Kes Kontráz - Raven

Név: Raven (Réven)
Faj: Holló
Nem: Tojó
Jellem: Még nincs
Állapot: Tojás

Az utam egy havas kietlen tájon vitt keresztül ahol hideg szél szaladt össze vissza. A hőmérséklet jóval nulla alatt volt mikor a nap első sugarait szétszórta a tájon. Nyugodtan haladtam mind addig, míg egy hatalmas fához nem értem. A fa mögül egy férfi ugrott elő, akit három másik követett szinte a hó alól bukkantak fel. A megjelenésük meglepett mivel váratlanul ért.
- Ide az összes pénzt és értéket! – Kiáltotta el magát az, aki a fa takarásából jött elő.
Nem törődtem vele a pillanatnyi meg állás épp elég volt a mit a feltűnéssel okozott, épp elég figyelemnek számított nálam. Megpróbáltam tovább haladni de ekkor a másik három körbezárt és a kardjaikat vették elő.
- Mi az nem hallottad vagy süket vagy? Ide az összes pénzel és értékkel! – Kiabálta a férfi.
- Útban vagytok, távozzatok! – Szólítottam fel őket rideg tárgyilagossággal.
- Mi az azt hiszed, csak úgy elmehetsz. Fiúk kapjátok el! –
Azzal a másik három nekem rontott, mint felbőszült vadak. Azonnal magamra alkottam a vaspáncélt, aminek erős mellvértje hárította a vágások. Meglepődtek ezen a támadók, biztos nem gondolták, hogy egy mágus lesz az, aki keresztezi az útjukat. Ellöktem magamtól a kardokat és aztán egy vasgolyót lőttem közvetlenül a gyomrába az egyiknek, aki összeesett, ezt követően azonnal a meg is ismételtem a másik kettő fel, akik szintén összeesztek. Nem haltak meg ezektől, a lövésektől de a földre kényszeríttette őket. Ami után meg adtam nekik a kegyelemlövést három újabb vasgolyóval a fejükbe, ami véget vetett az életüknek. Akinek olyan nagy volt a hangja most megdermedve állt és remegett a félelemtől. Nem akarta elhinni hogy mi történt egy pillanat alatt. Nem tétováztam fejbe lőttem és ezzel le is zártam az ügyet, aztán tovább indultam. A hullákat otthagytam, hogy a hó had fedje el őket a tiszta fehér képpel. Ahogy távolodtam tőlük varjak károgása hallatszott, mintha jelezték volna, hogy köszönik az eledelt.
A nap már delelőre járt, amikor elértem egy települést, aminek nem néztem a nevét, mivel nem érdekelt. Csendesen bolyongtam az utcákon, mind addig, míg egy állatkereskedés elé nem értem. Ott egy különös kép fogadott. Egy nőt és egy farkast ábrázolt alá pedig az volt írva „Mindenkinek szüksége van egy társra.” Ez meg fogott és gondolkodásra sarkalt. Ahogy ott álltam és merengtem nézve a képet.
- Talán tetszik a kép? – Kérdezte egy fehér bundás farkas, aki épp akkor jött ki a boltból. – Ha igen akkor elmondhatom, hogy mit ábrázol. –
- Nem kell. Tudom, mit jelképez. – Mondtam miközben az állatra, néztem. Az amit jelentett a kép nem volt más mint a hűség ami a régi történetekben felbukkant.
- Értem. Elnézést a zavarásért. Csak megszoktam, hogy akik ide jönnek kis állatott venni, azok nem értik miért van kinn az a kép. – Mutatott a fejével a képre.
- Pedig pont találó. Már ha érted a lényegét. –
- Igen. Épp ezért van kinn. Amúgy ön mi járatban? Talán nem egy kis kedvencet akar venni? – Kérdezte meg nyugodtan és cseppet sem tolakodóan a bundás jószág.
- Nem. Nincs rá szükségem. – Hangzott tőlem az egyszerű válasz és aztán tovább indultam. Bár nekem, aki mindent egyedül csinál, nem lenne értelme. Mivel csak útban lenne meg vigyázni, kellene rá. Bár ha elég erős akár még segítség is lehet vagy kitudja. Talán ha megtanulna varázsolni, akkor lenne haszna. Bár igaz hogy vannak mágusok, akik állatokat vesznek maguk mellé aztán mágiát, tanítanak nekik és familiárist csinálnak belőlük. Aztán az oldalukon küzdenek, mint társak, akik a gazdájukat segítik. Hm talán meg érné egyet tartani. De akkor, ha már választanék milyet, érné meg. Talán egy farkast, aki hűséges vagy hasonló mivel a megbízhatóság fontos. Ahogy töprengtem a sok gondolkodástól megfájdult a fejem. Éppen ezért körbenéztem, hátha van valahol egy nyugodt hely. A fejfájás pont egy kávézó előtt kapott el így nem kellet keresgélnem. Bementem és rendeltem magamnak egy jó erős teát. Leültem és lassan iszogattam az italom. Amitől megnyugodott az agyamban az összes idegszál. Újra elkezdtem gondolkodni a társ dolgon. Latolgattam, hogy mire lehetne jó de, nem nagyon tudtam mire jutni. Mivel az a tea elfogyott, amit rendeltem felálltam és fizetés után távoztam. Kilépve az utcára elindultam visszafelé arra amerről jöttem. Amikor az állatkereskedésnél jártam egy férfi rohant velem szemben kezébe egy zsákkal. Nem tudtam, hogy mi történt, de amikor nem is érdekelt. Egészen addig, míg a farkas közbe nem avatkozott. Gyorsan mozgott mintha nem is egyedül lett volna. Körbe-körberohant a férfin és a gyors támadásaival a földre teperte a fickót. Ezen, látvány megmutatta, hogy van értelme egy ilyen állat társnak. Bár talán még meglátom mi lesz ezen a téren. Azzal indultam is tovább mivel már minden rendben volt. Már ami a körülöttem zajló dolgokra vonatkozott. Ami csak elősegítette a távozásom a neve nincs városból ahová a véletlen vitt. Kisétáltam a kapun a fejemben kavargó kérdéssekkel, amelyek talán változást hozhattak az életembe. Nem tudtam dűlőre jutni, a legyen, ne legyen dilemma felett. Vagy ha mégis legyen, akkor milyen legyen. Ezen gondolatok társaságában haladtam az utamon, ami egy erdőbe vitt. Ahol már várt rám egy bandita, aki a fák takarásából lépett elő kezében egy dupla csövű lefűrészelt puska volt.
- Fel a kezekkel és meg ne mer moccanj vagy különben lelőlek! Add át szépen az értékeid és a pénzed, ha nem akarsz megdögleni! – Kiáltott rám a férfi. A megjelenése váratlanul és felkészületlenül ért engem. Álltam és néztem a támadóra, aki rám szegezte a fegyverét. Ezután elkezdtem felemelni a kezemet jelezve a szándékom. Azonban ahogy a tenyerem felé fordítottam azonnal kilőttem egy vasgolyót a fegyverére. Ami el is találta és lefelé kényszeríttette azt. Ezt követően megindultam felé, hogy elintézzem, ám ő rám fogta a fegyverét újra, ám ekkor már én voltam az aki kezdeményezett. Felütöttem a fegyverét és egy hatalmasat vágtam a gyomrába a másik kezemmel. Mire a szerencsétlen elsütötte a fegyverét. Ezt követően ellöktem magamtól és belelőttem egy újabb golyót, ami végzett vele. A hóban elterült a hulla, amikor is tompa puffanásra lettem figyelmes. A bandita lövése leszedett egy madár fészket és az zuhant a hóba. Odamentem és megnéztem hogy mi is az pontosan. Akkor láttam meg a fészek mellet két fekete madár feküdt az egyik már halott volt a másik, meg éppen akkor kezdte kilehelni a lelkét. A fészekben két összetört tojás volt és egy, ami még épségben volt. Néztem, ahogy a madár utolsó erejével a fészkéhez próbált jutni, míg nem végleg mozdulatlanná vált. Néztem a megmaradt tojást, ami épségben hevert ott előttem. Erre egy fura ötlet jutott az eszemben. Talán pont ez a megoldás. Ha már itt van előttem a lehetőség, akkor miért ne. Azzal felvettem a tojást és óvatosan eltettem a táskámba, hogy ne sérüljön meg. Azzal tovább is indultam az új társammal a táskámban. Akinek a nevén gondolkoztam. Ami megnehezítette az volt, hogy nem tudtam milyen nemű lesz a kis állat. Csak annyi volt biztos, hogy egy holló lesz, aki kikel a tojásból. ~ Talán olyan név kéne neki, ami nem túl hivalkodó mégsem túl egyszerű. ~ Ezen gondolkodtam haladás közben, míg nem egy név bukkant elő a fejemből. Raven ami hollót, jelet. Talán nem épp a legszebb név de nem éppen egy utolsó név sem mivel már találkoztam olyannal, aki ezt a nevet viselte. Ezzel el is döntetett a neve a kis csöppségnek.