Jonathan McWilliams - Reigen Hawkins

A kis családi összeröffenés egyetlen vesztese egyetlen drága fegyverem volt. Kettétört. Használhatatlanná vált. S így történt, hogy miután gondoltam, hogy megtanulok kovácsolni, saját fegyvert készítek magamnak. Hosszasan törtem fejem mégis milyen fegyvert válasszak.
- Mit csinálsz? - érdeklődött Mia, aki megint a semmiből tűnt fel hátam mögött. Utálom, mikor ezt csinálja. Bár idővel már kezdek hozzászokni ehhez a rossz szokásához.
- Szükségem lesz egy új fegyverre. De nem tudok választani. Mondd... te mit javasolnál? - érdeklődtem.
- Hmm... - vágott komoly arcot, mintha gondolkodna valamin. - Mit szólnál valami közelharcihoz. Mondjuk, mint azok a botok, amiket a szerzetesek használnak!
- Khakkhara? - pontosítottam nevét. - Nem rossz ötlet. Viszont, mi lenne, ha felturbóznám kicsit...
- Felturbózni? - vágott olyan fejet, mint akit tényleg érdekelne.
- Lakrimával. De... fogalmam sincs, honnan szerezhetnék.
- Fressia Town - vágta rá.
Így történt, hogy Fressia Townban kötöttem ki, a nagy utcai bazár kellős közepén. Jártam az árusok sokaságát, és valami ínyencségre vártam. Valamire, amivel kiegészíthetem új fegyverem. Amivel erőt adhatok neki. Ahogy haladtam a tömeg között, egyszer csak egy kis részletet csíptem el a sok kiabálás közepette.
- Itt kaphatók a Reigen Hawkins féle elemi lakrimák - hallottam a számomra fontos információt. Tehát egy lakrima árus. Tökéletes. Tovább követtem a hangot. - Bizony nem csak tűz, hanem föld, szél és víz lakrimák is vannak itt! Első osztályú minőség! - Szerencsére megtaláltam a hang tulajdonosát.
- Üdv - néztem végig a kínálaton. - Szóval... Lakrimákat árulsz - zavarba jöttem a portéka sokaságát és sokszínűségét látván. - Mondd csak, szerinted egy szerzetes bothoz... öhm. Milyen szél lakrimát ajánlanál? - kérdeztem.
- Hello! Hmm. Szerzetes bothoz szél lakrima? - tűnődött el - Szerintem illik hozzá a Wind Blast, a Wind Blades, a Breeze, továbbá a Magic Wind Palm is, de még egy Stun Gale-t is el tudnék benne képzelni...
- Szép kis teríték - jegyeztem meg. - Remélem, nem én vagyok az első vásárlód - próbáltam barátkozni.
- Hát persze, hogy nem. Elég jól megy a bolt, szóval van egy kis forgalmam - nevetett zavarodottan, miközben tarkóját vakarta. Látszott rajta, hogy füllent.
- Hogy te mekkora egy link alak lettét, nerk... - suttogta mellette az apró kis shugo. Talán Reigen familiárisa lehetett. Zavartan nevetve lökdöste hátrébb a kis lényt.
- Szóval az első... - nevettem fel. - Hát, akkor ne késlekedjünk. Azt hiszem, egy Wind Blades lakrima lesz. Mennyivel tartozom? - mosolygom a mágusra.
- Wind Blades? Az 56.250 Gyémánt lesz - mosolygott vissza.
- Ej, az nem kis pénz. Mindig öröm üzletelni, de nem nagyobb öröm, ha utána üres a pénztárcád - kicsit gondolkodóba estem. - Legyen... - számolgatom gyémántjaimat. Amint kimértem a kellő összeget, készségesen nyújtom át az áruért cserébe.
- Parancsolj. Használd egészséggel - nyújtotta át a lakrimát. Majd mosolyogva, barátságosan hozzátette: - És gyere bátran máskor is.
- Örvendtem a szerencsének, Reigen Hawkins. - A lakrimát táskámba dugtam, és ott hagytam az piaci kofának állt mágus. Tökéletes lesz legújabb fegyveremhez.

___________________________________
Így 56. 250 Gyémánt üti Reigen markát.
Míg nekem marad: 312. 100 - 56. 250 = 255. 850 Gyémánt

– Miért akartál annyira velem jönni? - kérdezte Reigen kíváncsian, miközben egy üres helyet keresett a városban, hol leparkolhatta volna a felhőjét.
– Mert unatkoztam, nerk. - felelte szárazon Nokinerk és feltolta a szemüvegét, amin megcsillant a nap sugara.
– Te? Unatkoztál? Mi az elfogyott a könyved?
– El. - hangzott a tömör, ám annál lényegre törőbb válasz. Nokinerk, négy nap leforgása alatt sikeresen elolvasta a céhben lévő összes könyvet, a sajátjait pedig már nem akarta újraolvasni, így is volt amit már több, mint négyszer forgatott.
Időközben Reigen a bazársorok között talált egy pont ideális placcot. Lejjebb ereszkedett a felhővel, aztán leugrott róla. Leterített egy pokrócot és elkezdte a táskájából kipakolni a különféle mágikus kristályait. Szép esztétikus rendezésbe kezdett bele, igyekezett kategorizálva pakolni, mivel tudta, hogy partnere figyeli.
– Mindenesetre okos gondolat volt Fressia Townba jönni, nerk.
– Köszi. Egyszer jártam itt és gondoltam egy ilyen kereskedő városban talán könnyebben menne az árusítás is, mint otthon. - mondta mosolyogva és helyére tette az utolsó lakrimát is. Megszüntette a felhőjét és leült a pokróc mögé a falnak támasztva a hátát.
– És most, nerk? - kérdezte felvont szemöldökkel a szőrös kis állat.
– Most várunk - felelte rá hatalmas vigyorral Reigen.
– Talán ha esetleg hirdetnéd, mint a többi eladó, akkor tudomást is vennének a létezésedről, nerk.
– Hmm. Igazad lehet - értette egyet a mágus, mikor körbenézve ő is megtapasztalta, hogy a kereskedők nagy része ordibálja az árúit ás igyekszik minél több vevőt odacsábítani. Kicsit zavarba is jött, hogy fel se tűnt neki a hangoskodás, annyira lefoglalta a pakolás. Mindenesetre megeresztett egy vigyort, aztán jó mély levegőt vett és elkiáltotta magát:
– Tessék csak, tessék! Itt kaphatók a Reigen Hawkins féle elemi lakrimák! Vigyék csak, amíg friss és meleg! És itt nem csak a tűz lakrimákra gondolok!
– Ez nagyon szar volt, nerk.
– Szerintem jó poén – súgta oda Reigen, aztán visszafordulva folytatta – Bizony nem csak tűz, hanem föld, szél és víz lakrimák is vannak itt! Első osztályú minőség!
- Üdv – lépett oda ekkor egy fiatal mágus és nézett végig a kínálaton - Szóval... Lakrimákat árulsz. Mondd csak, szerinted egy szerzetes bothoz... öhm. Milyen szél lakrimát ajánlanál? - kérdezte kissé zavarodottan.
- Hello! Hmm. Szerzetes bothoz szél lakrima? - tűnődött el – Szerintem illik hozzá a Wind Blast, a Wind Blades, a Breeze, továbba a Magic Wind Palm is, de még egy Stun Gale-t is eltudnék benne képzelni...
- Szép kis teríték. Remélem nem én vagyok az első vásárlód - próbáltam barátkozni.
- Hát persze, hogy nem. Elég jól megy a bolt, szóval van egy kis forgalmam - nevetett zavarodottan, közben a tarkóját vakarta.
- Hogy te mekkora egy link alak lettét, nerk... - sutyorogta Nokinerk, mire Reigen befogta a száját és hangosan nevetve hátrébb tolta szőrös kis barátját.
- Szóval az első... - nevetett fel. - Hát, akkor ne késlekedjünk. Azt hiszem, egy Wind Blades lakrima lesz. Mennyivel tartozom? - mosolygott a mágusra.
- Wind Blades? Az 56.250 Gyémánt lesz - mosolygott vissza.
- Ej, az nem kis pénz. Mindig öröm üzletelni, de nem nagyobb öröm, ha utána üres a pénztárcád. Legyen... - számolgatta a gyémántjait.
- Parancsolj. Használd egészséggel - nyújtotta oda neki a lakrimát, aztán elvette tőle a pénzt - És gyere bátran máskor is - vigyorgott vidáman.
- Örvendtem a szerencsének, Reigen Hawkins.
A srác a táskájába dugta a lakrimát és tovább állt, Reigen pedig elégedetten szemlélte az első bevételét.



1 db Wind Blades Lacryma-val lettem szegényebb, viszont 56.250 Gyémánttal gazdagabb

254.967 + 56.250 = 311.217 Gyémánt