Magánküldetés: Tiszta állatkert! O.o

Unottan támasztottam fejemet az egyik padon, ahol ültem. Hangos ordibálás, dulakodások zajlottak a céh épületében mint mindig. Poharak és asztalok roppantak szét, emberek repkedtek ide -oda ahogy verekedtek azok, akik mindig is szoktak. A mester meg csak ült a szokásos helyén a pulton. Kellemesen mosolygott. Nyilván jól szórakozott a srácokon, és a fejéről levettem, hogy még büszke is rájuk. Én biztosan katonás rendbe vágtam volna őket, de se erőm se kedvem nem volt most rendet rakni. Egyszercsak egy pohár készült a fejembe kényszerleszállást végrehajtani, de elöbb észrevettem és gyors mozdulatokkal, jobb kezemmel megfogtam. A kristálypohár egy tenisz labda méretű jéggolyóra nőtte ki magát. Kissé fölkaptam a vizet. Hirtelen fölálltam majd a plafonnak repítettem a jéglabdát, az pedig ezer szilánkra tőrt.
-Nem lehetne hogy nyugton maradtok egy kicsit, és nem veritek egymást agyon?? Csak 10 percig??-kérdeztem ordítva. Elegem lett abból hogy mindig ezt csinálják, ráadásul még engem is veszélyeztetnek ezzel. Mert hát addig nem is érdekel amíg elkerülnek a becsapódó tárgyak/ emberek. De szó szerint is betelt a pohár... A srácok meglapultak, én pedig visszaültem. A szokásos gyümölcslevemet dühösen jégkásává varázsoltam és úgy ittam tovább.
Kis idő elteltével egy emberke érkezett a céh épületébe. Egy nagy köteg papírhalommal a kezében, amit rögtön a mester kezébe is nyomott, majd sarkon fordult és elhúzta a csíkot. A mester szemlélni kezdte az ajánlatokat. Van amit fölégetett van amit széttépett.
~Szelektív az öregember. -gondoltam Elfordítottam tekintetem, majd hirtelen a mester nevetésbe tört ki.
-Ki akar könnyű pénzhez jutni? Komolyan mondom, ez tetszeni fog!-lóbálta meg előttünk a lapot. Csicsás, fényes plakát volt, rajta egy repülő pandával aki elveszett és megkellet találnunk. Ez semmiség volt. Az összeg amit fölajánltak érte már nem volt semmi.
-Nem létezik hogy harminc millát adjanak egyetlen embernek.-háborodtam föl. Kishijján hátraestem a sok 0-át látva. A tömeg nevetségesnek tartotta a felkérést, ezért arrébb szállingóztak a nagy összeg ellenére is. Azonban egy sötét mágus Katsu Inozuke, és jómagam maradtunk. Fölkeltette az érdeklődésemet ez az őrültség, és a végére akartam járni.
-Szerintem fogadjátok el! Bár szánalmasnak tűnhet első olvasásra, de higgyétek el, hogy egy élmény lesz! Bwahahaha!-kacagott a mester majd hátradőlt s vissza majd bevedelt egy nagy korsó sört ahogy azt mindig is szokta.
Szó nélkül indultam a cuccomért. A plakátot én tettem el. Katsu nézett utánam, de ő is pakolni indult. Világoskék bőr táskámba elraktam Toby-t, a Salamandra tojásomat. Mondjuk azt még nem tudtam fiú lesz-e vagy lány, de valahogy csak szólítanom kellett szegényt. Jó alaposan kibéleltem az utazó eszközét, nehogy baja essék a kincsemnek, majd elindultam. Mirajane-től a szokásos csomagomat eltettem az övtáskámba, és már indultam is. Ahogy haladtam a vasútállomásra Katsu követet. Úgy látszott nem tett le arról hogy velem jön. Nem bántam, csak ne legyen útban......
A vonaton próbáltam nem egy helyre ülni vele, de csak megtalálta a kabinomat. Egész úton egymáshoz sem szóltunk elég kínos volt a csend.... Mikor megérkeztünk Erába, elővettem a fényes lapot, és kerestem a cirkuszt. Nyomomban persze végig Katsu a . A város szimpompás volt mint midnig. Hatalams házak tornyok magaslottak. A főtéren meganyni emeber végezte mindennapi teendőjét. A cirkuszt némi bojongás után találtam meg. Katsu úgy jött utánam mint valami orvgyilkos, úgy követett engem mintha a prédája lennék. A cirkusznak helyet adó tér tele volt gyakorló zsonglőrökkel, mutatványosokkal, kard és túznyelőkkel, álaltokkal. Egy hatalams sátorszerű épület volt, ami megannyi színben pompázott, sok sok zászlóval a tetején. Először jól körbeszemléltem(tük) a cikrusz területét. Vidám kacagás hangzott. Egy csörgősapkás, zöld buggyosgatyás fiatalember árulta az aznapi előadásra a jegyeket. Miután átnéztem a cirkuszt, belfelé vettem az irányt. A benti levegő már kicsit nyomottabb , és elhasználtabb volt.álaltok és emberek szaga keveredett egymással. Tipikus cirkuszi légkör uralkodott.
-Na jó, hol van ennek a bagázsnak a vezetője?-kérdeztem, miközben szétnéztem a hatalams porond körül.

Még a céhben voltam amikor a mester be jött pár új küldetéssel meg kértem hogy had nézzem meg őket hátha találok magamnak valami érdekeset. Találtam is egy küldetést ami pont jó lenne nekem csak éppen furcsán nagy összegért. El akartam vállalni és könyörögtem a mesternek had lehessen az enyém. Amikor a céhmester hivatalosan is nekem adta a küldetést azonnal rohantam haza elvégezni az előkészületeket. Ahogy haza értem gyorsan bele dobáltam minden félét a bőröndömbe.
Épp ,hogy készen lettem a pakolással és már is rohanhattam a vonatra Magnolia felé. Éppen hogy csak sikerült el érnem a vonatot de még az utolsó pillanatokban is volt üres fülke amibe letelepedhettem. Be is vonultam az egyikbe és gyorsan le pakoltam a cuccaimat. Az utazás elég unalmasnak ígérkezett így egyedül de boldogított a tudat ,hogy végre igazi küldetésre mehetek amit el kell végeznem ,hibátlanul. Bár ez nekem szinte lehetetlen feladat hogy hibátlanul meg csinálhatnék bármit is de most legalább törekedni is fogok. Éppen a tenyeremen lévő Dragon Fang jelecskét nézegettem amikor be kopogtatott valaki a fülkébe ,két lány volt az aki be akart ülni a fülkébe ,én meg sosem mondanék nemet két ifjú hölgynek. Én nyugodtan elmélkedtem tovább míg ők a heti mágus friss kiadásán viháncoltak. Kicsi idő múlva nagyot fékezett a vonat ,gondoltam végre ki szabadulhatok ezek a lányok nyomasztó társaságából és igazam is lett. A vonat el ért a vég állomásához Magnolia cityhez. Mikor leszálltam észre vettem hogy nincs olyan négyzet méter amin ne állna legalább egy ember és nekem innen kellet valahogyan el jutnom a Caldia Katedrálisig hiszen ott kaptam az eligazításokat. Ugyan pár ember segítségével de meg érkeztem oda ,boldogan gondoltam bele hogy végre ezen a helyen el kezdhetem életem legelső küldetését.
(remélem jó hogy a Caladia Katedrálist neveztem meg sajna mást nem nagyon tudtam)

Hétfő reggel. A legrosszabb nap. A hétvégén mindenki jól kipihente magát, és most újult erővel rohangásznak, kiabálnak és egyéb zavaró dolgokat művelnek. Nem értem, miért nem maradnak nyugton, pedig nekik is megérné. Ahogy elnézem őket, csak egyre rosszabb lesz, feleslegesen vacakolnak mindennel, szánalmasan festenek. Inkább kuporgok még az asztalnál kicsit, de aztán látom az egyik társamat felém jönni. Egyértelműen hozzám jön, más esetben midig elkerülnek, ha tudnak.
- Ovan! A mester küldte hozzád a fickót, szeretne veled beszélni! - mondja, aztán már megy is. Jobban megnézem a fickót, és arra az egyszerű következtetésre jutok, hogy ez egy bűvész. Idétlen zöld kalap és öltöny, ki más viselne ilyet?
- A nevem Milo Turdil, talán már hallott rólam! - húzza ki magát. Fogalmam sincs ki a fene lehet, és örülök is ennek. Ezt észreveszi, és csalódottan görnyed vissza.
- Annyi baj legyen! A mestere irányított magához, azt mondta maga épp ráér egy zaftos küldetésre! Nos, rögtön a tárgyra térnék! - jelenti ki, és előhúzza zsebéből a minden bizonnyal létező legcsicsásabb hirdetést. Egyetlen szabad négyzetcentiméter sincs azon a darab papíron, ráadásul egy repülő panda van a közepén. ~ Ez valami hülye vicc?
- Tudja amit mondok, lehet komolytalannak hangzik majd, de biztosíthatom, hogy a háttérben sokkal mélyebb dolgok dolgoznak, mint gondolná! Ez a panda a rivális cirkusz tulajdona, legalábbis ők ezt állítják! Az igazság az, hogy tőlünk lopták el még kölyök korában, de nem találtunk bizonyítékot, amit nyíltan felhasználhattunk volna! Most viszont az állat elszökött tőlük, én pedig szeretném visszakapni! Ha elhozza nekem a pandát, több milliós jutalom üti a markát! A Pálma cirkusz 30 milliót ígért, én 40-et mondok! Na mit szól?
~ Ki a franc ajánl ennyit egy pandáért?!? Olcsóbban be lehetne festetni egy átlagos medvét! De az ilyen embereket ki kell használni, hmm...
- Rendben, elfogadom az ajánlatát! - csaptam bele a kezébe, amit ő örömmel rázogatott. Örömében még a kártyatrükkjeit is megmutatta, aztán előránt a semmiből egy eléggé hasznavehetetlen térképet. Ezek után meghajol, és füst kíséretében távozik.
~ Gazdag egy bűvész lehet...
Jobban megnézem a térképet, de csak annyit sikerül leszűrnöm, hogy a Keleti Erdőkbe vezet majd az utam. Az is világos előttem, hogy ekkora jutalom bizony nagy hajszát szül, tehát nincs időm vacakolni. Átverekedem magam a társaságon, bejutok a sarkomban, kinyitom a plafonról lógó hálózsákom és.... - Hopp, majdnem!
Szokás szerint, megint kis híján eltörtem Paralus tojását. Mivel hüllő, ezért melegen kell tartanom, és nincs is jobb hely erre, mint a hálózsákom. Probléma, hogy valahányszor kinyitom, a tojás mindig elsőnek ugrik ki belőle, akármilyen mélyre is gyömöszöltem előtte. Óvatosan a földre raktam, aztán összezsugorítottam a hálózsákot, és begyűrtem úgy a hátizsákba, hogy fészek alakja legyen. Ebbe belehelyeztem a tojást, aztán ráhajtogattam a zsákot, hogy teljesen befedje. Teljesen meg vagyok elégedve magammal, azt az egy tényt kivéve, hogy így nem fért be túl sok dolog a zsákba, mindössze némi aszalt gyümölcsöt, egy kevés szotyolát, és egy üveg ketchupot tudok magammal vinni. Eszembe jutott egy nagyobb zsák beszerzése, de idő hiányában ezt elhalasztottam, ehelyett elővettem a gömbömet, átalakítottam a szokásos utazó formába, majd felpattantam rá és kiviharzottam vele az ajtón, homokos partot csinálva az előtérből.
~ Majd később rendbe rakom. Vagy inkább bérelek egy takarító osztagot. ~ dörzsölöm össze a gondolatra a markomat.
Nagyon gyors tempót diktálok, soha le nem hervadó vigyorral. ~ Enyém lesz a pénz, enyém lesz a pénz, enyém lesz a pé-hé-hénz! ~ dalolgatom.
Rövid időn belül látótávolságba kerül az erdő, ami csak még jobban feltüzel, így, mielőtt észrevenném, egy szalmabálában kötök ki, fejjel előre. Hülye egy látvány lehetek, egy bála, aminek feje és lába nőtt. Megpróbálok lendületből jobb helyzetbe fordulni, de pont az ellenkezőjét érem el. A fejem van alul! Nem bírom tovább, bevetem a homokmágiát, és darabokra lövöm szét ezt a vackot. Mivel ez eléggé kifárasztott, ezért megindulok az erdő mellett álló kis faluba, miközben úgy nézek ki, mint egy madárijesztő.

Megérkezel a helyiek útmutatásával a kijelölt címhez. Egy nagyobb épületet látsz, ami hasonlít egy múzeumra, a díszes kapu fölé pedig a "Városháza" van írva. Belépsz az épületbe, meglepetten látod, hogy több ember tartózkodik az előcsarnokban. Többnyire a földön ülnek, vagy a falat támasztják, és nem tűnnek épp boldognak. Azt is megállapítod, hogy nem idevalósiak. Öltözetükből ítélve inkább tanyasi munkásemberek és dolgos asszonyok. Az előcsarnokból vezető széles lépcsőn egy fiatalabb srác, egy idősebb férfi, és egy jól öltözött hivatalnok áll. Látszólag veszekednek. Odamész érdeklődni.
-Katonák kellenek ide, nem holmi hirdetmények! - kiabált a fiú a hivatalnokra.
-Tim, nyugodj meg... - csitítgatta az öreg a fiatalabbikat. A hivatalnok nyugodtan állt mint a cövek, és ugyanilyen nyugodt hangon válaszolt;
-Higgye el, tudjuk mit csinálunk! Hamarosan megérkezik egy több katonával felérő mágus, és ő kezébe veszi az ügyet...sőt...ahogy látom már meg is érkezett!
Feléd fordul mindenki. Kiabálás tör ki a teremben, mindenki kétségbeesetten kér téged arra hogy segíts, bár nem igazán érted, pontosan mit mondanak. A hivatalnok rácsap a márványozott lépcsőkorlátra, aminek hangja bezengi a termet. Mindenki elhallgat, amiért te igencsak hálás vagy.
-Fiatalember, maga az aki a küldetés miatt érkezett?
A válasz nyilvánvaló.
-Remek. Rögtön a tárgyra térnék. A keleti erdőkben ólálkodik egy ismeretlen fajtájú szörnyeteg...
-Mondom, hogy démon!!!!
-...tehát egy fokozottan veszélyes lény. A feladata megkeresni ezt a...ezt az állatot, és kiiktatni. Vagy elintézni, hogy többé ne tehessen kárt a helyiekben! Annyit tudunk, hogy a lény nagyon nagy méretű, nem okoz számára gondot egy téglaház ledöntése, és meglehetősen szívós. Úgy hisszük, hogy a keleti erdőkben rejtőzik. Keresse meg, és vessen véget az ügynek! Ha végez, és bizonyítja a küldetés sikerét, megkapja a...tekintélyes jutalmat!
Beszélek még pár emberrel ,hogy mégis csak körvonalazódjon körülöttem mi is történhetett a falujukban.
Páran azt mondják valami elfajzott teremtmény vagy épp egy démon garázdálkodott arra felé. Még egy pici infót szerzek a faluról hogy merre találom és azt mondják a keleti erdőben van a falu és egy kereskedő út vonalon és egy nagyobb ösvényen lehet el jutni oda. A nagyobb ösvényt el is magyarázta de azt mondta a kereskedő útvonal gyorsabb csak veszélyesebb is mivel onnan is eltűnt már pár kereskedő karaván. Elindultam a meg adott út felé és reméltem legalább a faluig sikerül eljutnom épségben. Amikor meg láttam az erdőt valakik éppen előttem haladtak és mint ha a kislány vállán egy céh jelet pillantottam volna meg a másik esetleg a társa lehet. Elég fura alaknak látszik. Nagyon sötét tekintet és elég furán is viselkedik. De gyorsan közelebb mentem és a gyanúm be igazolódott. A Fairy Tail jelét pillantottam meg a vállán. Lehet ,hogy ugyan arra a küldetésre pályáznak mint én? Egy darabig követem őket és hallgatom vajon mit beszélnek de sajnos semmit nem értek. Inkább nem kockáztatom ,hogy el veszítsem a küldetést és gyorsan meg keresem a kereskedő útvonalat amiről meséltek nekem. Muszáj meg próbálnom még ha veszélyes is. A Fairy Tail nem fogja elcsórni előlem az első melómat még ha szépen kérik akkor se. De azzal a sötét tekintetű fiúval vigyáznom kell. Biztosan nem egy kis nyámnyila alak.

Meg kell jegyeznem, nem egészen ilyen fogadtatásra számítottam. Egy átlagos vidéki falu fogadott, azt leszámítva, hogy romokban hevert. A házakból pár gerenda, vagy annyi se maradt, az elképzelhető összes természeti katasztrófa sújtotta ezt a helyet. Volt itt meteorzápor, a kráterek alapján, a talajt elnézve egy kis földrengés is lehetett, és még ki tudja mi más. Én sajnos nem tudom, de talán valaki a faluból bírhat némi információval. Benyitok az egyik nem létező ajtón, és kutakodni kezdek a romok között, bár néhány kezembe álló rozsdás szögön kívül nem találok sokat. Keresésem egy megroggyant téglafalnál folytatom, de itt se jutok semmire. Egy lyukon kimászom az épületből, és csodák csodájára egy élő emberrel találom szembe magamat. Sajnos nem az, aki nekem kell, mert rám szegezi a puskáját, amire belefogok egy Sand Shell-be. Felkészülök az első lövésre, de az nem történik meg, helyette a fickó a feje fölé emeli fegyverét, és így kiált:
- Várjon! A faluból származom!
- Hála az égnek! Jó hogy itt van, beszélnem kéne magával. A nevem Ovan Sanddigger. El tudná mondani, hogy pontosan mi is történt itt?
A férfi leül egy egykori téglafal maradványaira, és belekezd a meséjébe.
- Pár napja történt. Az éjjel valami megtámadt a falunkat! A nőket és a gyerekeket a város felé kísérték páran, míg a harcedzettebb férfiak itt maradtak, hogy szembenézzenek a lénnyel. A raktárban találtunk rá, ahol épp teletömte magát a fáradságos munkával összegyűjtött ételeinkkel. Rátámadtunk, de nem jártunk sikerrel. Nem számítottunk rá, hogy a lény ilyen hatalmas, és erős... úgy hisszük... hogy ez egy démon! Szörnyűséges agyarai vannak, hosszú karmai! Akkora, mint egy kétszintes lakóház, és az ordításába beleőrül az ember... szörnyűséges teremtmény... hál istennek nem sérült meg senki. A lény az erdőbe menekült, azóta nem láttuk! A falu lakosai Magnoliában kaptak szállást, amíg a falut újjá építik. Na meg amíg az a dög nem takarodik el a környékről... maga azért jött, hogy megölje, igaz? – kérdezi végül.
Bevallom, ez egy kissé sok információ, hogy megemésszem, ezért nem is bajlódom vele sokat, a fickónak egy hümmögéssel válaszolok.
- Csak az a lényeg, hogy ez a szörny eltűnjön innen…. – dörmögi, azzal vállára veszi a puskáját, és nemes egyszerűséggel lelép.
Még mindig zavart vagyok. Hogy a fenébe találjak meg egy pandát, ha közben egy ilyen dögre is figyelnem kell?!? Más szemmel nézve, ez egy jó lehetőség egy kis dicsőséggyűjtésre. Elvégre ha ekkora valamiről van szó, ami nyilvánvalóan roppant veszélyes, akkor még a tanácstól is csurran-cseppenhet egy kis jutalom a zsebembe. Felettébb felderülök erre a gondolatra, és elindulok a szörny lábnyomait, a krátereket követve. Nem lusta lény, az egyszer biztos, mert képes volt saját ösvényt csinálni magának az erdőben. Ezen haladok tovább.

- Bocs, de eszem ágában sincs osztozkodni. Túl szép ez az összeg ahhoz, hogy ne akarjam mindet.
Bedobta az ájult fickót az egyik bokorba, felpattant a homokjárgányára, és otthagyta a csodálkozó Saracorral szegény fazont.
Amint láttam, hogy távoztak nyugodtabban tovább mehettem arra az irányba amerre láttam a szörnyet távozni. Itt még lesz pár komolyabb pofozkodás a vetélytársaim között, de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Az érdekelt a legjobban, hogy minél hamarabb sikerüljön végeznem a küldetésemmel, és utána esetleg végezhetek velük is.
Szedtem szaporán a lábaimat, nehogy lemaradjak a többiektől. Kitudjak még hány vetélytársam akadhat ezen a küldetésen. Az egyik biztosan komoly ellenfelem lehet majd.
Talán az lenne a legjobb ha sikerülne mindet egymás ellen uszítanom, de ehhez kell egy kicsit jobb terv. Ahhoz pedig idő kell számomra amiből most perpillanat nem bővelkedek.
Siettem tovább, és gondolkoztam, hogyan lehetne ezt meg úszni minél gyorsabban, és fájdalom mentesebben. (remélem jó lesz így)

Miután eggyel csökkentettem versenytársaim számát, újult erővel láttam neki a követésnek. Nem is kellett több pár percnél, mire sikerült újra a szörny nyomára akadnom. Gyors akarok lenni, amivel azt érem el, hogy teljesen elveszem az erdőben. Gőzöm sincs merről jöttem, majd kénytelen leszek kitalálni valamit. Most viszont teljes agyi kapacitásommal, ami persze nem túl nagy, a lény követésére koncentrálok. Beletelik egy kis időbe, de végül egy vízesésnél kötök ki.
~ Manapság egyre furcsább dolgok lapulnak ez erdők mélyén. ~ állapítom meg.
Amit megállapítok az úgy is van. A vízesés aljánál egy kis tó van, amiből két folyó ágazik el, és, hogy még furcsább legyen a hely, egy hatalmas panda ül a tó partján, az egyik fa gyümölcseit falva. Méretét nézve megegyezik azzal a szörnnyel akit idáig követtem.
~ A panda és a szörny akit követtem ugyanaz. A panda és a szörny akit követtem ugyanaz! ~ teszem meg a nagyszerű felfedezést.
Ezt a gondolatmenetet bizonyítja, hogy a panda hátán egy kicsi, eléggé megtépázott köpönyeg díszeleg. Először berezelek, aztán az óvatos megközelítés mellet döntök. Beleágyazom magam egy közeli bokorba, és a növénymágiám segítségével úgy eltűnök benne, mint szürke szamár a ködben. A mozgás kicsit nehézkes, ezért elbajlódom vele, mire sikerül rájönnöm, hogyan közlekedjek. Nagyon lassan megközelítem a pandát, aki szerencsére nem vesz észre. Néhányszor felnéz ha meghall egy-egy hangot, de egyebet szerencsére nem tesz. Gyorsan kihasználom a figyelmetlenségét, és bambusz szerűre alakítom a bokrot. Elégedetten dörzsölöm össze a tenyeremet.
~ Ha szerencsém van, akkor követni fog, akármerre megyek...


//Bocsi, nem tudtam hosszabbat összedobni.//

Futok gyorsan az erdőbe nehogy bárki is meg előzhessen. Próbálok rejtve maradni a többikétől pláne a farkasos fiútól. Valahogyan kiráz a hideg attól a sráctól. Futottam és épp egy tisztásra értem volna amikor észre vettem, hogy egy panda gubbaszt a tisztáson és bambuszt eszeget. Na erre kíváncsi voltam. Biztos voltam benne, hogy a szörny erre felé jöhetett, de akkor hova tűnt? Talán a panda lenne az? Úgy döntöttem, hogy szemügyre veszem a pandát és ellenőrzöm, hogy lehet-e köze a szörnyhöz. Felmászok egy fára hogy, jobban rá láthassak a szörnyre. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy egy mozgó bokor közelíti meg a pandát. Biztosan az egyik vetélytársam lopakodik a bokor mögött. Épp indulni készültem volna amikor valaki meg ragad és hátra vonszol. A lány volt az korábbról. Mutatja, hogy ne hangoskodjak. Alig van rajta valami. Egy két bőr gönc és más semmi. A bőrén rúna tetoválások vannak, de valahogyan ez még vonzóbbá teszi.
-Miért vagy itt?
-Engem a falusiak küldtek egy szörny elintézése miatt!
-Én azért vagyok itt, hogy ezt a pandát hazavigyem az igazi otthonába! Fogalmad sincs, miről van itt szó, úgyhogy ne állj az utamba!
Inkább nem vitatkozok hisz úgy se az erősségem, de azt veszem észre, hogy szomorúan néz a pandára.
-Én nem a cirkusztól jöttem, de nem is az ostoba falusiaktól. Semmi nem fontosabb számomra, mint hogy ez a szegény állat hazatérhessen!
-Téged ki küldött ide? Miért olyan fontos neked ez a panda?
Valamiért nagyon a szívén viseli ennek az állatnak a sorsát, de vajon miért?

-Engem senki nem küldött, én nem adom el csak úgy a képességeimet gonosz érdekekért! Én megmenteni jöttem ezt a pandát, és meg is mentem, még ha az életembe is kerül!
eléggé ingerülten válaszol. Inkább nem mondok neki semmit nehogy még jobban felhúzzam. De aranyosnak tűnik.
-Ne állj az utamba. Ha egy jó ügyért akarsz harcolni, akkor segíts nekem! Vagy menj haza!
Szívesebben mennék inkább ezzel a lánykával, de a küldetésemet muszáj lesz teljesítenem. Nem akarok szégyent hozni a céhem nevére. Ekkor észre veszem azt a srácot akitől kicsit úgymond berezeltem. Egy démonra hasonlító alakot vesz fel és elkezdi kergetni a pandát. A lány a panda után ugrik és mint ha megpróbálná nyugtatni. Ekkor meg érkezik az a tag is aki leütötte a démon srácot. A nyomában még vagy 5 rossz arcú idegennel.
-Itt van, itt van srácok! - kiabálja az egyik, akinél nyílpuska van.
A lány mint ha félne. Nagyon remeg és idegesen mozgatja a kezét amiben egy lándzsa tűnt fel. Mormol valamit a macinak mire az kicsit hátrébb húzódik.
-Segítsetek, különben ez az ártatlan állat szőrmekabátként végzi! Legyen szívetek! - kiált fel a kislány. Talán itt kellene hagynom őket?
De nincs időm gondolkozni, ekkor egy nyíl csapódik be a lány vállába, aki rögtön elesik. Már teljesen itt vannak a vadászok. Eléggé kényelmetlen egy helyzet. Szívesebben lennék inkább egy cirkuszba mint ez a sok ütődött között akik egy cuki pandácskát üldöznek.
-Nicsak, mágus palánták, akiket a trottyosok béreltek fel! Nem osztozunk, csírák! Kinyírni mind! - ordítja a vezér. eléggé idegesítő egy alak, de jobb tartani mindtől.
A harc elkerülhetetlen muszáj be avatkoznom. Leugrok a fáról és a harcba vetem magamat. Szerencsére a 3 behemóttal a másik kettő mágus foglalkozik nekem csak a nyílpuskás fazonok maradtak akik épp a macira céloznak.
Basic Illusion - Vision- Touch mormolom magamba és egy-egy kígyó esik le a fák tetejéről egyenesen a nyakukba. Erre eléggé elkezdenek pánikolni és inkább a kígyókkal foglalkoznak mint velem. Gyorsan oda szaladok a lányka mellé és a vállamra veszem. Szerencsére elég könnyűnek bizonyul így gyorsabban tudok vele futni. Remélem a panda követi a lánykát. Amikor észre veszem, hogy nem akkor gyorsan vissza rohanok szerencsére csak pár lépést kellett vissza fele tennem és gyengén de annál határozotabban seggbe billentem a macikát.
-Mozdulj már te benga nagy dög.