Nightyngale Abyss - csatlakozási pályázat

Mióta Nightyngale megismerte a démonok mágiáját, egy új világ tárult fel előtte. Megállás nélkül kereste a veszélyesebbnél veszélyesebb lehetőségeket arra, hogy tesztelje újdonsült erejét, mely szinte túlcsordult benne. Talán némi önelégültség töltötte el akkor, amikor kérdés nélkül elfogadta Shirotsume polgármesterének ajánlatát a Hakobe-hegység környékén ólálkodó fiatal Blizzardvern elpusztítására. A nő tudta, hogy a szörnyeteg pikkelyei igen sokat érnek, és mindenképp pénzt akart csinálni a kalandjából, hogy minél előbb hozzájuthasson olyan alapanyagokhoz, melyek tanulását és fejlődését szolgálják.
A démoni alakváltó azonban elszámolta magát. Az erő, melyet birtokolt, még viszonylag új volt, nem teljesen érezte át képességeinek korlátait, így felkészületlenül vetette bele magát a harcba. Arxyll tüze a fagyszörny ellen hatásosnak bizonyult, mobilitásában pedig Naito éjférge segítette. A teleportálás élménye eleinte megviselte a szervezetét, de kis távolságokon hamar beleszokott a dimenzióugrásokba. A blizzardvern hosszú harc után kimúlt, kisebb lavinát indítva meg a hegyoldalban. Nightyngale fáradtan dőlt össze a tetem mellett, ám előtte még körberakta magát néhány oltalmazó lakrimával, melyeket démon barátai adtak neki, hogy oltalmazzák kalandjai során. A hidegtől egy mágikus köpeny védelmezte, de sebeinek vérzését nem állította el, és varázserejének újratöltődésében sem segített semmit. A nő érezte, hogy a közelben nincsenek szörnyek, de nem tudhatta, hogy mennyi ideig nem fog eszméletéhez térni. Mintha a távolban mozgolódásra lett volna figyelmes, de már nem bírta tovább. Köpenyét szorosabbra húzva hullott a puha, hívogató, friss, hótakaróba…


Kellemes melegben, a nap simogatására ébredt. Egy impozánsan berendezett szobában találta magát, a legpuhább ágyban, melyben valaha is feküdt. Érezte, hogy sebei viszketnek, de tudta, hogy ez a gyógyulással járó folyamat. Varázsereje is visszatérőben volt, és az egész szobát belengte gyengéden az eternano.
- Valaki megtörte a démonok lakrimáit… - motyogott magában megilletődve Nightyngale, ám hosszú elmélkedésre nem volt ideje. Nyílt a szoba ajtaja, és egy gyönyörű, rózsaszín hajú, cselédruhás lány lépett be, kezében kancsóval, és négy darab teáscsészével. Kék szemei kifejezéstelenül meredtek a nőre. Nightyngale mágikus tekintete szivárványszínekben pompázott, miközben végigpásztázta a jövevényt, és az épületet.
- Hello? - üdvözölte a cselédet, miközben feljebb húzta magát az ágyban.
- Ó, máris felkeltél? Csak pár órával később számítottam rá.- mondta a nő, s bár meglepetését megfogalmazta, hanghordozásában ez egyáltalán nem volt érzékelhető. Lerakta a teáscsészéket, és kicsit igazgatta a függönyöket, látszott rajta, hogy nem különösebben érdekli őt Nightyngale jelenléte.
- Csillaglélek vagy? Látom, hogy teljesen eternanoból épül fel a tested.... - szólította meg a nő, hátha valamilyen beszélgetést kezdeményezhet. A szem mágia rengeteg hasznos trükkel ruházta őt fel, és a varázslátás is ezek közé tartozott.
- Ó.- a lány enyhén meglepetten pillantott Nightyngalere. - Ezt ritkán képesek ennyire könnyen megállapítani...
A csillaglélek azonban nem tudta mondanivalóját befejezni. Az ajtót szabályosan berúgta valaki, és fergetegként tört be a szobába.
- Mondtam, hogy a hóban kellett volna hagyni! - ordította a furcsa megjelenésű lány - Egyáltalán mióta vagy ilyen jótét lélek, hogy megmentesz másokat?
- Ez már nem a Grimoire Heart, Laura... - sóhajtotta, a mögötte besétáló fiatal férfi. - Nem vagyunk törvényes céh, de egy minimális emberséget mutathatunk néha... Na meg, ha kiderül, hogy probléma, bármikor megölhetjük.
A társasághoz még egy nő csatlakozott, de ő csak némán becsukta az ajtót maguk mögött, ügyet sem vetve a borzasztó természetű Laurára. Nightyngale közben reflexből védelmi pecsétet rajzolt maga köré,ám egyelőre nem fejezte be azt, bár hamar megállapította, hogy csak az egyik jövevény ellen lenne bármilyen esélye is. A férfi, és a csendes lány egyszerűen olyan erőt sugároztak magukból, mellyel még sosem találkozott, és azonnal megérezte, hogy újonnan szerezett hatalma még eltörpül a világ mágusainak ereje mellett.
- Nem akarok balhét... - mondta határozottan Nightyngale. Az érettebb férfi és nő az ágy mellé telepedtek a korábban odakészített székekre, míg Laura egy szekrénynek dőlve, igen mérges tekintettel szemlélte az eseményeket, és Nightyt.
- Nem fogunk bántani, ha nem adsz rá okot. - mondta nyugodtan mellette a nő, miközben a csillaglélek szorgosan töltögette, és ízesítgette a teákat.
- Mit kerestél a hegyekben? - kérdezte továbbra is a csendes, nyugodt lány.
- Óóóóh basszameg! - csapott a homlokára Nightyngale. Tudta, hogy valamit elfelejtett, és most már végre eszébe jutott, miért is indult útnak. - A Blizzardvern... Mondjátok, hogy a közelben van a teteme... kellenek azok a pikkelyek, tudjátok mennyit érnek? Iszonyatos pénzek kellenek a lakrima kutatáshoz...
- A tetemet elégettem, mert a közelbe vonzották volna a ragadozókat. - felelt a férfi egyhangúan - Ennek már másfél napja.
- Ugh... - nyögött fel csüggedten Nightyngale, és egy bekötözött sebet kezdett el piszkálni a karján. - Alábecsültem a bestiát.
- Szóval ezért kóvályogtál a környéken? Pikkelyek miatt? - kérdezte a Laura nevű igen agresszívan.
- Egy hozzám hasonló független mágusnak nem sok lehetősége van pénzt keresni. A vadászat hatékony módja a gyors vagyonszerzésnek, főleg hogy a Blizzardvern igen értékes a piacon. - válaszolt a lánynak kissé kioktató hangnemben. Mintha csak egy óvodáshoz beszélt volna. - Mellesleg Shirotsuméban panaszkodtak a fenyegetésre, és egy kisebb jutalmat is felajánlott a polgármester, ha viszek neki bizonyítékot arról, hogy elpusztítottam a szörnyeteget. A cuccaim közt megtalálhatjátok a szerződést a polgival, ha átkutattok.
- Hmmm.... Azt hittem Kao elintézte a MágusTanács hátteréből, hogy ne adjanak ki megbízásokat a Hakobe-hegység területére. - motyogott a férfi, de elég közel volt ahhoz, hogy Nighty is meghallja.
- Nem minden kisebb helyi megbízás megy át a Mágus-Tanács adminisztrációja alatt... A polgármester valószínűleg saját részről adta ki a felhívást. - magyarázott a nyugodt lelkű lány - Kis szívességet is tett nekünk, az a gyík egyre közelebb költözött a miénkhez....
- Még jó, hogy van itt egy sárkányölő, aki azt mondta, hogy "áh, könnyű falat, simán megölöm". - válaszolt vissza a férfi gúnyos éllel. - Profi munka.
- Nem unatkoztam még annyira, hogy rávegyem magam… - folytatódott a beszélgetés, mintha Nightyngale ott se lenne.
- Elnézést, hogy közbeszólok. A nevem egyébként Nightyngale, és érdekelne, hogy miért vagyok itt, hol van az itt... és ti kik vagytok? - vágott közbe Nightyngale, akinek időközben igencsak felkeltette az érdeklődését a sárkányölő szó említése.
- Még mindig a Hakobe-hegyekben vagy.... - kezdte a férfi. - A többi nem érdekes. Egy céhtársunk átvizsgálta az elméd, így tudjuk, hogy nem vagy sötét céh tagja... És minden egyebet is tudunk rólad. A korábbi kérdezősködés csak azért volt, hogy felmérjük, mennyire szeretsz hazudozni.
- Nem szokásom. - vonta meg a vállát az ágyban kényelmesen vakaródzó nő.
- És mivel nem vagy sötét céh tagja, elteleportálhatunk innen, ha felépülsz. - fejezte be a sárkányölő nő a mondandóját. - A többi nem érdekes.
- Értem, a többi nem érdekes. - húzta fel a szemöldökét Nightyngale - Úgy tudtam, a Hakobe-hegyen nincs semmilyen céh... De ha érdekelt titeket, hogy sötét céh tagja vagyok-e, akkor valószínűleg ti nem vagytok azok... Viszont mikor bejöttetek, azt mondtad, nem vagytok törvényes céh... A Grimoire Heart pedig úgy rémlik, nem a jófiúk közé tartozik. Szerintem ez igen érdekes. - foglalta össze tapasztalatait a nő, várva, hogy most milyen interakció kezdődik a valószínűleg romantikus viszonyban élő mágusok között.
- Nem érdekes, ugyanis törölni fogjuk az elméd.... - magyarázta a férfi - Nem szeretjük, ha mások bármit is tudnak rólunk. Csak amíg az erre alkalmas emberünk házon kívül van, élvezned kell a vendégszeretetünk.
- Mennyire jó ebben Rohandar? Reméljük csak az utolsó pár napod veszik oda... - elmélkedett tovább a férfi.
- Rohandar? Blacksteel? - kérdezett vissza Nightyngale. A név ismerősen csengett neki, és hamar összerakta magában az emlékfoszlányokat.
- Ez ilyen érdekes? - kérdezett vissza a mágus.
- Minek pofázol ennyit.... - fűzte hozzá a nő fáradtan.
- Oké, és mi lenne, ha mondjuk hazamennék szépen, és nem törölnétek az emlékeim? Biztos meg tudnánk egyezni egy kölcsönös együttműködésben… - próbálkozott Nightyngale. Rohandart logikus, értelmes embernek ismerte meg, reménykedett benne, hogy a barátai is azok.
- Vagy ez, vagy megölünk... - vigyorgott a szekrény mellől Laura.
- Vagy én öllek meg téged. - vonta meg a vállát Nighty. Sok veszítenivalója nem volt, tudta, hogy a másik nő egy pillanat alatt áttörné védelmét. A férfi is erősnek tűnt, és biztos volt benne, hogy ő a csillagmágus, aki a cselédet irányítja. - Őket kettejüket... ehh nem, az esélytelen.
- Megpróbálhatod... - vetette vissza Laura ridegen.
- Teát? - lépett elő a cseléd-csillaglélek, miközben felszolgálta az italokat a jelenlévőknek.
- Márpedig én ragaszkodom az emlékeimhez. Laura kedves, hagyd a felnőtteket beszélgetni. - provokálta tovább a lányt Nightyngale, miközben ő is kézhez kapta forró italát. - Köszönöm.
- Eennyi! - Laura dühöngve rugaszkodott el a szekrénytől. - Megölöm!
Nightyngale a pecsét utolsó szimbólumát is felrajzolta, és megidézte védelmi varázslatát maga köré egy háromszögben.
- Most komolyan, minek hoztatok ide, ha úgyis kinyírni akartok, vagy az emlékeimet törölni? Hagytatok volna ott a hóban, a lakrimáim megvédtek volna a legtöbb hegyi lénytől, amíg pihenek. Nektek jönni kellett, és megtörni az erejét. És így jutalmam sem lesz. - kelt ki magából bosszúsan a nő. Elege volt már az egész huzavonából, de leginkább az idegbeteg kislányból. A férfi megállította ugyan Laura rohamát, de látszott, hogy bármikor elpattanhat az agya újra.
- Nyugodj meg. Még nem döntöttünk, de feljegyeztük, hogy te a megölésére voksolsz... - nyugtatta a lányt a férfi, majd a “vendégükhöz” fordult.
- Én nem tudtam átvizsgálni az emlékeid a hóban, nem vagyok rá képes. Ezért hoztalak be ide, mert ha kiderül, hogy sötét céhesek vadásznak a területünkön, tudnunk kellett volna minden részletet az esetről. -kis szünetet tartott, majd folytatta. - Kiderült, hogy nem vagy az, de a folyamatunk az emlékeiddel megszakadt, az emberünk visszahívta hirtelen a Mágus-Tanács, neki pedig fenn kell tartania az álcáját. Ezért nem ébredtél tudatlanul egy hegylábi faluban, hanem itt, nálunk. Ha a társunk visszatér, befejezzük a folyamatot, te pedig élheted tovább az életed.
- Ez minden kérdésedre válaszol. - folytatja a nő. - De mi még kíváncsiak vagyunk pár dologra. Rohandar-t honnan ismered például?
- Üzleti kapcsolat. - válaszolt Nighty - Aztán volt egy kis csetepaténk északon néhány sötét céh ellen, amikor egy kis ideig egymás mellett harcoltunk.
- Azt mondtad, ragaszkodsz az emlékeidhez... - váltott témát a férfi - Mit ajánlasz cserébe?- kérdezte. - Az "ígéreteden" kívül persze, hogy hallgatsz mindenről, amit itt láttál... - tette hozzá cinikusan
- Ti mindent tudtok rólam. - vont vállat Nighty. - Láttátok a lakrimáim. Gondolom a varázslataim is... Én viszont nem ismerem a brand-et, amit itt képviseltek. Lehetségesnek tartom, hogy a céljaink... hasonlóak. Nem véletlenül vagyok független mágus...
- Nem nehéz összerakni, annyit pofázik ez az idióta... - mondta unottan a sárkányölő. - Független céh vagyunk, A Mágus-Tanács még csak nem is tud a létezésünkről, elismerni még annyira se ismernének el minket, de ez nem érdekes. A szabályaik amúgy is hülyeségek. Így azt teszünk, amit akarunk. Ami leginkább a sötét céhek levadászása... - teszi hozzá
- Gondolhatod, hogy én sem vagyok elragadtatva tőlük. - csatlakozott Nightyngale. Sosem volt az állami igazságszolgáltatás híve, és nem igazán érdekelték mások ügyei, de nem szerette nézni, ahogy mások előtte szenvednek.
- Nos, ha már így alakult... - kezdett bele a férfi - Mindig ott a lehetőség, hogy köztünk maradj. Viszonylag erős mágusnak számítasz, és a lakrimákhoz is értesz, a hegyen látottak alapján.- majd a sárkányölőhöz fordult. - Ha a négy alapítótag többsége belemegy, maradhat…
- Neki már nem is kell akarnia? - kérdezett vissza a nő.
- Ez elég nagy fordulat. - csillant fel Nighty szeme. - Laura, te mit gondolsz?
- Laura nem alapítótag... - felelt a lány helyett a sárkányölő - Én saját részről nem bánom. Nehéz tagokat toboroznunk ezzel a titkolózási politikával, Ragadjuk meg a lehetőségeket, meg ilyesmi....
- Basszátok meg akkor! - vágott vissza nem túl kreatívan Laura, majd ahogy bejött, úgy ki is viharzott a szobából Nightyngale elégedetten nyugtázta a távozását, és leginkább azt, hogy mennyire felbosszantotta a kishölgyet. Apró vigyor jelent meg szája sarkában, már késő volt érzelmeit véka alá rejteni.
- Akkor megvan két szavazat... A többi már csak formalitás, hisz Rohandar is hasonló véleményen lesz. - mondta végül a nő.
- Ha... együtt akarnánk dolgozni, ahhoz először nem ártana megbíznunk egymásban. Nekem nincsenek titkaim előttetek. Gondolom a barátaimról is tudtok... A varázserőtökön kívül azonban semmi mást nem tudok kettőtökről.... - Nightyngale közben megszüntette varázslatát, és várta az idegenek bemutatkozását.
- Bemutatkozást akarsz? Rossz vagyok ezekben... - felelt a férfi zavarodottan.
- Nem 2000 szavas előtörténetre vágyok... csak egy névre. A többi majd jön magától. Idővel. - válaszolt Nighty.
- Den Starkiller.... Ha mond bármit is egy név.
- Tabuchi Metarikku. Sárkányölő. - mutatkozott be a nő is szűkszavúan - A legerősebb. - ezt azért hozzátette vigyorogva, csak hogy erőfölényét kifejezze.
- A hidat felépítettük. Most pedig magyarázatot követelek. - sóhajtott nagyot Nigtyngale. - Miért nincs rajtam bugyi?
- Mi...? - nyögte Den meglepetten. Tabuchi elborult fejjel meredt a férfire, aki azonban csillaglelkére tekintett.
- Könnyebb volt így a sebeket kitisztítani. - válaszolt tárgyilagosan a varázslény. - Ezért jár büntetés?
- Rendben Virgo... Köszi mindent. - fogta a fejét a férfi, miközben egy legyintéssel elküldte a csillaglelket.
Nightyngale hálóingjét kissé áttranszformálva ránézésre teljes öltözetben mászott ki az ágyból.
- És khmm... hogy nevezzük magunkat? - kérdezte csak úgy mellékesen közben.
Tabuchi ránézett a nőre, és büszkén felszólalt.
- Soaring Gryphon!