Ismerkedés - Serami, Angelina, Froozer avagy a lökött, a naiv és a "mókamester"

- Tehát azt mondod, hogy ez a… kagyló, ez meg tudja növelni az illető varázserejét, aki elfogyasztja? – nézett kérdőn Angelina az előtte álló ordasra.
- Aki megeszi, annak a... teljesítménye nagyban megnövekszik. – bólintott Froozer. – Egyesek szerint akár kétszer tovább is bírják azok, akik ezzel élnek.
- Mármint… mi az, hogy kétszer addig bírják?
- Hát most ezen mit nem értesz? Egyszer többször annál, mint mikor nem evett belőle. – csóválta a fejét a négylábú.
- Hát jó, egy próbát megér. – vonta meg a vállát a lány. – És, hol lehet ilyet találni? – jött az újabb megoldandó talány.
- Passz. – válaszolt a bundás flegmán. – De révén, hogy kagyló, így szerintem egy kikötővel nem nagyon tudnánk mellé lőni.

"Kalandvágyó, vállalkozó szellemű egyén kincsvadászatra kerestetik!" – állt a hirdetésen, mely végül Hargeon néhány utcájában került kihelyezésre, címként és főhadiszállásként pedig a Vén Sirály elnevezésű csodálatos vendéglátó ipari egység került kiválasztásra.
Óh, tényleg, majdnem el is felejtettem említeni: hőseink, azaz Angelina és Froozer nagyon gondosan kitervelték a tervüket: Kell találni néhány segítőkész illetőt, akik felkutatják az áhított teljesítményfokozót, majd némi pénzbeli ellenszolgáltatás mellett átadják nekik. Ilyen egyszerű volt. S hogy miért nem tudták megszerezni csupán ketten? Hát, ennek is megvan az oka, de ne szaladjunk ennyire előre, mindent csak szépen sorban!
A reggel kiragasztott ragaszok furcsa módon nem hozták meg ugyanis a várt sikert, melyet a csillagmágus remélt. Egészen délutáni egyetlen jelentkező sem akadt, így kettesben, csendesen üldögéltek az egyik félreeső asztalnál, a már korábban említett fogadóban, de már-már kezdték feladni a reményt is, mikor is az állóvíz végre felkavarodott.
A Sirály ajtaja úgy vágódott ki, mintha egy tehéncsorda akart volna bejutni a létesítménybe akiket egy adag felbőszült bika kerget. Szóval röviden: úgy rontott be a jövevény, mint egy igazi "tajparaszt": ajtóstul.
- Ó, édes istenem, csak nehogy egy jelentkező legyen! – sütötte le a fejét Angel, kissé talán érezve a vesztét.
- Azt hittem, soha nem találok már ide - jegyezte meg amolyan mellékesen, mégis meglehetősen nagy hangerővel a jövevény, majd egy hatalmas vigyor kíséretében az eddig sem csendes arculatához híven ordibálni kezdett: - Kincsvadászatra jelentkezem! Kihez menjek?
A fogadó teljes vendégserege csak pislogott mint mikor egy bugyi kerül az ember elé szemmagasságban a kukoricás közepén. Nos hát igen… van ilyen. Szóval, szegény Ange csak lapított, lesütött fejjel, mint aki nem is hallotta a kiabálást. Froo csak közömbösen meghúzta magát, nem akart sem több sem kevesebb terhet róni társnőjére.
De természetesen még a kevésbé jártas egyének is meg tudják állapítani, hogy az a gyanús, aki nem gyanús. Jobban mondva: mindig az a hunyó, aki leginkább el akar bújni. Úgy festett, hogy ezt a lelkes önkéntes is így tudta, ennek megfelelően pedig öles léptekkel csörtetett két főszereplőnk asztalához.
- Üdv! - állt meg mellettük egy tejbetök vigyorral. - An... – gondolkodott el a néven egy pillanatra, majd puskázva az egyik kiragasztott hirdetésből, melyet begyűjtött, máris folytatta: - Angelina! Te adtad fel a hirdetést, igaz? – érdeklődött valójában egészen kedvesen.
- Még alá is írta… - csapott volna a homlokához Froozer, ha lett volna keze, meg nem lett volna túlzottan feltűnő.
- Itt biztosan valami félreértés lesz. A nevem... Lyla és nem adtam fel semmilyen hirdetést. – próbált kibújni a kutyaszorítóból a leányzó, mely felettébb mulattatta a farkast, ki mellette ücsörgött még mindig csendben, de látszólag „mosolyogva”.
- Miért hazudsz? – pislogott kissé meglepetten a jelentkező.
- Honnan a fenéből tudja mindig mindenki, ha hazudok? – morgott magában Angel. - Miért hazudnék?  - próbált meg a lehető legmeggyőzőbb boci szemekkel nézni.
Froo csupán megrázta magát, s szórakozása közben átsétált az asztal túloldalára és ott leült megint.
- Ez egyre mókásabb lesz. – konstatálta elégedetten a farkas a helyzetet.
- Csak a te... és a farkasod reakciója lógott ki a sorból, amikor beléptem. – kezdett bele a kiselőadásba a munkás. - A mesterem azt mondta, ha keresek valakiket, de nem ismerem őket, csak jó hangosan kiáltsam úgy, hogy mindenki hallja. Akkor annak az egy valakinek, vagy esetleg valakiknek mindig más reakciójuk lesz, mint a többieknek, mert kínos helyzetbe fogom hozni őket. – írta le tökéletesen pontosan a szituációt a lány, s el kell ismerni, tökéletesen igaza volt, a helyzet éppen elég kínos volt a csillagmágusnak.
- A kínos helyzet stimmel, de félreérted. Csupán emlékeztetsz egy ismerősünkre, akire... nem szívesen emlékszünk. Ennyi az egész. - vette magához a szót Froo olyan természetességgel, hogy még majdnem Angelina is elhitte, s nagyon meg is könnyebbült, hogy kapott egy segítő kezet… vagyis mancsot… talán túlságosan is nagyon.
- Melyik céh tagjai vagytok? - váltott hirtelen témát az ismeretlen.
- Miért érdekel ez téged? - vonta össze a szemöldökét Ange meglepetten és kicsit morcosan is. – Mindig ezek a rohadt céhek. Miért érdekel ez mindig mindenkit? – bosszankodott magában.
- Szabadúszók. - ásított egy nagyot Froo a választ követően. - Ezt figyeld kislány, megmutatnom hogy kell színészkedni! – gondolta magában elégedetten, majd folytatta: - De te tuti valamelyik bajkeverő bagázs tagja vagy. Várj, hadd tippeljek... Fairy Tail? Hmm, nem... ők túl messze vannak és túlzottan szeretnek csoportosulni. Akkor talán a kutyulik? Náluk is van elég sok lökött. Vagy a pacik... a pofid alapján hozzájuk is beférnél. – tippelgetett szándékosan provokatív jelleggel.
Beszélgető partnerük csak pislogott egy rövid ideig, majd egy tényleg bájos mosoly keretein belül ismét sikerült neki szóhoz jutnia:
- Aki visszakérdez, miért kérdezik meg a céhét, annak valami rejtegetni valója van. – szögezte le a valóban nem túl ostoba következtetést, bár ezzel azért nem csak Angel de az ordas sem értett teljes mértékben egyet. - Ha nem így lenne, csak válaszolhattál volna, hogy szabadúszó vagy. - vigyorog Angelinára. - Egyébként a Quatro Cerberus tagja vagyok!
- A kutyik! Úgy tudtam! – vakkantotta Froo teljes átéléssel.
- Hah, sosem voltam jó abban, hogy füllentsek. - adja meg magát Angelina.
- Ó, te csacsi, pedig már a markomban volt! – csóválta gondolatban a fejét Froozer.
- Igen, én voltam az az idióta, aki kirakta a felhívást, bár már megbántam. – vallotta be a megtört csillagmágus.
- Azt hiszem még adnom kell neki némi továbbképzést az ügyben. – értékelte ki a helyzetet a négylábú.
- Ne vedd sértésnek, de te vagy a harmadik, aki jelentkezne, és eddig.... nem vagyok elragadtatva.
- Na, ez már nem is volt rossz. – kapta fel a fejét közben a „bölcs mester”. – Itt még én is elhittem volna neki, hogy volt másik jelentkező. De vajon miért nem megy neki ez mindig? – tanakodott.
- Rossz embert próbálsz sértegetni. - vigyorgott Froo-ra az idegen. - Nem érdekel, mit mondanak a céhemről. Én tudom, hogy mennyire erősek vagyunk, aki meg nem hiszi el, az majd a bőrén tapasztalja. Egyébként, miért? – fordult át Ange irányába.
- Már hogy mit miért? - pislogott rá vissza értetlenül a csillagmágus.
- Miért nem vagy elragadtatva? – fejtette ki kérdését a lány. - Mármint én megértem, hogy kiborító vagyok, mert hülye vagyok, de hozzám hasonlóan rosszak voltak az előzőek? Az már egy külön tehetség, tudni akarom, ők mit csináltak vagy mondtak. – követelte a választ.
- Ó, most de szívesen hagynám, hogy megint kitaláljon valami marhaságot… - vívódott egy nagyon rövid pillanatig az ordas.
- Basszus, ennyire részletesen nem terveltem ki a dolgot. – bosszankodott Angel ez idő alatt.
- Semmit nem kellett mondaniuk. Az egyikük úgy bűzlött a piától, mint egy boroshordó, a másik meg a nagyapám egyik dédapjának az őse is lehetett volna. - válaszolt Froo ismét Ange helyett, kisegítve partnerét.
- Még jó, hogy nem egyedül jöttem. – nézett hálásan a pajtására a vöröshajú.
- Te meg simán csak hülye vagy. - tette hozzá kicsit később a farkas teljes komolysággal és nyugalommal, mire Ange azért megköszörülte a torkát, ezzel próbálva  jelezni, hogy ilyet azért mégsem kéne mondani.
- Nem csak hülye vagyok. Nagyon hülye! – jött a felelet, s a másik lány úgy tűnt, hogy csak úgy dagad büszkeségtől.
- Ez tényleg nem normális. – lepődött meg immáron még a ragadozó is.
- Ó egek, mibe keveredtem... – kezdte átkozni a helyzetet a Roha’s Elite Task Force üdvöskéje.
- Legalábbis általában. Legtöbbször. Néha van eszem. Egyébként, mi lenne pontosan ez a kincskeresés?
- Ezen már úgysem lehet segíteni mi?... Bár… legalább nem tűnik annyira gyengének. – tűnődött egy pillanatig Angelina, majd belevágott: - Állítólag van egy kagylófaj a közeli tengerfenéken, ami, ha megeszik, akkor nagy mértékben felerősíti a fogyasztó varázserejét. Én pedig egy ilyet akarok. - fejezte be gyorsan és határozottan.

"Kalandvágyó, vállalkozó szellemű egyén kincsvadászatra kerestetik!" – állt a hirdetésen, amit úgy egy órával ezelőtt szedtem össze az egyik épület faláról. Már csak ennyi is elég volt ahhoz, hogy az én érdeklődésemet felkeltsék. Hargeonban voltam, ahol elvileg ez a bizonyos Vén Sirály fogadó is, azonban a megszokott fantasztikus tájékozódási képességemnek hála egy órája bolyongtam utcáról utcára. Már legalább tizenkét embert megkérdeztem, merre kell menni, mégse sikerült a megfelelő épületet megtalálnom.
Egészen addig, amíg egy kedves öregember el nem vezetett odáig. Vagyis, ha egészen pontos akarok lenni, rá nem mutatott, hogy éppen a keresett épülettel szemközt állok a túloldalon. Gyorsan megköszöntem neki a segítséget egy olyan kézrázással, amivel lehet, sikerült eltörnöm pár csontját, majd sietős léptekkel a fogadóhoz vonultam.
A Quatro Cerberus legtöbb tagjára jellemző hatalmas lendülettel léptem át bejáratot - bár esélyes, hogy pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy ajtóstól rontottam be. A hatalmas csattanásra a vendégek többsége megugrott, és döbbenten fordultak felém.
- Azt hittem, soha nem találok már ide - jegyeztem meg csak úgy magamnak, majd jó hangosan elkiáltottam magam. - Kincsvadászatra jelentkezem! Kihez menjek?
Elég sokan voltak, így elég volt egyetlen pillantást vetnem rájuk és szinte rikított a sarokban ülő, vörös hajú nő, aki mindenki mással ellentétben meghúzta magát. Láthatóan mindent elkövetett, hogy véletlenül se tekintsen az ajtó felé, én pedig Axtontól jól tudtam, ez volt a biztos jele annak, hogy ő az én emberem. Bárki kicsit is épeszű megpróbálná elásni magát, ha egy hozzám hasonló idióta próbálna meg társulni hozzá.
Még jobban elvigyorodtam, és céltudatos, lendületes léptekkel ballagtam a nőhöz, na meg a mellette heverő farkashoz.
- Üdv! - álltam meg mellettük gondtalanul vigyorogva. - An... – kezdtem volna, de aztán eszembe jutott, hogy elfelejtettem a hirdetésfeladó nevét.
Gyorsan puskáztam egyet a gyűrött papírról, amit azóta a kezemben szorítottam, hogy leszedtem a falról.
- Angelina! Te adtad fel a hirdetést, igaz? – érdeklődtem.
- Itt biztosan valami félreértés lesz. A nevem... Lyla és nem adtam fel semmilyen hirdetést.
Hülye voltam, de akkor nem, amikor az emberek viselkedésében kellett olvasni. Legalábbis nem annyira hülye, mint azt a többség várta volna tőlem. Egy pillanat alatt átláttam, hogy hazudik, több okból is. Az egyik például pont az volt, hogy szünetet tartott a neve előtt.
- Miért hazudsz? – pislogtam rá némileg meglepetten és értetlenül.
Igazából jól sejtettem, miért. A viselkedésem bármilyen nálam normálisabb embert zavarba ejtett volna és megpróbáltak volna letagadni engem vagy úgy amúgy a jelenlétem, de akkor már szerettem volna hallani, ahogy ezt őszintén meg is mondják nekem. Úgyse sértődtem volna meg.
- Miért hazudnék? – nézett rám ártatlanul.
Mindeközben a farkas megrázta magát, majd ráérősen átsétált az asztal másik felére, és ott ült le.
- Csak a te... és a farkasod reakciója lógott ki a sorból, amikor beléptem. – feleltem könnyedén. - A mesterem azt mondta, ha keresek valakiket, de nem ismerem őket, csak jó hangosan kiáltsam úgy, hogy mindenki hallja. Akkor annak az egy valakinek, vagy esetleg valakiknek mindig más reakciójuk lesz, mint a többieknek, mert kínos helyzetbe fogom hozni őket.
- A kínos helyzet stimmel, de félreérted. Csupán emlékeztetsz egy ismerősünkre, akire... nem szívesen emlékszünk. Ennyi az egész – szólalt meg hirtelen a farkas.
Még meg is lepett volna, ha nem szoktam volna már hozzá céhünk beszélő és elképesztően intelligens hörcsögéhez.  Nokinerk óta még annyira se tudott meglepni egy beszélő állat, mint előtte. Ahogy arra is rá kellett jönnöm neki hála, hogy még egyes állatok is intelligensebbek nálam.
- Melyik céh tagjai vagytok? – váltottam hirtelen témát.
- Miért érdekel ez téged? – kérdezett vissza Angelina némileg rosszallóan és gyanakvóan.
- Szabadúszók - ásított egy nagyot a farkas. - De te tuti valamelyik bajkeverő bagázs tagja vagy. Várj, hadd tippeljek... Fairy Tail? Hmm, nem... ők túl messze vannak és túlzottan szeretnek csoportosulni. Akkor talán a kutyulik? Náluk is van elég sok lökött. Vagy a pacik... a pofid alapján hozzájuk is beférnél.
Ugyan jól tudtam, hogy provokatív próbál lenni, de engem az ilyesmivel nem lehetett felhergelni. Jól tudtam, milyen híre járja a céhünknek, és az elvártakkal ellenétben én pont, hogy büszke voltam mind a jó és rossz hírnévre, amire szert tett a céh a tagok sikerei vagy épp szerencsétlenkedései során. Ráadásul arra is büszke voltam, sok a sok idióta közül mennyi erőteljes mágus kerül ki, például Reigen, Max vagy éppen Alice.
Éppen ezért csak jókedvű, kedves mosollyal válaszoltam a piszkálódásra.
- Aki visszakérdez, miért kérdezik meg a céhét, annak valami rejtegetni valója van. – jelentettem ki lazán. - Ha nem így lenne, csak válaszolhattál volna, hogy szabadúszó vagy. – vigyorogtam Angelinára. - Egyébként a Quatro Cerberus tagja vagyok!
- A kutyik! Úgy tudtam! – próbálkozott teljes átéléssel, részemről továbbra is sikertelenül.
- Hah, sosem voltam jó abban, hogy füllentsek – adta meg magát végül a fiatal nő. - Igen, én voltam az az idióta, aki kirakta a felhívást, bár már megbántam. Ne vedd sértésnek, de te vagy a harmadik, aki jelentkezne, és eddig.... nem vagyok elragadtatva.
- Rossz embert próbálsz sértegetni – vigyorogtam a farkasra. - Nem érdekel, mit mondanak a céhemről. Én tudom, hogy mennyire erősek vagyunk, aki meg nem hiszi el, az majd a bőrén tapasztalja. Egyébként, miért? – fordultam a vöröshajú felé.
- Már hogy mit miért? – pislogott vissza rám értetlenül.
- Miért nem vagy elragadtatva? Mármint én megértem, hogy kiborító vagyok, mert hülye vagyok, de hozzám hasonlóan rosszak voltak az előzőek? Az már egy külön tehetség, tudni akarom, ők mit csináltak vagy mondtak.
Ezt pedig én komolyan is gondoltam.
- Semmit nem kellett mondaniuk. Az egyikük úgy bűzlött a piától, mint egy boroshordó, a másik meg a nagyapám egyik dédapjának az őse is lehetett volna – felelte helyette ismét a társa. - Te meg simán csak hülye vagy.
- Nem csak hülye vagyok. Nagyon hülye! – korrigáltam a megjegyzését, és még büszkén ki is húztam magam.
Axton is mindig azt mondta, nem sok hülyébb ember lehet nálam odakint, na meg tényleg szinte bárkit ki tudtam borítani. Max szinte végigszenvedte velem a küldetést, ahol először találkoztunk.
- Legalábbis általában. Legtöbbször. Néha van eszem. Egyébként, mi lenne pontosan ez a kincskeresés? – tettem fel végül az egyébként leginkább foglalkoztató kérdést.
- Állítólag van egy kagylófaj a közeli tengerfenéken, ami, ha megeszik, akkor nagy mértékben felerősíti a fogyasztó varázserejét. Én pedig egy ilyet akarok.
- Ez remekül hangzik! – lelkesedtem, ahogy összecsaptam a kezeimet. – Imádom a tengert,ráadásul a tengerfenék biztosan tele van mindenféle szörnnyel! Ó egyébként csak most jut eszembe, azt hiszem, még nem mutatkoztam be. Serami Raynott vagyok, elemi mágus a Quatro Cerberusból. Alig várom, hogy együtt dolgozzunk! – vigyorogtam rá, ahogy kezet nyújtottam felé.
Már akkor se tudtak volna tőlem megszabadulni, ha akartak volna. Azt az esélyt már bizony ellőtték.

- Ez remekül hangzik! – csapta össze a kezeit, mint egy kisgyerek, amikor karácsonykor meglátja a karácsonyfát, meg ami alatta van. – Imádom a tengert, ráadásul a tengerfenék biztosan tele van mindenféle szörnnyel!
- Remélem, hogy nem. – futott végig Angel hátán a hideg. - Ó basszus, és most hogy így belegondolok, nem elég, hogy vízre kell szállni, de tényleg le kell menni a víz alá is. - töprengett el szomorúan, ráeszmélve arra, hogy valójában mennyivel is rosszabb dologra vállalkozott, mint amire elsőre számított.
- És ez még nem is tudja, hogy Angelina tengeri beteg. Majd akkor milyen jót fog röhögni. – gondolta Froo, aki felettébb szórakoztatónak tartotta a helyzetet.
- Ó egyébként csak most jut eszembe, azt hiszem, még nem mutatkoztam be. Serami Raynott vagyok, elemi mágus a Quatro Cerberusból. Alig várom, hogy együtt dolgozzunk! – vigyorgott kezét nyújtva.
- Angelina. – fogadta kissé kelletlenül a bemutatkozást a csillagmágus, s részéről ezen kurta információval le is tudta a bemutatkozást.
- Froozer… farkas az erdőből, mint ahogy azt láthatod is. – vette szűkszavúra és viccelődőre a figurát, ezzel kompenzálva, hogy sem a mágiájáról sem pedig a céhéről még csak említést sem tett. – Viszont annak, hogy valóban megbízzunk a munkával, van ám egy komoly feltétele! – egyenesedett fel ülő helyzetéből, s mélyen a jövevény szemébe nézve így folytatta: - Tudsz úszni? – mondta olyan komolyan, amennyire csak lehetett, s a helyzettől még Angelina is olyan meglepett képet vágott, mintha tőle kérdezte volna mindezt egy vadidegen egy hegy tetején, éjjel egy vidrával  a hóna alatt fél lábon.

- Angelina. – mutatkozott be a hirdetés feladója is, kissé ugyan kelletlenül fogadva el a kézrázós gesztusomat.
Én a mellére is szívesen ráfogtam volna, de az eddigi tapasztalatok szerint a többség nem szerette azt a fajta köszöntést. Volt egy olyan érzésem, hogy ő is ebbe a kategóriába tartozott volna.
- Froozer… farkas az erdőből, mint ahogy azt láthatod is – mutatkozott be a farkas is, társához hasonlóan rövidre véve a bemutatkozást. – Viszont annak, hogy valóban megbízzunk a munkával, van ám egy komoly feltétele! – egyenesen a szemembe nézett, ahogy mély komolysággal kérdezte: - Tudsz úszni?
Angelina döbbent arca arról árulkodott, ő se számított effajta kérdésre. Én csak pár pillanatig pislogtam a farkasra, fejemet kissé oldalra döntve, majd nagy mosoly kúszott a számra.
- Természetesen! – emeltem az öklöm a mellkasomhoz magabiztosságomról és tettrekészségemről tanúságot adva. – Kiváló úszó vagyok! Sőt mi több, némi vízmágiát is tudok! A vízi szörnyeked pedig kifejezetten jól tudom meglovagolni. Persze nem annyira jól, mint a Mesterem, de akkora szakértő senki más nem is lehet, így nem számít. Egyébként úszok elég jól ahhoz, hogy ne fulladjak meg és még haladjak is előre. Na és, ti? Meg miért is fontos ez?

- Természetesen! – felelte Serami látszólag teljes magabiztossággal. – Kiváló úszó vagyok! Sőt mi több, némi vízmágiát is tudok! A vízi szörnyeket pedig kifejezetten jól tudom meglovagolni. Persze nem annyira jól, mint a Mesterem, de akkora szakértő senki más nem is lehet, így nem számít. Egyébként úszok elég jól ahhoz, hogy ne fulladjak meg és még haladjak is előre. Na és, ti? Meg miért is fontos ez? - érkeztek belőle a kérdések, melyekre Froozer legszívesebben csak megfejelte volna az asztalt.
Andelina egy rövid, kérdő pillantást követően megkísérelte elmagyarázni a kérdést, mely, bár számára egyértelmű volt, mégis úgy érezte, hogy nem volt helyénvaló ilyet kérdezni... mármint... aki ki akar menni a tengerre, az csak tud úszni nem?
- Nos, azt hiszem, hogy Froo azért érdeklődik, mert révén, hogy a kincs, amiért megyünk az... - kezdte magyarázni a csillagmágus, de ordas barátja jobbnak látta, ha átveszi tőle a szót:
- Inkább lemegyek a te szintedre: A tengerre megyünk, ha nem tudsz úszni, akkor megfulladsz, munkahelyi baleset, azért meg fizetni nem fogunk... bár úgysincs biztosításod gondolom. - keverte meg még nagyobb élvezettel a lányokat olyan szövegekkel, melynek jobbára se füle se farka nem volt. - Tehát, mivel nem akarunk pereskedést azért, mert valaki nem volt megfelelően felkészítve a munkára, ezért inkább megfelelő kikérdezést tartunk előtte, igaz? - fordult oda Angelhez.
- Pe---rrrrr---ssszeee? - vonta fel a szemöldökét, majd ránézett a kutyulis lányra. - Őszintén szóval, most már én is elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb, ha valaki alapvetően is... butácska, vagy amikor úgy buta, hogy közben okos és ezért te érzed magad hülyének. - tűnődött félig magának félig az új ismerősnek. - Mi lenne, ha inkább fátylat borítanánk az egészre és új lappal kezdenénk? - érdeklődött.

- Nos, azt hiszem, hogy Froo azért érdeklődik, mert révén, hogy a kincs, amiért megyünk az... – kezdte a vöröshajú lány, de mielőtt még egyáltalán a mondatot befejezhette volna, a farkas közbevágott.
- Inkább lemegyek a te szintedre: A tengerre megyünk, ha nem tudsz úszni, akkor megfulladsz, munkahelyi baleset, azért meg fizetni nem fogunk... bár úgysincs biztosításod gondolom.
Egy pillanatra kíváncsi lettem, vajon ez a biztosítás dolog ehető volt-e. Én eddig csak azt a fajta biztosítást éreztem, hogy ha egy étel nem ízlik, csinálnak helyette nekem másikat. Nem, mintha alapvetően bármilyen ehetetlen kajával eddig dolgom lett volna, egy kivétellel.
- Tehát, mivel nem akarunk pereskedést azért, mert valaki nem volt megfelelően felkészítve a munkára, ezért inkább megfelelő kikérdezést tartunk előtte, igaz? - fordult Angelinához.
- Pe---rrrrr---ssszeee? -  vonta fel a szemöldökét némileg értetlenül, majd ismét felém fordult. - Őszintén szóval, most már én is elbizonytalanodtam. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb, ha valaki alapvetően is... butácska, vagy amikor úgy buta, hogy közben okos és ezért te érzed magad hülyének. – Nem votlam benne biztos, hogy ez az eltűnődés nekem szólt, vagy csak saját magának jegyezte meg.  - Mi lenne, ha inkább fátylat borítanánk az egészre és új lappal kezdenénk? - érdeklődött.
- Nekem oké! – szalutáltam mosolyogva. – Jó túlélő képességeim vannak, így biztosítás miatt nem kell aggódni. Úszni tudok, ahogy tengeri szörnyeket is meg tudok sütni! Egyébként pedig bármit megeszek – fogtam bele a felesleges információáradat kieresztésébe. – Nem akartuk, hogy bármi is kárba vesszen mert pénzünk sose volt, így a mesteremmel rengetegszer öntöttünk össze mindenféle maradékot a hűtőből. Már amikor maradt, mert általában üres volt. De volt olyan, amikor fonnyadt uborkát, penészes sajtot, rothadó banánt és almát öntöttünk össze állott kakaóval, egy kis rizzsel és vajjal, ráöntve a pár nappal korábbi paradicsomszószt! Nem volt épp kimagasló íze, de nem hánytam tőle. Sőt, évek óta nem hánytam semmilyen ételtől! A Mesterem szerint természetfeletti gyomorral rendelkezek.
Mindezt alig pár levegővétellel hadartam el, közben pedig büszkén ki is húztam magam. Nem igazán zavart, hogy semmi köze nem volt a korábbi témához, és abszolút jelentéktelen, ráadásul gusztustalan információ volt, amit esélyesen senki nem akart tudni.

- Nekem oké!– szalutált Serami mosolyogva. – Jó túlélő képességeim vannak, így biztosítás miatt nem kell aggódni. Úszni tudok, ahogy tengeri szörnyeket is meg tudok sütni! Egyébként pedig bármit megeszek. Nem akartuk, hogy bármi is kárba vesszen mert pénzünk sose volt, így a mesteremmel rengetegszer öntöttünk össze mindenféle maradékot a hűtőből. Már amikor maradt, mert általában üres volt. De volt olyan, amikor fonnyadt uborkát, penészes sajtot, rothadó banánt és almát öntöttünk össze állott kakaóval, egy kis rizzsel és vajjal, ráöntve a pár nappal korábbi paradicsomszószt! Nem volt épp kimagasló íze, de nem hánytam tőle. Sőt, évek óta nem hánytam semmilyen ételtől! A Mesterem szerint természetfeletti gyomorral rendelkezek. - közölte a totálisan irreleváns, értelmetlen és senki által nem kérdezett információkat és közben pedig még büszkén ki is húzta magát, mintha mindez érdem lenne, melyet elsorolt. 
- Hát ez... bájos. - fintorodott el szemmel láthatóan Angelina.
- Ez egyre jobb és jobb lesz. Ha külön fizetek se találunk ennél nagyobb eszementet a munkára. Pont tökéletes lesz a kis tréfámhoz. - konstatálta elégedetten a helyzetet a farkas. - Khmm, szóval - ragadta magához ismét a szót a négylábú - a kérésünk nagyon egyszerű lenne: fogunk egy csónakot, te szépen beleülsz, Angelina a partról remekül elnézeget minket, amíg te kievezel velem, aztán lemerülsz, hogy keress nekünk megfelelő... kincset, aztán ha találsz, akkor felhozod nekem, aki addig a csónakban foglak várni, aztán kievezel velem Angelinához, megkapod a fizetésed, elválnak útjaink és mindenki boldog. Mit szólsz? - darálta le az óvodások szintjére egyszerűsített tervét a farkas. - Ezeknek még fogalmuk sincs, hogy mire vállalkoztak. - kuncogott magában.
- Csak tudnám, hogy mitől ilyen elégedett és lelkes Froozer. - tűnődött Angel, miközben a kis monológot hallgatta. - Igen, lényegében valóban nagyjából erről lenne szó. - erősítette meg ő is az elhangzottakat.