Selejtező kör: Akamatsu Gempachi VS Mateus Grandus

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 9, 7

Lassan haladtam az aréna folyosóján, és kifelé haladtam az arénába. Amikor kiértem rögtön rám tört a tömeg tombolása. Miközben haladtam az számomra kijelölt helyre körbenéztem az arénában. Nem olyan volt mint amilyennek elképzeltem. Hasonló volt egy város főteréhez amit varázslat segítségével ide röpítettek. Az aréna közepén egy impozáns szökőkút volt míg körülötte házak sokasága. Láttam, hogy még egy piaci vásárhoz hasonló piaci hely is volt minden olyan dologgal amit az ember el tud egy ilyennél képzelni. Kocsik és ládák mindenütt amikben mindenféle portéka volt. Mikor megérkeztem a kijelölt helyemre abbahagytam az aréna felmérését és inkább az ellenfelemre koncentráltam. Ránézésre olyan 190 cm magas volt. Hozzám képest eléggé vézna testalkatú férfi. Hosszú szőke haja és széles szája eléggé riasztónak hatott, de legyőztem a késztetést hogy ezt számára is kimutassam. Fekete nadrágot és bézs színű, koptatott bőr zakót viselt, alatta pedig pamut pólót.
~ Tehát ő lenne az ellenfelem. De vajon mire képes ? – gondoltam magamban.
Ekkor megszólaltak a bemondók és a tömeg egy kicsit vissza vett a hangerejéből. Mágikusan megerősített hangjuk vízhangzott a hatalmas arénában.
- Üdvözlünk minden kedves jelenlévőt és lakrimás közvetítésben velünk tartó kedves fiore-i lakost! Mindenki nagy örömére bejelentem, hogy ezennel elkezdődik az I. Fiore-i Mágus Arána Szezon versenysorozat, itt a Mágus Arénában! A nevem Thomas Speakloud és itt ül velem a közvetítői székben Jhonatan Announcié. Helló Jhon!
- Szia, Tom! Bizony nagy esemény az I. Fiore-i Mágu Arána Szezon, lemerném fogadni, hogy jó pár izgalmas küzdelemnek leszünk szemtanúi. Éppen ezért ne is húzzuk tovább az időt! Lássuk is kik fognak küzdeni az első körökben!
- OK Jhon, nem kell sokat várnunk meg is érkezik a mai meccs két résztvevője! Az egyikük nem más, mint Mateus Grandus, aki egy szabadúszó Gealdor, igen figyelemre méltó és választékos mágiatárral! Bizonyára érdekes kombinációkat és trükköket láthatunk tőle!
~ Szóval egy Gealdor az ellenfelem. Az ő képességeiket még nem ismerem. Jobb lesz ha vigyázok. – gondoltam magamba, közben pedig hallgattam tovább a bemondókat.
- Ez több mint valószínű Tom! De lássuk a következő versenyzők Akamatsu Gempachi aki szintén céh nélküli de fegyvermágiát használó varázsló! Egyaránt jeleskedik közelharci és távolsági fegyverek forgatásában is! Micsoda párosítás!
- Úgy ám Jhon! Méghozzá ezen az izgalmas pályán, a „Városi Főtér” helyszínen! Kíváncsi leszek, hogyan fogják saját hasznukra fordítani a terep adta adottságokat!
- Ahogy mondod Tom! A lakrimán túli hallgatók számára had mondjam el, hogy ez a színtér egy negyven méter oldalhosszúságú négyzet alakú teret jelent, amit egy átlagos közepes méretű városka főtere! Házakkal övezve, középütt egy szép szökőkúttal körben pedig egy vasárnapi bazár kordés és portékás kellékeivel! Remek módon lehet rejtőzködni és okosan kell manőverezni még így is, hogy emberi lélek a két versenyző kívül nincs! Fantasztikus!
~ Hát azt hiszem először megpróbálom kiismerni a fickót. Addig nem fogok közelharcba bocsátkozni vele. Majd megpróbálok az egyik épületet védelméből rátámadni. – terveztem el magamban.
Eközben megjelent egy fura gömb és elkezdett körözni feledtünk. Egy ideig így folytatta, majd zölden felvillant.
- Így van Jhon! De ne is szaporítsuk tovább a szót, megérkezett a Mágikus Bírógömb, megbizonyosodott róla, hogy a versenyzők készen állnak. Csatára!
Amint felhangzott a Csatára ! felkiáltás azonnal nekiiramodtam az egyik épület felé. Közben hozzáfogtam az íjam megidézéséhez. Lassan ment de hamarosan a végéhez értem. Amint a kezemben éreztem az íjamat meghallottam egy bizonyos hangot ami semmivel sem tudtam volna összetéveszteni.
~ Mágikus pisztoly ? Mit tartogatsz még a tarsolyodban ?
Oldalra tértem így szerencsésen sikerült kikerülnöm a fejem felé tartó mágikus lövedéket. Így is a fülem mellet ment el, éreztem ahogy az energia végigbizsergeti a fülemen a bőrt. Ekkor újra felhangzott a pisztoly és újabb lövedékek repültek felém. Cikcakkban folytattam az utamat a ház felé, a lövedékek csakúgy záporoztak körülöttem. Mikor az épület ablaka elé értem gondolkozás nélkül bevetettem magamat az ablakon. Az üveg beszakadt és néhol apró vágásokat okozott a testemen. Nem volt időm most a sebeim nyalogatására, feltápászkodtam, majd kicéloztam az íjammal és keresni kezdtem a fickót. Nem láttam sehol sem, de nem adtam fel a keresést. Egyszer csak megjelent az én épületemmel szemben lévő sikátorban az egyik ház sarkánál. Mikor észre vett felemelte a pisztolyát és megcélzott vele. Én sem késlekedtem, azonnal lőni kezdtem rá és nem hagytam neki hogy betudjon célozni. Miközben lőttük egymást egyikünk sem találta el a másikat. Lassan kezdett elhúzódni az egymásra lövöldözés amikor furcsa dolog történt. Az egyik lövedéket sikeresen eltalálta és ahelyett hogy a testébe csapódott volna a teste szilánkokká szakadt szét. Csodálkozva leeresztettem az íjamat és ahogy tudtam elkezdtem szemügyre venni az épület sarkánál lévő csillogó valamit. Ahogyan szemléltem lassan kezdtem sejteni, hogy mi csillog a sarkon.
~ Egy tükör ? De hogyan ?
Lassan kezdtem visszagondolni arra ami eddig történt. Azután hogy bevetődtem az ablakon nem voltam már abban biztos hogy az igazi Grandus állt a sarkon.
~ Észre sem vettem, hogy nem is repülnek felém a lövedékek. Vajon hol lehet valójában ?
És mintha csak válaszolni akartam volna a gondolatban feltett kérdésemre egyszer csak a mellettem néhány lépésre lévő ablakot beszakította egy furcsa füstszerű ököl.
- Mi a franc ! – mondta ki csodálkozva.
Ekkor Grandus bevetődött az ablakon én pedig gondolkodás nélkül felemeltem az íjamat és megcéloztam őt. A vessző kirepült de ismét nem találtam el őt. Egy tükör darabjai hullottak le a földre ő pedig sértetlenül felállta és felém fordult.
~ Ez nem lehet igaz. Mintha csak Thrinnel harcolnék ő is pont ilyen bosszantó.
Grandus felemelte a kezét és a nála lévő füstölő füstjéből egy öklöt alakított ki, amikor pedig kialakult az ököl felém lőtte. Szerencsére gyors lélekjelenlétemnek és reflexeimnek azonnal reagáltam és kitértem a felém száguldó ököl elől. Az ököl belecsapódott a falba és azonnal el is tűnt nyomtalanul. Az asztal felé sikerült megérkeznem ami körül öt szék volt betolva. Elmosolyodtam és az egyik kezemmel a hozzám közel lévő szék háztámlája felé nyúltam.
~ Na lássuk mit szólsz egy kis kocsmai verekedéses stílushoz.
Miután megfogtam a széket, egy rántással kikaptam a helyéből és magam felé rántottam. Miközben magamhoz rántottam megpördültem a tengelyem körül hogy egy kis lendületet vegyek. Mikor a szék a derekam magasságához ért meglódítottam az engem figyelő Grandus felé. Ekkor szinte lelassult az idő számomra, de persze ez nem volt igaz. Ismét egy vesszőt illesztettem az idegre majd felhúztam. Egy kis célzás után útjára bocsátottam a vesszőt és közben pedig sűrűn imádkoztam hogy sikerüljön amit terveztem. Amikor Grandus varázslásra emelte a kezét már azonnal tudtam hogy sikerült a tervem. A nála lévő füstölőből ismét egy öklöt formált amivel egy faforgács szuper novává változtatta a pár perccel még egyben lévő széket. Viszont a szék árnyékában repülő vesszőt már vagy nem volt ideje szét lőni vagy nem is figyelt fel rá. A vessző csodával határos módon a tenyere közepén ütötte át Grandus tenyerét. A becsapódás erejétől Grandus a falnak tántorodott. A másik kezével ekkor az övén lógó pisztolyához nyúlt.
~ Ez nem ember. Meg sem érintette hogy átlőttem a kezét. – gondoltam magamban miközben felkészültem egy újabb támadásra.

~ Ezek idevarázsoltak egy egész városrészt? ~ gondoltam magamban, ugyanis házak és épületek tömkelege tárult a szemem elé, mintha csak kitéptek volna egy darabot Erából és idedobták volna.
Szívem hevesen vert, annyira izgatott voltam, hogy fel se fogtam a kommentátorok harsány szavait, csak csendben lépdeltem a számomra kijelölt ponthoz, az Aréna közepéhez.
Küzdöttem már mágussal, de ez azért teljesen más amikor több ezren figyelnek téged. A tömeg, a kommentár, minden külső zaj eltompult sűrű szívdobbanásaim mellett. Ez a harc nem csupán a győzelemről szól, megnyerőnek is kell lennie az embernek, és jelenlegi állapotom minden csak nem megnyerő.
~ Össze kell szedjem magam! ~ ráztam a fejem, majd megpróbáltam egy nyugodt ember tekintetét a magamévá tenni.
Félsikerként nyugtáztam el, hogy bár még mindig a torkomban dobog a szívem, legalább kívülről magabiztosnak látszom.
Végül megláttam ellenfelem, egy magas (de nálam még mindig alacsonyabb) termetű, hosszú (de az enyémnél még mindig rövidebb) hajú alak, rikítóan világos ruhában. Annyit tudtam róla, hogy a neve Akamatsu Gempachi, mindössze ezt tudatták velem mielőtt beeresztettek volna ide.
Nemsokára megérkezett a Bírógömb ami felvillant majd hangos vezényszó útján tudatta velünk, hogy kezdhetjük a harcot.
Egy pillanatra elbambultam, és nem vettem észre időben a hangot, így ellenfelem kezdett. Akamatsu nem teketóriázott, tekintetét le nem véve rólam, megindult az egyik épület felé, majd kezébe egy íjat idézett. Én aki csak kapott észbe jobb híján előkaptam az Égi szilánkomat és egy másik ház felé hátrálva lövöldözni kezdtem rá.
Lövéseim rendre cél tévesztettek, hiszen nem is figyeltem hova lövök, inkább arra koncentráltam, hogy hová is hátrálok éppen, ellenfelemnek viszont elég volt ahhoz, hogy megszaporázza lépteit és behajítsa magát egy ablakon.
Én, az Akamatsu háza előtti épület mögött álltam meg, elemezve a helyzetemet.
~ Az ott egy íj volt nála. Tehát valószínűleg fegyvermágus. Miért mindig fegyvermágusokkal ver engem a sors? Na jó haladjunk! ~ utasítottam magam majd megidéztem egy Tükör Ábrát, ami engem ábrázol a ház egyik sarkába, pont úgy hogy Akamatsu jól rálásson abból a szögből. Ez remélhetőleg elvonja a figyelmét, míg én a másik irányból megkerülöm a házat. A terv jól hangzott, mielőtt elindultam volna gyorsan meggyújtottam egy füstölőt és keresztben a számba helyeztem nehogy útban legyen.
~ Csak el ne felejtsem kiköpni mielőtt a parázs eléri a számat. ~
Készen álltam. A tükör ábrát kihelyeztem a sarokba én pedig azonnal elindultam a másik oldalon.
Egész jól ment a dolog, fél szemmel még elkaptam ahogy ellenfelem a tükörre figyel nem is sejtve, hogy az nem én vagyok. Pont mire elértem a másik ház oldalát, üvegcsörömpölést hallottam.
~ A tükör ábra. ~
Azt hiszem ha eddig nem is sejtette, most már biztosan rájött a turpisságra így nekem is cselekednem kellett. Megragadtam a füstölőből haloványan de biztos mértékben kiáramló füstöt, egy ököllé formáztam és nekireptettem a mellettem lévő ablaknak ami emiatt ezer darabra tört.
- Mi a franc! - kiáltott Gempachi meglepetten.
Azonnal be is ugrottam, és még az ugrás közben egy újabb Tükör Ábrát idéztem meg magunk közé, ami engem mutatott de fél méterrel arrébb eredeti helyzetemtől. Akamatsu ott állt előttem, íja felhúzva, lövésre készen.
A száguldó nyílvessző úgy suhant át a tükrömön mint forró kés a vajon, de a célomat így is elértem. Barátunk mellé lőtt, hála a Tükör Ábrának, és most szinte teljesen védtelen ellenem.
Gyorsan neki is küldtem egy Füstcsapást amit csodával határos módon kikerül azzal, hogy bevetődik egy asztal és pár szék mögé.
Ellenfelem azonnal felugrik és felém hajít egy széket ami épp mellette volt. Ezt a gyerekes próbálkozást azonnal hárítottam egy Füstcsapással. A hajdani székből még röptében tüzelőst csináltam, arra viszont már nem számítottam, hogy rögtön mögötte ott volt egy nyílvessző, egyenesen Akamatsu Gempachi íjából.
A nyíl átment a jobb tenyeremen amivel az előbb még a Füstcsapást irányítottam.
A meglepődöttségem és a nyíl penetráló ereje miatt megtántorodtam és majdnem hátra estem, de szerencsére még épp sikerült megtartanom az egyensúlyom, még ha néhány hátráló lépésembe is került.
~ Úgysem akartam zongoraművész lenni. ~ mondtam magamban azzal a meggyőződéssel, hogy ez a lyuk a tenyeremen átkozottul fájni fog pár másodpercen belül.

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 10, 1

Miközben elkezdi előhúzni a pisztolyát én egy hátra szaltóval kivetődök az balakon. Szaltó közben már záporoznak is felém a lövedékek, de nem talál el egyik sem. Amikor éppen földet érnék a házon kívül és éppen örülni kezdenék neki, hogy megúsztam ép bőrrel az egyik lövedék súrolja a vállamat és felszíni sérülést okoz.
~ A fenébe. Sikerült eltalálnia. - gondoltam magamban.
A meglepetés miatt nem sikerül lábra érkeznem így még gurulok egyet hátra felé, még mielőtt talpra állnék. Mivel Grandus abbahagyta a lövöldözést megnéztem a vállamat hogy lássam mekkora sérülést sikerült okoznia. A seb nem túl súlyos de a ruhám váll részét csúnyán tönkre tette.
~ Barbár. Így tönkre tett egy gyönyörű ruhát amit ráadásul ajándékba kaptam.
Az ablak felé pillantok és látom, hogy éppen a nyílvesszőt szedi ki a tenyeréből majd az asztalon lévő terítővel megpróbál ideiglenes kötést rakni rá.
- Nézd meg mit csináltál ! - kiáltok be neki dühösen. - Tönkretetted ezt a szép ruhát.
Rám nézett és alig hallhatóan azt mondta.
- Ó, hallgass már!
~ Mit képzel ez magáról ? - gondoltam magamban, a kezem pedig ökölbe szorult.
Közben a másik ablakon kiugrott majd elkezdett a főtéren lévő szökőkút felé futni. Dühösen utána vetettem magamat és közben az íjam helyett egy kardot idéztem meg.
~ Itt az ideje, hogy véget vessek ennek a dolognak. - gondoltam vigyorogva és felé lendültem, hogy lecsapjak rá.
A csapásom célt téveszt mivel egy hirtelen irányváltással egy tágas utcácska felé vette az irányt. Én rögtön utána vetettem magamat és megpróbáltam újra lecsapni rá ismét sikertelenül. Egy ideig futottunk közben pedig egyfolytában hátralőtt a pisztolyával. Szerencsére nem talált el mivel csak vaktában lövöldözött hogy távolt tartson engem. Egyszer csak megállt és szembe fordult velem. Közben füstből két öklöt idézett meg amit maga körül röptetett hogy védje magát az esetleges támadásaimtól.
~ Azt hiszed, hogy ez megvéd ? Na várj csak. - gondoltam magamban közben pedig figyelni kezdtem a öklök röptét.
Nem kellet sok és már láttam a rendszerességet az öklök röptében. Egy ideig figyeltem, majd megvártam a pillanatot amikor a fejétől arrébb modulnak az öklök és akkor egy fentről indított vágással lecsaptam a kulcscsontjára. Vagyis csak lecsaptam volna ha nem emeli fel védekezőn a sebesült kezét és védi le azzal a csapásomat. A keze csúnyán megsérült de még mindig talpon volt. Mivel nem találtam hátra ugrottam és védekező állásba helyezkedtem hogy hárítsam az esetleges támadását. Ekkor egy tükröt idézett maga elé ami egy intésére darabokra tört majd a darabokat lövedékként használva felém küldött.
~ Nincs időm kitérni. Mással kell próbálkoznom. - gondoltam bosszúsan közben pedig koncentrálni kezdtem.
Igaz nem láttam mivel csukva volt a szemem de tudtam, hogy a kardom lassan derengeni kezd majd egyre jobban erősödő kék fényt kezd árasztani. Megszokott mozdulattal csapásra emeltem a kardomat majd megsuhintottam és kiejtettem a varázslat szavait.
- Crescent Slash.
A kardból kivágódott a félhold alakú mágikus energia és elindult a srác felé. Közben pedig minden útjába kerülő tükör darabot elpusztított. Grandus kötélidegzetének hála nem fagyott le a felé száguldó penge miatt, így sikerül épphogy kitérnie előle de viszont nem tudja megtartani az egyensúlyát és hanyatt esik. Szerencsémre mivel egyszerre nem tudott irányítani és kitérni a tükördarabok nagy része elment mellettem de így is akadt olyan darab ami ismét megszaggatta a ruhámat és sérüléseket okozott. Ránézek a szétszaggatott véres ruhámra és lemondóan legyintek egyet. Amikor ismét Grandus felé pillantanék már csak azt látom hogy a két füstököl felém száguld és belém csapódik. A két ököl összeadódó erejének hála felemelkedek a földről és repülni kezdek a levegőben. Körülbelül egy méter után a földhöz csapódok, majd gurulni kezdek a földön. Végül a gurulás is abba marad és háttal az aréna kövén feküdve kómásan elterülök földön. Egy ideig nem hallok semmit és nem is érzékelek semmit a világból, majd egyszer csak Grandus hangja kiszakít a kómás révületből.
- Korábban azon idegeskedtél, hogy tönkretettem a ruhád. Nem nagyon tetszett neked de ne aggódj, hamarosan ez lesz a legkisebb bajod.
Lassan feltápászkodom, de egy ideig csak bámulok rá mert még nem egészen tiszta a látásom.
~ Na most már elég legyen. A nagyapádnál különb dolgokat is kiálltál. Szedd össze magad. - emberelem magamat.
Ekkor látom meg, hogy valami furcsa kézmozdulatokat kezd el csinálni ami valami nagy varázslatot sejtet.
~ Na most már elég. Nem fogom vissza magamat.
Koncentrálok majd a kard eltűnik és két mágikus pisztolyt idézek a kezembe. Stabilan beállok hogy tökéletesen be tudjam célozni. Miközben becélzom őt odaszól nekem.
- Le akarsz lőni? Azért csak óvatosan, mert ha mellé lősz és a pecsétet találod el... m-hm... ki tudja mi történik!
- Akkor viszont te is megsínyled nem igaz. - mondom neki gonosz vigyorral az arcomon és koncentrálni kezdek.
- Kipróbálod? - mondja magabiztosan, de már nem is figyelek oda rá.
A varázslataim végül készen állnak és gondolkodás nélkül rá lövöm őket.
- Spark Shot. - mondom először és kicsin villámszerű lövedékek kezdenek el záporozni felé.
- Mad Shot. - mondom végül és az előző lövedékek után kicsin sárgán fénylő lövedékek repülnek.
~ Most meglátjuk, hogy ki fog győzni. - gondoltam magamban.
Grandus előtt egy furcsa mágikus kör halvány képe kezd megjelenni,de amint az első lövedékek becsapódnak azonnal el is tűnik. Az első hullám megbénította így a második hullámban érkező lövedékek elől már nem tudott kitérni. Robbanások sorozata tünteti el a szemem elől a srácot majd egy ideig nem látok semmi mást csak füstfelhőt. Amikor pedig eltünt a szemem elől a füst Grandus jó pár méterrel az eredeti helyétől a porban eszméletlenül feküdt. Odasiettem hozzá, hogy megnézzem, hogy túlélte-e a támadást. Szerencsére túlélte de egy jó ideig biztosan nem fog harcolni azt meg tudtam állapítani. Fáradtan elindultam kifelé az arénából és közben azon járt az agyam.
~ Sikerült. Megnyertem az elsőt. Vajon mi lesz a következőben ?

Sértetlen kezemmel előkaptam pisztolyom mire Akamatsu kijutási szándékát tettekbe foglalta azzal, hogy neki ugrott az üres ablak keretnek. Én még leadtam pár lövést felé de miután sikeresen kikergettem az utcára, inkább a magam bajával törődtem. Sérült tenyerem eszeveszetten kezdett fájni. Valamit tennem kellett vele, vagy az aréna lesz a legkisebb bajom. Letörtem a nyíl hegyét, majd gyorsan kirántottam a nyílvessző megmaradt darabját a tenyeremből.
~ Eddig jók vagyunk. Valami ruhát is találnom kéne amivel bekötöm a sebet! ~
Az asztalon, ami mögött ellenfelem bújt meg nem rég, volt egy egyszerű fehér terítő. Lerántottam az asztalról - leborítva ezzel minden rajta pihenő tárgyat - majd letéptem egy darabot belőle amivel bekötöztem a tenyeremet.
- Nézd meg mit csináltál! - kiáltott be Akamatsu dühödten - Tönkretetted ezt a szép ruhát.
Szinte csak egy pillantást vetek rá, majd így morgok magam elé:
- Ó hallgass már!
~ Itt egyedül nekem van jogom panaszkodni. ~
Pár másodperc múlva kész is lett a rögtönzött kötés a tenyeremre. Azonnal megindultam a másik ablak irányába. Még futtomban felkaptam az elejtett füstölőmet a földről és a számba helyeztem. Egy szökkenéssel kiugrottam a betört ablakon és elindultam a másik irányba mint amerre ellenfelem van.
Elkezdtem szaladni a főtéri szökőkút irányába, majd ellenfelem helyzetének megállapításának érdekében hátranéztem. Akamatsu szinte a közvetlen közelemben loholt, kezében karddal. Az utolsó pillanatban irányt váltottam, pont mielőtt utolért volna, és ismét a kezembe vettem a jó öreg Égi Szilánkom. Vakon elkezdtem lövöldözni magam mögé. Nem érdekelt mire lövök, csak tartsam távol magamtól Akamatsut. Nem céloztam vagy ilyesmi, ahhoz hátra kellett volna nézzek, de azt most nem engedhettem meg magamnak. Vadul futottam, keresve a megfelelő helyet ahol én lehetek előnyben. Végül egy tágasabb utca közepén álltam meg. Ugyanebben a pillanatban megidéztem két füst csapást, és mint egy védő mező, röptetni kezdtem őket magam körül még mielőtt ellenfelem elérhetett volna.
A körülöttem repkedő füst öklök megtorpanásra kényszerítették Gempachit, aki most megállt és a Füst Csapásokat kezdte figyelni a szemével. Ezzel a kis idővel is legalább kifújjuk magunkat.
~ Csak kettőt tudok megidézni egyszerre, tehát nem valami nagy védelem. Előbb mint utóbb kijátssza az öklöket és megtámad. Ki kell találjak valamit nagyon gyorsan! ~
Alig hogy kigondoltam ezt, Akamatsu - ahogy azt előre sejtettem - megtalálta a gyenge pontokat a sebtében felhúzott védelmemen, és egy jól időzített ugrással közém és a Füst Csapások közé pattant. Megpróbált egy felülről indított csapással levágni, de sikerült a már amúgy is sérült karomat pajzsként használva megállítani őt. A karom ennek köszönhetően teljesen használhatatlanná vált - és még fájt is - de legalább még játékban vagyok.
Gempachi hátrált egy kicsit én pedig megidéztem egy tükröt magunk közt, majd egy intéssel darabokra törtem és felé repítettem a szilánkokat. Erre Ő lehunyta a szemét, majd mielőtt a szilánkok elérték volna őt megsuhintotta kardját és így szólt:
- Crescent Slash.
Ekkor kardjából egy félhold alakú energiatömeg szabadult ki, és közeledett felém vészes sebességgel.
~ Ezt nem akarom bekapni! ~
Rögtön hátrébb szökkentem, mint házinyúl a réti fűben, így szerencsére sikeresen elkerültem a támadást. A hirtelen ugrabugrálásnak viszont az lett a következménye, hogy nem láttam hova lépek és hátra esve a földön kötöttem ki.
Esés előtt még ép karommal megváltoztattam a Füst Csapások irányát és ellenfelem irányába küldtem őket, azt viszont már nem láttam, hogy eltaláltam-e őt.
Lassan feltápászkodtam a földről, ami azért nem egyszerű dolog mert jobb karom minden porcikája égetett mint a pokol tüze, ráadásul mágikus erőnek is híján voltam.
~ Egy lövésem maradt. ~
Szétnéztem magam körül. Akamatsu néhány méterre tőlem feküdt a földön.
~ Szóval eltaláltam. ~
Akaratlanul is elmosolyodtam. Végül mégis én nyerek, már csak a végső csapást kell bevinni.
~ Valami látványosat kellene mutatni. Egy Amaterasu Pecsét biztosan tetszeni fog a népnek. ~
Eközben Gempachi is felébredt, én pedig elkezdtem a szükséges kézmozdulatokat a pecséthez. A művelet még a szokásosnál is lassabban ment, hiszen fogytán voltam az erőnek, és ezen felül csak egy karomat vagyok képes használni.
~ A műsornak mennie kell! Adjuk meg a népnek azt amiért megfizettek! ~
- Korábban azon idegeskedtél, hogy tönkretettem a ruhád. Nem nagyon tetszett neked, de ne aggódj! Hamarosan ez lesz a legkisebb bajod. - hangom kizökkenti eszméletlen állapotából. Gempachi kinyitotta szemeit, kábán szétnézett, majd végül észbe kapott, hogy hol is van. Lecserélte a kardját egy pár pisztolyra majd lövésre készen állt talpra.
~ Még nincs kész a pecsét. Húznom kell az időt! ~
- Le akarsz lőni? - teszem fel neki a költői kérdést. - Azért csak óvatosan, mert ha mellé lősz és a pecsétet találod el... m-hm... ki tudja mi történik.
Ez persze üres duma volt. Tudtam, hogy ha egy félkész pecsét megsérül, az eltűnik és az égvilágon semmi más nem történik utána. A várt hatást viszont elértem, Gempachi nem nyitott rám tüzet azonnal, helyette inkább leállt beszélgetni.
- Akkor viszont te is megsínyled, nem igaz?
- Kipróbálod? - mondom szinte a győzelem ízével a számban ugyanis a pecsét már majdnem elkészült.
Ekkor viszont Akamatsu rám lőtt. Első lövése azt hittem célt tévesztett mert bár láttam, hogy eltalál de először nem fájt. Egy másodperce se telt bele azonban és erős sokkoló szerű hatást éreztem az egész testemben, ami ennek következtében lebénult és moccantani sem bírtam. Éreztem ahogy lassan elvesztem az egyensúlyom és ha így folytatom pofára esek, de ellenfelem ezt nem várta meg, azonnal rám lőtt egy rakás mágikus lövedéket melyek egyesével robbantak fel a velem való érintkezéskor.
Még éreztem ahogy a menetszél végigsimítja az arcom, de a földet érésemkor már nem voltam magamnál. Utolsó gondolatom még ez volt mikor a lövedékek az arcomba robbantak:
~ Hát ez nem volt túl poén... ~