Daudy Arizan

Név: Daudy Arizan
Nem: férfi
Életkor: 25
Mágia: növény
Klán: Titan Nose
Kinézet: Rasztahajú, átlagos magasságú, átlagos testalkatú fehér férfi, különös pigment elváltozással, napfény hatására fehéredő bőr- és hajszínnel. Szemüveges, kissé borostás, markáns arccal. Ruházata kirívó, laza, színekben bővelkedő.
Jellem: Nyugodt, erősen empatikus lélek. Barátságos, viszont sokan bohémnek tartják viselkedése miatt. Nem veti meg az alkoholos italokat, bódító szereket, nőket és mindent ami az életet színessé teszi.
Felszerelés: alkoholok, , pipakészlet, Hallucinogén hatású növények... minden, amit füst formájában fogyasztanak. Valamint fura folyadékkal teli üvegcsék melyeket normál ember meg se próbálna meginni.

Szevaulus! Akarom mondani Szervusz. Hikk! Daudy Arizan, szolgáltatás. Hikk! vagy mi? Ja igen. Szolgálatára................. Hikk! A déli szigetekről jöttem, egy kicsiny falucská....Hikk!....bol. A leglazábbak hírében járunk szerte Fiorében. Jóval Lazábbak mint neves szomszédos törzsi lakosok. Öreg Loa'uhi és.....Hikk! tanítványa Bob Kingston. Ki mellesleg öreg cimborám. ...Hikk!.... bocsi kell egy kis pihenő. Hikk!

----------------------------------------- Pár óra pihenő után -----------------------------------------------

No most már jobb.... hol is tartottam? Ja igen. A sziget ahol élek elmaradottabb Fiore többi területénél. Halászattal, gyümölcstermesztéssel (ami mellékesen igen jó alapanyag szeszes ital készítésére) valamint vadászattal foglalkoztunk. Bob öreg haverom mesélte hogy Fiorében 15 éves kor alatt nem lehet piálni... Igaz ez? (Nem hiszem el) Még jó hogy nem érint a korlátozás.
No szóval. Barátommal Bobbal sokat mókáztunk törzseink másik lakóinak napi teendőin. Jól éreztük magunkat, nem izgatott különösebben semmi. Érdekes egybeeséssel sámánom Semi'nolu szinte azonos időbe döntött úgy hogy tanítványának fogad. Mindkettőnk örömére. A sámánom mindent megtanított amit a növényekről tudni kell, valamint sok mindent az alkoholok bódulatáról. A növénymágia és a füstmágia érdekes keverékével ismertetett.
Semi'nolu kezdeti lazasága, tanítása közben mintha elpárolgott volna. Nehéz gyakorlatokkal biztosította tanulásom előrehaladtát. Néha már annyira nehéz volt, hogy muszáj volt valamivel elvonnom figyelmemet a mindennapokról.
Az alkohol optimális volt erre a feladatra. Egy idő után rájöttem hogy az alkohol bódulata kreatívvá tesz. Elkezdtem kísérletezni a tanultakat kombinálni az alkohol hatása alatt. Egy nap, kísérletezéseim közben tapasztaltam, hogy az alkohol hatása amit megittam nem rám, hanem a mágia hatókörén belüli madarakra hatott.
A faluban mindenki kedvelt. Semi'nolu mester azt tervezte hogy átadja üzletét. Ekkor jött az az idegen aki a pajtásoknak mindenféle sületlenséget bemesélt. Elhitette velük hogy szélhámosok vagyunk, sámánok és tanítványaik. Tehát pajtásom Bob példáját követve elhagytuk az öreg Semi'noluval a szigetet. Mielőtt elindultunk volna az öreg Semi'nolu elmesélte legféltettebb titkát ami engem érintett. Elmesélte hogyan talált rám a puszta közepén mikor még egészen aprócska gyerek voltam. Ezzel értelmét nyerte az a tény, hogy miért is van jóval világosabb bőröm a többi falusitól. Persze a pigment elváltozásom rejtélye titok maradt.
Kis csónakunkkal nekivágtunk utunknak. Egy nap még egy raj dupla menetes tengeri banánt is láttunk amit igen furcsálltam mert azt mindenki jól tudja hogy nem rajban járnak... A mester társasága igen mókás volt. Napi szellemjáró túránk egy nap sajnos vesztét hozta Semi'nolunak. Éppen feltűnt a négykezű zöld pocokisten akivel már nagyon találkozni akart. Túlbuzgósásában beleesett a tengerbe. Nem tudtam megmenteni.
Halála után egyedül fojtattam az utat. Az első város ahova megérkeztem, egy szép kikötőváros volt.
Az egyik járókelőt, meg is kérdeztem hol is vagyok pontosan.
- Hargeon, de, ... mért vagy ilyen fehér? - kérdezte, majd ordibálva elfutott.
- Egy szellem, segítség... - ordította, futás közben.
Megfordultam hátha a hátam mögött látta meg a szellemet. Ott viszont nem volt senki és semmi. Gondoltam biztos haluzik valamit.
Találtam egy kedves kis éttermet a közelben. De mivel nem volt pénzem ezért nem engedtek be. Hamar elhagytam a várost. Nem volt mit ennem ezért rá kellett fanyalodnom arra amit a természet adott.
Ezek után néhány évig furábbnál furább helyeken jártam. Kerestem régi jó barátom Bob nyomait. Gondoltam valahol megtalálom ahol sok a pia meg a nő. Sokáig sehol nem leltem.
Egy nap Magnolia városába értem. Körbekérdezősködtem Bobot keresve. Egy középkorú szakállas férfihez érve, rákezdtem szokásos kérdéseimre.
- Yo! Pajtás nem láttál errefelé valahol egy barna bőrű Kissé túlsúlyos fura fazont?
- Ami azt illeti, de pont az előbb abban a kocsmában, ott.
- Köszönöm.
- Nincs mit.
Két sarokkal arrébb megleltem a kocsmát. Nem volt valami túl puccos hely. Beléptem az ajtón.
Egy sötét és füstös termet találtam az ajtó mögött. Kellett egy kis idő mire szemem hozzászokott a sötéthez.
A kocsma szinte üres volt. Egy kisebb társaság ült a távolabbi jobb sarokban. A bal oldalon az ablak mellet egy köpönyegébe burkolózó vékony férfi ült. És ekkor megláttam Bob ott ült a söntésnél. Épp valami érdekeset mesélt a csaposnak.
Nem sokat változott mióta elváltak utaink. Viszont valami fura tetkó volt a kezén. Nem értettem mi értelme annak. Odaléptem mellé, bal kezem vállára rakva megszólítottam.
- Bob, végre megtaláltalak. Hol bujkáltál ennyi ideig?

- Daudy, öreg barátom! Mi szél hozott?
- Téged kerestelek, de szerencsére végre megvagy. - Mondtam örömtől sugárzó arccal. - Nekem is el kellett hagynom a szigetet. Már lassan egy fél éve bolyongok Fiorében, de most térjünk át rád. Mi történt veled, mi az a tetkó a kezeden?
- Ránézett a kezére majd megszólalt.
-Mármint ez? - kérdezte rámutatva a tetoválásra. - Ez egy klántetkó. Beléptem egy mágus klánba. Úgy hívják hogy Titan Nose.
- Még sokáig elbeszélgettünk, mindent elmondott a Titan Nose-ról, hogy mi történt vele az elmúlt évben. Én is elmeséltem egyet s mást az utamról.
Még arra is rávett hogy elmenjek vele Shirotsuméba, hogy csatlakozzam én is a klánhoz. Meg ittuk sörünket, majd nekivágtunk a hosszú útnak.
Az út jól telt, volt sok pia és viszonylag ritkán fordult elő hogy szellemnek tartottak.
Sajnos Bob barátom kissé eltévedt, ezért meg kellet kérdeznünk az útirányt. Még jó hogy Találkoztunk azokkal a vándorokkal. Készségesen elárulták az utat, miután ránk támadtak és egy jól irányzott növény varázzsal kiiktattam az egyiket. A maradék kettő, gyáván el inalt miután elárulták az utat.
Az újonnan szerzett információkkal elindultunk az úton. Az út hosszúnak ígérkezett. Két teljes héten át utaztunk. A második hét végén megérkeztünk Shirotsuméba. Nagyon szép város volt. Bob egyenesen a klánházhoz vezetett.
Az ötödik utcán befordulva megpillantottam az épületet.
Végre megérkeztünk a Titan Nose épülete elé gondoltam magamban.
Beléptünk az ajtón. Egy hosszúkás terembe érkeztünk. Túlnyomórészt a fehér márvány dominált itt is mint az épület nagy részében. Egy ősi templom hatását keltette bennem. Hosszú asztalok és padok voltak felállítva a bejárati fallal párhuzamosan. A falak tele voltak a klán jelével ellátott pajzs alakú zászlókkal. A terem bal oldalán egy hosszú pult ált. A pult mögött egy fiatal hosszú szőke hajú hölgy ált. Barátságos mosojjal.
Az ajtótól legtávolabbi Asztalnál ült egy szemüveges öregember, hosszú ősz hajjal és rövid szakállal. Bob odamutatott és magyarázni kezdett.
- Ő ott Chronaios, a céhmesterünk. - majd elindult felé és intett hogy kövessem. Megállt Chronaios előtt. A céhmester felnézett majd felállt az asztaltól. Rám nézett és megszólalt.
- Üdvözlet. Chronaios mester vagyok. - majd Bobhoz fordult és folytatta. - Kit hoztál Bob? - kérdezte barátságosan.
- Egy régi pajtást, a szigetről. - mondta Bob. - Be szeretne szállni.
- Az öreg visszafordult felém. Végre alkalmam nyílott bemutatkozni. Tehát megszólaltam.
- Cső, Daudy a becsületes nevem - köszöntem, elővéve választékosabb beszédemet.
- Örvendek. - rázta meg a kezemet. - Hallom csatlakozni szeretnél klánunkhoz. Igaz ez?
- Teljes mértékben – mondtam neki.
Visszafordult Bobhoz és elkezdtek beszélgetni. Sajnos azt már nem hallottam miről beszélnek mert elvonta a figyelmemet a szőke nő a pultban. Gyönyörű volt. Hosszú szőke haja oldalt két copfban összefogva hordta. Pincérnő ruhát viselt. Mire feleszméltem Bob mindent lerendezett az öreggel. Állítólag meggyőzte arról hogy alkalmas vagyok így nem kellett a felvétel előtt próbákat kiállnom. Még azt is elmondta milyen mágiákat használok. Még jó, hogy tudja gondoltam magamban.
Az a szőke csaj jött oda hozzám aki a pultban állt még az előbb. Megszólított.
- Szia. Mei vagyok. Chronaios mester megkért hogy adjam rád a klán tetoválást. Hova kéred?
- Az alkaromra - improvizáltam gyors mozdulattal. Kissé meg is lepődött mozdulatomon. A tetoválás rákerült karomra s ezzel tagja lettem én is a Titan Nose klánnak.
- Hé Bob igyunk ennek örömére – Szóltam oda bobnak kedélyesen. Erre ő.
- Hát már hogy a fenébe ne...!

Sajnálom a helyesírási hibákat. Sajnos diszlexiám miatt nehezebben javítom őket.