Isten Hozott a Dragon Fangben / Leena és Nick Venom /

A vonat hangos sípolással jelezte a végállomás elértét. Leena és Nick utolsóként kecmergett le a vonatról. A szépítő és egyben gyógyító alvás meg tette a hatását, fele annyira tűnt nyúzottnak az arca mint induláskor.
- Akkor itt lenne a Dragon Fang? – kérdezte Nick
- Igen, ha gondolod szívesen megmutatom. – válaszolt Leena egy nagy nyújtózkodással megtoldva. Jól esett kinyújtóztatni elgémberedett tagjait.
- Tudtommal azért vagyok itt nem? – mondta a cinikus mosollyal az arcán.
- Ehhh.. jó akkor gyere utánam nincs messze. - és intett neki egyet, hogy kövesse.
- Rendben.
A klán ház nem volt messze, de út közbe nem beszélgettek. Leena nem érezte szükségét és jól esett neki kicsit nézelődni. Szép lassan megszerette a várost.
- Na hát itt is lennék, kicsit groteszk szerintem de a miénk és szeressük! – mondta a mosolyogva és a lebegő pavilonra mutatott.
- Ejha.- nyögte Nick
- Na gyere be, ne ijesszen meg a hogy is mondjam sok barom, igen ez a legjobb kifejezés rá. Ja és reménykedj hogy nem futunk össze Ba'al mesterrel. – Leena szívből remélte hogy nem fognak találkozni vele. Nem akart ahogy a nyakába sózzon valami újabb feladatot.
- Ő a "vezető"? – kérdezte kíváncsian Nick.
- Hát mondhatjuk úgy is. Pontosabban ő a mi mesterünk. Tudod a Dragon Fang -t öt nagy mester vezeti mindenki máshoz tartozik. Mi sárkányölők Ba'al mester alá tartozunk. És az öt nagy mester pedig a céh alapítója Kain mester vezeti.
- Mégis miféle ember ez a Kain? – kíváncsiskodott tovább.
- Fogalmam sincs. - mondta ahogy belépett a klán házba - még soha nem láttam. Állítólag csak a Mesterink látták eddig, a többiek nem. Mondjuk őszintén szólva én eddig csak Ba'al mesterrel találkoztam és egyszer láttam Jophiel Mestert.
- Ez érdekes. Tehát gyakorlatilag hűséget esküdtél egy olyan embernek, akit még soha életedben nem láttál és a még a létezése is megkérdőjelezhető?
- Hát nem mondanám, én azért vagyok itt mert meg kell élnem valahogy, és mert így látom a legtöbb esélyét annak hogy újra megtaláljam Asmort. Meg igazából szeretem ezt a helyet, mindig nagy a nyüzsgés.
- Túl sok az új név... Ki ez az Asmor?
- Asmor a sárkány aki felnevelt. A tiédet hogy hívják. – kérdezte Leena, nagyon érdekelte ez a téma.
- Sárkány? Jó vicc. Sárkányok nem is léteznek... – mondta Nick. Leena szája földre esett és szemei kigúvadtak a megrökönyödéstől. - De most tényleg ki ez, az Asmor?
- Te jól vagy? Sárkányölő vagy ember! A sárkányölőket egy sárkány tanít meg erre a mágiára, hogy mondhatsz olyat hogy nem léteznek?!?!
- Te miről beszélsz?! Belém egy lakrimát ültettek és attól lett ilyen mágiám. Azt hittem neked is. – Leena ekkor már azt se tudta fiú e vagy lány. Soha életében nem hallott még ilyenről. Ekkor viszont mintha valaki a mellkasában dübörögni kezdett volna.
- LAKRIMÁT? Bennem nincs lakrima, engem egy sárkány, Asmor tanított arra amit tudok. Hogy ültethettek beléd lakrimát? - kérdezte de Nick elhalkult. Jó darabig nem szólt, Leena érezte kellemetlen részre tapintott.
- Az orvos tudomány és a modern mágia csodája. – mondta egyszerűen.
- Orvos tudomány? De én ezt nem értem, miért akartad a sárkányölő mágiát ha nem is tudtál róla szinte semmit? - hüledezett
- Hagyjuk. És most mi lesz? Itt vagyunk az rendben, de már ennyitől tag leszek? – terelt a szót Nick.
- Nem dehogy is. Előbb még kell egy klán pecsét. – felelte pajkosan vigyorogva.

Hangos csikorgó hang jelezte a vonat megállását. Nick hirtelen felébredt és kétségbeesetten kémlelte az ablakban az állomást és Leena-t. Fogalma sem volt róla, hogy hol kell leszállni, azonban szerencsére Leena is felébredt és nagy nyújtózás után megerősítést adott Nick-nek, hogy jó helyen vannak és most kell szállniuk. Az utolsók között sikerült lemászniuk a vagonról. Nick, amint lelépett a peronra körbekémlelt. Felnézett az állomás nevére, ahol ott díszelgett az Era szó.
- Akkor itt lenne a Dragon Fang? – tette fel a kérdést Nick a körbe kémlelés után és miután megszokta a zajokat.
- Igen, ha gondolod szívesen megmutatom. - ajánlkozott Leena.
- Tudtommal azért vagyok itt nem? – mondta Nick, miközben egy cinikus mosoly szaladt végig az arcán.
- Ehhh.. jó akkor gyere utánam nincs messze.
- Rendben.
Útközben Nick a város utcáit méregette. A hatalmas bérházak sorakoztak végig körbeölelve az utcát. Az utcai lámpákon pedig lakrimák helyezkedtek el, amik nyílván éjszaka látták el fénnyel ezt a hatalmas várost. A nem túl hosszú út alatt Leena és Nick a városról beszélgettek. Hamarosan viszont egy furcsaság kezdett kiemelkedni a horizonton, ahogy kiléptek az utcáról egy tére.
- Na hát itt is lennék, kicsit groteszk szerintem de a miénk és szeressük!
Nick elé egy óriási épület tárult, ami fölött egy fura pavilonszerű épület lebegett.
- Ejha.
- Na gyere be, ne ijesszen meg a hogy is mondjam sok barom, igen ez a legjobb kifejezés rá. Ja és reménykedj, hogy nem futunk össze Ba'al mesterrel.
A mester szó hallatán Nick fejében azonnal felpattant egy kérdés.
- Ő a "vezető"?
- Hát mondhatjuk úgy is. Pontosabban ő a mi mesterünk. Tudod a Dragon Fang -t öt nagy mester vezeti mindenki máshoz tartozik. Mi sárkányölők Ba'al mester alá tartozunk. És az öt nagy mester pedig a céh alapítója Kain mester vezeti.
- Mégis miféle ember ez a Kain?
- Fogalmam sincs. - mondtam majd közben belépett a klán bejáratán - még soha nem láttam. Állítólag csak a Mesterink látták eddig, a többiek nem. Mondjuk őszintén szólva én eddig csak Ba'al mesterrel találkoztam és egyszer láttam Jophiel Mestert.
- Ez érdekes. Tehát gyakorlatilag hűséget esküdtél egy olyan embernek, akit még soha életedben nem láttál és a még a létezése is megkérdőjelezhető?
- Hát nem mondanám, én azért vagyok itt mert meg kell élnem valahogy, és mert így látom a legtöbb esélyét annak hogy újra megtaláljam Asmort. Meg igazából szeretem ezt a helyet, mindig nagy a nyüzsgés.
- Túl sok az új név... Ki ez az Asmor?
- Asmor a sárkány aki felnevelt. A tiédet hogy hívják. - Sárkány? Jó vicc. Sárkányok nem is léteznek... - mondta nevetve Nick, majd visszakérdezett komoly arccal - De most tényleg ki ez, az Asmor?
- Te jól vagy? Sárkányölő vagy ember! A sárkányölőket egy sárkány tanít meg erre a mágiára, hogy mondhatsz olyat hogy nem léteznek?!?!
- Te miről beszélsz?! Belém egy lakrimát ültettek és attól lett ilyen mágiám. Azt hittem neked is.
- LAKRIMÁT? Bennem nincs lakrima, engem egy sárkány, Asmor tanított arra amit tudok. Hogy ültethettek beléd lakrimát?
Leena kezdett egész forrónyomon járni, ami Nick-et meglehetősen kellemetlenül érintett, de gyors gondolkodás után, némi megkerülés mellett döntött.
- Az orvos tudomány és a modern mágia csodája. – zárta le egyszerűen a témát, azonban szemlátomást Leena nem ezen a véleményen volt.
- Orvos tudomány? De én ezt nem értem, miért akartad a sárkányölő mágiát, ha nem is tudtál róla szinte semmit?
Ezzel a kérdéssel viszont már tényleg beletenyerelt a közepébe. Nick elméjét fájdalmas emlékek járták át, amit gyorsan elhessegetett.
- Hagyjuk. És most mi lesz? Itt vagyunk az rendben, de már ennyitől tag leszek? - Nem dehogy is. Előbb még kell egy klán pecsét. – felelte pajkosan Leena.
- És olyat merre osztogatnak?

-Itt a klánházba! – felelte mosolyogva Leena - Csak ahhoz meg kell keresni Sebastiant! – tette hozzá miközben hevesen forgatta fejét, de mind hiába Sebastiant sehol sem láttam.
- Sebastian? Úgy hangzik mint valami komornyik név. Ilyen jól megy a céhnek? – kérdezte Nick a tőle megszokott stílusban. Leena ezen a mondaton kissé megütközött.
-Ő nem komornyik, hanem a cég pincére. – mondta és kis idő múlva hozzá tette - Hát igazából nem tudom mennyire megy jól a céhnek, az tudom hogy az esetek többségében van munkánk. – közben még mindig hevesen forgatta a fejét de már nem csak Sebastian miatt. Volt egy másik ok is, jobban mondva ember akit Leena ugyan olyan fontos tényezőként könyvelt el mint Sebastiant. A különbség csak az volt hogy míg Sebastiannal akart találkozni ezzel a bizonyos személlyel nem igazán.
- Ó pultos. Az tényleg mindjárt más. - felelte cinikus hangsúllyal Nick.
- Hé, jó pultos csak kicsit magának való! Viszont baromi jól főz! - korholta le kicsit Leena. Miután sehol nem látta se Sebastian se Ba’Al mester úgy döntött a pultnál próbálkozik tovább.
- Éééés merre van a kedves jól főző pultos fiúnk? – kérdezősködött Nick.
- Fogalmam sincs... Sehol nem látom. – mondta szomorúan és egy nagyot sóhajtott - Pont most kell eltűnnie amikor pecsét kellene? – mérgelődött.
- Kinek kellene pecsét Leena-chan? – csendült egy vidám, de kissé kezelő hang a háta mögött. Leena egy pillanatra megdermedt. „Tudtam, hogy ezt nem ússzuk meg!”
Leena lassan megfordult, de arcán nem volt felhőtlen az öröm.
- Szia Ba'al mester! Nickolasnak kéne egy pecsét, de sehol se találjuk Sebastiant. - magyarázza. Amikor Nickre mutatott gyorsan üdvözölte.
-Üdv! - intett felé.
- Üdv neked is testvér! - emelte fel kezét vigyorogva Ba’al mester kábé mint egy indián - És hogy hogy szerény céhünket választottad? – kérdezte vigyorogva és át karolta Nick vállát mintha csak régi cimborák lennének. Leena álla a földig zuhant mestere viselkedésétől.
- De mester ! – szólt rá hitetlenkedve. Nick nem vette fel egyikük mondatás se és csak némán Leena felé bökött.
- Ó látom nem vagy valami bőbeszédű... Na de se baj! – mondta még mindig vigyorogva és végig mérte a fiút.- Ó!!!! – fordult Leena felé - Leena-chan, tudtam én hogy eljön az idő mikor bájos arcocskádnak köszönhetjük az új tagokat, na de ilyen hamar... – nézet Leenára kaján vigyorral a képén. Leena köpni nyelni nem tudott, áll földig zuhant, alig bírt kipréselni magából néhány szót.
- Mester ez ne... - kezdte volna a magyarázkodást de Ba’al mester nem igazán érdekelte és közbevágott.
- Ugyan, ugyan nem kell szégyenlősködni. - mondta Ba’al és Nickhez fordult - Jó kis nő mi? Mostanában elég szépen kigömbölyödött, itt derék tájon, ha érted miről beszélek – és ekkor félszegen rákacsintott Nickre. - Na és meddig jutottatok? - kérdezte kíváncsiskodva. Leena ekkor már egy kisebb fajta szívrohamban vergődve feküdt a földön, de az utolsó mondatra felkapta a fejét felpattant a földről.
- Egy fülkében aludtunk – felelte teljesen hétköznapi arccal, ami Leena számára egy újabb sokkot jelentett. Jesszus ez tényleg annyira hülye hogy adja alá a lovat? - Amúgy tényleg nem rossz. - jegyezte meg és megeresztett Leena felé egy mosolyt. - Ha mostanság lett ilyen akkor örülök, hogy nem régebben futottunk össze. – Leena itt már teljesen magán kívül volt, fejét hátra hajtva fogta homlokát miközben kis fekete vonalak jelentek meg fölötte. „ Uram isten kit hoztam én ide?!? – tette fel a magába a kérdést de a válasz már jött is. Leena előtt meg jelent Nick Ba’al mester ruhájában, feje fölött egy táblával „ Az ifjabb Ba’al’ címmel.

-Itt a klánházba! Csak ahhoz meg kell keresni Sebastiant! – mondta mosolyogva Leena, majd fejét forgatva kezdte keresni Sebastian-t, de sehol se lelte.
- Sebastian? Úgy hangzik, mint valami komornyik név. Ilyen jól megy a céhnek? – kérdezte Nick elgondolkodva azon, hogy vajon ez a céh ilyen arisztokratikus családi házra hasonlít, ha komornyikok rohangálnak mindenfelé. Leena szemmel láthatólag megütközött Nick kijelentésén.
-Ő nem komornyik, hanem a cég pincére. – vágta rá azonnal, majd kis szünet után hozzátette - Hát igazából nem tudom mennyire megy jól a céhnek, az tudom hogy az esetek többségében van munkánk.
Nick több mondatrészre is reagált volna abból, amit Leena elmondott. Egyrészről a cég megnevezésen. Nick fejében az arisztokratikus, vidéki ház átformálódott egy központi város hatalmas több tíz emeletes irodájává. Reménykedett bene, hogy csak rosszul mondta és nem végzi irodai aktakukacként, mert ő nem ezért jött ide. Másrészről Leena második mondatának utolsó tagmondata már jóval kecsegtetőbb és Nick számára talán a legfontosabb volt. Ő csak örült neki, ha sok megbízás érkezik a céhhez, mivel akkor nagyobb a választék és olyat tud elvállalni, ami leginkább a kedvére való és a legjobban fizet. Végül Nick a reakciójához egyiket se választotta, inkább folytatta Sebastian szekírozását.
- Ó pultos. Az tényleg mindjárt más. – mondta cinikusan.
- Hé, jó pultos csak kicsit magának való! Viszont baromi jól főz! – csattant fel Leena, közben fejét folyamatosan forgatta és kereste az említett személyt, ám továbbra is eredménytelenül. Nick nem akadt le a témáról, így tovább faggatózott gúnyolódva:
- Éééés merre van a kedves jól főző pultos fiúnk?
- Fogalmam sincs... Sehol nem látom. – mondta Leena szomorúan, majd nagyot sóhajtás után mérgelődni kezdett - - Pont most kell eltűnnie, amikor pecsét kellene? –
- Kinek kellene pecsét Leena-chan? - hangzott fel egy vidám hang a nem mindennapi duó mögött. Leena megdermedt a hang hallatán és lassan megfordult. Nick is a hang irányába nézett és egy hosszú, vörös hajú, vigyorgó férfit pillantott meg.
- Szia Ba'al mester! Nickolasnak kéne egy pecsét, de sehol se találjuk Sebastiant. - magyarázta Leena. Nick újra végigmérte a férfit. Mint kiderült ő Ba’al mester, akiről Leena nem olyan sokkal ezelőtt mesélt Nick-nek. Valamiért Leena nem akart vele összefutni, bár Nick nem értette, hogy miért, hisz semmi elrettentőt nem látott rajta, sőt meglehetősen jó kedélyű és vidám fickónak tűnt.
-Üdv! - intett Ba’al felé Nick. Még mindig a gondolataimba révedt, így hirtelenjében, csak ennyit volt képes kipréselni magából.
- Üdv neked is testvér! – köszönt vissza felemelt kézzel a mester - És hogy-hogy szerény céhünket választottad? – kérdezte Ba’al vigyorogva, közben pedig oldalról átkarolta Nick vállát, amin ő egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, de végül nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Visszapörgetve az agyát viszont most tudatosult benne az a gyalázatos tény, hogy Leena a számára annyira utált teljes és hivatalos keresztnevén szólította.
- De mester ! – szólt rá Ba’al-ra. A mester kérdésére Nick csak Leena felé bökött, mivel még mindig nem emésztette meg a Nickolas megnevezést.
- Ó látom nem vagy valami bőbeszédű... Na de se baj! –szólalt meg Ba’al, majd kicsit jobban szemügyre vette Nick-et. - Ó!!!! – fordult Leena felé - Leena-chan, tudtam én hogy eljön az idő mikor bájos arcocskádnak köszönhetjük az új tagokat, na de ilyen hamar... – nézet Leena-ra kaján vigyorral a képén.
- Mester ez ne... – Leena már neki kezdett volna a magyarázkodásnak, azonban Ba’al közbevágott.
- Ugyan, ugyan nem kell szégyenlősködni. - mondta Ba’al mester, aztán Nick-hez fordult - Jó kis nő mi? Mostanában elég szépen kigömbölyödött, itt derék tájon, ha érted miről beszélek – ekkor félszegen rákacsintott Nickre. - Na és meddig jutottatok? – kíváncsiskodott Ba’al. Nick-nek megcsillant a szem.
- Egy fülkében aludtunk –felelte Ba’al-nak váll vonva, mintha nem lenne semmi jelentősége. Persze nem is volt, de kétértelműsége révén tudta, hogy Ba’al a rosszra fog gondolni. Elég karakteres figura volt ahhoz, hogy Nick ilyen rövid találkozás alatt kiismerje.
Nick viszont biztosra akart menni. Egyrészt egy kis bosszú miatt a Nickolas-ért, másrészről meg jó mókának tűnt, mivel szemmel láthatólag Leena nagyon hárítja a témát és valószínűleg az efféle dolgok miatt kerüli Ba’al-t.
- Amúgy tényleg nem rossz. - mondta Nick, majd Leena-ra mosolygott sármosan - Ha mostanság lett ilyen akkor örülök, hogy nem régebben futottunk össze.
Nick elérte a kívánt sikert, ugyanis Leena vörösre váltott a pír miatt. Legalább is Nick ezt hitte. Valójában a méregtől vált azzá.
- Jaj ugyan már Leena -chan inkább örülj neki! - mondta Baal vigyorogva. - Rád férne már egy kis lazítás. És mesélj Nick mennyire melegedtetek össze a fülkében? Gondolom jó fárasztó lehetett, ha bealudtatok utána - kérdezte kaján vigyorral az arcán.
- Jah, jó izzasztó volt... - mondta sóhajtva Nick.
- Mi??? - akadt ki Leena.
- Most miért? Az a három fickó jól megdolgozatott nem?