Ultimate Haiku Showdown - Itachi vs. Arashi (ellenőrizhető)

Teljes lelki felkészültségben mentem be a céhházunkba. Egy hétre össze volt készítve a holmim, és Yuzuhától is elköszöntem már. Mindent elraktam a táskámba ami csak kellhet: pénz, hideg élelem, hálózsák... Hogy mire ez a nagy készülődés? Nos, kellett valami, ami eltereli a figyelmem a folytonos tanulásról és hagyja hogy az agyam is pihenjen egy kicsit, amíg rendszerezi a rengeteg új információt. Mi más lehetne jobb mint egy megbízás? Ha van egy kis szerencsém valami egyszerű munkát találok, amiben el tudok merülni egy kis időre.
Alig öten tengették az idejüket odabent. A többiek nyilván dolgozhattak, mert a küldetésfalon egyetlen papírcetli árválkodott. Nem szokásom káromkodni, de egy illetlenségnek utat engedtem az orrom alatt, ahogy közelebb sétáltam, hogy megnézzem a küldetést. Ha ezt itt hagyták akkor kevés esély van rá hogy jó munkát hirdettek meg rajta. Persze, ha meg sem próbálom akkor nem tudhatom. Gyűrött, öreg fecni volt csak, rajta macskakaparás-szerű írás, alig lehetett kibogozni.

"Mágus kőne hogy elpusztíccson valamit." Aláírás: Sir elolvashatatlan nevű.

Rondán ír és még csak fel sem írta, hogy mennyi lenne a munkabér. Más választásom viszont nem volt.
Pont mielőtt leszedhettem volna a cetlit, egy kéz kinyúlt és lekapta előlem.
- Hé - fakadtam ki indulatból - éppen el akartam venni...
Itachi állt előttem, lazán tartva a papírt ujjai közt.
- Add vissza. Én találtam meg először - mondtam türelmesen.
- Mégis az én kezemben van. Lassú voltál - mosolyodott el.
- Aham, kezdem már érteni miért nincs sok barátod... Egyébként is, ki csinál versenyt papírlevételből?!
- Hmmm... például olyan emberek, akik teljesen kifogytak a pénzből.
Bah, eddig nem volt sürgős neki, most már tud várni...
- Holnap megint lesz meló - morogtam. - Na ide vele!
- Ugyanez rád is igaz. Viszont én vagyok előnyben, nálam a cetli.
Azt már nem. Kész voltam rá, hogy erővel vegyem el azt a vackot, pedig nem is igazán kellett nekem. Viszont még mindig pipa voltam a bányában történtek miatt, úgyhogy, szégyen-nem szégyen, ez tökéletes kifogás volt, hogy megtoroljam magam.

Sajgott a fejem, ahogy észhez tértem. A szobában sötét volt, hála a csukott ablaktábláknak.Fogalmam sem volt, vajon mennyi az idő, de ez most amúgy sem számított. Szédülés fogott el, ahogy felültem az ágy szélére. Mintha egy egész bikacsorda vágtatna végig a fejemen -gondoltam magamban, aztán lehajoltam az ágy mellé, és kotorászni kezdtem a szennyes között, valami gatya után.
A testem merev volt, és az egyensúly érzékemmel is volt valami baj. Nem voltam túl jó formában.
- Másnaposság mi? - sóhajtottam fel, átkozva a grogot, amit tegnap este megállás nélkül vedeltem.
Hiába kutattam a rongyhalomban, nem akadtam alsónadrágra, de még nadrágra sem, így nehézkesen felálltam, és elbicegtem a fürdőszobáig. Egy-egy tekerés a csapokon, és máris csörgedezett a frissítő forró víz a zuhanyrózsából. Ahogy testemen végigcikázott apró patakokban a víz, úgy kezdtem érezni, hogy ez a nap más lesz, mint az előző.
- Soha nem iszok többé -suttogtam, miközben fejemmel a csempén támaszkodtam.
Erőtlen voltam, de nagy nehezen mégiscsak sikerült beszappanozni hab testem.
Miután végre kikászálódtam a zuhany alól, belebámultam a tükörbe. A tükörképem arca nyúzott volt, s ráfért volna már egy alapos borotválkozás. Talán négy, talán öt napja nem kapott pengét az arcom. Ezt most orvosoltam.
Miután külsőm rendbeszedésével végeztem, kerítettem néhány tiszta ruhát, és leballagtam az Asszonybosszantó kocsma részlegébe.
- Valaki töltsön nekem egy kupa sört! - tört elő belőlem immár felfrissülten.
Serlon bácsikám állt a csap mögött, s gyilkos, hideg pillantást vetett rám. Tisztában voltam vele, hogy most le fog szidni valami miatt, ami este történt, s már régen elfelejtettem. Így is lett. Az öreg most nem volt túl jó kedvében, és közölte, hogy addig haza ne jöjjek, amíg tele nem lesz a pénzes erszényem. Mindig az az átkozott munka. Komolyan, ez a fickó tényleg egy rabszolga hajcsár, de már hozzászoktam. Zsebre vágtam a kezeim, és kisétáltam az épületből...

... A nagy csarnok szinte üresen kongott, mikor átléptem a küszöböt. Helyes. Nincsenek sokan. Csendben odakullogtam az egyik asztalhoz, s előbányásztam az erszényemet, majd a tartalmát kiborítottam az asztalra. Két érme gurult ki belőle, majd dőlt az oldalára.
- Nagyszerű - fintorodtam el. - 20 gyémánt. Ebből talán vehetek egy negyed sós kiflit... Még egy pikoló sörre se elég.
Felkaptam az egyiket, s megtáncoltattam a bütykeim között. Talán be kéne ülnöm kártyázni, hátha rám mosolyog a szerencse. De kivel, a céh szinte üres, és a szerencsejáték függőink közül sincs itt egy sem. Nincs mit tenni, jöttem rá keserűen. Munkát kell vállalnom, ha nem akarok szomjan halni. Még néhány percnyi vacillálás után, sikerült elhatározni magam. Feltápászkodtam a székemről, s megláttam, a táblát, az előtt Arashival, és az utolsó cetlivel egyetemben.
Sietnem kell, vontam le a következtetést, s szaporábbra vettem a lépteim. Nem hagyhatom, hogy elbitorolja előlem azt a munkát, hiszen a megélhetésem múlik rajta.
Éppen időben le tudtam tépni, még Arashi előtt.
- Hé - fakadt ki - éppen el akartam venni...
A szavai csak úgy elsüvítettek a füleim mellett, ahogy a cetlin álló írást próbáltam kibogozni.
- Add vissza. Én találtam meg először - harácsolt tovább, s erre már rá pazaroltam a figyelmem.
- Mégis az én kezemben van. Lassú voltál - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Kezdem érteni miért nincs sok barátod... Egyébként is, ki csinál versenyt papírlevételből?! - kérte rajtam számon a tettem.
- Hmmm... például olyan emberek, akik teljesen kifogytak a pénzből - feleltem savanyú grimaszt vágva.
Nem volt mit tenni, ez volt az igazság. Leégtem. Kényszerből fosztottam meg a legjobb barátomat a munkától. Nem volt választásom.
- Holnap megint lesz meló... na ide vele! - nyúlt a papírért.
- Ugyan ez rád is igaz - vágtam vissza dacosan. - Viszont én vagyok előnyben, nálam a cetli - emeltem a fejem felé a papirost.

Szellő zörgeti
A vágyott cetlit; kézből
kitép, osz' usgyi.

Papír a kézben,
Futok kifelé, haha!
Bocs Ita. Csőváz!

Cetli a széllel
huss el a kézből,
rásegítéssel.

Nem menekülhetsz Bitang!
Szalad ki ajkamból, s huss
utána nyomban!

Gyenge szellő fú
üde tavasz-illattal
heves futtomban.

Ita, mint őrült
Ki letépte láncát dúl,
papírra éhez.

Szívem a torkomban ver,
lábaim, mint sebes folyóvíz
szelik az utat.

Látom a gyáva tolvaj hátát,
mely láttán arcomba vér szökken,
s ajkam szitkokat hány.

Ragyogó csillag
Ég szemem világában;
Akkorát estem.

Kaján vigyorral
Bob nyúl papírom felé
"Kösz, pont ez kellett"

Az űzött vad,
mint lapos kő puffant,
Győzelmem már karnyújtásnyira van!

Benga néger tűnt fel a képben,
nagy vihart kavart.
A fecni nála, én meg utána!

Hangom mint patak
hűs csobogása csendül -
Jámbor, intő szó.

Bob te rohadék!
Ita te szemét! Ha én
egyszer elkaplak...!

Szálltam mint a szél,
cikáztam mint a villám,
Előttem a cél!

Te dagadék te!
Add vissza mi nekem jár,
és nem kapsz halált!

Elegem van már,
Elég a hülyeségből!
Szólék nagy bölcsen.

Karom emelem,
Főnix szárnyam idézem;
Röptem szélsebes.

Arashi felszállt,
Karvajként lófrált oda fent.
Nem lesz ez így jó.

Mint a kitörő
gleccser lőttem fel vizet
akadály gyanánt.

Kéken tündöklő
vízsugár keményen jő,
de mellé. Béna.

Ujjam terpesztve
tűzlövedék száll alá,
Bobra s Itára.

Rossz a helyzet mán,
Támad a tűz bazár, fákk!
elkerülöm csőőő!

Égett néger szag,
mi megcsapta az orrom,
Telibekapta.

Az találat biccs!
Vigyorgok orrom alatt -
Pwned! - Bob elhever.

Lejjebb szállok, hol
gyanús füst terjeng; ostobán
mélyet szippantok.

Ég mint az erdő,
Szemem csípi a füstje.
Ajajj a papír!

Gyorsan izibe
Oltom a niggert, vizzel!
A pénzért mindet.

A füst a torkom
szétmarja... Tüzem Bob cuccát
meggyújthatta.

Mint haló virág
bukkan fel a gondolat:
De szép elefánt...

Kimostam szemem,
s már láttam a sárkányt
sztriptízelni Hey!

Vonaglott a csaj,
pikkelyes csöcsét durván,
nyomta orcámba.

Fekete ormány
végében papírdarab
Ráírva: "ez víz"

Hohó! Pont szomjas
voltam én; nagy hévvel a
földön csattanok.

Elhesegettem
hál' Isten nincs már itten.
Mellettem cövek dőlt.

Hangos betyár volt,
sokat is káromkodott.
A fák beszélnek?

Kábán állok fel
Mint vad s másnapos tigris
Tivornya után.

Bob kábszere hat,
Ez nem kétséges. Wind Blast!
- szólok, s lám: borul.

Rózsaszín fátyol
Mi elmém ködösíti,
Lassan alá száll.

Sör kell ide,
Mint a tavaszi szellő,
kiűzi a szert.

A pézsmapocok
mellettem igen fáradt...
Elgondolkodok.

Hallod öcsém te,
Segíts az ormányossal
S sör lesz jutalmad!

A sör csábító,
hajlok megegyezni tán.
Ide a Mancsod!

Mé' ne társuljunk?
Mint fűzfa a levéllel,
kiegészülünk.

Megegyeztünk bro!
No akkor uccu neki,
Ormányos felé.

Szendén indulunk
mint újszülött őzgidák
Bob cucca kemény.

» Találkozás: Itachi és Arashi
» A bánya (Arashi Nagao, Daudy Arizan, Eigo Haruki, Kitaszított, Itachi Sadamesu)
» Josh vs Arisa (ellenőrizhető)
» Rane vs Rohandar (ellenőrizhető)
» Arashi Nagao