Axel Freeze

Csak nemrég értem haza egy hosszabb, több hetes küldetésről. Először, mint általában Tabuchit akartam meglátogatni, de nem találtam otthon és a szomszédok sem láttták már hosszabb idő óta. Először csak úgy gondoltam, küldetésre ment, de mikor már 3 napja semmilyen hír nem volt felőle, úgy döntöttem ideje benézni a klánházba, hátha Gab, Sebastian, Noah, vagy valaki tudja merre lehet. Halvány mosollyal arcomon és a kis Froxal a vállamon léptem be a Dragon Fang épületébe, de ahogy átléptem az ajtó küszöbén és megláttak a bentlévők, síri csend támadt és engem méregettek. Komolyan, olyan érzésem volt, mintha meghalt volna valaki, csak én nem tudok róla. Mindegy, végülis nem foglalkoztam vele, hiszen sürgősen kérdezni akartam és aki tudhatta a választ, mint általában, a pult mögött állt és a poharakat törölgette. A jó öreg Sebastian annyira belemerült a munkába, hogy egészen addig észre sem ette, hogy ott állok vele szemben, míg egy szolíd torokköszörüléssel fel nem hívtam magamra figyelmét. Ahogy felemelte fejét, meglepődötten pillantott rám és még a poharat is majdnem kiejtette a kezéből.
- Axel?
- Rég láttalak Sebastian. De mi ez a meglepődött fej?
- Hát... én csak... tudod..- Kezdett dadogni, mire felhúztam kicsit a szemöldököm. Mindig összeszedett és precíz volt és még életemben nem hallottam ezelőtt dadogni, de végül nem tulajdonítottam neki különösen nagyobb szerepet, hisz valami fontosat akartam kérdezni tőle.
- Mondcsak, nem tudod Tabu merre lehet? Néztem a lakásánál, de semmi és a szomszédai sem látták egy ideje. Küldetésre ment... vagy kiárusítás van a vaskereskedésben? - Kérdeztem vidáman, mire Sebastian csak kicsit lejjebb hajtotta a fejét és szótlanul állt velem szemben a pult mögött.
- Hahó... itt vagy? - Csettintettem egyet orra előtt, mire végül csak felkapta a fejét.
- Tudod Axel, Tabu... - Kezdett bele. Úgy tűnt, történt valami míg elvoltam és a szavakat keresné, hogyan mondja el nekem anélkül, hogy felzaklatna.
- Történt vele valami? - Kérdeztem kis aggodalommal hangomban, mert a viselkedése miatt, már a legrosszabbakra gondoltam.
- Lelépett. - Törte meg végül egy hang a csendet, mely a hátam mögül jött és ahogy megfordultam, meglett a hang gazdája is. Ba'al mester ült mögöttem az egyik asztalnál. Épp a flaskája tartalmát öntötte le a torkán, majd ahogy végzett, azzal a szokásos, idegesítő mosollyal nézett rám. Látszólag elég jól elszórakozott az értetlen ábrázaton, ami akkor kiült az arcomra.
- Mi az, hogy lelépett? - Kérdeztem végül vissza halkan.
- Ilyen értetlen vagy? Fogta a cuccát és lelépett... talán talált egy jobb csődört nálad, vagy csak téged unt meg. De az is lehet, hogy csak elege lett az egész mágusosdiból és beállt fodrásznak, vagy vasgyárosnak, a lényeg, hogy lelépett. - Fejtette ki bővebben és nagyon úgy tűnt, hogy élvezi, hogy ő közölheti velem a dolgot és ilyen formában. Őszintén szólva, a sértéseit szinte meg sem hallottam. Csak azon kattogott az agyam, hogy Tabu miért ment el és hagyta ott az egész Céhet, anélkül, hogy egy árva szót is szólt volna, vagy legalább tőlem elbúcsúzott volna. ~ Nem hiszem, hogy megpattant volna szó nélkül, ha nem valami fontos dologról van szó. Talán Metalicana nyomára akadt és amiatt ment el? ~ Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben és teljesen megfeledkeztem a külvilágról.
- Értem. - Feleltem végül. - Ezesetben nekem sincs okom tovább a Dragon Fang-nél maradni. - Fordítottam hátat neki és a kijárat felé indultam. Az egyetlen ok, amiért eddig is a klánnál maradtam Tabuchi volt, így amúgy sem lett volna sok keresnivalóm ott, ám itt a történet még nem ért véget.
- Nem úgy megy az, hogy csak úgy kilépsz a klánból. - Szólalt meg mögöttem, mire megtörpantam és hátra sandítottam. - Mint a mestered, nem engedélyezem, hogy elhagyd a klánt, hacsak nem teljesítesz egy feltételt...
- Miféle feltételt?
- Le kell győznöd engem. - Vigyorodott el. - Vagy nem is... talpon kell maradnod ellenem legalább 15 percig. - Enyhén félrebillentett fejjel és felhúzott szemöldökkel fordultam meg és úgy mértem végig. Ránézésre sosem tűnt valami nagy számnak, de most ráadásul eléggé le is itta magát így gondoltam annak ellenére is, hogy mester, talán kihúzom ellene 15 percig. Így végül úgy döntöttem, hogy megpróbálom.
- Rendben. - Feleltem, mire alig, hogy kimondtam a földből egy kőoszlop emelkedett ki, ami olyan erővel vágott állon, hogy hátraestem Frox pedig legurult a vállamról. Azthittem legalább kimegyünk valami szabad térre harcolni és nem a klánház közepén esünk majd egymásnak, de mint kiderült ő ezt másképp gondolta. Nem is volt időm ezen gondolkodni, hisz alig, hogy felemeltem a fejem, öt tűzgolyót vettem észre, melyek egyenesen felém tartottak. Épphogy ugyan, de végül sikerült elugranom a támadás elől és karjaimat jégpengékké változtatva indultam meg ellenfelem felé. Egy valami viszont nem hagyott nyugodni. Azok a tűzgolyók az előbb... Harcoltam már nem egy tűzmágus ellen, de ilyen gyors és erőteljes és intenzív támadáshoz, még csak hasonlót sem láttam. közben, ahogy ezen járattam az agyam, egyre közelebb értem Ba'alhoz és a levegőbe ugorva, egy szinte teljes erejű csapást indítottam felé. Ám mielőtt a támadás elérte volna, a földből egy vas szikla fal emelkedett ki, mely útját állta a támadásomnak. ~ Ez lehetetlen. Ilyen gyorsan nem lehetett képes... ~ A gondolatot már nem tudtam befejezni, mivel ahogy oldalra fordítottam a fejem, egy majd két méter átmérőjű tűzgolyó száguldott felém félelmetes sebességgel, akár egy üstökös. Kitérni már nem tudtam az útjából, így hárítani próbáltam valahogy a támadást. Karjaimat magam elé tartva, egyfajta jégpalyzsot formáltam magam előtt kezeimből, de ez sem volt elég. A támadás ereje úgy sodort magával, mint falevelet egy nyári szellő és vágott neki hatalmas erővel a klánház kemény falának. A tűsz szerencsére a testemre nem volt nagyobb hatással, a felsőmből viszont semmi nem maradt, pár füstölgő ruhacafaton kívül és az előbbi ütéstől meglehetősen szédültem.
- Készen állsz a kegyelemdöfésre? - lépett felém, még mindig azzal az idegesítő vigyorral a képén én pedig a földön ülve, csak arra tudtam gondolni, ha kirúgnám alóla a lábát, vajon eltűnne e a képéről. Végülis mindegy volt, mert akkor és ott, pont nem tudtam volna kivitelezni ezt a dolgot. Semmi esélyem nem lett volna ellene, ha nincs valami, ami eltereli rólam a figyelmét, legalább egy kis időre és esélyt ad nekem a támadásra. Szerencsére, mint már előtte annyiszor, Frox most is időben érkezett. A kis róka egy villámgyors mozdulattal felugrott Ba'al vállára és fogait mélyen belevályta, mire ellenfelem hangosan felordított és próbálta lerázni magáról a kis állatot. Ezalatt én felkászálódtam a földről és gyűjtöttem az erőmet, hogy a megfelelő pillanatban támadni tudjak. Tudtam, hogy nem fogom tudni kiötni, de annyira meg akartam ütni abban a pillanatban, hogy azt sem bántam volna, ha ezt teszem utoljára. Végül teljesült is, amit akartam, hiszen mikor végre sikerült Froxot levakarnia a válláról és visszafordult felém, egy izmosat bevittem neki, amitől hátrált pár lépést és végre lehervadt az az idióta mosoly a képéről, főleg mikor meglátta, hogy az orrából ömlik a vér, én pedig pont olyan gúnyosan vigyorgok rá, mint nemrég ő rám. Ezúttal arcán a düh vette át a helyet. Úgytűnt, meg akarja torolni az előbbi "arcátlanságot". Kezeivel körkörös mozdulatokat írt le maga előtt, majd egyik kezét hátra húzta és hirtelen tenyerét előre tolta.
- Stun Glade - Mondta ki a számomra még ismeretlen mágia nevét, a következő pillanatban, egy kissebb széllökés érte a fejemet, amitől eléggé megszédültem. Hirtelen azt sem tudtam merre van a fel és merre a le.
- Cristal make: Fist - Hongzott el a következő mágia, ami ellen abban a helyzetben nem tudtam védekezni. Egy hatalmas erejű ütést éreztem először a gyomromban, majd a következőt a tarkómon, aztán egy tompa puffanás és fájdalom jelezte, hogy a padlón kötöttem ki. Maradék erőmet összeszedve, megpróbáltam felkelni a földről, de ekkor oldalba rúgott, mire kicsit odébb gurultam, míg végül a hátamon álltam meg. Homályosan láttam, ahogy Ba'al mester még felém hajol és a következőket mondja. "Alig 5 percig bírtad taknyos." Majd a következő kép, hogy az öklét emeli a levegőbe, amin valami furcsa kristály van, mint egy amolyan boxkesztyű és egy utolsót üt vele az arcomba, ezután képszakadás.
A következő, amire emlékszem, hogy magamhoz térek valami fehér szobában egy kórházi ágyon. Minden testrészem sajog, a bal karom be van kötve és az arcomon is valamiféle furcsa kötés van. Az ágyam mellett, egy kosárban Frox feküdt, akinek egyik lába és a feje is rendesen be van fáslizva. Az ágyam körül pár virág, sütemény, "jobbulást" lapok és egyéb hasonló dolgok, amik nagyrészét klántársaimtól kaptam. De volt egy valami, ami jobban magára vonta a figyelmem. A mellettem lévő szekrényen ott hevert egy nagy fekete boríték, melyen arany betűkkel a következő név állt "Ba' al". Gondolhattam volna, hogy ilyen kirívó levelet más nem adhat, csak ő, és igazából először nem is érdekelt mi lehet benne, de furdalni kezdett a kíváncsiság, vajon mit akarhat azután, hogy gyakorlatilag félholtra vert, így végül kinyitottam. A borítékban egy fekete levél volt, melyre fehér tintával írták a szöveget. Első olvasásra nem tudtam csak viccnek szánja e az egészet, vagy komolyan gondolja, de olyan ajánlatot tett benne, amit ha elfogadok, talán sokkal erősebb mágus válhat belőlem, mint amilyenről valaha álmodhattam. Ehhez azonban jó időre el kell köteleznem magam a Dragon Fang-hez és így Tabu után sem indulhatok, hogy megkeressem. A levelet összehajtva, vissza raktam a szekrényre és lassan hátra dőlve, a plafont bámulva kezdtem gondolkodni, mi is legyen ezután.