Kyou Heidan familiáris pályázata - Wolfy

Név: Wolfy
Faj: Farkas
Nem: Hím

Kinézet:
-Kölyök
-Felnőtt
A láncot, a füllbevalót és egyéb képen látható bizsukat tőlem fogja majd megkapni. (xD)

_____________________________________________________________________

Történet:

Hideg téli, hóviharos éjszaka volt amikor, talán életem leghosszabb útját járktam le hidegben, a Keleti Érdőkben. Nem is tudom, hogy mit is kerestem én éjszaka az erdőben. Vagy igen? Hát persze... Nappal amikor fát mentem gyűjteni, egy öreg néni kérésére, eléggé eltévedtem amikor hirtelen egy hatalmas hóvihar kerekedett. Több órát bandukoltam az erdőben úgy, hogy közben az orromig sem láttam. Az is lehet, hogy körbe-körbe járkáltam...nem tudom.
Mikor kicsit lecsendesedett a vihar, megtaláltam a fát amit azelőtt összegyűjtöttem és bebújtam egy barlangba. Nos, ott a fa egy részét viszont elégettem, hogy ne fázzak annyira. Miután kicsit felmelegettem, kijöttem a barlangból és visszagyűjtöttem annyi fát amennyit elégettem, majd elindultam az öreg nénihez. Hál' Istennek nem lakott annyira messze az erdőtől.
-Néném! Meghoztam a fát! - kiáltottam mikor már közel voltam a házhoz. - Hová vigyem?
-A ház hátánál van a fáskamra. Vidd csak oda.
Benyitottam a fáskamrába és lepakoltam a fát. A kamrában volt egy asztal, amin egy leterített tál volt, de ahogy leraktam a fát, az egyik ág beakadt a terítőbe, lehúzva azt a tálról. A tálban egy fénylő tojás volt. Nem tudtam mi is az, mivel még soha nem láttam ahhoz hasonló tojást. Nem mertem hozzáérni, ezért megfogtam tálastól és bevittem az öreg nénihez, hogy megkérdezzem milyen tojás az.
-Néném! Találtam egy furcsa tojást a kamrában!! Milyen tojás ez mégis? Miért világít? - kérdeztem csodálkozva, de a néni is úgy nézett a tojásra, mint aki még nem látta.
-Édes fiam, nem tudom. Nem én tettem oda. Igen érdekes kinézete van. - látszott a nénin, hogy kicsit meg van ijjedve. - Biztos valaki betette oda. - Ez elég furcsa volt. Miért tett volna bárki is egy tojást az öreg néni fáskamrájába? - Fiam, fogd meg azt a tojást és vidd el az én házamból! Nem szeretem az ilyen furcsa dolgokat! - hallgattam a nénire, beletettem a táskámba és elindultam.
-Rendben néném. Akkor mentem is! Csókolom a kezét és örülök, hogy segíthettem.
-Köszönöm fiam! Köszönöm! És vigyázz azzal a tojással.
Folytattam tovább utamat. Napokig sétáltam és mindvégig bennem volt egy olyan érzés, hogy valaki követ, de akárhányszor visszanéztem nem láttam senkit sem. Mivel a tojás nem az enyém volt, ezért az járt a fejemben, hogy biztosan a gazdája követ azért, hogy visszaadjam.
Eljutottam Onibus vasútállomásáig, ahol leültem egy padra. Ekkor észrevettem, hogy két paddal arréb egy furcsa férfi űl aki engem figyel. Nem tetszett ez nekem, ezért odamentem hozzá.
-Uram! Miért bámúl maga engem annyira? - arra gondoltam, hogy le fog támadni ezért figyeltem arra, hogy ne érjen véletlen támadás.
-Fiú, az a tojás a táskádból....kikelt már?
-Nem, még nem! De mi köze van magának hozzá?!?
-Csak annyi, hogy azt a tojást én tettem a néni kamrájába. És ne légy mérges, nem akarlak megtámadni érte vagy ilyesmi. Igazból csak figyelmeztetni akarlak, hogy abban a tojásban egy farkas van. Jobb lesz ha vigyázol vele. - ezzel a férfi fogta magát, felállt és elsétált.
-H..Héé!! Uram!! Várjon! - de a férfi nem reagált csak ment előre, mint aki se nem hall, se nem lát.
Azon törtem a fejem, hogy tartsam meg a tojást, vagy nem. Mivel én egy nagyon kíváncsi ember vagyok úgy döntöttem, hogy megtartom.
Nem hittem annak a fazonnak...Egy tojásban farkas? Nevetséges....Biztos csak rám akart ijjeszteni amiért elvettem a tojását. De vessen magára, ő hagyta ott. Nos felszálltam a vonatra és tovább folytattam utamat.