Nightyngale Abyss

Ez a nap nem Nightyngalenek szólt. Nem neki lett kitalálva, és tudta jól. A szerelem fizikai mivoltjában már professzionális tapasztalata volt, hála egykori gyámjának, de az érzelmi síkon már kevésbé volt tapasztalt. Azt hitte, nem is hiányzik neki… egészen addig, míg meg nem látta követőinek lelkesedését. Kurousagi és Eclair már hajnalban a konyhában gyártották a vegán csokoládétortájukat Atalanta felügyelete mellett, aki valójában nem segített nekik semmit, pusztán felolvasta a receptet, és ellenőrizte, hogy mindent a leírásnak megfelelően készítsenek el. Eközben Alerion a botanikus kertet járta, mely az üvegház védelmező búrája alatt burjánzott, hogy megtalálja a tökéletes rózsát szíve választottjának. És hogy ezt az alakváltó honnan tudta? Láthatatlanságot öltve magára követte az ifjak lépéseit, szívében egy igen kellemetlen érzést hordozva. Az irigység sárga szörnye ragadta őt magával… De kezdjük a történetet a legelején…

Bár a helyiség igen tágas volt, a polcok pedig alapanyagoktól és eszközöktől roskadoztak, mégis ezen a különleges reggelen szokatlan káosz uralta a konyhát. Okita és Kiril, Ceur legújabb követői sürögtek forogtak, ahogy csokoládéjukat készítették. Delilah, aki leginkább arról volt ismert, hogy mindig láb alatt van, most sem hazudtolta meg magát. Karna teljes nyugalomban felügyelte társaságát, Nightyngale pedig nem túl messze tőle, láthatatlanul, és szagtalanító lakrimájának köszönhetően a farkas számára is érzékelhetetlenül figyelte saját csatlósait. A cselédruhák csak úgy suhogtak, ahogy Eclair és Kurousagi sertepertélt, hogy a lehető legfinomabb és legvegánabb csokoládétortát elkészítsék a banda számára.
- Puding, puding.... – hallatszott az apró, ifjú lányka monoton kántálása, ahogy a hűtőben kutakodott.
- Delilah-Chan, arrébb mennél kérlek? A puding ott van a felső polcon, de nekem a mandulatej kellene... – szólította meg a pudingvadász Eclair.
- Utolsó puding... – motyogta a köpönyeges, majd lábujjhegyen egyensúlyozva végre megkaparintotta az áhított édességet. Nightyngale szívébe szeretetteljes fájdalom markolt. Valamiért az apró, ártatlan, elesett teremtmények ilyen hatással voltak rá. Lehet, hogy anyai ösztönök ébredtek benne? Karna kis pajtása, a bajszos Ferris macska is csatlakozott a kavalkádhoz, reménykedve, hogy neki is jut a zselés állagú édességből.
- A száraz alapanyagokhoz 250 ml mandulatejet kell keverni. – olvasta fel a következő utasítást Atalanta, mikor meglátta, hogy a rókalány készen áll a recept folytatására. Bár szavaiban érzelemmentesség hallatszott, Nightyngale tudta jól, hogy ő is várja, hogy belekóstolhasson az elkészült csokitortába.
- Oké, de hol a mérőedény? – fedezte fel a számításaiba csúszott hibát Ekki. Tekintetét végigfuttatta az egész konyhán, de csak koszos tálakat és edényeket látott. Közben, nem túl messze tőlük, kisebb problémába ütközött a másik csapat is.
- Okita, mondtam, hogy folyamatosan kavard! Le fog ragadni! – pánikolt Kiril, aki egyébként maga is a szekrények között kutakodott. A felszólításra Okita némileg kótyagosan, de folytatta a rábízott feladatot.
- Mérőedények. – pakolta ki az éppen feltúrt szekrényt Kiril - Pár forma... –
A cselédlányok fellélegezhettek, hogy végre folytathatják munkájukat, és Kurousagi le is csapott az egyik segédeszközre, amit Kiril kotort elő.
- Köszi. – hálálkodott vidáman. A nyúl lány kifejezett jó kedvében volt, mert együtt dolgozhatott kedves társával, és remélte, hogy a közös munka Atalantához is közelebb hozza őt.  
- Ti kinek csináltok csokit? – kérdezte Eclair Ceur társaságára pillantva, miközben a tejet méregette.
- Mindenkinek... – válaszolta Okita. - Már, aki szereti...
- Óh, humm... – mélyedt gondolataiba Kurousagi - Lehet, hogy nekünk is kellett volna? Mi csak egy tortát csinálunk...
Alapvetően a céljuk az volt, hogy a tortát közösen egy kávé mellett elfogyasztják. Bár Nightyngale most pár nélkül állt a Valentin-nap kihívásai előtt, remélték, ha megosztják az ünnepi hangulatukat vele, talán jobb kedvre deríthetik őt. A nő most egy ismerős alakot látott kibontakozni a sötétségből, s megjelenését gúnyos kacaj kísérte. Úgy tűnt, szerencséje volt, hogy nem botlott bele a szőkeség, mert a nő észre sem vette érkezését, annyira koncentrált a konyhában zajló eseményekre. Eclaire is érzékelte a bosszantó személy jelenlétét, és mindössze egy pillantást vetve rá, visszafordult feladataihoz.
- Jeanne, ha már főzni nem tud, másokon űz gúnyt. Nagyon érett. – morogta orra alatt, mielőtt még az említett személy akár belépett volna a szent csokigyárba.
- Mindenkinek csoki, ekkora lúzerséget. – gúnyolódott nevetve az említett hölgyemény. Eclair még véletlenül sem volt meglepődve… - Én meg már egy pillanatig aggódtam, Okita.... De látom tudod a helyed.
- Jó reggelt. – üdvözölte a lányt Karna, aki valószínűleg próbálta optimista módon megközelíteni, és elrendezni a helyzetet, mielőtt az elfajult volna.
- Jeanne-San, amennyiben nem főzni vagy sütni jött kérem hagyja el a konyhát. Már így is sokan vagyunk egy ilyen kis helyiségben. – szólította meg Atalanta. Ő maga a racionalitás egyszerűségével próbálta meg elkerülni a kialakulóban lévő problémákat.
- Amúgy sem tervezek sokáig itt időzni veletek, vesztesek közt. Bohóckodjatok csak a "barátság-sütikkel", nekem fontosabb dolgaim is vannak. – monda a lány, anélkül, hogy akár a nőre pillantott volna. - Cya, lúzerek.
Egy kisebb lobbanás a mágikus tér szövevényében, és a rúnalovag már ott sem volt…
- Beképzelt liba.... – fejtette ki véleményét igen halkan Eclair. Bár a beállt némaságban csak a csoki sercegése és Okita sóhaja zavarta a csendet, így minden bizonnyal az egész bagázs tisztán értette a megjegyzést. Nightyngale csak a fejét rázta a maga láthatatlanságában. A két lány évek óta ismerte egymást, és bár alapvetően a jellemük sokban hasonlított, Kurousagi időközben megreformálta Eclairt. Talán a bajtársi szeretet, vagy a holdnyúl türelme volt az, melynek hatására a róka hanjuu nyugodtabb lett és konfliktuskerülőbb lett. Bár Jeanne még mindig felzaklatta őt, Nightyngale remélte, hogy egyszer ezen is túl tud nőni…
A nap azonban még csak most kezdődött. Egy gyanúsan ismerős aura közeledett a konyha felé, valószínűleg a kellemes illatokat követve. Nightyngale kikerekedett szemekkel követte az idegen nő lépéseit.
- Eh? – hallatszott Ekki meglepett nyögése.
- Ki? – így Kurousagi.
- Elnézést? – Pislogott Atalanta is.
Hosszú, fekete haj omlott a kecses testalkatú, ám viszonylag alacsony, sötét ruhákat viselő nő vállaira. Egyszerű öltözéket viselt, olyat, amit egy bizonyos céhtársuktól szoktak meg, amikor az nem viselte harci uniformisát. És igen, a tekintete, a vörös, érzelemmentes, mégis különleges szempár is olyan ismerős volt számukra.  Mind úgy érezték, hogy zavar támadt az erőben. Az idegen kérdés nélkül foglalt helyet az asztalnál, magához véve Delilah finomságokkal feltuningolt pudingját. Az ínycsiklandozónak ígérkező finomság egy pillanat alatt eltűnt a kecses ajkak között.
- Semmilyen szagod nincs.... – állapította meg a sulekk meglepetten - Ceur?
- Neked szokás szerint megvan a szagod, Karna... – válaszolt a női testbe zárt férfi teljesen neutrálisan. - Mit főztök? Jó az illata....
Nightyngale nem időzött tovább rejtekhelyén. Izgatottan viharzott laborjába, hátha talál valami információt a hasonló átalakulásokról. És egyébként is, az események legalább elvonták a figyelmét arról, hogy mennyire magányos…
Időközben a konyhában Okita teljes monotonitással kevergette az olvadt csokoládét. Delilah immáron a sírás szélén állt. Kurousagi, bár tekintetét nem vette le a furcsa alakról maguk előtt, az üres, csokikrémes tálat felajánlotta a gyermeknek, hogy legalább a maradékban örömét lelje.
- Mégis mi folyik itt? – adott hangot meglepetésének Eclair. Végül, a bútor mélyéből Kiril is előbukkant végre.
- H... Hercegem? – stírölte le a jövevényt.
- Ceur, történt valami...? – faggatta a sulekk.
- Megittam egy fiolányi italt, amit valaki a szekrényemen hagyott. Azután így találtam magam... De nem érzek különösebb változásokat. Pár helyet leszámítva... – magyarázta.
- Óh ez tökéletes. – villanyozódott fel Ekki vigyorogva - Jeanne annyira ki lesz akadva!
- Csokit főzünk... – szólalt meg Okita. Egy olyan kérdésre válaszolt, ami már egy jó ideje nem volt releváns. Közben Delilah, újdonsült finomságát szorongatva kiviharzott a helyiségből, nyomában a mindig éhes Ferris cicával.
- És el fog múlni a hatása? Meddig tart? Nincs valami más szövődmény? – faggatta Ceurt Kiril. Az események ezen folyománya immáron teljesen érdektelenné vált Atalanta számára. Nem történt illetéktelen behatolás a kastélyba, leszámítva talán azt, aki a fiolát Ceurnál elhelyezte, de amíg közvetlen veszélyt nem érzékelt a céhház biztonsági rendszere, ő sem aggódott.
- Akkor folytatjuk? Úgy látom, kénytelenek vagyunk a krémet újrakezdeni. – fordult a fegyvermágus társaihoz. Bár Ekki már azon agyalt, miképpen tudná felhasználni Ceur nőiességét Jeanne ellen, Kurousagi inkább a csokitortának szentelte figyelmét.
Úgy tűnt, Ceur kicsit elmerült gondolataiban Kiril kérdéseire kutatva a válaszokat.
- Dobd fel, és kapd el... – parancsolta követőjének, ahogy egy almát nyújtott felé a gyümölcskosárból. A fiú, engedelmeskedve urának, illetve úrnőjének, teljesítette a kérést.  Mire visszahullott a kezébe a termés, az immáron tökéletesen egyforma szeletekre volt szelve. A mozdulatokat senki sem tudta követni, de minden bizonnyal Ceur közbenjárásának volt köszönhető a gyors aprítás.
- Azt hiszem nincs különösebb szövődménye... – jelentette ki a férfi, továbbra is teljesen egyhangúan.
- Vajon biológiailag is megváltoztál? – kapcsolódott be Eclair is.
- Mármint? – kérdezte Ceur. Egyértelmű volt, hogy nem volt tisztában azzal, hogy a női test mennyi mindenben különbözik a férfitől.  
- Tudod, felnőtt nők havi ciklusa. Biztos nagyon tetszene egy hétig a saját véred szagolgatni. – nevetett örömtelin a rókalány.
- Ekki, a konyhában ne beszélj ilyeneket! – korholta Kurousagi. Ekki azonban nem látott semmi kivetnivalót abban, hogy egy teljesen hétköznapi jelenségről beszéljen, és ezzel nem volt egyedül.
- Ti vérezni szoktatok csak úgy? – lepődött meg a lángfarkas. A gyermeki ártatlanság még nem halt ki belőle.  
- Igen. A termékenységi ciklus részeként. – magyarázta Atalanta.
- És az fáj? – értetlenkedett tovább Karna.
- Hmmmm.... Egy hét minden hónapban, csökkentett harci potenciállal.... – elmélkedett hangosan Ceur.
- Mintha faltörő kossal döngetnék a méhed. – vigyorgott Ekki a lángfarkasra pillantva.
- A méhed...? – kérdezte tovább a farkas. Ekkinek azonban már kezdett unalmas lenni a téma. Akciót akart, és azt, hogy Jeanne kiakadjon a női Ceur látványától.
- Nah jó, eddig mókás volt, de kezd fárasztó lenni. -rázta a fejét a lány- Ott a hasad alján van...
- Nekem is...? – kérdezte megdöbbenve Karna.  
- Akkor én miért nem vérzek? Vagy majd fogok? – pánikolt az ártatlan teremtmény. Ekki egyáltalán nem várta, hogy idáig fajul a helyzet.
- Neked nincs, Karna-san... – csattant fel ingerülten Okita.
- Ez csak a nők átka. – kapcsolódott be Atalanta is komolyan bólogatva.
Ceur, talán nem is figyelve a korábbi beszélgetésre, kérdés nélkül elindult a konyha kijárata felé.
- Ceur...? – kérdezte meglepetten a lángfarkas az események újabb hirtelen fordulatára reagálva.
- Megkeresem Nightyngale-t, hátha ő tud valami ellenszert... Vagy legalább valami módszert, ami meggátolja az egy heti elgyengülést. – válaszolt a kimondatlan kérdésre a férfi. Vagy nő, nézőpont kérdése. Kiril kapkodva szervírozta a kész csokoládét a kikészített formákba, és hercege után indult. Természetesen Karna is velük tartott, hiszen így talán választ kaphatott aggodalmaira, és őszintén szerette a pórul járt férfit. Okita is csatlakozott a csapathoz, és természetesen a rókalány is felzárkózott a sárkányölő mellé.
- Jeanne már látta? – kérdezte kíváncsian.
- Ma még nem találkoztam vele. – közölte Ceur tényszerűen.
- Óh ez jó lesz. – nevetett kajánul a rókalány. - Jeanne! Jeanne gyere csak, ez nagyon fog tetszeni! Hol vagy te undok liba?
Kiáltásai azonban csak a falak közt visszhangoztak, és nem találtak rá célpontjukra. A sértésekre pedig általában kapni szokott az említett hölgy.
- Nincs a kastélyban. – szomorította el a lányt Ceur, aki érzékeivel állandóan monitorozni tudta a kastélyban tartózkodók létszámát és helyzetét.
- Használjátok a Rúnalovagok hálózatát! Szóljatok neki, imádni fogja! – nyaggatta Okitát lelkesen.
- Akkor szinte azonnal ideteleportálna, és a jelenetei miatt órákat veszítenénk mindenből... – magyarázta Okita fejét rázva.

Nemsokára, a kis csipet-csapat megérkezett Nighty alagsori laborjába. A nő már várta őket, hiszen rúnái és lakrimái, melyek átszőtték a kastély folyosóit, értesítették őt a fejleményekről. Mielőtt bárki kopogtatott volna, a vaskos ajtó már nyílt is, és a nő kidugta rajta buksiját.
- Helló. Tetszik az új imidzsed, Ceur. – mosolygott.
- Azt hiszem így kevésbé tűnök fenyegetőnek... – felelte a férfi. Valószínűleg megfeledkezett róla, hogy milyen félelmetes tud lenni egy nő. Kérdezzenek meg bárkit, akinek felesége van.
- Jó reggelt Nighty! – üdvözölte őt Karna udvariasan. - Képzeld, Ceur vérezni fog, ha nem segítesz rajta!
- Oké, menjünk inkább a szalonba, hozok pár eszközt. – ajánlotta fel a nő. Így hát immáron vele kiegészülve vonultak a szalonba. Nightyngale magával hozott pár orvosi eszközt, mérőszalagot, és noteszt, de alapvetően ezekre nem kifejezetten volt szüksége. Ez mindössze saját szórakoztatásához volt elengedhetetlen…
Vidáman dúdolgatva, elismerő hümmögés közepette mérte meg a férfi legfontosabb kerületeit. Mellbőség, derékbőség, csípőkerület… Ceur férfiként sem volt visszataszító, de nőként igen dögös kis bigévé változott. Nem csak azt élvezte, hogy Ceur női testét tapogathatja, hanem örömét lelte Kiril zavarában is. Eclair visszafojtott nevetése már meg se lepte – a lány elég régóta volt mellette ahhoz, hogy tudja, mikor szükséges hasonló vizsgálatokat megejteni. A válasz egyszerű volt… amikor valaki egy személyre szabott öltözéket szeretne viselni. Egyéb esetben ezek a méretek lényegében szükségtelenek voltak, ám az alakváltó minden ilyen mókában örömét lelte.
- Megtennéd, hogy leveszed a ruháid? – kérdezte teljes komolysággal. Kiril immáron nem bírta tovább, és a teljes társaságot kiterelte a helyiségből.
- Az alsónemű maradhat. – állította meg a férfit, aki kérdés nélkül ledobta magáról ruháit. Bármennyire is élvezte a hófehér, selymes bőr látványát a kidolgozott testen, most tényleg elérkezett a komolyabb vizsgálatok ideje.
- Oké, lássuk... – kérdés nélkül a korábban beültetett lakrima helyén kezdett el matatna, a mellek között - Még dolgozik a méreggel... -Úgy látom, a generáció ugrás miatti méreg lakrima megmentette az életed. Kár, hogy a mérgekhez annyira nem értek... Aria segíthetne, de persze ilyenkor nincs itt... Szóval... Az egészből annyit tudok leszűrni, hogy ez végleges is lehet....
Ám mondandója még nem ért véget, mindössze – a drámaiasság végett hatásszünetet tartott. Persze sejtette, hogy Ceurt ez nem hatja meg, de magának is játszott.
- Hacsak.... Van egy univerzális ellenszer. – nem volt. Nightyngale találta ki az egészet. A méreg lakrima lebontotta a férfi életére törő bájitalt, ám ezek a lebontott komponensek valószínűleg indukáltak egy mellékhatást, mely Ceur nem-váltásában teljesedett ki. A nő tudta jól, hogy amint a kristály teljesen feldolgozza a mérget, a teste vissza fog térni eredeti alakjába. Ezt körülbelül olyan másnap reggelre lőtte be. De unatkozott, és egyébként is utálta ezt a napot. Szívesen végignézte volna, ahogy a férfi társai megpróbálják beteljesíteni az univerzális ellenszer feltételeit. Így hát, miután a férfi kezébe nyomta ruháit, és az felkapta magára azokat, visszaengedte a társaságot a szalonba, hogy együtt hallhassák a kinyilatkoztatását.
- Univerzális ellenszer mérgekre? – kérdezte közben meglepetten a sárkányölő.  
- Az igaz szerelem csókja megtöri a méreg hatását. - bólogatott komolyan Nightyngale - De úgy számolom, éjfélig van csak időnk.
- Mint valami tündérmesében... – dünnyögött Okita.  
- Ó, akkor ez könnyű! Én szeretem Ceur-t. – lelkesedett Karna - Bár csókot adni nem tudom, hogyan kell... Melyik legyen, emberi vagy a mostani alak?
- Az nem ugyanaz. A szeretet és a szerelem különbözik, Karna. – mosolygott kedvesen a sulekkre Nightyngale.
- Óh... – kerekedett ki a lángfarkas szeme, miközben megpróbálta feldolgozni az újabb információt.  
- Ez inkább olyan, mint valami átok, mintsem egy méreg hatása... De ha van öt-hat órám, eléggé rá tudom feszíteni az elmém erre a gondolatra, és akkor sikerülhet átverni a hatást... – próbált megoldást találni Kiril.
- Ez hülyeség... – sóhajtott fáradtan a sárkányölő. - A lakrima lebontja majd a káros hatásokat...
Nightyngale tudta jól, hogy a férfinak igaza volt. De azzal is tisztában volt, hogy társai nem fogják ennyiben hagyni a dolgot.
- A konyha rendetlen. Nekem kell eltakarítanom mindent? – jelent meg Starwing, most emberi alakjában, cselédöltözéket viselve. Mint az egyetlen teljes idős munkaerő, a legtöbb feladat ráhárult, bár Atalanta és Kurousagi sokszor kisegítették őt.  
- Kurousagi már elment? – kérdezte Ekki meglepetten. Most jutott csak eszébe, hogy magára hagyta partnerét a tortakészítésben. - És mi van a tortával?
- Sül. – válaszolta, ám tekintete továbbra is sürgetően fürkészte az egybegyűlteket, hogy takarításra ösztökélje őket. - Atalanta Aleriont keresi, Kurousagi pedig elment zuhanyozni.
- Hmmm... Utálom ezt tenni, de ha Ceur-san semmibe veszi ennek a helyzetnek a veszélyforrását, nekünk kell segíteni rajta. Azt hiszem ideje beavatnom Jeanne-t... – sóhajtotta Okita. Végre eljött a móka ideje Nightyngale és Ekki számára.
- Igen! – nevetett fel gonoszan Eclair. Ha ezt Kurousagi hallotta volna, biztos most bokán rúgja a rókalányt. Okita nemsokára azonban felocsúdott. Nightyngale érezte, ahogy a telepatikus kapcsolat véget ér köztük, ám ez egy olyan hálózat volt, melybe képtelen volt betörni. A mágus Tanács védelmi mágiái még neki is soknak bizonyultak, és egyébként sem akarta a társainak a beszélgetéseiben turkálni.
- Ugye tudjátok, hogy Ceur mindent hall? – kérdezte Nighty könnyedén, mielőtt még a lány bármit mondott volna.
- Fél óra múlva... – mondta megfontoltan a lány. Az alakváltó gyorsan kapcsolt, és telepatikusan folytatta a beszélgetést.
- Lesz kaja? – kérdezte a nő, még utoljára kimondva szavait.
- Máris készítem… - morgolódott Starwing, és elhagyta a szalont.
- Mit tervelt ki az a lány? – kérdezte Nighty gondolatait közvetítve Okita felé. Tudta, hogy valami teljesen abszurd dolog vár rájuk, és már nagyon várta.
- Azt mondta, hogy van egy terve, és fél óra múlva közli velünk a kastély előtt egy mérföldre. Ő gondolt Ceur-san érzékeire, és azt mondta, hogy ott már nem hallana minket. -  magyarázta telepatikusan a rúnalovag - Bár említett pár nevet, akiknek ne szóljak, de szerintem minél többen segítünk, annál jobb lenne...
- Csak nem minket? – kérdezte kíváncsian a nő.
- Delilah-t, Eclair-t, és... engem.
- A féltékenység nagy úr. – gondolta Nighty, közben bólogatva. - Akkor fél óra múlva bemérlek titeket, és jövünk.
- Összeszedem én is a többieket... - felelte Okita.
Nighty csintalanul kacsintott Eclairre, és mindketten elmosolyodtak…

Alerion a tökéletes rózsát kereste. A mágikus üvegek alatt kontrollált hőmérséklet és szűrt fény segítette a különféle gyógynövények, mérgező gombák és bokrok, virágok és fák burjánzását. Számtalan színben sorakoztak előtte a tüskés rózsabokrok, mindegyik virág szinte áhítozva azért, hogy valakit boldoggá tegyen. A férfi egy metszőollóval a kezében állt egy vöröslő szépség előtt. Színe Nightyngale hajára emlékeztette, ezért tovább lépett. Bár hagyományosan ez a szín jelképezte a szerelmet, ő most valami személyesebbre vágyott. Egy kékellő rózsabokor előtt állapodott meg, de ezt is elengedte. Bármily ritka is ez a szín, az óceánt juttatta eszébe, annak mélységeit, vadságát és veszélyeit. Nem akarta megkockáztatni, hogy Atalanta elvágyódjon tőle, vissza a tengerre, ahonnan eredetileg származott, s mit maga mögött hagyott oly sok éve. Még nem voltak készen egy ilyen távoli kalandra. A rózsaszín nem volt elég erőteljes, a lila nem illett Atalanta kisugárzásához, a sárga színt pedig ebben a formájában visszataszítónak találta a férfi.
- Alerion? – hallott meg egy ismerős hangot a háta mögül. Ijedtében az éppen vizsgált zöld rózsát kegyetlenül lemetszette. A virágszál a földre hullott, s Atalanta, ki akkor ért oda hozzá, felemelte azt, s beleszimatolt.
- Ez a szín illik a hajamhoz. – jegyezte meg, és arcához emelte a rózsát. Alerion elmosolyodva karolta magához a nőt, ki oly különleges volt számára…
A romantikus pillanat azonban nem tartott soká. Nightyngale telepatikus felhívása már ott csengett mindkettejük tudatában…

Nightyngale telepatikusan csődítette össze bandáját. Kíváncsian várta a fejleményeket. Valamilyen szinten a mai napig bűnösnek érezte magát azért, hogy pár hónapig Jeanee és Karna elvesztették szeretett vezetőjüket. Bár alapvetően az egész probléma arra épült, hogy ő kitalálta ezt az átokfeloldási módszert, mégis remélte, hogy valami kisülhet belőle. Bár Ceur nem fog visszaváltozni semmilyen csóktól, eredeti alakját mindenképp visszanyeri legkésőbb másnap… Így legalább megadatott rá az esély, hogy a rúnalovag lány az egyik álmát beteljesíthesse, még úgy is, hogy ez mindössze egy lopott csók lesz. Az alakváltó elhatározta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy Jeanne terve megvalósuljon, és siker koronázza azt.
Az egyre mélyülő hóban követték a többiek által kitaposott nyomvonalat, nemsokára kirajzolódtak a köpenybe burkolózó alakok is. Ceur teljes bandája ott volt már, s végül kiegészült Nightyngale csapatával is. Jeanne teátrális módon teleportált az összegyűltek elé, némileg a föld fölé, hogy kecsesen landolhasson. Ekki ezt nem hagyhatta ennyiben. Egy gyors, kissé gyenge, de a célnak pont megfelelő mágikus fuvallatot idézve megtörte a rúnalovag egyensúlyát, hogy az a talpai helyett fenekére érkezzen. Jeanne azonban résen volt, és egy újabb teleportálással módosította érkezésének helyzetét, s immáron ő is bokáig a hóban volt közöttük. Kurousagi közben nevelő szándékkal oldalba könyökölte kedves rókatársát, aki fájdalmát elrejtve vigyorodott el.
- Üdv, plebejusok. – mérte végig az egybegyűlteket. Mintha Eclairen átugrott volna, de a rókalány előző trükkjét félsikerként elkönyvelve diadalmasan kereste tekintetét. - Kösz, hogy eljöttetek... Azoknak kiváltképp, akiket nem kértem rá...
A rókalány sejtette, hogy ő is az említettek közé tartozott, Nightyngale azonban ragaszkodott hozzá, hogy mindenki segítse ki bajba jutott céhtársukat. Még úgy is, hogy a nő tudta jól, hogy nincs is itt semmi probléma.
- Mivel időhöz vagyunk kötve, nem húznám soká a dolgot. De van egy tervem, amivel megmenthetjük Ceur-sama életét a fenyegetéstől, amelyet ő nem vesz komolyan. – kezdett bele monológjába teátrálisan Jeanne- Mivel gondolom senkinek nem érdeke elveszítenie a céhe legerősebb mágusát, ismertetném a részleteket. A terv természetesen siker-érett, a kudarc esélye nulla.
Eclair nemtetszését kifejezve felhorkantott. Az egész hercehurca kezdte elveszíteni élvezeti faktorát. Jeanne nem készült ki, hanem előnyére fordította Ceur női állapotát. Így már semmi sem volt vicces, és persze az sem segített a dolgokon, hogy a lánynak kötelező részt venni a már most ostobának tűnő terv kivitelezésében. Estére étterembe akart menni Kurousával, nem akarta, hogy ez az ostobaság elrontsa estéjüket.  
- Nos, először is bemutatom a tervünk sikerének zálogát... – mosolygott, majd egy könnyed mozdulattal megjelent előtte tökéletes, és pontos mása. Mindössze az öltözéke különbözött tőle, a szőke hajjal keretezett arc azonban ugyanazt a gúnyos mosolyt viselte.
- Ő itt Jeanne II. – mutatta be a teremtményt.
Nightyngale mohón vizslatta a klónt, mágikus pillantásaival elemezte azt. Mindig örömmel analizált bármilyen új mágiaformát, amivel találkozott.
- Kedvesebb, mint az egyes számú? – kérdezte Eclair őszinte érdeklődéssel, ám egyik Jeanne sem volt hajlandó válaszolni. A számára elviselhetetlen nőszemélyből nem elég, hogy kettő volt, de még egymásnak is estek valami ostoba csókolózás miatt. Egyre jobban bosszantotta, hogy senki sem volt hajlandó neki válaszolni. A Jeanne-ek pedig csak nem akarták befogni a lepcses szájukat, és heves vitába keveredtek.
- És mi lenne a terv? – lépett közbe Starwing. - Mert a konyhát még mindig nem sikerült kitakarítani...
Közbelépése szerencsére megakasztotta a vitát, és úgy tűnt, egy rövid játék után mindkét Jeanne lezártnak tekintette a vitát.
- Nos... A terv egyik legfontosabb eleme az elterelés lesz. Ceur-samát nehéz kirobbantani a szobájából, de ha valaki megkéri, hogy gyakoroljon vele, általában belemegy. Talán itt a nagy létszám nem is hátrány, ha mind a tizenegyen megkéritek, hogy tartson veletek egy csoportos gyakorlómeccset pusztakezes közelharcból, valamint fegyverforgatásból, az ideális volna. Én persze nem megyek be a kastélyba, nem érezheti meg, hogy kettő van belőlem... De ez lenne az alaphelyzet.
- Oké, és ez meddig tartana? Mert foglalásunk van a La Petit Rouge-ba, este 7-re. És még oda is kell jutni, szóval legkésőbb 3-kor el kell indulnunk... – magyarázta Alerion, direkt megemlítve Era és talán az ország legjobb és legexkluzívabb éttermének a nevét. Nem volt szokása mások orra alá dörgölni származásának előnyeit, de Jeanne neki is kezdett az agyára menni.
- Háromra végzünk... – válaszolt a lány ridegen - Az más kérdés, hogy a gyakorlatozás után senki nem lesz étterem-képes állapotban... -
- Uhumm, akkor hagyjuk. – válaszolta a férfi a lehetőségeik mérlegelése után. - Atalanta, menjünk inkább, ha most indulunk, még egy színdarabra is lesz időnk előtte.
- De egy céhtársunk a segítségünket kéri. – szögezte le Atalanta, akinek komoly fejfájást okozott az előtte kialakuló probléma. Szeretett volna egy estét eltölteni kedvesével, de a bajtársiasság eszménye nem engedte szívét.
- Menjetek csak. Innen én vagyok az egyetlen, aki akár csak labdába rúghat Ceur fizikai ereje ellen. - ajánlotta fel Nightyngale, figyelembe véve nem csak társainak képzettségét és varázserejét, de azt is, hogy ő volt közülük az egyetlen, akinek nem volt arra az estére randevúja.
- Cöh.... Ha valaki igényli, el tudom teleportálni utána.... – ajánlotta fel Jeanne, meglepve ezzel a fél társaságot. - De könyörögni nem fogok.
- Oké, maradunk... – adta fel a harcot a férfi, engedve Atalanta akaratának - Kösz, Jeanne.
- Egyébként is meg akartam már rá kérni Ceur-t, hogy tanítson meg kétlábúként harcolni. – kapcsolódott be Karna is.
- Nos, nem fogok hazudni... A gyakorlatozás Ceur-samával sosem kellemes. Bár visszafogja magát, mindig akkorát üt, amennyit az aktuális edzőpartnere még épp el tud viselni... Azaz szörnyen fáj, és sokszor nyomokat is hagy. Bár legalább ügyel rá, hogy ne látható helyeken tegye...
Úgy tűnt, a lány tapasztalatból beszél.  A rókalány még nem állt készen arra, hogy csak úgy elagyabugyálják. Nem a randija előtt!
- Minő lovagiasság. – jegyezte meg Eclair. Kurusagi kedvesen bokán rúgta.
- Hozzá kell tennem, hogy a délelőtt eseményeit végighallgatva egyértelmű lesz, miszerint Ceur-sama gyanakvóan fogja nézni, ha egy ekkora csapat edzni akar majd vele. De ebből a gyanakvásból előnyt kovácsolunk majd.... A másik előnyünk Ceur-sama általános arroganciája. Mivel megszokta, hogy a legtöbb csatája véget ér, mielőtt elkezdődne, ezért ritkán elemzi a helyzeteit. Ezt valószínűleg ma se fogja túlzásba vinni... Épp ezért lesz terünk trükközni.
- Tény, hogy az általános taktikája jellemezhető annyival, hogy az erősebb kutya baszik. – értett egyet Nightyngale is.
- Alapvetően nem tudok illúziókat alkalmazni Ceur-samán, ahhoz túl jók az érzékei, és az általános éberségre... Pedig már próbáltam párszor... – itt egy kis szünetet tartott a lány, ráeszmélve, hogy most elszólta magát. - Szóval a klónomnak a gyakorlatozás közben szüksége lesz öt nyitányra... Öt szabad pontra, amikor Ceur-sama valami teljesen mással foglalkozik, és elég nyitottá válik ahhoz, hogy kisebb illúziókat átcsúsztassak a védelmén. Nagyobb esélyekre nem számolok, ezért kell öt kisebb varázslatot alkalmaznom, öt ártatlan trükköt, ami csak nehezen tűnik fel neki... Lényegében a klónom ki fogja kapcsolni az agyában az eredeti énemről szőtt emlékekhez kapcsolható érzékeket. A szagom, az általam kiadott hangok, a külsőm... Olyan lesz számára az eredeti énem, mintha nem is létezne. Csak ekkor, teljes láthatatlanságomban fogok belépni a kastélyba.
- Hum. – gondolkodott el Nightyngale. A terv kezdett előtte összeállni, de tudta, hogy Jeanne még tartogat valamit a tarsolyában. - Érdekes...
- Persze, ennyi nem volna elég, nem akarom alábecsülni Ceur-samát... Még talán teljes láthatatlanságomban, a vérszomj legkisebb jele nélkül megközelítve is megsúgná neki egy hatodik érzék, hogy valami felé oson, és a tudta nélkül leütné a felsőtestem a helyéről... Itt jön hát képbe a következő lépés. A csapatunk egyetlen olyan tagja, akitől semmiféle érett, felnőttekhez mérhető gondolkodásmódot nem várhatok el, és valószínűleg a mondandóm tizedére sem figyel.
Itt a lány elítélő mutatóujja Delilah apró alakjára irányult. Úgy tűnt, a gyermek nem volt jelen gondolatban, mindössze fizikai megtestesülése volt közöttük. Nightyngale egy nagy sóhajtás közepette megrázta a fejét, és az ártatlan gyermek mögé lépett, megsimogatva a csuklya alatt megbújó buksit.
- Mint mondtam, ő az egyetlen, akitől nem várhatunk el érett viselkedést... – itt Eclair azért megjegyezte magában, hogy Jeanne maga sem az érettségéről híres, ám most visszafogta magát. Az oldala még mindig sajgott, és még a bokájában sem múlt el a fájdalom. - Épp ezért teljesen ki fog akadni az első ütés után, ami bizony fájni fog. Hisztizni kezd majd, elkezdi szidni Ceur-samát, aztán engem is, és beköp minket a tervünkről... Persze, mivel a tizedére sem figyel annak, amit mondok, csak kulcsszavakat tud majd Ceur-sama fejéhez vágni, mint például "gonosz, hülye Jeanne", "illúziók", "átverés", és hasonlók... Ez tökéletes lesz arra, hogy Ceur-sama teljesen rákoncentráljon a klónomra, és mivel már korábban is gyanakodni fog, itt úgy érzi majd, hogy beteljesült a hiedelme, de ezzel már le is leplezett minket.
- Így kihasználni egy ártatlan gyermeket... – sóhajtozott Nightyngale. Csak automatikusan simogatta Delilaht, aki olyan volt számára, mint egy aranyos kiscica.
- Nos, ezt követően a klónom, mint aki lebukott, úgy tesz majd, mintha menekülni akarna... Még a gyakorlat előtt kinéz magának egy nem túl fontos, különálló gerendát az aréna mennyezetén, amit aztán "véletlenül" lerobbant egy alapvetően "elterelésre szánt" robbanó-lakrimával... Talán Ceur-samának nem lesz fura tőlem egy hasonló baki... Ő persze megmenti majd a klónom, és elkapja a zuhanó gerendát. És ekkor, abban a hitben, hogy már leleplezett minket, a súly megtartására koncentrálva, az alapból is teljesen leengedett védelmén átsiklok én, mint egy, az ő érzékein kívül létező lény, és megcsókolom.
A lány a terv lezárásaként ökölpacsit adott saját magának (nem a klónjának), és karjait széttárva várta az üdvrivalgást.
- Brávó, brávó! – tapsikolt lelkesedést színlelve Nightyngale. Mondjuk tény, hogy örült annak, hogy megküzdhet Ceurral, a terv maga azonban… Pont olyan volt, mint egy ábrándozó tinédzser terve, némi intellektussal megtűzdelve.
- Hú, te olyan okos vagy Jeanne. – csodálta őt Karna. A lángfarkas naivitása még mindig lenyűgözte az alakváltót.  
- Ez komoly? Egy ilyen baromságért kockáztatjuk a testi épségünk? – fakadt ki Ekki. Már nem bírta magában tartani a bírálatot, úgy érezte, a feszültség szétrobbantja őt. Most azonban már egy fokkal könnyedebb volt a lelke, és Kurousagi sem terrorizálta őt tovább.
- Gondolom te elő tudnál állni fél óra alatt jobb tervvel... – válaszolt Jeanne. Végre, legalább nem hagyta őt figyelmen kívül.
- Szerintem ez a terv már évek óta készen állt, csak vártál a megfelelő indokra, hogy használhasd. - vágott vissza Eclair. Sejtette, hogy ez a valóság, persze azt is tudta, hogy a rúnalovag tagadni fogja.
- Nem tudom miről beszélsz... – kellette magát Jeanne. Újabb jele annak, hogy nem most találta ki ezt a tervet.
- Ha ötször leengedjük a herceg védelmét legalább egy kicsit is... – csatlakozott Kiril - Akkor működhet...
- Ne gondoljátok túl, elég, ha feltűnően nagyot visítotok, miközben bekaptok egy ütést, vagy idegesítőek vagytok, provokáljátok magatokat, ilyesmi... – fejezte be Jeanne.
Nemsokára a banda feloszlott, s mindenki visszavonult, hogy felkészüljön a harcra. Nightyngale izgatottan várta a testedzést, Alerion mindössze kedvesének kedvéért csatlakozott. Kurousagi mindenben követte az alakváltót, Eclair pedig a vörös démon megtorlásától tartva kénytelen volt részt venni a számára olyan ostoba tervben…

Az aréna egyik végén egy tucat felfegyverkezett katona szerepében tetszelegve sorakozott fel Nighy és Ceur bandája. Kardok és lándzsák csillogtak a lakrimákkal megvilágított küzdőtéren, melynek túloldalán maga a sárkányölő várakozott. Az alakváltó most bikadémonként várt a kihívásra, hogy fizikailag jobban megfeleljen ellenfele karakterisztikájának. Méreteivel mindenkit maga mögé utasított, főleg Delilah alakja tűnt törpe-szerűnek mellette. Ceur éppen bemelegített, de a pálya ezen szélén már mindenki felkészült a harcra. Még úgy is, hogy tudták, teljesen esélytelen a győzelem, mindenki felkészült mentálisan arra, hogy a legjobbat hozza ki magából.
- Ha akarod, érdekesebbé tehetjük a harcot. - ajánlotta Nighty Ceurnak - Néhány lakrimával fel tudom erősíteni a bikadémon formám...
- Nem bánom. - felelte a férfi.
A démoni alakváltó csak erre a pillanatra várt. Feláldozott egy lakrimát kincstárából, de ezzel majdnem megkétszerezte varázserejének hatását, így már-már a sárkányölő erejét megközelítve. Végül is, így volt fair a harc. Lelkesedését képtelen volt véka alá rejteni, izgatott vigyora elterült szépséges, ám démoni arcán. Nem bírta tovább, és izgatottan megrohamozta a férfit. A többiek lassan eszméltek, s már a pálya felénél járt, mikor ők elindultak. A nőnél kétkezes fejsze volt, melyet könnyedén forgatott a bika erejét segítségül hívva. A fegyver maga azonban, jellegét tekintve csakis széles, lassú csapásokra volt alkalmas, ám Nightyngale minden tudását arra összpontosította, hogy bevigye az első ütést. A sárkányölő azonban csupasz kezével állította meg a becsapódó fegyvert. A becsapódás és a színtiszta fizikai erő némileg megingatta a női testbe zárt férfit, s még a talaj is megrepedt alatta, de ő maga meg sem rezzent a veszélyes támadástól.
- Elég komolyan veszed ezt a gyakorlómeccset... – jegyezte meg, miközben még erősebben rámarkolt a fegyverre.
- A gyakorlás akkor érdekes, ha van benne kihívás. – vigyorgott a nő, és elengedte a fegyvert. A fejsze megszűnt létezni, úgy volt tervezve, ha nincs kontaktban a mágussal, akkor visszatérjen Nighty karperecének dimenzió hasadékába. Ha akarta volna, ezen akkor sem tudott volna változtatni, és most külön előnyére vált, hogy ezzel is meglephette a férfit. Talán épp ekkor került rá egy illúzióvarázs, ám a nőnek nem volt ideje arra, hogy most azt is felkutassa.
Lendületesen támadott tovább, ütésekkel, rúgásokkal, olyan mozdulatokkal, melyeket leginkább képzett utcai harcosoknál lehet felfedezni. Volt némi harcművészeti alapjuk, ám leginkább praktikus és erős mozdulatok voltak. Ceur kezével tovább irányította a támadásokat, némelyeket elkerülte, s úgy tűnt, könnyedén tartja a ritmust a nővel. Aztán az egyik ütése célt ért. Ceur gyomrát találta el, a könnyű test szinte elemelkedett a földtől annak hatására. Nighty a meglepetéstől elvesztette koncentrációját, és mindössze egy pillanatnyi időt hagyva ellenfelének, szüneteltette támadását. Ez a rövid szegmens azonban bőven elég volt ahhoz, hogy ellenfele megindítsa az ellentámadását.
- Sajnos mágikus támadások ellen hasztalan, így nagyon ritkán tudom használni... – kezdett magyarázni ellenfele, miközben villámgyorsan rámarkolt az alakváltó csuklójára. Ezt a pillanatot használta ki Okita, hogy kardjával lesújtson, ám a férfi, a fejszéhez hasonlatos módszerrel, megállította a fegyvert arcától mindössze leheletnyi távolságra.
- De létezik keleten egy technika. Úgy hívják, Shaori... Elméletben, ha teljesen ellazítod a tested, és átviszed az izmaid egy hipnózisszerű állapot ernyedtségébe, úgy elnyelheted a fizikai becsapódásokat. – magyarázott tovább Nightynak, s közben a fegyverforgató lányt megemelte és a fal felé hajította. - De ez csak az első része a technikának... Ha elnyelted a becsapódást erejét, az offenzív Shaori visszajuttathatja azt a használójának. – az immáron szabad kezével egy gyors mozdulatot tett az alakváltó irányába. A tenyerének éle Nightyngale mellkasát érte, és kettejük közös erejével csapódott be.
A nő nem tudta volna megbecsülni sem, hogy hány métert repült hátrafelé. Ha ez az erő saját testében éri, valószínűleg helyben összetört volna bordája, belső szerveit felhasítva, és halálát okozva. A bikadémon teste azonban szívós volt, s érezhetően kisebb zúzódásokkal megúszta a robbanásszerű ütést. A nő az eszméletvesztés határán sodródott, s puszta akaratereje, és a felszabaduló adrenalin késztette arra, hogy felkeljen. Mindeközben azonban társai is már támadásba lendültek.
- Usagi Kick! – támadott a holdnyúl. Sebességét és fizikai erejét sűrítette ebbe a rúgásba. Tudta jól, hogy a fegyverek eddig hatástalannak, s lényegében feleslegesnek bizonyultak, ezért váltott taktikát. Bár tudta, hogy taktikailag nem jó döntés beharangozni, hogy rúgni kíván, azonban épp egy olyan szakaszában volt életének, amikor minden technikájának valami jól csengő nevet keresett. Valamiért úgy érezte, hogy nagyon menő dolog a technikák nevét kiáltani csata közben. Lehet, hogy a lakrimavízióban látott sorozatok voltak rá ilyen hatással, de mindenesetre környezete nem akarta megfosztani őt attól az örömtől, hogy megtalálja önmagát, így hát… inkább hagyták, hadd ordibáljon.
Eközben Karna is érkezett, s ez lett a veszte. Ceur, megragadva Kurousagi lendülő lábát, egyenest a lángfarkas felé hajította őt. Szerencséjükre direkt ütést nem kaptak be, de mindketten harcképtelenné váltak, ahogy egy emberi Gordiusz-csomót alkotva, egymás hegyén-hátán huppantak a földön – igencsak távol az aktív csatatértől.
- Kurousagi! – kiáltott fel aggódva Ekki, aki társaival közrefogta a sárkányölőt. Kezében rapierell éppen a megfelelő támadási pontot kereste. Atalanta, ugyancsak kardot szorongatott, bár annak éle rövidebb és sokkal szélesebb volt, az ősi centúriók fegyverére hasonlított. Starwing hátulról fogást keresett a női testen, míg Alerion szemből döfött a lándzsájával. A férfinak saját fegyvere lett a veszte. Nem sikerült elég gyorsra a mozdulata, és a sárkányölő megragadta a szálfegyvert, abban bízva, hogy rúnalovagot megfoszthatja lábának stabilitásától és fegyverétől. A férfi azonban nem engedett olyan könnyen, de Ceur lendülete végül elsodorta őt. A lányokat mindössze néhány jól irányzott ütéssel a földre taszította. Mintha csak zsákok volnának, eldőltek, és egy darabig nem is tudták összeszedni maguk.
- Látom téged kiképeztek erre... – kommentálta Alerion harci oktatását - Azt hittem könnyebben elengeded majd a fegyvered...
Ez volt az a pillanat, amikor Nightyngale végre feltápászkodott fekvő helyzetéből, és már a tüdejébe szorult levegőtől is megszabadult. A harci düh hajtotta őt, tekintetében elszántság tükröződött, arcára elszánt, véres vigyor ült ki.
- Ezt nekem is meg kell tanítanod. – szólította meg Ceurt. Kifejezetten felkeltette az érdeklődését ez a keleti technika, mivel sok alakjában főleg pusztakezes harcmodort alkalmazott, ezért rengeteg lehetőséget látott a Shaori-ban.
Közben Kiril is támadásra készült, de az ő lándzsája is kevésnek bizonyult. Miután azzal nem ért célt, megpróbálta puszta kézzel áttörni a sárkányölő védelmét
- A kenpo, amit a palotában tanítanak... ez nosztalgikus. Gratulálok, Kiril. – dicsérte változatlan hangon a nő. - Az alaphelyzeted és a formád kiváló. Látom Juan Xhang téged is jól kitanított...
Újabb furcsa kifejezések, és nevek. Nighty nem sokat tudott Ceur múltjáról, de nem is akarta bolygatni. Évek teltek el kölcsönös távolságtartást megtartva, ám az elmúlt időszakban egyre több apró részlet tárult az alakváltó elé. Kíváncsisága már nem csak a sötét lény felé fordult, kit Kassh’gar vadászatakor látott. Ceur személye is egyre érdekesebbé vált, ahogy követői egymás után csatlakoztak hozzá, felfedve néhány érdekességet a férfi múltjából. Ceur azonban a harcot rövidre zárva, egy jól irányzott ütéssel eltaszította a fiú testét, aki többekhez hasonlóan a harctér faláig röppent.
- De amíg nem leszel gyorsabb, és erősebb, a technika önmagában kevés lesz ellenem... – fejezte be végül Ceur. Valószínűleg Kiril ebből már nem sokat fogott fel. A nőnek immáron két lándzsa volt a kezében. Súlypontjuk körül megpörgetve azokat, fordult az alakváltó felé.
- Érdekessé akartad tenni, ugye? – dobta maga elé az egyik lándzsát, és végébe lazán belerúgva Nightyngale irányába küldte azt. Hangsebességgel repült, de az alakváltó még az utolsó pillanatban, leginkább ösztöneire, és nem látására hagyatkozva, elkapta a felé száguldó fegyvert. Dühösen törte ketté a térdén, amikor megérezte, hogy valami a szemébe fúródott. Talán egy szálka volt, nem tudta biztosan, de az éles fájdalom elvakította és még jobban feldühítette őt.
- Ó, hogy rohadna el a sötét beled! – szaladt ki Nightyngaleből a frappáns káromkodás. Büszke volt magára, hogy nem használt ténylegesen szitokszót. Alkarjával próbálta kidörzsölni szeméből az idegen testet, s közben olybá tűnt, kezd elmúlni az adrenalin hatása. Kezében még mindig a törött lándzsát szorongatta.
- Igen, azt hiszem taníthatnálak később. Ebben a formában Kirillel ellentétben neked a sebességed és erőd megvan, de technikád csak kezdetlegesen. – magyarázta a férfi. Óh a tipikus arrogancia. Nightyngale dühe nem csillapodott.
- És te mit keresel itt, törpe? Nem néztelek annak a verekedős fajtának... – lépett közelebb Delilahoz a férfi. Nightyngale, bármennyire is a terv része volt, nem akarta, hogy a kislánynak baja essen. Azok a fránya anyai ösztönök. Vagy csak a kisállatok iránti rajongása? Talán mindkettő. A törött lándzsával a kezében védelmezőleg kitárta karját, hogy a sárkányölő ne tudjon közelebb lépni.
- Delilah, ha kisétálsz egy harctérre, nem várhatod el az ellenfeleidtől a könyörületet. Sok elvetemült alak rohangál odakint, akik tudásuk legjavával lesznek azon, hogy elpusztítsanak, miután fenyegetésnek titulálnak téged... Vagy megtanulod megválogatni a csatáid, vagy erősebbé kell válnod, hogy mindet megvívhasd. Sajnálom, de mivel beléptél ide, a küzdelemnek nincs mindaddig vége, amíg valamelyikünk nem nyer... – a férfi Nightyngale csuklójára fogott, eltalálva egy ínat, melynek hatására automatikusan mozdult a keze. A lándzsa szára nagy erővel csapódott a csöppség testébe, eltaszítva őt. A nő mérgesen térdelt mellé.
- Faszom. – mérgelődött nemes egyszerűséggel, ahogy letérdelt Delilah mellé. A lány szemei közt már gyülekeztek a krokodilkönnyek. Bár elvileg tizennégy éves volt, sokkal inkább tűnt kisiskolás gyermeknek, főleg Nightyngale hatalmas termete mellett.
- Ez fáj! Ez fáj! - hisztizett - Én nem is akartam harcolni! Hülye Jeanne! Hülye terv!
- Hülye Zsan. - értett vele egyet Nightyngale. - Mutasd a sebet...
A nő gyorsan megvizsgálta Delilaht, közben azonban nem vette le a szemét Ceur-ról sem, aki Jeanne-t kutatta az elesettek között. Nightyngale, akinek néhány pillanat kiesett a csatából, amikor az eszméletvesztés szélén volt, fogalma sem volt arról, hogy a rafinált rúnalovag csak befeküdt a többiek közé, s ő maga nem küzdött meg Ceurral.  Annyi azonban biztos volt, hogy küldetésük sikerrel járt. Mágikus látásának köszönhetően tudta, hogy Ceur elméje körül ott feszülnek az illúzióvarázslatok, és nemsokára előlép az igazi Jeanne is, aki már ott volt közöttük.
- Persze, kissé furcsa is volt, hogy a délelőtt történései után hirtelen ennyien akartatok edzeni velem... – emelte magasba a tehetetlen rongyként himbálózó lányt. - Szóval, mi volt a nagy terv, Jeanne?
- Haha... Üdv, Ceur-sama. – köszönt neki a rúnalovag másolat.
- Megmondtam, hogy nem fogok ostoba kölykökkel csókolózni egy ostoba átok miatt... – közölte vele.
- Azt hiszem ideje menekülni... – nevetett a lány, miközben az elterelésre szánt lakrimát is elhajította. - Opsz...
Egy-egy kezében tartotta Jeanne-t és a gerendát is, mely a robbanás hatására kivált a tető-szerkezetből, és a férfi felé zuhant mindössze egy pillanattal korábban. A valódi szerelmes ezt a pillanatot választotta arra, hogy tervének betetézéseként elcsattanjon a szerelmes csók.
- Még menekülni se tudsz... – sóhajtotta, ahogy a földre ejtette a másolatot. A klón arccal landolt a poros talajon.
- Mára azt hiszem ennyi... – indult a kijárat felé a férfi.
Nightyngale, egy hirtelen gondolattól vezérelve a férfi irányába hajította a kezében tartott fél- lándzsát. Tudta, hogy Ceur könnyedén elhárítja a támadást, de csak azért is ő akarta lezárni a harcot. A sárkányölő hátra sem nézve ragadta meg a fegyvert.
- Jössz egy lándzsával Alerionnak. – jegyezte meg Nightyngale
- Majd ránézek a műhelyben...  – ezzel elhagyta a harcteret, emberi roncsokat hagyva maga után.
Nightyngale körbejárt a kis csapaton. Saját lánykái viszonylag könnyebb zúzódásokkal és horzsolásokkal megúszták. Starwing, a testébe ültetett lakrimát aktiválva szárnyas-macska képét öltötte magára. Ezen alak fenntartása igényelte a legkevesebb mágikus erőt, így gyorsabban, és hatékonyabban gyógyult. Álmosan röppent fel, valószínűleg Nighty hálószobájába. A konyha takarítása későbbre maradt.
Kurousagi pár percen belül magához tért, és még időben, mert kerekded mellei miatt az emberi Karna már alig-alig jutott levegőhöz, szerencsétlen landolásuk következtében. A holdnyúl sűrű bocsánatkérések közepette segítette fel a lángfarkast, majd miután megbizonyosodott róla, hogy nem okozott benne maradandó károkat, Eclairhez rohant.  A rókalány, kedvesének hangját követve kinyitotta álmos pilláit, miközben Alerion Atalantát ébresztgette. A fiú viszonylag könnyen megúszta a harcot, bár ő is nagyot esett Ceur jóvoltából, Atalanta pedig a rókalányhoz hasonlatos állapotban volt, ám az ő teste kevésbé sérült, hála a fizikai tréningjének.
A sárkányölő csapata azonban már kicsit rosszabb állapotban volt. Karna aggódva hajolt Kiril fölé, aki nem úgy tűnt, mintha mostanában eszméletéhez térne. Nightyngale Okitát segítette fel, aki ugyan bicegve, de saját lábon tudott távozni a helyszínről. Jeanne. Ő elvolt magában. Mintha egy másik világban lebegett volna. Miután összeolvadt klónjával, ő úgy érezte, saját szerepe ezzel véget ért, és immáron csak önmaga érdekelte, és az a csodás élmény, melyet átélt. Nightyngale mosolyogva rázta meg a fejét, ahogy elhaladt mellette, hogy felnyalábolja Kirilt. A fiút, és az apró Delilaht szobáikba cipelte, s miután elsősegélyt nyújtott nekik, ő maga is visszatért saját ágyába, hogy rövid álomra hajtsa szemét. A saját sérüléseit többnyire felfogta a bikadémon szívós testfelépítése és vastag bőre, de azért bőven jutott neki is zúzódásokból.
- Ha a többiek megtudják, hogy ez az egész felesleges volt… - gondolta magában a nő. Elhatározta, hogy ezt a titkot sosem fedi fel előttük…

Ami pedig az esti randevúkat illeti… Az a történet még csak most kezdődik…

A többség nem igazán lelkesedett Nightyngale csapatépítős ötletéért, ő maga azonban már túlságosan beleélte magát ahhoz, hogy hagyja, hogy követői lebeszéljék. Az igencsak vegyes összetételű csapat kifejezetten megnehezítette az egyes tagok közötti együttműködést, és már korábban is érzékelhető volt a klikkesedés. Kurousagi és Eclair már régóta egy úton jártak vele, de a lányok inkább párban voltak hatásosak, és leginkább Nightyngale utasításait követték, s nem közösen hajtottak végre feladatokat. Atalanta és Alerion közti kötődés tagadhatatlan és leplezhetetlen volt. A lány rácsodálkozott a világra, s a rúnalovag fiú szívesen vezette be őt titkaiba. Ők mindeddig a csapattól teljesen függetlenül működtek, újak voltak, s keveset lehetett róluk tudni. Így hát bármennyire is a hátuk közepére kívánták ezt a túrát, követték Nightyngalet, mindenki a maga érvelését követve.

A tengerparton vertek tábort, nem messze Akane Resort casinóinak nyüzsgésétől. A távolban ragyogó fények jelezték, hogy a játék sosem érhet véget, még az éjszaka sem szabhat neki határt. Csupán tűz ropogása és  a hullámok moraja törte meg a kínos csendet, mely a csapatra nehezedett. Nightyngale reménykedett benne, hogy majd valaki magától megtöri azt, de ezen kívánságai beteljesületlenek maradtak. Kurousagi tekintetet körbe körbe járt a többieken, míg Eclair zavartan csavargatta hajtincseit. Atalanta szigorú, archaikus tekintettel meredt a tűzre, míg Alerion ásítozva nézett ki a fejéből. Most nem a megszokott cselédruhákat viselték. Nightyngale nem akarta, hogy bármilyen hierarchia megnehezítse a csapat együttműködését ezen a kis túrán. A tavaszi időjárás a mediterrán tengerparton éjszaka még kissé hűvös volt, így mindenki mágikus könyebe csavarta magát, de alatta egyszerű pólót és nadrágot viseltek.

- Oooké… - törte meg végül Nightyngale a csendet előre dőlve a farönkön, melyen elhelyezkedett. - Örülök, hogy mind itt vagytok. Alerion, neked külön köszönettel tartozom, amiért ránk áldozod a szabadságod.
- Ugyan Nighty, neked köszönhetem, hogy Atalantával egymásra találtunk. Hálám mindörökké üldözni fog. - vigyorgott a fiú bárgyún az oroszlánfülű lányra sandítva.
- Ha már megszólaltál, kezdhetjük veled is akár… - húzta ravasz mosolyra száját Nightyngale. - Mondd csak, miért is lettél rúnalovag?
- Nem túl érdekes történet. - Vonta meg a vállát. -. Családi kötelesség. A deLotharing ház már évszázadok óta vesz részt a királyi testőrség vezetésében. Én azonban végig akartam járni a ranglétrát… kiérdemelni a helyem. Csak azért, mert gazdag, és híres a családom, nem éreztem úgy, hogy kivételezniük kellene velem.
- Nagyon becsülendő. - bólogatott Nightyngale komolyan. - És miért a hírszerzési egységet választottad?
- Meg akarok tanulni teleportálni. - nevetett. - Csak náluk van lehetőség ilyen tudásra szert tenni. A Tanács jól védi a titkos mágiáit.
- Ez így van sajnos. - helyeselt az alakváltó. - Avaból egyszerűen nem tudom kihúzni a Mennyei Test Mágia képleteit… Pedig úh, az nagyon nekem való lenne… Bocsi, eltértünk a tárgytól, most nem rólam van szó. Tehát. Mesélsz akkor egy kicsit a családodról?
- Oké, akkor… Apám Harold, a királyi testőrség vezetője volt sokáig, de nyugdíjba ment már, csak a saját birtokainkkal foglalkozik, meg hát próbálja egyengetni az utam. Néha még behívják a hadi tanácsba, de igazából a bátyám, Alexander vette át a helyét. Anyám, Diana a húgommal, Althaia-val foglalkozik, állandóan bájitalokat kotyvasztanak, és a gyógyító mágia titkait kutatják. Kár, hogy nem sok sikerrel…
- Hát igen, a gyógyítás az elveszett mágikus tudományok közé tartozik… - fűzte hozzá Nightyngale, régi ismerősére, Shaela-ra gondolva, aki valamilyen módon mégis birtokában volt ennek a tudásnak.
- Szóval körülbelül ennyi. - zárta le a fiú elégedetten a családja bemutatását. - Nem túl izgalmas az életem, Az Akadémia halál unalmas volt, és még a hírszerzésnél is csak egyetlen küldetésen voltam, amire ugye Atalantával közösen mentünk el…Messze van még a hírnév, amire áhítozok.
- Ez lenne az álmod? Hírnév?- csatlakozott a beszélgetésbe Kurousagi kíváncsian.
- Fogjuk rá. Lehet, hogy inkább úgy fogalmaznám, hogy hős akarok lenni. Nem csak a király életét védelmezni, hanem az egész országét.
- Cöh. Nem sok rúnalovagot ismerek, de akit igen, az nem éppen a védelmező típus. - morgott Ekki. Az alakváltó sejtette, hogy kiről lehet szó. Az állandó rivalizálás Eclair és Jeanne között még évek elteltével sem hagyott alább, és az elmúlt időben a telepata jóval megelőzte az elementális mágiával bíró hanjuut.
- A Rúnalovagok a törvény szolgái. Munkájuk elengedhetetlen Fiore békéjének fenntartásához, azonban mint minden kormányhivatalban, itt is megvan az esélye annak, hogy olyanok nyerik el ezt a címet, akik korrupt, vagy akár öncélú személyek. Egy ember alapján nem ítélhetünk el egy egész szervezetet. - korholta le a lányt Atalanta. Hangjában semmi kioktató nem volt, inkább csak tényként közölte az információkat, Eclair számára azonban elég bosszantó volt, hogy valaki, aki a rangsorban alatta áll, kioktatta őt.
- Igazad van. - bólintott Kurousagi, majd megszorította a mellette ülő rókalány kezét, hogy némileg megnyugtassa. - Eclaire megszólalása inkább személyes nézeteltérésen alapszik, nem a Rúnalovagokat akarta aláásni.
- Nem vettem magamra. - nevetett a csapat egyetlen férfi tagja. - A rúnalovagok és a Tanács is tele van semmirekellőkkel és korrupt alakokkal. Sajnos ezért tart ott az ország, ahol. De küzdünk ellene.
- Humph. Én megmondtam. - duzzogott Eclair, karjait összefonva maga előtt.
Nightyngale egy gyors csettintéssel felhívta magára a figyelmet, hogy visszaterelje a beszélgetést a megfelelő mederbe. Mindazonáltal boldog volt, hogy a csapat kezdett megnyílni egymás előtt, még ha egy kisebb összezördülés is kellett hozzá.

- Atalanta. Mesélnél nekünk arról a helyről, ahonnan érkeztél? - váltott témát a nő, mielőtt még elfajult volna a helyzet. - Az országodról… a korszakról, melyben születtél?
Az oroszlánlány komolyan bólintott, és megköszörülte torkát.
- A Nagy H’elas Birodalom. A tengerek királyai voltunk. Világunkat istenek és istennők uralták… Bár talán csak hatalmas erejű mágusok voltak, akik istennek kiáltották ki magukat. Nagy Királyunk, Alexandros uralma a fél világra kiterjedt, ám bukását követően a birodalom káoszba fulladt. Ebben az időszakban születtem, s bár egy istennő kegyeltje voltam, egy kereskedő lánya is, egy olyan vidéket, ahol a nők nem sok kiváltságot élveztek. - Atalanta elhallgatott, s úgy tűnt, emlékei magával ragadták őt. A zavart csendet Kurousagi törte meg.
- Visszavágysz a hazádba? - kérdezte.
A nő kicsit elgondolkodott, majd gyengéden megrázta a fejét.
- Nem vár már ott rám semmi, és senki. A múltat magam mögött hagytam. Az egyetlen vágyam, hogy visszaszerezzem az íjam, melyet Artemis istennő ajándékozott nekem. Bár valószínűleg az már rég a múlt feledésébe veszett.
- Nem olyan biztos. - vágott közbe lelkesen Alerion. - Tudod, hogy érdekel a történelem, és persze a hősi legendák. Még az Akadémián olvastam egy Fiorei régészeti csoportról, akik a mediterrán szigeteken végeztek feltárásokat, és találtak jónéhány leletet, mely arra utalt, hogy a H’elas Birodalom legértékesebb kincseit kalózok orozták el, akik saját szigeteiken őrizték azokat. A fegyverek nagy részét beolvasztották, vagy átalakították, de a mágikus eszközöket a maguk hasznára fordították. Könnyen lehet, hogy a te fegyvered is banditák kezébe került.
- Végül is… Amikor elpusztították a templomom, akkor elvették a fegyverem is… - csillant meg a nő szeme. - Hiszen te is ott voltál… vagy olyasmi. Talán vissza lehetne keresni a történelmi feljegyzések alapján, hogy mi történt, kik voltak a haramiák, és hol volt a tanyájuk. Igen, és felkeresni azt a helyet, és megnézni, hogy ott van-e még a kincs, melyet elkoboztak!
Atalanta szokatlanul lelkes volt, hangjában elszántság érződött. Már fel is pattant korábbi ülő helyzetéből, és tettre készen meredt a tenger irányába.
- Atalanta, ez rengeteg kutatómunkát igényel. Sajnos nem lesz ilyen egyszerű, de ha visszatértem az Erába, megpróbálom előkeríteni a szükséges dokumentumokat. - nyugtatta őt a férfi, és Atalanta kezét gyengéden megérintve visszahúzta őt maga mellé. A lány kissé lecsillapodva bólintott.
- Régészeti ásatás a mediterrániumban! Nem tudom eldönteni, hogy ez izgalmas, vagy borzasztóan unalmas program lehet… - jegyezte meg Eclair töprengve.
- Te úgyis csak a hasadat süttetnéd a parton. - korholta le nevetve Kurousagi.
- Jogos. - kacagott a rókahercegnő is.
- Egyébként. - fordította komolyra a szót Kurousagi. - Emlékszel még az oroszlán-létedre?
- Egyre homályosabban… inkább csak amolyan érzésekként. De az egész múltam ködös. Kicsit olyan érzés, mintha külső szemlélő lennék a saját korábbi életemben. Artemis átka eléggé összezavarta a gondolataim.
- Gondoskodni fogok róla, hogy legyen rengeteg új élményed, melyekre tisztán emlékezhetsz. - simított végig a nő hátán Alerion. Atalanta hagyta magát, de tekintetével egyértelműen jelezte, hogy nem tartja illőnek az efféle viselkedést társaságban. A férfi kicsit elpirulva fújt visszavonulót, esetlenül ölébe helyezve kezeit.

- Oké, akkor menjünk tovább az óramutató járásával megegyező irányba. Eclair, mesélj egy kicsit a beavatási ceremóniádról. - váltott témát újra Nightyngale.
- Ugh, púp volt a hátamon. - kezdett bele a lány. - Ugye azt lett volna a feladatom, hogy elpusztítsam Cressida démonát, de te azt már megtetted korábban. És ugyebár évekig nem volt pofám hazamenni, mert elég gáznak tartottam, hogy még téged se tudtalak legyőzni. Kifejezetten meglepett, hogy apám megkeresett, és adott egy újabb esélyt arra, hogy megszerezzem a családi címert. Szóval órákon át kínoztak, mert tradicionális technikával vésték a hátamba a mágikus tetoválást. Aztán hetekkel később közölték velem, hogy újabb próbatétel elé állítanak, mert képtelen voltam használni a családi varázslatokat.
- Khm. Még mindig. - vágott közbe pimaszul Kurousagi.
- Héjj, nem tehetek róla, hogy a rókaszellemek makacs teremtmények! - durcázott indulatosan Eclair. Kurousagi élvezte, ahogy a lány elvörösödik dühében, mégis látszott, hogy sajnálja is, amiért partnere képtelen a rókadémonokat irányítása alá vonni.
- Ha eljön az idő, képes leszel rá. - nyugtatta Nightyngale. - A jégmágia alapjait mindössze néhány óra alatt sikerült elsajátítanod!
- Csak azért mondod, hogy jobban érezzem magam. - dünnyögte lesütött fülekkel a rókalány. - De egyébként sikerült.
- A mágiát nem lehet siettetni. - kapcsolódott be Atalanta is. - A test tudja, mikor áll készen egy új ágazat befogadására.
- Örülj neki, hogy több védőszelleme is van a családodnak. A mi címerállatunkat már körülbelül 100 éve nem tudta megidézni senki. Most mindenki tőlem várja a csodát, mert generációk óta nekem a legjobb a mágikus affinitásom. Tudod mekkora teher ez? - panaszkodott Alerion.
- Nekem mondod? - sopánkodott tovább Eclair, felbuzdulva azon, hogy más is hozzá hasonló megpróbáltatásokon esett át. - Mikor megszülettem, egy kilencfarkú rókadémont választott nekem a család! Lehetne ennél nagyobb a felelősség? Egy magas rangú szellemről van szó. Nem fogja csak úgy kölcsönadni nekem az erejét. Egy fiatalabb szellem még hagyján, de ez… Lehet, hogy csak azért hívtak vissza a családba, hogy ne menjen kárba a szellem ereje… A halálomig úgysem lehet máshoz kötni a lelkét.
- Kétlem, hogy ilyesmiről lenne szó. - fordult a rókalányhoz Atalanta. - Ha nem számítanál nekik, csak végeznének veled, és valaki máshoz kötnék a szellemet.
- Ez is egy nézőpont. - nevetett zavartan Alerion. Eclair szóhoz sem jutott. Sűrű pislogások között próbálta kifejezni sértettségét, de végül igazat kellett adnia Atalantának. Bármily morbid is volt gondolat, az igazság mégis ott rejtőzött benne. Duzzogva fordult magába, s a kis csapatra újra csend telepedett.

- A Holdnyulak közt. - kezdett bele saját történetébe Kurousagi. - Mindenki azért edz, hogy kiérdemelje a földi létet. Minden holdnyúlnak van egy kiválasztott társa, akit védelmeznie kell. A földi társ feladata elnevezni a holdnyulat, amikor az méltóvá válik rá.
- Kurousagi… - fordult a holdnyúlhoz Nightyngale. - Te már rég kiérdemelted a neved. Az első naptól fogva méltó voltál rá.
- Akkor miért nem neveztél el? - kérdezte némi éllel a hangjában Kurousagi.
- Mert a neved tökéletes. - válaszolta egyszerűen az alakváltó. - Hidd el, gondolkodtam rajta… Noir, Yloer, Mireinder, blhblah blah. Próbáltam olyat keresni, melynek értelme van, mely jellemez téged. De olyan bénák mind. A tiéd tökéletes, ahogy van.
- Oh. Ez eszembe sem jutott. - szeppent meg a holdnyúl. - De mondhattad volna…
- Most mondom. - duzzogott picit Nightyngale is. - Tökéletes vagy így.
- Aww, Nightyngale! - nevetett fel vidáman a holdnyúl, és a nőre vetette magát. Az alakváltó gyengéden simogatta csillogó kék haját, és arra gondolt, hogy talán Kurousagi áll a legközelebb ahhoz, hogy a gyermeke legyen.
- Oké, elég lesz. - rángatta le a leányt áldozatáról Eclair, féltékenyen izzó tekintetével Nightyngalet célozva.
- Hű, ez intenzív volt. - vigyorgott Alerion. - Mindenki kiadta magából, amit akart? Már most kezdem úgy érezni, hogy közelebb kerültünk egymáshoz!
- Ugh, pofa be, nyálgép. - fintorgott Eclair a férfira.
- Nem fogom hagyni, hogy ilyen hangnemben beszélj a társamhoz! - állt fel helyéről Atalanta fenyegetően. Bár hangját nem emelte meg, mégis érződött belőle az elfojtott düh.
- Nahát, neked vannak érzelmeid? - puffogott tovább a rókalány.
- Eclair, elég legyen! - casttant fel Kurousagi, kezeit kiszabadítva a lány szorításából. - A féltékenységi rohamod nem jogosít fel arra, hogy másokat becsmérelj! Ugh, nem hiszlek el, komolyan.
Azzal hátat fordított a társaságnak, és gyors léptekkel elhagyta a tábortűz fénykörét.
- Kurousa! - kiáltott utána kétségbeesetten Eclair. Dühös pillantást vetett a meglepett csapatra, és megindult a holdnyúl irányába.

- Még tinédzserek, ne vegyétek magatokra. - legyintett Nightyngale. - Kér valaki pillecukrot?
Egy nagy zacskónyi édes mámort kínált a hátramaradt társainak. Alerion vállat vonva vett el párat, és igen lelkesen ecsetelni kezdte partnerének, hogy mégis mi az a pillecukor. Atalanta leplezetlen lelkesedéssel sütögette az édességet, majd mikor az tökéletesre pirult, örömtelien falta be részét. A férfi színtiszta rajongással figyelte a nőt, aki bár sokszor egy szobor érzelmi skálájával bírt, most mégis őszinte vidámsággal készítette a következő nyalánkságot a ropogó tűz fölött. Nemsokára az ifjú hölgyek is visszatértek, Kurousagi diadalittasan, Eclair pedig szégyenkezve foglalta el korábbi helyét.
- Bocsánat, amiért lekezelően beszéltem veletek… - motyogta a rókalány. - Tapintatlan voltam. Remélem jobban megismerjük egymást, hogy megérthesselek titeket.
- Nem para. - vont vállat Alerion. - Én is voltam fiatal. A hormonok meghülyítik az embert.
Atalanta nem felelt, csak pillecukrát bámulta mereven. Az édesség néhány másodperc múlva tökéletesre sült. SZájához emelte, és óvatosan megfújta azt, majd Eclair elé tolta.
- Nincs nálam olajág, se fehér galamb, de kérlek fogadd el ezt a pillecukrot a béke zálogául. - mondta ünnepélyes komolysággal Atalanta. Eclair arcán látszott, hogy nem tudja eldönteni, miképp reagáljon.
- Köszönöm, Atalanta. Megtisztelsz. - válaszolt végül komoly hangnemben, miközben lehúzta a pillecukrot a nyársról, amit gyorsan el is majszolt. Atalanta alig bírta visszafojtani nevetését, oly bizarr volt számára az egész jelenet. Talán a magában tartott feszültség így akart felszíntre törni. Eclair, a fegyvermágusra pillantva haloványan elmosolyodott. Úgy tűnt, lecsillapodtak a kedélyek. A pillecukros zacskó még jó párszor körbejárt a tűz körül, és lassan kialakult egy hétköznapi csevely a résztvevők között. Nightyngale elégedetten tömte magába az édességet, miközben követői kalandjaikról meséltek…

Nightyngale egy mágikus interface előtt állt, tekintetével diákjait fürkészte. A napot kiadós reggelivel és természetesen kávéval indították, ami már épp kezdte kifejteni a hatását. Eclair tettetett érdeklődéssel bámulta a falat, míg Kurousagi kíváncsian várta a kezdést. Atalanta márványszobor tekintete nem sokat árult el gondolatairól, Alerion pedig egyszerűen csak próbálta nyitva tartani szemeit.
- A mai napot a rúnaismerettel kezdjük. Mivel Alerion tisztában van az alapokkal, ő egy kicsit más oktatásban fog részesülni. - Nightyngale nagy levegőt vett, és belekezdett monológjába. - Tehát, mindenki előtt ott van a Rúnaolvasás kezdőknek című könyv. Ne írjatok bele, azért vannak a papírok. Tudom, hogy nem a legizgalmasabb így kezdeni, de kérlek olvassátok el az előszót, és tanulmányozzátok az ABC-t, amíg a lovagunknak kiadom a feladatát.
Nightyngale közelebb lépett a fiúhoz, aki erre kicsit összekapta magát.
- Ha nem bírod a reggeleket, miért keltél fel korábban kaját csinálni? - kérdezte a nő őszinte érdeklődéssel.
- Keveset vagyok veletek. Ki akartam venni a részem a házimunkából. - válaszolt a férfi mosolyogva.
- Igyál még egy kávét, aztán írj fel egy egy négyzetméteres területre valami szabályt. Mittomén, nem lehet tűz mágiát használni, vagy hogy csak akkor lehet elhagyni, ha valaki megcsinál 200 felülést. Mindegy mi az. A lényeg, hogy ha felírtad, szüntesd meg, és kezdd elölről. Nem túl izgalmas, de ha már tudod, mit akarsz beprogramozni, akkor könnyebb lesz újra meg újra leírni ugyanazt. Egyre gyorsabban. Nyugi, csak a délelőtt lesz ilyen unalmas.
- Úh már tudom is mit fogok felírni. - dörzsölte mancsait ravaszan a férfi, majd megindult a konyha felé egy löket koffeinért. Nightyngale érdeklődve hajolt a rókalány fölé, aki lényegében még mindig az első oldalon tartott.
- Annyira tetszik az első oldal, hogy újra meg újra elolvasod? - kérdezte ártatlanul.
- Őh igen, a szerző nagyon jól megfogalmazta a rúnák… dolgait. - próbálta menteni magát Ekki egy gyenge improvizálással. Nightyngale kivette a kezéből a könyvet, és varázstollával felírt rá néhány sor rúnát, majd visszaadta neki.
- Csak akkor engedheted el könyvet a bal kezeddel, ha elolvastad az első fejezetet. A jobb kezed használhatod lapozásra. - közölte szigorúan, majd tovább lépett. Ekki megküzdött az olvasmánnyal - szó szerint. Próbálta kitépni a kezéből, de egy idő után feladta, és inkább ténylegesen nekilátott az olvasásnak. Kurousagi jól haladt, néhány rúnát már el is kezdett gyakorolni a kikészített papírlapok egyikén. Atalanta azonban - Eclairhez hasonlóan még minidig csak az előszó első oldalánál járt. Feszülten koncentrált a sorokra, ujjával jelezve, hogy éppen hol tart. Megérezte magán Nightyngale tekintetét és bocsánatkérően fordult hozzá.
- Kicsit kiestem a gyakorlatból. - motyogta szégyenkezve. - És az se segít, hogy nem az anyanyelvemen íródott.
- Menni fog ez, csak gyakorolni kell . - nyugtatta az oroszlányt Nighty, és visszalépett a mágikus interface-hez. Felírta rá az első rúnát, melyből több másik is eredeztethető volt. A vonalak helyzete és iránya határozta meg a jelentést, és bár eredetük alapján egyszerű képek voltak valaha, mostanra egy összetett rendszer részét képezték. Azonban ekkor valami megszakította a gondolataiban. Alerion némán integetett felé egy rúnákkal övezett területről. A nő közelebb lépett, és hamar rájött a probléma forrására. A fiú körbezárta magát, olyan szabályokat alkalmazva, melyek lehetetlenné tették a mágia használatot, és arra kötelezték, hogy elvégezzen 500 guggolást.
- Nem fogom átírni, hogy kijöhess. - korholta Nightybgale. - Te rontottad el, legalább tanulsz belőle. A reggeli testmozgás segít a nap beindításában. Hajrá!

A lányok közben már mind végeztek a feladott olvasmánnyal, így az alakváltó visszatérhetett táblájához, hogy elkezdje magyarázni a rúnák eredetét. Az egyes vonalakat fénytollával irányítva némileg megváltoztatta őket, de még felismerhető volt a modern szimbólum is.
- Az ember rúnája, az egyik első azonosítható jelkép, s talán a legfontosabb. Az emberi öntudatra ébredés szimbóluma, a tudat, és a spiritualitás is jelen van benne. A modern rúnaismeretben és írásban az M jele, de a varázslatok működésének megértéséhez fontos a tradicionális jelentését is tudni. A szimbólumok nagy része ismerős lesz számotokra. Ott vannak minden mágikus képletben, a valódi jelentésükben. - felírt néhány szimbólumot, és egymás után rájuk mutatott. - A szél jele. Vihar. Villám. Az eredetük azonos, az ég szimbólumából származnak, vannak köztük eltérések, de ha odafigyeltek, láthatjátok, hogy a töve mindegyiknek ugyanaz. Ismerősek a rajzok, Eclair?
- Igen… - válaszolt ámulattal a rókalány. - Mindet ismerem. A mágikus képleteim részét képezik. A jelentésüket eddig nem tudtam, de így már kezd összeállni a kép…
- Nem is értem miért nem kezdi minden mágustanonc a rúnaismerettel az oktatást. - húzta el a száját elégedetlenkedve Nighyngale. - Sokkal egyszerűbb lenne megérteniük a saját varázslataik működését, ha tudnák, mit jelentenek a jelek, amik az idézőkörben szerepelnek. Nem csak vak másoláson, hanem megértésen alapulna a tanulás… Persze az ösztönök, és a gyakorlat sem elhanyagolható, de ezeket egyszerre kellene fejleszteni. - nagyot sóhajtott, majd folytatta. - Mindegy, hagyjuk… Szóval ez a jel az alakváltóknál és a nekromantáknál is kifejezetten fontos szerepet játszik. No meg persze azt is jelenti, hogy M, ami elég gyakori betű. - Kis szünetet hagyott, hogy a lányok leírhassák amit akarnak, majd folytatta. - A következő jel a világot szimbolizálja, és modern rendszerben az A betűvel egyenértékű. A végtelen, és a csillagos éj is összefüggésbe hozható vele, de alapvetően azt a helyet jelöli ki, ahol az ember létezik. A templom elvakult papjai valószínűleg úgy oktatják ezt a jelet, mint a paradicsom, amelyből az ember kiűzettetett. Nem szeretnék teológiai vitát nyitni, ezért inkább haladjunk tovább a következő jelre…
Kurousagi félénken jelezte, hogy kérdése lenne.
- Igen? - szólította fel Nightyngale lelkesen. Szíve örömtől repesett, hogy valaki tényleg érdeklődik a rúnák iránt.
- Hány rúna van? - kérdezte kíváncsian. - A könyv előszava nem igazán tért ki rá, de az ABC-ben 48-at számoltam. Azonban a szél, a vihar és a villám jelei nem szerepeltek abban, mégis léteznek, és használják őket.
- Jó kérdés, őszintén, magam sem tudom, hány jel van. - nevetett Nightyngale. - A 48 szimbólumos betűírás az, amit első sorban el kell sajátítanotok. Ez a modern mágiaértelmezés alapja, amivel a rúnamágia is működik. Tökéletesen kombinálható az általunk beszélt nyelvvel. Van azonban egy másik ága, melyet a mágiaelmélet professzorai űznek, akik a egyes varázslatoknak megalkotják a képleteit, vagyis a mágikus kört. Ők a teljes szimbólum rendszert használják, a jelképek jelentését kombinálják különböző szerkesztési rendszerekkel. Ezekből nektek elég felismerni azokat, melyek a saját varázslataitokhoz kapcsolódnak. Később azokra is ki fogunk térni.
Elkeseredett nyögés érkezett Eclair irányából. A korábbi megértés most átcsapott szörnyű felismerésbe, hogy mennyi tanulnivaló vár rá.
- Még neked is menni fog. - mosolygott Nightyngale. - Délután pedig… kiadhatod magadból a feszültséget. Gyakoroljátok az első kettő szimbólumot, addig megnézem hogy áll Alerion…
A mágikus interfacen villogva jelent meg egymás után az ember és a világ vonalainak sorrendje. Bár alapvetően nem ez volt a legfontosabb része a rúnák tanulásának, segíthetett annak memorizálásában.

A rúnalovag lelkesen gyakorolta feladatát, de többet nem követte el azt a hibát, hogy bezárja magát saját varázslatába. Újra meg újra felírta a területre vonatkozó szabályokat, majd mikor végzett vele, megszűntette azokat. Homlokán néhány izzadtságcsepp gyöngyözött; valószínűleg azért, mert az előbb lenyomott párszáz guggolást, bár úgy tűnt, annyira nem terhelte meg őt az aktív fizikai munka.
- Hogy haladsz? - kérdezte érdeklődve Nightyngale.
- Egyre gyorsabban. Azt hiszem, az is hozzájárul, hogy alapvetően a sebesség mágia a szakterületem. - magyarázta a fiú anélkül, hogy abbahagyta volna a terület felírását.
- Humm jogos… Az egész testedet képes vagy felgyorsítani, a finommotoros mozgás is ide tartozik. Most mégis csak rúnamágiát érzékelek felőled. Értékelem, hogy nem keresed a rövidebb utat.
- A kezem talán tudná követni a sebességet, de a szemem és az elmém nem. Ahhoz még nem vagyok elég tapasztalt. - magyarázta a férfi. Nightyngale csak bólogatott megértően, majd továbbállt, hogy a lányokra is vessen egy szempillantást. Kurousagi és Atalanta lelkesen követték a vonalak sorrendjét, újra meg újra a papírra vetve a rúnákat. Még Eclair is minden tőle telhetőt megtett azért, hogy ne aludjon el, és tényleg próbálkozott a rúnák lerajzolásával. Ő tényleg inkább a gyakorlati oktatásban hitt, de kivételesen hajlandó volt a seggén ülve magolni az anyagot. Nightyngale egy anya büszkeségével mérte végig tanoncait, és tért vissza mágikus táblájához, hogy folytassa az oktatást.

Az ebéd elkészítését most Kurousagi vállalta magára. A holdnyúl tartotta magát vegetáriánus elveihez, mégis sikerült változatos ízvilágú, tápláló menüt összeállítania, mely elég energiát adott nekik a délutáni kihívásokhoz.
- Délutánra egy jó kis testedzést terveztem. - magyarázta Nightyngale egy karddal a kezében. - Atalanta beleegyezett, hogy segít, mert lássuk be, nála jobb fegyverforgató nincs közöttünk. A repertoárja is elég széles, de amire nekünk most szükségünk van, az szerintem egy jó kis mágikus lőfegyver-forgatási gyakorlat. Atalanta, kérlek lépj előre.
- A lőfegyverek még nekem is újak. - cserélt helyet az oroszlán-lány Nightyngale-el. - Ez volt az egyik legnagyobb újítás, melyet tapasztaltam. Kényelmes, gyors, és hatékony… de azért alapvetően még mindig az íjak a kedvenceim. Nem szeretném húzni az időt, ezért kezdjünk is bele. Kérlek, foglaljatok helyet egymástól körülbelül 5 méterre. Addig én elhelyezem a céltáblákat.
Amíg a csapat széthúzódott, a fegyvermágus négy darab céltáblát idézett meg zsebdimenziójából, melyeket a társai előtt helyezett el. Ezután közelebb lépett hozzájuk, és mindegyikük kezébe adott egy-egy egyszerű mágikus pisztolyt.
- Ezek bérelt pisztolyok, ezért tisztelettel kérlek titeket, hogy vigyázzatok rájuk. - figyelmeztette őket szigorúan. Eclair megszeppenten szorongatta a kezébe nyomott eszközt, nem igazán tudta, hogyan fogja meg azt.
- Mindenkihez egyesével fogok odamenni, hogy megmutassam a helyes tartást. A mechanikus pisztolyokról annyit kell tudni, hogy hangosak, halálosak, és egy puskapor nevű anyagra van szükség ahhoz, hogy a töltény elhagyja a csövet. A mágikus fegyverek ezzel szemben csendesebbek, nem feltétlenül okoznak sérülést, és mindössze némi mágikus erőt kell áramoltatni beléjük ahhoz, hogy működésbe lépjenek. A célzás is sokkal egyszerűbb. Tiszta elme, és egyértelmű célmeghatározás kell hozzá. Ha ez megvan a mágikus töltet arra fog menni, amerre azt kívánjátok. Ezek a gyakorló pisztolyok arra vannak programozva, hogy csakis akkor sülnek el, ha a hozzájuk tartozó táblát célozzák vele. Bármekkora mágikus erőt is koncentráltok belélyük, nem tudnak halálos sebet ejteni, még csak fájdalmat sem okoznak.
- Huhh. - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten a rókalány.
- Mi az rókuci, féltél, hogy eltalálsz vele valakit? - húzta a lány agyát Alerion nevetve. Atalanta azonban lesújtó pillantást vetett rá.
- A mágikus lőfegyverek, még ha korlátozva is vannak, veszélyes fegyverek. Nem akarom azt látni, hogy félvállról veszitek a használatát. Eclair félelmei nem alaptalanok. Azonban azt is fontos megjegyezni, - lépett oda az elemi mágushoz. - hogy nem félhetsz a fegyvertől, mert akkor átveszi feletted az irányítást. Te vagy a mágus, a te akaratodat követi az eszközöd is.

A lány mögé lépve irányította Eclair remegő kezeit a pisztoly markolatára. Addig igazgatta óvatos jelzésekkel, mígnem a megfelelő fogást megtalálta tanítványa, majd segített neki a megfelelő testtartás felvételében is.
- Húzd ki magad, büszkén, a tekinteted ne vedd le a célpontodról. Érzed, ahogy a fegyver szinte éhezik a mágiádra? Csak egy kis löketre van szüksége, és céltudatosságra. Nem kell azzal foglalkoznod, hogy elemi erővel ruházd fel a varázserőt. Ez most csupán tiszta energia. Engedd ki magadból a mágikus feszültséget, érezd, ahogy átsuhan a fegyveren, és képzeld el, hogy becsapódik abba a táblába, mely előtted áll. A vörös pont a közepén a cél. Húzd meg az elsütőbillentyűt, de addig ne mozdulj meg, míg meg nem bizonyosodtál arról, hogy célba talált a fegyvered.
Atalanta szinte csak suttogott, mégis minden szavát tisztán lehetett hallani. Mindenki a két lányt figyelte, majd ahogy a fegyvermágus szinte észrevétlenül hátrahúzódott, a tekintetek Eclairre összpontosultak. A rókalány mégis úgy érezte, hogy egyedül van a sziklaszirt szélén. A sós tengeri szél belekapott a hajába. Érezte, ahogy a testében feszülő mágikus energiák kitörni készülnek, ám most nem levegő, villám, vagy jégmágia formájában, hanem színtiszta elemi erőként. Kiengedte hát magából a varázserőt, s elképzelte, ahogy végigmegy először a karján, a kezén, majd a fegyveren. Átsüvít a levegőn, és célba talál ott, ahol ő akarja. Arra eszmélt, hogy tapsolnak neki. Kurousagi lelkesen ugrált, Alerion elismerően, Nightyngale pedig büszkén nézte őt. A mágikus lövedéke egyenesen a céltábla közepébe csapódott be. Eclair maga sem hitte el, hogy elsőre sikerült ilyen kimagasló eredményt elérnie, és csak zavartan mosolygott társaira.
- Tudtam, hogy benned van. - lépett hozzá Atalanta. - A levegő és villám-mágiáid precíz célzást igényelnek. A koncentráció az, mely a gyengeséged. De idefent, a sziklaszirten, ahol körbeölel a természetes elemed, a szél, sokkal egyszerűbb a koncentráció.
- Köszönöm. - mosolygott félénken a rókalány. - A fegyverek számomra… mindig is félelmetesek voltak. De most már tudom… hogy én irányítom őket.
- Gyakorolj! - utasította kedves mosollyal a tanár szerepében igen otthonosan mozgó Atalanta. - Egy sikeres találat még nem tesz mesterlövésszé.

Eclair lelkesen bólintott, és felvette a testtartást, míg a fegyvermágus a következő növendékéhez sétált.
- Kurousagi, neked nem sok tapasztalatod van távolsági varázslatokkal, ha jól rémlik. Ne csüggedj azonban, a te varázslataid nagyon tiszták jellegükben, és annyit bizonyosan tudok mondani, hogy jó az affinitásod a fegyverekhez. Láttam, mikor a lándzsáddal gyakoroltál, és a mozdulataid még egy fegyvermágust is megszégyenítenének. Kérlek, vedd a kezedbe a revolvert. Tartsd lazán, de biztosan. A tested legyen rugalmas, kész arra, hogy helyzetet változtass. Neked a gyorsaságod az egyik legnagyobb erősséged, ezért a lőfegyver használatot is ehhez fogjuk igazítani.
Kurousagi követte az utasításokat, próbálta azt a testtartást felvenni, melyet korábban látott Eclairtől, de neki természetellenesnek hatott, így hát Atalanta tanácsára egy egyszerű küzdőállást vett fel, még egy kicsit szökdécselt is, hogy megtalálja a tökéletes pozíciót.
- A mágia átjárja a tested. Elhagyja azt, és a pisztolyon keresztül célt ér. Mindig legyen előtted a célpontod. - Magyarázta a nő. Kurousagi csak bólintott. Ellazítva testét végre rálelt a számára kényelmes, de helyes testtartásra, és lőtt. Mágikus lövedéke célt talált, bár nem olyan pontosan, mint a rókalányé. A holdnyúl azonban elégedett volt magával.
- Ne hagyd abba. Menni fog. - Bíztatta tanítványát a fegyvermágus, és tovább lépett.

Immáron Nightyngalen volt a sor. A nő éppen a fegyverbe épített lakrimákat elemezte, fénytollával a levegőbe jegyzetelve.
- Nightyngale? - szólította meg őt Atalanta. - Figyeltél arra, amit a többieknek mondtam?
- Persze, persze, bocsi, csak elképesztő ez a biztonsági technológia, amit ennél a fegyvernél alkalmaztak. Szakmai ártalom, kicsit elkalandoztam. - mosolygott az alakváltó szégyenkezve, és egy gyors mozdulattal eltüntette korábbi jegyzeteit. Nagyjából azt a pozíciót vette fel, amit Eclair, ám mivel neki már bőven volt harci tapasztalata, kissé lazábban, könnyedebben tartotta a revolbert.
- A testtartásod rendben van, a mágiakontroll pedig nálad a legjobb. - mondta Atalanta, mindössze egy kicsit igazítva a nő kéztartásán. - Ha jól célzol, akkor hamar rá fogsz érezni. Áramoltasd át a varázserőd a fegyveren, a mágikus lövedék pedig majd követi a tekinteted és és célba ér.
Az alakváltó célzott, és elsütötte fegyverét. A karján és a fegyveren áramló varázslat, bár kevés erőt igényelt, mégis, az átalakító lakrimák nélkül akár halálos is lehetett volna. A kis tölténnyé sűrített színtiszta eternano sebessége az előző tanoncok lövedékeinél számtalanszor gyorsabban száguldott át a lőtéren. Találata azonban nem volt olyan pontos, mint a róka hanjuué, bár nagyobb nyomot hagyott a céltáblán. A nő oldalra pillantott, hogy az elemi mágus észrevette-e tévesztését, ám az saját lövéseivel volt elfoglalva. Megkönnyebbülve folytatta a gyakorlást. Atalanta kicsit mosolyogva rázta meg a fejét, és elindult partnere felé.

Alerion hanyagul forgatta kezében a revolvert. Egy kézzel fogta azt, miközben néha próbálta bemérni a céltábla helyét. A fegyvermágus egy lándzsát idézett kezébe, és nyelével rávágott a férfi hátára, aki fájdalmasan nyögve reflexből kihúzta magát. A következő csapás a férfi vállát érte, majd pedig a lábát sodorta ki előző pozíciójából.
- A tartásod hanyag, a vállad be van esve, a lábad nem stabil - magyarázta kegyetlen nyugalommal Atalanta. - Két kézzel tartsd a fegyvert, ez nem egy vadnyugati akciófilm a lakrimavízióban.
- Aucs, Atalanta, ez ám fáj! - nyafogott a férfi sértetten, de teljesítette a nő utasításait.
- Vedd komolyan. - szidta le a férfit, immáron több érzelemmel a hangjában. - Célozz, engedd át az erőt a testeden, mintha a fegyver a részed lenne. Utána lőjj. Egyszerű.
- A többieknek sokkal szebben elmondtad. - durcázott a férfi.
- A többiek komolyan vették, éa már amúgy is hallottad, úgyhogy hajrá. Próbálkozz. Nem érdekel, ha mellé lősz. - vágott vissza élesen a nő, és hátat fordítva tért vissza a többiekhez. Alerion, elégedetten, hogy sikerült némi érzelmet kicsalnia szíve hölgyéből, célra tartotta a fegyverét, és elsütötte azt.

Először a férfi fogyott ki a szuflából, majd nem sokkal rá Kurousagi, és Eclair is letette a fegyvert. Rengeteg fizikai mágikus energiát öltek a gyakorlásba, ami egészen naplementéig elhúzódott. Atalanta végig figyelte őket, igazított a testtartásukon, ha elengedték volna magukat, és tanácsokat adott arra vonatkozóan, hogy egyes szituációkban hogyan érdemes a fegyvereket használni. Nightyngale tartalékai még nem merültek ki, ő szívesen folytatta volna, de nem akart kimaradni a közös vacsora készítésből, így ő is letette a fegyvert. Atalanta, miután összegyűjtötte az eszközöket, egy levezetésnek szánt meditációs gyakorlattal zárta le az edzést. Mindenki elégedetten vonult vissza szobájába egy gyors zuhanyzásra, majd nem sokkal később újra összegyűltek a konyhában.

A főzést Atalanta irányította, ám a lényegi munka alól taktikusan kihúzta magát ezzel. A kezében szorongatott gulyás receptet olvasva adta ki utasításait; Kurousagi és Alerion készítették a vegetáriánus, Nightyngale és Eclair pedig az eredeti változatot. A fegyvermágus sikeresen kordában tartotta az eseményeket, és mikor már csak elrotyogtak a fazekakban az ételek, és mindenkinek jutott egy pár perc pihenő, Nightyngale ezt szóvá is tette.
- Atalanta, ma kimagasló vezetői képességekről tettél tanúbizonyságot. - dicsérte a nő. - Felmérted a társaid erősségét, és gyengeségeit, a módszert, hogyan segítheted őket, s miképp hozhatják ki magukból a legtöbbet. Szeretném, ha a kis családunkban, ha arra kerül a sor, magadhoz ragadnád a vezető szerepét.
- De Nightyngale, én nem hiszem, hogy megérdemlem. A lányok már sokkal régebb óta követnek téged. Köztünk Eclair a rangidős. - ellenkezett a nő.
- Tény, hogy ő van velem legrégebb óta… - fojtotta bele a szót Nightyngale. - Büszke vagyok rá, mert rengeteget fejlődött azóta, hogy kihívott párbajra Nightglade-ben. De Eclair formális képzése, stratégiai tehetsége és emberismerete még nem forrott ki. Eljön majd az ő ideje is, de egyelőre még túl tapasztalatlan ahhoz, hogy vezessen.
- Egyetértek. - vallotta be kelletlenül a rókalány. - Tudom, hogy tegnap olyan voltam, mint Jeanne, és ezen megpróbálok majd változtatni. Amíg nem tudom leküzdeni a saját arroganciám, nem leszek képes arra, hogy másokat a saját valójukban lássak.
Kurousagi meghatottan húzódott közelebb társához. Egy pillanatig mindenki csendben várta, hogy valaki tovább mozdítsa a beszélgetést. Végül Nightyngale törte meg a csendet.
- Esetleg érdekel titeket, hogy mit tervezek holnapra? Elég húzós lesz, sokkal intenzívebb, mint a mai nap. - vette fel a nő, végigmérve a fáradt tekinteteket.
- Ennél is intenzívebb? - fordult vissza régi önmagába a rókalány. Nightyngale bólintott.
- Reggel a lakrimák szerkezetét fogjuk tanulmányozni, utána Alerion megosztja velünk a sebességmágia csodáit. A nap lezárásaként pedig Eclair fog elsősegélynyújtási ismereteket tanítani nektek.
- Humm, ez izgalmasan hangzik. - jegyezte meg Atalanta. - A sebességmágia kifejezetten jól illeszkedne a jelenlegi fegyvermágiámhoz.
- Én már így is gyors vagyok. - jegyezte meg Kurousagi. - Engem egyikőtök sem tud megelőzni.
- Ez igaz, de kell valaki, aki ösztönöz minket arra, hogy egyre gyorsabbak legyünk.
- Csak várd ki a végét, Usa! - öklözött a tenyerébe Alerion. - Most rá fogok állni a sebességmágiára, és egy év múlva téged is meg foglak előzni!
- Rendben. 10.000 gyémántban fogadok, hogy egy év múlva ilyenkor sem fogsz legyőzni! - kapott az alkalmon Kurousagi.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy az milyen rengeteg pénz?! - sikkantott Eclair, majd a lapátfülekhez húzódva súgott valamit a holdnyúlnak.
- 10.000 gyémánt nekem aprópénz. A családi birtokaim 10%-át ajánl… - a férfi elhallgatott és felháborodottan pislogott Atalantára. A nő lesújtó tekintete megtette hatását, és a férfi visszakozott. - Legyen 10.000… El sem hiszel, hogy nem bízol meg bennem, Atalanta…
- Majd holnap megérted. - dőlt hátra kényelmesen a fegyvermágus. Kurousagi pimaszul vigyorgott a férfira, aki nem sokáig bírta a határozott tekintete, és inkább visszavonult, hogy a rúnák felírását gyakorolgassa…
A levesek csendben rotyogtak a tűzhelyen, s a társaság már alig várta, hogy magába tömhesse a tápláló vacsorát.

- Ez a fajta csiszolási mód a Mágus Tanácsra jellemző. - mutatott fel egy lakrimát Nightyngale. - Nagyon szofisztikált, de túlságosan is a külsőségekre fókuszál. Az általuk kiállított kristályok nem minden esetben a legcélravezetőbbek. Megesik, hogy lassabban töltődnek vissza, főleg hogyha már hosszabb ideje használjuk. Sokszor tervezik az eszközök elavulását, hogy nagyobb profitot termeljenek.
- Azért ezt nem hiszem… - próbált ellenkezni Alerion, megvédve a szervezetet, aminek ő is tagja volt. - A lakrimakristály nem kifogyhatatlan nyersanyag…
- De újrahasznosítható. A Tanácsnak megvan a saját módszere arra, hogy új funkciót adjon az elhasználódott, kimerült kristályoknak. Töredék áron visszavásárolják az elhasznált lakrimákat, és újra piacra dobják őket. A felhasználók nagy része persze ezzel nincs tisztában…
- Ez azért elég lehangoló. - jegyezte meg a rúnalovag. - Ha ezt az emberek tudnák…
- Igen, ezért van Nightyngale örökéletű lakrimája a terítéken. Az egyik legnagyobb megrendelőm az Akadémia. Többnyire amit saját embereiknek adnak, azok magasabb minőségűek. Nem engedhetik meg maguknak, hogy egy hibás termékkel veszélyeztessék a szolgálatot teljesítő rúnalovagok életét.
- Tehát akkor ők kereskednek a saját silány termékeikkel, míg amiket az embereik használnak, azokat többnyire magánvállalkozóktól, és más vállalatoktól szerzik meg? - foglalta össze meglepetten Kurousagi. Nightyngale vállat vont, és megbiccentette a fejét, mintha csak azt mondaná, hogy “ez van”.
- Ha nem probléma, haladnék az anyaggal. Rengeteg típust kell még megismernetek. - zárta rövidre a témát Nightyngale, majd öt lakrimát vette elő a zsákjából, melyek csak kis mértékben különböztek egymástól. - A robbanó lakrimák különlegessége, hogy színtiszta mágikus erő van bennük összesűrítve, mely a becsapódáskor hangrobbanást idéz elő. Különdöző méretekben található, melyeknek a specifikációit a lakrima tableteiteken láthatjátok. Megjegyezném, hogy ennek teljes tartalmát én állítottam össze. Majd adjatok róla visszajelzéseket, ugyanis szeretném a gyűjteményt piacra dobni. Valami olyasmi elnevezésre gondoltam, hogy Útmutató a modern lakrimák világához, vagy Lakrimadex… Mindegy, szóval tudom, hogy már mindannyian láttatok lakrimát, de egy harci helyzetben nem árt, hogyha egy pillanat alatt fel tudjátok ismerni, hogy pontosan mivel álltok szemben. A csiszolás a legjellegzetesebb karakterisztikája egy kristálynak, de nagyobb távolságból elég nehéz tüzetesen szemügyre venni egy ilyen apró tárgyat. Ami azonban jellemző, hogy a színek alapján is megállapítható néhány igen fontos dolog. Például, hogy milyen mágia ághoz, vagy csoporthoz kapcsolódik a benne rejlő varázslat. Az egyes árnyalatokban rejlik az ördög, nem elég, ha valamire azt mondjuk, hogy kék, mert az rejthet víz mágiát, vihar mágiát, tér mágiát, de még csillagmágiát is. De kezdjük a nagy csoportok meghatározásánál… Az ABC szerinti első csoport, és a kedvencem… alakváltás…
A délelőtt hamar véget ért. Az előadáson érezni lehetett, hogy Nightyngale mennyire elhivatott volt szakmájával kapcsolatban, és az is sokat lendített a dolgokon, hogy a legtöbb fontos kategóriára be tudott mutatni példákat is, ezzel kicsit interaktívabbá téve a prezentációt. Eclair és Kurousagi előnyben voltak; ők már évek óta álltak Nightyngale mellett, segítve őt a lakrimák eladásában, és egyes lépések esetén az előállításukban is. Alerion, mint rúnalovag, némileg tisztában volt a kristályok adta lehetőségekkel, Atalanta pedig szinte itta magába az új információt. A koncepció nem volt számára ismeretlen, ám a modern világ rengeteg lehetőséget tartogatott a mágikus kristályok kihasználására, és már azon agyalt, hogy ezt miképp hasznosíthatná arra, hogy elkészítse álmai fegyverét.

Három nő állt Alerionnal szemben. Újra meg újra végig futtatta rajtuk a tekintetét, de valamiért úgy érezte, nincs minden rendben. Fél perc töprengő keresgélés után rájött, hogy miért érez zavart az erőben.
- Hol van Eclair? - kérdezte gyanakodva.
- Kikönyörögte, hogy inkább rúnázhasson. Bár kétlem, hogy tényleg azzal foglalkozik… - válaszolt Nightyngale. Nem tudhatta, de tévedett. Eclair abban reménykedett, hogy rúnamágusként, a különböző felírások segítségével borsot törhet Jeanne orra alá. Persze ezt az okot inkább megtartotta magának…
- Oké, akkor hát… A sebesség mágia egyik alapvető tétele, hogy meg kell védened magad, és a környezeted a saját sebességed hatásaitól. Ahogy egyre gyorsul a test, madad előtt torlódik a levegő, mely alapállapotban a helyén maradt volna. Ez kis sebességnél még nem számottevő, ti nem fogjátok még érzékelni, hiszen ahhoz rengeteg gyakorlás kell, hogy elérjétek a kritikus sebességet. Tehát, ez a védelmi burok a testedre, a ruhádra, a kezedben tartott fegyverre kiterjeszthető, és azt segíti, hogy ez a feltorlódás nem jöjjön létre. Elvezeti a levegőt a sebességmágus mögé. Ha hirtelen hangsebességre gyorsulsz, akkor persze egy kisebb robbanást idézel elő, de ez is még a jövő zenéje. Nah, akkor itt ez a láthatatlan buborék. Megvédelmez mindentől, ami a saját sebességed következtében sérülést okozna. A szemed sem szárad ki, ha túl gyorsan mész. Figyeljetek!
A férfi egy pillanatra lehunyta a szemét, és megidézte testére a halovány, sötétzöld aurát. Mindössze egy pillanatig látszott az izzás, de továbbra is jelen volt körülötte. Az idézőpecsét, mely fölötte ragyogott ugyanabban a színben, most valahogy másnak tűnt Atalantának. Hamar rájött, hogy azért, mert felismert belőle néhány jelet.
- Ember… szél… és… gömb? - motyogta, rámutatva a jelekre.
- Ebben az értelmezésben inkább burok. - javította ki Nightyngale mosolyogva. - Aztán ott van a nyomás is, mely a levegőből eredeztethető. Ugye, hogy mennyivel könnyebb megérteni a varázslatok működését, ha az ember érti a jeleket, melyek előidézésükhöz vannak kötve?
- Uuuu. Olyan kár, hogy nem tanulhatok más mágiát. A hodnyulak varázslatai annyira különböznek az emberétől. Az erőnk forrása is teljesen más… Pedig annyi izgalmas dolgot tudtok ti csinálni! - nyafogott Kurousagi. Így, hogy Eclair nem volt mellette, ő is megengedte magának a gyerekes viselkedést. Nightyngale nem bánta, mert ilyenkor találta a legaranyosabbnak a holdnyúlt. Talán kivételezett, de az ő kapcsolatuk azért mégis más volt…
- Így is gyors vagy, nem azt mondtad? - csípkedte őt Alerion - Mutasd, mit tudsz, nyuszika.
Kurousagi haja rózsaszínen felragyogott, ahogy a megfelelő pozícióba helyezkedett. Nem tűrte a provokációt. Szabad szemmel szinte követhetetlen tempóban lőtte ki magát, körbefutva a tisztást, s néhány másodperc múlva már a kiindulópontjánál állt, karjait összekulcsolva, büszkén stírölve a rúnalovagot.
- Ha jól rémlik, kétszáz év gyakorlás áll mögötted… - motyogta a férfi sértődötten, majd visszafordult tanítványaihoz. - Na, próbáljátok meg magatok körül elképzelni ezt az erőteret. Jah, és kezdjetek el körbe körbe futni.
Nightyngale nem tudta eldönteni, hogy a férfi miért vigyorog, de sejtette, hogy azért, mert élvezetét lelte az emberek kínzásában.
Ahogy a nő elindult, érezte, ahogy a hűvös szél csípkedte az arcát. Atalanta mögötte kocogott, Kurousagi pedig könnyeden ugrálva vezette a sort. A rúnalovag most nem csatlakozott hozzájuk, inkább csak instruktálta őket.
- Oké, most sprinteljetek egy kört, és érezzétek, ahogy az arcotokba csap a levegő. - kis szünetet tartott, míg a lányok teljesítették kérését. - Most lassítsatok, koncentráljatok a varázslat megidézésére. Próbálkozzatok! - Újabb szünet, újabb kör. - Sprint és idézés. Ha nem érzitek a szembe csapó szelet, akkor sikerrel jártatok!
Még nem érezték. De a fáradtság kezdett érezhetővé válni. A fizikai és mentális megterhelés kombinációja nem könnyítette meg a dolgukat.
- Sprint! - utasította a férfi őket. - Idézés. - folytatta nemsokára. - Egyszerre! - Parancsolta. A továbbiakban már csak e három parancsszó hangzott el, no meg persze némi lelkesítés, és kedveskedés, ami legtöbbször Atalantának szólt. A rúnalovag húsz perc után engedélyezte az első rövid pihenőt. A szigorú oktatási stílust valószínűleg az Akadémián sajátította el, de néhány óra múlva megtette a hatását. Atalanta és Nightyngale végre elsajátította a gyorsító mágia alapját.
- Akkor most fussunk vissza a faházba, mindenki a gyorsító mágia védőburkát maga köré vonva! - adta ki az utasítást Alerion, és válaszra sem várva megindult a szálláshelyük irányába.

Eclair egész délután gyakorolt, s tudta, már készen áll arra, hogy rúnamágia ismereteit elmélyítse. Már annyi ötlete volt arra, hogy miképpen készítse ki Jeanne-t. Lelke szinte repesett az örömtől. Annál idegesítőbb volt, mikor visszaértek a többiek, és neki kellett előadást tartani az emberi test működéséről, felépítéséről és ellátásáról. Még neki is viszonylag friss volt ez a fajta tudás, és nem volt felkészülve arra, hogy ezt strukturáltan továbbadja valakinek. De meg kellett tennie. Nightyngale elvégezte saját feladatát, Alerion, és Atalanta is új ismereteket adtak át társaiknak, Kurousagi pedig már felkészült arra, hogy végigvezesse a többieket a Griff kastély botanikus kertjének részlegein a következő hétvégén.
Most rajta volt a világ szeme. Társai fáradtan tértek vissza, látszott rajtuk, hogy Alerion jól megdolgoztatta őket. Egy rövid uzsonnaszünet után azonban, magára öltve legérettebb tekintetét, nekilátott a számára kiszabott feladat prezentálásának.
- Az emberi test felépítése, s annak megismerése mindenkinek más célt szolgál. Míg az orvosok életet kívánnak menteni vele, addig a bérgyilkosok azokat a területeket keresik, melyeknek kihasználásával a leghatékonyabb és leggyorsabb módon végezhetnek célpontjukkal. - kezdte némileg túlságosan is komoly hangvételben. - Nekünk azonban az lesz most az alapvető célunk, hogy a test megismerése által eljussunk odáig, hogy a kritikus helyzetekben a megfelelő módon reagáljuk le az eseményeket, elkerüljük, hogy a másikban nagyobb kárt tegyünk, és lehetőleg segítsük felépülését a harctéri ellátás alapvető tételeit követve.
Nightyngale, aki a többiektől kicsit távolabb húzódott, elégedetten bólogatott. Eddig tetszett neki a rókalány bevezetője. Ám az igazi teszt még csak most vette kezdetét. Vajon Eclair emlékezett az összes emberi csont, porc, ízület, izom, szerv és testrész nevére?
- Kezdjük is az emberi csontváz megismerésével. - csapott bele a levesbe, korábbi komolyságát megtartva. - És a gerinccel, mely sajnos nem mindenkinek adatott meg.
És itt volt ő, Eclair. Az alakváltó nem csalódott. Az lett volna a legszomorúbb, ha a rókalány nem viszi bele a saját egyéniségét az előadásba. A diákok halkan felszisszentek az elfojtott nevetéstől. A hanjuu immáron sokkal könnyedebben, és bátrabban folytatta mondandóját…

Hosszú hétvége volt, ezt egyikük sem tagata. A fárasztó testmozgás és az intenzív elméleti tudás feldolgozás, és leülepedése még eltartott egy darabig, de a mágusok jó úton haladtak afelé, hogy megértsék a varázsvilág működését. Nightyngale úgy érezte, hogy az együtt elkölött étkezések és a közös tanulás mindenkinek a hasznára volt. Csak azt sajnálta, hogy kedves háziállata, Starwing most nem tudott hozzájuk csatlakozni, mert éppen a tavaszi nagytakarítás sűrűjében volt, és becsületessége nem engedte, hogy félbehagyja munkáját.

Még egy hét sem telt el a csapatépítő óta, de a kastélyban érezhető volt a nyugalom. Úgy tűnt, mintha Eclair is csendesebb lett volna, és már napok óta nem került összetűzésbe Jeanne-al, bár ez lehet, hogy annak volt betudható, hogy minden idejét a rúnamágia és a Jutsu Shiki tanulmányozásával töltötte. Az alakváltó nem gondolta volna, hogy ilyen nagy érdeklődést fog mutatni az ősi jelek iránt, miután oly nehéz volt rávenni, hogy egyáltalán neki kezdjen a legalapabb olvasmányoknak e témában. Közben azt is észrevette, hogy Atalanta minden reggel futással kezdi napját. A nő komolyan gondolta, hogy sok előnye származhat ebből a mágiaágból fegyvermágusként. Kurousagi a bemutatójára készült, pedig úgy ismerte a botanikus kertet, mint a saját tenyerét. Nem akart kimaradni abból az örömből, hogy megossza ismereteit barátaival. Ami Aleriont illette, őrá még több tanulás várt, ám ezúttal az Akadémia keretein belül. Hírszerzési kiképzése folyamatos jelenlétet igényelt, így ő kedvesét hátrahagyva Erában töltötte mindennapjait.

Nightyngale gondolatban feljegyezte magának tapasztalatait, és elégedetten dőlt hátra a szalon egy kényelmes foteljében, mágikus noteszét az asztalra dobva. Ha valaki a csapatából arra járt volna, a kusza jegyzetek közül kiolvashatta volna, mi várt rájuk.