Familiáris pályázat
,,Faj leírás”
Név: Intelligens varázstárgyak
Mágia: varázstárgyanként változó
Fiore Királyságában, ahol a mágia árucikk, teljesen hétköznapi dolog a különféle varázstárgyak létezése. Vannak amiket bárki használhat, míg néhány használatához varázserő szükséges. Ám mind közül a legkülönlegesebbek azok a varázstárgyak, amik intelligenciával, érzelmekkel, saját személyiséggel bírnak. Rendkívül ritkának számítanak, alapvetően háromféle módon jöhet létre intelligens varázstárgy. Az első mód az ébredés. Ebben az esetben a varázstárgy egy külső forrásból származó, tartós mágikus sugárzás miatt tesz szert értelemre. Jó példa ilyen tárgyakra a különféle varázskardok, amik sok esetben tulajdonosuk hatalmától kelnek életre. Rendszerint a felébredett tárgyak rendelkeznek a legegyszerűbb személyiséggel, és gondolataik, vágyik is elég primitívek. A legtöbb képtelen beszélni a gazdájához, inkább érzelmek, és az elmébe vetített képek útján kommunikál.
Második módszer a sedír mágia vagy a nekromancia egy különleges alkalmazása, vagyis egy lélek végleges megkötése egy tárgyban. Ezek a varázstárgyak rendszerint nagy hatalmúak lehetnek, képességeik pedig a szellem erejétől függnek. Ellenben rendkívül veszélyesek is. Ha egy szellem nem önként kötődik egy tárgyhoz, akkor bizony lázadozni fog, ha bárki használni próbálja, és állandóan a szabadulás módját keresi. Sokféle tárgyhoz kapcsolhatják őket, és a legtöbb képes a beszédre, és a mentális kommunikációra is.
A harmadik módszer a személyiség megalkotása. Ez a legnehezebb mind közül. Mágiával értelmes, gondolkodó lényt alkotni nehéz feladat. Az ilyen tárgya még az előző kettő csoportnál is ritkábbak, hisz nagyon kevesen értettek az elkészítésükhöz. Mára pedig ez a tudás végleg elveszett. Képességeik, és kommunikációs módszereik nagyon változatosak lehetnek. Jellemző rájuk, hogy általában hűségesek azokhoz, akit elfogadnak gazdájuknak, hiszen eleve hűségesnek lettek megalkotva.
Az értelmes varázstárgyak személyiségük miatt, sokkal közelebb állnak a varázslóhoz, mint a közönséges varázseszközök. Hasonló kapcsolat alakul ki mint egy familiárissal. A tárgyak ugyanúgy megosztják varázserejüket a gazdájukkal, akárcsak az élő segítők.
Mivel tárgyak esetében nem sok értelme van ,,korcsoportokról” beszélni így esetükben lecserélném a megnevezéseket különféle lojalitás szintekre, amik semmilyen módon nem befolyásolják a szabályrendszert, maximum a tárgy hozzáállását, jellemét a gazdájához játék közben. Az új név / jel mögött olvasható. Az értelmes varázstárgyakra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi familiárisra.
1. Szint (Tojás/Ellenséges) 0 – 100 VE
2. Szint (Bébi/ Lázadó ) 101 – 300 VE
3. Szint (Gyermek/ Semleges) 301 – 600 VE
4. Szint (Fiatal/ Készséges) 601 – 1. 000 VE
5. Szint (Érett/ Barátságos) 1. 001 – 1. 500 VE
6. Szint (Felnőtt/ Hűséges) 1. 501 – 2. 100 VE
7. Szint (Kifejlett/ Örök hűség )2. 101 - VE
Cím: A tér titkai
Faj: Értelmes varázstárgy: varázskódex
Író: Gregor Terminus (térmágus)
Tartalom: Gergor Terminus, naplója, tapasztalatai, és titkai, 600 évvel ezelőtti Fioreból. Tovább a könyv tartalmazza a térmágia varázslatait, és módszereit.
Nem: Férfi
Képességek:
Kivetítés
Szint:
Ár:A könyv képes háromdimenziós kicsinyített illúziókat létrehozni, amiben képes megjelenti a könyvben olvasható dolgokat. Pl. könnyedén illusztrálni tudja, egy-egy térmágia működését. Képes naplórészleteket megjeleníti, vagy bármi mást, amit a könyv lapjaira írtak.
Tanítás
Szint:
Ár:A könyv telepatikus kapcsolatot hoz létre a gazdájával, és így képes átsugározni a könyv szövegét. A módszer sokkal hatékonyabb, mint az olvasás, mivel az olvasó valamilyen módon átéli a kapott információt, illetve sokkal mélyebben vésődik bele az emlékezetébe. A folyamat kétirányú, tehát a varázsló is képes a gondolatait, tapasztalatait átadni a könyvnek, ami leírja magának a gazdája emlékeit. Gyakorlatilag a könyv így tinta, és toll nélkül írja magát tovább.
A lapok között
Szint:
Ár:A könyv ezzel a varázslatával magába szippantja az olvasók elméjét, egy olyan világba, ami csak az olvasók fejében létezik. Ez a világ a könyv tartalmán kell, hogy alapuljon, ahol a szabályokat a könyv alakítja. Sokkal jobban képes így átadni a tudást, mintha csak a Tanítás varázslatot használná, hiszen ezzel a módszerrel még intenzívebbé teheti az élményt az olvasó számára. Ez a képesség ugyanakkor kiváló fegyver az illetéktelenek ellen is, mivel képes az ő elméjüket is csapába ejteni. A transzrezű állapot legkönnyebben telepatikus mágiával, vagy nagyon erős mágia szétoszlatással, illetve a könyv elpusztításával szüntethető meg.
A könyv ugyan senkit sem képes megölni, az alternatív világban, de nagyon súlyos károkat tud okozni a hálójába került elmében.
- Nos Adelus készen állsz? - szegezte nekem a kérdést Glen Ordway.
- Igen – feleltem rúnamágus barátom kérdésére.
Mindketten lent voltunk az alagsori könyvtár egyik eldugottabb zugában. Körülöttünk varázsképletekből emelt fal vibrált, hogy megvédje a környezetünket abban az esetben ha valamit elrontunk. Előttünk kinyitva Gregor Terminus régi kódexe hevert az asztalon a közepénél kinyitva.
A lapra írt ezernyi rúna cián, és arany színekben ragyogott. Glen bal kezét a könyv fölé emelte, míg a bal kezében egy kölcsönkért fényceruzát tartott. Megérintett pár rúnát, mire megjelent a három lezárópecsét, ami a Kódex misztikus erejét elzárta. Sokáig tartott mire rájöttem, hogy ez pecsét hátráltatja a fordítási erőfeszítéseimet. Mikor beszéltem Glennek a könyvről önként ajánlotta fel a segítségét, aminek nagyon örültem. Sajnos később némi félreértés adódott, és rúnamágus céhtársam visszavonta az ajánlatát. Sötét múltja pár hete erőt vett rajta, és depresszív hangulatba sodorta.
Nem kevés erőfeszítésembe került, hogy felrázzam barátomat a búskomorságából. Összecsapásunk némelyik nyomát még mindig viselem.
- Készülj Adelus, hozzákezdtem a pecsét átíráshoz. - figyelmeztetett Glen miközben a fénylő tollal új vonalakat húzott a levegőbe, néhány meglévőt pedig átjavított. - Közvetlenül nem tudom megtörni, ám ha sikerül megváltoztatnom a pecsét feltételeit, akkor ki kell majd nyílnia.
- Rendben, én itt leszek végig, csak majd mond, hogy mit csináljak.- Kezdetben, például rakd a jobb kezet a könyvre, és némi varázserőt próbálj meg beleirányítani.Úgy tettem, ahogy Glen kérte. Felidéztem magamban a varázserőmet, és finoman a könyvbe áramoltattam. A következő pillanatban apró, kéken csillogó rúnákból álló körkörös minták jelentek meg a nyitott könyv fölött.
- Helyes erre vártam – motyogta Glen, és nekilátott a pecsét átírásának. Óvatosan dolgozott, és fél órányi kemény munkája kellett hozzá, hogy a jel, amit az én varázserőm tartott aktiválva, végre kihunyjon.
- Készen vagyunk – jelentette ki Glen, és fáradtan megtörölte verejtékező homlokát. A ceruzát az asztalra tette, és várta, hogy most mi is fog történni. Én óvatosan a könyv fölé hajoltam, és örömmel láttam, hogy a rúnák egészen másképpen festenek mint korábban. Találomra belelapoztam pár oldalba, és csodák csodája, egész jól értettem a szöveget. Még mindig fordítanom kellett ugyan a szöveget, de így már volt is esélyem arra, hogy sikerülni fog. Mellettem Glen is érdeklődve olvasta a könyvet. Ő biztos többet értett az egészből mint én. Ám semmi gonosz, vagy baljóslatú dolog nem következett be, amitől a rúnamágus annyira félt korábban.
- Aúhh – Jajdultam fel mikor a súlyos könyv váratlanul összecsukódott, becsípve az ujjaimat. Nagy nehezen sikerült kihúznom őket a szorosra zárult könyvből. Mellettem Glen megérezte, hogy valami rendkívüli történt, és készen állt rá, hogy ha kell rúnamágiával essen a megvadult kódexnek.
Ám azon kívül, hogy becsukódott nem történt semmi.
Zavartan néztünk össze, és fogalmunk sem volt arról, hogy mi a fenét csináljunk. Végül újra a könyvem fölé hajoltam, és megpróbáltam kinyitni. Ám hiába feszegettem, mintha összeragadt volna. Glen is megpróbálta hasonló eredménnyel, de ő sem bírta kinyitni.
- Talán egy rejtett pecsét lépett működésbe – találgatott zavartan a rúnamágus
- Talán csak a varázsszót kéne kimondani, vagy inkább a legjobb az lenne ha békén hagynátok – szólalt meg egy zizegő hang a könyv lapjai közül.
- Csak és kizárólag az olvashat el, aki a Mester örököse.Nem hittem a fülemnek, és ezzel Glen is így volt. A Kódex megszólalt!
- Adelus, ugye ilyet még nem csinált a könyved igaz?– Nem. Még soha nem szólalt meg. Őő. Remélem megbocsátasz a zavarásért, de azt hiszem én vagyok az akit emlegettél. Az örökös. A kódex csattanva kinyílt. A lapok zizegve peregni kezdtek, míg a könyv nagyjából a közepére nem ért. A papírra vetett rúnák vonalai megmozdultak, és egy kezdetleges arc rajzolódott ki a könyvlapon. Sőt kissé ki is türemkedett.
Glen és én szóhoz sem jutottunk a meglepetéstől. Az arc szemei, egy egy rúna volt, egyenesen rám szegeződtek.
- Te lennél az Örökös? Ha kacagnom kell. Hahaha – nevetett erőltetetten az arc. Hangja leginkább a végtelenül cinikus Erai Nagykönyvtár könyvtárhelyettesére emlékeztetett.
- Azt kötve hiszem. Rendelkezned kell a térmágiával és a Mesternek kell engem átadni.- Terminus mester már több száz éve halott. Megtaláltam a sírhelyét, csapdába estem, de elsajátítottam a mester mágiáját, így jutottam el a szarkofágjához, ahol megtaláltalak.- Nem nem, te szépen hazudsz, de ez könnyen kideríthető. Tedd rá a kezed a borítómra, és ha tényleg te vagy az örökös, akkor nem lesz semmi baj, de mivel hazudsz. - a Könyv papírhangát mintha káröröm színezte volna. Becsukta magát, várva, hogy megérintsem a borítóját.
Már nyúltam is felé, amikor Glen barátom elkapta a kezem.
- Megörültél? Mi van ha ez csapda? Tudod te miket börtönöznek tárgyakba? - hangja idegesen elcsuklott, és a könyvre meredt.
- Szellemeket, Démonokat.- Hé ezt kikérem magamnak! Én nem vagyok semmiféle olyan szörny, önálló gondolkodó tudat vagyok, nem valami nyavalyás lélek vagy az az izé amit démonnak hívnak. Eszem ágában sincs megszállni semmilyen testet. És a legrosszabb ami történhet veled ifjú kalapos barátom, hogy elteleportállak valahova. Mondjuk az Északi-sarkra. Vagy valami más hasonló barátságos vidékre. - Nos akkor jó hosszú lesz a visszaút. Biztos érdekes tájakra tudnál elrepíteni. - Mondtam a könyvnek, és egy határozott mozdulattal megérintettem a bőrkötésű könyv borítóját. Éreztem, ahogy mágikus energiák áramlanak belém, ám a helyemen maradtam. A hang ezúttal kissé búsan, beletörődően szólt a lapok közül.
- Te vagy az Örökös. Nem hazudtál. Térmágus vagy, és úgy vettél magadhoz, ahogy azt a Mesterem kívánta. Most már te vagy a mesterem, még ha szerintem alkalmatlan vagy rá, és meglehetősen gyenge is vagy.- Most még igen. Ám előttem az élet, és a nagyvilág. Sokat kell még tanulnom, de vannak akik támogatnak ebben – néztem egy pillanatra Glenre
– Látom, hogy nem tisztelsz engem, hiába ismertél el a mesterednek. De ennek még így kell lennie – sóhajottam fel.
- Még sose volt dolgom beszélő könyvvel, de a segítségeddel biztos jobban fogok haladni a térmágia megismerésével.- Jaj szegény lapjaimnak, mivel érdemeltem ki ezt a naiv idiótát? - jajdult fel elkeseredetten a könyv.
Szomb. Okt. 29, 2011 9:55 pm
