Jeanne a különc rúnalovag

Felszerelés:
- Egy kereszt markolatú, rúnaacélból kovácsolt egykezes kard, amelybe két varázslakrima került beépítésre. A Prominence Typhoon a penge aljára, míg a Defense Seal a markolatgombba.

Spoiler:

- 200 robbanó lakrima

Spoiler:

Kezdő mágiái:

Név: Telepathy / Telepátia /
Szint: 1
Leírás:  A mágus számára lehetővé teszi  a mágia, hogy szint*5 emberrel telepatikus kapcsolatot alakítson ki. Ő maga nyitja meg a csatornát és, amíg ez fenn áll, a kapcsolat tagjai mind hallják egymást. Mivel koncentrációt igényel, harcközben nem igazán jut idő a kapcsolat fenntartására. A hatótáv szint*1 km.

Név: Battle Telepathy / Harci Telepátia /
Szint: 1
Leírás: A mágus számára elérhetővé válik, hogy kevesebb koncentrációval is fenn tartsa a kapcsolatot. Így harc közben is képes fenntartani a kialakított telepatikus kapcsolatot, vagy akár újat is alkothat.

Név: Voice / Hang /
Szint: 1
Leírás: Jeanne képessé válik megnyugtatni kiszemeltje elméjét, vagy enyhíteni annak mentális fáradtságán. Kimerítő technika, hisz ha például egy fáradt emberen használja, aki utána úgy érzi magát, mintha 10 órát pihent volna, akkor az a 10 órányi ébrenlét a lány elméjére fog ránehezedni. (Ez az arány szintenként valamelyest redukálódik, "mérföldkövekkel" jelezve 5-ös szinten feleződik, 10-esen negyedelődik; az átmeneti szintek ebből számítandóak.)  

Név: Thought Projection / Gondolati Kivetítés /
Szint: 1
Leírás: A használó egy holografikus képet hoz létre saját magáról. A képet csak a Mágus Tanács előre elhelyezett mágikus pecsétjeibe lehet vetíteni. Ezek minden szervezeti főépületben megtalálhatók, így bármelyikkel könnyedén fel lehet venni a kapcsolatot.

Pályázat:


A csoport jókedvűen, könnyed beszélgetésekbe elegyedve haladt a hegyi ösvényen, mintha nem is első, éles gyakorlatukra igyekeznének tagjai.
A hangulatot persze a felügyelőjük személye is nagyban befolyásolta, hisz Friedrich-sensei mindig is tanulóbarát viselkedéséről volt közismert, és népszerű a akadémisták közt.
Jeanne ugyanakkor izgult is, hiszen bizonyítani akart. Igaz, csak néhány, alacsony szintű teremtménnyel kellet megküzdeniük, amelyeket mágiával alkottak erre a célra, számára mégis ez volt az első, igazi esély, hogy megmutassa tehetségét a társainak.
Végtére is, az ő mágiája nem az a fajta volt, mely túl hatásos volna az Akadémián használt gyakorlóbábúk ellen. Mindazonáltal, ha már olyan ellenfelekkel néznek szembe, akik gondolkodnak – még ha csak mesterséges befolyásra is – a helyzet egészen más. Szétzilálhatja szánalmas, gyenge minőségű információ feldolgozó központjaikat, a többiek pedig takaríthatnak… És mindenki őt fogja csodálni!
- Nagyon jókedvűnek tűnsz, Jeanne. – Szólította meg barátnője, Elie.
Persze, a másik lánynak mindig is jól ment a sora… Hiába voltak sajátjánál gyengébb eredményei valamennyi teszten, a zárt tereken folytatott gyakorlatok alatt könnyen a figyelem középpontjává vált látványos tűzmágiáival. Kedvelte az őszinte vöröskét, ám ezúttal nem szabadott hagynia, hogy beárnyékolja…
- Miért ne lennék az? Végül is, bármilyen előre megszervezett az egész, ez az első küldetésünk. – Lendítette meg szőke frizurájának egy részét. – Az idő is szép, a hegyi levegő tiszta, és még Friedrich-samát is megkaptuk felügyelőnek. Nehéz ennél jobb körülményeket elképzelni.
- Aztán nehogy a nagy lelkesedésedben butaságot csinálj. Volt már rá példa korábban, hogy egyesek komolyan megsérültek ezen a gyakorlaton. – Figyelmeztette a tűzmágus.
- Ilyesmi aligha fordulhatna velünk elő. – Felelte Jeanne magabiztos mosollyal.
- Még szép, hisz én is azért vagyok itt, hogy megvédjelek titeket. – Lassított le melléjük Zane, az osztály legtehetségesebb mágusa. Bár valamilyen szinten mindig is tetszett a lánynak, az azért zavarta, hogy büszkesége a sajátjával vetekedett.
- Én inkább Friedrich-samában bíznék, ha valami balul ütne ki… - Heccelte vigyorogva Elie.
- Kíváncsi vagyok, hogy majd öt év múlva is ezt mondod…  - A fiú szavai azonban hirtelen elakadtak, ahogy felügyelőjük „Megálljt!” ordított a menetoszlop elejéről.
A hátul lévők nem igazán értették, mi történt, ám ahogy a szőke lány kissé tovább ment a hegyi ösvényen, már ő is láthatta a fennakadás kiváltóját… S rögvest megfagyott a vér az ereiben.
Egy groteszk, majd ötembernyi magas teremtmény nézett ki rájuk a közeli barlang szájából, szemei helyén éjsötét ürességgel, amelyet egy maszk keretezett.
Izmos teste meglepően emberi volt, ám teljesen szürke, a hamu hatását keltő réteg fedte, s lapockáiból apró, tollas szárnyak álltak ki. A rémisztő, teljesen valószínűtlen külsőre pedig csak rátett az az émelyítő kisugárzás, amely a szörnyetegből áradt. Nem, ez biztos nem lehetett a gyakorlat része…
- Fried… Friedrich-sama? Mi ez? – Habogta remegve az egyik legelöl álló tanuló, ahogy a pokolfajzat kíváncsian közelebb lépett.
- Vissza! Azonnal! – Ordította felettesük. – Még sosem láttam ilyesmit… És, hogy ilyen közel legyen Erához… Futás innen! Majd én feltartom! Ne kelljen megismételnem magam!! – Még sosem látták ilyennek a középkorú férfit, de talán pont ezért is engedelmeskedtek neki olyan gyorsan.
Jeanne is menekülni akart, ám épphogy hátrafordult, már hallotta is, ahogy felügyelőjük mágiájához folyamodik.
- Ex – Quip: Evil Crusher Spear! – A nemes kisugárzású, gonoszság eltörlésére teremtett lándzsa aranyozott valójában öltött alakot tanítójuk karjaiban, aki különösebb habozás nélkül el is hajította azt.
A lény csak egy helyben állva nézte, ahogy a fegyver ragyogó körvonalai egyre csak közelednek hozzá, majd rémisztő maszkjával együtt teljesen eltörlik a fejét.
A csoport tagjai szinte mind megálltak, s csodálkozva figyelték, miképp esik össze a megcsonkított torzó… Azt leszámítva, hogy az nem esett össze.
Nyaka helyén a puszta ürességgel ugrott Friedrich-sama elé, majd a pillanat egy töredéke alatt mellkasába mélyítette hosszúkás karját… Felügyelőjük vért hányt, majd szétszakadt, akár egy rongybaba.
Jeanne–t megbabonázta a rémület. A helyzet valószínűtlensége, a pokolbéli teremtmény kisugárzása, tanítójuk halála… Egy is elég lett volna ezek közül számára ahhoz, hogy remegve térdre kényszerítse.
- Nem tudunk elfutni előle! Formációba! Védekezzetek! – Kiáltotta el magát Zane. Akkor először nem bosszantotta határozott magabiztossága a lányt. Megigézte őt a bátorságával, s azzal, hogy egy ilyen helyzetben képes még reálisan gondolkodni.
Segíteni akart neki, bármennyire is félt… Igen, hiszen végül is azért jött ide. Hogy megmutassa a többieknek is, mire képes.
Minden akaraterejét összeszedve a fej nélküli borzalomra nézett, majd kiterjesztette rá mágiáját. Az elméje után kezdett kutatni, ám nem találta… A fejrész csak dekoráció volt, erre hamar rájött.
Valahol a mellkasának a közepén, ott volt a központja…
- A… valahol egy… - Gyenge, s érthetetlenül halk szavak hagyták el a torkát, ahogy meg akart szólalni.
Képtelen volt több erőt venni magán, a rémálom pedig folytatódott.
Hiába készültek fel társai, a démonfajzat úgy vágta át magát soraik közt, mintha egy kisgyerek szórakozna játékkatonákkal. Végtagok, testrészek, megcsonkított roncsok repkedtek szerteszét karjainak nyomán, egyszerűen széttörte azt, aki az útjába került.
A mágiák mit sem értek ellene, elemi támadások, arkán lövedékek, s acélcsapások egyaránt hatástalannak bizonyultak… Hiába sebezték meg, a lény egyszerűen figyelmen kívül hagyta sérüléseit.
A halál örömtáncot járt az akadémisták közt, mire Zane is rohamot indított saját, kétkezes pallosával.
Jeanne nem értette, miképp lehet képes hasonlóra… A fiú csak rohant, ordított, majd… A feje labdaként pattant a levegőbe, egy pillanatra eltakarva a Nap sugarait.
A rémálmok szülötte egyszerűen csak lefejezte őt.
A szőke lány már csak arra várt, hogy valaki felébressze végre… Hisz mindez biztos nem történhetett meg igazából. Valószínűleg csak rosszat evett, azért ilyen valóságos, de hamarosan vége lesz…
Ahogy a másvilági mészáros lassú léptekkel közeledni kezdett hozzá, már szinte várta, hogy megölje őt is… Akkor felkel, nemde?
Remegve, üveges szemekkel nézte végig, miként a lény megemeli ésszerűtlenül hosszú karját, majd…
- JEAAAANNEEEE! – A vízióját pedig Elie háta töltötte ki, majd a sötétség.
Pár pillanatra elájult, ahogy a hegy oldalának ütközött… Mellette a barátnője feküdt, összetörve, akár a többiek.
Ő szenvedte el a csapás igazi erejét.
Mindez már alig jutott el hozzá… Addigra ténylegesen nem érezte a testét. Valószínűleg csak erősen beverte magát több ponton, ám az akaratereje már rég megsemmisült.
Vér csurgott le az ajkairól… Nem értette. Ha ez egy álom, miért nem ébredt már fel végre?
Vagy tényleg… Tényleg megtörténik? Friedrich-sensei, Zane, a társai… Elie… De miért?
A démon kisvártatva ismét csak eltakarta előle a napsugarakat, ahogy fejetlen alakjával elé lépdelt. Ujjait ököllé szorította, majd elindította ütését, hogy összezúzza a lány koponyáját… Minden elsötétült.


Jeanne ordítva, a takaróját szorongatva ébredt ágyában.
Zihált, s csurom verejték volt, ágyneműjével együtt…
- Szi… Szia… - Köszöntötte félénken egy hang.
Biztos a szobatársa lehet az, Elie, és… Nem, a szavak alulról jöttek.
Ahogy lenézett maga mellé, egy viszonylag apró testű, fekete kutyaféleséget pillantott meg, testén vörös és fehér szimbólumokkal.
Az ágy pedig… nem az övé volt. Akárcsak a szoba sem.
- Örülök, hogy felébredtél… A nevem Ka-
- Nem… ugye nem… - Lehelte maga elé, szinte önkívületi állapotban.
Érezte magán a kötéseket. Vaskos ujjakként szorongatták a bőrét.
- Nyugodj meg, kérlek! – Szakította félbe a kisállat. – Mindent elmagyarázok, csak ne ess kétségbe, vagy ilyesmi… Mondd el először, hogy mi a neved mondjuk.
- Je… Jeanne… - Szinte csak suttogni volt képes. – Tényleg… megtörtént? De miért… és hogyan kerültem…
- Nos, megmentettünk az utolsó pillanatban… Vagyis inkább csak a társam. Látnod kellett volna! Kinyújtott karral fogta fel annak a dögnek az ütését, és még a föld is beleremegett a lökéshullámba, ami azt követte! – Kezdett körözni a kutyaféleség, mintha egyre izgatottabbá vált volna. – Aztán felrúgta a levegőbe a rohadékot, majd utána ugrott, visszarúgta a földbe, és az a becsapódás… Húúú, mekkorát zúgott! Utána egy tök menő technikát használt, valami sötét lándzsát dobott az átkozottra, és a fekete sugarak úgy felzabálták a testét, hogy abból… - A lány számára összemosódtak a további szavak.
Miért? Miért viselkedik így?
Hiszen mindenki meghalt rajta kívül… Igaz volt… Visítani akart… és visított is!
Ordított, rángatózni kezdett, az ágyat püfölte, s érezte, ahogy könnyei esőcseppenként hullnak saját testére.
Mindenki más meghalt! És egyedül csak ő volt tehetetlen, pont, aki bizonyítani akart… Végül ő lett a legszánalmasabb, az egyetlen, aki remegve, egy helyben térdelve nézte végig, ahogy mindenkit lemészárolnak!
Rövidesen valaki lefogta, olyan érzést keltve, mintha egy mozdíthatatlan acéloszlop nehezedett volna testére… Sűrű, émelyítő folyadék íze töltötte ki szájüregét, s minden elsötétült… Ismét.


- Bocsi, azt hiszem… Máshogy kellett volna viselkednem vele. – Sütötte le szemeit a farkaskölyök, miután már biztos volt benne, hogy a lány mélyen alszik.
- Nincs túl sok tapasztalatod még az ilyesmiben. – Vont vállat a sárkányölő, azzal a közönyösséggel, amelyet Karna már megszokott tőle. – De azért ha legközelebb felébred. korábban csatlakozom majd hozzátok.
- És amúgy… Biztos vagy benne, hogy velünk marad? Mármint, akkor lenne egy barátom, aminek örülnék, de végül is neki is van otthona, ahová vissza kell térnie…
- Ne aggódj. Meg fogom győzni. Azok után, amiket átélt, könnyű dolgom lesz. – S azzal a fiatal férfi kisétált a szobából, újfent magára hagyva a lángfarkast eszméletlen vendégükkel.

A "Démon"

Spoiler: