Magánküldetés: Topogó talpak

Újabb csattanás hallatszódott. Óvatosan benéztem az ajtón a templom belsejébe. A férfi ott állt a főhajó végében és a jobb oldali falat bontott. Ekkor a bontással megállt és előkapott egy könyvet meg egy táskát. A könyvet nemes egyszerűséggel a földre dobta, utána pedig a táska tartalmát a földre borította. Beléptem a templomba és az oszlopok között felé kezdtem oldalazni. Szerencsémre nem vett észre, mivel nagyon belemerült a táskában való kutakodásban. Már egész közel voltam mikor kiugrottam egy közeli oszlop mögül.
- Stone Spike! Wind Blast!
Egy kőtüskét lőttem rá és közvetlenül utána egy széllöketet is küldtem. Először a tüske lepte meg azzal, hogy a táskát kitépte a kezéből és a falhoz szögezte, majd a szürke, ököl formájú széllökés, ami telibe kapta az arcát és a levegőben megpördülve a földre esett.
- Hiányoztam? – vigyorogtam a férfire. Az arcát dörzsölve morgolódva állt fel.
- Nem mondhatnám kölyök. De, ha már itt vagy, jól van. Rendezzük le.
Kinyújtotta a kezét és fölötte egy narancsos átlátszó anyag jelent meg és lassan formálódni kezdett.
- Mi közöd van a Quatro Cerberus-hoz! – kiáltottam rá, mire furcsa tekintettel visszanézett rám és megállt a formázással.
- Nem értem miről beszélsz – vigyorodik el végül.
- Dehogynem! Ne hazudjon! Halottam!
- Nem a te dolgod. Különben is… egy hulla mióta ilyen kíváncsiskodó? – teszi fel a kérdést, majd abban a pillanatban az anyag megváltozik és oszlopként tör előre. Hasba talált és hátra repített. Egy oszlopot kettétörtem esés közben, végül pedig a földön csúszva álltam meg. Gyorsan felpattantam és leporoltam magamat.
A fura anyag ismét formát váltott és egy kockává vált, amiből kis tüskék álltak ki. A szúrós kocka nagy sebességgel meg indult felém, mire én félre vetődtem előle. Az objektum ledózerolt még egy oszlopot.
- Fire Ball!
A támadásom eltalálta a tárgyat és a robbanás után eltűnt. A férfi felé fordultam és futni kezdtem körívesen felé.
- Fire Ball!
Most őt céloztam, de ismét sikerült neki eltérítenie a varázslatomat, ami így fölül egy rózsaablakot tört szét.
- Miért csinálja ezt az egészet?! – kérdeztem miközben megütve a levegőt egy széllökést lőttem felé. A férfi kitartotta a kezét és eltérítette a támadásomat, aztán válaszolt.
- Egyszerű. Morten kincs miatt.
- Egy kincs miatt kellett elrabolni a gyerekeket?
- Ez nem csak egy egyszerű kincs, de lényegében igen. Kellett néhány ember, aki kémked. Ők puszta eszközök voltak, egyszerű feláldozható gyalogok az élet sakktábláján – mondja vigyorogva. Ez után már nem köröztem körülötte, hanem egyenesen ordítva neki rohantam. Teljesen feldühített ahogyan beszélt, azokra az ártatlan gyerekekről. Már majdnem elértem, közben a kezemet ökölbe szorítva hátra húztam, hogy puszta kézzel húzzak be neki egyet.
- Diversion!
Hirtelen erős nyomást éreztem és mielőtt még behúzhattam volna a fickónak, már repültem is oldalra egyenesen neki a falnak, ahonnan nyekkenve dőltem a földre.
- Nem tudsz megsebezni!
- Azt majd meglátjuk…
Nehézkésen, de felálltam és újra felé körözve kezdtem el futni.
- Fire Ball! Fire Ball! Wind Blast!
Szinte egy azon másodpercben lőttem el mind három varázslatot, így szorosan követve egymást haladtak a férfi felé, azonban más-más részekre céloztam.
Az első tűz labdámat eltérítette, azonban a másodikra már nem maradt ideje és az berobbant a hasába. Már ez a lökés hátra repítette, de ekkor ért el hozzá a széllökésem, ami mellkason találta. A tüdeje összeszorult és kipréselte magából a benne lévő levegőt. Mikor a földre ért fuldokolt és kapkodva vette a levegőt.
- Tessék? Hogy is mondtad az előbb? – kérdeztem vigyorogva, miközben a kezemmel egy tölcsért formáltam a fülemhez, mint aki nagyot hallana.
- Pimasz kölyök… - morgolódott a mágus és nagy nehezen felállt. Megdörzsölte a mellkasát, ahol a találat érte, aztán ledobta magáról a félig megégett köpenyét.
- Materia High!
A mágus előtt megjelent a korábban már látható áttetszős narancssárga anyag, ám ezúttal jóval nagyobb volt, mint korábban. Ez után elvigyorodott és mintha valami csillogást láttam volna a szemében.
- Reform!
Az anyag átalakult és egy óriási lapos körfűrész alakját vette fel, ami lassan pörögni kezdett, majd folyamatosan begyorsult, míg nem elképesztően gyorsan pörgött egy helyben. Nem kellett fizikusnak lennem hozzá, hogy rájöjjek, ha ez elkap bedarál fasírtnak, vagy hasábburgonyának. Hirtelen megkordult a gyomrom és rájöttem, hogy már nagyon rég nem ettem. Hiába a fasírt és krumpli gondolata után jelentősen megéheztem. Azonban nem volt időm ezen morfondírozni, mert a körfűrész megindult felém. Nagyon gyorsan jött és elég mélyen ahhoz, hogy ne tudjak lebukni alá. Elugrani se tudtam volna, mivel elég széles volt. így nem maradt más irány csak a fel.
Nagyot szökkentem, szerencsére még épp időben. A fűrész elsüvített alattam, de nem repült egyenesen tovább, hanem irányt váltott és újra megcélzott.
- Red Cloud!
A vörös lángoló felhő megjelent alattam és a magasba röppentem, viszont a fűrész is követett. Szlalomoztam a padok és oszlopok között, de a fűrész csak követett és mindent kettévágott, ami csak az útjába került. Próbálkoztam dugóhúzóval és egyéb más kacifántos figurával, de nem sikerült összezavarnom.
- Wind Blast!
Egy széllökést küldtem előre, ami kitört egy előttem lévő ablakot és kirepültem rajta. A körfűrész követett és valósággal szétroncsolta az ablak környezetét. Begyorsítottam és cikázva megkerültem a templomot, majd egy újabb ablakot célba vettem.
- Wind Blast!
A támadás betört és berepültem a felszabadult akadályon. Készültem célba venni a fickót és megörültem a jó lehetőségnek, de sajnos nem jött össze. Ugyanis a plafont átszakította a fűrész és felém szállt. Csak a jó reflexeimnek köszönhettem, hogy nem kapott el. Hátra reppentem rükvercbe, de még így is belenyírt a hajamba. A földre érve szétnyírta a padokat és a talajt, majd felemelkedett és újra üldözőbe vett.
Kacskaringós menekülésbe kezdtem, majd törzzsel a férfi felé fordultam.
- Fire Ball!
A tűz labdám eltalált a karjánál és meggyújtotta a ruháját, amit hevesen csapkodni kezdett, hogy eloltsa. Jól sejtettem. A bazi nagy fűrészéhez minden koncentrációjára szükség van, így közben nem képes eltéríteni a támadásaimat.
Egy éles bal kanyart vettem és a fűrész tovább haladva beleállt a falba, aztán szertefoszlott. A férfi még mindig a karjával volt elfoglalva, amit ki is használtam.
- Wind Blast! Wind Blast! Wind Blast! Wind Blast!
Folyamatosan ütöttem a levegőt, mire egész széllökések hada rohamozta meg a fickót, mivel egy se váltott hirtelen célt, így gyanítottam, hogy mind betalált.
A férfi meginogott és mintha valami nem túl jellemépítő szót mormogott volna, aztán előre borult és elterült a földön.
Ekkor hirtelen megszűnt a varázslatom és eltűnt a felhőm.
- Hoppá!
Zuhanni kezdtem, majd egy hosszú ima pad tompította az esésemet azzal, hogy kettétört alattam.
- Fel a kezekkel! - hallatszódott egy hang az ajtóból. A hangból egyből felismertem Loren-t. Fölemeltem a kezemet és meglengettem, hogy észrevegyen.
- Megadom magam – szóltam viccelődve. Lépések hallatszódtak és egy pad mögül felbukkant Loren. Kicsit kétségbeesett arcot vágott mikor meglátott, de gyorsan felsegített. Mögötte néhány rendőr trappolt végig és állták körbe a mágust, akit azonnal bilincsbe vertek.
- Jól vagy? Nagyon megsérültél? – aggodalmaskodott Loran.
- Csak a szokásos! – feleltem vigyorogva neki, miközben a tarkómnál összekulcsoltam a kezem. Loren megfordult és a mágust körülálló kollégái felé nézett.
- Vigyék el a fogdába.
Közben én a sajgó derekamra és a fájó hátamra fogtam a kezemet és nyögtem egyet. Loren visszanézett rám, mire én azonnal vigyorgásba csaptam és felfelé mutató hüvelykujjal nyomatékosítottam, hogy minden rendben.
- Induljunk. Osszuk meg a jó hírt a polgármesterrel.
- Hogy felújíthatja a templomot? – néztem körbe, majd megakadt a szemem a férfi kiszórt cuccain, meg egy szénné égett könyvön.
- Nem. a gyerekek megtalálását és a tettes elfogását.
- Ja azt! Hát persze! – feleltem szórakozottan, majd elindultam a tárgyak felé – Egy pillanat és megyek.
Elértem könyvhöz az felemeltem, de fele elporladt, a másik fele meg olvashatatlanságig elszenesedett, így semmit sem tudtam volna vele kezdeni. A többi motyót viszont begyűjtve elraktam a táskám egyik oldal zsebébe. Felegyenesedtem és már indultam volna vissza, de akkor megláttam a félig lebontott fal mögött valami csillogó dolgot. Odamentem és kihúztam egy téglát, ami mögött egy üregbe ott hevert egy aranyozott ékkövekkel teli medál. Megfogtam is kiemeltem onnan.
- Az mi? – kérdezte érdeklődve Loren, mikor vissza értem mellé.
- Ez? Morten kincse. Ezt kereste a mágus. Tessék. – dobtam Loren kezébe – Tegyék be egy múzeumba. Ez a várost illeti.
Loren döbbenve nézte a medált, de aztán elindultunk a polgármester irodája felé. Beérve valósággal ujjongott, mikor Loren eldarálta a jelentését az esetről. Rengeteg „köszönöm”-ök közepette átnyújtott nekem egy pénzzel teli szütyőt, ami nyílván a fizetségem volt a munkáért. Megköszöntem, majd útnak indultam haza. Kicsit csoszogva mentem, mert nagyon sajgott az oldalam és szerencsére már senki sem látta.
A vonaton ülve jutott eszembe az elrakott tárgyak. Elővettem őket az oldalzsebből és megvizsgáltam őket…