Nick Venom

Nickolas Venom magában zsörtölődve ment végig Shirotsume egyik elnéptelenedett utcáján. Valósággal forrt a méregtől és nem azért mert második generációs méreg sárkányölő volt. Lehetősége lett volna elfogadnia egy hatalmas összegű pénzt, de a sors úgy gondolta megtréfálja kicsit a mágust. Két Titan Nose-os varázslóval kellett közreműködnie és hála nekik nem fogadhatta el a kenőpénzt. Annyinak viszont igazán örülhetett volna, hogy legalább nem ütötte meg a bokáját és nem varrtak a nyakába egy gyilkosságot. Ám elvakultan csak a pénz lebegett a szeme előtt. Egy pillanatra még azon is elgondolkodott, hogy talán visszamegy és megzsarolja a gazdag fickót. Fejcsóválva mondott le az ötletről. Még ő is belátta, hogy nem kéne kísértenie a szerencséjét.
Mérgében belerúgott egy útjába kerülő apró fémdobozba, ami messzire szállt és néhány utcával arrébb ért földet.
– Az a két rohadt erkölcsi mintapéldány. Ha nem lettek volna, akár több milliót legombolhattam volna a fickóról… - morgolódott tovább. Lekanyarodott egy mellékutcán és rágyújtott, aminek hála valamennyire megtudott nyugodni. Miközben a kietlen utcán sétált, melyen csak bakancsa kopogása visszhangzott eszébe jutott azért egy jó élmény Euphi-val. Bár sok hasonló lánnyal találkozott és az ő személyisége is kiakasztotta, azt elkellett ismernie, hogy észveszejtő testtel áldotta meg a sors. Ráadásul még menyasszonnyal úgy se csinálta. Aztán leképzelte, hogy a kedves apuka milyen képet vágott volna, ha kiderülne mit is művelt a szeretett kislányával. A jelenet mosolyt csalt az arcára és egyből jobb kedvre derült. Az elhasznált cigi csikkét elpöckölte és rágyújtott egy másik szálra.
Már közeledett az állomás felé, de nem szaporázta meg a lépteit. Fogalma sem volt, hogy mikor indul vonat vissza Era-ba, de nem is érdekelte különösebben. Majd felül arra, amelyiket eléri. Nick nem az a fajta ember volt, aki stresszelte volna magát ilyen kis semmiséggel. Különben is, úgy is bliccelni akart, mint mindig.
– Uram, megkérném, hogy oltsa el! - szólalt meg egy harcsabajuszos kék egyenruhás férfi.
– Ha? - fordult a hang irányába Nick.
– Az állomás területén tilos a dohányzás. Gondolom megérti, hogy sok itt a nem dohányzó.
– Ó elnézést, többször nem fordul elő - eresztett meg egy bűnbánó mosolyt és eldobta a cigijét. A férfi megemelte a kalapját és tovább állt. Nick is visszafordult és a zsebébe nyúlva előhúzott egy másik szálat és rágyújtott.
– Na persze…
Tovább sétált a menetrend táblázatig, ahol aztán kikereste az őt érintő vonatot. Még fél óra volt az indulásig, ráadásul a hozzá legközelebbi vágányról ment volna, de a vonatnak még se híre se hamva nem volt. Nick nem tehetett mást, minthogy várt. Egy tíz perc után azonban már felállt a kényelmetlen padról és járkálni kezdett. A sokadik keringésnél azonban megakadt a szeme egy színes plakáton, melyen három mágikus motorkerékpár szerepelt. Egy versenyfelhívás volt, mely főleg kezdő versenyzőknek szólt, akik szeretnék kipróbálni magukat a mezőnyben. A fődíj pedig kereken 500.000 Gyémánt volt, ami már Nick fantáziáját is megmozgatta. Amúgy is már korábban kacérkodott a gondolattal, hogy kipróbálja a motorozást, mikor egyszer látott ilyet az utcán. Ez pedig tökéletes alkalomnak tűnt, ráadásul biztosítanak a versenyzők számára motorokat. A helyszínt Garage Island, a mágikus motor versenyek hazája biztosította, oda pedig bármelyik kikötőből eljuthat az ember. Nick gyorsan kibogarászta a legközelebbi Hargeon-ba induló vonatot, amit szerencséjére még éppen sikerült elcsípnie. Kinézett magának a vagon közepén egy üres fülkét és odafészkelte be magát. Amikor jött az ellenőr elaltatta és átült a szomszédos fülkébe.
A kikötő városába érve egyből a partra sietett és felszállt egy éppen induló hajóra, ami ráadásul tele volt a versenyre jelentkezőkkel. Legalábbis a versenytől zengett az egész hajó, mindenki hangos fecsegéssel adta tudtára Nick-nek, hogy kik is. Unott képpel lépdelt a szállítóeszköz jobb oldalsó korlátjához és rátámaszkodva a tengert kezdte el bámulni. Közben pedig kénytelen volt végig hallgatni azt a sok felesleges és értelmetlen témázgatást a motorokról és a versenyről. Persze azért volt egy-két olyan dolog, amire felkapta a fejét és hegyezni kezdte a fülét, hogy jobban értse. Többek között kiderült számára, hogy két fajta versenyt szoktak rendezni a szigeten. Az egyik a gyorsulási, amiben egy teljes kört kell megtenni a sziget körül. A másik pedig a túlélési, ahol az a lényeg, hogy utolsónak maradjon bent a versenyző és mindenkit kiüssön. A kezdőknek persze az előbbi került megrendezésre, így Nick-nek is egy gyorsulási versenyen kellett részt vennie, ahol az győz, aki elsőnek ér be. Valamint azt is megtudta, hogy elég sűrűn rendeznek ott versenyeket és különböző bajnokságokat, melyeket még a lakrimavíziós adások többsége közvetíteni is szokott.
Viszont volt két tag, akiktől már a szőr állt fel a hátán, annyira bosszantották. Egyrészt az egyiknek olyan magas frekvenciájú hangja volt, hogy sokszor elnyomta az érdekes beszélgetéseket, ráadásul az a két tag mást se tudott csak hencegni, meg mindenkit szapulni. Ráadásul egyre hangosabban hallotta őket, ami azt jelentette, hogy közeledtek felé.
-…de most tényleg nézd meg őket! Szánalmas mind egytől egyig! Rég láttam már ennyi lúzert egy rakáson. Még csak arra sem méltóak, hogy… - a vége sosem derült ki, mivel épp ekkor értek Nick mögé, aki nemes egyszerűséggel hátratoltam a lábát, a srác pedig előreborult és lefejelte a fedélzetet.
– Bajt akarsz, te szemétláda?! – csattant fel a másik, miközben felsegítette a barátját.
– Ugyan… Csak azt hittem, ha valaki ilyen hangos, akkor érzi az akadályokról visszapattanó hangokat. Ráadásul most látom micsoda lapátfüleid is vannak. Azokkal remekül kéne fognod.
– Hogy micsoda?! Te kóstolgatsz? - préselte ki ingerülten a fogai között és egy tűz labdát gyújtott a kezében.
– Na gyere. Mutasd mit tudsz nagyfiú. - vigyorodott el Nick és azt várta mikor moccan támadásra. A mágus társa ekkor a vállára tette a kezét és a lapátfülű eloltotta a tüzet.
– Te is versenyző vagy mi? - jött hirtelen a kérdés.
– Talán.
– Szóval az - vigyorodott el – Majd meglátjuk ott is ilyen tökös vagy-e újfiú.
– Ha ilyen nagyágyúnak képzeled magad mit keresel a kezdők között?
– Még ezt se tudod? - nevetett fel.
– Ez tényleg teljesen sötét - kezdett el röhögni a másik is.
– Ide bárki benevezhet, aki még indult a Ligában.
– Áh, hagyd is a francba ezt a szemetet. Mekkora lúzer.
– Jah, jobb is így. Majd a pályán találkozunk - azzal hangos röhögések közepette továbbálltak. Nick felvont szemöldökkel nézte végig a jelenetet, aztán visszafordult és újra rátámaszkodott a korlátra. A hányinger kerülgette őt az ilyen emberektől. Undorítónak tartotta, amiért nem lép tovább, csak azért marad, hogy a porba alázza kezdőket, ezzel növelve a saját egóját.
Időközben a horizonton kirajzolódott a zöld sziget körvonala. Távolról nem is látszódott a pálya, aminek a fás terület volt az oka. A pályát növények és különböző természeti akadályok nehezítették. Kidőlt fák, rönkök, sziklák, indák, gödrök.
Előhalászott egy újabb szál cigit a zsebéből és meggyújtotta. Mire a hajó lehorgonyzott pont el is szívta a csikket pedig a vízbe dobta. Az utolsók között hagyta el a hajót és a kisebb tömeget követve elsétált a központba és a beállt a többi újonc mögé a sorba. Csupán araszolva haladt előre és az is vagy félóráig tartott, persze ezen semmi meglepő nem volt, hisz rengeteg érdeklődő látogatott el a versenyre nevezés szempontjából.
Nagy sokára azonban csak sorra került és odalépett a fiatal lányhoz, aki a pult mögött ült. Megeresztett felé egy sármos vigyort, amitől a hölgyemény egyből elpirult. Sok ügyetlenkedés után Nick elé tolta a nyomtatványt, amit ő aztán gyorsan kitöltött, majd flörtölésbe kezdett. Többen mögötte erre nagy hőbörgésbe kezdtek, így Nick inkább búcsút vett a lánytól és rágyújtott egy újabb szál cigire. Felemelte a papírokat, amit kapott és jobban szemügyre vette őket. Kiderült számára, hogy ő lett a huszonhármas számú versenyző és jelen helyzetben elkellett volna mennie a huszonhármas garázshoz. Tovább lapozva a papírok között talált egy térképet, amivel könnyedén eljuthatott a garázshoz, közben pedig egy másik lapon a versenypályát nézte figyelmesen. A pálya körbejárta az egész szigetet és meglehetősen kanyargósra sikeredett. Nick tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ráadásul még motoron se ült ezelőtt és ahogy egyre közelebb ért a garázshoz, úgy kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát.
Végül elért egy fémajtóhoz, amire a huszonhármas számot festették. Oldalt megnyomta az érzékelő lakrimát, mire az ajtó felemelkedett a teremben pedig fény gyulladt. A garázs egy motorhoz képest meglehetősen nagy volt, legalábbis Nick-nek a háromszor öt méteres helyiség annak tűnt. A garázs közepén ott állt egy lila mágikus motor. Oldalt egy szekrényt látott egy asztallal, meg némi szerszámot, vele szemben pedig egy kivetítőt a falon. Ránézett a papírjára, ahol lépésenként leírták mi a teendője. Ha már senki nem tartott neki kiselőadást mi merre hány méter, akkor ezt érezte a minimumnak. Odalépett a szekrényhez és kivett belőle egy kezeslábast, amiről első látásra megtudta mondani, hogy legalább másfélszer akkora, mint ő maga.
– Ezt ki a halálra tervezték? - akadt ki a ruhát elnézegetve, majd segélykérően a papírra tekintette, de semmit nem írtak róla. Se csere lehetőségét, se méretbeli problémák esetén értesítendő személyek listáját. Nem volt mit tenni fintorogva belebújt és azon gondolkozott, ha mondjuk a hátára köt egy csomót, az segít-e a helyzetén. Ám ilyenre nem volt szükség, mert ahogy felhúzta magára, a ruha hirtelen összement és felvette Nick pontos alakját. Csodálkozva nézte magát, emelgette a kezét és fogdosta a ruhát.
– Bámulatos…
Még néhány gimnasztikai mozdulatot és nyújtást is elvégzett benne, de a ruha kitartott. Sehol sem volt kényelmetlen, nem vágott be sehol. Feszes, mégis laza volt amennyire kellett.
Fölvette a papírját és nézte a további teendőket, ami nem volt más, mint maga a motor. Egy ilyen mágikus motort nem a belső energiája hajtja, hanem a mágus varázsereje, aki rajta ül. A kormány jobb részénél található volt egy SE csatlakozó, mely a varázsló mágikus erejét volt hivatott megcsapolni.
Felült a motorra és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Magára kapcsolta az SE csatlakozót és ahogy beindult a motor érezte, ahogy lassan fogy a mágikus ereje. Oldalt ekkor kinyílt a fal és egy kar bukósisakot nyomott a fejére, majd a kijelzőn megjelent egy út és körülötte eltűnt a garázs. Egy versenypályán találta magát, de körbe nézve nem látott senkit. Előre nyúlt, de a világ körülötte furcsán rezgett.
– Értem, szóval egy szimuláció. Ez kell nekem - vigyorodott el a sisak alatt. A semmiben egy női oktató hangját hallotta meg, aki jó tanácsokkal látta el. Követte minden utasítását és elindult a szimuláció. Még ő maga is meglepődött mennyire jól megy neki, olyan érzése volt, mintha mindig is ezt csinálta volna. Ahogy a testén érezte a sebességet, valahogy jóleső érzéssel töltötte el, még ha nem is volt valódi.
Végül egy sípoló hang jelezte az egy órás szimuláció végét és Nick visszatért a valóságba. Az előtte lévő kijelzőről eltűnt az út és helyette egy intro jelent meg a versenyről és felszólította a versenyzőket a motorok azonnali elfoglalásáról. Felkérték őket, hogy csatlakoztassák az SE csatlakozójukat és mivel mindezeken már túlesett türelmesen várt.
Aztán hirtelen remegni kezdett az egész garázs és a teteje szétnyílt, majd a motorral együtt emelkedni kezdett. Amint túllépett a garázs plafonja magasságán a versenypálya rajtjánál találta magát. Körbe tekintett és a többi versenyző is hasonlóképpen emelkedett fel. Rengetegen voltak még körülötte és három soros oszlopokba rendeződtek. Huszonhármas számú versenyző lévén ő a hetedik rajtoló sorban foglalt helyet, ami nem sokkal az oszlopok közepe előtt volt. Összesen ötvenegy versenyző jelentkezett, ami szép kis konkurenciát jelentett a számára. A többi versenyző hozzá képest hasonlóan kíváncsian lestek körbe és néztek a mezőnyt.
Aztán egy hatalmas vörös gömb lakrima úszott be a rajtvonal elé a magasba. Mindenki felkészült a kezdésre és elszánt arckifejezésbe váltott. Jó pár motor hangosan felbőgött. A lakrima színe felvillant és világítani kezdett vörösben. A következő másodpercben sárgára váltott, aztán zöldre és minden versenyző mágikus erőt nem spórolva elindult.