Portya - Viharszakáll

Ahogy a többiek megkezdik elterelésüket, én se maradok tétlen. Ujjaim közé szorítom aranykulcsom, s halkan szólítani kezdem csillagszellemem.
- Szűz kapuja, nyílj meg! – Suttogásomra válaszul élénk fények kezdenek cikázni mögöttem, utat engedve zodiákusom karcsú testének.
- Látom visszatévedt a tengerre, Starkiller kapitány. – Jegyzi meg Virgo.
- Mondhatni. De, ami fontosabb. Látod ezt a hajót? – Mutatok végig magam körül. – Ez az enyém. És látod az a medvedisznóembert? – Biccentek a kalózok kapitányára. – Ez a majom azt hiszi, hogy az övé. Süllyeszd a mélybe.
- Ahogy kívánja. – Egy szolid meghajlás, s a lány már el is tűnik szemeim vonalából.
Deszkák fájdalmas reccsenései zengik keresztül a hajótestet, ahogy Virgo egyre mélyebbre fúr a végeláthatatlan szintek útvesztőjén. Ám hiába a hatalmas méret, s szilárdság, alig telik bele pár pillanatba, hogy egy tömör vízsugár törjön utat magának, egyenesen a fedélzetre.
Viharszakáll alig képes felfogni helyzetét, mire a folyadékból jég lesz, melynek börtöne vereségre kárhoztatja. A győzelem a miénk… a hajó pedig az enyém.
Ám alig, hogy ezt kigondolom, birodalmi rombolók tűnnek fel a füsttől homályos horizonton.
Nem kell sok logika terveik átlátásához. Hatalmas ütegeikkel nehéz tűz alá veszik az egykori kapitány tengeri erődjét, mit sem törődve jelenlétünkkel. ~ De hát, miért is kéne meglepődnöm ezen? Ezek a tetvek semmire nincsenek tekintettel, csakis a győzelemre. Olyanok, mint én… De akkor is. Miért engem kell szivatni?! Ez az én hajóm lett volna…
Szinte lassított felvételként látom, ahogy a gyönyörű tengerjáró gerendáit szétzilálják az ágyúgolyók, s az így elárvult faszilánkok magányos útra kelnek az ürességbe. Hallom magamban a törött dallamot, melynek szimfóniáját árbócok törése, vitorlák zuhanása, s üvegek törése kíséri. A többiek holmi világi értékekkel megelégedve mentik szánalmas irhájukat a parancsnoki hídról, míg én csak térdre rogyva gyászolom a gyönyörű nőt, mely már sosem lesz az enyém. ~ Fussatok bolondok! Mit érdekel titeket a többi? Képtelenek vagytok felfogni, mit is pusztítanak el ezek a kutyák. A tenger legnagyobb kincse… miért… miért?!
- Kapitány. – Lépdel elém Virgo. – Már mindenki elhagyta a fedélzetet. Ideje volna nekünk is távozni. Ó, és… - Nyújt felém egy apró, rúnákkal díszített dobozkát. – Ezt még sikerült kimenekítenem.
- Nem kell. – Nézek félre. – Hagyjál. Hadd süllyedjek el a hajóval együtt. Ez az én sorsom, az én krédóm, az én… - Zengeném, ám szavaimat a fa érintése szakítja meg.
Virgo kezembe nyomja a kis tárgyat, de itt még nem áll meg… erőtlenül figyelem, ahogy zsebéből egyre több ballont húz elő, melyeket felfújva, a hátamra köt.
Hihetetlen gyorsaságának hála, egy perc leforgása alatt már a levegőben találom magam, testemmel a lufik szárnyán hordozva.
- Ó… ez még egész stílusos menekülés. De akkor már inkább a part felé menjek, ne azokhoz a parasztokhoz, akik tönkretették a munkám. – Szögezem le röptömben, miközben egy enyhe lángcsóvával megpróbálom szabályozni annak irányát. ~ Remélem legalább a dobozka tartalma kárpótol…

Egészen a közeli kikötőig tart ki légballonjaim lendülete, hol aztán komótos tempóban alászállok egy elhagyatottan horgonyzó halászbárkára. Mély lélegzetvétellel próbálom felfrissíteni magam az elmúlt csata sérüléseitől, s lelki megrázkódtatásaitól. Ám a friss levegő aligha segíthet forrón vérző testemen, s a csodás hajó elvesztésétől sajgó lelkemen. Szuszogva görnyedek a teknő árbócának, szemügyre véve az ütközet egyetlen gyümölcsét: rúnákkal ékesített kis ládikóm.
- Na nézzük… - Motyogom, miközben felnyitom az apró tárgyacskát.
Annak belsejében ragyogó kristályok fogadnak, némelyikük valódi drágakő, több százezer gyémántra saccolnám azok teljes értékét. Ám mindezek csak keretbe foglalják a bíborszínű párna közepén nyugvó, lilás árnyalatú lakrimát, melynek kisugárzása önmagában is megbabonáz. Egy apró, fémes cédula még fel is világosít annak fajtájáról. ~ Abyss Break, a Pokol Pecsétje… Nem is rossz. Ez, és az anyagi értéke a többi kavicsnak viszonylag megérte a fáradtságot. Már csak Pegasusra van szükségem, hogy visszatérhessek a hajóra. Ám előtte kipihenem magam, hisz jelen állapotomban képtelen volnék megidézni.
Szemeimet lehunyva, át is adom magam álmaim hívogató dallamának. Bár a sérüléseimre sem ártana némi ápolás, azt inkább meghagyom későbbre. Ebben a városban egy orvos se látná szívesen a vállamon ékeskedő Grimoire Heart szimbólumot…

Végül, miután kifújtam kicsit magam, felültem törökülésbe és a kis díszes dobozkát ölembe véve szemeztem vele egy darabig. Kitudja, lehetett volna valamiféle furcsa pecsétmágia, ami akkor aktivizálja magát, ha valaki kinyitja a ládikót, vagy ilyesmi. Végül úgy döntöttem, ha már az előbb majdnem meghaltam a robbanásban, amit az én oldalamon állók, azaz elvileg a jó fiúk generáltak, nincs értelme pont attól tartani, hogy egy ládika megszivat, így további agyalás nélkül kinyitottam. Az a mágikus erő, ami a benne rejlő lakrimából áradt, igencsak elgondolkodtatott, ne csukjam e vissza azonnal, hisz ilyen... jobb szó híján hátborzongató mágiát még soha nem éreztem. Hosszú percekig csak némán szemeztem a vérvörös bársonypárnán, nyugtalanítóan heverésző lakrimát, melyet a belsejében kavargó fekete mágia, koromfeketére festett.
- "Genesis Zero" - Olvastam föl hangosan a lakrimába rejtett mágia nevét. Miért is meg lep, hogy egy gyilkostól egy gyilkos lakrimát sikerült zsákmányolnom..? Mondjuk legalább nem üres kézzel megyek haza és ha használni nem is tudom, még mindig eladhatom jó pénzért... már ha Ba' al mester nem veszi át fizetségül, amiért Froxra kellett vigyáznia, míg én mókáztam. A dobozból kivettem a lakrimát, majd az egyik magammal hozott váltás pólóba csavartam és táskám mélyére rejtettem, a díszes dobozkát pedig egyszerűen a tengerbe száműztem egy laza dobással. Eztán nem maradt más hátra, mint hazamenni és aludni egy jót... meg enni. Meg inni is elmehetnénk Gabékkal, úgy is rég buliztunk... de előbb enni, aztán aludni... vagy egyszerre is lehetne, vagy esetleg...

Tehát Rane zsákmánya egy köpeny, Tabué a narancs, Den és Axel pedig egy-egy lakrimát vágott zsebre a mindenkinek egyaránt járó 200 000 Gyémánt mellett!

Köszöntem a játékot!