Metal lady vs. Démonka - avagy így kloffol egy sárkányölő

~ Mi a francot keresünk itt? ~ Kezdett bele egyből, ahogy leszálltunk a poros kis városka állomásán, ahol nem túlzok ha azt mondom, rajtam kívül egy lélek nem volt.
~ Meló van. ~
~ Megint? Tegnap este nyírtuk ki azt a... ~
~ Ez most nem olyan. Reggel felkeresett egy fickó, hogy eltűnt a lánya. ~
~ Mért nem csaptad rá simán az ajtót? O.o ~ Tette fel a logikus kérdést, mert ilyen baromságokkal általában nem foglalkozom. Hogy megválaszoljam a kérdését, meg kellett állnom egy pillanatra, hogy előkotorjak valamit a zsebemből.
~ Ezért. ~ Lebegtettem meg a zsebemből előhalászott képet és alaposan végig mértem, hogy a démon is szemügyre vehesse.
~ Ez a lánya? ~
~ Ahha ~
~ Mi a fenét keresne egy ilyen lepusztult helyen egy ilyen nő? ~
~ Van itt a környéken valami nyaralójuk... eléggé pénzesek. ~
~ Akkor mi a fenét állsz még itt? Keressük meg a gazdag bombázót és vigyük haza apucinak. ~ Kezdett lelkesen unszolni, bár nem tudom a pénz, vagy a képen szereplő nőstény keltette e fel jobban a figyelmét. Igazából nem is izgatott, csendesen felkaptam a cuccom és hosszú léptekkel neki indultam a keresésnek.
Őszintén szólva... sok helyen jártam már, de még egy ilyen kihalt helyet nem láttam. Csak néhány embert lehetett látni, de azok a kocsmába, a boltba, vagy épp haza igyekeztek. Igazából nem igazán érdekelt a városka, mert a csaj nyaralója jó pár kilométerrel arréb volt, bár így 4-5 óra alvás után nem az oda való séta volt a napom fénypontja. Már majdnem kiértem a városkából és épp felkészítettem magam a fárasztó sétára, mikor Dengarim hangja csendült fel a fejemben és mióta belém van zárva, először volt olyan, ami tényleg érdekelt.
~ Nem azt a csajt keressük? ~ hangzott el a kérdés, mire felkaptam a fejem és valóban. Egy ezüstös hajú, kicsit vöröses szemű lány sétált velem szembe az út másik oldalán, de nem voltam benne biztos, hogy ő az. Szerencsére az eszem még így fáradtan is gyorsan vág és hamar kigondoltam, hogy bizonyosodhatnék meg róla, hogy valóban ő e az a lány.
Lépteimet megszaporázva elé értem és komoly arccal végig mértem, majd amíg ő döbbenten nézett rám, előkotortam a zsebemben lévő képet és összehasonlítottam a két lányt. Mélyen és komolyan a velem szemben álló szemébe néztem, végül egy megadó sóhajjal a vállánál fogva odébb toltam.
- Ez nem ő. A képen a csaj, sokkal jobban néz ki. - Mondtam ki hangosan a Dengarimnak szánt szavakat, mintha morgást hallottam a hátam mögül, aztán valami ütést éreztem a hátamon, majd a következő pillanatban már a porban feküdtem és az előbbi lány lába a hátamon pihent.
- Elnézést hölgyem. Asszem véletlenül rám lépett. >.< - Mondtam kicsit jópofizva, és ahogy felnyomtam a lábát, ahogy felkeltem a földről, a lány lába hirtelen, mintha fémmé változott volna és kétszer olyan erővel tolt vissza a földre.
- Úgy tűnik mégsem véletlen volt. - Mondtam komolyan, mire végre ő is megszólalt.
- Gratulálok, hogy felfogtad. Nem véletlen volt és a többit sem véletlenül fogod kapni.. - Mondta kicsit morcosan, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
~ Dengarim... asszem kellene az erőd, hogy lenyomjuk a... ~ Kezdtem bele, de a szavamba vágott.
~ CSAJT... téged most nyomott le egy csaj. x"D~ Szakadt a nevetéstől, mire nekem egy ér kezdett lüktetni a homlokomon.
- Na jó, elég volt. Birth of a Demon. - Ahogy ezeket kimondtam, lapockáimnál egy kis mozgolódást láthatott az immár ellenfelemnek mondható leányzó, majd hirtelen két nagy fekete szárny robbant ki hátamból, amik nem kis erővel lökték őt odébb, egyenesen át az egyik omladozó ház falán, ami a közelben állt. Amíg ő elszárnyalt, felkeltem a földről és pár mozdulattal leporoltam magam, aztán eltüntettem szárnyaimat és a lyuk felé fordultam, amit az ellenfelem ütött.
- Hogy hívnak? - Kérdeztem, ahogy megláttam alakját és a vörös szempárt a gomolygó porfelhőben.

- Neked csak Istennő. - Mondta félrebillentett fejjel, ahogy a por is alább szállt. Szívesen lereagáltam volna az enyhén egoista kijelentést, de mielőtt szóra nyithattam volna számat, ellenfelem teljes lendülettel indult meg felém. Mintha puskából lőtték volna ki, úgy száguldott felém, majd ahogy elém ért, már lendült is az ökle és ütésének ereje ezúttal engem késztetett repülésre. Nem számoltam pontosan hány falon repültem keresztül, de az tuti, hogy nem egyen ütöttem lyukat. Mikor végre megálltam, kicsit megráztam a fejem, ami még az ütés erejétől zúgott és lassan felkeltem a földről.
~ A második. ~
~ Mi van? ~
~ Most küldött földre másodszorra. Azt hittem, ennél keményebb vagy. ~ Mondta Dengarim, de megrémített. Mármint nem az amit, hanem ahogyan mondta. Szavaiban nyoma sem volt a szokásos gúnynak, amit már megszokhattam tőle, sokkal inkább, mintha csalódott volna bennem, vagy a lány erején döbbent volna le. Mióta elkezdett velem társalogni, még sosem hallottam ilyennek, de most pont nem volt időm vele foglalkozni. Ha már egyszer harcolunk, nem leszek olyan pofátlan, hogy sokáig várassam az ellenfelem. Rég találkoztam már olyannal, aki képes volt akár kicsit is megsebezni, ám ez lehet az én saram. Mostanában nem igazán edzettem és komolyabb ellenfelekkel sem nagyon kellett harcolnom, a kövér hülyék gyilkolászásától pedig nem lesz erősebb az ember. Ilyen és ehhez hasonló dolgokon agyaltam, mialatt lábaimat a démonéira alakítva leguggoltam és hatalmas erővel rúgtam el magam a földtől. Egyszerűen keresztül ugrottam a tetőn és amint a magasból kiszúrtam a lányt, ökölbe szorult a kezem és csak az alkalmas pillanatot vártam, mikor érek elég közel hozzá és viszonozhatom az előbbi ütését. Mikor végre ütőtávolságon belül voltam, ő már felkészülten várt a támadásomra, de a kezem már olyan jól ráállt az ütésre, hogy nem álltam meg a támadásban. Kezeit keresztben maga elé tartotta, így állta öklöm útját. Az ütés erejétől megrepedt a lány lábai alatt a föld, erre ledagadtoz.
- Hééé Metal lady.. nem nekem olyan a lábam mint egy vasmacska. - Még szinte ki sem mondtam rendesen, hátra dobta magát.
~ Látod ezt... egyből dobott egy hátast a szövegemtől ~ Közöltem Dengarimmal, de hamar leesett a napszemüveg, mikor éreztem a csaj lábait a gyomromban.
~ JAh... most meg gyomron rúgott, ha jól látom. ~
~ Kussolj. ~
~ Nyugi. Biztos csak így mutatja ki, h tetszel neki. ~
~ Gondolod? O.o ~
~ .... DEHOGY!!! x"D ~
~ Segíthetnél is ~ Mondtam, ahogy épp egy fal fel repültem a rúgás erejét, de sikerült valahogy talppal érkeznem rá.
~ Az alkuban is megmondtam... az ilyen hülye kis harcokban nem veszek részt. ~
~ Tudom... tudom. ~ Feleltem, mialatt hatalmas erővel elrúgtam magam a falról, ami be is szakadt az ugrás erejétől.
~ Ezt most elcseszted... pont mellette fogsz elmenni. ~ KEzdett el oktatni, mikor pont az előbb mondta, hogy nem is kíváncsi az ilyen harcokra.
~ Én is nagyon jól tudom. ~ Válaszoltam mosolyogva. Ellenfelemen is látszott, hogy úgy vélte ez a támadásom füstbe ment, de én csak az alkalmas pillanatra vártam, ami el is érkezett, amint a vállam a fejével egy vonalba került. Bal szárnyamat újra megidézve, csaptam fejen a lányt, amitől talán kicsit megszédülhetett, majd egy elegáns bukfenccel érkeztem a földre, miután egyből talpra álltam.
~ Ember... te vagy nagyon hülye vagy, vagy egy meg nem értett zseni ~ Zengett a fejem Dengarim nevetésétől, amit kicsit én is megmosolyogtam.
- Te hülye állat... - Kelt fel tüsszögve a földről a lány.
~ A csaj eldöntötte a kérdést... hülye vagy x"D ~
~ Ó hogy rohadná... ~
- Mi van már? Tök béna vagy! - Szakított félbe, mire eszembe jutott az is, hogy még nem tudom a nevét. Vagy tényleg istennőnek hívják, de akkor meg a szülei választanak hülye neveket O.o
- Komolyan kérdeztem a neved. Szeretem tudni az ellenfeleim nevét. - Mondtam komolyan, majd lassan kuncogni kezdtem, ahogy ránéztem. Az előbbi támadásom után a csaj orrában ragadt egy hatalmas fekete toll, és ahogy ránéztem, majd meg szakadtam a nevetéstől, főleg mikor az a marha benyögte, hogy ~ Bazze... Cicakaka a köbön ~
- Na és most MI BAJOD?! - Ordított rám, mikor már a földön görnyedeztem a nevetéstől.
- Az... az orrodban... toll... végem. - Mondtam a fél szavakat, miközben szemeimből a könnyeket töröltem ki, de így is megértette az instrukciókat és ahogy kitépte az orrából az éjfekete tollat, vörösödő fejjel lendült újból támadásba. Semmi humorérzéke a csajnak, de a támadásai mégis erőteljesek voltak. Olyan technikákat használt, amilyeneket még soha életemben nem láttam. A kezét hirtelen egy bazinagy karddá változtatta, ami lazán fel is aprított volna, de szerencsére még időben sikerült átalakítani a jobb karom, amivel kivédtem a csapását. Nem akartam neki időt hagyni, hogy támadhasson, ezért úgy döntöttem, jobb ja megpróbálom kiütni, mielőtt ő teszi meg. Éppen ezért próbáltam gyomron térdelni, ám mielőtt ez összejött volna, megfejelt. Mindenre számítottam, csak épp erre nem, arra meg pláne, hogy ilyen keményfejű. Mintha egy vasoszloppal koccoltam volna, amitől kicsit meg is szédültem és hátráltam pár lépést. Amíg én próbáltam helyre rázni a fejem, hogy csak egyet lássak a csajból, ő nem várt egy percet sem. A kezét... kardját... tökmindegy, nemtom miét, de átalakította láncfűrésszé és egy laza mozdulattal felvágta a mellkasom.
~ Beszarok. ~
~ Te inkább kussolj... próbálok nyugodtan elvérezni. ~
- Ha ezek után még felkelek elmondod végre a neved?
- Talán majd ha sikerül egy támadásodat is megéreznem, anélkül, hogy neked is fájna elmondom. - Mondta egykedvűen, majd belém rúgott egyet, amitől átfordultam a hasamra. A varázserőm kezdtem gyűjteni, míg nem sikerült végül a felsőtestem Dengariméra cserélni, így begyógyult a sebem is, ám varázserőm már tényleg nem sok maradt.
~ Komolyan gondolod, hogy így...? ~
~ Persze.. csak egy támadást kell rendesen megcsinálni. ~ Álltam fel lassan a földről, és ahogy leporoltam magam, lassan a lány felé fordultam, aki döbbent tekintettel nézett végig rajtam.
- Akkor kezdjük el. - Mondtam egy kedves mosolyt megeresztve felé.