Nick Webster

Név: Nick Webster
Nem: férfi
Életkor: 17
Mágia: Elemi Mágia – Szél
Céh: Lamia Scale
Jellem: Csendes, visszahúzódó ember, kerüli a társaságot, de ha egyszer valakivel barátságot köt, az nála egy életre szól, bármilyen esetben segíti a barátait. Szeret sokat aludni, emiatt egész nap álmosnak tűnik.
Kinézet: Félhosszú, szanaszét álló barna haj, barna szem. Nem túl magas, kicsit vézna, általában fekete ingben és farmerban jár.

Történet:

Hargeonban születtem, egy halász fiaként, pontosabban egy mágus fiaként, aki halászatból tartott el engem. Anyám, miután megszülettem, elhagyta apámat, aki ebbe majdnem beleroskadt, de végül talpra állt és úgy döntött, hogy mindent meg tesz azért, hogy nekem boldog életem legyen.

Hat éves koromban megkértem, hogy vigyen magával a kikötőbe, látni, hogy milyen munkát végez. Nehezen egyezett csak bele, nem akarta semmiképp sem azt, hogy a fia lássa, milyen körülmények között dolgozik a megélhetésért. Aznap döntöttem el: mágus leszek, minden áron.

Másnap, ezzel az ötlettel szaladtam oda apámhoz:
-Apa! Mágus szeretnék lenni! – odafordult felém és legnagyobb döbbenetemre: könnyezett, az öröm könnyei folytak végig az arcán.
-Biztos, hogy ezt akarod fiam? Olyan büszke vagyok rád, mindig is arra vágytam, hogy a gyermekem a nyomdokaimba lépjen! – majd leült egy székre és mutatta, hogy foglaljak helyet. – Először is. Milyen mágiát akarsz tanulni?
-Hmmm… Ezen nem is gondolkoztam, nem tudom, hogy egyáltalán milyen mágiaágak léteznek.
-Na, akkor gyere velem. – a könyvespolchoz mentünk, levett egy könyvet, majd így szólt – Ebben a könyvben benne vannak a mágia fajtái, olvasd át, majd szólj, ha eldöntötted, hogy mit szeretnél megtanulni.

Elolvastam figyelmesen, majd úgy döntöttem, hogy az elemi mágiát választom. Apámmal elkezdtük gyakorolni, először a tűz mágiát, kevés sikerrel, aztán még pár elemet végig próbáltunk, végül a szél volt az, amit irányításom alá tudtam vonni.
-Nagyszerű, fiam! Apádra ütöttél, én is szél mágiát használok! – örvendezett apám – Akkor most elkezdjük az igazi edzést!
Miféle edzést? – gondoltam. Nemsokára rájöttem, mire gondolt apám, a legkeményebb fizikai és mentális edzést végeztette velem, de nem bántam, tudtam, ha végig csinálom, erősebb leszek és elérem a célomat, hogy nagy mágus legyen belőlem.

Minden nap egyformán telt, egészen 13 éves koromig, amikor apám elment a kikötőbe, de helyette csak egy idegen tért haza, azzal a hírrel, hogy apám belefulladt az óceánba. Nem hittem a fülemnek, teljesen összetörtem, az ember, akit egész életemben tiszteltem és tisztelni fogok, nincs többé.

Néhány hétig fel sem keltem, egész nap aludtam, nem ettem, nem ittam. Egyik nap azt álmodtam, hogy apám rosszallóan néz rám. Tudtam, hogy ez egy jel: apám figyelmeztetése, hogy túl kell lépnem az egészen. Másnap elmentem a vegyesboltba és megegyeztem a boltos-nagyival, hogy ha minden nap segítek neki, ő ad nekem ételt és italt, közben persze gyakoroltam a mágia használatát.
15 éves koromban úgy döntöttem, hogy elutazom Hargeonból és keresek egy máguscéhet, ahová beléphetek. Apám mesélt egy céhről, egy bizonyos Lamia Scale-ről. A hallottak alapján el is indultam, hogy belépjek. Sokáig barangoltam, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy hol találom meg a céhet. Majd egy hét bolyongás után elértem egy városba, ahol kérdezősködtem, végül egy öreg úr adott választ.

-Elnézést, uram! Hol találom a Lamia Scale-t? – kérdeztem, mire ő csak oldalra mutatott az ujjával, odanéztem és elképedtem. Az a hatalmas épület lenne az? – majd elindultam abba az irányba, amerre mutatott az úr.
Elértem az épülethez, vettem egy mély levegőt, majd benyitottam. Amint beléptem, egy furcsa macskaképű férfi áltt velem szemben.
-ÁÁÁÁÁ! - kiáltottam.
-ÁÁÁ! - kiáltotta a férfi is - Ki vagy te és miért ijesztgetsz? - kérdezte rémülten.
-Hát bocsi, csak megijesztettél, ahogy egyből a képembe bámultál...
-Toby vagyok, téged hogy hívnak? Mi szél hozott erre?
-Nick Webster vagyok, apám mesélt a céhetekről, szeretnék belépni.
-Értem, gyere velem, elkísérlek a mesterhez. – mondta széles mosollyal az arcán. - Mekkora egy barom... - gondoltam, de hamar feleszméltem, mert már el is tűnt az egyik lépcsőn.
Mikor felértünk, el kezdtem izgulni, hogy vajon milyen lehet a mester, aztán elértünk egy ajtóhoz, ahova bekopogott a lány, majd bement és intett, hogy menjek én is. Eljött a nagy pillanat.

-Mester, itt van egy fiú, aki szeretne belépni a céhünkbe! – mondta Toby. A mesternek nevezett személy csupán egy árnyék volt a falon, az arcát nem mutatta meg.
-Üdvözöllek! Hogy hívnak?
-Nick Webster vagyok, üdv. Azért remélem, nem csak egy árnyék a Lamia Scale mestere.
-Mi szél hozott ide, Nick? – teljesen úgy tett, mintha meg se hallotta volna amit mondtam neki.
-Szeretnék belépni a Lamia Scale-be!
-Mi okból?
-Az apám miatt. Azt mesélte nekem halála előtt, hogy nincs ennél jobb céh a királyságban.
-Hogy hívták az apádat fiam?
-Carl Webster.
-Értem. Az öreg Carl… szóval magához hívta végül az úr… - mormogta az árnyék. – Na, lássuk, mit tudsz, Nick. Milyen mágiát ismersz, használsz, vagy valami?
-Szél elemi mágiát sikerült csak elsajátítanom, alap szinten.
-Mutass valamit, mondjuk, azt az asztalt tedd már oda a szemközti falhoz, mert Toby hasznavehetetlen ilyen téren.. – Kicsit furcsán néztem Tobyra amit ő is észrevett, mert hirtelen elszégyellte magát. - Látod Toby? Ennyi lett volna az egész. Nos, Nick, ezennel üdvözöllek a Lamia Scale-ben, a jelentkezésed elfogadom! Hová szeretnéd a pecsétet? – majd odanyújtottam a jobb vállam, és egy kar rányomta a pecsétet, innentől hivatalosan is a Lamia Scale mágusa lettem.

Miután elég pénzt összegyűjtöttem, vettem egy kis lakást, de csak éjszakánként járok haza aludni. Egy kevés pénzt spóroltam és elküldtem Hargeonba az idős boltos-nagyinak, hálám jeléül, hogy élelmet adott nekem.

Már két éve próbálkozom megélni a mágiából, többnyire csak egyszerű munkákból, ahol nem kell messzire menni és kapok némi pénzt, de még mindig tudnak meglepetést okozni, izgalmasnak nem mondható életemet tengetem továbbra is, mint szélmágus.

Javítva.