Kes kontráz

Hargeon városában csend volt, nincs semmi érdekes. Még reggel volt, így ez megszokott lehetett errefelé. A hajók be és kirakodtak a kikötőben, csak a matrózok kik hangoskodtak. Én az utcán sétáltam némán. Munkát kerestem, még mielőtt a város zajosabb lenne. Az úton haladtam megláttam egy hatalmas épületet. Egy cégtábla lógott a bejáratfélét, rajta Vándor felirattal. Besétáltam az ajtón, és egy kocsmához hasonló belső fogadott. De valami nem stimmelt, mert az egyik falon, egy hatalmas táblán az áll hogy munkák. Nem tudtam, mi lehet, talán nem egy átlagos kocsma. Oda sétáltam a pulthoz és köszöntem majd egy pohár narancslevet kértem. A pultos egy nagydarab ember, végigméregetett, de nem foglalkoztam vele. Egy-két kortyot ittam utána valaki a pulthoz lép és valami papírt rakott az asztalra.
- Ezt elvállalom-, mondta majd elfordult és elindult kifelé.
- Ez egy céh lenne- gondoltam magamban. Majd a pultos szolt hozzám, látva gondolkodó ábrázatom.
- Ez egy kocsma nem céh, csak lehet munkát vállalni-, mondja ridegen.
- a jó, úgy is munkát kerestem pont jó helyre, jöttem-gondoltam magamban.
Elindultam a tábla felé és elkezdtem a munkák között keresgélni. Mikor egy nő lépet be, majd felrak egy lapot a falra és kisétált. Megnézem a papírt rajta ez állt „Keresek valakit vagyon és testőri feladatokra egy utazás miatt”. Talán ez jó lesz, gondolkodtam magamban és nézem tovább ez jó fizetés ígéretével, kecsegtet. Miért ne úgy is el akartam menni a városból. Így elindultam a ki íráson szereplő hely felé, ami pont a főtéren volt. Odamegyek a nőhöz.
- Jó napot. A nevem Kes, a munka miatt jöttem-köszöntem. Közben szemügyre vettem. Rövid fekete haja volt, elég karcsú teste. Egyszerű barna ruházata volt. A nő éppen a lovával volt elfoglalva, mikor hozzá szóltam. Felém fordult, majd végig nézet rajtam.
- Üdv Tifania vagyok, de először nem vagy te kicsit nyeszlett testőrnek. Amúgy is főként mágust keresek nem, pedig kölköt. - Hangján érződik, hogy tudja, mit akar, és nem valami kedves velem.
- Ne aggódjon mágus, vagyok, meg aztán erőm is van bőven.
- Akkor mutasd az erődet -mutatott az egyik hatalmas ládára Én szótlanul odasétáltam majd felemeltem, és a nő felé fordultam.
- Hova tegyem?- kérdeztem. Nagyon meglepődött, de aztán mosolyogva mutat a szekérre. Felraktam a ládát majd a hölgy felé sétáltam.
- Rendben, ha kész vagy száj fel és indulunk.
Felmásztam a kocsira és máris indultunk. A városkapu felé indultunk el. Hargeon-t magunk mögött hagyva, egy erdőn vezetett az út. Az erdő csendes volt csak a madarak ki megtörték azt hangjukkal. A szekér lassan komótosan haladt, nem történt semmi csak a fák váltogatták egymást. Az úton azon gondolkodtam, hogy vajon mért kell ide testőr, hisz nincs minek. A fák nem bántanak, az állatokkal meg nem szokót gond lenni. De a könnyű munka nem feltétlen rossz. Az erdő vége felé haladva a nap lassan lemenőben volt. Akkor valami zaj ütötte meg a fülemet. - Ez fura- gondoltam magamban szagoltam a levegőbe. Ez a szag emberek, és ahogy halom többen vannak. Vagy utazok vagy, banditák. A hang fura fémeket halok egymáshoz érni. Ezek banditák nincs kétségem.
- Állj! Mindjárt támadnak. - Szolok a kocsisnak.
- Mi? Hogy támadnak, nem látok semmit. - Néz szét rémülten de, nem lát semmit. - Ne ijesztgess már.- Szolt mérgesen. Majd miután elhallgatott, támadtak is a rablók. Hatalmas üvöltéssel ugortak elénk.
- Állj! Ide az étekkel és a gyémántokkal!- Ordítozta az egyik ki elénk ugrott.
Egy nagydarab férfi, kardal a kezében. A társai is elugrottak a fák mögül. Mindnél kard vagy tör volt. A ló ágaskodik és megtorpan. Szegény Tifánia megrémült a látványtól, még sikítani sem tudott. Én számítottam rá így nem lepet meg. Leugrom a szekérről és a jogaromat előkapva már támadni, kezdek. Először az ellőttem állóra lőttem Iron bulet. Ettől összeeset, majd a kezemre varázsoltam Steel Claws-t. Fegyveremet eltettem hogy ne zavarjon. Így könnyebben tudok támadni. Rohantam az ellenség felé, ők meg felém. A karmaimnak nem gond a tíz bandita. Az első kardcsapását elkerülve egy csapással átvágtam a támadó torkát. Majd a következő felé fordulok. Aki le akar szúrni, de a bal karmommal eltérítem, és jobbal már döföm is át a szívét. Ekkor a fejemet célozta meg valamelyik, de sikerült elhajolnom, és már támadtam is vissza egy erős rúgással. Amitől egy fának repül, elájult tőle. A Rablók körbevettek és nevetek rajtam hogy milyen könnyű csapdába csalni.
- Tessék máris megvagy, egy pillanat alatt elintézünk.
Én higgadtan néztem körbe, de csak hét hullajelöltet láttam. A fegyvereikkel szurkáltak és hadonásztak felém, de nem akartak támadni. Ekkor szép lassan elővettem az Ikerfarkas pengét, majd magam elé tartatom. Így láttam a hátam mögöttieket is. Még jókor hisz az egyik már támadt is. Hárítom a támadást és a balról jövő szúrást, ütöm le a másik pengével. Aztán pörgetve átvágtam az első torkát és a második alkarját, sebeztem meg. Ordítót a fájdalomtól.
- Váááá! Te szemét ezért megdöglesz.
A többi is elkezdet támadni. Az oldalról jövő vágást hárítottam a felső pengével és utána rögtön az alsóval kiütöttem a kardot a kezéből. Majd átszúrom a szívét az alsó pengével. A hogy kihúzom fegyverem a testéből, máris jön egy szúrás a bal oldalam felől. Elugrom a támadás, elöl jobbra hátra. Hátranézve már is szúrtam a pengém a kardját a fejem felé suhintó hasába. Kihúzom és felegyenesedek. Négyen vannak, öletem az ötödik a kocsin ülőt, támadja. Nincs időm szöszmötölni, sietnem kell. A négy bandita ront felém. Én a fegyverem vállamra teszem és mind a két kezemet, végigsimítom rajta. Rohanok a rablóknak teljes erőmből.
- Hasító szárny -ordítam.
A kardcsapásukat a vállam mozgatásával hárítottam. A penge kialakítása miatt mozgásközben mindkét oldalra tudtam vágni. Így mikor egyet fordultam két vágást vittem be egyszerre. A banditákat egymás után végeztem ki. Az utolsó a melyiket csak lelőttem. A szekér felé futok ikerfakaspengét lecseréltem a jogarra, majd célba vetem a banditát. A szekérre ugrott a bandita és Tifániára támadt. Egy Iron bulet-al támadtam a férfire, ki ettől leesik a kocsiról. Mikor felnéz a jogarom végén lévő szuronyt szúrom át a szívén szúrom át a szívért.
- Ezzel vége is. Nincs baja hölgyem. -Kérdeztem udvariasan.
- Nincs-, mondta halkan és rémülten.
- Rendben. Ha akar, akkor indulhatunk tovább?- Kérdeztem, miközben kifújom magam.
- Ren-n-ben.
Ezzel indulunk tovább én, felülök a szekéren a bakra és tovább indultunk. Az út további rése csendesen telik. Némán haladt a szekér csak a kerékhangja mi hallatszott.
- Mindjárt sötétedik, megállunk tábort verni. - Mondta Tifánia miközben megállított a lovat. A kocsiról leszálltam, majd elindultam körbenézni hogy nincs-e valami gyanús a közelben. Közben lelkeztem tűzifát gyűjteni a tűzhöz. Közben figyeltem hogy hátha arra jár valami apró vad. Lám egy nyúl keresgélt arra felé.- Mesze van de nem gond, még hatótávon belül. - Gondoltam magamban, azzal elővetem a jogarom. Becéloztam majd egy jól irányzott Iron Bulet-al telibe találtam, gyorsan odafutottam és felvetem a tapsifülest. Visszafelé indulva felszedtem az eldobott tűzifát, és visszamentem a szekérhez. Letettem a gallyakat a kerék mellé. Tifánia tűzet rakott egy nagy fa alatt, majd a kocsiról levet egy pokrócot, és egy batyut. Leült a tűz mellé és kibontotta a batyuba csomagolt élelmet. Én a zsákmányom Nyúztam meg, majd beleztem ki. A húsát egy nyársra szúrtam és a tűz felé tartottam. Mikor megsült mind a ketten csendben elkezdünk enni. Ekkor Tifánia megszólal
- Kérdezhetek valamit?- Szólalt meg félve.
- Igen. - Válaszoltam miközben vágtam egy darabot a sült húsból.
- Te sötét mágus vagy?
- Nem. Mért?
- Azért mert olyan könnyen végeztél a banditákkal. Egy törvényes mágus nem ölte volna meg őket ilyen könnyen.
- Igaz. Én viszont ilyen vagyok.
- Tehát törvényen kívüli mágus vagy? Mit szol majd a céhed ehhez?
- Szabad mágus vagyok.
- Mért nem csatlakozol valahova? Ha nem sértődől meg a kérdésért.
- Nem lesek senki kutyája, csak szabad akarok lenni.- Aztán haraptam egyet a húsból.
- Értem. Akkor pont jó.
- Mért?- Kérdeztem meglepődve.
- Mert egy törvényen kívüli kereskedőnek jobb egy sötét mágus, mint egy törvényes szabálytartó.
- Mért? Mit szállítasz. - Kérdeztem kíváncsian.
- Fekete mágia kelékeket és pár törvénytelen lakrimát. -Mondta miközben a szemembe nézet és mosolygott.
- Aludjunk holnap hosszú napunk lesz. -Mondtam majd a fának dőltem. Még néztem egy darabig, míg elaludt. Aztán én is elaludtam. Másnap korán reggel ébredtem. Megvártam, míg felébred, addig csak feküdtem. Majd miután felkelt én is fel álltam a fa gyökerétől. Elkezdtünk szedelőzködni. Nekem ez könnyen ment mivel semmit se kelet eszesednem. Felszedte a pokrócát és a batyuját, aztán feltette a szekérre. Felültük a szekérre aztán elindultunk. Az út csendes nem történt semmi, csak néhány madarat halottunk énekelni.
- Kérdezhetek valamit- szólalt meg - Igen. -Válaszoltam
- Hol tanultál meg így harcolni és milyen fegyver az.
- Egy távoli szigeten-válaszoltam, miközben eszembe jutott hogy a szigetről jobb, ha nem beszélek. -A fegyverem egy kétélű dupla kard.
- Értem. Elég különös vagy. Nem árulsz el magadról sokat csak morzsákat mi nem fontosak. - De ez nem baj nem jó, ha sokat fecsegsz.
- Értem.
Válaszoltam és elkezdtem a tájat nézni, nehogy meglepjen valaki. Lassan haladtunk, de nekem úgy tűnt a megbízóm sem siet.
Dél múlik mikor elértük Fressia városát. A kapuknál két őr állt. Mikor a kapukhoz értünk akkor az egyik oda lépet a kocsihoz.
- Állj! Mit szállítanak.- Kérdezte mély hangon.
Szemügyre véve olyan negyven fölöttinek mondanám. De még mielőtt mondhattam volna bármit is, Tifánia megszólalt.
- Tessék itt a szállító levelem, csak néhány árut a boltba. - Azzal elővet egy papírt és átnyújtotta az őrnek.
- Rendben mehetnek.
Visszaadta a papírt, aztán visszasétált a helyére. Mi áthaladtunk a kapun és elém tárult a város. A városban egymást érték a kereskedők, mi a város szélénél, lévő házaknál haladtunk. Ahol egy kereskedőkel teli résen állunk meg.
- Megérkeztünk. -Szol Tifánia és megállítása a szekeret. -Most itt kipakolunk.
- Rendben. De hová?- Nézek körbe.
- Oda abba a boltba- mutat egy nagy épületre mely kb. öt-hat métere, letehet.
Felkapok pár ládát, és már viszem befele az árut. Nem kérdezek semmit, csak viszem be a boltba a dobozokat. Az előtérben lerakom őket, melyeket a bolt dolgozói gyorsan visznek hátra. Aztán kisétálok és Tifánia által, nyújt egy erszényt.
- Köszönöm a munkát. Ha valamit akarsz, gyere ebbe a boltba itt minden, van.
- Köszönöm. Majd biztos benézek később. Eletetem az erszényt és elindultam a városba.
- Vajon mi vár rám itt- gondolom magamban, ahogy sétálok.

Első körben arra kérlek, hogy >>itt<< figyelmesen olvasd el a nagy munkák szabályzatát, különös figyelmet szentelve a szó minimumoknak! Gondolom ebből már sejted, hogy a munkád terjedelme nem elégséges, hogy elfogadhassam azt. Ám még ha az lenne, akkor is vissza kellene dobnom a munkádat, hiszen múlt és jelen idő között úgy ugrálsz, mint a balettozó kislányok szoktak. Erre nagyon figyelj oda! Ragadj meg az egyik időben, az pedig legyen a múlt! Ezt a jelen időben való írást ajánlott elfelejtened. Egyszer azért mert csúnyának hat tőle a szöveg. Másrészt pedig azért mert játéktechnikailag mérföldekkel bajosabb a jelenidő használata, mint a múlt. A munkádat ebben az állapotában visszaküldöm javításra.

A láda védelme


Fressia Town-ban a kedvenc kocsmámban ültem, és a sörömet ittam. Az idő olyan tíz óra körül járt mikor egy jól öltözött férfi lépettbe az ajtón. Az öltönye élére vasalt lila színű díszes darab a fején egy fekete kalap, ami nagyon magas. A kezében egy aranyozott sétapálca. Látszatra harminc év körül járhatott. Belépve a pulthoz sétált és a kocsmárossal kezdet el beszélgetni. Én figyelmesen néztem, mivel nem épp mindennapi látvány volt errefelé egy úri ember. Az emberek megbámulták, és mindenki nézte, hogy mi lesz. A pultos elkezdet mosolyogni. Amit aztán hangos kacaj követett. Erre a kocsmában csend lett, mindenki várta hogy mi történik. A férfi felénk fordult és meg köszörülte a torkát.
- Uraim figyelem lenne egy meg bízásom! Kell valaki, aki meg bízható és nem fél a veszélytől. Van maguk között ilyen? - egy kis szünetet tartott – Főleg mágust keresek. A meg bízás elég veszélyes.
- Azzal a tömeget kezdte méregetni. Mintha már elkezdet, volna válogatni. A többi ember elkezdet sugdolózni, arról hogy nem kéne a nemesekkel kezdeni, hisz nem véletlen hogy ide jött embert keresni. Én sem voltam az a túl lelkes, hisz egy ilyen ember könnyen felkérhet bármilyen törvényes céhet egy ilyen feladatra. De ha itt volt, akkor már mért ne vállaljam el. Magamban gondolkodtam. Azzal elindultam a férfi felé, hogy elvállalja a munkát. Ahogy ott álltam előtte ö végig nézett rajtam. Talán azt nézte meg felelek-e. - Rendben. Talán jó lesz. Induljunk .- Mutatott a kocsma egy eldugott sarkába. A sarokhoz érve egy asztalhoz ült le. Aztán engem kínált hellyel, egy kézmozdulattal. Én leültem és vártam, hogy beszéljen.
- Jó napot uram a nevem Strepto Kókusz.
- Kes Kontráz.- Mutatkoztam be.
-A feladata egyszerű de veszélyes. Ezt a ládát kell eljuttatnia Corcus-ba, erre a címre. - Azzal elővett egy fém ládát, amit egy igen erős lakat zárt le. A láda mellé tett egy lapot, amin egy cím volt olvasható. Aztán elővett egy másik papírt.- Tessék ez a jegye a vonatra, ami fél óra múlva indul a vasút állomásról. A jutalmat az a személy fogja átadni, akinek átadja a ládát. - Azzal átnyújtott egy vonatjegyet. Én elgondolkoztam hogy meg éri-e a kockázatot. Mivel úgy is untam magamat, így elvállaltam.
- Rendben elvállalom. - Mondtam azzal felvettem a ládát, majd felálltam és elindultam kifelé. Mikor utánam szólt.
- Jó úttat uram.
- Viszontlátásra. - Válaszoltam azzal a kijárat felé indultam.
Miután kiértem a kocsmából elindultam az állomás felé. A vonat ott állt és várt az indulásra. Én odamentem az egyik kocsihoz hogy felszálljak, mikor a kalauz meg állított.
- Elnézést uram. Kérem a jegyét.
- Tessék. - Azzal elővettem és megmutattam neki a jegyemet.
- Sajnálom fegyvert, nem vihet a vonatra. Kérem, adja át, hogy elhelyezhessem a poggyászok között?
- Inkább magam helyezem el.
- Rendben kövessen.
Azzal követtem a kalauzt, hogy elhelyezzem a poggyászaimat. A poggyászkocsi a vonat végében volt. Amint odaértem elővetten a farkaspengét, és a fémjogart hogy elhelyezzem őket a kocsin. Lehetőleg úgy hogy ne sérüljenek meg az utazás alatt. Aztán visszasétáltam a vonat közepe felé, mivel ott sokkal jobban tudtam figyelni. Azzal felszálltam a vonatra és helyet foglaltam a bal oldali sorban, a közepe tájon. Vártam az elindulásra. Közben szétnéztem a vagonban, a kocsi úgy félig lehetett emberekkel. A vonat úgy öt perccsel a felállásom után elindult. Az út csendesnek ígérkezett így nem nagyon aggódtam. A fél szememet azért az utasokon tartottam, nehogy a ládának lába kéljen. Az út első fele nyugodt volt, csak a táj, ami változott. Egyszer csak valami furára lettem figyelmes három fekete ruhás egyén osont be a hátsó ajtón. Ép csak hogy láttam őket mikor az ajtó nyílására, odanéztem. Nem nagyon érdekelt de a három alak lassan felém kezdet el közeledni. Aztán már a hátam mögött voltak. Mikor odanéztem három fekete feneket, láttam. Az undor fogott el és inkább a tájat néztem. Nem tartottam őket veszélyesnek így nem nagyon törődtem velük. A hátam mögötti ülésen beszélgettek. A beszélgetésüket bárki meg hallotta volna abból a távolságból.
- Mi vagyunk a leggonoszabb banda a világon. Most luckyk Támadás!
- Igen.
- Igen.
- Gáz fenék. - Mondták egyszerre.
Azzal valami sárga gázt eresztetek ki, ami iszonyú büdös volt annyira, hogy elájultam, még reagálni sem volt időm. Amikor magamhoz tértem a bűz még mindig az orromban volt. Olyan szag terjenghet a levegőben, mit, ha egy trágyacsomón feküdne az ember. A kábulat közepette a ládát kerestem de nem találtam.
-A fenébe eltűnt! - Kiáltottam fel.
Aztán elkezdtem körbenézni mi kőben az orromat takartam el a ruhámmal. A hátsó ajtó nyitva volt így úgy gondoltam arra menekültek el a banditák. Kirohantam át a másik kocsiba de nem láttam őket. Tovább rohantam a következőbe és azt követőbe, de nem voltak ott sem. Az orromból már ki szűnt a szag, így könnyebb lett a levegővétel. Tovább rohantam és már csak a poggyászkocsi maradt. Mikor kinyitottam ott voltak mind a hárman és épp a ládát készültek kinyitni.
- Állj! - kiáltottam rájuk.
- Jaj meg talált minket.
- Most mi lesz főnök?
- Nyugalom. Mi vagyunk a rengő fenekű banda. Elbánunk vele. Lucky A, Lucky B húsz fekvőtámasz! - Azzal kettő el is kezdte nyomni a fekvőtámaszokat.
- Elég azonnal adjátok vissza a ládát! - szóltam rájuk, mire ők összerezzentek.
- Jaj főnök most mi lesz?-
- Most mit tegyünk főnök?-
Ugrottak a harmadik karjába.
-Lucky A, Lucky B gyerünk a különleges technikánkat.
- Igen főnök.
- Igen.
Azt már nem vártam, meg hogy bármit is tegyenek. Azonnal összecsaptam a kezemet és egy acél baseballütőt, alkottam meg, amivel már kész voltam támadni. Az ütőt két kézre fogtam majd féléjük rohantam. Az ütővel hatalmasakat ütöttem rájuk, amik már majdnem a csontjaikat is eltörte. Nem akartam őket meglőni így, életben hagytam mind a hármat. Miután elintéztem őket a ládához sétáltam, felemeltem és alaposan sem ügyre vettem. Szerencsére nem volt rajta sérülés, még idejében érkeztem. A tolvajok magukhoz tértek. Az előbbi verésből. Ahogy megláttam, hogy elkezdenek mozogni.
Odasétáltam a kocsi oldalsó ajtajához, egy határozott mozdulattal kinyitottam.
- Na akkor két választásotok van vagy ugortok magatoktól vagy én doblak ki titeket? - Kérdeztem tőlük.
- Ne aggódjatok, úgy se meri megtenni. - Nyugtatta az emberei a főnök. Miközben a könnyek folytak a szeméből.
- Én megmondtam. Ha viszont ti így akarjátok, akkor legyen.- Mondtam nekik ridegen.
Aztán odasétáltam majd megfogtam a főnököt és egy határozott mozdulattal, kidobtam. Mire a másik kettő elkezdet visítozni. De engem nem érdekelt őket is küldtem az előző után. Aztán bezártam az ajtót. Felvettem a ládát és elindultam vissza a vagonhoz, ahol eddig utaztam. A kilincs lenyomásakor jutott eszemben hogy odabent még lehet gáz. Így inkább visszafordultam az előző kocsihoz hogy inkább ott utazok tovább. Azzal kinyitottam az ajtót és be szétálltam. Egy helyet kerestem magamnak ahol könnyű megvédeni a ládát. Így az ajtó mellé ültem le, hogy onnan jobban figyelemmel követhessek mindent. A vonaton utazók nem sok mindent vettek észre az egész incidensből, szinte semmit. Így nyugodtan utaztak tovább. Az út további része nyugodt volt nem történt semmi. Így nekem se akadt túl sok dolgom. A vonat megérkezett Corkus-ba az állomásra. Leszálltam a vonatról és a fegyvereim után indultam. Meg könnyebbültem mikor újra magamhoz, vehettem a fegyvereimet. Igaz a késemet nem adtam át de, azzal nem sokat értem volna egy rendes tolvajbanda ellen.
Ezután elindultam hogy a megadott címet megtaláljam. A város nagy így először az állomáson lévő térképet kezdtem el átnézni. Az utca neve Kék fecske volt, és nekem a hetvenkettő szám kellet. A hogy a térképet néztem úgy látszott, hogy kb. fél óra gyalog. Így elindultam hogy mielőtt végezhessek ezzel a feladattal. Ahogy kiléptem az állomásból, rögtön megláttam pár rúna lovagot.
~ na itt se kéne balhézni. ~ Gondoltam magamban. A rúna lovagok mellet elsétálva megbámultak főleg a fegyvereimet. Ahogy néztek én is, elkezdtem a szemem sarkából nézni őket. Mivel nem állítottak meg így én sem formáltam semmit. Bolyongások közben eltévesztetem egy kanyarodást így teljesen más irányba haladtam. A tévedésem akkor tűnt fel a mikor az utcákat sikátorok kezdték felváltani. A térképen úgy tűnt, mintha valamivel jobb környékre kellet, volna mennem. Azt sem tudtam, merre menjek, vagy hogy merre vagyok. Így jobb nem lévén az emberektől kezdtem el megkérdezni a helyes irányt. Az útba igazításnak hála egy fél óra alatt eljutottam a kívánt célhoz. Az utcán sétálva elértem egy nagy házhoz. Amit egy hatalmas vaskapu választott el az úttól. Az egész kaput virág motívumok díszítetek. Egy nagy kopogtató volt a kapun. A kopogtatót használva kopogtam mire egy öltönyös öregúr jött a kapuhoz.
- Jó napot uram mi járatban van? - Kérdezte udvariasan.
- Ezt kell átadnom az itt lakónak. - Mondtam azzal elővettem a ládát, hogy megmutassam.
- Értem. Akkor ön a futár? Rendben kérem, fáradjon utánam.-
Kinyitotta a kaput én beléptem rajta az udvarra. Az öreg akkor elindult az épületféle, követtem öt egészen az ajtóig.
- Itt várjon, kérem. – Azzal ö besétált a z épületbe. Nem kellet sokat várnom mire visszajött, a komornyik. Aki kinyitotta az ajtót. Aztán oldatra ált és meghajolt. Az ajtón az egy teltkarcsú nő lépett ki, aki elegáns ruhákba volt öltözve.
- Jó napot a nevem Ursula Fon Hindenburg. Ön lenne a futár? – Kérdezte gőgösen
- Igen -
- Rendben kérem a csomagot –
Azzal átnyújtottam a csomagot a hölgynek. Aki azonnal hátat is fordított nekem, miután megkapta a csomagot. Ahogy belépet az ajtón vissza szolt a komornyiknak.
- Fizesse ki a futárt. – Azután besétált az ajtón, amit az inas azonnal be is zárt.
AZ öreg férfi felém fordult és egy szütyőt adott át nekem.
Én elköszöntem aztán a városba indultam körül nézni.

Mivel a mai napom kellően pocsék volt, így sikerült arra a döntésre jutnom, hogy ha már lúd, akkor legyen kövér. Nekiestem én ennek a munkának, és át is rágtam magam rajta eléggé hamar.
Először felsorolnák néhány hibát, ami csúnyán bökte a szemem. Ott van például a színezéssel való bénázás. Emitt-amott hajlamos vagy kihagyni az érintett mondat első betűjét. Aztán mivel nem te vagy a Doktor kérlek, ne ugrálj jelen és múlt között. Többször előfordult, hogy a mondatot múlt időben kezdted el, s jelen időben fejezted be. Pár összetett szót is sikerült külön írnod. Vesszőt pedig alig használsz. Ha végképpen tanácstalan vagy, akkor ajánlanám, hogy olvass végig egy könyvet, ami a magyar nyelvtan szabályaival foglalkozik! Ám, ami a legjobban szúrta a szememet, hogy a megbízód egy vacak bottal nyitotta meg egy csillaglélek kapuját, nem pedig annak kulcsával! Sőt aztán te az egyes szinteden gyermeteg könnyedséggel elintézted a drága hiúzt. Egy csillaglélek azért nem olyan béna, hogy egy egyes szinten lavírozó kis farok fél perc alatt elintézze.
Több problémám most így hirtelenjében nincs a munkáddal, viszont ezek bőven elegek ahhoz, hogy visszaküldjem javításra. Miután sikerült kiküszöbölni a hibákat szólj!

Kész a javítás mind a két munkának.