Rane vs Rohandar (ellenőrizhető)

Kora reggel volt, a nap ragyogóan sütött, a madarak csiripeltek, én meg a léghajón levő szobámban hortyogtam. Kopp-kopp! Hangzott a dörömbölés az ajtómon.
- Mi van már ilyen kora reggel? – szóltam ki mérgesen, mivel felébresztettek, ráadásul pont akkor, amikor olyan szépet álmodtam.
- Elnézést a zavarásért, de beszélnem kell Önnel Blacksteel-dono. – mondta mentegetőzve az ajtó előtt álló valaki.
- Egek! – zsörtölődtem, miközben kikászálódtam az ágyamból. – Bár legalább a tiszteletet megadja. – gondoltam némi pozitív gondolkodásmóddal. – Nos, mi lenne olyan sürgős? – kérdeztem, miközben ajtót nyitottam.
- Egy fontos ügyben jöttem. Amihez az Ön segítségét is szeretnénk igénybe venni. – válaszolt.
- Hallgatom. – mondtam, miközben becsuktam az ajtót a szobába belépő férfi után.
- Egy nagy rablást tervezünk végrehajtani én és négy másik céhtag. Ehhez szeretnénk, ha egy erős mágus is a csapatunk tagja lenne. – mondta el tömören a dolgot.
- Értem, és mit akartok kirabolni? – érdeklődtem tovább.
- Lendis varázsboltját. – felelte azonnal.
- Lendis… Lendis… - pörgettem az agyamat. – Á igen, az a bolt, amelyik Acalypha-ban van ugye?
- Igen, az. – felelte.
- Jó zsákmányt ígér, de mennyi lesz belőle az én részem? – tudakozódtam a jutalmazásom iránt.
- Mindenki egyenlő részesedést kap belőle. – mondta a vendégem.
- Rendben van. – feleltem egy rövid szünet után, melyet gondolkozással töltöttem. – De nekem nem parancsolgathat senki világos? – közöltem a feltételemet.
- Természetesen. – mondta örömmel a fazon.
- Mikorra van tervezve a dolog? – kérdeztem a továbbiakról.
- Nincs pontos időpont. Minél előbb, annál jobb. – kaptam meg a magyarázatot.
Megállapodtunk abban, hogy a délelőtt folyamán még összefutunk, és megismerkedem a többi taggal, délután pedig útnak is indulunk. Ezután a férfi elment, én pedig reggeli után néztem. A kaja után már nem sok időm volt arra, hogy bármit is tegyek, mivel máris megjelentek a „csapattársaim”, azaz a rablók. Röviden összeismerkedtünk, és megismerkedtem a képességeikkel. Az én képességeimre nem voltak kíváncsiak, mondván, hogy tudnak rólam annyit, amennyit kell.
A tervezett délutáni indulás pedig szintén menetrend szerint megtörtént, és másnap reggel el is értük a célt.
- Ki fogunk bérelni egy lovas kocsit, azzal megyünk a volt elé. – avattak be engem is.
- Jól hangzik. – nyugtáztam az ötletet.
A fogat előállt, és mint úriemberek, és ahhoz illő öltözékben indultak meg a többiek a bolt irányába, míg én a kocsiban ülve várakoztam, a magam megszokott ruhájában.
- Am… Izé… Rohandar- dono, nem úgy volt, hogy velünk tart? – kérdezte az egyik félénken, mikor észrevette, hogy még csak át sem öltöztem.
- De. Azt mondtátok, hogy kell egy erős mágus is. Ha valami gond van, csak akkor lesz szükség az én erőmre, ha pedig gond van, akkor azt észreveszem innét is, és ha ez így van, akkor nem kell bemennem, vagyis nem kell átöltöznöm sem. – vezettem le a hosszú okfejtésemet.
Beletörődve a dologba a hat fazon bement a boltba. Percek teltek el, és nem történt semmi, majd egy tompa kiáltásra lettem figyelmes.
- Ez meg mi az ördög? Még egy egyszerű ember is visszaveri őket? – zsémbelődtem, majd kikászálódva a kocsiból lassú léptekkel besétáltam a boltba.
A látvány eléggé meglepett, társaim, mint jégszobrok díszítették a belső teret, és egy fickót láttam csak a szobrok előtt.
- Hó… Tehát volt itt egy mágus is. Vagy talán nem te csináltad ezt a felfordulást? – fordultam oda az egyetlen emberhez a boltban, legalábbis a boltost leszámítva, aki a pult mögött állt, és csak figyelt, de feltételeztem, hogy nem ő volt az „elkövető”.

- Ismét Acalyphában. - szívtam be mélyen a levegőt, és megmozgattam elgémberedett lábaimat. Lassan kezdtem megszeretni ezt a várost, habár nem az én pénztárcámhoz méretezték a legtöbb boltot és szállást, de mindig ki lehet valamit találni. Most a Lendisnél vállaltam némi kisegítő-munkát. Reméltem, nem székekkel kell megint foglalatoskodnom, mert akkor jéggé fagyasztom az egész kócerájt. - Arisa, te merre mész? - kérdeztem a felszállni készülő kígyót. Arisa csak megrázta fejét, és farkával a külváros irányába intett. - Eszerint semmi konkrét cél? - Bólintás. - Akkor legyél jó! - simogattam meg pikkelyeit, mire durcásan összerázkódott, mintha azt mondaná, "nem vagyok már kisgyerek". Ami igaz is volt, tekintve, hogy szinte fekve is fölém tornyosult a lassan öt méteres hüllő, szárnyainak meglendítésével már követ tudott törni.
- Szép jó reggelt! - léptem be, ahol a már régebben megismert lány fogadott.
- Helló! Örülök, hogy újra látlak! Most nem a székekkel kell foglalkozni, ők már rég máshol vannak, hála a menedzsmentnek! Igazából nem is mágusnak való feladat.. De olyan jó munkát végeztetek, hogy inkább téged kerestünk meg először - kezdett el csacsogni a Sion nevezetű lány. - Leginkább csak dobozokat kell pakolni, és átrendezni az árukészletet.
~ Szóval ezért nem Natit hívták.. - pedig ő mennyivel lelkesebb volt a feladat miatt. Örültem, hogy végre nem veszett vérteknősöket vagy zombikat kellett ölnöm munkaként, hanem egy kis kikapcsolódás vár rám.
Néhány órán belül a pokolba kívántam az egészet, habár munkatársam csinos volt. Fájt a hátam, majd' leszakadt a karom, ahogy épp egy alabárdot kellett felraknom a falra, azaz a fal mellett tartanom.
- Egy kicsit jobbra... még egy kicsit.. nemnemnem, leheletnyit balra.. feljebb.. Tökéletes! - ütötte be a tartószögeket a létrán álló lány.
- Ebédszünet! - rendeltem el a délután közepén az elmaradt pihenést, és mélyen reménykedtem abban, hogy minimum két órás lesz. Egy lovat is meg tudtam volna enni.
- Rendben! - vett elő egy kis csomagot a pult mögül Sion. Boldog sóhajjal ültem le a pulthoz, és magam elé vontam a nekem szánt ebédet.
- Örök hálám érte! - lelkendeztem, ahogy a kajára néztem, majd a legminimálisabb illem betartása mellett enni kezdtem.
- Ugyan, semmiség. Örülök, ha valaki értékeli a főztömet! - mosolygott Sion, mikor végeztem. Gondolom, észrevette, hogy nem tudtam volna válaszolni előbb..
- Óóó, higy... - jutottam el az utolsó falatig, mikor hat férfi nyitott be a boltba. Meglehetősen rosszkedvűnek és elszántnak tűntek, amiből szinte biztosra vettem, nem a legújabb termékeket akarják megvenni. Legalábbis biztos nem saját pénzükből.
- Ide az összes pénzzel! - jelent meg egy pisztoly egyikük kezében, mire a pultoslány száját halk sikoly hagyta el. - És akkor nem esik senkinek bántódása! Talán csak egy kicsi. - sandított rám, mikor karjaim láthatóan megfeszültek. Nem emiatt jöttem, de hat fickót le tudok rendezni.. Arisa megneszelte gondolataimat, és kérdést sugárzott felém, mire én egy tagadó gondolatot küldtem felé. Egyelőre elbírok velük, ha nem túl erősek. Ha meg igen, akkor hiába indul el, nem fog ideérni..
Szárazon elhúztam a számat.
- Ice Make: Winged Armor, Claws! - borította be szinte egész testemet a jég. - Én jobbat tudok. Eltűntök, és senkinek sem esik baja. - szóltam. Majd egy lépést tántorodtam hátra, ahogy egy pisztolygolyó csapódott be mellkasomba. Basszus, ez fájt.. - Talán csak egy kicsi. - ezzel kezemet a pultra helyeztem, és egy ugrással a fickók között termettem. Kezemet a fejem fölé emeltem - alkarom jégpáncélja egy kardot állított meg, majd vállamba csapódott egy tűzgolyó, elpárologtatva a jég egy részét. - Freeze! - kezdte el jég bevonni a fickó kardját, majd kezét. Száját üvöltésre nyitotta, de ideje nem maradt, a fagy beléfojtotta a szót. - Ice Make: Stairs! - jelent meg egy lépcsősor tőlem oldalra, ahol az egyikük mögém próbált kerülni, de végül csak a földre sikerült.
~ Kispályások.. - kerültem ki egy új tűzgolyót. Két kezemet oldalra nyújtottam, és egy olyan mágiához nyúltam, amin már többször gondolkoztam, hogyan is lehetne megalkotni. - Freeze! - indult ki jéghideg levegő két tenyeremből, a néhány méterre levő rablókat először csak libabőrössé hűtve, majd hirtelen beizzott a mágia. Rajtam kívül néhány méteres körzetben minden megfagyott, a padló, a szekrények, és a rablók is. Szakállukon és hajukon jégcsapok meredeztek, és az egy pillanattal előbb még villámgyors mozgás lelassult, majd végleg le is állt. Hat jégszobor állt körülöttem, rettegő arckifejezéssel. Halottak, és csak az egyiknek volt annyi energiája, hogy halála előtt felkiáltson. Csak az elsőket volt nehéz megölni, ott, Viharszakáll hajóján.. Talán erre teremtették a mágusokat?
Ekkor egy újabb férfi nyitott be az ajtón. Ő láthatólag más volt, mint az előzőek. Nálam kicsit magasabb férfi, fekete, vállig érő hajjal. Szeméből hideg fény sugárzott, és csak meglepetést tudtam belőle kiolvasni, de láthatóan nem rettent meg a látványtól.
- Hó… Tehát volt itt egy mágus is. Vagy talán nem te csináltad ezt a felfordulást?
Kissé hitetlenkedve néztem le jégpáncélomra.
- Nem, én tűzmágus vagyok. - mondtam fapofával. Hogy valaki ennyire lassú legyen.. - Sion, fuss innen. - szóltam a lánynak, aki egy pillanat alatt eleget is tett a felszólításnak. Az idáig nyugodt Arisa hirtelen megérezte, mi történik, és gondolatomra azonnal útnak eredt. Kevesebb, mint negyed óra, és megérkezik.
- Nem kérdeztem, hogy milyen mágus vagy, csak sőt... igazából nem is kérdeztem, hogy mágus vagy-e. A lényeg, hogy te csináltad ez ezekkel a semmirekellőkkel, vagy nem? - mondta unott hangnemben, mire én is hasonlóképpen válaszoltam.
- Jogos. - vontam vállat. - Én voltam, és te mindjárt csatlakozhatsz hozzájuk, ha ők a te embereid.
- Hogy ezekre aztán semmit nem lehet bízni. - morogta ingerülten. - Ami pedig a csatlakozást illeti, nem szeretem a hideget, de azért köszi. Ja és remélem te viszont szereted a meleget, mert azt hiszem a pokolra küldelek most. Dark Moment! - nyújtotta ki kezét. A világ hirtelen vaksötétbe borult, még a saját orromig sem láttam. Azazhogy.. De. Ahol a férfi állt, ott sem láttam semmit, leszámítva szemeit. Azok most már vörösen világítottak, és egyenesen rám meredtek. Ezt a mágiát nem ismertem, de egy hasonlót igen..
- Mushroom Magic: Nocturnal Darkness! - hajoltam le, és felkaptam a földből kinövő, három gombát, majd háromfelé dobtam őket. A körülöttem levő terület, ha lehet, még sötétebb lett - már a férfi szemei sem látszódtak. De számára se látszódtam én. Néhány lépést oldalra sasszéztam, és halkan megszólaltam. - És most mi lesz? Ha eltünteted a sötétséget, akkor én is, és talán el is kezdhetnénk a harcot.
- Lehet, hogy én sem tudom, hogy hol vagy, de úgyhiszem, ez nekem nem is szükséges. Ami pedig az eltüntetést illeti, egyenlőre nem tartok igényt rá. Lássuk ezzel mit kezdesz: Dark Delete! - szólt, mire én lekuporodtam a földre, és próbáltam magam minél inkább összehúzni, de így sem volt szerencsém. Három ökölcsapásszerű ütés ért engem: kettő a páncélomon, amelyeknek szinte semmi hatása nem volt a kényelmetlenségen kívül, de egy megtalálta a szám körüli, védtelen területet. Elfojtottam egy szitkot, mikor a vér fémes ízét éreztem a fogaim között.
- Na, megvagy még? - kérdezte gúnyosan.
- Ha így folytatod, hamar elfogy a varázserőd. - jegyeztem meg, próbálva eltitkolni, hogy felszakadt a szám széle. - Ice Make: Slide! - indult el a hang irányába egy rohamosan emelkedő jégcsúszda. Saccra úgy lőttem be, hogy a varázslat a gyomrát találja el. A jég nyomán halk koppanásokat hallottam, amelyekről biztos voltam, hogy nem a húsba csapódó jégtől származnak. Mintha csontok lennének.. Majd puffanások hallatszódtak.
- Az én varázserőmet te ne féltsd! Ami pedig azt illeti, szerintem ez az izé is elég sokat fogyaszthat, nem? De másik megközelítésből vizsgálva a dolgot, ez így mégis csak inkább torpedózás nem? Inkább menjünk ki az épület elé, és rendezzük le szemtől-szemben!
- Én legalább eltalálok valamit. - somolyogtam. - Ám legyen. - kezdtem el hátrafelé sétálni, egészen addig, amíg hátamon a falat, és egy ablakpárkányt éreztem.
- Eltaláltál... - hallottam egy halk kuncogást. - De vajon mit találtál el? - jó kérdés. De mindjárt kiderül. - Nos, akkor odakint találkozunk! - szólt, mire én is kilendültem az ablakon, üvegszilánkokat repítve magammal. A gombáim elsorvadtak, mire újra fény jutott az épületbe. Egy kézmozdulattal letöröltem szám sarkából a maradék vért, és az épület sarka felé vettem az irányt, ahol feltételezéseim szerint a fickó várt engem.

- Nem, én tűzmágus vagyok. – felelte egyetlen arcrángás nélkül. - Sion, fuss innen! – szólt oda valakinek.
Mint kiderült, az eladót hívták így, aki eleget is tett a felszólításnak. Nem volt szándékomban megállítani, mivel nem ölni jöttem, bár a mágussal még ez a lehetőség sem volt kizárva.
- Nem kérdeztem, hogy milyen mágus vagy, csak sőt... igazából nem is kérdeztem, hogy mágus vagy-e. A lényeg, hogy te csináltad ez ezekkel a semmirekellőkkel, vagy nem? – mondtam kissé unottan, mivel nem igazán érdekeltek az ilyen aprócska dolgok, csak az, hogy ő-e az ellenfelem, vagy nem.
- Jogos. – vonta meg a vállát ellenfelem. - Én voltam, és te mindjárt csatlakozhatsz hozzájuk, ha ők a te embereid. – felelte magabiztosan.
- Összehasonlít velük, ez jó vicc. – gondoltam vidáman. - Hogy ezekre aztán semmit nem lehet bízni. – mormoltam magam elé. - Ami pedig a csatlakozást illeti, nem szeretem a hideget, de azért köszi. Ja és remélem te viszont szereted a meleget, mert azt hiszem a pokolra küldelek most. Dark Moment! – vetettem be a leghatásosabb mágiáim egyikét, és besötétítettem a terepet.
Támadást indítottam három irányból kettő-kettő megidézett csontváztesttel. A fickón látszott, hogy tanácstalan, de ez egy pillanat alatt elmúlt, és máris valami ötlete támadt:
- Mushroom Magic: Nocturnal Darkness! – dobott el valamit, amitől én is pont olyan sötétbe kerültem, mint amilyenben ő is volt.
- Nem is rossz. – gondoltam némi elismeréssel.
- És most mi lesz? Ha eltünteted a sötétséget, akkor én is, és talán el is kezdhetnénk a harcot. – tett ajánlatot, ami engem egyenlőre nem nagyon vonzott.
Visszarendeltem magam köré a zombijaimat, ami nem volt túl nehéz, mivel az ő elhelyezkedésüket, és a saját magam helyzetét tudtam, így hát könnyedén odavezényeltem őket.
- Lehet, hogy én sem tudom, hogy hol vagy, de úgy hiszem, ez nekem nem is szükséges. Ami pedig az eltüntetést illeti, egyenlőre nem tartok igényt rá. Lássuk ezzel mit kezdesz: Dark Delete! – lőttem véletlenszerűen a hang irányába, és csak reménykedhettem benne, hogy minél több lövedékem célt ér.
Rövid várakozás után ismét megszólaltam:
- Na, megvagy még? – kérdeztem gunyorosan, ezzel leplezve, hogy fogalmam sincs, hogy eltaláltam-e, vagy sem.
- Ha így folytatod, hamar elfogy a varázserőd. – hangzott a felelet, majd furcsa, jégcsikorgást hallottam.
- Ez valami támadás, ebből baj lesz! – gondoltam, és a testeket, melyek az irányításom alatt voltak, úgy rendeztem, hogy nagyjából abból az irányból álljanak előttem, ahol a másik mágus lehetett.
A védelem nem is volt hiábavaló, mert egyik testemet el is találta valamilyen jég, és hanyatt vágódott tőle, és több csont is megrepedt a testén.
- Még jó, hogy ezek kéznél voltak. – ismertem el a dolgot. - Az én varázserőmet te ne féltsd! Ami pedig azt illeti, szerintem ez az izé is elég sokat fogyaszthat, nem? De másik megközelítésből vizsgálva a dolgot, ez így mégis csak inkább torpedózás nem? Inkább menjünk ki az épület elé, és rendezzük le szemtől-szemben! – ajánlottam fel én is a sötétben tapogatózás helyett egy valamivel becsületesebb harcmodort.
- Én legalább eltalálok valamit. – mondta elégedetten.
- Barom, nehogy azt hidd, hogy ez nekem fájt! – gondoltam gúnyosan, és önelégülten.
- Ám legyen. – tette hozzá elfogadva az ajánlatomat.
- Eltaláltál... – kezdtem bele sejtelmesen. - De vajon mit találtál el? – folytattam növelve a bizonytalanságát. - Pszichológiai hadviselés. Nincs is ennél jobb. – tervezgettem. - Nos, akkor odakint találkozunk! – mondtam, majd az emlékezetemből kiindulva néhány lépést tettem hátrafelé, és máris elértem az ajtóhoz.
Feloldottam a sötétséget, és a testeket, melyeket eddig használtam, gyorsan visszazártam a köztes dimenzióba, majd kiléptem az ajtón. Néhány pillanat alatt felkapaszkodtam a tetőre, és egy kis várakozást követően elkiáltottam magam:
- Na hová tűntél jégfiú? – szólaltam meg, mikor már a tető közepén álltam.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. – kiáltotta lentől a jégmágus, és egy szempillantás alatt felkapaszkodott hozzám.
- Már azt hittem, hogy beijedtél. – feleltem gonoszan, és leemeltem a hátamon függő kardot., és megvetve a lábamat felkészültem az ellenfelemmel való harcra.
Ellenfelem felugrott, és apróbb meglepetésemre a kardomra célzott, ahelyett, hogy engem vett volna célba. Rövidesen megértettem, hogy miért. A kezén lévő jégkarmokkal kitűnő ellenfele volt a fegyveremnek, és a pengén egyre lejjebb és lejjebb kúszott a jégréteg.
- Ha ez eléri a kezem, bajban leszek. – vontam le a következtetést. - Dark Blast! – lőttem egyenesen a gyomrába a lövedékemmel.
Nem igazán értem el akkora hatást, mint szerettem volna, a jég tovább haladt, és a másik szabad kezével pedig felém vágott. Ezt nem hagyhattam, kénytelen voltam elengedni a kardomat, és hátrébb ugranom, majd megidézve egy csontdárdát szúrást indítottam. A fiú ezt, akárcsak én egy hátrafelé irányuló ugrással védte ki, a kardomat pedig lehajította a tetőről.
- Hm, a saját érdekedben is remélem, hogy később megtalálom a kardom. – mondtam kissé dühösen, egyfajta fenyegetésnek szánva a dolgot, mivel kedveltem azt a kardot.
- Különben nem lesz mit a sírodra rakni? – húzta fel a szemöldökét.
Eszem ágában sem volt válaszolni a sértésére, így hát annyiban hagytam a dolgot. Illetve, annyira mégsem, mivel támadásba lendültem:
- Bone Teeth! – lőttem rá hat lövedéket, melyek reményeim szerint legalább megsebzik, bár az előző Dark Blast-tal való támadásból már leszűrtem, hogy a rajta lévő védelem eléggé jól megóvja a sérülésektől, bár ennek is biztosan vannak gyenge pontjai, amit nekem csak meg kell találnom.
- Ice Make: Stairs! – hangzott a felellet, majd felemelkedett előtte egy embermagasságú, vastag lépcsősor.
- A fene vinné el, ha közelről támadom, akkor előnyben van, így meg van ideje védekezni. Valamit gyorsan ki kell találnom. – járattam az agyam.

Sehol senki... Talán elfutott, míg kijöttem?
- Na hová tűntél jégfiú? – hallottam meg a hangját a fejem irányából. A tető.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. – kapaszkodtam meg az ereszben, és egy lendületből felhúztam magam az épületre.
- Már azt hittem, hogy beijedtél. – vette le kardját a válláról a pasas, és támadóállásra váltott. Ó, egek. Mindenki mindig kardokat használ. Egy apró sóhajjal ugrottam a levegőbe, és karmaimmal a pengét vettem célba. Arcán pillanatnyi döbbenet suhant át, de hamar rájött, miért is tettem ezt. Ahogy karmaim megkarcolták a kard élét, jég fagyasztotta össze a két fegyvert, ami folyamatosan terjedt lefelé.
- Dark Blast! – hangzott a varázsige, és gyomromat mintha egy vonat találta volna el. A jégpáncél rengeteget segített. A kardot már nem tudtam elengedni, így egy helyben maradtam, és a jég haladt tovább, miközben szabad karmaimmal gyomra felé vágtam. Mire elérte volna a mágus kezét a jég, vagy másik kezem a testét, addigra az hátraugrott, én a másik irányba. Az általa megidézett csontdárda alig néhány centire előttem hasította fel a levegőt. De a kard az én kezemben maradt. Oldalra löktem a fegyvert, leolvasztva róla jegemet. Végül a tetőről leérve hallottam csörömpölni.
- Hm, a saját érdekedben is remélem, hogy később megtalálom a kardom. – fenyegetőzött.
- Különben nem lesz mit a sírodra rakni? – néztem rá gúnyosan. Úgy tűnt, beszólásaim nem igazán hatják meg.
- Bone Teeth! – jelent meg hat lövedék előtte, amik legyezőszerű alakban indultak meg felém.
- Ice Make: Stairs! – harcoltam már nekromantával.. Amíg nem hagyom, hogy lekössön, addig nyerésben leszek. A megjelenő lépcsősoron felrohantam, de óvatosságra intett az, hogy jelentőségteljesen recsegett, ahogy beleálltak a csonttüskék.
Egy ugrással indítottam ismét, kezeimet összekulcsolva a fejem fölött.
- Ice Make: Ice Cube! - jelent meg egy jégkocka kezeimen. A rögtönzött buzogánnyal lefelé, a nekromanta irányába ütöttem.
- Kapcsoljuk feljebb a hőfokot! - szólalt meg vigyorogva. Három csontváz jelent meg körülötte, karddal kezükben.
~ Basszus.. - megkezdett mozdulatomat már nem tudtam félbehagyni. Az előttem álló, üres tekintettel vigyorgó élőholt darabokra tört a jégkocka alatt. Guggolva érkeztem meg, a jég mélyen belefúródott a tetőbe, és egy pillanat kellett ahhoz, hogy eltűnjön az engem hozzárögzítő kéreg. Ez alatt a másik két csontváz nem tétlenkedett. Az egyik vágást felfogta vállpáncélom, de a testemre mért másik szúrás megtalálta védelmem egy kis rését, nem sokkal a csípőcsont fölött hatolt be a rozsdás vas. Azonnal égő fájdalom terjedt szét testemben, de egyvalami kiszorította agyamból az érzést: a düh.
- Kapcsoljuk fel...? - sziszegtem dühösen felkelve, miközben szabadjára engedett mágiám a padlót és a csontvázait is zúzmarával lepte be. A holtaknak csak két vágás kellett ahhoz, hogy az őket összetartó mágia szálai meglazuljanak, és élettelen halomként zuhanjanak össze. - Azt hiszed, szórakozhatsz velem? - kérdeztem, miközben kezemet a sebre helyeztem. Nem volt túl mély, de egy kis fagyasztás nem árt... A sebet lehelletfinom jégréteg fedte be, elállítva a vérzést, és lecsökkentette az égő érzést.
Szabadjára engedtem legújabb képességemet is. A levegőből újabb holtak jelentek meg, szám szerint húsz, de ezek másképp néztek ki, mint ellenfelemé. Fegyvereiket és őket is dér és jégcsapok borították - mintha egy megfagyott, hegyi expedíciót keltettem volna életre.
- Nem, szórakozásról szó sincs. - mosolyodott el, és könnyedén felkapta az egyik gazdátlan kardot. - De azért egészen meggyőző a felállás. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit bírnak.
Ez.. komolyan azt hiszi, hogy esélye lehet ellenem? Újabb dühhullám söpört végig rajtam, de belsőmben is megszólalt egy vékony hang. Hát ennyire megváltoztatott engem az a hajó?
- Hidd el, nem ők fognak számítani, hanem én.. - indultam felé. Jégkarmaim több centivel meghosszabbodtak, és végükön egy-egy jégkocka nőtt ki. Katapultként használva karjaimat, puskagolyó-sebességgel hajítottam el a jégkockákat.
- Na jó, ezt nem várom meg. - nyúlt a köpenye alá, és egy deszkát kapott elő egyik zsebéből. Egy érintésre légdeszkává változott, amelyre felpattanva indult el valamerre. Csontvázaim megálltak lépés közben, mikor az én gondolataim Arisát keresték. Megbecsülve a távolságot, elmosolyodva szóltam a fickóhoz.
- Két perced van. Ha van valami trükköd, siess. - de úgy tűnt, nem érdemes várnom. Pár másodperc múlva visszatért, kezében az előbb eldobott pallossal. Csalódottan megráztam a fejem. Jégpáncélom megkeményedett, és én csontvázaimmal együtt indultam meg felé.
- Bevettétek. - röhögött fel, és gerincéhez nyúlt. Ahogy elhúzta onnan kezét, egy hosszú csigolyaostor jelent meg, amit azonnal megpörgetett maga körül, legalább négy csontvázamat téve tönkre. De...
~ Arisa itt van. - öntött el engem a megkönnyebbülés, ahogy megláttam a szárnyas kígyót, ahogy teljes sebességgel, zuhanórepülésben közeledett ellenfelem felé, hátulról. A Nap fényét mintha elnyelte volna - egy ragadozó vadászat közben.

Néhány pillanat múlva a felemelkedő lépcső tetején megjelent ellenfelem, majd a tetejéről elrugaszkodott, kezeit pedig összekulcsolta.
- Ice Make: Ice Cube! – teremtett jeget a kezei között, és mint egy buzogány sújtott le vele felém.
- Nem eszik olyan forrón a kását! De én majd befűtök neked. – gondoltam. - Kapcsoljuk feljebb a hőfokot! – mondtam ki hangosan is, ezzel is dühítve ellenfelem, hiszen mindenki tudja, hogy a jégmágusoknak mindig melegük van.
Nem vesztegettem tovább az időt, és rögtön három csontvázat idéztem meg, egyet magam elé, hogy hárítsam a támadást, kettőt pedig a jobb illetve a bal oldalamra, egy esetleges ellentámadás céljából. Ahogyan elterveztem, a pajzsként használt zombim sajnos meg is semmisült, ellenfelem pedig guggoló pozícióban landolt előttem, és nagy örömömre kissé be is ragadt a tetőbe. Ezt a rövid időt ki is használtam, és a másik két testtel támadást indítottam ellene. Két irányból szúrtam, és az egyik talált is. Nem sokkal a medencecsont felett sikerült behatolnia a pengének a páncélzaton, és ezzel megsebeznie az ellenfelem.
- Kapcsoljuk fel...? – kérdezett vissza a mágus szinte vérben forgó szemekkel.
- Sejtettem, hogy dühös lesz. – gondoltam elégedetten, hogy bevált a tervem.
Az ezt követő szituáció már nem volt számomra olyan vicces, mivel meglehetősen gyorsan megfagyasztotta a két támadó harcosomat, és egy-egy vágással meg is semmisítette őket.
- Nem szabadna ennyire pazarolnom. – vontam le a következtetést, mivel a készleteim egyre csak fogytak.
- Azt hiszed, szórakozhatsz velem? – dühöngött tovább, majd gyorsan ellátta a sebét, méghozzá jéggel.
- Wow, arról már hallottam, hogy a sebet kiégetik, de hogy fagyasztják? Ez új. – néztem kíváncsian.
Ez persze csak a kezdet volt, mivel most jött az ellentámadás, vagyis ellenidézés. Az általam jégmágusnak elkönyvelt fazon nem kevesebb, mint húsz halottat idézett meg, akárcsak én az imént.
- Ez így nem igazán lesz jó. – tűnődtem.
Némi változás volt ugyan, hogy az enyémekkel ellentétben ezek a csontvázak úgy néztek ki, mintha berakták volna őket a frigóba, és ott is hagyták volna őket egy jó ideig. Jégcsapok és fagyások tarkították őket mindenütt.
- Nem, szórakozásról szó sincs. – reagáltam még csak most az iménti kérdésre enyhe mosollyal, és felvettem az egyik hullám által birtokolt kardot, mely a test pusztulásakor a földre esett. - De azért egészen meggyőző a felállás. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit bírnak. – jegyeztem meg.
- Hidd el, nem ők fognak számítani, hanem én… - jelentette ki, majd megindult felém.
A karmai között ismételten jeget teremtett, melyet, mint egy puskagolyó lőtt ki rám.
- Na jó, ezt nem várom meg. – mondtam, és további erősítéshez nyúltam, név szerint a deszkámhoz, mely eddig összecsukott állapotban a köpenyem alatt rejtőzött.
Felugrottam a deszkámra, és villámgyorsan kitértem a felém irányuló támadás elől, majd irányt váltottam, és nagy ívet írtam le a zombi tömeg körül.
- Két perced van. Ha van valami trükköd, siess. – mondta meglehetősen magabiztosan a jégpofa, ami nem igazán tetszett, de annyiban hagytam.
- Ez egy vacak kard. – gondoltam a kezemben tartott rozsdás és életlen katanára nézve. – Inkább gyorsan megkeresem a másikat, sőt… - lerepültem tehát az eldobott kardomért, és enyhén bedöntve a deszkát lenyúltam érte, és anélkül, hogy megálltam volna, fel is kaptam.
Miután szert tettem ismét a fegyveremre, az előző oldalhoz képest szemben tértem vissza a tetőre, a deszkát pedig ismételten összecsuktam.
A csontok rögtön támadásba lendültek, mintha nem is lennék ellenfél, de ez pont a tervem része volt.
- Bevettétek. – mosolyodtam el, és a gerincemhez kapva megidéztem egy csigolya ostort, de persze csak az után, hogy megszabadultam a rozsdás kardtól, ami még a kezemben volt. Erre a problémára könnyű volt a megoldás, a mágus felé hajítottam, akár csak egy dárdát, gondolván, hogy legalább figyelemelterelésnek jó lesz.
Az előhúzott ostor eléggé hatásosnak bizonyult, sikerült vele nem kevesebb, mint hét csontvázat sikerült eltennem láb alól.
Ekkor hirtelen egy árnyék vetült felém, mely nagyon nem tetszett, így hátra néztem, és a szemem elé tárult a látvány, egy eléggé nagy, szárnyakkal rendelkező kígyó, amely éppen felém robogott a levegőben.
- Basszus? Ez meg mi a franc? - néztem tágra nyílt szemekkel, és megpróbáltam kitérni előle, de teljesen nem is sikerült, így fellökött, méghozzá elég erőteljesen.
A belemenéstől teljesen kibillentem az egyensúlyomból, és földre estem, ráadásul a kígyó lendülete miatt még pár métert csúsztam is a tetőn, így a bal karom és a bal lábam eléggé lehorzsolódott, és lassan elkezdett szivárogni a vér is a sebekből.
- Ennyi még nem elég ellenem! - ugrottam talpra gyorsan, nem törődbe a felületi sérüléseimmel. - Bone Prison! – vetettem be a következő mágiámat, ami szintén eléggé erőteljes ellenállást váltott ki.
- Ice Make: Ice Cube! – teremtett ismételten csak jeget a jégfiú, méghozzá egy igen nagy jégkockát, amely felülről lezuhanva összezúzta a ketrecemet.
A fickó kiugrott a saját jege alól, én pedig nem hagytam neki időt az ellentámadásra, és ismételten a deszkámra pattantam, és jobb pozícióba helyezkedve ismételten megkínáltam a Dark Delete ezúttal jóval koncentráltabb verziójából.
- Előbb kellett volna. – szólalt meg, közben pedig az iménti kígyó jelent meg, és felfogta a fiú felé száguldó lövedékeket.
- A pokolba is, most még ezzel az izével is foglalkoznom kell. – zsémbelődtem.
Miután a pajzs funkciót betöltötte, az állatka felém tartott, méghozzá eléggé gyorsan.
- Gyere csak! - mosolyodtam el, és elkezdek "menekülni", pontosabban szólva jobb pozícióba akartam kerülni. – Az én repülési időm véges, míg ennek a kígyónak, vagy mi is ez, úgy tűnik nem gond, akár mennyit is kell repülnie. Másfelől pedig a nyílt terepen nem tudok megfelelően kitérni a jég elől, és a támadásaim könnyen átláthatóak. Be kell őket csalnom az erdőbe, ott jobbak a terepviszonyok. – tervezgettem.
A tervem egészen jól alakult. A kígyó, és hátán a jégmágus követtek, és kikerülgetve a házakat, sikerült is becsalnom őket az erdőbe. Ellenfelem eközben használta egy másik varázslatot, és jégszárnyakkal a hátán tartott felém egyfajta siklórepülésben, míg a házi kedvence mögötte száguldott felém. Én lehuppantam a földre, majd egy fa tövében megvetettem a lábamat, és kihívóan megszólaltam:
- Azt hiszem, itt már sütheted a repülésedet! – mondtam, ami igaz is volt, mivel a srác arcát már így is eléggé jól összevagdosták az ágak.
- De ez kölcsönös. – kaptam meg a feleletet, miközben egy ágon landolt, majd ismét mágiához nyúlt: - Ice Make: Slide! – teremtett egy jégcsúszdát, amin lecsúszva meg is indult felém.
- Meglehet. - jegyeztem meg halkan, majd megidéztem egy csontdárdát, majd előre szegezve vártam ellenfelem.

Ahogy ellenfelem közeledett, valahogyan sikerült félretolni a dárdámat, ezáltal csak az arcát vágtam meg vele. Közben a másik kezével a jégkarom technikával támadott rám, amit jobb híján a saját kezemmel védtem ki. Megfogtam a felém száguldó pengéket, ezáltal a tenyeremen a bőr felhasítva, majd szivárogni kezdett belőle a vér, ellenben a támadást egyenesen a hátam mögött álló fa törzsébe vezettem, így időt nyerve a reakcióra.
Jól jött ez a kis plusz idő, mivel így lehetőségem nyílt kissé hátrébb lépni, majd a kezemben lévő dárdát ellenfelemnek hajítani, aki még mindig be volt szorulva a fa vendégszerető kérgébe.
Bár a célzás jó volt, és a találat is kiváló, ellenben az eredmény még így is elmaradt, mivel a máguson levő jégréteg megfogta a fegyvert. Ezután jött az újabb probléma, ugyanis a saját fegyverem fordult ellenem. Ellenfelem kihúzta mind a kezét, mind pedig a dárdát, majd elkiáltotta magát:
- Ice Make: Ice Cube! – hangzott, majd egy nagy jégtömbbel megtoldva a végén, meglobogtatta a lándzsámat.
- Ez kellemetlen. – gondoltam, de nem felejtettem el tervezni sem: - Vertebra Whip! – idéztem meg egy újabb ostort, mellyel már suhintottam is a célpontom felé, sajnos nem sok sikerrel, ugyanis kivédte a csapásomat.
Ekkor érkezett meg az a rohadt kis kígyó, aki az imént megtanított tetőcsúszdázni. Landolt a földön, és rám sziszegett. Aközben egy kevés méreg szivárgott ki a méregfogaiból, amitől a fű nem túl kellemes hanggal mondhatni elégett.
- Azt hiszem jobb lesz, ha nem kapok ebből be egy kicsit sem. – vontam le a következtetést. - Azt hiszem, hogy ideje egy kis erősítést hívnom. – jegyeztem meg, és öt testet idéztem meg magam mellett. - Ti négyen, foglalkozzatok a kígyóval. – utasítottam a csontvázaimat, akik el is indultak a megjelölt irányba.
- Hívd a többit is... – lendítette meg maga fölött a kölcsönfegyvert a jégmágus, majd az egyik bábom felé vetette magát.
- Á-á-á! – állítottam meg az ostorom segítségével. - A te ellenfeled én vagyok. Rám figyelj, ne a szolgáimra! – fejeztem ki a problémámat.
- Ahogy kívánod. – jelentette ki, és egy felülről érkező ütéssel támadt rám.
Hirtelen nem tudtam jobb védekezést kitalálni, így hát csak a következőt csináltam:
- Dark Blast! – lőttem el egy lövedéket, mellyel sikerült is széttörnöm a jeget a dárdán, amely jelenleg ellenfelemnél volt.
Sajnos a csont részben már nem tettem kért, így az, az iménti lendületéből szinte semmit sem veszítve belevágódott a vállamba.
Én sem voltam rest. Ugyan a bal vállamban komoly sérülés keletkezett, de a jobb karommal elkaptam a dárdát, mely ekkor még bennem volt, majd a mellettem álló hullával támadtam ellenfelemet, aki pontosan azt csinálta, amire számítottam, elengedte a fegyvert. Ekkor újabb négy harcost idéztem meg, akikkel továbbra is támadni szándékoztam.
A jégfiú sem hagyta magát, és adott a globális felmelegedésnek, méghozzá elég keményen. Az erdőben több helyen is jéglépcsőket emelt, mellyel meggátolt mind engem, mind pedig a szolgáimat a mozgásban.
- Szóval így játszunk? Ám legyen. – gondoltam, és további csontvázakat idéztem meg, méghozzá mind a tizenkettőt, ami maradt.
Úgy helyeztem el őket magam körül, hogy takarásban legyenek a fák árnyékában, hogy a fagyasztógép ne szúrja ki őket. Ez valószínűleg sikerült is, mivel nem láttam jelét, hogy ellenfelem látta volna bármelyiket is, így hát fakúszó üzemmódba kapcsoltam velük, hogy felmásszanak a fákra.
Mindeközben nekem is figyelnem kellett, mert a jégmágus támadott rám, próbált úgy terelni, hogy az egyik akadályához kerüljek, legalábbis nekem így tűnt. Próbálgattam kikerülni az akadályokat, ekkor azonban jégkockák süvítettek felém, amelyeket nem tudtam kikerülni, így a bal bokám és a jobb térdem kapott egy-egy szép nagy ütést, miközben megpróbáltam átugrani őket.
Ugyan én is bekaptam a támadást, ellenben az én tervem is haladt, és a végéhez is ért. Ellenfelem pont egy olyan fánál állt, melyen két csontvázam is tartózkodott, így nem vártam tovább, bázisugrás módjára rávetettem magam, vagyis „rádobtam” a csontjaimat.
A terv teljes mértékig bevált, mivel a fickó, mint egy kivénhedt csataló összerogyott a súly alatt, és a földre esett. Az a nyavalyás kígyó, aki eddig le volt kötve a négy legényemmel, most aktivizálta magát, és felrepülve több hullámat is lelökte a fákról.
- Átkozott kis dög. – morogtam magamban, ekkor azonban elkapott egy furcsa érzés. – Mi lehet ez? – tanakodtam, majd eszembe jutott, hogy mikor is éreztem utoljára ilyet. – Semmi kétség. – villant át az agyamon, majd még egy pár szót bírtam szólni: - Hee, azt hiszem, ezúttal te nyertél. – mondtam a végére már szinte suttogva, majd elájultam.
A legutóbbi eset akkor volt, mikor Tarava ellen harcoltam az arénában. Akkor is ez történt. Elfogyott a varázserőm, és vége volt a harcnak.

Mikor felébredtem, egy fa ágyon fekve találtam magam, ami egy üres szobában állt, persze az ágyat leszámítva, és meglepő módon az egyik fala vasrácsokból készült.
- Ez meg mégis mi a fenét jelentsen? – értetlenkedtem. – Hol a pokolban vagyok?
Nem kellett sokat várnom arra, hogy megtudjam, mivel egy egyenruhába öltözött királyi gárdista masírozott el a, mint kiderült cellám ajtaja előtt.
- Nocsak, felébredtél te jómadár? – kérdezte cinikusan.
- Hol vagyok? – kérdeztem tőle, csak hogy legalább a város megtudhassam.
- Nem egyértelmű? A börtönben. – nevette el magát az őr.
- Azt én is látom, de melyik városban és melyik börtönben? – kérdeztem kissé ingerülten.
- Nem mindegy, még úgyis benn maradsz egy ideig. – válaszolta.
- Azt kötve hiszem. – mondtam immáron unottan, és hullákat idézve a külső részre leszúrattam velük a fazont. – Ennyit rólad. – jegyeztem meg, majd elvettem a kulcsot és kinyitottam a cellaajtót.
Még másik öt őrrel találtam szembe magam, akiket gond nélkül kivégeztem, és máris szabad voltam. Mint kiderült, visszavitt a jégfiú Acalypha Town-ba, így onnan inkább visszatértem a céhbe, tekintve, hogy a társaim nélkül nem sok értelme lett volna a rablásnak, főleg, hogy én nem is akartam részt venni benne.
- Egyszer azért majd még elkapom azt a kis mocskot! – gondoltam kissé dühösen, ami inkább a harc kimenetelének szólt, semmint a börtönnek, majd szinte meg is feledkezve az egészről folytattam az utamat.