Atsui Orestes

Piaci forgatag

- Ohh…már megint? Nem igaz honnan van ennyi pénzük az öregeknek. – letéptem egy kis cetlit a küldetésfalról, intettem Liz-nek, majd elindultam a lakásom felé. Vidáman lépdeltem, és közben járt az agyam, hogyan tudnék gyorsan pénzt szerezni, ugyanis el voltam maradva a lakbérrel; már legalább kéthavival. Néhány percnyi gyaloglás után rá is kanyarodtam a jól ismert macskakövekkel kirakott, színes kis házikókkal szegélyezett útra. A lakásom bejárata elé érve nem álltam meg, egyenesen a szomszéd ajtóhoz battyogtam. Mély levegőt vettem, majd bekopogtam. Kisvártatva nyílt is a fa ajtócska, és mosolygós szomszédom lépett ki rajta.
- Szervusz kedves Atsui. Mi járatban erre? – nézett rám kérdő szemekkel, de cinkos mosollyal az arcán.
- Ugyan Keiko néni. Ne tessék játszani az ártatlant. Tudom, hogy már várta mikor jövök. – feleltem szintén mosolyogva, és meglebegtettem előtte a cetlit, amire széles vigyorral válaszolt.
- Miért tetszik fizetni egy mágusnak ilyen apróságért? Megcsinálnám ingyen is. – érdeklődtem, miközben már néhány üres szatyorral a piac felé sétáltunk, hogy elintézzük a heti bevásárlást.
- Jaaj kislányom…öreg vagyok én már a cipekedéshez. Meg aztán tele a piac piti tolvajokkal, és manapság az árusokban sem lehet megbízni. De nem várhatom el, hogy ingyen kiszolgálj. Tudom, hogy szükséged van a pénzre, így legalább mindketten segítünk a másikon.
- Túl jó a szíve Keiko néni. Talán tényleg jobb, ha nem egyedül megy. – válaszoltam nevetve.

A piacra beérve a szokásos szombati sürgés-forgás fogadott minket. Azonnal letámadtak az árusok a portékáikkal, a néni pedig nem vacakolt. Rutinos gyorsasággal, határozott léptekkel bevetette magát az egyik sorba, én pedig engedelmesen követtem. Gépiesen forgatta a fejét jobbról balra, és balról jobbra, miközben elképesztő magabiztossággal állta a sarat a hihetetlen lökdösődésben. Pár percnyi cikázás után végre megállt egy zöldséges standnál. Kisebb harc árán beverekedtük magunkat középre, majd Keiko néni elővett egy kis papírfecnit, felvette szűkkeretes szemüvegét, és elkezdte róla sorolni a különféle zöldségeket, és a hozzájuk tartozó kívánt mennyiséget. Az árus csendben szedegette össze a szemeket, lemérte, aztán az általam tartott szatyorba pakolászta. Röpke tíz perc alatt végeztünk is, majd továbbkoslattunk a sorokon. Legközelebb a péknél álltunk meg, ahol legalább két hétre elegendő kenyeret, és egyéb pékárut vásárolt. Itt is fizetett, egy pogácsát a kezembe vágott, aztán indult is tovább. Karomat egyre jobban húzta az immár két teletömött vászontáska, de a néni tudta mivel lehet befogni a szám. Csendben követtem, miközben jóízűen majszoltam a friss, még langyos pogácsát. Mire befejeztem már megdöbbenve fedeztem fel, hogy még két szatyorral gyarapította rakományaimat a szomszédasszony. Gyorsan beletömtem számba az utolsó falatot, és két kezes cipelésre váltottam. Vettünk még tojást, tejet, sajtot, és halat – nem is keveset. Szerencsére megúsztuk kisebb alkudozásokkal. Csak egy helyen kerekedett kisebb vita a tojások mennyiségét illetően, tekintve, hogy az egyik eltört, a néni pedig persze nem akarta kifizetni. Vártam egy kicsit, aztán mikor kezdett elharapózni a szóváltás, közelebb léptem, és közbeavatkoztam. Az árus persze a klánpecsétem látványától azonnal meggondolta magát, és még ajándékot is adott. Na igen…tulajdonképpen a hasonló helyzetek saját javára fordítása miatt szokott felkérni a néni kísérőnek. Van hogy a fizetségemet meg is spórolja az ilyen akciókból. De mindegy ez engem sosem zavart. Keiko néni mindig kedves és segítőkész velem, és a pénz is jól jön, amit fizet, ezért amint meglátom a táblán a hirdetését, már indulok is. Klántársaim is tudják mi a helyzet, még egyszer sem fordult elő, hogy valaki elhappolta volna előlem Keiko néni bevásárló körútját.

Nagyjából másfél órányi bolyongás után, 6 teli szatyorral nehezebben, végre visszaértünk a néni otthonához. Bevittem a szatyrokat, segítettem még elpakolászni, majd a jól megérdemelt jutalommal a zsebemben visszamentem a klánházba, és kényeztettem magam kicsit a wellness részlegen. ~ Ha már van, miért ne használnám ki? Hmm…furcsa párhuzamot fedeztem fel a pezsgőfürdő, és a cipekedő Atsu között… ~