Fehér lepel

A házigazda idegesen járkált, látszólag azon töprengve, mit is tegyen. Nem nagyon értettem a hezitálását, hiszen a megoldás egyértelmű, a lányának börtönben a helye. A gyilkos kisasszony anyja karjaiban keresett menedéket, s bőszen hazudozott neki tovább.
- Ez semmilyen szín alatt nem derülhet ki! - szólalt meg végre a papi.
- Végülis, titokban is le lehet csukni a lányát - motyogtam magam elé.
A férfi nem sokáig habozott, azonnal rátért a lényegre.
- Mennyi? - kérdezte komoran.
- Mi mennyi? Mennyi jár a gyilkolásért? Úgy durván 20-25 -től életfogytiglanig - feleltem szándékosan félreértelmezve a kérdést.
- Ne szórakozzatok velem! - dörren fel idegesen. - Mennyit akartok?
Mielőtt felszólaltam volna, végignéztem társaimon, s eltérő érzelmeket véltem felfedezni arcukon. Arashi nyilván mellettem áll, Nick-et viszont nem tudtam pontosan megítélni, de ez most cseppet sem számított a jelenlegi helyzetben. Ha csak úgy hagynánk futni a cafkát, azzal sárba tipornánk a Titan Nose nevét. Ezt pedig nem fogjuk megtenni. Nick arcán sejtető vigyor jelent meg, amiből már találgatni tudtam, mi féle gondolatok kavaroghatnak a fejében, így gyorsan elhadartam a véleményemet. Épp jókor.
- Egy mil... -kezdte volna a Dragon Fanges, de sikeresen belé folytottam a szót.
- Nem kell a pénze. A lánya felelni fog a tettéért, akár tetszik önnek, akár nem. Nem lehet mindenkit pénzért megvásárolni. Ráadásul ha elfogadnánk az ön becstelen ajánlatát, azzal elárulnánk a céhünket, és azt a hitet, ami szellemében a Titan Nose működik.
- Arcátlan senki! -felelte dühösen, majd egy pillanat erejéig végignézett rajtunk, aztán nyugodtabban folytatta - Ez egy igen nagy hiba a részükről, uraim. Tudják történnek néha balesetek mindenkivel. Mindannyiunknak jobb lenne, ha csak megneveznék hallgatásuk összegét, és békésen válnánk el. Remélem megértettek.
- Nincs az a pénz, amiért megvásárolhatja a becsületünket -feleltem szárazon.
- Ez esetben rosszul fognak járni! Ezért az életükkel fognak fizetni! Bérgyilkosokat küldök a nyakukba, és addig nem nyugszom, amíg el nem patkolnak, mindörökre. Maguk fogják elvinni a botrányt, magukra kenek mindent. Van elég pénzem, hogy ez ne okozzon gondot! Fenyegetőzött immár nyíltan...
- Küldje csak őket! Legalább nem fogunk unatkozni a szürke hétköznapokon - Válaszolta Nick nyugodtan, majd elnyomta a cigi csikket az asztalon, s lassan feltápászkodott ültéből, és az öreg felé vette az irányt.
- Téved, ha azt hiszi magánál van az irányítás. Teljesen elvan tévedve. Nem érhet hozzánk. Mindhárman egy máguscéh védelmét élvezzük és mágusok vagyunk. Magának kéne rettegni. A pénzével pedig mit sem ér az erkölcsiséggel szemben. Egy ilyen romlott pénz pedig már nekem sem kell. Az irányítás abszolút nálunk van. Már csak azért is, mert ezt az egész beszélgetés rögzítve lett mágikus úton.
- Csak blöfföl...
- És ha nem? Megéri ez a kockázat? Véletlenül van egy riporter barátom, akinek továbbítani szoktam ez ilyesfajta párbeszédeket. Nem maga az első, aki ilyen helyzetbe hozott és valószínűleg nem is az utolsó. Ha bármelyikünkkel történik valami, akkor biztos lehet benne, hogy az egész országban ezt fogják szajkózni. Egy bírósági vizsgálat és letartóztatás, pedig nagyon nem tenne jót a család hírnevének, nemde?
- Mennyit akar? - kérdezte fogcsikorgatva.
- Ó, mint mondtam már nem érdekel a korrupt pénze, őket pedig úgy sem tudná megvesztegetni.
- Akkor mit akar?
- Semmit.
- Mi? - hökkent meg Gordon.
- Semmit. Tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna. Maga nem nem küld ránk senkit és nem csinál velünk semmit, mi pedig nem láttunk és nem hallottunk semmit - ereszt meg egy határozott vigyort magának - Nos? Áll az alku?
A hallottakra rosszallóan megráztam a fejem, majd Arashi felé fordultam, várva a segítségét.

Elnézést a késésért, sokat tanakodtunk, mit hogy csináljunk. Színezést este pótlom.

A ház ura, Gordon idegesen járt kelt a szobában, magában tanakodva. Euphi az anyja karjaiba zárva zokogott színészien, mégis elég hitelesen, ahhoz, hogy meggyőzze. Záporozó könnyek között ontotta a szájából a hazugságait, amiből minden egyes szó csak bemocskolta a valóság ablakát, míg végül azon már lehetetlenség volt kilátni. Nick érdeklődve szemlélte a szobában jelenlévő embereket és közben újabb slukkokat szívott, amik nem kerültek elő füst formájában.
- Ez semmilyen szín alatt nem derülhet ki! – dübörgött Gordon mély hangja a mágusok felé.
- Végül is, titokban is le lehet csukni a lányát – jegyezte meg halkan Itachi. A házigazda megtett egy újabb kört a szobában, aztán végre feltette azt a kérdést, amire Nick oly régóta várt.
- Mennyi?
- Mi mennyi? Mennyi jár a gyilkolásért? Úgy durván 20-25-től életfogytiglaniig – vágta rá a Titan Nose-os játszva magát. Ezzel azonban elkezdte kihozni a sodrából a már így is türelmét vesztette Gordont.
- Ne szórakozzanak velem! Mennyit akartok?
Nick elgondolkozott magában az összegen, végül mikor a fejében kirajzolódtak a nullák száma, önelégülten elmosolyodott. Azzal az összeggel egy jó darabig nem kell az anyagiak miatt aggódnia.
- Egy mil... – kezdte volna feltárni a pofátlanul nagy összeget, amikor Itachi közbeszólva belefojtotta a szót.
- Nem kell a pénze. A lánya felelni fog a tettéért, akár tetszik önnek, akár nem. Nem lehet mindenkit pénzért megvásárolni. Ráadásul ha elfogadnánk az ön becstelen ajánlatát, azzal elárulnánk a céhünket, és azt a hitet, ami szellemében a Titan Nose működik.
Nick mélyen magában elgondolkozott a mágus szavain. Na persze nem a megvásárolhatóságon, mert szerinte mindennek és mindenkinek megvolt az ára, csak tudni kellett mennyi. A szíve mélyén mindenki korrupt még ha látszólag az erkölcsiség bajnoka. Mindenki életében van legalább egy dolog, amire vágyik vagy épp fontos neki. Ha erre rájönnek, akkor már a zsebükben van. Nem. Nick a céhes résznél gondolkozott el. Újként nem tudta pontosan, hogy a Dragon Fang milyen szellemben működik, hisz még csak tegnap lépett be, de gyanította, hogy minden legális céhnél azért valamennyire tendenciának számít ez. Ha pedig egy ilyen tett árulással lenne egyenlő, akkor elkell gondolkoznia a jövőjéről. Még csak egy napja tagja a céhnek, de már is eltudott vállalni egy megbízást. Ha ilyen sűrűséggel tud pénzt szerezni, az jóval jövedelmezőbb lehet, Így pedig a régi életéhez már nem szívesen térhetett vissza, ahol örült ha havonta egyszer tudott szerezni valami munkát.
Összességében ez céhesdi egy jövedelmező tagságnak tűnt neki, így még ha egy része kézzel-lábbal tiltakozott ellene, akkor is lekellett mondania néhány régi dolgáról.
- Arcátlan senki! Ez egy igen nagy hiba a részükről, uraim. Tudják történnek néha balesetek mindenkivel. Mindannyiunknak jobb lenne, ha csak megneveznék hallgatásuk összegét, és békésen válnánk el. Remélem megértettek.
- Nincs az a pénz, amiért megvásárolhatja a becsületünket.
- Ez esetben rosszul fognak járni! Ezért az életükkel fognak fizetni! Bérgyilkosokat küldök a nyakukba, és addig nem nyugszom, amíg el nem patkolnak, mindörökre. Maguk fogják elvinni a botrányt, magukra kenek mindent. Van elég pénzem, hogy ez ne okozzon gondot!
Nick itt már jobbnak látta ha közbe lép. Egyelőre nem volt terve, de bízott az improvizációs és meggyőző képességeiben.
- Küldje csak őket! Legalább nem fogunk unatkozni a szürke hétköznapokon – szólalt meg Nick nyugodtan és egy utolsót szívott a cigijéből, majd elnyomta a csikket a drága antik asztalon és otthagyta. Lassan, ráérősen felállt az asztaltól és önbizalomtól sugározva Gordon felé haladt.
- Téved, ha azt hiszi magánál van az irányítás. Teljesen elvan tévedve. Nem érhet hozzánk. Mindhárman egy máguscéh védelmét élvezzük és mágusok vagyunk. Magának kéne rettegni. A pénzével pedig mit sem ér az erkölcsiséggel szemben. Egy ilyen romlott pénz pedig már nekem sem kell. Az irányítás abszolút nálunk van. Már csak azért is, mert ezt az egész beszélgetés rögzítve lett mágikus úton.
- Csak blöfföl...
- És ha nem? Megéri ez a kockázat? Véletlenül van egy riporter barátom, akinek továbbítani szoktam ez ilyesfajta párbeszédeket. Nem maga az első, aki ilyen helyzetbe hozott és valószínűleg nem is az utolsó. Ha bármelyikünkkel történik valami, akkor biztos lehet benne, hogy az egész országban ezt fogják szajkózni. Egy bírósági vizsgálat és letartóztatás, pedig nagyon nem tenne jót a család hírnevének, nemde?
- Mennyit akar? - kérdezte fogcsikorgatva.
- Ó, mint mondtam már nem érdekel a korrupt pénze, őket pedig úgy sem tudná megvesztegetni.
- Akkor mit akar?
- Semmit.
- Mi? - hökkent meg a férfi.
- Semmit. Tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna. Maga nem küld ránk senkit és nem csinál velünk semmit, mi pedig nem láttunk és nem hallottunk semmit - ereszt meg egy határozott vigyort magának - Nos? Áll az alku?


/Igazából nekem kellene elnézést kérnem, hisz ez a tanakodás miattam húzódott el sokáig/