Tabu és Axel találkozása

~ Milyen hideg, mégis kellemes őszi nap.. ~ Szagolok bele a levegőbe, ahol érezni a közelgő eső illatát. Összehúzom magamon a dzsekimet, és visszaülök a tó partjára. Elbűvölve nézem, ahogy a piros-sárga mintázatú levelek pörögnek a levegőben, majd a víz megállítja őket, de a levelek még ott is úsznak, mint kis csónakok. ~ Olyan ronda évszak az ősz, de még ennek is megvan a maga szépsége.. ~
Ahogy felnézek a felettem lévő fára, látom, hogy már csak egy levél kapaszkodik makacsan az egyik ágba. Nem kell sok, jön egy erős szellő és le kapja onnan, hogy a nyugodt víz felszínére leessen, és kisebb-nagyobb hullámokat indítson. Hirtelen újra felkap a szél, mire én inkább felhúzom a fülemre a fülhallgatóm, hogy ne fázzon a fülem, és akkor rakok is be valamilyen zenét. Összegombolom a dzsekimet is, majd ásítok egyet. ~ Hát megint nem aludtam ki magam? Szó, ami szó, hogy már vagy 10 éve nem tudom normálisan kialudni magamat.. ~ Lefekszek a puha fűre, és nézem a szürke eget, ahol valószínűleg eső készül. ~ Na és? Egy kis eső nem árt meg.. ~ Szép lassan lehunyom a szemem, és átadom magam az álmaimnak..

Egy mennydörgésre kelek, és rögtön össze is rezzenek. Észreveszem, hogy vacogok, illetve, hogy csupa víz vagyok, mellettem pedig egy szőke, velem egykorú fiú dobál köveket a vízbe. Felfogom, hogy elaludtam, hogy eleredt az eső.. viszont a törzsemet valami meleg védi. A fiú ott ül egy szál pólóban, a pulcsiját rám tette, de neki úgy látszik meg se kottyan a körülbelül 5 fokos hőmérséklet. Amikor összerezzenek, rám néz, és mosolyogva nyújtja a kezét, miközben bemutatkozik, de én csak értetlenül bámulok rá.

Reggel egy csodás, hűvös őszi napra virradtunk. Olyan kilenc körül ébredtem fel arra, hogy valami akadályoz a légzésben, majd mikör a fulladás határán jártam, kinyitottam a szemeimet és kiderült, hogy Frox aludt az arcomon. Még csak fel sem ébredt, mikor bundájánál fogva felemeltem és leszedtem az arcomról. Miután újra kaptam levegőt, úgy döntötte, hogy kimegyek a konyhába valami ennivaló után nézni, de a hűtőben nem találtam túl sok mindent. Csak nyolc tolyást tudtam készíteni, ami nekem messze nem elég, desszertnek pedig a hűtő fagyasztó részéből kiszedtem egy nagyobb darab jeget és elrágcsáltam. Miután elropogtattam a jeget, bundás kis barátom ásítozva lépett ki a szobából és jelezte, hogy ő is enni akar. Mivel tudtam, hogy ez lessz, hagytam neki egy kis tojást, amit miután átadtam neki, azonnal el is tüntette, majd jelezte, hogy ő sem lakott teljesen jól mire én megrántottam a vállam.
- Ennyi volt kisöreg. Úgy néz ki ideje lessz elmenni bevásárolni. - Mondtam neki, mire ő azt a szokásos, fura hangot adta ki, miközben bólintott. Gyorsan elvégeztem a reggeli rutint, majd miután felöltöztem, Frox-al a vállamon indultam neki avárosnak. A lakásom a klánhoz viszonylag közel volt, a város szélén és Frox-al elég sokat jártunk a közeli erdőbe sétálni. Nem sokkal azután, hogy kiléptem a lakásból, Frox leugrott a vállamról, majd elindult az erdő felé.
- Nemár... veled fogocskázni van most kedvem legkevésbé. - Mondtam, miközben utána indultam. Hamarosan utol is értem. Az erdő szélén ült és rám várt. Gondolom azthitte, hogy most is játszani megyünk ezért nem is haragudtam rá nagyon, hogy megfuttatott. Mikor végre oda értem hozzá, fel akartam venni, de ekkor egy mókus szaladt le az egyik fáról, majd berohant az erdőbe, Frox pedig utána rohant, mert imádott a mókusokkal játszani.
- Ez nem lehet igaz. - Mondtam, majd ismét utána indultam. Egy ideig a fák között kergettem őket, majd hirtelen egy tisztásra értem, ahol Frox az egyik fa alatt ült és felfelé nézett, mivel a mókus felszalatt a fára. Elég vicces volt, ahogy azt leste, hogy mikör jön le ismét a mókus és mivel tudtam, hogy egy ideig nem adja fel a várakozást gondoltam, jobban körülnézek a tisztáson, mejnek a közepén egy hatalmas tó volt. Ahogy jobban körülnéztem, megláttam valakit, amint a fűben fekszik és azonnal oda rohantam, mert először azthittem, hogy valaki megérült, de mikor oda értem, láttam, hogy csak egy lány szundikált el a tó partján. Elég csinos lány volt és valahonnan ismerősnek is tűnt, majd leesett, hogy mintha a klánhában láttam volna. Kicsit megráztam a vállát, hátha felébred, de hatástalan volt és igazából örültem is, hogy nem sikerült felkeltenem, mert olyan békésen pihent. Mivel Frox még mindig a mókust várta, én leültem a lány mellé és elkezdtem kissebb kavicsokat dobálni a vízbe. Egy idő utál kicsit jobban lehült a levegő és az eső is cseperegni kezdett, ami engem nem zavart, de a lány kicsit elkezdett vacogni, így levettem pulóveremet és betakartam vele, majd folytattam a kavicsdobálást. Nem sokkal később egy villámlás kíséretében, hatalmasat dörrent az ég, melyre a lány megrezzent, majd lassan kinyitotta szemeit. Én még eldobtam az utolsó két kavicsot, melyek kezemben voltak, majd bemutatkoztam és közben a kezemet nyújtottam, hogy segítsek neki felülni. A lány még kicsit zavart volt, mivel most kelt fel, de egy rövid idő után ő is bemutatkozott, majd miután elfogadta a kezemet segítettem neki felülni. ~ Milyen finom puha a keze. ~ Gondoltam, majd miután eszembe jutott, hogy így is fázik az én kezem pedig olyan mint a jég, elengedtem a kezét. Miután végignézett rajtam, a pulóveremet felém nyújtotta és valami olyasmit motyogott, hogy meg fogok fázni. Én ezen csak nevettem egyet, majd közöltem, hogy ennél egy kicsit több kellene ahoz és hogy vegye fel nyugodtan. Ő megköszönte és belebújt, ami kellett is neki, mivel egy kis pír ült ki az arcára és úgy gondoltam, csak a hideg miatt. Miközben belebújt a felsőmbe, nekem kordult egyet a gyomrom.
- Nem lenne kedved egy ebéd közben beszélgetni kicsit? - Kérdeztem mosolyogva, mire a lány, kis gondolkodás után igennel válaszolt.
- Remek. - Mondtam mosolyogva, majd elordítottam magam.
- FROX!! - Erre a lány egy kicsit furán nézett rám, de a kis fehér róka hamarosan felém rohant és az ölembe ugrott, én pedig megsimogattam kicsit a fejét.
- Jajj de aranyoooos!!! Megsimogathatom? - Kérdezte a lány, csillogó szemekkel, miközben a kis rókát bámulta.

Végül elfogadom a kezét, és ő felhúz. Olyan furcsa, hűvös aurája van, de valahogy én a kezét ugyanolyan melegnek érzem, mint egy másik emberének. A kisugárzása pedig olyan hűvös..
Valószínűleg úgy gondolja, hogy ezzel még csak rátett a didergésemre, hisz hamar elkapja a kezét. Bemutatkozása után pár perccel fogtam fel, hogy Axelnek hívják, és hogy illenék nekem is bemutatkozni.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Axel. Az én nevem Tabuchi Metarikku, döntsd el majd, hogy hogyan hívsz. - mondom mosolyogva.
Végignéztem rajta, ahogy az eső lesimította a haját, a pólóját is odaszorította a testéhez, meg úgy ő maga csurom víz volt, eltüsszentettem magam, aztán átnyújtottam neki a pulcsiját.
- A végén még megfázol..
- Ugyan, ahhoz ennél több kell! - mondja nevetve. - Nyugodtan vedd csak vissza.
- Biztos? Nos, ez esetben köszönöm.. - válaszolom, majd újra belebújok, és megtörlöm az arcomat. Lehet, hogy megfogok fázni...?
- Nem lenne kedved egy ebéd közben beszélgetni kicsit?
Kicsit meglepett a hirtelen közeledése, de a gyomrom vészjósló korgása, meg az, hogy egyre jobban esik az eső, egyre jobban meghozta a kedvem.
- De, nagyon is.
- Remek. - mondja válaszként mosolyogva, majd elordítja magát. - FROX!!
Nem kicsit furcsán nézek rá, mire hirtelen megjelenik egy kis, fehér folt, ami felugrik Axel ölébe. Kell kis idő, míg kiveszem, hogy ez egy róka. Milyen apró!
- Jajj de aranyoooos!!! Megsimogathatom? - kérdezem csillogó szemekkel, miközben a kis rókát nézem. A róka, ahogy látom kicsit megijedhetett tőlem, biztos nem egy ember barát.
- Persze, már, ha engedi.
Lassú, megfontolt mozdulatokkal közeledek felé, és nehezen sikerül elérnem őt. Elkezdem simogatni, ő pedig, ahogy látom, elégedett.
- Nagyon cuki! Frox a neve, igaz?
- Igen, jól hallottad. Nos, lassan indulhatnánk, nem de?
Bólintok, én meg felállok, és ő követi a példámat. Frox-szal a vállán indul el, én pedig követem őt. ~ Csak remélni tudom, hogy jobban ismeri a várost, mint én.. ~

Úgy 10 perc néma gyaloglás után beérünk a városba. Egyikünk se mert eddig megszólalni, csak én vetettem rá lopva néhány pillantást, legalábbis nem vettem észre, hogy ő is nézett volna engem.
- Itt vagyunk. - állunk meg egy étterem előtt.
Ő bemegy előre, aztán pedig tartja az ajtót, amin én mosolygok, majd megköszönöm. ~ Igazán kedves ~ Kérünk egy szabad asztalt, aztán, mint az előbb, szintén udvariasan kihúzza nekem a széket.
- Újra köszönöm.. - mondom lehajtott fejjel.
Amint jön a pincér, én nem spórolok az étel rendelésével.
- 2 malac, 1 kacsa, 6 tükörtojás.. és 2 lazac lesz. Ja, és egy pohár vörösbor.
Végig hallgatom Axel rendelését is, nos, ha én sokat rendeltem, akkor talán ő még többet. Persze, ez sose baj...

Látszott, hogy Frox kicsit megijedt, mivel még nem nagyon volt hozzá szokva az emberek társaságához.
- Persze, már, ha engedi. - Mondtam, mire a lány egy aprót bólintott, majd lassan Frox felé nyúlt. Egy kis időbe bele telt, de sikerült elérnie a kis állat fejét és megsimogatnia, amit úgy láttam, a kis barátom nagyon élvzett.
- Nagyon cuki! Frox a neve, igaz? - Kérdezte, miközben még mindigg a kis állat fejét simogatta.
- Igen, jól hallottad. Nos, lassan indulhatnánk, nem de? - Kérdeztem, mivel egyre jobban esett az eső és az egy dolog, hogy nekem nem árt a hideg, de Tabu miatt aggódtam, hogy meg fog fázni. A lány bólintott, majd felállt én pedig követtem a példáját, majd a kis rókával a vállamon mutattam az utat Tabu-nak.

Egy jó 10 percig csendben sétáltunk. Néha-néha, rá pillantottam úgy, hogy ne vegye észre, de mindig ugyan azt a következtetést vontam le, hogy ~ ez a lány gyönyörű.~
- Itt vagyunk. - Mondtam, mikor megálltam az egyik étterem előtt, ahová mostanában gyakran jártam. Előre mentem és udvariasan tartottam az ajtót, amíg a lány is bejött, amit ő meg is köszönt, majd beljebb léptünk.
Kértünk egy szabad asztalt és boldogan adtak is egy ablak melletti asztalt. Mikor oda értünk én kihúztam a lánynak a székét, amit újra megköszönt, majd miután leült én is helyet foglaltam vele szemben. Alig, hogy leültünk a pincér már ott is termett az asztalnál, Tabu pedig azonnal rendelt is magának.
- 2 malac, 1 kacsa, 6 tükörtojás.. és 2 lazac lesz. Ja, és egy pohár vörösbor.
2 malac, 1 kacsa, 6 tükörtojás.. és 2 lazac lesz. Ja, és egy pohár vörösbor.
A pincér gyorsan jegyzetelte a lány rendelését, majd felém fordult és mikor meglátott, az arcán egy apró mosoly jelent meg, majd kifújta a levegőt és úgy várta, hogy diktáljam arendelést, mivel tudta, hogy én finoman szólva, sokat szoktam rendelni.
- Két tál spagetti, négy tükörtojás, egy nagy tál rizs, hozzá nekem is lessz két lazac, két sültcsirkét, krumplival és mindet leöblíteném egy nagy pohár narancslével. - Mondtam mosolyogva. Miután a pincér elment a rendelésünkért én a lányhoz fordultam.
- Mond csak...ugye te is a Dragon Fang tagja vagy? - Kérdeztem, mire ő meglepetten válaszolt.
- De igen... Honnan tudod? - Kérdezte, eközben pedig Frox leugrott a vállamról, átmászott az asztalon és beugrott Tabu ölébe, miközben azt a szokásos fura hangot hallatta, ami kicsit a macsk nyávogásra hasonlított.
- Tudod, én is a klán tagja vagyok és egyszer láttalak az ebédlőben, de még nem volt szerencsém beszélni veled. Úgy látom nagyon megkedvelt. - Mondtam mosolyogva, miközben a kis rókára néztem, aki már a hátán fekütt Tabu ölében és élvezte, ahogy a lány a hasát símogatja.
- Igen...úgy tűnik. - Válaszolt vissza mosolyogva.
- Jó ízlése van. - Mondtam még mindig mosolyogva, miközben a lány szemébe néztem.

- Két tál spagetti, négy tükörtojás, egy nagy tál rizs, hozzá nekem is lessz két lazac, két sültcsirkét, krumplival és mindet leöblíteném egy nagy pohár narancslével. - igen, jól gondoltam. Ha én sokat rendeltem, ő még többet...
A pincér a rendelést felvéve eltűnik a sok vendég között, majd Axel újra nekem szenteli a figyelmét.
- Mond csak...ugye te is a Dragon... - ha lett volna kaja a számban, félrenyeltem volna, de még így is elég meglepett képet vágok. ~ Vajon már most rá jött volna, hogy Dragon Slayer vagyok..? Csak nem. ~ - ...Fang tagja vagy? - megkönnyebbülten sóhajtok, hát mégse jött rá a mágiám titkára.
- De igen... Honnan tudod?
Hirtelen a Frox nevezetű róka leugrik Axel válláról, át az asztalon, majd beugrik az ölembe. Elmosolyodok, ő meg vágyakozón olyasmi hangot ad ki, mint a macskák szoktak. Olyan, mintha azt mondaná "Simogass meg"..
Eleget teszek a kérésének és simogatni kezdek, ő pedig ott forgolódik az ölemben, furakszik a combomba. Hát nem zavarja, hogy csurom víz vagyok?
- Tudod, én is a klán tagja vagyok és egyszer láttalak az ebédlőben, de még nem volt szerencsém beszélni veled. - ekkor Axel kicsit felemelkedik, hogy lássa, mit is művelek Frox-szal. - Úgy látom nagyon megkedvelt.
- Igen...úgy tűnik.
- Jó ízlése van. - mondja, miközben mélyen a szemembe néz.
- Ugyan.. izé.. a környéken minden állat szeret engem, de csak a kezem miatt. - válaszolom, miközben mosolygok rá.
Kénytelen vagyok egy idő után elkapni a tekintetem, mivel rövid távon zavarba jöttem. ~ Milyen elbűvölő szemei vannak.. Ó, miken nem gondolkodok! ~ A pincér megérkezik, bár egyenlőre csak az én rendelt ételeimmel egyensúlyoz, és szép lassan pakolgatja le az asztalra. Mosolyogva jó étvágyat kíván, én meg csak köszönésképp biccentek, és ő már megy is vissza Axel kajájáért. Én megvárom, míg kihozzák neki is, aztán jó étvágyat kívánok.
- Itadakimasuuuu ~
- Neked is. - válaszol ugyanolyan mosollyal.
Kénytelen vagyok az evés erejéig abbahagyni Frox simogatását, amit ő rosszalló morgással reagál rá, de aztán felmászik az asztalra és Axel kajájából kezd el enni. Kicsit nehéz neki ugyan, mivel neki sem 5 perc eltüntetni két tál spagettit, hanem jó, ha egy. Én is ilyen felfogással eszek, ám viszonylag lassabban, mert még így is képes vagyok félrenyelni.
Gondolatot cselekvés követ, úgy nyelek félre egy kacsa csontot, amit akárhogy akarok, nem tudok visszaköpni, így csak kelletlenül köhögök.

~ Így lesz vége? Egy rohadt csont miatt? ~ De ahogy ezen gondolkodok, arra eszmélek fel, hogy Axel fog szorosan hátulról, körbefonja a mellkasomon a karjait, és utána többször ránt a szorításán. ~ De erős fogása van.. ~ A harmadik rántásnál a csont felkívánkozik, és én kiköpöm. Hirtelen Axel közelebb húz, és úgy súg a fülembe.
- Jobban vagy? - Kérdezi teljesen nyugodtan.
- I-igen... - válaszolom. Bezzeg az én hangomból kiérződik s rémület, de puhány vagyok.. Nem tanultam eleget Metalicanától, bezzeg ő megvárta, míg visszaköhögöm a nagy csontokat, felőle meg is fulladhattam volna...
- Többé ne ijessz rám így rendben?
- Rendben. - kicsit, mintha a bátyámat hallottam volna. De mégse..
Mivel még rángok egy sort az előbbiek miatt, Axel nem enged el, hanem hűségesen tart. Kicsit elvörösödök, mivel ilyen közeli érintkezésem a bátyámon kívül nem igen történt, és Axel is egészen.. khmm... vonzó..
Miután megnyugszik a testem, és nem rángatózok kelletlenül, Axel szép lassan elenged, és mind a ketten leülünk. Pár perc múlva megjelenik a pincér.
- Minden rendben van? - kérdi.
- Hát.. hát persze. - válaszolom nem túl magabiztosan.
- Esetleg szüksége van valamire?
- Egy pohár víz nem esne rosszul. - feleli Axel helyettem is.
- Máris hozom.
Ahogy megjelent, már el is tűnt, és olyan gyorsan jelenik is meg a pohár vizemmel. Szép lassan kortyolok belőle, majd lerakom az asztalra, és nagy levegőket veszek. ~ Milyen jól is esik! Mi ez az illat? ~ Nem éreztem pontosan, de olyan ismerős volt. Nem igazán törődtem vele a továbbiakban.
- Talán jobb lenne, ha egy kicsit lassabban ennénk. - Nem is olyan rossz ötlet, hé...
Aztán végül nagy levegővételekkel újra nekilátok az evésnek, bár Axel hirtelen dühkitörése Frox miatt majdnem még egy fulladást eredményez. Lenyelem a kaját, majd mikor már a kaján kezdenek vitatkozni, nem tudok megállni, hogy el ne nevessem magam. Nem sok idő, míg megegyeznek, bár szerintem ezt a meccset Frox nyerte. Axel persze angyali mosolyával fordul hozzám újra. ~ Hogy képes valaki így vigyorogni? ~ Ha ettől nem aléltam volna el, akkor még a következő kérdésétől...
- Mondták már, hogy gyönyörű vagy mikor nevetsz?
Ennek a srácnak mániája ezek szerint, hogy valamivel megfullasszon, legalábbis, ha most épp ettem volna, akkor olyan mélyre kerül az a falat, hogy többet már fel nem jön..
- Izé.. nem..nem... - motyogom egyre vörösebb fejjel, szinte már rá se merek nézni, nehogy tényleg elájuljak az étterem közepén.
Miután úgy látom, nincs több bókja, kicsit elmosolyodok, majd újra neki látok az evésnek. Nem sok kellett már, hogy befejezzem, úgy hogy gyorsan letolom a torkomon a maradékot, és már épp venném elő a kis szatyromat, hogy fizessek, de Axel gyorsabb, így ráhagyom.
- Nem akarok tolakodónak tűnni, de itt lakom kb. 5 percnyire, ha szeretnél, nyugodtan feljöhetsz hozzám és megszárítkozhatsz.
Kinézek az ablakon, és látom, ahogy zuhog az eső, és csak egyre jobban rákezdi. Sóhajtok egyet.
- Uhm.. oké.
Amint kimegyünk az épületből, 5 perc "vicces" séta veszi kezdetét, majd szinte rögtön ott is vagyunk.
Axel kinyitja az ajtót, és rögtön egy nappali tárul elém - a fekete és a fehér színek nagyon szép elrendezésben tündököltek mindenhol. Nem tudom, hogy lakásberendező csinálta-e, vagy Axel, de ha az utóbbi, akkor ezt pénzért is csinálhatná..
Axel elvezet a fürdőszobába, és ott elkezdi mutogatni hol találok törölközőt, hajszárítót, meg egyéb praktikus dolgokat. Bár ez szerintem felesleges hadművelet, hisz a lányoknak hatodik érzéke, hogy bármelyik fürdőszobában eligazodnak. Aztán kimegy, majd visszatér az egyik ingével, aminek meglehetősen tetszetős árnyalata van.
Miután Axel kimegy a fürdőszobából, bezárom az ajtót és elkezdek vetkőzni. ~ Ahj, majdnem mindenem elázott! Össz-vissz csak a fehérneműm maradt száraz, úgy ahogy... ez aztán eső, basszus! ~ Egy kupacba dobálom az összes cuccot, bár lehámozni magamról elég kellemetlen művelet, mivel a vizes ruhák rám ragadtak. Veszek egy törülközőt, és elkezdem magam vele törölgetni, majd felveszem Axel ingét, amit adott, és elkezdem szárítani a hajam. Mikor úgy ahogy megvagyok vele, begombolom az inget, és a vállamra terítem a törölközőt. Letekintek a lábamra, és boldogan állapítom meg, hogy a zoknim is száraz. ~ Legalább te hű maradtál hozzám.. ~
Még mindig a kócos madárfészket törölgetem a törülközővel, úgy lépek ki a fürdőszobából, bár ahogy látom, a kinézetem nagy teljesítményt gyakorol Axelre. ~ Aztán találd meg az álladat.. ~ gondolkodok vigyorogva, mikor újra beleszippantok a levegőve.
~ Megint az az ismerős illat! Axel felől jön.. Nos, vagy Frox egy átalakult sárkány, amit kétlek, vagy... ~
- Mond csak... nem lehet véletlenül, hogy te egy sárkányölő vagy?
- Hogy én..? Én.. én... - Elég gyorsan rájött szó, mi szó, de ilyen jellegzetes szagok után.. - pont annyira, mint te.

- Hogy én..? Én.. én... - Kezdte el kicsit bizonytalanul, majd kicsit összeszedettebben folytatta. - pont annyira, mint te. - Fejezte be a mondatát, én pedig ezen elmosolyodtam.
- Megkérdezhetem...hogy milyen sárkányölő vagy? - Kérdeztem nyugodtan.
- Miért kötném az orrodra? - Kérdezte a lány, amin én ismét elmosolyodtam. ~Jogos.~ Gondoltam, de nem adtam fel.
- Mit szólsz ahhoz, hogy ha elárulod, akkor én is elárulom? - Ezután a lány egy kicsit gondolkodóba esett, majd miután végiggondolta a dolgokat válaszolt.
- Rendben... De előbb te mond.
- Rendben. - Mondtam nevetve. - Nos... Én jég sárkányölő vagyok. - Mondtam mosolyodva, aztán a lányra néztem és vártam a válaszát.
- Te jössz. - Mondtam neki, miután egy ideig csak egymást bámultuk.
- Meggondoltam magam... mégsem mondom el. - Mondta és kinyújtotta a nyelvét. Ahhoz képest milyen pimasz volt, én nagyon aranyosnak találtam, de azért rákérdeztem, hogy miért nem árulja el.
- Ha ennyire meg akarod tudni, akkor gyere el velem egy küldetésre. - Mondta, aztán a válaszomat várta, de nem kellett sokáig várnia.
- Rendben van. - Vágtam rá kapásból, nyugodtan, majd mélyen a lány szemébe néztem.
- Nincs kedved leülni? - Kérdeztem és közben a mellettem lévő üres helyre mutattam a kanapén. A lány erre csak egy apró bólintással felelt, majd odajött hozzám és leült mellém, majd maga alá húzta lábait. Egymás felé fordultunk és össze vissza kezdtünk el mindenféléről beszélni és elég sokat nevettünk.
Valószínűleg elaludhattunk, mert az utolsó dolog amire emlékszem, hogy arról beszélgettünk, ami nemrégiben az étteremben történt, aztán képszakadás.
Mikor kinyitottam a szemeimet a plafont láttam csak és azon gondolkodtam, hogyan aludtam el. Fel akartam kelni, de amint felültem volna, feltűnt, hogy valami van a mellkasomon. Mikor lenéztem Tabut vettem észre, amint fejét és a kezeit mellkasomon pihenteti és teste félig az enyémen terül el. Gondoltam rá, hogy felébresztem, de olyan békésen aludt, hogy nem volt szívem felkelteni, így visszahajtottam fejem a kanapén lévő párnára és vártam, hogy a lány felkeljen. Idő közben arra lettem figyelmes, hogy szívem a megszokottnál gyorsabban ver és, hogy valami fura érzés kerít hatalmába, mikor a lányra gondolok. ~ Mi a fene történik velem?~ Gondolkodtam. Úgy egy negyed órával később éreztem, hogy el kezd mozgolódni és azt érzetem, hogy jobb kezével rátenyerelt mellkasomra és felnyomta magát, közben bal kezével pedig szemét törölgette, miközben szétnézett. Gondolom nem tudta, min támaszkodik, így még mindig kicsit álmos szemekkel lenézett és mikor meglátott, először kicsit döbbentnek tűnt, majd a szemembe nézett és elpirult.
- Szia. - Mondtam nyugodtan, mosolyogva, de közben zavarban is voltam. ~ Milyen gyönyörűek a szemei.~ Gondoltam, miközben válaszoltam.
- Sz...Szia. - Köszönt vissza, kicsit bizonytalanul.
- Jól aludtál? - Kérdeztem és közben éreztem, hogy minél tovább nézek a szemébe annál jobban zavarba jövök.
Kérdésemre a lány csak egy apró bólintással válaszolt.
- Nos... akkor mehetünk arra a küldetésre? - Kérdeztem, mivel zavaromban nem jutott eszembe jobb.
- I...igen... De előbb haza kellene mennem átöltözni. - Mondta.
- Rendben. - Válaszoltam, de sem én sem ő nem mozdultunk, csak zavartan egymás szemébe néztünk. Tekintete vonzotta az enyémet és lassan elkezdtünk egyre közelebb hajolni egymáshoz. A szívem csak úgy zakatolt, ahogy közeledtünk egymáshoz és ahogy közelebb hajoltam bőrének édes illata is egyre jobban vonzott. Ajkainkat már alig néhány centi választotta el egymástól, mikor valami beugrott közénk és mind a ketten ijedten elrántottuk a fejünket. Hamar kiderült, hogy csak Frox ugrott be közénk , de nem nagyon figyeltünk a kis állatra, mert tekintetem megint elveszett a lányéban és a kanapé két végéről mindketten elpirulva néztük egymást.

Axel hirtelen elmosolyodik, én pedig oldalra döntöm a fejem.
- Megkérdezhetem...hogy milyen sárkányölő vagy? - olyan hideg, nyugodt ember ez az Axel... de nagyon kellemes a társasága.
- Miért kötném az orrodra? - válaszoltam kicsit ellenszenvesen. Pont nem ez az a dolog, amit csak úgy elmond az ember bárkinek...
- Mit szólsz ahhoz, hogy ha elárulod, akkor én is elárulom?
~ Nem is tudom.. még csak ma ismertem meg, de.. olyan...vonzó.. ~ gondolkodom, és néha ránézek. ~ Ideje egy kicsit megleckéztetni.. ~
- Rendben... De előbb te mond.
- Rendben. Nos... Én jég sárkányölő vagyok. - válaszolja mosolyogva.
Ő csak néz, én is nézem, nézzük egymást percekig. Egy idő után elvigyorodok, ő pedig megtöri a csendet.
- Te jössz.
- Meggondoltam magam... mégsem mondom el. - mondom még mindig vigyorogva, majd kinyújtom rá a nyelvét. Más már rég megsértődött volna, de ő csak angyalian mosolygott, le sem vette a szemét az arcomról és kérdezősködött. Komolyan, olyanok vagyunk, mint akik jó zsaru - rossz zsarusat játszanak, és ő a jó zsaru. Hmm..
- Miért nem árulod el? - kérdezi, a mondat végét elnyújtva, könyörgő szemekkel, felhúzott ajkakkal. Már - már annyira cuki és meggyötört arca volt, hogy kénytelen vagyok elfordítani a tekintetem, és úgy válaszolni.
- Ha ennyire meg akarod tudni, akkor gyere el velem egy küldetésre. - Túl engedékeny vagy, Tabu...
- Rendben van. - vágja rá szó nélkül, és ellenvetést nem tűrően, mélyen belenéz a szemembe.
- Nincs kedved leülni? - mutat a mellette lévő helyre a kanapén, én pedig elfogadom az ajánlatot.
Leülök, és magam alá húzom a lábaimat, egymás felé fordulunk, és rögtön ömleni kezdenek belőlünk a szavak. Érdekes, hogy eddig semmi mondanivalónk nem volt.. Legtöbb dolog az étteremben történtekről hangzik el, és kezd egyre viccesebb színben tűnni, hogy megfulladtam, vagy, hogy eláztam..
A nagy beszélgetést akkor hagyom abba, mikor egy hatalmasat ásítok, és húzni kezd a kanapé maga felé. Axel ezt észreveszi, és az ölébe vesz. Én már olyan álmos vagyok, hogy minden szó nélkül tűröm, hogy úgy tartson a karjai közt, mint egy 8 éves, és magához szorítsa. Hallom a szívének a dobogását, és a légzését, bár hallom, érzem, hogy már ő is kezd álmosodni. Csak akkor hajtom álomra a fejem, amikor már érzem, hogy Axel eldől velem, de még így is magához húz, és szép lassan elalszunk..
Hatalmas dübörgésre ébredek. ~ Földrengés? ~ Kis nyöszörgés jelzi, hogy már ébredek, és ezt mintha Axel is érzékelné. A lassú felfogásommal kezdem megállapítani, hogy ez nem földrengés, csak Axel szíve ver olyan hevesen, mintha épp most lenne a világvége. Elmosolyodok, ásítok egyet, majd az egyik kezemmel feltolom magam, míg a másikkal a szememet törölgettem. Álmos, élettelen vörös szememet leváltja az életteli, csillogó árnyalat, mikor meglátom Axel mosolyát.
- Szia. - köszönt azzal a csuda szép mosolyával.
- Sz..szia.
- Jól aludtál?
Mivel kedvem és erőm nagyon nincs megszólalni, ezért csak bólintok, vagy valami olyasmivel rukkolok elő, mivel a nyakam eléggé elgémberedett.
- Nos... akkor mehetünk arra a küldetésre?
- I...igen... De előbb haza kellene mennem átöltözni.
- Rendben.
A "Rendben" szó elhangzása akárhogy nézzük egymást, egyikünk se mozdul. Aztán mintha valami láthatatlan erő húzna minket egymáshoz, elkezdünk egymás felé közeledni. Vörös fejjel állapítom meg, hogy nem is pont az arcunk, de az ajkaink akarnak egymásba fonódni. Már csak pár centi választ el minket a másiktól, mikor hirtelen Frox ugrik közénk.
Gyorsan visszaugrok a helyemre, és csak onnan nézem Axel-t. Nem telik el rövid idő, én felállok, mert nem bírom a feszültséget.
- Akkor, izéé... induljunk.. nem baj, ha itt hagyom a ruhádat? És hazafele útig felveszem a tiédet?
- Nem. - válaszolja mosolyogva. Úgy látszik, máris a régi.
Alex kikotor egy nadrágot, amit elméletileg már rég kinőtt, bár ez rám még így is nagy. Utána gyorsan keres egy még nem elázott pulcsit is, rám adja, én pedig a gatyámat fogva, Alex kíséretével elindulok haza. Kicsit furcsának néznek, hogy ilyen göncökbe járok, amibe kétszer beleférek, de legalább az eső ideiglenesen elmúlt.

Bent a házban körbevezetem Axel-t, majd keresek magamnak ruhát, és elvonulok a kíváncsi szemek elől. Miután leveszem és összehajtogatom Axel ruháit, felveszem a saját gönceimet, és Axel ruháival elindulok ki, Axelhez.
- Ugyan, küldetés közben valószínű nem lesz rá szükségem. - mosolygott rám.
Én visszamosolyogtam, majd megfogva egy hátizsákot, karöltve Axelt elindulunk a klánház felé.

Út közben még betérünk néhány boltba, mivel úgy ítéljük meg, hogy van cucc, ami kellhet a küldetésre, például kulacs.. Erre rábólintok, és úgy negyed óra vásárlás után megérkezünk a klánház felé.
Felnézek az égre, és pont, mikor belépünk, kezd rá az elviselhetetlen eső újra. Nevetve sóhajtunk fel, hogy ezt hál' istennek megúsztuk, és én Sebastian felé veszem az utam.
- Még nem választottunk küldetést, Fricc, de máris kérném teli ezt a feneketlen kulacsot vörös szőlőlével! Meg a további menü, csak most 20 szendvics.
- Mi az, hogy választottUNK? Ki az a fiatal ember, csak nem a barátod? - mikor látja, hogy elvörösödök, folytatja. - látom, nagyon megváltoztatott, ha már nem bort kérsz. Fogyózol is? Már nem 30, hanem 20?
- Fogd be... - motyogom.
Miután jót vigyorog rajtam, kiadja a rendelésem, én meg bepakolom azt a hátizsákba, Axel rendelésével együtt, már, ha ő rendel. Már épp felvenném a hátizsákot, mikor egyszer csak Axel kikapja a kezemből, és felveszi. Megrázom a fejem, és inkább odasétálok a küldetésfalhoz, ahol megakad a szemünk egy küldetésen.

// Folyt. köv. majd Erza küldijén //