Anoya De Hielo
Elemi mágus
Hozzászólások száma : 289
Aye! Pont : 1
Join date : 2009. Nov. 13.
Age : 29
Tartózkodási hely : Fairy Tail :P (Kecskemét, Hungary)
Karakter információ
Céh: Fairy Tail
Szint: 8
Jellem: Törvényes Semleges
 | Tárgy: Anoya De Hielo  Szomb. Jan. 28, 2012 3:16 pm | |
| Két csoki-vanília, mazsola nélkül, eper sziruppal!
avagy, jégkrémet árul a jégkisasszony!
Mi esne jobban egy forró, nyári napon, mint egy -nem hideg sör, persze férfinemű céhtársaim erről másként vélekednek - szóval, mi is eshetne jobban, mint egy nagy tál jéghideg, ízletes fagylalt? Csokireszelékkel, vagy színes cukorkákkal, a különböző szirupokról nem is beszélve. Gyümölcsös, és persze ott vannak a legkülönfélébb sütemény ízű újdonságok, illetve még mindig a legnépszerűbb a két örök rivális, és mégis együtt járó, csoki meg vanília.
A nyári kánikulában rengeteg fagylaltárus áll ki az utcákra, hogy árulhassa ezer ízű portékáját, de nekem mégis volt egy kedvencem. A céhtől nem messze táborozott le. Jól eltalálta a helyet, ugyanis a rengeteg arra járó turista, vendég és persze helyi lakos is, tömött sorkorban áll a kis bódéja előtt. Aztán lehet hogy azért áll annyi ember a standja előtt, mert az eladó egy hihetetlen bájos, barna hajú lányka volt, aki édes mosolyával, és türelmességével mindenkit levett a lábáról. Az árai is elég barátságosak voltak, így ebben az időszakban elég jól keresett az üzlete.
Minden nap kijártam a standjához elnyalni egy tölcsér, vagy megenni egy kehely, finom fagylaltot. Ha már elolvadt újra megfagyasztottam, így még jobb lett az ízé, és sokáig kitartott.
Egyik nap azonban, a lány nem nyitott ki, hatalmas tömeg várakozott rá, de délben se jött senki, így a tömeg elvonult, mert nem bírták tovább a hőséget. Elgondolkodtatott, hogy vajon miért nem nyitott ki ma, de mivel semminemű tábla nem hirdette előre , hogy ma szünetet tart, így a dolog kezdett furcsa lenni. Felmerült bennem, hogy baja esett, de valószínűbbnek tartottam valami váratlan megbetegedést, vagy valami családi problémát. Igazából nem sok beleszólásom volt a dologba, de a folyamatosan megjelenő tömegek a kis bódé előtt, már egyre inkább kezdett idegesíteni, de el kellett tűrnöm őket, hiszen mást úgyse tehetett volna senki.
A városban olyan hőség tombolt, hogy már-már elviselhetetlen volt, mindenki lenge öltözetben járkált, papucsban, kis szoknyába, vagy csak szimplán fürdőruhában. A strandok dugig voltak vendégekkel, aki tehette vagy vízpartra vagy az árnyékba sietett. Dél környékén már nekem is nagyon melegem volt, pláne hogy kesztyűben nem épp a legkényelmesebb járkálni, így úgy határoztam hogy bemegyek az egyik kisebb élelmiszerboltba, ott egyrészt jó hűvös is van, másrészt pedig veszek magamnak ásványvizet, meg valami harapnivalót így dél környékén.
Mikor beléptem volna, egy lány jött kifelé a boltból két hatalmas szatyorral. Jobb karja be volt gipszelve, és nagyon szenvedett a szatyrok súlya alatt, így a segítségére siettem.
- Hagy segítsek. - mondtam neki mosolyogva.
-Oh, nagyon köszönöm.-mosolygott vissza rám. Abban a pillanatban felismertem jellegzetes mosolyáról, kedves arcáról, mandula barna hajáról.
-Te árulod a fagyit a céhünk mellett, nemde?-kérdeztem.
-Fairy Tailes vagy?-kérdezte vidáman.
-Igen, és nagyon szeretem a jégkrémedet.
-Már emlékszem rád, mindig megcsodálom a hosszú fehér hajadat. Sajnálom, de a sérülésem miatt nem tudtam mostanában kinyitni, elég nehéz lett volna egy kézzel mindenkit kiszolgálni, így is mindig azt kívánom bárcsak 10 kezem lenne...-nevetett.
-Igen, észrevettük. Egyik nap délig, egy nagyobb tömeg állt a bódéd előtt reménykedve, de aztán letettek arról, hogy kapjanak a fagyidból.
-Igazán sajnálom. Az azelőtti nap megérkeztek a megrendelt tölcsérek, 6 nagyobb dobozban. Felpakoltam magam elé, és nem láttam ki a dobozok mögül, így leestem a lépcsőn. Körülbelül két hónap mire teljesen meggyógyulok...
-De hát akkora már vége a nyárnak is...
-Igen. Nem tudom mi lesz a standnál, mert még nem tudtam keresni kisegítő embert.-mondta. Ekkor valami földöntúli villanykörte felcsillant a fejem fölött, jelezve az agyamban megszülető ötletet.
-Majd én segítek!-mondtam nagy hévvel, lelkesen.- úgy sincsen mostanában túl sok melóm, na meg jól fog esni egy ilyen lazulós munka, persze ha felveszel.-ajánlottam magamat.
-Komolyan mondod, segítenél nekem?
-Hát hogyne. És megsúgom, a hűtéssel sem lesz gond, ugyanis jégmágus vagyok.
-Ez remek, akkor tudunk spórolni, micsoda mázlim van veled. Én Mio vagyok, nagyon örvendek.
-Én Anoya vagyok.-mondtam majd, óvatosan kezet fogtam vele.
Szóval így történt hogy jégkrémárus kisasszony lettem a céhünk mellett. A céhtársaim gyanúsan sokat jártak ki fagyizni...az emberek pedig egyre többen lettek, így a kimaradt bevételt gyorsan behoztuk.
-Tessék jöjjenek csak, itt kaphatók a legújabb magnóliai fagylaltkülönlegességek!!- hirdette Mio, minél több embert odacsalva. Olyan sokan jöttek, hogy nem győztem őket kiszolgálni. A téren kialakult hangulat pedig már már kávézóba illett volna. Az emberek beszélgettek egymással, a gyerekek a fagyi után játszani kezdtek, mondhatni ez lett Magnolia legforgalmasabb tere.
-Én két puncsot kérek.
-Két csoki-vanília, mazsola nélkül, eper sziruppal!
-Én 8 gombócot kérek mama.
-Ugyan kincsem,-legyintett a mamája- két eper lesz.
-Máris adom!-mondtam vidám arccal, miközben sürögtem forogtam. Hűtöttem a fagylaltot, kiszolgáltam az embereket, s közbe újabb és újabb arcokat láttam.
A megrendelések záporoztak, egyikük a másik után, én pedig ezt hihetetlenül élveztem. A sok vidám arc, a nevetéstől hangos tér, ahogyan a gyerekek és a felnőttek együtt örültek a finomságnak.
Minden jól ment, szinte elhódítottuk egész magnóliát, nem győztünk utánpótlást rendelni mindenből, az üzlet hatalmas sikert aratott. Az egyik meleg, nyári estén még egy fagylalt estet is tartottunk, rengeteg újdonsággal, kedvezményekkel, akciókkal. Ennél az eseménynél persze több embert kellett beszervezni, de a fő lebonyolítók még mindig én, és Mio voltunk. Az est meghozta a várt eredményeket, a bolt egyre nagyobb hírnévre tett szert, még a bódét is kénytelenek voltunk átalakítani, kibővíteni, a pultot meghosszabbítani, mert már nem fért el sehol a megannyi fajtájú jégkrém különlegesség. A bolt dekorációját pedig én magam terveztem meg, természetesen minden nap jég betűkből lett kiírva hogy: MIO'S ICECREAM, , illetve jég oszlopok, és a tetejét is bejegeztem, hogy még jobban nézzen ki. A stand mellé pedig mindenféle állatok jégszobrait állítottam ki, amiket a gyerekek csillogó szemmel csodáltak,persze jó pár alkalommal meg kellett újítani a jeget, mert nagyon gyorsan elolvadt, de a kinézet is odavonzotta az embereket, mint a legyeket. Pálcikás jégkrém, tölcséres , kelyhes, a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen volt, na meg persze a kiegészítések, mindenféle cukorkák, öntetek, kekszek, és ami a nyár legnagyobb újítása volt, hogy jégkrémes süteményeket is elkezdtünk kínálni a nagyérdeműnek, olyan sütiket, amelyeket más cukrászdában nem találnak meg. Furta is az oldalamat, hogy Mio honnan rendel ennyi féle fajta különlegességet, vagy ő találja ki és készítteti el? Ez egyenlőre még rejtély volt a számomra.
Már közeledett a nyár vége, de még mindig meleg volt, még mindig erősen futott a bolt, amikor egy nap, Mio nem jött el, pedig ő volt az aki hívta az embereket, néha még ki is vitte a kelyhes fagyikat, de aznap nem jött dolgozni. Minden esetre ki kellett nyitnom, nem értem rá megkeresni. Egész nap izgultam érte, hogy vajon megint mi baja eshetett, aggódtam hogy merre kószál...vagy nem kószál... Az idegesség meg is látszódott rajtam, volt hogy összekevertem a rendeléseket, vagy elejtettem egy kelyhet, illetve nem találtam a kiválasztott jégkrémet, szóval nagy kavarodás volt a fejemben Mio eltűnése miatt. Nem tudtam másra, csak a legrosszabbra gondolni, hogy valami komolyabb baja is esett, hogy a kórházban fekszik és ettől a frász kerülgetett, egyfolytában a napot figyeltem mikor bukik már le a horizont alá, s mikor zárhatok be, s indulhatok a keresésére, de ez a pillanat csak nem akart eljönni, mintha direkt lassabban telne az idő, az én idegeim cincálása végett. A Nap nem akart eltűnni, s az emberek se akartam elfogyni, a türelmem egyre csak fogyott, kezdtem elfáradni mint mentálisan, mint fizikailag, egyre lassabban teljesítettem a rendeléseket, egyre türelmetlenebbek voltak az emberek, a sor is egyre hosszabb lett pedig már nap vége volt. Úgy éreztem soha nem lesz vége a műszaknak.
A nap végre már lemenőben volt, a horizontot narancssárgára festették a napsugarak, gyönyörű szép látvány volt ez a nyár utolsó előtti hetén, nekem pedig a zárás , és a műszak végét jelentette.
Alig vártam hogy bezárjak és elindulhassak megkeresni Mio-t , amikor is egy fiatalember jött oda a pulthoz.
-Igen, mit adhatok?
-Oh semmit, te vagy itt Mio helyett, ugye?-kérdezte. A fiú szőke hajú volt, egyik szemét eltakarták a sárga tincsei, egyszerű hétköznapi ruhában volt, a szájában cigi füstölgött.
-Igen, de te, tudsz valamit Mio-ról, aggódok érte, ma egész nap nem jött ide.
-Igen ezért vagyok itt. Mio azért nem jött, mert ma vannak a vizsgálatok, és ha minden jól megy akkor ma leveszik a gipszét a kezéről. Nem tudott neked szólni, ne haragudj, ezért.
Nagyon megörültem, hogy nem esett neki semmi baja. Nagy kő esett le a szívemről, hogy igazából nem történt vele semmi komolyabb, csak saját magamat idegesítettem fel ezzel, és túlreagáltam a dolgot.
-Oh de örülök, ez remek hír.-ujjongtam
-És azt üzeni, hogy holnaptól már fog tudni dolgozni így holnap ki is fizet.
-Oh köszönöm.-mondtam, a fiú pedig már el is indult előre.
-Amúgy, nem kész semmit, tényleg?-kérdeztem tőle.
-Nem köszi, kedves vagy, de annyiszor ettem már a saját fagylaltomat, hogy kicsit már unom is.-mondta vigyorogva majd elment.
~ A saját fagylaltja?...Nem értettem.
Furcsa fickó volt, még a nevét se mondta meg, az meg pláne furcsának tűnt, hogy Mio fagylaltját a sajátjának mondta...ez nekem túlontúl gyanúsnak tűnt, de másra nem tudtam gondolni, csak hogy valami beszállítója lehet a srác vagy valami hasonló.
Másnap reggel Mio nyitott ki,ugyan azzal a vidámsággal, jókedvével, életerőjével mint mindig. A gipsz lekerült a kezéről, már csak egy kis védő kendő volt rajta, de teljesen meggyógyult ahogy elnéztem.
-Köszönöm a segítségedet, amit az egész nyár folyamán nyújtottál.-mondta majd odanyújtott egy kis erszénykét, ami jó súlyt nyomhatott.
-Nagyon szívesen máskor is, szólj, akármikor beugrom segíteni, nagyon élveztem ezt az egészet, és itt vagyok a közelben.-mutattam a céh kapura.
-Oh már megoldottam.-mondta majd a szőke srác lépett ki a háta mögül.-mostantól kezdve itt készítjük a fagylaltot helyben.
-Szia, Sato vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Anoya.-mondtam kicsit megszeppenve majd kezet fogtam vele.
-Tudod, eddig én voltam Mio beszállítója, de úgy döntöttük összehozzuk az üzletet.-magyarázta miközben átkarolta a lány derekát. - ha itt helyben készítünk mindent sokkal takarékosabb, és könnyebb is a dolog, na meg persze élvezetesebb.-mondta Sato. A pillantása amit Mio-ra vetett mindent elárult, én pedig mindent megértettem.
~ Naa, így már érthető az egész. -csillant fel a szemem.
-Értem, hát akkor, nem is zavarok tovább, megyek vissza a céhbe.-mondtam kissé elpirulva.
-Oh, várj egy kicsit, ezt neked csináltam.-mondta, majd egy hatalmas fagyi kelyhet húzott elő a pult mögül. Tejszínhabbal eperrel darabokkal, babapiskótával, és eperzselével, már csak a látványa is hihetetlenül gusztusos volt. A kedvencem.-egészségedre.-mondta mosolyogva.
-Istenem, ez csodálatos, köszönöm.-mondtam, majd leültem az egyik asztalhoz, Sato pedig kihozta nekem a kelyhet. A többi érkező emberrel, igazi kényelemben és új barátokat szerezve ettem meg, életem legfinomabb fagylaltját.- Spoiler:
A hozzászólást Anoya De Hielo összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 10, 2012 10:37 am-kor. |
|
