Sophie Faj és Familiáris pályázata

Kicsit késve, de érkezik hozzá a pályázat is

Hogy én, aki világ életében önálló életet próbált élni… felrobbantsam a konyhát… ehhez tudás kell.

Nos az egész úgy kezdődött, hogy blablabla, és akkor a Blackened Tears lány kollégiumának konyhás nénije megkért, hogy segítsek neki az újaknak üdvözlő partijára készíteni több száz süteményt, és blablabla, elaludtam a székben, míg a sütőben benn volt a rengeteg vanília pudingos felfújt. Egy fél órával később talán, nagy reccsenést hallottam a sütő felől, de amikor odarohantam volna, már késő volt. A puding túl nagyra nőtt, és bár kétlem, hogy ez csak az én hibám, és hogy valaki incselkedése nem volt benne a tragédia előkészületeiben, a sütőből mégis óriási méretű vanília puding folyam indult meg, lepte el az egész konyhát, és még az ebédlőbe is csapódott. Végső soron pedig, amint a robbanás megtörtént, és a konyha megtelt, az ajtók is felmondták a szolgálatot, és úgyszintén az étkezőbe folyt a benti puding is. Ennek köszönhetően éppen takarítunk a party helyett, és mindenki szidja a bűnöst, hisz én nem mertem nekik megmondani, hogy én feleltem mindezért. A konyhás néni is fedezett, de cserébe ki kellett vennem a munkából a részem, mégpedig az én részem a legnagyobb. Az egész konyha, a többiek meg kapták az étkezőt… Ők hamar végeztek, majd a már készen lévő ételekkel kis kinti partit tartottak, hogy legyen már mégis valami, de nekem benn kellett maradnom, és szinte éjfélig takarítani.
Mikor végeztem, a konyhás néni az ajtóban állt, s szinte halálra rémültem tőle, mikor megláttam, mert olyan csendben került oda.
- Tessék? – Egy csöpp hallgatás után irányult kérdésem felé, mert annyira egy irányba bambult – az enyémbe –, hogy nem hagyhattam ki.
- Hmm… Kéne neked egy állandó társ. – Jelenti ki, én pedig nem tudom ezt mire vélni… társ? De hát egy csapatban vagyok Josh-sal és Neoval… ne nevettessen, örülök, ha nélkülük vagyok.
- De, nekem vannak társaim. – Mondom ki hangosan a gondolataimat.
- Tudom, ne nézzél hülyének, te gyermek… én egy familiárisra gondoltam.
- Az micsoda, Alondra néni? – Ez a konyhás néni neve, valahonnan hallottam, hogy pacsirtát jelent, de állítólag, míg fiatal volt, hang mágus volt valami sötét céhben.
- Huhh…. Hogy ennyit ne tudjon egy ifjú mágus, ez szégyen.. hány éve is tanulsz mágiát, kölyök?
- Etoo… nagyjából 10 éve, asszonyom. – Nah igen… tényleg annyi már.
- A familiárisok segítők szoktak lenni általában. Védelemre, támadásra, passzív részvételre egyáltalán használhatóak, a legtöbb időt a gazdájukkal töltik, és tényleg hasznosak. Persze ezek tojással szaporodó lények. Pusztán a tojás átfestésével átb*szhatják az újonc fejét, és valami strucctojást adnak el neki, ami ráadásul még záp is.
Már lassan kidőltem a túl sok információ áramlásától, így késő este, de próbáltam nem mutatni túlzottan.
- Hozzád, nem is tudom, mi illene. De, ha holnap reggel hatkor már ébren leszel, jössz velem a stygnai piacra, és keresünk neked egyet.

Úgy is lett, reggel hatkor már ott ácsorogtam a koli előtt, Alondra néni, és két segítője pedig nem sokkal később érkezett is.
Stygnába az egyik segítő által vezetett mágikus négykerekűn mentünk, a piacon pedig Alondra néni adott nekik listát, hogy mit vásároljanak a reggelikhez. Ő maga most nem ment velük, engem kísért a piac legsötétebb.
- Erre tessék, alig pár napos! Szalamandra bőrből készült kesztyűűű!!!
- Vegyenek, vegyenek!!! Sulekk agyar tőr!! Törhetetlen!
- Hé! – Egy árny szólított mg minket suttogva a zajban. – Érdekli önöket egy befogott Severus?
- Köszönjük, nem. – Alondra egyből le is tudta, valahogy nem figyelt a piaci kofákra, és csak egyenesen ment. Egy sátor állt a vásársor végén, előtte egy stand, szinte üres volt. – Itt vagyunk. – Azzal bement, én pedig követtem. Benn halvány vöröses fényár úszott. – Melegítik a tojásokat, bár ez nem segít a kikelésükben. Varázserőre reagálnak csak.
- Kik vagytok? – Egy férfi hangját hallottuk a sötétből, bizonyára az árus az.
- Rég láttalak, Ivan. Hogy vagy mostanában?
- Alondra? – Jön ki az öreg úr a dobozok mögül. – Jól, mint mindig. Hát te? Kit hoztál ide?
- Ez a lány elég kezdő a Blackenedben, de a familiárisokban még inkább. Szüksége lenne egyre, legalábbis én ajánlottam. Cencorollod van e?
- Elég friss a tojás még.
- Az nem gond.
- Akkor erre tessék. – A sátorból a mögötte lévő négykerekűhöz vezetett, abban egy plédbe bugyolált hófehér tojást kaptam tőle, melyen egy fekete könnycsepp forma éktelenkedett, olyasmi mint a céh jele, így ezt jelként véve nagyon örültem is neki. A férfi megmondta az árát, én pedig kifizettem.

Hazafelé a kocsi tele volt kajákkal, épp hogy elfértünk rajta négyen, így aztán abban a káoszban nem kérdeztem semmit sem a konyhás nénitől, még akkor sem, hogy ha akadt volna kérdésem hozzá, nem is egy. Hogy milyen ez a Cencoroll, vagy mire képes… semmit se tudok. De merem remélni, hogy a könyvtárban találok hozzá leírást és útmutatást.

______________________________________

Név: Cenco
Nem: Hím
Tojása: Egyszínű fehér, rajta egy fekete könnycseppel.
Kinézete nagyban hasonlítani fog a fenti képre, annyi különbséggel, hogy bal szeme alatt egy fekete könnycseppforma éktelenkedik, ami igazából egy anyajegy szerűség. Sima Cube, és Object Transformnál ez a könnycsepp mindig megmarad valamilyen formában.