Tabu és Sophie

Az én jelenlegi összegem 662.300 gyémánt. 52.500 gyémánttal leszek rövidebb, tehát marad 609.800 gyémánt, plusz két Medium Universal Catalyst lakrimát veszek magamhoz, melyet hamarosan le is vezetek az adatlapomon.

Azaz üres tekintet, ami egy részeg ember szemeiből árad… most mondanám, hogy megidéz, de ha a használója agyilag is üres belülről, mit csináljak?
- Ó, értem. – támasztom ki unottan kezemmel a fejemet, miközben felsóhajtok. – Hát így lettél te a leghatalmasabb, meg ezért alapítottál céhet. Miért is vagy itt akkor?
- Jaj, babóca, olyan naiv vagy. – paskolgatja meg a fejem a férfi, miközben csuklik egyet, és torkából ezzel együtt erőteljes piaszag tör fel. – Hades mester térdre borult előttem, hogy csatlakozzak a céhéhez, minden tagommal együtt. Persze ő még nem tudja, hogy hamarosan befoglalom a Grimoire Heart-ot, és ez lesz az új céhem… - súgja nekem az utolsó mondatot, miközben kénytelen vagyok visszafojtani a levegőt, hogy ne haljak meg ott helyben légszomjban a tömény szagok miatt.
- Hát persze, hogy befoglalod. – lököm el magamtól, mire ő egy heves mordulással jelzi, hogy ezt „máshogy” vette fel… - Hogy is lettél is fű, de erős? Áruld el a titkod végre!
- Tudod, van egy lakrima bolt. Nem rég nyílt. Tökéletes lenne számodra, édes… - tér ki a téma elől dülöngélve, és úgy döntök, feladom. Kész. Itt már nincs mit kitudakolnom…
Felállok, és inkább ott hagyom a férfit, mint aki jól végezte dolgát – és rögtön a szobámba viharzok, a haszontalan információval a kezemben.
- Tango, reménytelen! Az életben nem fogok értelmes forrásokra bukkanni!
- Mit mondott? – könyököl fel egy székre a macska, majd onnan néz fel rám.
- Csak a hülye elméletei, meg a lakrimák. Szánalmas!
- Lakrimák? – pislog, mire én hevesen bólogatni kezdek. – Meg ne haragudj, van olyan, ami változtatja a varázserő szinted… megnöveli, hogy pontosítsak.
- Mi? – kapom oda a fejem, mire ő bólint. – Akkor indulás, keressük meg azt a boltot!

Nem gondoltam volna, hogy a semmiből kapott ötlet – kutassunk fel csak úgy, a semmiből egy újonnan nyitott lakrimaüzletet – ilyen módon baromság lett volna. Szerintem már harmadszorra repültük át az országot, és sehol semmi.
– Őszintén… valami kiindulási pont? – kérdi a macsek elveszett hangon, mire én gondolkozni kezdek.
– Val’szeg valami sötét alak árusítja, ha már az a szerencsétlen is tudott róla… de mintha mondta is volna… Stygna.
Tango sóhajtva könyveli el, hogy ennél hamarabb is rájöhettem volna a megfejtésre –a lényeg, hogy immár magabiztosan suhanunk a cél felé, és hamarosan meg is látom a táblát, ami a lakrima bolt felé navigál.
Pár perc séta után hamar elérem a bolt ajtaját is, és Tango inkább úgy dönt, kint marad, és figyeli az eseményeket – vigyáz ő magára. Erre rábólintva lépek be a boltba, és érkezésemet csilingelés jelzi a bolt tulajdonosának, aki hamarosan egy köntösben fut ki elém.
- Napot! Sophie Blacket keresem! – jó lenne hamar túl lenni ezen az egészen. Szinte kínos, hogy holmi tárgyakra kell támaszkodnom. Szinte…
- Én vagyok. Üdv! Milyen lakrimát keresel? – mosolyog rám a lány, aki termetben kicsivel apróbb csak nálam, de nem lehet sokkal fiatalabb – meglehetősen szégyenlősen néz rám.
- Nos... valami olyan speciális dolog kéne, ami hatással van a bennem keringő varázserőre. Abból is a legerősebb. Ajánlat? – kérdezek rá.
- Szóóval… – lesi meg a lakrimák listáját, vagyis valószínűleg azt nézegetheti – úgy látszik, tényleg friss a bolt, azt se tudja, mije van. - Közepes univerzális katalizátor lakrimám van jelenleg csak készleten. Illetve még a kicsi, alig nyitottam. – sorolja fel igen szegény kínálatát, és látszik, hogy ő maga egyre kínosabban érzi magát. Pedig megvan neki az, ami nekem kell…
- Az a közepes jól hangzik. Kettőt kérnék belőle, remélem, azért annyi már van.
- Iiiigeeen. – néz újra listájára. – Ööötvenkettőezer-ötszáz gyémánt lesz!
- Egész tűrhető ár... aztán jegyezd meg az arcom, legközelebb valami szép kedvezményt kérek ám. – próbálok fenyegetően nézni rá, hogy nyomatékosítsam mondandóm. Lehúznak ezek a boltok, basszus… átnyújtom a pénzt, s mindeközben átveszem a lakrimát, majd sarkon fordulok. - Köszöntem! – búcsúzok el, az ajtó elől felkapva a macskát, majd lassan visszaindulva a céhházba…