Végtelen nyolcas (magánküldetés Nati Teinának, Basho Akatsukának és Sorov Mazjefnek)

Végtelen nyolcas (magánküldetés Nati Teinának, Basho Akatsukának és Sorov Mazjefnek)

Szint: D

Jutalom: 50.000 gyémánt

Nati Teina, Basho Akatsuka: klánjaitok küldetései közt mindketten találtok egy megbízást, ami egy különös esetről szól: a pletykák szerint aki bemegy Kyndale falvába, többé már nem jön ki onnan. Ennek az ügynek a kivizsgálására keresnek mágusokat, meglehetősen alacsony jutalommal. Ha kicsit beszélgettek klántársaitokkal vagy a városotokban lakó emberekkel, megtudhatjátok, hogy a többség azon a véleményen van, hogy ez nem több, mint egyszerű szóbeszéd. Hiszen a jutalom nevetségesen kicsi - látszik, hogy a közigazgatás nem veszi komolyan a híreket, mert a környező falvaknak kellett valahogy összekuporgatniuk ezt a kis összeget. Az ilyen elzárt vidékeken mennyire babonásak az emberek: lehet, hogy egy egyszerű mágikus jelenségtől megijedtek, és kissé felfújták a történteket.

Oak Townig eljuthattok vonattal, de onnan sajnos gyalog kell mennetek. A faluba érkezés előtti napon rátok esteledik, ezért menedéket kerestek egy útmenti fogadóban (a motivációtokat a küldetés elkezdésére és a találkozásotok részleteit rátok bízom. Legkésőbb a fogadóban fussatok össze!)

Sorov Mazjef: egy klánbeli felettesed keres meg egy paranccsal, miszerint ki kell vizsgálnod egy közeli faluban, Kyndaleben történt esetet: a falu területén valamiért egy időhurok alakult ki, ami minden nap végén a terület idejét visszaállítja a nap kezdetére... ugyan a klán céljai szempontjából nem fontos, de talán találhatsz valamit, ami hosszú távon a Grimoire Heart hasznára válik.

A léghajó természetesen nem visz el egész a faluig; útközben viszont beesteledik, így úgy döntesz, hogy az útszéli csárdában szállsz meg, ahol talán még némi közelebbi információt is kaphatsz a feladatodról.

Postjaitok eddig tartsanak!

Vendég

A Fairy Tail klánépületében éppen Basho Akatsuka kutatgatott a küldetések között hátha talál valami kedvére valót, elvégre szüksége van a pénzre, hogy vehessen magának csokoládét. Very Happy

Végtelen nyolcas?.... nem fizet sokat de érdekesnek hangzik azt hiszem elvállalom...
Levette a plakátot a tábláról és megmutatta a Mesternek, hogy elvállalja. Délután 3 körül jött is a vonata Oak Townba. Ezzel még nem is volt baj de amilyen szerencsétlen lekéste a vonatot. Rohant utána mint majom a banánért és végül sikerült elkapnia a vonat hátulját, ezzel viszont a probléma, hogy a táskája (amiben a csokija volt) kipottyant a kezéből és még a fejét is beverte. Púppal a fején baktatott be kocsiba és huppant le az egyik ülésre. Csoki nélkül képtelen ésszerűen gondolkodni. Azért, hogy ezt bebizonyítsa amikor az ellenőr megjelent mögötte és megszólalt, hogy felélessze félkómájából annyira megijedt, hogy a jegyet kiejtette az ablakon. Így hát leszállították a vonatról és új jegyet kellett vennie, majd 2 órát várnia a következő vonatra. Két óra leteltével megszólalt a hangosbemondó:Kedves utasaink az Oak Townba tartó fél hatos járatot műszaki hiba miatt törölték!
Mintha csak jól helyben hagyták volna olyan érzése lehetett, falnak dőlve ült depressziósan a sarokban amikor eszébe jutott, hogy folytatni kéne a küldetést. Minden megmaradt erejét összeszedve felkelt és elindult gyalog a még 4 kilóméteres úton. pár száz méter múlva egy két méteres gödör mélyére zuhant ami mellesleg tele volt tüskés bokrokkal. Újabb egy óra telt el míg kikecmergett a tüskék közül. Szerencsére már látni vélte a falut vagy várost vagy miaszentszar az ahol a fogadó van amiben éjszakára megszáll. Egyre közelebb ért és a falu szélén boltokat vélt megpillantani.
Ott biztosan találok csokit!! kiáltotta és új erőre kapva sprintben rohant végig a... nevezzük helységnek szóval helység irányába. Bement a boltba és csoki hegyeket talált a polcokon. Végül vett egy dobozzal de kiderült róla, hogy étcsokoládét vett T_T (nem szereti az étcsokoládét). Újra depressziós hangulatában indult tovább. Úgy szédelgett az úton mint aki benarkózott vagy jól bepiált. Így zombiüzemmódban folytatta sétáját a "helység" főutcáján. Párszor bele is borult az árokba de végül sikerült kikecmeregnie. A "helység" lakói nem voltak túl gazdagok. Talán ezért tűnt fel neki rögtön a drágább öltözékbe bújt lány aki szembe jött fele az úton. egyre-egyre közelebb ért és végül olyan közel ért, hogy már késő volt megállni. BUMMM!!

„jé, milyen furcsa egy küldetés! Egy faluba aki be megy, nem jön ki többé? Ez kissé eki hátborzongató, de kíváncsi lennék rá.” Gondoltam magamban, és szóltam oda Lizletnek.
- Figyelj csak, ez a küldetés, ami Kyndalebe szól, szerinted nehéz lehet?
- A végtelen nyolcas? Annyi pénzért biztos csak egy babona, és meg kell nyugtatni a lakosokat.
- Engem érdekelne az ügy! Bob mester merre van?
- Itt vagyok, mondd!
- Bob mester, maga szerint ez a küldetés nehéz lehet, vagy csak babona?
- Szerintem is csak egy babona, és nincs félni való tőle.
- Akkor el mehetek rá?
- Persze, de aztán ügyesen!
- Rendben.
- Ahogy oda értem az emberek is csak babonás népségnek tűntek. Hiszen a jutalom is kicsi, lehet csak egy egyszerű mágikus jelenségtől paráznak. Oak Townig sikerült eljutnom vonattal, de utána sajna gyalog kellett tovább mennem. Mivel mielőtt a faluba értem, rám sötétedett, így egy fogadót kerestem aminek a címe egy cetlin volt. Mikor odaértem, akkor néztem a fogadót majd egyszer csak belebotlottam egy fiúba.
- S-sajnálom, remélem jól van! –a fiú a földön feküdt, és motyogott.
-Csokii, hol a csokim?
- Csokid? –akkor láttam hogy a fiú nem volt magánál, így inkább úgy döntöttem hogy beviszem őt is a fogadóba.

Sötétség uralkodik a szobában, pontosan úgy, ahogy szeretem. Megint hamar keltem, nehezemre esik hozzászokni a léghajó állandó mozgásához. Eddig se voltam valami nagy alvó, de mostanában alig jött álom a szememre. Ma is ébren voltam, úgy hajnali fél egytől. Éjfél körül aludtam el.
*kopp* *kopp* *kopp* - hallatszott a vasajtón.
Elfordultam az ágyban, és azon kezdtem tűnődni, ki akarna bejönni hozzám. Nem vagyok beszédes ember.
~ Talán egy megbízásról lenne szó? - tettem fel magamnak a kérdést, mikor is a kopogó személy átváltott dörömbölésre. Erre már feltápászkodtam, megropogtattam a csontjaimat, és ajtót nyitottam. Az előttem álló személy magas, széles, és meglehetősen sötét ábrázatú volt. Fölöttem állt, és nem csak rangban. Le kellett volna hajolnia, ha be akart volna jönni a szobámba, ezt azonban nem tette meg, hanem hozzám szólt.
- Te vagy az új tag, igaz?
- Én vagyok. Mit akar?
- Feladatot kapsz. Nyomozásról lenne szó.
- Abban nem vagyok túl jó. - mondom neki, de figyelemre se méltat, folytatja mondókáját a részletekkel.
- A közelben lévő Kyndale névre hallgató faluban eddig ismeretlen okokból időhurok alakult ki. Minden nap végén visszaáll az idő a nap elejére. Maga a hurok nem érdekes, a kialakulása a rejtély. Lehetséges, hogy valamiféle különleges mágia áll mögötte, ez pedig a klán szolgálatára lehetne.
- Szóval mindössze annyi lenne a dolgom, hogy elhozok bármit, ami érdekes tűnik. Hol van a falu? - mondtam, miközben eszelős vigyor jelent meg az arcomon. Ha úgyis visszaáll az idő, akkor szabadon gyilkolhatok a faluban. Érdekesnek hangzik.
Fél órával később már a hajó korlátjának támaszkodva néztem le a mélybe. Kérhettem volna leszállítást, de jobb ötletem támadt. Leszedtem az ágyamról a függönyt, kell a fenének egy olyan puccos vacak, és a nyakamba kötöttem, mintegy köpeny gyanánt.
- Hölgyeim és Uraim, világra szóló mutatvány következik.
- Ugye nem nekem mondod? Nem akarom nézni a baromságaidat, inkább hagyjál lógva! - üzeni Astaroth, jelezve, hogy megint elege van. Mostanában gyakrabban szól be nekem.
- Halálugrás következik! - kiáltom, és átvetem magam a korláton.
Kellemes a zuhanás, a szél fújja az arcom, hajam és ruhám csak úgy lobog. A tervemnek működnie kell, ez már biztos. Meg tudom tenni, hogy teljes mértékben démonná alakuljak, így már biztos a siker. Nagy mennyiségű varázserőt szabadítok fel, és megtörténik a gyors változás. A fémes maszk is felkerül rám, most először. Már értem, miért ilyen veszélyes vadász Astaroth. Tökéletesen élés a látásom, még ilyen őrületes sebesség mellett is. Vastag karjaimmal megragadom a köpenyt, és kifeszítem, mint valami hártyát. ha jól emlékszem van egy mókusféle, ami ugyanígy vitorlázik. Bár az kérdéses, hogyan ér földet, mert nekem nem sikerült túl jól. A démoni test elég szívós volt ahhoz, hogy ép bőrrel megússzam, emberi valómon alig látszik. ha sérülésekkel nem is, de káros hatásokkal mindenképp számolnom kell. Túl korán alakultam át, és kiszipolyoztam varázserőm nagy részét. Még jó, hogy ezen a területen nem vagyok ismert. Egy kis falut láttam a levegőből, így hát azt céloztam meg. Szálláslehetőség után kutatva tértem be a Cetlin névre keresztelt fogadóba, de ott hirtelen rádöbbentem valamire. Pénzem egyenlő volt a nullával, így jobb híján a csárda istállója mellé helyezett szénakupacra dőlve tértem nyugovóra.
- Hé marha! Még egy ilyen ugrás, és esküszöm kicsinállak! - rivallt rám Astaroth, mikor megérezted, hogy kezd elnyomni az álom.
- Inkább fogd be a pofád, ha nem akarod, hogy még több ilyen ugrást hajtsak végre. - mondtam neki, de már nem figyelt. Nem tőrődtem vele különösen, inkább megpróbáltam elaludni, amit ezúttal hagyott.

Basho, Nati: Bent a fogadóban kissé gyanakodva fogad titeket az a kevés vendég, aki bent ücsörög, de a legtöbben hamar megunják a látványotokat, és visszafordulnak az italukhoz. A fogadós eleinte kissé mogorva, de amint rendeltek valamit, felderül, és némivel beszédesebb hangulatba kerül. Ha kérdezitek, bőségesen beszél a munkátokat érintő pletyákról, de ha nem hozzátok szóba, akkor is az egyik asztaltársaság beszélgetésbe kezd a történtekről, amibe lassan az egész ivó betársul. Ugyan a hallottakat erősen meg kell szűrni a babonás megjegyzések miatt, de nagyjából megtudjátok, hogy a falu határáról nézve minden napkeltekor egy hatalmas ködfelhő jelenik meg a semmiből, majd amikor pár pillanat múlva eloszlik, minden pontosan ugyanott van, mint előző reggel, és megerősítik a hírt, hogy aki bement az többé nem jött ki a faluból; talán két-három hete kezdődhetett a dolog, ebben senki sem lehet biztos. Ezt még elismételgetik néhányszor, megszórva különböző megjegyzésekkel, az - ahogy ők hívják - átok kiváltó okát illetően. Egy idő után unalmas és fárasztó lehet a vadabbnál vadabb elméletek hallgatása, ezért jobban teszitek, ha nyugovóra tértek.

Sorov: hangos, egymást túllicitáló, harsogó beszélgetésre ébredsz... (a fentieket te is megtudod). Az ivóban láthatsz egy férfit és egy nőt is, akikről valamilyen módon megtudod hogy mágusok (észreveszed a tetoválásukat, vagy épp ők maguk említik szóban). Miután mindent megtudtál, döntés előtt állsz: még az éjszaka folyamán, pihenés nélkül nekivágsz az útnak, reggel indulsz tovább egyedül, vagy megpróbálkozol reggel a bizalmukba férkőzni, esetleg megtámadod még most leendő vetélytársaidat?

Vendég

Az Immáron végleg Cetli névre keresztelt fogadóban ülök. Iszogatom a sörömet és hallgatom az idétlen pletykákat az... "átokról". Legfőképpen csak valami ködfelhőről lehet sokat hallani. Bár szerintem ez lényegtelen.
Az utolsó korty sört legurítom a torkomon és nyomás fel az emeleti szobába amit az újonnan megismert Nati Teinával osztok meg. Stílusosan ledöglök az ágyra, egy sóhajtás még bele fér. Aztán ki kellene találni mi várhat rám holnap. Talán valami ősrégi mágikus "kacat" amit az idióta falusiak kiástak és nem számoltak a következményekkel. Vagy valami retardált vadbarom direkt forgatja vissza az időt minden napkeltekor...
Végül annyira belemerültem az elmefuttatásba, hogy észre sem vettem azt amikor az ablakon kihajolva egyensúlyoztam. Balszerencsémre pont feleszméltem és majdnem kizuhantam az ablakon. Végül úgy döntöttem nem érdemlem, hogy ilyen szerencsétlen idióta módon haljak meg és inkább bezártam az ablakot behúztam a függönyt, lámpa le. Vissza baktatok a földszintre. Az emberek eltűntek egy lélek sincs itt csak a fogadós a bárpult mögött. Már csak egy ördögszekér hiányzik volna és totál vadnyugat. Na meg a pisztolyos Cowboy aki belép az ajtón. Na de megint elkalandoztam. Kimegyek a fogadó elé esti sétára. Óriási szúnyogcsapat támad rám. A csípések fájnak és viszketnek így inkább vissza menekülök a fogadóba. Fel az emeletre be az ágyba és alvás. Az éjjel alig tudtam aludni a csípések miatt nem tudom mennyi energiám lesz holnapra.

//sajnos most csak ilyen kevéske sikerült Sad

//

A fogadóba betérve igencsak kevés a vendég, és meg is néztek engem meg a fiút, akit csak a csokival lehetett feléleszteni. Mint utólag kiderült Basho Akatsuka a neve. A bár részben ültünk ő sört ivott, én pedig a nagy alkohol tartalmú narancslevemet. Meg sem kellett kérdeznünk semmit, mert hallottuk a babonákat. Minden volt ebben. Fekete macska szalad el naplementekor, az egyik eltűnt csinálja az ördögi ködfelhőt. ÉS ott a pont! A ködfelhő mindben benne volt. Ahogy néztem Aka nem nagyon figyel, így helyette füleltem én is. Ezután fel indultunk a szobába amin osztozunk. Aka egyből lezuttyant az ágyba, én pedig oda vetettem neki, hogy megyek fürdeni. Azt hallottam amikor becsukta az ablakot, és ki ment az ajtón. Lenéztem az ablakon, és láttam hogy éppen a szúnyogokkal harcol, ami igencsak vicces volt, így elmosolyodtam a dolgon. Nagyon szimpatikus volt a fiú, többet is beszéltem volna vele, ha a pletykák nem ütöttek volna ki. Még leszaladtam venni egy kevéske csokit, a hajamat is megtöröltem, majd lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Hallottam ahogyan Aka bejött a szobába és aludni indul, de nagyon forgolódott, így gondolom neki sem ment az alvás. Gondoltam is magamban, hogy az alvási zavarok mellékhatását kihagyták a babonákból...

A mai nap egyáltalán nem az én napom. Amikor azt hinném, hogy a végéhez közeledik, akkor hirtelen úgy dönt, hogy olyan hosszúra nyújtja magát, amennyire csak lehet. Eszközéül ezúttal a fogadóban lévő embereket választotta: olyan méretű hangerőt adott nekik, hogy nemhogy aludni nem tudtam, de a gondolataimat se igen hallottam meg. Ez kifejezetten kellemetlen dolog, gondolatok nélkül érdekes dolgokat szoktam művelni, amik csak addig érdekesek, míg csak nézi valaki. Kezeim ökölbe szorulnak, és így, vérontásra készen vonulok be a fogadóba.
Pozitív tényező, hogy Astaroth végre-valahára befogta a lepénylesőjét, bár az is lehet, hogy csak a zaj miatt nem hallom. Muszáj lesz elterelni valamivel a figyelmem, különben kő kövön nem marad. Annyira lelassítom a lépéseimet, amennyire csak lehetséges. Adrenalin fut át az agyamon, némi gyilkolási vággyal egyetemben. Szemeim bevéreznek, idegesen kapkodnak össze-vissza, felmérik a terepet. A potenciális áldozatjelöltet keresik, és hamar rá is bukkannak. Az illető hullarészeg, hamarosan hulla. Puszta leheletének magasabb az alkoholtartalma bármi italénál. Jobbra dől, aztán balra, megint jobbra, megint balra, aztán a falnak. Csodával határos módon eltornássza magát az ajtóig, nyálcsíkot hagyva a tapétán, amin végighúzta az arcát. Valamiért egy csigára emlékeztet. Kinyújtja a jobb karját, és egy áthasítja vele a levegőt. valószínűleg a kilincset szerette volna eltalálni. Második próbálkozásra sikerül pofon vágnia magát. Ezt a mutatványt még jópárszor megismétli, mire végre sikerül megfogni valamit, amit elfordíthat. Ez a valami történetesen a saját lába, úgyhogy elterül a földön. Rengeteg kitartás lehet benne, mert fel tud állni, és csodák csodájára, miben kapaszkodott meg? Hát a kilincsben.
~ Még jó, hogy kifelé nyílik az ajtó.
Követem kifelé, és, mikor már senki se figyel, akkor nemes egyszerűséggel megfojtom. Hang nem jön ki a torkán, bár némi pálinkát kipréseltem belőle. Szívesebben nyestem volna el a torkát, de nem akartam, hogy valamit összevérezzen. Bár amennyit ivott, nem csodálkoznék rajta, ha elpárologna a vére. A hullát bedobom az egyik szénakazalba meglepetés gyanánt. Ha nem találnak rá, akkor meg jó humusz lesz belőle.
~ Nincs is jobb annál, ha minden napra jut egy gyilkosság. Kitisztul tőle az ember feje.
Ilyen állapotban már az se zavar, ha nem alhatok. Inkább beültem a fogadóba, és rendeltem valamit a részeg pénzéből. Volt miből innia a pasas, az tény. Kértem valami erőset, meg valami finomat is. Végül csak az elsőt kaptam meg, de hát azzal kell beérni, ami van. Furcsa okból senki ne szokott az én asztalomhoz ülni, bárhol is járok. Ennek a ténynek kifejezetten örültem. Rádőltem az asztalra, fejem alá az ismeretlen összetevőjű ital üvegét raktam párna gyanánt. Ha az íze rossz is, párnának nem volt rossz. Kellemes támaszt nyújtott, míg hallgattam a kocsmatöltelék beszédét. Legtöbbje persze fantáziálásból állt, nem tudtam meg túl sok hasznos információt. Mindössze annyit, hogy az egészet talán egy köd okozza. Volt szó eltűnő emberekről, de hát enélkül egy história se az igazi, könnyen hamis is lehet. A tömeg közepette viszont sikerült felfedeznem két gyanús alakot. Törvényes céhek pecsétjét viselték, nyilvánvalóan nem örülnének a jelenlétemnek. Sajnos semmit nem sikerült megtudnom róluk, de még a közelükbe se sikerült férkőznöm. Elővettem az egyik fiolámat, és megmérgeztem a csapos söröshordóit. Mindebből ő semmit nem vett észre és a többiek sem, de, tudván egész jó mérgeket gyártok, gyorsan odébb kellett állnom.
A tömegben nem keltettem semekkora feltűnést, ahogy elszeleltem, gyakorlatilag mintha ott se jártam volna. Utólag belegondolva egy kicsit sajnálom azt a mérgezést. Most lesz a falunak egy adag használhatatlan söre. Elővettem újra a fiolát, hogy megnézzem mennyi idejük a lehet még hátra. A helyzet az, hogy még rengeteg!
~ Biztos az az ital az oka. ~ gondoltam, ahogy visszacsúsztattam a helyére a fiolát.
~ Nem csodálkoznék egy hirtelen bogárinvázión, ezt a vacakot akár egy mérföldes körzetből is megérzik.

Reggel tovább indultok, és még ha későn indultok, akkor is eléritek kora délutánra a falu határát (ha korán, akkor még akár délelőtt is). Kívülről úgy tűnik, hogy minden rendben: az emberek járnak a maguk dolga után, bár a faluból nem jön ki senki. Ez tulajdonképpen nem is furcsa, hiszen most pár hétig pont nincs munka a földeken. Akárhogy nézelődtök, semmi különöset nem láttok, leszámítva azt, hogy még a madarak se mennek be a falu területére, és a kintiek is elkerülik azt. Olyan, mintha valamiféle láthatatlan kupola lenne a falu fölött, bár ha veszitek a fáradtságot és tovább nézitek a madarakat, láthatjátok, hogy a tetején kicsúcsosodik a terület, ahová nem lépnek be, mintha valamilyen gúla lenne... Pontosat nem tudhattok ennyiből, az viszont tisztán látszik, hogy nem alaptalan a történet.

Döntsetek, hogy mit tesztek ezután; rögtön bementek és megpróbáltok segíteni (vagy Sorov esetében megkeresni a probléma forrását), vagy egyelőre még körbenéztek a környéken, hátha találtok valamit? Azzal legyen vége a postotoknak, hogy eldöntitek a következő lépést.

Vendég

Reggel mikor felkeltem Nati nem volt már a szobában. Gondolom már felébredt és lement reggelizni. Felvettem a ruhámat, a hosszú köpenyemet és a jobb kezemre a szegecses vaskesztyűmet. Lementem a fogadóba, és reggeliztem. Nati is ott volt. korán elindultunk az elátkozott Kyndale falvába. Távolról még láttuk azt a bizonyos ködfelhőt amiről annyit hallottunk, de mire odaértünk, eltűnt. Az egész egy óriási gúlának nézett ki. A madarak elkerülték. A fű kívül száraz volt, sőt az összes föld ami Kyndaléhoz tartozott teljesen ki volt száradva. Nem is csoda, hisz hetek óta nincs aki művelje a földeket. A gúla hatósugarán belül viszont friss pázsit nőtt, mutatva, hogy valami itt nincs rendben. Mondtam Natinak, hogy körülnézek a falu körül, hátha találok valami rendelleneset. Így is tettem. Közben néztem a falusiakat akik mintha észre sem vettek volna tették a dolgukat. Mutogatni kezdtem nekik és mint egy hülye idióta vadbarom állat ugrabugrálni. Be bizonyosodott , hogy a kint történteket nem veszik észre, hiszen bárhol észrevennék ha valaki ezt csinálná. Körbejártam a falut, de mindenhol csak ugyanazt láttam. A keleti oldalról határozta egy hegy. Felmásztam a tetejére. A hegy tetején nőt egy fa aminek az egyik ága belógott a gúlába. Egy szirti sas fészkelt az ágon. Egy bottal megpróbáltam megbökni hátha észrevesz, de a botot beszippantotta. Én is éppen csak el tudtam engedni mielőtt beszívott volna. Úgy döntöttem, hogy lemegyek a hegyről oda ahonnan felmásztam és egyeztetek Natival, hogy ő mit talált. Lefelé nehezebb volt mászni mint fölfelé, már csak a meredek hegyoldal miatt is.
De vajon mi várhat ránk miután bementünk a faluba? És ki az az ember aki követ minket? Már tegnap este is ott ólálkodott a fogadónál, de inkább megvárom míg felfedi magát. Talán ő is segíteni jött és még a hasznunkra válhat, vagy a rossz eset az, ha köze van az időburok létrejöttéhez. Nem is mondtam, hogy már rájöttem arra hogy ez időmágia. Legalább is így gondolom de egyenlőre semmi sem biztos. A végén majd úgyis kiderül. Áhhhhhhhh... egy nagy kiáltás, vagyis hogy a kiáltás a megbotlásomnak volt köszönhető, a megbotlásom pedig annak, hogy túlságosan elmerültem a gondolataimban. Szerencsére, nem volt alattam nagy mélység... jólvanna csak tíz,tizenöt méter. Jól beütöttem az ülepemet amitől kissé kényelmetlenül éreztem magamat de egy idő után elmúlt. De ideje ezt befejezni és a történetre koncentrálni. Szóval megkerestem Nati-t és egyeztettem vele az információkat amiket összeszedtem.

Reggel korán fel keltem, és láttam hogy még Basho alszik. Bementem a fürdőszobába felöltözni, megfésülködni, mosakodni, és lementem reggelizni. Kíváncsi voltam arra, hogy Basho mikor kel fel vagy a csoki hiánya miatt még mindig ki van ütve, hiszen tegnap igencsak érdekesen állt. Nagy nehezen lekecmergett a reggelizőbe, és betolta az ételt, majd elindultunk Kyndalebe. A ködfelhőre lettünk figyelmesek, de ahogy a közelébe értünk (megjegyezném nem voltunk olyan gyorsak) el is tűnt. Egy kör alakban a fű teljesen friss volt, kívül pedig minden száraz, vagy éppen még nőni sem nőtt ki semmi a földből. Feljebb egy gúla alak volt megfigyelhető, ahol még a madár sem járt! Basho elment körülnézni, bár még azt láttam hogy úgy viselkedik mint egy majom... Nem bírtam ki nevetés nélkül a dolgot, bár a falusiaknak fel sem tűnt. Ezt furcsálltam is, de inkább én is mentem körbenézni mielőtt Basho meglátja hogy rajta nevetek. Első lépésnél sikeresen elestem... egy fűcsomóba. Hála istennek sem a ruhám, sem én nem lettem koszos, és még meg sem ütöttem magamat. Körbementem a falun, de senki sem vett észre engem bentről. Mintha, nem is léteznék számukra... Be akartam nyúlni az egyik emberhez, még jó hogy csak a kabátom ujja lógott be, mert elnyelte az a nagy mértani izé. Nem akartam kipróbálni, hogy velem mi lenne ha be mennék, így inkább úgy döntöttem, hogy megkeresem Bashot, ő mire jutott. Nagy mázlimra hallottam egy nagy puffanást, és egy üvöltést. Ki hitte volna, hogy ő volt?! Amennyire ismerem, mindig valamiben elesik, vagy csak simán bénázik. El is indultam a hang irányába, hogy meg tudjuk beszélni a tapasztaltakat. Végig volt egy olyan érzésem, mintha valaki figyelne... de biztos csak képzelősöm... biztos nem lehet.

Attól tartok Astaroth berágott rám. Az még egy dolog, hogy az istenért se szólalna meg, de ezúttal az erejét se hajlandó kölcsönadni. Egy cseppet se. Én megelégednek az egyik szemével is, mert hát nem látok ebben a sötétben. Az esti indulás jó ötlet volt, csak éppenséggel nem túl átgondolt, rám jellemzően. A legtöbb tervemmel így van mostanság. Lehet, hogy a biztonságérzet miatt.
~ Mi a frászkarikát csinálsz?!? Mit csinálok!?! Kapd össze magad Sorov, nem lesz annak jó vége, ha sokat filozofálsz. ~ veszek össze magammal. De tényleg, mi bajom van? Astaroth-ot is megváltoztatta valami, de mi? Nem történt semmi szokatlan, hacsak az nem...
- Jáucs! - kiáltok fel, miután elestem valamiben, egy órán belül már harmadszor. A földön kúszva közelítem meg, és heves tapogatásba kezdek, de csak az avart kotrom fel. Levél, levél, föld, levél, levél, föld, levél, sün...
- Azanyád! - kiáltok fel lyukacsos és vérző kezemet szorongatva, felriasztva ezzel a teljes éjszakai élővilágot. Baglyok huhognak idegesen, és farkasok üvöltését hallom. Mintha Astaroth röhögve fetrengene valahol mélyen. Elegem van. Ha lesz szabadidőm és elegendő hírnevem, rá fogok kérdezni Hades mesternél, ki lehet e valahogy tépni ezt a nyavalyást belőlem. De addig is....
Belekotrok a zsebeimbe, és hamar megtalálom azt, amire most szükségem van. Egy gömb alakú üvegbe lévő alkoholos italt húzok elő. Nem vagyok oda az ilyesmikért, de nem is szomjoltónak vettem, hanem a gyúlékonysága miatt. Mesterien végigcsorgatom a katanám pengéjén, aztán meggyújtom. A látvány gyönyörű, mi sem lehetne szebb egy narancssárga lángokba burkolózó, vörösen izzó pengénél. Persze nem csak szép, hanem hasznos is. Azonnal meglátom azt a bűnözőpalánta sünt, aki meg mert szúrni. Nem vagyok egy állatbarát, ezt elárulom. Amúgy is ritka esemény egy repülő tüskegombóc. Sokáig nem tudom követni, annyit látom, hogy jó magasra ment.
- Ez letudva. Ti jöttök. - mondom teljesen feleslegesen az épp ekkor befutó farkas falkának. Valószínűleg még a kiáltásomra figyeltek fel, és a fénynek hála könnyen megtaláltak. Nem vacakolnak sokat, először igyekeznek bekeríteni, majd a legnagyobb, valószínűleg a falkavezér, üvölt egyet, s ezzel megindul a támadás. Először egy farkas ugrik nekem, ő nem éppen erős. Azért küldik, hogy felmérjék az én erőmet. Egy keveset játszadozom vele, had higgye azt, hogy van valami esélye. Idegesen ugrál körbe-körbe, miközben vicsorít, aztán egy váratlan pillanatban nekem ugrik. Az ostoba állat. Végighasítom az alhasát, és nézem, ahogy a belei kifordulnak. A szag szinte elviselhetetlen, így van ez a legtöbb erdei vadnál. A farkasok megrettennek halott társuk látványától, behúzott farokkal távoznak. Ma este már nem kell semmi nehézségre számítanom. Az erdő csendes, csak a lángok lobogása hallatszik.
Egész este gyalogoltam, így hát nem csoda, ha kissé karikásak a szemeim. Szánt szándékom feltérképezni a helyet, mielőtt az a két mágus megérkezne. Ha már életbe maradtak, még a hasznomra válhatnak. Na jó, talán elég lenne csak az egyiküket megtartani, nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék mindkettejüket manipulálni. Hmm…
Döntöttem, a férfinak kell meghalnia. Ő tűnik a vezéregyéniségnek, egy ilyennel még gondom lehet. Meg kéne keresnem őket, de sokkal egyszerűbb lesz, ha megvárom őket az út közelében. Biztos nem indultak el éjszaka. Gubbasztok egy órácskát, esetleg inkább kettőt vagy hármat. Nem számít. Egy jó orgyilkos nem sietheti el a dolgokat. Mindig a megfelelő pillanatban csap le, mindig a megfelelőben. Nem kockáztat, pont úgy, ahogy most én teszem. Vagy tenném. Ostoba orgyilkos vagyok, vagy tán gyáva?
Itt mentek el előttem, elérhető közelségben. Látszólag semmit nem sejtettek, és mégse csaptam le, holott megvolt a lehetőség. Gyönyörűen kidagadó nyaki erek, könnyű lopózási alkalmak. Ehhez már késő, ideje átmennem megfigyelőbe. Egészen a faluig követem őket, ahol, miután elcsodálkoznak az azt körbevevő mágia láttán, szétválnak. A falu valami elképesztő, olyan, mintha egy hatalmas henger venné körbe. Nincs anyaga, de mégis ott van. Felettébb érdekes. Benne az emberek zavartalanul végzik a dolgukat, és úgy tűnik nem is akarnak kijönni. Ellenben bemenni se akar semmi, minden élőlény elkerüli a henger területét. De ezzel ráérek foglalkozni. A két mágus tanúbizonyságot tesz a tudásukról, aminek hála teljesen megnyugszom.
- Felesleges lenne végezni velük. – mondom inkább magamnak, mint bármi másnak.
Megvártam, amíg újra összetalálkoznak, és megtettem a belépőmet. Démoni transzformációm ezúttal a talpak és a lábszárak átalakulásával járt, ezért úgy érkeztem, mint égből az áldás. Kisebb krátert hagytam magam után, vigyorogva felálltam, és így szóltam.
- Hölgyeim és Uraim, volna egy javaslatom. Maguk a segítségemre lesznek, és cserébe megkímélem az életüket. Tudom, miért vannak itt, és nincs ellenvetésem. Nekem az átkot létrehozó mágus kell. Amint ezzel megvagyok, úgy eltűnök, mint ha itt se lettem volna. A keresést kívül kezdjük. Áll az alku?

Meglehetősen feszült a helyzet... a lebonyolítását rátok bízom: megküzdötök, vagy Nati és Basho beadja a derekát, esetleg gyorsan beugrotok a faluba - nem muszáj ezeket követni, teljesen szabad kezet kaptok, de a végére jussatok be a faluba, akár külön, akár együtt. Egy üzenetet küldjetek, hogy hogyan döntöttetek, és tovább folytatom a postot.

Szóval együtt mentek be a faluba (ezt is játsszátok ki). Furcsa érzés átmenni a láthatatlan téren, de egy minimális ellenállást leszámítva könnyen be tudtok lépni. Visszafelé már nem ilyen rózsás a helyzet: egyszerűen képtelenek vagytok továbblépni a falu határánál, annak ellenére, hogy mellettetek egy férfi, kapával a vállán, egyszerűen átsétál az akadályon, majd eltűnik.
Az emberek összességében barátságosak, bár kissé gyanakvóak az idegenekkel szemben. Megpróbálhatjátok körbekérdezni az embereket, de fogalmuk sincs, miről beszéltek. Amikor említitek az időhurkot meghökkenve és értetlenül néznek rátok, sőt, némelyik úgy, mintha bolondok lennétek.
a.) Ha Sorov esetleg keményebb módszerekhez folyamodna közben... nos, azt semmiképp sem néznék jó szemmel, hamar előkerülnek a fegyverek, és három átutazóban levő, amatőr mágus is beszáll a küzdelembe, amivel már több mint kiegyenlítetlen a harc, ezért kénytelenek vagytok menekülni. Szerencsére találni menedéket a faluban.
b.) Ha incidensek nélkül kérdezősködtök, akkor egy idő után rájöttök, hogy senki sem tud semmit, de elmondják nektek, hogy talán a fogadóban megszálló három mágus tud segíteni, akármi is az, amit akartok. Igaz, ők is csak ideiglenesen vannak a faluban.

Vendég

Éppen megbeszélni készültünk Natival a tapasztalatokat, amikor egy egy egy.... egy emberkinézetű valami lepottyant az égből apró krátert okozva körülötte. Majd mintha valami istenség lenne parancsolgatni kezdett NEKEM?!? Vagyis ömm... nekünk. Mi a jóbüdös *.#@!^˘|Ä=˘^#&!!!!! Ez után a gondolatbeli szép kis káromkodás után hidegfejjel átgondolva a helyzetet, be megyünk ezzel a majommal. Aztán majd lesz ami lesz. Bent elintézzük! Heheee ez lesz ezaz igen!
Miután ezt ilyen szépen lerendeztem magamban Natit szóhoz se juttatva azt mondtam a vadembernek:
Jólvan te... Segítünk neked ha segítesz megszabadulni az időburoktól. Neved?
Majd bementünk a faluba. Kisebb ellenállást tapasztalva könnyen átjutottunk rajta. a falusiak mintha még mindig nem vettek volna észre minket. Ám végül amikor közelebb értünk furcsa szemmel néztek ránk. Kicsit félni is látszottak. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ettől a dzsungellakótól ijedhettek meg. De hát, ez van. Döntöttem, hogy megpróbálom félrevezetni, így ehhez kell tartanom magamat.
Elkezdtem kérdezősködni a falusiak között erről az időburkos dologról, de senki sem tudott semmit, sőt! Észre sem vették, hogy az idő visszapörög. Hülyének néztek ami nagyon nem tettszett. Mennyi mindent el kell viselnem azért, hogy ezt a munkát teljesítsük. A sok hülye paraszt pedig csak röhögött miután elmentünk mellőlük. Végül egy fiatalabb férfit kérdeztünk meg
elnézést... nem tudna esetleg segíteni nekünk?Kérdeztem válaszra várva. És hirtelen megcsapott a férfiból áradó alkoholszag. A Részeg állatja pedig valamit gagogni gügyögni kezdett.
Mi.. izz.mi... mita..mivan? Mikor végre kinyögte, mintha nem is lenne részeg kezdtem el beszélni hozzá hátha ki tudok szedni belőle valamit
Esetleg nem tudja véletlenül, hogy történt-e valami két-három héttel ezelőtt? kérdezem tőle, de lehet, hogy már nem jutott el az agyvelejéig
Figy...izééé.te.. na mostmár... na véletlen... képzled.. valami paraszt megitta a piámat! Aztán halod.. amikor haza.. izé hazamentem Hikkk... a feleségembőől is kettőt láttam.. Hikk.. Az egyiket aaaagyoncsaptam..... Azzal miután egy kiadósat okádott folytatta:
Blelhhh... izé na baze.. nem kinyuvadt a másik is?
Őőő hát.. köszönöm szépen a felviláosítást.. Viszontlátásra! Isten ments a viszontlátásról... nem szeretnék még egy ilyen agyatlannal összefutni.... Mikor visszanéztem már arccal lefelé feküdt a sárban.
Végül egy már normálisabb kinézetű és nem ennyire részeg egyén segítségével megtudtuk, hogy három másik mágus tartózkodik a kocsmában. Amint bementünk hihetetlenül erős alkoholszag csapta meg az orromat. Időbe telt hozzászokni. Végül megláttam a mágusokat, és igyekeztem közel ülni hozzájuk, hogy kihallgassam a beszélgetésüket. Rendeltem egy sört és előlrelátóan elrejtettem a céhtetoválásomat. Majd szóltam Natinak, hogy ő is tegyen így. Nem szeretném ha a mágusok meglátnák még mielőtt tudnánk mi a céljuk itt.

Ahogy Akával megosztani indultam értelmes észrevételeimet, akkor egy félelmetes csontvázizés férfi leesett valamiről. Még egy kisebb krátert is hagyott maga után az alatta fekvő talajba. Nagyon megrémültem a látványtól és félig Basho mögé rejtőzve erősen megfogtam a karját. A férfi közölte, hogy vagy együtt dolgozunk, de meg is ölhet minket. Felnéztem Aka arcára, hátha valamit kiolvashatok belőle. Én biztos hogy mentem volna vele, hiszen igencsak félelmetesnek hat. Aka először ideges és feldúlt volt, aztán hála istennek kicsit lágyult az arca és odaszólt:
-Jólvan te... Segítünk neked ha segítesz megszabadulni az időburoktól. Neved?
Elmondta, hogy Sorov Mazjefnek hívják, és ezután bementünk a burokba. Jobb ötletnek tartottam végig Aka mellett menni... valahogy nem tetszett nekem az a Sorov fickó. Akárkitől kérdeztünk akármit nem értette miről beszélünk és kinevetett. Ezután egy fiatalabb fiúnál próbáltuk meg a dolgot.
elnézést... nem tudna esetleg segíteni nekünk?- A férfi nem volt éppen a józanság szimbóluma. A kemény alkoholszag kiáramlott belőle, és beszélni sem nagyon tudott.
-Mi.. izz.mi... mita..mivan? -na, ebből sem szedünk ki semmit az egyszer már biztos.
-Esetleg nem tudja véletlenül, hogy történt-e valami két-három héttel ezelőtt?
-Figy...izééé.te.. na mostmár... na véletlen... képzled.. valami paraszt megitta a piámat! Aztán halod.. amikor haza.. izé hazamentem Hikkk... a feleségembőől is kettőt láttam.. Hikk.. Az egyiket aaaagyoncsaptam..... -Ettől a részegtől megint rám tört egy kis félelem és egy kis undor is. A férfi kidobta picit a taccsot, majd én teljesen Aka mögé húzódtam.
Blelhhh... izé na baze.. nem kinyuvadt a másik is? -na itt fogott el engem is a hányinger.
-Őőő hát.. köszönöm szépen a felvilágosítást.. Viszontlátásra!
Soha viszont nemlátásra. Egy kicsit józanabb embertől megtudtuk, hogy a kocsmában tartózkodik még három másik mágus rajtunk kívül. Eldöntöttük, hogy odamegyünk és megpróbáljuk erőszak nélkül kideríteni a szándékukat. Beértünk, leültünk majd Aka a céhjelét eltakarva engem is erre intett. Nekem nehezebb volt a dolgom, mert térdig érő szoknya volt rajtam, így ráültem inkább a lábamra.

Úgy hiszem a belépőm megtette a hatását. Érzem, ahogy lassan megfagy ereikben a vér. A pupillájuk most olyan tág, mint a legsötétebb éjszakában, és a szívük rendszertelenül kalapál. De szeretem én ezt az érzést, bár azt méginkább szeretem, ha én magam vethetek véget a rendszertelen szívverésnek mindörökre. Szeretem a halálra vált embereket. Eltelik egy perc, és kezdenek magukhoz térni, a férfi hamarabb, mint a női társa.
- Jólvan te... Segítünk neked ha segítesz megszabadulni az időburoktól. Neved?
Ostoba kérdés. Ilyen szituációkban egyáltalán nem számítanak a nevek. De legyen, kielégítem a vágyát.
- Sorov Mazjef. - válaszoltam, maró gúnnyal hangsúlyozva. Most, hogy jobban belegondolok, akkor be is mehetnénk az időburokba. Ezek úgyis követni fognak akármerre megyek, nem számít milyen veszélybe sodrom őket. Jelenleg úgyis én jelentem a legnagyobbat. Van egy tervem, hogyan szökjek meg a burokból. A lényeg, hogy minden benn zajló esemény ismétlődik, minden nap pontosan ugyanúgy, ahogy az előzőben is. Viszont mi történik akkor, ha az események bizonyos oknál fogva képtelenek ismétlődni? Az időburok szabályainak értelmében nem létezhetek ott belül, és mivel feltétlen szükséges, hogy létezzem, ezért az időburkon kívül fog a létezésem folytatódni. Magyarán kikerülök. Egyszerűen csak annyi a dolgom, hogy végzek a városon egy kisebb fajta átalakítást. Vagy inkább nagyobbat, úgyis visszaáll. Ez lesz az első nap. A másodikon viszont semmit nem fogok tenni, ezt pedig úgy érem el, hogy aludni fogok. tudok nagyon erős altatót létrehozni, így ez nem lehet gond. olyan mély álomban leszek, hogy abból semmi nem fog felébreszteni. Voilà, már kinn is vagyok! Egyszerű mint az egyszeregy. Bár meglehet, hogy nem is lesz rá szükségem, ha a probléma forrása odabenn van. majd elválik.
Én haladok elől, azok ketten mögöttem, szorosan egymás mellett. Fura érzés áthaladni a burkon. Mintha egy vékony papírfalnak mentem volna neki. Nehezebbre számítottam, bár kifelé nyilvánvaló volt minden. Szilárd fal, és láthatatlan. Viszont egy ember játszi könnyedséggel haladt át rajta. Így már más a helyzet.
~ Szóval a burok nem a felállítását követő napot játssza újra, hanem az az előttit? Akkor ez egy emlék? Ez nem jó, így dugába dől a kijutási tervem! Hiszen minket is vissza fog játszani! Új terv kell, semmi rombolás, csak felkutatni és megsemmisíteni, felkutatni és megsemmisíteni! Ez lesz az!
Igyekszünk minden járókelőtől kérdezősködni, de ők nem tudnak semmiről, még a láthatatlan falról se. Ez egyértelműen egy emlék. Két társam közül a bátrabbik egy fiatal fiúnál próbálkozik, bár vajmi kevés eséllyel, az illető ugyanis részeg. Távolról érződik a bűze. ~ Ezt hogy nem lehet érezni?
- Elnézést... nem tudna esetleg segíteni nekünk? - kérdezte, előreláthatóan teljesen feleslegesen
- Mi.. izz.mi... mita..mivan? - válaszolta amaz.
- Esetleg nem tudja véletlenül, hogy történt-e valami két-három héttel ezelőtt?
- Figy...izééé.te.. na mostmár... na véletlen... képzled.. valami paraszt megitta a piámat! Aztán halod.. amikor haza.. izé hazamentem Hikkk... a feleségembőől is kettőt láttam.. Hikk.. Az egyiket aaaagyoncsaptam..... - itt abbahagyta a beszédet, tolt egy sarki rókát, és most már a hányástól még inkább büdösen folytatta.
- Blelhhh... izé na baze.. nem kinyuvadt a másik is?
- Őőő hát.. köszönöm szépen a felvilágosítást Viszontlátásra! - mondta társam, ás gyorsan elfordult a már összeesés szélén álló ifjútól.
~ Csak ne legyen még egy ilyen remek ötlete mint ez! ~ fohászkodtam. Szerencsére nem volt, sőt, most mellette kell hogy szóljak. További kérdezősködések árán megtudta, hogy a városban tartózkodik három mágus is, akik a segítségünkre lehetnek. Így vagy úgy, de biztos vagyok benne, hogy segíteni fognak. A helyi fogadóban szálltak meg, így hát mi is arra vettük az irányt. Minden szempontból átlagos fogadó volt, rozoga épület, alkoholbűz, pár részeg azon, satöbbi. Nem volt itt semmi különös. Karommal eltakartam a katanámat a kíváncsi szemek elől, és a másik kettővel együtt helyet foglaltam. Rendeltem egy sört, mint ahogy a legtöbb utazó szokta. Egyelőre kerülnöm kell a feltűnést.

Szóba elegyedtek a mágusokkal; két fiú és egy lány a Lamia Scaleből, nagyjából 18 év körüliek, név szerint Zack, Dean és Rika. Ők csak átutazóban vannak, ezért nem tudnak semmiféle furcsaságról a faluban, de elmondják, hogy van egy helyi, klán nélküli mágus, aki talán többet segíthet. Ha felfeditek előttük az igazságot az időburokról, akkor egyszerűen nem hisznek nektek, vagy azt hiszitek ugratjátok őket - ha nagyon ragaszkodtok az álláspontotokhoz akkor meg elhajtanak a fenébe.
A helyi mágus éppen lányok koszorújában ücsörög, előtte drága és minőségi italok vannak, olyan kaliberűek, amilyenre az ember nem számítana ebben a kocsmában.
A fazon Magister Cursus néven mutatkozik be, és csak nagy nehezen tudja elszakítani a figyelmét a nőktől és a piától, de a történetetek közben egy idő múlva elzavarja a hölgyeket, és érdeklődve figyel titeket.
- Időmágus vagyok... Pontosan meg tudom mondani nektek, hogy mi a probléma. Amikor a nap végére érünk, a valóság visszaáll a nap eleji állapotába, és minden előlről kezdődik. Ha érdekel titeket elmondhatom, hogy hol találjátok a kártyát, amiből visszatöltődik minden, mert én már megtaláltam, de jobb szeretném, ha hagynátok úgy, ahogy van. Ez a nap a legjobb az életemben! - vigyorog, majd lehúz egy méretes adag whiskeyt.
Feltételezem ti viszont nem szeretnétek hátralevő életeteket itt tölteni, ezért ha megkérdezitek, kénytelen-kelletlen, sóhajtva elárulja, hova menjetek:
- Egy idő után úgyis unalmas az egész csajozás meg piálás... a falu szélén kezdődik egy domb, ott találtok egy pincelejárót, ha széttöritek a kártyát, vége az egésznek. Bár őszintén szólva amíg nem kapjátok el azt, aki csinálta, úgyse lesz vége ennek.
Ha meg is kéritek, hogy jöjjön veletek, megtagadja, inkább a lányokkal múlatja az idejét.

Postotok addig tartson, hogy odaértek a pincéhez! Ha tőlem vagy a Magistertől szeretnétek kérdezni írjatok PÜ-t.

Vendég

Ó hogy nőne be a csunyája ennek a részeges időmágusnak!! Az élete legjobb napja... Én meg ezért gyalogoltam le Onibustól Oak townig?!!? Aztán végül ide?!? Teljesen fel voltam pörögve, így miután elmondta, hogy hol a kártya akkora öklöst nyomtam a homlokára hogy tízmillió év múlva amikor a régészek feltárják a falut és megtalálják a sírját még akkor is látszódni fog a horpadás a fején!
Végül elegánsan kisétáltam az épületből. Az a részeg állat csak most próbált meg feltápászkodni, pedig már elég idő eltelt ahhoz ,hogy felálljon és pénzért kolduljon amit elihat. A szerencsétlenje pedig annyira részeg volt ,hogy csak most esett le neki az, hogy pofára esett.
Mia.. izé!? KI A .. MIIÉRT VAN KI?? KI LÖ....Hikk...KÖTT.. IZÉ POFÁRRAA????!!
Na jól van, csak nehogy minket pécézzen ki!
Héé tiottt... há.. egy... kettő... HÁRMAN!!! TUD.. DOM HOGYIZÉ TIVOLLT...ATOK!!!!
Fenyegetőzött a hülye, majd mivel már így is felidegesített a másik barom amikor közelebb jött őt is megajándékoztam az öklömmel.
Mikor végre odaértünk ahhoz a pincéhez előrefurakodtam és félrelöktem Sorovot, nehogy véletlen ő szerezze meg a kártyát. Bár azt is meg kellene találnunk aki készítette. Hiszen annak a Magisternek az elmondása szerint anélkül nem lehet leállítani a visszatöltődést.
Végül úgy döntöttem, hogy Sorov eleget segített. Valamiért nyugtalanított a jelenléte, így magam elé engedtem Natit, Majd mikor elindultunk lefelé a pince lépcsőjén egyik pillanatban visszafordultam és Rátámadtam Sorovra.
LIGHTING BOLT!!!
Mondtam a varázslat nevét. Nem vittem bele olyan sok varázserőt, hogy ha kitért előle akkor maradjon erőm a harcra, de azért volt erő belesűrítve rendesen. A pince tetejét is magával rántotta a villámcsapásom. Így nem lesz könnyű kijutni. Reméljük Sorov a külső oldalon rekedt.
Miután a mennyezet egy része leomlott elküldtem Natit, hogy szerezze meg a kártyát és keressen másik útvonalat a kijutáshoz. Hiszen nem is gondolhattam arra, hogy Sorov ennyitől kinyuvadt... Már csak azért sem mert láthattuk amikor becsapódott és bazi nagy krátert hagyott maga után. Ha az esést kibírta, ez sem fog megártani neki olyan nagyon. Gyűlölöm az ilyet beismerni, de erősebb nálam.

A kis kocsmában ülve elkezdtünk beszélgetni a három mágussal, akik a Lamia Scale céhtől jöttek. A mágusok Zeck Dean és Rika csak átutazóban voltak erre, így semmit sem tudtak a történtekről, valószínűleg ők is itt ragadtak. Viszont, ahogy hallották, van itt egy helyi céh nélküli mágus, aki talán többet tudhat a történtekről. Megköszöntük a segítséget, aztán tovább álltunk a mágushoz, aki éppen körülbelül az én korombeli lányokkal, és a drága minőségi italokkal volt elfoglalva. Nagyon nehezen adta rá a fejét arra, hogy egyátalán szóba elegyedjen velünk.Szörnyen idegesített a képe, hogy csak itt mulatozik, közben le se tojja a falu gondjait.
– Sziasztok! Én Magister Cursus vagyok.Elmondtuk ennek a fazonnak, hogy mi okból vagyunk pontosan itt, ő pedig nehézkesen végre levette a szemét és a kezét a nőkről, valamint a piákról.
– Időmágus vagyok... Pontosan meg tudom mondani nektek, hogy mi a probléma. Amikor a nap végére érünk, a valóság visszaáll a nap eleji állapotába, és minden előről kezdődik. Ha érdekel titeket elmondhatom, hogy hol találjátok a kártyát, amiből visszatöltődik minden, mert én már megtaláltam, de jobb szeretném, ha hagynátok úgy, ahogy van. Ez a nap a legjobb az életemben! -mosolygott önelégtülten, majd meghúzta a whiskeys üveget.
Nem érdekelt ennek az alaknak a legjobb napja, én vissza akartam menni végre a céhhez, és megszabadulni ettől a félelmetes fazontól, aki hozzánk csatlakozott. Nagy sóhajtva a férfi kinyögte, hogy merre van a megoldás kulcsa.
– Egy idő után úgyis unalmas az egész csajozás meg piálás... a falu szélén kezdődik egy domb, ott találtok egy pincelejárót, ha széttöritek a kártyát, vége az egésznek. Bár őszintén szólva amíg nem kapjátok el azt, aki csinálta, úgyse lesz vége ennek. -a férfi inkább visszabújt a saját kis világába, minthogy elkísért volna minket... ahol a pia és a nők jelentettek neki mindent, így egyedül kellett elmennünk a helyszínre. Ahogy odaértünk a pincéhez Basho előre engedett engem, mintha egy úri ember lenne, bár ezt az eddigi viselkedéséből sokszor nem lehetett kivenni. Kicsit goromba benyomást keltett nekem. Ahogy elindultam lefele hallottam valami puffanást… biztos megint Basho balhézik valamiért, így mit sem félve tovább indultam a bejáraton.

Miután Aka segítségével sikeresen lejárattuk magunkat a fél város előtt, úgy döntöttünk ideje valami értelmes dolgot is tenni, ezért betértünk a helyi kocsmába. Érdekes, hogy valahányszor információt gyűjtök, mindig egy kocsmában lyukadok ki, már-már hagyománynak számít. Szóval ott voltunk, bárminemű tudás teljes hiányában, és úgy látszott ez nem fog változni. Az átlag kocsmatöltelék ugyanolyan sötét volt, mint akikkel eddig találkoztunk, és a kocsmárosról is ez volt elmondható. Hamarosan az átható alkohol és dohányszag megszállta a ruháinkat, én pedig kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is megoldom ezt az ügyet.
~ A társaim úgyse tudnak kijutni, felesleges is lenne a megölésükkel bajlódnom, bár lehet, hogy két törvényes mágus feje enyhítő körülménynek számítana Hades előtt. ~ gondolatmenetemet az szakítja meg, hogy imádott társaim ismét beszélgetésbe elegyedtek, természetesen anélkül, hogy nekem szóltak volna. Egész kellemetlen helyzetbe sikerült hozniuk, a három megszólított ugyanis nem volt más, mint három törvényes mágus, ráadásul a Lamia Scale céhből, hogy pontosak legyünk. A puszta szerencse, vagy talán társaim túlzott optimizmusa volt az oka, hogy egy szóval nem említették, hogy fogva tartom őket. Feltették a kérdéseiket, de az a három se tudott semmit az időburokról, ellenben elmondták, hogy a városnak van egy saját mágusa is. Érdekes módon ezt senki más nem említette ezelőtt, amiből arra következtettem, hogy nem túl népszerű a fickó. Ezt a véleményt csak erősítette, hogy az illető ott volt a kocsmában, lányok koszorújában, és erősen ittasan. Jó mélyre süllyedt.
– Sziasztok! Én Magister Cursus vagyok! - közölte egy üveg gyors kiürítése után.
~ Na, ez máris jól kezdődik. Legalább bőbeszédű lesz a fazon. ~ gondoltam, is milyen igazam volt! Csak említeni kellett az időburkot, és máris megeredt a szája.
– Időmágus vagyok... Pontosan meg tudom mondani nektek, hogy mi a probléma. Amikor a nap végére érünk, a valóság visszaáll a nap eleji állapotába, és minden elölről kezdődik. Ha érdekel titeket elmondhatom, hogy hol találjátok a kártyát, amiből visszatöltődik minden, mert én már megtaláltam, de jobb szeretném, ha hagynátok úgy, ahogy van. Ez a nap a legjobb az életemben! - vallotta be nekünk. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen sikerült az ügy végére járni. Bár a pénz az pénz, a többiek meg majd irigykedhetnek, hogy milyen egyszerűen gazdagszom meg.
– Egy idő után úgyis unalmas az egész csajozás meg piálás... a falu szélén kezdődik egy domb, ott találtok egy pincelejárót, ha széttöritek a kártyát, vége az egésznek. Bár őszintén szólva amíg nem kapjátok el azt, aki csinálta, úgyse lesz vége ennek.
~ Ha unod, miért nem próbálsz ki mást?!?
Elhagytuk azt a nyomortanyát, és a domb felé vettük az irányt. Aka ismételten szóba elegyedett valami részeggel, biztos rokonlelkek. Hamar elértük a pincelejárót, ahol illedelmességet színlelve előre engedtem társaimat. Ideje meghalniuk, és ez hátulról a legegyszerűbb. Semmi felesleges rombolás, csak egy vágás, és kész. Én is megindultam befelé, de ekkor Aka, egészen váratlanul, elsütötte az egyik varázslatát. Nem volt különösebben nagy szám, könnyűszerrel kikerültem, ámde a plafon nem úszta meg az ügyet, és beomlott. Nem is kell mondjam, hogy rám.
- Birth of a Demon! - mondtam ki a varázsigét, és így idejében megfékeztem a rám eső darabokat.
~ Itt az idő egy kis szórakozásra. Astaroth, kössünk alkut! Ha elpusztítod a kártyád, kedved szerint végezhetsz a törvényes mágusokkal!
A démon halk kacajba kezdett, ami rövid idő alatt hagos röhögésbe váltott át. Az őrjöngés elkezdődött.

Játsszátok le a harcot! Ha Nati is becsatlakozik a küzdelembe, a törvényes mágusok vannak előnyben, de eldőlni nem tud a csata, mert pár perc múlva kattan a pince zárja...
- Már csak ti hiányoztatok - morogja kintről a Magister hangja. - Nyolc napja minden egyes rohadt nap le kell számolnom valahogy veletek! Eleinte szórakoztató volt, hogy másnap már semmire sem emlékeztek, de kezd unalmas lenni az egész... Tudjátok megölhetnélek titeket, de holnapra úgyis felélednétek, minek vesződni? Még ha legalább a kínra emlékeznétek, de sajnos... - száll el a hangja elgondolkodva.
/itt, ha akartok beszélni vele, írjatok PÜ-t nekem/
- Ja igen... a kártyát nem tudjátok elpusztítani, a ti varázserőtökkel nem. Párszor már megpróbáltátok, úgyhogy biztos vagyok benne.
Ekkor megunja a társaságotokat, és bejelenti, hogy visszamegy a kocsmába, és jó szórakozást kíván.

Az ajtót megpróbálhatjátok betörni, de olyan erős, hogy még Sorov démoni ereje sem képes átütni... Postotok aznap éjfélig tartson!

Vendég

Basszus, remélem Nati gyorsan kinyírja a kártyát, én meg remélem, hogy addig fel tudom tartóztatni az állatot. Feltehetőleg meg se kottyant neki a varázslatom. Azért vicces, hogy nem kell figyelni a falusiakra, felrobbanthatjuk az egészet, úgyis visszaáll! A sok hülye részeges barom pedig nem emlékszik semmire! Nem is lehetne jobb a helyz.. Tompán a kőtörmelékek csörömpölő háttérzajában meghallottam Sorov hangját.
Birth of a Demon!
Mondott ki valamilyen varázsigét, talán köze lehet azokhoz a furcsa kinézetű lábakhoz amit a "meteorbecsapódásakor" láthattunk.
Lighting Bolt!!!
lőttem rá a törmelékre, majd megint és megint és megint. Ismét sikerült a pince egy részét magunkra szakítani. Végül úgy nyertem időt Natinak, hogy egyre és egyre lejjebb mentem a lépcsőkön, és mindig beomlasztottam a tetőt. Ezen még azzal a furcsa izével sem tud egyhamar áthatolni. Végül nagy robajjal és porosan értem le egy nagyobb terembe. Egy vastag oszlop tartotta az egészet a közepén. Mintha csak azért építették volna, hogy szétlőjem!
Lighting Bolt!
Óriási robajjal zuhant le a mennyezet. Egy pillanatra el is bambultam ahogy "csodálatos" művemet néztem viszont észbe kellett kapnom és futni a törmelék elől. Egy nagyobb törmelékdarab gurult utánam a szűk folyosón, igazi Indiana Jones-os jelenet volt, sajnos nem úgy ért véget ahogy a filmben, elbotlottam egy kavicsban majd a követ utánozva gurultam le én is a lejtőn. Végül megpillantottam magam előtt a fényt! így mikor kiértem egy újabb terembe, sikeresen félreugrottam a törmelékzuhany elől. Most már nem csak porosan, hanem ütöttkopottan is. Szerencse, hogy a kalapomért nem kellett visszanyúlni.
Mikor végre körbenéztem hol is vagyok, egy nagyjából hasonló teremben voltam mint amit az előbb átalakítottam egy picit. ám az egyik sarokban Nati már nagyban dolgozott azon, hogy kidilítelje a világból a kártyát vagy miaszöszt. Én arra buzdítottam, hogy siessen mert már hallani lehetett Sorovot amint egyre közelebb jut. Mint az előző teremben, itt is volt egy ajtó, ezen viszont tömör acél ajtó volt. Pár résen keresztül beszivárgott a fény, azaz azon keresztül kijuthatunk. Úgy ám, de pont amikor a kilincsért akartam nyúlni, kattant egyet a zár.
Már csak ti hiányoztatok
morogja kintről a Magister hangja.
- Nyolc napja minden egyes rohadt nap le kell számolnom valahogy veletek! Eleinte szórakoztató volt, hogy másnap már semmire sem emlékeztek, de kezd unalmas lenni az egész... Tudjátok megölhetnélek titeket, de holnapra úgyis felélednétek, minek vesződni? Még ha legalább a kínra emlékeznétek, de sajnos...
Nyolc napja?!? Mi a francról beszél ez??
Lighting Bolt!!
rálőttem az ajtóra, de mindhiába. Nem hatott. A francba, Sorov mindjárt ideér és szerintem nincs jó kedvében...
Odamentem Natihoz, hogy hátha ketten együtt szét tudjuk törni a kártyát, de nem jártunk sikerrel.
Na de végre valaki megmondaná, hogy ki ez a Magister nevű alak?

Ahogy mentem le a lépcsőn, akkor vettem figyelembe, hogy a két fiú rettentő nagy harcba kezdett! De hogy mi a fenének, maikor megbeszéltük az együttműködést? Bashonak miért kell állandóan balhézni? Ahogy már verték szét az egész épületet odaüvöltöttem nekik, amit lehet nem hallottak.
- Mi értelme van harcolni és szétverni ezt az egész kócerájt? Inkább keressük meg a kártyát, és menjünk haza!
Ezek az ökrök pedig tovább folytatták értelmetlen harcukat, és egyre beljebb kellett szaladnom, mert verték szét az egész berendezést. Állandóan szinte csak azt hallottam, hogy Basho a Lighting Boltot üvölti. Igazán leállhatott volna vele, hiszen az a mágus semmit nem ártott nekünk. De ha már ennyire harcolni akarnak, megyek és megszerzem azt a kártyát, hogy minél hamarabb véget vessek ennek az egésznek! Ahogy próbáltam kinyitni az ajtót, hirtelen kattant is a zár. Sajnos a nőimádó alkoholista jött ki rajta, és vetette oda nekünk igen gondterhesen.
- Már csak ti hiányoztatok! -ezt hogy értheti?
- Nyolc napja minden egyes rohadt nap le kell számolnom valahogy veletek! Eleinte szórakoztató volt, hogy másnap már semmire sem emlékeztek, de kezd unalmas lenni az egész... Tudjátok megölhetnélek titeket, de holnapra úgyis felélednétek, minek vesződni? Még ha legalább a kínra emlékeznétek, de sajnos...
- Hogy mi? Nem lehet igaz, nyolc napja itt vagyunk ebben a faluban, és semmire nem emlékszünk! -bár a kínzásokra nem baj hogy nem emlékszem... Miközben kiakadásom közepette voltam, Magister bezárta az ajtót, mint aki jól végezte dolgát, és magunkra hagyott minket, Basho pedig a lighting boltjával megint csak bepróbálkozott igencsak kevés sikerrel. Itt ragadtam ebben az átkozott faluban ezzel a két sráccal, és ugyanazt mindennap végig kell néznem, és hallgatnom. Próbáltam összeszedni magam, és azért megszólalni.
- Szerintem nincs olyan nagy gond, csak gondolkodjunk mit kellene most tenni. Nem lehet olyan vészes! -szerintem azzal a hangszínnel amivel mondtam, nem hitt nekem egyik fiú sem.
Az ajtót pedig hiába próbáltuk betörni, nem sikerült sehogy sem. A holnap közeledtével teljesen szomorú, már egy reményt keltő hanggal sem jelentettem ki a következő mondatot.
- Mindjárt éjfél, és kezdődik minden előröl. Sosem jutunk ki innen, és nem is emlékszünk majd az eltelt időre.

// a többiek hozzászólásait, netán kiegészítéseit, a posztjuk után beírom//

Elnézést kérek a várakoztatásért, csúszásért, a küldetést átvettem, s hamarosan az én előadásomban folytatjuk tovább. Még egy kis időt kérek, míg átrágom magam rajta, hogy teljesen képbe kerüljek, aztán folytatjuk. Sorov, ha még előttem írsz, akkor bent maradhatsz a küldetésben, ha én írok előbb, akkor ki kell, hogy zárjalak. Várhatóan hétvégén folytatjuk.

//Jelenlegi helyzetben Astaroth a beszélő, Sorov személyisége csak megfigyelőként van jelen//

- Áh, ha tudnád mennyire szeretem én az én ilyen pillanatokat. Hogy óhajtod a srácot, még egybe, vagy megelégedsz a darabokkal is? Vagy várj, várj csak, sokkal jobban ötletem támadt! Igen, ez az, ez remek lesz! Felhasítjuk a gerincét! - kezdtem a lehetőségeket.
- Olyan fiatal, olyan zsenge! És az a bátor, az a magabiztos arc! Látni akarom! Látni akarom, ahogy úrrá lesz rajta a pánik, szétzúzza a gyönge kis elméjét, idegronccsá teszi, és majd a maradék józan ész kétségbeesetten kiáltozza: Segítség, segítség!
Akkor, és nem máskor, rámarkolok a fejére, a levegőbe emelem, megszorítom a nyakát, hogy érezze az utolsó lehelletén van, és a fülébe suttogom: NEM!
Ki fogom élvezni az időt, ameddig itt vagyok!
- Lightning Bolt!!! - harsant fel előttem a kiáltás, és egy mágikus erejű villám csapódott bele a plafonba, kötörmelékkel lepve el az egész helyet.
- Ez az, imádom a műsoros vacsorát! - mondtam, amint puszta ököllel szétcsaptam az első felém eső kődarabot. - Ugyan kérlek, egy kicsit keményebben kell próbálkoznod, ha szeretnél mondjuk megkarcolni. Mit szólnál hozzá, ha engem próbálnál eltalálni azzal villámoddal? Vagy eddig is én voltam a célpont, ha? Ez esetben jobban félnék, ha két méterrel mellém céloznál, áháháháhá!
Szép sorban veretem ki mindent, amit sikerült rám omlasztania. Hiába lepett el a teljesen néha a törmelék, hiába estek rám akkor súlyok, amelyek alatt egy ember kilehelné a lelkét. Nekem, a démon úrnak nem lehetett ártani. Gúnyosan felröhögtem, ahogy egyre közelebb és közelebb értem a vacsorámhoz.
- Akatsuka, Akatsuka, a kis drága meddig húzza? Ahhahahaha!!!
- Lightning Bolt! - lőtte el ismét a mágikus villámát, ezúttal egy egész termet rombolva le. A plafon nagy robajjal beomlott, és sűrű, átláthatatlan por le lepett be mindent.
- Hallak ám, hallom a menekülő lépteidet! Előlem úgyse tudnál hova futni, hát minek a vesződés?!? Gyere ide, gyere csak! Gyere ide te mocskos kis féreg, hadd ontom ki a beled, áháháhá!!!
Lassan haladtam előre, szétzúzva mindent, ami az utamba került, legyen az akármilyen nehéz és tömör kődarab, mind apró kavicsokként végezte! Mind, mind!
- Már csak ti hiányoztatok. Nyolc napja minden egyes rohadt nap le kell számolnom valahogy veletek! Eleinte szórakoztató volt, hogy másnap már semmire sem emlékeztek, de kezd unalmas lenni az egész... Tudjátok megölhetnélek titeket, de holnapra úgyis felélednétek, minek vesződni? Még ha legalább a kínra emlékeznétek, de sajnos... - mondta valahonnan messzebbről a Magister.
- Óhó, hát te is itt vagy? Ez egyre jobb lesz! - kiáltottam fel, ahogy beléptem a nagy terembe.
- Hölgyem, hogy szereti a színházat? - fordultam a nőstény felé. - Mert én egyszerűen imádom!!!
Jóleső érzés, ha az emberi lényekben megáll az ütő. Felemelő, én mondom felemelő! Rengeteg lehetőség, rengeteg jó lehetőség az ami kisülhet, és ez az egyik.
- Ugye tudjátok, mi ez itt? - mutattam rá a kártyára. - Ez a szabadulásotok záloga! Úgyhogy... - felemeltem a kártyát, ás lenyeltem.
- Hmmm, kicsit talán száraz, de most játsszunk! Játsszunk! Játsszunk Játsszunk!!!

» Fehér gyöngy (küldetés Nati Teinának, Red Walternek, Petersen Ruwnak és Raelae Xing'ke-nek)
» Magánküldetés Nyolcas, Leena és Nickolas számára
» A fekete ház (magánküldetés Leanna, Sorov, Den, Lidérc és Akuri számára)
» Nyolcas
» Nyolcas Számú