaunát és a hosszú forró fürdőket. Pók- és lépcső fóbiája van.(utóbbi ügyetlensége miatt...). A pasikat (akár helyes akár nem, akár megnézi akár nem) jelleméből kifolyólag nem veszi észre. Az ékszereket nem igazán szereti (kivéve azt a két karperecet, amit a bal kezén visel) ez részben annak köszönhető, hogy nem túl tűzállóak, valamint nem viselik jól a túrákat.

-Felszerelés: Egy tőr csont markolattal és csont tokkal.

-Egyéb: Gyors és ruganyos. Remek a 6. érzéke, ami a sulakk-kektől ragadt rá. A célja, hogy visszaszerezze a legdrágább kincsét (történetből kiderül), az utolsó emléket, ami a családjáról maradt.


Elősztori:
Mona egy kis faluban született valahol a világvégén... Mikor 1,5 éves volt kigyulladt a falu és rengetegen haltak meg. Az anyja is odaveszett, az apja pedig súlyosan megsérült és kórházba került, így Mona rokonokhoz került. A rokonok nem szívlelték a kislányt, ezért kint hagyták egy kirándulás alkalmával az erdőben. Az erdőben nem félt. Sőt, jól érezte magát egy darabig, de aztán, mikor rájött, hogy nem jönnek érte, eszeveszett ordításba kezdett, amit meghallottak az erdőlakók is. Egy Lángfarkas falka talált rá, és mivel nem tartották veszélyesnek, így elvitték magukkal az otthonukba.

-Mióta az eszemet tudom, a Lángfarkasok nevelnek, bár halvány emlékfoszlányaim vannak emberi mivoltomról... Nem igazán emlékszem a szüleimre, vagy arra hogy hogyan is kerültem ide. Engem az alfanőstény, Miron(e. Májron) nevelt fel. Anyámnak tekintem, hisz nagyon kicsi korom óta ő nevelt. Rengeteg dolgot tanultam a falkától. Meg tanítottak a tűzmágia alapjaira és néha már elő is tudtam hívni a lángokat...

Régen nagy falka volt a mienk, de aztán egyre kevesebben lettünk...

-Anya, hol vannak a többiek? - kérdeztem Mirontól csodálkozva.
-Elmentek.
-De miért, anya?
-Nincs elég hely ennyiünknek Mona. Nem tudnánk mit enni, ha sokan lennénk...

-Eltelt 5 év és már csak én, Miron és Ty maradtunk. 1 hónappal később Miron életet adott egy új falkatagnak. Alig vártam, hogy kikeljen a tojásból és megtudjam ki lesz az új családtag! Telt az idő. A napok hetekbe tolódtak, míg aztán:

-Mi ez a zaj?- kérdezte Ty vadászat közben. Én is fülelni kezdtem, és meg is hallottam. Furcsa hang volt. Még életemben nem hallottam, de ez az egy alkalom is elég volt. Felállt a hátamon a szőr!
-Fogalmam sincs, de rossz érzésem van... - a hang egyre csak közeledett és végül megpillantottuk... Egy hatalmas szörnyeteg volt! Mindent elsöpört és megfagyasztott ami az útjába került.
-Mi a fene ez?! - Ty-nak sem tetszett a dolog
-Nem tudom, de nem is szeretném megtudni! - amilyen gyorsan csak tudtunk rohantunk vissza a barlangba, de a szörnyeteg hatalmas lábaival könnyen tartotta a lépést.
-Gyorsabban! Időben oda kell érnünk, hogy elmenekülhessünk mind! - mondta Ty, és gyorsabbra vette a tempót. Nem esett lépést tartanom vele, de a szörnyeteg is egyre közelebb ért hozzánk.
-Én feltartom, te siess Mironhoz és meneküljetek! - kaptam az utasítást, amit nem szívesen fogadtam el.
-Biztos megleszel? Ne segítsek? Már jól megy a mágia és...
-Nem! Azonnal indulj és siessetek!!! - Ezzel el is zavart. Nem akartam otthagyni, viszont Miront figyelmeztetnem kellett a veszélyre.


-Anya! Gyere gyorsan! Igyekeznünk kell! Egy hatalmas szörny a nyomunkban van és... Anya? Anya?! - Miron-t nem találtam sehol átkutattam az egész barlangot és az összes alagút rendszert, mire egy fúrt lyukat találtam az egyik alagút oldalában. Ledermedtem a látványtól... Minden csupa vér volt... és véres mancsnyomok. Nem tudom mi történt, de pánikba estem... Mindenütt Miron-t kerestem és ordítoztam.

-Anya! Anyaaaaa~!!!? Hol vagy?! - már patakzottak a könnyeim, de nem találtam sehol. Ekkor valami bevillant.

-A tojás! Úristen hol lehet? Ugye nincsen semmi baja?! - a tojás az egyik hálóüregben volt elrejtve, ahol további vérnyomokat találtam... Nem törődtem vele, csak felkaptam a tojást és rohantam, ahogy a lábam bírta...

-A tojással a kezemben két napig mentem étlen-szomjan, mire a legközelebbi városhoz értem. A tojást elrejtettem a közeli erdőben, és elmentem a városhoz felmérni a helyzetet. Úgy döntöttem sötétedéskor visszajövök és szerzek valami emberibb ruhát és étel is kellett. Egy vadászat erejéig sem mertem ott hagyni a tojást egyedül. Ő volt az utolsó dolog, ami megmaradt a családomból.
Másnap a frissen szerzett ruhákba bújtam (elég kényelmetlenek voltak) és megreggeliztem a lopott kenyérből. Hagytam ebédre is, hátha nem juttok több ételhez... A legrövidebb út a következő városba (ami így is 3 napi járásra volt) ezen a városon keresztül vezetett. Így elindultam a tojással együtt... Éjszaka találtam táskát is, amibe belefért volna, de úgy gondoltam jobb lesz, ha kézben viszem.
Mikor átléptem a városkapukat, megdöbbentően sok emberrel találtam szembe magamat. Elég rémisztő volt. Ahogy áthaladtam a piactéren és a butiksoron, egyre kevesebb ember vett körül aminek örültem is. A városból kifelé jövet szembe jött velem 3 fiatal férfi. Eléggé méregettek mire az egyik megszólított:

- Szia édes! Mi járatban errefelé? - önelégülten vigyorgott, de nem foglalkoztam vele és mentem tovább, mire megragadta a kezem. - Ó, csak nem egy familiáris tojás? Nem adnád nekem, ha szépen kérem? - nyúlt a tojás felé mire elrántottam a kezemet és közöltem vele:
- Nem! - válaszoltam, mire a másik kettő röhögni kezdett.
- De kifizetem, ha szeretnéd. Mennyit kérsz érte? - húzott elő a zsebéből egy zsákocskát
- Nem eladó! Nem adom senkinek sem!!! - erre dühös képet vágott és ordítozni kezdett.
- Na ide figyelj! Vagy ideadod azt a rohadt tojást és sértetlenül elmész, vagy jól megleckéztetünk! Érted?! – fenyegetőzött, de nem tudta kivel áll szemben. A haverjai is közeledni kezdtek felém, de már döntöttem. A tojást feldobtam jó magasra, előhívtam a lángjaimat és jól bevertem a képét. Mire leért a tojás, már végeztem és szép finoman elkaptam.
- Hé haver jól vagy? - kérdezte az egyik férfi idegesen, de a barátját úgy kiütöttem, hogy elájult.
- Te ribanc! Na gyere csak ide! - erre a tojás megint a levegőben és én megint ütöm-vágom őket. Egy kis pörkölés után a tojás megint a kezemben landolt. Odébb szaladtam, aztán meg is álltam gyorsan, mert eszembe jutott valami.
Kifosztottam őket rendesen. Sok pénz volt náluk. 150.000 gyémántot számoltam ... Remélem ez sok pénz... Eddig még csak egyszer láttam ilyet. Most a piactéren. Ezeket adják oda, ha meg akarnak kapni valamit...-.-' semmi értelme O.o!!!
- Amíg ezen elmélkedtem a külvilág teljesen "kiesett". És egyszer csak BUMM! és minden elsötétült...

Mikor felébredtem a fejem majd széthasadt. Csak később vettem észre, hogy már besötétedett. Felkeltem és észrevettem, hogy a pénzen feküdtem, gyorsan megszámoltam, de mind megvolt. "Úristen!" Kiáltottam fel mikor rájöttem, hogy a legértékesebb dolog a számomra eltűnt! A tojást valaki ellopta. Az egyetlen dolgot, ami az eddigi életemből maradt... Úgy döntöttem éjszaka azt fogom keresni mindenütt, és így is történt.
Hajnalodott már, de a tojásnak még semmi nyoma nem volt. Nagyon fáradt voltam. Gondoltam egy kicsit pihenek, és nekidőltem egy hordónak, ami a fal mellett állt az egyik kis utcában. Elnyomott az álom.
Valami zajra ébredtem, de csak akkor jöttem rá mi az, mikor kinyitottam a szemem. A piactér mellett voltam és az emberek csak úgy hömpölyögtek.
Gondoltam veszek valamit, ha már úgy is van pénzem... Végig jártam a piacot. Volt ott minden. Ruha, ékszer, dísztárgyak és akkor megakadt a szemem egy fegyveres bódén. Gyorsan oda mentem és nézelődni kezdtem. Kard, íj, egyéb lőfegyverek, kések és egy gyönyörű tőr! Az anyagát megismertem. Az egész tőr csontból volt! Gyönyörű, gondoltam és megszólítottam az eladót.

- Mondja csak, az a tőr ott - mutattam rá- mibe kerül?- az árus gyanúsan vigyorgott és megszólalt
- Jó szeme van kisasszony, az a legjobb portékám. - jelentette ki az öreg. - 50.000 gyémánt lesz. Gyorsan előhalásztam a pénzt és az asztalra tettem. Ez alatt ő megkereste a tokot, ami tökéletesen illet az újdonsült tőrömhöz.
- Köszönöm a vásárlást!
- Viszlát!

-Két nap múlva elhagytam a várost és a tojás keresésére fordítottam minden időmet és energiámat.

Vége

Köszi az elemzést és a tanácsokat is!!!
Amilyen hamar tudok rászokom ezekre (több összetett mondat, "arany közép út" stb.) , valamint a verekedésekre is jobban ügyelek a későbbiekben. Az igény megvan a jó fogalmazásra, csak eddig senki nem nagyon mondta mik a hibák...
Köszi még egyszer!!!