Végtelen nyolcas (magánküldetés Nati Teinának, Basho Akatsukának és Sorov Mazjefnek)

Úgy hiszem a belépőm megtette a hatását. Érzem, ahogy lassan megfagy ereikben a vér. A pupillájuk most olyan tág, mint a legsötétebb éjszakában, és a szívük rendszertelenül kalapál. De szeretem én ezt az érzést, bár azt méginkább szeretem, ha én magam vethetek véget a rendszertelen szívverésnek mindörökre. Szeretem a halálra vált embereket. Eltelik egy perc, és kezdenek magukhoz térni, a férfi hamarabb, mint a női társa.
- Jólvan te... Segítünk neked ha segítesz megszabadulni az időburoktól. Neved?
Ostoba kérdés. Ilyen szituációkban egyáltalán nem számítanak a nevek. De legyen, kielégítem a vágyát.
- Sorov Mazjef. - válaszoltam, maró gúnnyal hangsúlyozva. Most, hogy jobban belegondolok, akkor be is mehetnénk az időburokba. Ezek úgyis követni fognak akármerre megyek, nem számít milyen veszélybe sodrom őket. Jelenleg úgyis én jelentem a legnagyobbat. Van egy tervem, hogyan szökjek meg a burokból. A lényeg, hogy minden benn zajló esemény ismétlődik, minden nap pontosan ugyanúgy, ahogy az előzőben is. Viszont mi történik akkor, ha az események bizonyos oknál fogva képtelenek ismétlődni? Az időburok szabályainak értelmében nem létezhetek ott belül, és mivel feltétlen szükséges, hogy létezzem, ezért az időburkon kívül fog a létezésem folytatódni. Magyarán kikerülök. Egyszerűen csak annyi a dolgom, hogy végzek a városon egy kisebb fajta átalakítást. Vagy inkább nagyobbat, úgyis visszaáll. Ez lesz az első nap. A másodikon viszont semmit nem fogok tenni, ezt pedig úgy érem el, hogy aludni fogok. tudok nagyon erős altatót létrehozni, így ez nem lehet gond. olyan mély álomban leszek, hogy abból semmi nem fog felébreszteni. Voilà, már kinn is vagyok! Egyszerű mint az egyszeregy. Bár meglehet, hogy nem is lesz rá szükségem, ha a probléma forrása odabenn van. majd elválik.
Én haladok elől, azok ketten mögöttem, szorosan egymás mellett. Fura érzés áthaladni a burkon. Mintha egy vékony papírfalnak mentem volna neki. Nehezebbre számítottam, bár kifelé nyilvánvaló volt minden. Szilárd fal, és láthatatlan. Viszont egy ember játszi könnyedséggel haladt át rajta. Így már más a helyzet.
~ Szóval a burok nem a felállítását követő napot játssza újra, hanem az az előttit? Akkor ez egy emlék? Ez nem jó, így dugába dől a kijutási tervem! Hiszen minket is vissza fog játszani! Új terv kell, semmi rombolás, csak felkutatni és megsemmisíteni, felkutatni és megsemmisíteni! Ez lesz az!
Igyekszünk minden járókelőtől kérdezősködni, de ők nem tudnak semmiről, még a láthatatlan falról se. Ez egyértelműen egy emlék. Két társam közül a bátrabbik egy fiatal fiúnál próbálkozik, bár vajmi kevés eséllyel, az illető ugyanis részeg. Távolról érződik a bűze. ~ Ezt hogy nem lehet érezni?
- Elnézést... nem tudna esetleg segíteni nekünk? - kérdezte, előreláthatóan teljesen feleslegesen
- Mi.. izz.mi... mita..mivan? - válaszolta amaz.
- Esetleg nem tudja véletlenül, hogy történt-e valami két-három héttel ezelőtt?
- Figy...izééé.te.. na mostmár... na véletlen... képzled.. valami paraszt megitta a piámat! Aztán halod.. amikor haza.. izé hazamentem Hikkk... a feleségembőől is kettőt láttam.. Hikk.. Az egyiket aaaagyoncsaptam..... - itt abbahagyta a beszédet, tolt egy sarki rókát, és most már a hányástól még inkább büdösen folytatta.
- Blelhhh... izé na baze.. nem kinyuvadt a másik is?
- Őőő hát.. köszönöm szépen a felvilágosítást Viszontlátásra! - mondta társam, ás gyorsan elfordult a már összeesés szélén álló ifjútól.
~ Csak ne legyen még egy ilyen remek ötlete mint ez! ~ fohászkodtam. Szerencsére nem volt, sőt, most mellette kell hogy szóljak. További kérdezősködések árán megtudta, hogy a városban tartózkodik három mágus is, akik a segítségünkre lehetnek. Így vagy úgy, de biztos vagyok benne, hogy segíteni fognak. A helyi fogadóban szálltak meg, így hát mi is arra vettük az irányt. Minden szempontból átlagos fogadó volt, rozoga épület, alkoholbűz, pár részeg azon, satöbbi. Nem volt itt semmi különös. Karommal eltakartam a katanámat a kíváncsi szemek elől, és a másik kettővel együtt helyet foglaltam. Rendeltem egy sört, mint ahogy a legtöbb utazó szokta. Egyelőre kerülnöm kell a feltűnést.

Ó hogy nőne be a csunyája ennek a részeges időmágusnak!! Az élete legjobb napja... Én meg ezért gyalogoltam le Onibustól Oak townig?!!? Aztán végül ide?!? Teljesen fel voltam pörögve, így miután elmondta, hogy hol a kártya akkora öklöst nyomtam a homlokára hogy tízmillió év múlva amikor a régészek feltárják a falut és megtalálják a sírját még akkor is látszódni fog a horpadás a fején!
Végül elegánsan kisétáltam az épületből. Az a részeg állat csak most próbált meg feltápászkodni, pedig már elég idő eltelt ahhoz ,hogy felálljon és pénzért kolduljon amit elihat. A szerencsétlenje pedig annyira részeg volt ,hogy csak most esett le neki az, hogy pofára esett.
Mia.. izé!? KI A .. MIIÉRT VAN KI?? KI LÖ....Hikk...KÖTT.. IZÉ POFÁRRAA????!!
Na jól van, csak nehogy minket pécézzen ki!
Héé tiottt... há.. egy... kettő... HÁRMAN!!! TUD.. DOM HOGYIZÉ TIVOLLT...ATOK!!!!
Fenyegetőzött a hülye, majd mivel már így is felidegesített a másik barom amikor közelebb jött őt is megajándékoztam az öklömmel.
Mikor végre odaértünk ahhoz a pincéhez előrefurakodtam és félrelöktem Sorovot, nehogy véletlen ő szerezze meg a kártyát. Bár azt is meg kellene találnunk aki készítette. Hiszen annak a Magisternek az elmondása szerint anélkül nem lehet leállítani a visszatöltődést.
Végül úgy döntöttem, hogy Sorov eleget segített. Valamiért nyugtalanított a jelenléte, így magam elé engedtem Natit, Majd mikor elindultunk lefelé a pince lépcsőjén egyik pillanatban visszafordultam és Rátámadtam Sorovra.
LIGHTING BOLT!!!
Mondtam a varázslat nevét. Nem vittem bele olyan sok varázserőt, hogy ha kitért előle akkor maradjon erőm a harcra, de azért volt erő belesűrítve rendesen. A pince tetejét is magával rántotta a villámcsapásom. Így nem lesz könnyű kijutni. Reméljük Sorov a külső oldalon rekedt.
Miután a mennyezet egy része leomlott elküldtem Natit, hogy szerezze meg a kártyát és keressen másik útvonalat a kijutáshoz. Hiszen nem is gondolhattam arra, hogy Sorov ennyitől kinyuvadt... Már csak azért sem mert láthattuk amikor becsapódott és bazi nagy krátert hagyott maga után. Ha az esést kibírta, ez sem fog megártani neki olyan nagyon. Gyűlölöm az ilyet beismerni, de erősebb nálam.

A kis kocsmában ülve elkezdtünk beszélgetni a három mágussal, akik a Lamia Scale céhtől jöttek. A mágusok Zeck Dean és Rika csak átutazóban voltak erre, így semmit sem tudtak a történtekről, valószínűleg ők is itt ragadtak. Viszont, ahogy hallották, van itt egy helyi céh nélküli mágus, aki talán többet tudhat a történtekről. Megköszöntük a segítséget, aztán tovább álltunk a mágushoz, aki éppen körülbelül az én korombeli lányokkal, és a drága minőségi italokkal volt elfoglalva. Nagyon nehezen adta rá a fejét arra, hogy egyátalán szóba elegyedjen velünk.Szörnyen idegesített a képe, hogy csak itt mulatozik, közben le se tojja a falu gondjait.
– Sziasztok! Én Magister Cursus vagyok.Elmondtuk ennek a fazonnak, hogy mi okból vagyunk pontosan itt, ő pedig nehézkesen végre levette a szemét és a kezét a nőkről, valamint a piákról.
– Időmágus vagyok... Pontosan meg tudom mondani nektek, hogy mi a probléma. Amikor a nap végére érünk, a valóság visszaáll a nap eleji állapotába, és minden előről kezdődik. Ha érdekel titeket elmondhatom, hogy hol találjátok a kártyát, amiből visszatöltődik minden, mert én már megtaláltam, de jobb szeretném, ha hagynátok úgy, ahogy van. Ez a nap a legjobb az életemben! -mosolygott önelégtülten, majd meghúzta a whiskeys üveget.
Nem érdekelt ennek az alaknak a legjobb napja, én vissza akartam menni végre a céhhez, és megszabadulni ettől a félelmetes fazontól, aki hozzánk csatlakozott. Nagy sóhajtva a férfi kinyögte, hogy merre van a megoldás kulcsa.
– Egy idő után úgyis unalmas az egész csajozás meg piálás... a falu szélén kezdődik egy domb, ott találtok egy pincelejárót, ha széttöritek a kártyát, vége az egésznek. Bár őszintén szólva amíg nem kapjátok el azt, aki csinálta, úgyse lesz vége ennek. -a férfi inkább visszabújt a saját kis világába, minthogy elkísért volna minket... ahol a pia és a nők jelentettek neki mindent, így egyedül kellett elmennünk a helyszínre. Ahogy odaértünk a pincéhez Basho előre engedett engem, mintha egy úri ember lenne, bár ezt az eddigi viselkedéséből sokszor nem lehetett kivenni. Kicsit goromba benyomást keltett nekem. Ahogy elindultam lefele hallottam valami puffanást… biztos megint Basho balhézik valamiért, így mit sem félve tovább indultam a bejáraton.

Miután Aka segítségével sikeresen lejárattuk magunkat a fél város előtt, úgy döntöttünk ideje valami értelmes dolgot is tenni, ezért betértünk a helyi kocsmába. Érdekes, hogy valahányszor információt gyűjtök, mindig egy kocsmában lyukadok ki, már-már hagyománynak számít. Szóval ott voltunk, bárminemű tudás teljes hiányában, és úgy látszott ez nem fog változni. Az átlag kocsmatöltelék ugyanolyan sötét volt, mint akikkel eddig találkoztunk, és a kocsmárosról is ez volt elmondható. Hamarosan az átható alkohol és dohányszag megszállta a ruháinkat, én pedig kezdtem feladni a reményt, hogy valaha is megoldom ezt az ügyet.
~ A társaim úgyse tudnak kijutni, felesleges is lenne a megölésükkel bajlódnom, bár lehet, hogy két törvényes mágus feje enyhítő körülménynek számítana Hades előtt. ~ gondolatmenetemet az szakítja meg, hogy imádott társaim ismét beszélgetésbe elegyedtek, természetesen anélkül, hogy nekem szóltak volna. Egész kellemetlen helyzetbe sikerült hozniuk, a három megszólított ugyanis nem volt más, mint három törvényes mágus, ráadásul a Lamia Scale céhből, hogy pontosak legyünk. A puszta szerencse, vagy talán társaim túlzott optimizmusa volt az oka, hogy egy szóval nem említették, hogy fogva tartom őket. Feltették a kérdéseiket, de az a három se tudott semmit az időburokról, ellenben elmondták, hogy a városnak van egy saját mágusa is. Érdekes módon ezt senki más nem említette ezelőtt, amiből arra következtettem, hogy nem túl népszerű a fickó. Ezt a véleményt csak erősítette, hogy az illető ott volt a kocsmában, lányok koszorújában, és erősen ittasan. Jó mélyre süllyedt.
– Sziasztok! Én Magister Cursus vagyok! - közölte egy üveg gyors kiürítése után.
~ Na, ez máris jól kezdődik. Legalább bőbeszédű lesz a fazon. ~ gondoltam, is milyen igazam volt! Csak említeni kellett az időburkot, és máris megeredt a szája.
– Időmágus vagyok... Pontosan meg tudom mondani nektek, hogy mi a probléma. Amikor a nap végére érünk, a valóság visszaáll a nap eleji állapotába, és minden elölről kezdődik. Ha érdekel titeket elmondhatom, hogy hol találjátok a kártyát, amiből visszatöltődik minden, mert én már megtaláltam, de jobb szeretném, ha hagynátok úgy, ahogy van. Ez a nap a legjobb az életemben! - vallotta be nekünk. Hihetetlen, hogy ilyen könnyen sikerült az ügy végére járni. Bár a pénz az pénz, a többiek meg majd irigykedhetnek, hogy milyen egyszerűen gazdagszom meg.
– Egy idő után úgyis unalmas az egész csajozás meg piálás... a falu szélén kezdődik egy domb, ott találtok egy pincelejárót, ha széttöritek a kártyát, vége az egésznek. Bár őszintén szólva amíg nem kapjátok el azt, aki csinálta, úgyse lesz vége ennek.
~ Ha unod, miért nem próbálsz ki mást?!?
Elhagytuk azt a nyomortanyát, és a domb felé vettük az irányt. Aka ismételten szóba elegyedett valami részeggel, biztos rokonlelkek. Hamar elértük a pincelejárót, ahol illedelmességet színlelve előre engedtem társaimat. Ideje meghalniuk, és ez hátulról a legegyszerűbb. Semmi felesleges rombolás, csak egy vágás, és kész. Én is megindultam befelé, de ekkor Aka, egészen váratlanul, elsütötte az egyik varázslatát. Nem volt különösebben nagy szám, könnyűszerrel kikerültem, ámde a plafon nem úszta meg az ügyet, és beomlott. Nem is kell mondjam, hogy rám.
- Birth of a Demon! - mondtam ki a varázsigét, és így idejében megfékeztem a rám eső darabokat.
~ Itt az idő egy kis szórakozásra. Astaroth, kössünk alkut! Ha elpusztítod a kártyád, kedved szerint végezhetsz a törvényes mágusokkal!
A démon halk kacajba kezdett, ami rövid idő alatt hagos röhögésbe váltott át. Az őrjöngés elkezdődött.

Basszus, remélem Nati gyorsan kinyírja a kártyát, én meg remélem, hogy addig fel tudom tartóztatni az állatot. Feltehetőleg meg se kottyant neki a varázslatom. Azért vicces, hogy nem kell figyelni a falusiakra, felrobbanthatjuk az egészet, úgyis visszaáll! A sok hülye részeges barom pedig nem emlékszik semmire! Nem is lehetne jobb a helyz.. Tompán a kőtörmelékek csörömpölő háttérzajában meghallottam Sorov hangját.
Birth of a Demon!
Mondott ki valamilyen varázsigét, talán köze lehet azokhoz a furcsa kinézetű lábakhoz amit a "meteorbecsapódásakor" láthattunk.
Lighting Bolt!!!
lőttem rá a törmelékre, majd megint és megint és megint. Ismét sikerült a pince egy részét magunkra szakítani. Végül úgy nyertem időt Natinak, hogy egyre és egyre lejjebb mentem a lépcsőkön, és mindig beomlasztottam a tetőt. Ezen még azzal a furcsa izével sem tud egyhamar áthatolni. Végül nagy robajjal és porosan értem le egy nagyobb terembe. Egy vastag oszlop tartotta az egészet a közepén. Mintha csak azért építették volna, hogy szétlőjem!
Lighting Bolt!
Óriási robajjal zuhant le a mennyezet. Egy pillanatra el is bambultam ahogy "csodálatos" művemet néztem viszont észbe kellett kapnom és futni a törmelék elől. Egy nagyobb törmelékdarab gurult utánam a szűk folyosón, igazi Indiana Jones-os jelenet volt, sajnos nem úgy ért véget ahogy a filmben, elbotlottam egy kavicsban majd a követ utánozva gurultam le én is a lejtőn. Végül megpillantottam magam előtt a fényt! így mikor kiértem egy újabb terembe, sikeresen félreugrottam a törmelékzuhany elől. Most már nem csak porosan, hanem ütöttkopottan is. Szerencse, hogy a kalapomért nem kellett visszanyúlni.
Mikor végre körbenéztem hol is vagyok, egy nagyjából hasonló teremben voltam mint amit az előbb átalakítottam egy picit. ám az egyik sarokban Nati már nagyban dolgozott azon, hogy kidilítelje a világból a kártyát vagy miaszöszt. Én arra buzdítottam, hogy siessen mert már hallani lehetett Sorovot amint egyre közelebb jut. Mint az előző teremben, itt is volt egy ajtó, ezen viszont tömör acél ajtó volt. Pár résen keresztül beszivárgott a fény, azaz azon keresztül kijuthatunk. Úgy ám, de pont amikor a kilincsért akartam nyúlni, kattant egyet a zár.
Már csak ti hiányoztatok
morogja kintről a Magister hangja.
- Nyolc napja minden egyes rohadt nap le kell számolnom valahogy veletek! Eleinte szórakoztató volt, hogy másnap már semmire sem emlékeztek, de kezd unalmas lenni az egész... Tudjátok megölhetnélek titeket, de holnapra úgyis felélednétek, minek vesződni? Még ha legalább a kínra emlékeznétek, de sajnos...
Nyolc napja?!? Mi a francról beszél ez??
Lighting Bolt!!
rálőttem az ajtóra, de mindhiába. Nem hatott. A francba, Sorov mindjárt ideér és szerintem nincs jó kedvében...
Odamentem Natihoz, hogy hátha ketten együtt szét tudjuk törni a kártyát, de nem jártunk sikerrel.
Na de végre valaki megmondaná, hogy ki ez a Magister nevű alak?

Ahogy mentem le a lépcsőn, akkor vettem figyelembe, hogy a két fiú rettentő nagy harcba kezdett! De hogy mi a fenének, maikor megbeszéltük az együttműködést? Bashonak miért kell állandóan balhézni? Ahogy már verték szét az egész épületet odaüvöltöttem nekik, amit lehet nem hallottak.
- Mi értelme van harcolni és szétverni ezt az egész kócerájt? Inkább keressük meg a kártyát, és menjünk haza!
Ezek az ökrök pedig tovább folytatták értelmetlen harcukat, és egyre beljebb kellett szaladnom, mert verték szét az egész berendezést. Állandóan szinte csak azt hallottam, hogy Basho a Lighting Boltot üvölti. Igazán leállhatott volna vele, hiszen az a mágus semmit nem ártott nekünk. De ha már ennyire harcolni akarnak, megyek és megszerzem azt a kártyát, hogy minél hamarabb véget vessek ennek az egésznek! Ahogy próbáltam kinyitni az ajtót, hirtelen kattant is a zár. Sajnos a nőimádó alkoholista jött ki rajta, és vetette oda nekünk igen gondterhesen.
- Már csak ti hiányoztatok! -ezt hogy értheti?
- Nyolc napja minden egyes rohadt nap le kell számolnom valahogy veletek! Eleinte szórakoztató volt, hogy másnap már semmire sem emlékeztek, de kezd unalmas lenni az egész... Tudjátok megölhetnélek titeket, de holnapra úgyis felélednétek, minek vesződni? Még ha legalább a kínra emlékeznétek, de sajnos...
- Hogy mi? Nem lehet igaz, nyolc napja itt vagyunk ebben a faluban, és semmire nem emlékszünk! -bár a kínzásokra nem baj hogy nem emlékszem... Miközben kiakadásom közepette voltam, Magister bezárta az ajtót, mint aki jól végezte dolgát, és magunkra hagyott minket, Basho pedig a lighting boltjával megint csak bepróbálkozott igencsak kevés sikerrel. Itt ragadtam ebben az átkozott faluban ezzel a két sráccal, és ugyanazt mindennap végig kell néznem, és hallgatnom. Próbáltam összeszedni magam, és azért megszólalni.
- Szerintem nincs olyan nagy gond, csak gondolkodjunk mit kellene most tenni. Nem lehet olyan vészes! -szerintem azzal a hangszínnel amivel mondtam, nem hitt nekem egyik fiú sem.
Az ajtót pedig hiába próbáltuk betörni, nem sikerült sehogy sem. A holnap közeledtével teljesen szomorú, már egy reményt keltő hanggal sem jelentettem ki a következő mondatot.
- Mindjárt éjfél, és kezdődik minden előröl. Sosem jutunk ki innen, és nem is emlékszünk majd az eltelt időre.


// a többiek hozzászólásait, netán kiegészítéseit, a posztjuk után beírom//