Magán küldetés: Egy élet árán

- Ottvagyunmá'? Ottvagyunkmá'?
Ez a sültcsirke-evő hiperaktív dög... megsavanyszik az ember szájában a szivar.
- Kuss legyen már! Nem tudnál valami mást kérdezni? Bármit...?
- Noah, milyen színű a...
... Uhh... szép ütés, Noah-sama. Ez a gyönyörű, tompa csattanás, ami elég erős ahhoz hogy befogja a pofáját az a nyomorult szamár, de még pont nem üti ki, és húzza tovább a szekeret. Igazi mestermunka, tíz pont.
Szerencsére már nem kellett sokat mennünk, és egyszer csak megérkeztünk Magnoliába. Becaplattunk a városkapun, ahol akkora ordítozás meg színforgatag kapott fejbe minket, hogy fül- és szemrákot kap hirtelenjében az ember. Mindenfelé népek, mindenki szaladgál, mintha muszáj lenne... Remélem jó buláj lesz.
- Ottvagyunkmá' - morogtam a szamárnak, miközben újabb szivarra gyújtottam, hogy kicsit szétszéledjenek a népek, és könnyebben mozoghassunk. Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk, de a tata eléggé biztos a dolgában, úgyhogy csak csoszogtam a csotrogány mellett. Igaz, szívfájdalmat okoztak a jó kis krimók, amik mellett úgy haladtunk el, hogy be se lestünk, de hát a meló az meló. Aztán meg ha megkapom a zseton a melóért még visszajöhetek meglátogatni őket.
Hirtelenjében egy nagy placc előtt találtuk magunkat, ahol egy kisebb csoport... öh, hogy is hívják őket? Akik mindig beöltöznek valaminek... valami piszok...? Mocsok...? Kosz...? Nem, asszem piszokbádog. Az egyiknek még táblája is van.
Aszondja... em er Koll... ins? Ki az isten emelgetne egy ilyen hülye táblát? Legalább azt írta volna rá hogy 'Legalize it', vagy 'Weed is better than Jesus'...
- Jó napot Edmund! - integetett a táblásnak vidáman a tata. Na, amilyen idióta el is hiszem hogy ez egy bandában van a táblás fickóval meg azokkal a... hű. Azt hiszem szerelmes vagyok. Egy focicsapatra való, khm... bögyös bige. Hol lehet jelentkezni a bandába?
- Ó Mr Colins! Üdvözlöm itthon, már nagyon vártuk! - hajol meg a fickó, aztán meg a csajok is... hatéves korom óta először köhögtem bagótól. A tekintetem alapszintjét kicsit alacsonyabbra lőttem be, ahogy jobbra-balra kapkodtam a fejem.
- Mester, engedd meg hogy segítsek leszállni a hintóról! - rebegte az egyik háremhölgy.
- Majd én elviszem a hintót a villába, biztos nagyon kényelmetlen az a lóca - pattan fel egy szöszke a bakra, én meg síró szemmel búcsúztatom. Ne menj...
Várjunk csak... Villa?!
- Uram mondd jól telt a nyaralásod?
- Ó persze Edmund nagyon szórakoztató, különösen egy ilyen szép teremtéssel - mutat Noahra, mire a hárem szinte acsarogni kezdett a csajra. Helló, lehet hogy nem olyan érdekes dimenzionálisan mint ti, de attól még velünk van!
- Ja igen Edmund, ők itt a kísérőim! - bök felénk, hímek felé a tat-... nagyságos úr.
- Igen? Remélem az őt megérdemlő módon bántatok az Urunkkal!
Hát abban száz százalékig biztos lehetsz. Tarkón vágtuk, földhöz csaptuk, hazudtunk neki, végigfüstöltettük egy fél füvészkertre való anyagon... hát, ez utóbbi végül is jócselekedet volt. Na igen, az az áldott nagy szívem. Egyedül én viseltem az öreg gondját amikor mindenki bántalmazta... Hopp-hopp, majdnem itt hagytak miközben a védőbeszédemen gondolkoztam. A tekintetem meg olyan helyen maradt, ahol nem kellett volna.
Na de pár pofont leszámítva nyugisan telt az út, és végül egy aránylag lábkímélő séta után tarkóvakargatva álltam em er kollins irgalmatlan nagy villája előtt.

Olyan kipihenten ébredtem, mint még soha. Igaz, hogy a föld kicsit kemény volt alkalmi fekhelyem alatt, de észre sem vettem egész éjszaka. Tudatom kitisztult, izmaim csúcsformában. Elégedetten néztem körül és magamban hálát adtam a tegnap esti „sámánutazásnak”.
- Szépjóreggelt természet! – üdvözöltem ezt a remeknek induló napot.
- Jó reggelt, neked is! Figyi, szerinted milyen színű a csajszi bugyija? – lépkedett mellém Paripa, egyfolytában kacsintgatva, miközben Miss Varens felé bökdösött a fejével.
- He? Fogalmam sincs. – odanéztem én is Noah-ra.
- Te remek szakembernek tűnsz. Nincs kedved segíteni kinyomozni? – vigyorgott rám ezer foggal.
- Passzolnám, ha lehet. – fordultam el a látszólag csalódott szamártól.

Alig beszéltünk öt percet, máris tíz évvel ezelőttinek tűnt a kellemes ébredés. Hihetetlen, hogy ez az idegesítő szamár milyen szinten tudja lelombozni az embert a perverz szokásaival. Szerencsére mindenki korán felkelt, így folytatni tudtuk utunkat, ami remélhetőleg hamarosan véget ér, mert ha még egyszer ezzel a dinka öreggel, meg a szürke versenygéppel kell együtt utaznom, esküszöm, beutalót kérek a legközelebbi gumiszobába. A papa látszólag ma rendben lévőnek tűnt, semmi óbégatás, ömlengés, csak ült a bakon és „vezetett”. Paripa bezzeg ostromolta szegény hölgy társunkat.
- Minden bizonnyal felváltva csinálják. Egyik nap a szamár, másik nap a tata! – döbbentem rá a szomorú igazságra.
És most a szamár volt a soros. Kifogyhatatlan szókészletet zúdított ránk, a legkülönfélébb témakörökben:
- Ottvagyunkmá'? Milyen színű a bugyid? Hány eper illik egy tortára? Ha finganék, könnyebb lenne húzni a szekeret?
Már ott tartottam, hogy megkérem a mellettem caplató Noah-t, hogy eszkábáljon pár jégkúpot a fülembe, és ha éppen ráér, akkor a szamár szájába is.

Ekkor a távolban feltűnt Magnolia városa. Megmenekültünk. Újult erővel faljuk a métereket és elégedetten sóhajtunk, mikor beérünk a nyüzsgő városba. A papa tényleg nem hazudott, mert elég nagy készülődés van. Minden díszben, még az utcán játszó gyerekek is úgy néznek ki, mint egy feldíszített karácsonyfa. Ahogy egyre beljebb nyomulunk a város szíve felé, úgy szaporodnak meg az emberek is, akik már olyan szinten sűrűsödnek be végül, hogy már levegőt is alig kapni. Bob szerencsére ismét ura a helyzetnek és olyan pöfékel frissen gyújtott szivarjával, hogy még a gőzmozdonyok is megirigyelnék. A népek pánikba esve menekülnek a legközelebbi fül-orr-gégészetre, mi pedig fellélegezve haladunk tovább egyenesen a főtér felé.
Kezdünk lassítani, én pedig végre felkapom a tekintetemet, amit eddig a földön és a szekér hátulján pihentettem. Majdnem összeestem a látványtól. Azt hittem, meghaltam és a mennyei nudibárban kötöttem ki. A tér közepén egy öltönyön fickó vezetésével tizenvalahány szolgáló lány állt, teljes felszerelésben. Próbáltam megszámolni őket, de valahogy mindig elkalandoztam.

- Egy, kettő, három, natégedmégyegyszer, négy, hútekettőtérsz, hat, jesszusomtiikrekvagytok, tizenhat, belédszerelmesedtem, tizennyolc, belédis, megbelédis!

Végül persze nem sikerült felmérnem a csoport létszámát, de ez nem is izgatott. Nekem egy pap kellett, aki jó pénzért elintézi, hogy mindet feleségül vegyem három másodpercen belül! A pingvin fickó valami táblát tartott, de mire elolvastam volna a tartalmát, tekintetem máris visszaugrott a ruhák rabságából szabadulni akaró gömbölyded idomokhoz.
- Jó napot Edmund! – beszél valakihez az öreg.
- Ez hülye! Mit Edmundozik, mikor itt ez a raklap gyönyörű teremtés! Ha eddig perverz voltál, ne most add föl a vallásod papa! – csóválom meg fejemet.
- Ó Mr. Colins! Üdvözlöm itthon már nagyon vártuk! – válaszol a pingvin, majd meghajol.
És a lányok is! Húbazze!
- Noah! Szerinted meghaltunk, vagy csak meg fogunk? – kérdezem társamat, aki előbb még mellettem volt, de a fene tudja, mert mióta beértünk a térre, azóta rá sem néztem.
A lányok nekiállnak lesegíteni a tatát a bakról és leszerelni Paripát. Engem már leszereltek, mikor meghajoltak.
- Uram mond jól telt a nyaralásod?
- Ó persze Edmund, nagyon szórakoztató, különösen egy ilyen szép teremtéssel! – mutat Miss Varens-re, akit a papát körülölelő lányok máris zárótűzzel sújtanak a szemükkel.
- Ja, igen Edmund, ők itt a kísérőim! – mutat végig rajtunk a Megbízó végül.
- Igen? Remélem az őt megérdemlő módon bántatok az Urunkkal! – mér minket végig jéghidegen a pingvin.

Erre nem tudok mit mondani, inkább elkerekedett szemmel bólintok. Mondjuk, még véletlenül sem a komornyikra nézek. Nekiindulunk, a fene sem tudja hova. Én csak két eszméletlenül ringó csípőt követek, a külvilág nem számít. Valami villához érünk, ahol valószínűleg ezek a tündérek laknak. Részemről kész vagyok belépni a Valhallába!

A reggelem eléggé érdekesen kezdődött. Én még békésen szunyálgattam volna tovább, mikor egy madár aki épp felettem repült el, úgy érezte itt az ideje jól meg szivatnia valakit és ha már úgy is szarnia kell, akkor kellemeset a hasznossal ugye, engem használt humán tojtoj budinak. Mivel én akkor még eléggé védtelen állapotban voltam, esélyem nem volt arra, hogy ki térjek a támadás elől, így a csomag célba talált. Inkább nem írnám le, milyen "kellemes" érzés volt, ahogy a még frissen, egyedül nekem készített guano a homlokomon landolt. Mikor a cuccos elérte a fejemet, szemeim azonnal kinyíltak, de ébredés után, gondolom úgy, mint bárki más, nem vagyok éppen csúcs formában, ezért meggondolatlanul is homlokomhoz kaptam és megpróbáltam letörölni onnan a csomagot. - végül, csak szétkentem az arcomon -.- - Miután a fura dolog érdekes illata is feltűnt, kezdtem sejteni, hogy mi is volt az, de teljesen biztos csak akkor lettem a dologban, mikor az égre nézve láttam, ahogy egy madár visszafordul és az előző akció sikerén felbátorodva újra próbálkozni akart. De ezúttal gyorsabb voltam és egy vízkígyót lövedékként használva blokkoltam a csapást és sikerült meg is fürdetnem a kis dögöt. Miután az ellenséggel sikeresen leszámoltam, mágiám segítségével gyorsan lemostam magamról a kis incidens nyomait, mielőtt a többiek felkeltek volna és azzal kezdtek volna poénkodni, h :
- Kicsit szarul nézel ki ma Noah.
- Lehet, hogy csak az arcpakolása miatt tűnik úgy.
Viszhangzottak előre fejemben társaim megjegyzései, melyek szerencsére elmaradtak, a gyors tisztálkodásnak hála. ~ Ilyenkor imádom a legjobban, hogy vízmókus lettem.~ Gondoltam magamban vigyorogva.
Hamarosan a többiek is ébredezni kezdtek és egy kis reggeli megbeszélés után már indultunk is uticélunk felé.

- Ottvagyunmá'? Ottvagyunkmá'?
Kérdezgette Paripa megállás nélkül, ami már mindannyiunknak kezdett az idegeire menni. De jó lett volna, ha csak ezt kérdezgeti... de közben, a szekéren utazó névrokonomat is folyamatosan bombázta, a hülyébbnél hülyébb kérdéseivel. A lány vígül már nem bírta tovább cérnával és egy sép ütéssel sikerült elhallgattatnia az állatot. ~ Chö... és még azt mondják, ők a gyenébbiknem. ~
- Minden bizonnyal felváltva csinálják. Egyik nap a szamár, másik nap a tata!
Szakította félbe Firmus a gondolat menetemet, de volt abban valami, amit mondott.
~ Mikor a paripa kussol, a tata nyomatja a szöveget, viszont mikor az öreg merül myebb hallgatásba, paripa kezdi lökni a showdert. Nem semmi szimbiózisban élnek.~ Gondolkodtam el újból, miközben a szekér mögött battyogva rúgtam a port és csak bambán néztem ki a fejemből, alig várva, hogy meglássam végre a várost, mely egyenlő a megmeneküléssel számomra és társaim számára is.
Épp azon kezdtem agyalni, vajon milyen messze lehetünk még a várostól, mikor a távolban végre feltűnt Magnolia. A város láttán, mely szabadulásunkkal volt egyenlő, kis csapatunk új erőre kapott ésújult lendülettel ugrottunk neki az előttünk lévő útnak.
~ Úgy tűnik, a tata legalább ebben nem hazudott.~ Gondoltam, mikor a városba belépve egy jó kis ünnepségen találtam magam. Rengeteg ember mászkált mindenfelé és állták körül a legkülönbözőbb bódékat. Az egyik bódé, nekem is felkeltette a figyelmemet. Rengetegen álltak előtte sorban, ebből arra következtettem, hogy ez minden más látványosságnál jobb lehet. De hogy ne húzzam tovább az agyatokat elmondom mi állt a táblán, ami a bódé ajtajára volt felakasztva. A felirat a következő volt : " WC", nekem meg már nagyon ki kellett volna mennem. Amilyen tempóval haladtunk a tömegben, lehet lett is volna időm kivárni a sort, de Bob végül megoldotta a továbbhaladás gondját.
Egy nagy szivart előkapva a zsebéből rágyújtott és nagyobb füstöt kreált, mint amekkora a tűzmágusok világnapján összejön.
A tömeg természetesen díszsorfalat állva nekünk engedett tovább minket, meggyorsítva a haladás tempóját.
- Atya... Úr... Isten -.-
Mondtam halkan az orrom alatt, szemeim pedig felcsillantak. ~ Úúúúú *-* Vagy Bob fújt rám túl sokat a füstből, vagy... A szörfözés és a csajozás istene meghallgatták imáimat. Ahogy a miniszoknyák, a nagy mellek és a... várjunk csak... fura öltönyös fószerek istenéhez nem imádkoztam >.>. De lehet ő csak átadja nekem az ajándékokat.~ Cikáztak agyamban a gondolatok, mikor egy nagy csapat minden szempontból fullos lányt láttam meg felénk közeledni. Ha az az öreg, öltönyös csóka nem takart volna ki két lányt is, akkor tökéletes lett volna a kép. Nyálcsorgatva néztem a miniszoknyás, rendes karosszériával megáldott, cselédlány ruhába bújtatott nőstényeket, akik a tér közepén csak arra vártak, hogy akcióba lépjek. Legalábbis én eleinte ezt gondoltam.

- Jó napot Edmund! - Köszönt valakinek a tata, mikor elértük végre a bőség és az álmaim földjét.
- Ó Mr. Colins! Üdvözlöm itthon már nagyon vártuk!
Válaszolta az öltönyös fickó az öregnek, én pedig úgy gondoltam, amíg ők el vannak foglalva egymással, felmérem a terepet. Volt a lányok közt egy nagyon dögi világos kék hajú lány, akihez, ha nem akartam volna is oda megyek. ~ Ember... ez a csaj ha elmegy egy templomban, a pap is elfelejti az cölibátusát *-,*~ Gondoltam, miközben megindultam a célszemély felé. Még utoljára mintha hallottam volna, hogy Firmus mond nekem valamit, de a csaj, minden érzékszervemet blokkolta a különleges képességeivel.
- Szia. - Köszöntem rá, mikor oda értem.
- Szia. ööö... hallod.. a szemeim feljebb vannak ám. - Szólt a lány, akinek valójában még nem is igazán láttam az arcát, mivel "súlyosabb" dolgok kötötték le a figyelmem.
- Ja... vágom én. Csak néha kicsit félre hord a szemem. - Néztem fel, előszedve a legcsábosabb tekintetemet és mosolyomat, a lány pedig elmosolyodott az előző kijelentésemen.
- Azt hittem, te is azt fogod mondani, hogy "csak a ruhádat néztem" vagy más szokásos szöveget amikkel más pasik próbálkoznak. - Válaszolta. ~ nem meglepő, hogy soken rárepülnek.... de akkor a szokásos szöveg nem jön be >.>~
- 1. én nem más pasik vagyok. 2. Miért érdekelne a csomagolás, ha az áru benne csúcsminőség. - Mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott. - Egyébként Noah vagyok. - Mutatkoztam be. Már éppen ő is mondani akarta a nevét, mikor...
- Ó persze Edmund, nagyon szórakoztató, különösen egy ilyen szép teremtéssel! - Hallatszott az öre hangja a háttérből, mire a csaj azonnal felkapta a fejét és a többi lánnyal együtt nagyon vicsorgott valakire mögöttem, aki sejtéseim szerint Noah volt.
- Ja, igen Edmund, ők itt a kísérőim! – Mondta a tata, mire feléjük fordultam és láttam, hogy végig mutat rajtunk.
- Igen? Remélem az őt megérdemlő módon bántatok az Urunkkal!
Mondta a fickó hidegen, aki úgy nézett ki, mint egy kriptaszökevény, akire rádobtak egy döglött pingvint.
- Perszehogy... sőt egyszer olyan biztonság érzete volt, hogy úgy érezte repül és szellemekkel.... - Kezdtem bele, de mikor megláttam, hogy néz rám a pingvin pasi, inkább eldugultam.

Ezután nyomban indultunk is az öreg házához, amit mikor megérkeztünk láttuk, h ez nem is ház, csak egy unalmas kis nyári palotácska. -Hervadjon el, akinek ilyen van. -

(Bakker... bocsi, srácok, mindig rám kell várni... T-T rohadt szürke hétköznapok...)

Másnap jókedvűen nyújtózkodva battyogtunk tovább. Ám Paripa - avagy Vizipaci - gyorsan megunta az öreg csendességét, és maga vette kezébe az ügyet.
- Noah kisasszony... mondd csak, milyen színű a bugyid...?
Csak tudnám, miért érdekel az egy szamarat?
- Miért, ha rózsaszín, akkor a fejedre húzod?
Hatalmas bociszemei sejtetni engedték, hogy igen.
- Marha...
- De én szamár vagyok!
- És az mennyivel jobb? - érdeklődtem.
Egy időre sikerült befognia. De a csend sajnos nem bizonyult tartósnak. Vizipaci ugyanis megint forszírozni kezdte az őt annyira érdeklő témát. Úgyhogy egy idő után elhatároztam, hogy kigyógyítom őt a perverzségből.
A királyi füles nagyot csattant, Pacika pedig elhallgatott - legalábbis leszállt a fehérneműtémáról. Helyette más kérdéseket kezdett feszegetni.
- Ottvagyunkmá'?
- Szerinted? - kérdeztem vissza, körülmutatva a pusztán.
A szamarat nem hatotta meg, és tovább kérdezett.
- Hány eper illik egy tortára?
- Amennyit ráraksz...
- Ha finganék, könnyebb lenne húzni a szekeret?
- Szerinted felgyújtunk, ha kipróbálod? - kérdeztem vissza zordan. Volt egy olyan érzésem, hogy egyikünk se vágyik erre a különleges szagélményre...
- Milyen színű a...
Lassan, nagyon lassan fordultam Pacika felé, és csúnyán néztem rá. A szamár nagyot nyelt, és gyorsan kiegészítette magát.
- Milyen színű a... milyen aaaaa.... nééé, ott a város! Végre!
"Na azért..."

A városban vásári forgatag fogadta kis csoportunkat. Feldíszített utcák, vidám emberek, hangos nevetés, beszélgetés morajlott körülöttünk. Hamarosan kis csoport tűnt fel nekünk: egy karótnyelt komornyik, és néhány csábos szolgálólány állt körbe egy "Mr. Collins" feliratú táblácskát. Így együtt úgy néztek ki, mintha egy nagy fekete kutya őrizne néhány kényes macskát. A lányok majdnem kicsordultak a ruháikból.
Azt hittem, elmegyünk a kis csoport mellett, az öreg azonban célirányosan feléjük tartott és már messziről integetett.
- Jó napot Edmund!
- Ó Mr Colins! Üdvözlöm itthon már nagyon vártuk! - felelt a komornyik, és a lányokkal együtt meghajolt.
Egyik szemöldököm felvonásával fejeztem ki meglepettségemet, mindazonáltal nem rázott meg túlzottan. Sőt, ha belegondolok, hogy egy luxusszállóban ő fizetett minden költséget, már akkor rájöhettem volna...
- Mester engedd meg hogy segítsek leszállni a hintóról! - mézesmázoskodott az egyik lány, és már ugrott is. Én csak forgattam a fejem, hogy megnézzem, merre lát itt hintót.
- Majd én elviszem a hintót a villába, biztos nagyon kényelmetlen az a lóca. - ajánlkozott egy másik lány, a többiek pedig szintén körülvették az öreget, és Vízipacit.
- Uram mond jól telt a nyaralásod? - kérdezte a komornyik.
Nyaralni egy szakadt kis kunyhóban...? Érdekes...
- Ó persze Edmund nagyon szórakoztató, különösen egy ilyen szép teremtéssel - bökött felém az öreg, a lányok pedig rögtön vasvilla tekinteteket meresztettek rám.
"Oh, ti szegények... megtarthatjátok, nekem nem kell akkor se, ha hozzám vágjátok..."
- Ja igen Edmund, ők itt a kísérőim! - mutatott körbe a fiúkon is.
- Igen? Remélem az őt megérdemlő módon bántatok az Urunkkal! - mondja a komornyik kissé fenyegető hangnemben, én pedig elvigyorodtam.
"Mi az hogy...! Pontosan azt kapta, amit megérdemelt ez a perverz vén kujon..."
Elkísértük az öreget és kis háremét a város külterületén található villáig.