Thrin vs. Gempachi Ingyen ebéd ? Még mit nem. ( ellenőrihető )

Előző naphoz képes, most csodálatos időnk volt. Az eget egyetlen felhő sem takarta, így a nap teljes erejével sütött a városra. A város megtelt élettel, mindenhol nyüzsögtek az emberek. Miközben újdonsült társaimmal a város legjobb szabóját kerestük, volt alkalmam megcsodálni a várost. A város egyszerűen gyönyörű és fenséges. Hiába a legtöbb épület a régi korok építészeti stílusa idején épült, még mindig a régi fényében pompázott. A városnak sok szobor és erdő parkja volt ahol nem csak a kikapcsolódni vágyók, hanem a szerelmes párok és a bajvívók is megtalálják a számításukat. Útközben megláttam a város kereskedő negyedeként szolgáló impozáns városrész. Kérésemre tettünk egy kis kitérőt, mert láttam egy két dolgot amit szívesen megvettem volna. Mikor megvettem azokat a dolgokat, amiket szerettem volna, tovább folytattuk az utunkat. Ahogy haladtunk a város szíve felé, egyre több csodálatos épületet láttam, küzdtük egy opera házat és egy múzeumot. Végül Pávának sikerült megtalálnia a város legjobb szabóját. A szabó egy kedves öreg úr volt, miután köszöntöttük egymást így szólt:
- Üdvözlöm önöket a boltomban. Miben lehetnék a segítségükre.
- Üdvözlöm, néhány új ruhát szeretnék. Megmondaná, hogy van az anyag választék. – kérdezte Páva.
- Ott vannak, azokból lehet válogatni. De ha óhajtja, akkor előhozhatok a ma érkezett árúból is. – mondta a szabó.
- Annak nagyon örülnék. Köszönöm. – mondta páva, és rögtön elindult, hogy végignézze az anyag választékot.
- És mit tehetek önért ? – kérdezte a szabó.
- Üdvözlöm. Egy új ruhára lenne szükségem. – mondtam a szabónak.
- Mondja el milyet szeretne, és máris nekilátok az elkészítésének. – mondta a szabó, és elővett egy jegyzet tömböt.
Miután a szabónak elmondtam, hogy mit szeretnék, rögtön nekilátott a ruháim tervezésének. Páva egyenlőre csak válogatott az anyagok között, mert nem tudta eldönteni, hogy melyiket válassza. Szürke leült az egyik kihelyezett asztalok egyikéhez, és unottan figyelt minket. Mikor végre elkészült az új ruhám, rögtön felvettem, és megcsodáltam magamat. Kérésemre a szabó sokkal ellenállóbb anyagból csinálta a ruhámat, hogy ne kelljen mindig ujjat varratnom, ha tönkre megy. Kifizettem a szabót, majd leültem Szürke mellé. Egy ideig néztem ahogyan Páva válogat az anyagok között, de végül nem bírtam tovább. Már nagyon éhes voltam, de nem akartam visszamenni abba a fogadóba ahol voltunk az este. Ezért megkérdeztem Szürkét, hogy:
- Tudsz valami jó helyet itt a közelben ahol ehetnék egy jó ebédet.
- Keressed fel Marem Ramen Falodáját, ha egy jót akarsz enni. – tanácsolta Szürke.
Miután Szürke elmagyarázta nekem, hogy hol a vendéglő elindultam, hogy megkeressem. Egy kis séta után meg is találtam az éttermet. Az étterem egy egyszintes épület volt. Mikor beléptem akkor egy kicsit meglepődtem, mert elég egyszerű szinte puritán berendezése volt. A fal egy részén volt egy lyuk ahol a pult foglalt helyet. A étkezde berendezése elégé egyszerű volt. Sok kis asztalka és hozzájuk készül kis padokon kívül csak néhány egyszerű festmény és egy szobanövény volt a teremben. Az asztalokat fallal választották el, hogy a vendégek ne zavarják egymást. A vendéglő tele volt emberekkel, akik a forróság elől menekültek ide. A vendégek nagy része egyszerű paraszt volt, akik a város határában lévő földekről jöhettek fel a városba, hogy elfogyasszák az ebédjüket, majd visszamenjenek dolgozni. Odamentem a pulthoz, és az ott álldogáló férfinek azt mondtam:
- Jó napot kívánok. Van szabad asztaluk ?
- Egy még van. – mondta kurtán a férfi.
- Akkor szeretném igénybe venni. - mondtam a férfinek.
- És választott már, hogy mit fogyaszt ? – kérdezte tőle.
- Mi a választék ? – kérdeztem vissza.
Ekkor elővett néhány fatáblát, és kirakta őket a pultra. A fatáblákon különböző levesek, főételek, desszertek, italok nevei szerepeltek. Végigfutottam a táblán szereplő fogásokat, majd a választásomat elmondat a férfinek.
- Egy Marem féle Rament szeretnék kérni.
- Mit kér a ramenébe ? – kérdezte a férfi.
- Húst és zöldséget.
- Mekkora adagot ?
- Egy közepes megteszi.
- Másvalamit esetleg ?
- Egy kis üvegszakét is.
- Rendben van. Az ön asztala ott van. – mondta, majd meg is mutatta nekem a helyet. – Az ebédjét hamarosan kivisszük.
Ezután elindultam, hogy helyet foglaljak az asztalomnál. Leültem az asztalomhoz, ami két személyes volt. Úgy ültem le, hogy lássam az ajtó, hátha végül a társaim is felbukkannak végül. Miközben vártam az ebédemet azon kezdtem el gondolkozni, hogy merre is induljunk majd el. Eközben végre kihozták nekem a kajámat. Miközben nekiláttam az evésnek, egyszer csak egy fiatal srác lépett be a vendéglőbe. Eléggé feltűnő jelenség volt, mintha Pávától tanulta volna az öltözködési stílusát. A ruhái a szivárvány minden színében játszottak. A köpönyege szivárvány színű volt, és maga a ruhái is rikító színűek és nagyon bőek voltak. A kezében egy sötét tölgyfa botot tartott. A tetején unikornis szarv szerűen csavarodott, míg a többi részén különböző faragványokkal volt ékes. Az övén egy tokban egy vadászkés volt, amit csak egy pillanatig láthattam, mert rögtön eltakarta a köpönyegével. Az arcát sajnos nem láttam, mert csuklyát viselt, ami eléggé jól takarta. A srác a pulthoz ment, és azt ott lévő férfivel kezdett el beszélgetni. Nem halottam, hogy miről beszélgetnek, de egyszer csak a srác elindult az én asztalomhoz. Már sejtetem, hogy a vendéglőben, már csak az én asztalomnál van hely. Amikor a srác odaért, abbahagytam az evést. Ekkor a srác illedelmesen meghajolt felém, és azt mondta:
- Jó napot kívánok. A vendéglős azt mondta, hogy már csak itt van hely számomra. Megengedi, hogy leüljek önhöz ebédelni ?
Egy ideig gondolkoztam, végül beleegyezően bólintottam.
- Köszönöm. – mondta a srác, majd leült.
Levette a fejéről a csuklyáját, így megláthattam az arcát is. A bőre elég fakó volt, mintha eddig soha nem érte volna nap. A cuccait letette maga mellé, majd kényelmesen elhelyezkedett. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, végül a srác a fejéhez kapott:
- Jaj de modortalan vagyok. Még be sem mutatkoztam. Az én nevem Thrin. – mondta, és a kezét nyújtotta.
- Az én nevem Akamatsu Gempachi. – mondtam, majd kezet fogtam vele.
- Örülök, hogy megismerhettem Gempachi. – mondta Thrin.
- Én is örülök a találkozásnak. – mondtam, majd elengedtem a kezét.
Ismét egy pár perces csend következett, csak a többi vendégtől jövő zaj törte meg a csendet. Aztán Thrin ismét beszélni kezdett.
- És mi szél hozta erre felé ? Szórakozni jött, vagy munka ügyben ?
- Erről inkább nem beszélnék.
- Miért nem ? – kérdezte tőlem bután Thrin.
- Mert nem tartozik magára. – mondtam nemes egyszerűséggel.
- Jól van na. Csak barátkozni akartam.
- Attól még, hogy egy asztalhoz ültünk, még nem vagyok a barátja.
- Attól még megismerkedhetnék ha már így alakult a dolog. – mondta Thrin.
- Persze. – mondtam, és ráhagytam a dolgot.
Már nem érdekelt a srác, egyszerűen csak enni akartam már végre. Ismét a kezembe vettem az evőeszköz, hogy nekilássak az evésnek.
- Mi jót eszik ? Ha megkérdezhetem. – kérdezte tőlem Thrin.
- Rament. – mondtam, majd enni kezdtem.
- Az nagyon jó. Én is szeretem a rament. – mondta nagy örömmel Thrin. – Milyent eszik pontosabban?
- Pontosabban. – mondtam, és ismét letettem az evés folytatásáról. - Sok hússal és zöldséggel van tele.
- Az nagyon jó. Az pont a kedvencem.
- Tényleg. Ennek nagyon örülök. – mondtam színlelt örömmel.
- Most eszik először rament ?
~ Most ennék először, ha hagynál végre enni. – gondoltam magamban.
- Igen. - mondtam végül.
- Akkor majd meg kéne kóstolnia a többi variációt is. Mert a ramen sok félképpen tudják itt elkészíteni.
- Ezt eddig nem is tudtam.
- Hát akkor most már tudja. Tudja, én már sok helyet ettem rament, de eddig ez a legjobb hely. – mondta, majd valami hangosan kordult.
- Jaj nekem elnézést. Tudja már három napja nem ettem egy falatot sem. Most viszont be fogom pótolni.
- Ezt hogy érti ? – kérdeztem tőle.
Nem kellet sokáig várnom a válaszra. A kiszolgáló egy zsúrkocsin hozta Thrin rendelését. A kocsin volt két extra nagy rámenes tál. Egy egész sült kacsa, hozzá pedig párolt zöldségek és rizs. Azon kívül pedig volt még egy nagy tál édes süteménygolyó. A felszolgáló kitette az asztalra az ételeket, majd elment. Thrin összeütötte a tenyereit, majd így szólt:
- Végre már nagyon éhes vagyok. Ha gondolja, akkor vegyen majd nyugodtan.
- Köszönöm nem. – mondtam Thrinnek. - Megelégszem a sajátommal. Egyen csak meg nyugodtan.
- Nem tudja, hogy mi hagy ki. – mondta mosolyogva Thrin, majd nekilátott az evésnek.
~ Végre én is ehetek. – gondoltam, majd felvettem az evőeszközöket.
Egy ideig tudtam is enni, de amikor Thrin belemelegedett az evésbe, akkor elment az étvágyam. Thrin nem úgy evett, mint aki három napja nem evett semmit, hanem inkább úgy mint aki eddig nem evett egész életében. A két nagy extra tál ramen, egy szempillantás alatt megette. Ezután a kacsa következett. Körülbelül nem telt el fél perc sem, már a kacsa fele eltűnt a körettel együtt. Ekkor Thrin megláttam az előttem lévő szakés üveget. Felkapta, és rögtön töltött magának egy két pohárral.
- Nyugodtan vegyen csak. – mondtam neki egy kicsit mérgesen.
- Köszönöm. – mondta Thrin teli szájjal.
~ Inkább nem szólok hozzá. Addig sem beszél tele szájjal.
Nemsokára a kacsa is eltűnt, már csak az édes süteménygolyók maradtak. Miközben falta a süteményt, néha lecsúszott egy két pohár szaké is. Mikor végre befejezte az evést, kicsit kioldotta az övét, majd hátradőlt és így szólt:
- De jó laktam.
- Azt látom. – mondtam neki.
~ Remélem, hagyott egy kis szakét. – gondoltam magamban, közben az üvegért nyúltam.
Mikor megfogtam éreztem, hogy egy korty sem maradt benne. Ezért felálltam az asztaltól, hogy hozzak egy másik üveggel.
- Most hova megy ? – kérdezte tőlem Thrin.
- Megyek hozok egy másik üveggel. Ez ugyan is kifogyott. – mondtam, majd elindultam a pult felé.
- Ne. Majd én hozok. – mondta Thrin, és felállt az asztaltól.
Kivette a kezemből az üveget, majd azt mondta:
- Maradjon csak, mindjárt visszajövök. – azzal elindult a pult felé.
- Köszönöm. – mondtam, majd visszaültem a helyemre.
Thrin sokára jött csak vissza a szakéval. A pultossal diskurált valamiről, de nem tudtam, hogy miről. Mikor visszajött, letette elém az üveget és azt mondta:
- Tessék itt van. De nekem most mennem kell. Sürgős dolgom akadt. A számla miatt meg nem kell aggódnia, lerendeztem.
- Ezt hogy érti ? – kérdeztem tőle.
- Hát úgy, hogy kifizettem a kettőn számláját. – mondta vigyorogva.
- Na de hát ….. – kezdtem szabadkozva.
- Nincs semmi de hát. – mondta Thrin.
- De ezt nem fogadhatom el. – mondtam neki, és elkezdet elővenni az erszényemet.
- Már hogyne fogadhatja el. Hisz én tartozok köszönettel, hogy megengedte, hogy elüljek maga mellé. – mondta Thrin és intett, hogy tegyem el az erszényem.
- Biztos benne ? – kérdeztem meg tőle.
- Egészen biztos. Köszönöm még egyszer. – mondta Thrin.
- Nincs mit. Inkább nekem kéne ezt megköszönöm. – mondta, és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
- Ugyan nem kell. Örülök, hogy megismertem. Viszlát. – mondta Thrin, azzal felkapta a csomagját, és elindult a kijárat felé.
- Viszlát. - mondtam végül.
Egy ideig még figyeltem, aztán ismét neki láttam a ramenemnek.
~ Vannak még csodák. Lehet, hogy rosszul ítéltem meg Thrint. – gondoltam magamban.
Egyszer csak megjelent előttem a felszolgáló és egy papírt rakott le elém, és azt mondta.
- Itt a számla a fogyasztásról uram.
- Milyen fogyasztás ? Hisz akivel itt ettem egyszer már kifizette. – mondtam, majd a kezembe vettem a papírt és olvasni kezdtem.
- Nem értem uram. Hisz az úr azt mondta, hogy ön …. –mondta a felszolgáló, de már nem értettem tovább amit mond.
Miközben olvastam a számlát, rájöttem, hogy Thrin mit tervezett. A számla nem csak a mostani fogyasztása és az én fogyasztásomat tartalmazta. Jó hosszú volt a lista, és a kifizetendő összeg is jó nagy volt. Egyszer csak elkezdtem érezni, hogy elönt a méreg. Felpattantam, és minden körülöttem lévő tárgyat szétdobáltam. Nem törődtem vele, hogy kit találok el, most csak az járt a fejemben amit Thrin akart velem csinálni.
- THRIN !!!! – ordítottam az ajtóban álló srác után.
Visszalépett az ajtóból, majd becsukta az ajtót. Megfordult és miután rám nézett, a képembe vigyorgott. Egyszer csak egy fickói mellé lépett, és azt mondta:
- Hé öreg. Miért vágtad hozzám egy szakés üveget ? Csak nem verekedni akarsz tán.
Nem pocsékoltam az időmet válaszra egyszerűen felé fordultam, majd egy határozott mozdulattal kéz éllel torkon vágtam. Nem vittem bele a teljes erőmet, éppen csak azt akartam, hogy a fickó elhallgasson. Miután térdre esett, egy lépés hátraléptem, majd felrúgtam a csávót. A férfi szép ívben felfelé repült, majd egy asztalra zuhant. Természetesen egy olyan asztalra zuhant ahol nagydarab falusiak üldögéltek. A három fickó mérgesen rám néztek, majd felkeltek az asztaluktól.
- Kiverem az össze fogadat te nyomorult amiért elrontottad az ebédünket. – mondta az egyik fickó.
Visszafordultam, hogy lássam hogy Thrin még mindig itt van-e. Természetesen még mindig az ajtó előtt állt és továbbra is vigyorgott.
- MOST MÁR ELEGEM VAN A FALUSI SUTTYÓKBÓL. – ordítottam teljes erőmből.
Koncentráltam egy kis ideig, majd kiejtettem a varázsszavakat.
- Ex-quip:Steel Long Sword
Egy kis fény kíséretében a kezemben materializálódott a kardom. A falusiak egy kis idegi megtorpantak, majd miután megláttak a kardot a kezemben még jobban dühösek lettek. A vendéglőben tartózkodó összes falusi felém indult, hogy megmutassák nekem, hogy hol a helyem. Jelenleg ez érdekelt a legkevésbé, előttem most csak egy cél lebegett.
– AMINT VÉGEZTEM VELÜK? TE KÖVETKEZEL. – ordítottam, majd a kardommal rá mutattam.

Neki estek a falusiak és egy ideig csak suhogó kardja látszott meg az emberek tömege.
~ Hm, ezt ki kéne használni. - gondoltam egy kárörvendő vigyorral.
Felvettem az anakonda alakomat és mögé surrantam, már éppen elindítottam egy jól irányzott marást mikor hirtelen felcsendült a tömeg szélén állók hördülése és kiabálása.
~ Ugye nem.
- Mágia használó ~ A fenébe, de észre vették.
A marásom persze célt tévesztett mert az ellenfelem a rikoltozásra oda kapta a fejét és félre szökkent.
A falusiak egy része felém mozdult. Egy idegi csak játszadoztam velük és és egyenként le rántottam őket a földre míg már egymást akadályozták a vergődésükkel. Majd Materiális alakváltással felvettem a tömör csont formámat és egy egy jól irányzott csapással ki ütöttem a rémült falusiakat.
Mikor felálltam az ellenfelem még javában harcolt velük, volt ölette még vagy 4 falusi. Mivel nem figyelt rám vissza változtam majd felvettem egy falusi fickó kinézetét és elkezdtem kifelé mászni négy kézláb mint aki sebesült.
Egy ideig hangtalanul kúsztam a földön majd egy hirtelen felcsattanó hang, pontosabba az ellenfelem hangja rám kiáltott:
- Mit gondolsz hova mászol, Thrin?
~ A fenébe észre vette valahogy.- gondoltam dühösen és felpattanva az ajtó felé nyargaltam.
Már majdnem elértem az ajtót amikor egy nyílvessző kissé ferdén mellettem elsuhanva bele állt a kilincs mellé. Ezután ismét felcsattant a hangja:
- Ez az utolsó lehetőséged harcolj.
Lassan megfordultam és leengedtem az álcát majd, egy hirtelen mozdulattal balra vetődtem el a rám kilőtt nyílvesszője alatt és fejjel előre beérkeztem az emeletre vezető ajtón. Az ajtót bevágtam magam után és kitámasztottam a hátammal.
A hang ismét megszólalt mögöttem:
- Ez olyan nevetséges. - ezzel egy egyenes kard pengéje ütötte át az ajtót közvetlenül a fejem mellett és az ellenfelem elkezdte feszegetni az ajtó anyagát vele.
Gyorsan csont alakot vettem fel és a kard pengéjét megragadtam és lefelé nyomtam rajta egy nagyot. A kard elég éles volt hogy még így is megvágjon, de szerencsére a másik vége hangosat koppanva az ellenfelem valamijén szintén eltalálta őt. Ezután hagytam az ajtót és elkezdtem felfele szaladni. Pár másodperc után nyílt az ajtó és az ellenfelem megjelent mögötte, de megkellet állnia hogy kirántsa a kardját. Mire végzett én már be is vetődtem az egyik emeleti szobába és belülről kitámasztottam egy székel. Körülnéztem hátha találok valamit de csak egy mécsest találtam. Megtöltöttem olajjal és közbe Genpachi már rázni is kezdte az ajtót kívülről. Gyorsan meggyújtottam és a székre tettem. Ezután kitártam az egyik ablaktáblát és kígyó alakjában kisiklottam raja. Mire leértem már hallottam is a betörő ajtó reccsenését és az azt követő csörömpölést és a lángok fellobbanásnak zaját. Majd egy dühödt kiáltást is. Vissza változtam emberi alakba és próbáltam kissé távolabb húzódni a fogadótól mikor betört mögöttem az ablak és Genpachi állt a lobogó tűz hátterében és felém célzott egy nyílvesszővel. Ezután lőtt is és bizonyára el is talált volna ha nem kap lángra a tűzben az inúja aminek következtében a vessző csak súrolta a vállamat. Ezután még távolabbra húzódtam és bevetődtem egy fa csoport mögé és felé kiabáltam:
- Beszéljük meg.
- Nincs mit megbeszélni kibelezlek. - kiáltotta vissza elszántan.
- Mit vagy úgy kiakadva csak egy ebéd volt? - kérdeztem kidugva a fejem a fák mögül.
- Tévedsz mondta - és kilőtte rám a vesszőt ami a fába állt párcentire a fejemtől - az az én ebédem volt.
- Nézd a dolog jó oldalát. - kiáltottam a facsoport másik oldaláról - Legalább nem kellett a sajátodért se fizetni.
Ezen egy kicsit elgondolkodott majd vissza kiáltotta:
- Igazad van. Akkor ezt vedd ebéd utáni testmozgásnak. - ezúttal a lövése a bal vállamat súrolta és a köpennyel együtt egy kis helyen a bőrömet is feltépte.
- Kezd ez unalmassá válni. - mondta unottan. - Inkább lemegyek hozzád és feltrancsírozlak a kardommal.
Ekkor az íját eltüntette és megidézte a kardját. Ezek után felmérte az ablak és a föld között lévő távolságot, majd amint biztonságosnak érezte leugrott onnan. Amikor leérkezett egy előre gurulással tompított, majd feláll és védekező állásba helyezkedett.
- Gyere elő és ígérem hogy gyors leszek. Viszont ha továbbra is folytatod a bujkálás elevenen foglak megnyúzni. - fenyegetőzött Gempachi.
- Gyere te ide. És idézz meg egy kisebb fegyvert, mondjuk egy tőrt. - mondtam neki majd gúnyosan felnevettem.
- Még csak az kéne. Hülye leszek olyan helyre menni ahol egyfolytában bujkálhatsz. Mellesleg pedig a kardom a legkisebb fegyverem. Kénytelen leszel ezzel beérned. - mondta idegesen közben pedig idegesen lóbálta a kardját.
- Akkor menjünk puszta kézzel és akkor ott küzdhetünk.
- Mit képzelsz te magadról ? Szerinted elhiszem, hogyha én elteszem a fegyverem akkor te nem fogsz nekem rontani valami mágiával vagy esetleg azzal a vadászkéssel. - ordította torkaszakadtából, közben pedig a feje elkezdett vörösödni.
- Dehogy is. Én sosem tennék ilyet. Tolvaj becsület szavamat adom rá. - mondtam neki vigyorogva.
Ekkor Gempachi hisztérikusan felnevetett és egy ideig csak ezt halhattam tőle. Majd végül abbahagyta és kijelentette.
- Még hogy becsület szavadat. Még jó hogy nem azt mondtad, hogy lovagi becsület szavadat adod, mert még talán halálra röhögtem volna magam. Az a baj, hogy nem tudok egy ilyen sunyi alaknak hinni mint te, pedig én nem vagyok az a bizalmatlan ember. De most már elég a bájcsevegésből. Ideje, hogy kiugrasszuk a nyulat a bokorból.
Ekkor elindult felém majd a fáktól pár lépésre megállt. Ezután lehunyta a szemét és nem csinált semmit.
- Ne aludjál ! Ennyire nem vagyok gyenge ! - mondtam neki vidáman.
De nem figyelt rám tovább folytatta a semmitevést. Egyszer csak a kardja elkezdett fényleni, majd lendítésre emelte a fegyverét. Én sem maradtam rest, koncentráltam majd felvettem a Csont alakomat hogy felkészüljek hátha valami naggyal próbálkozik. Kinyitotta a szemét, majd rám nézett és elvigyorodott.
- Crescent Slash. - utána pedig meglendítette a kardját.
A kardból egy félhold alakú mágikus lövedék indult meg. Az útjába kerülő fákat minden gond nélkül vágta ki, de persze nem voltak valami nagy darabok.
~ A Csont testemet úgy sem tudod átütni. - gondoltam magamban.
És mintha csak cáfolni akarná a meggyőződésemet amikor a félhold a mellkasomnak csapódott egy villanásnyi fájdalmat éreztem. Ekkor a félhold eltűnt mintha nem is lett volna. Lenéztem ahol a csapás elért. A bal vállamtól az jobb alsó bordámig egy jókora vágás éktelenkedett.
- Nofene. Mit csinálsz ? Ez csiklandoz.
- Akkor megcsikizlek még egyszer hátha majd a következőt jobban megérzed. - mondta gúnyosan, majd ismét koncentrálni kezdett.
- Na jó eddig és nem tovább - kiáltottam mérgesen.
Ezután felvettem a Kappa alakomat és a másodszorra ellőtt technikája csak súrolt mivel megváltozott az alakom és a magasságom is.
A meglepetésének másodpercei alatt el lőttem felé két vízpengét amit még sikerült kikerülnie az egyiket meg meg is akasztotta.
Ezután eldobtam felé egy vízbotot amit szintén megpróbált megakasztani kardal de kissé meglepődve tapasztalta hogy a lövedék a levegőbe emeli és repíti hátra felé egészen egy fáig.
Ekkor acél alakomat öltöttem fel és elkezdtem felé rohanni.
Hirtelen feltűnt oldalt egy alak és nekem jött. Ezzel megakasztotta a rohamomat és kissé hátra tántorodtam míg ő a becsapódástól felborult és a hátára érkezvén a fűben fetrengett előttem. Megnéztem egy kigyúrt fickó volt.
- Te is a bajt keresed?- kérdeztem kissé meglepődve.
- Nem csak közelednek a város őrök és elég sokan vannak.
- Hm, ez hatékony érvnek tűnik, de honnan tudjam hogy nem hazudsz?
Épp nyitotta a száját mikor berontott egy csomó páncélos város őr és nagy körben körbevették a teret. Előttük futva érkezett meg egy másik alak. Egy öreg kivont rövid kardos figura.
Az öreg futtában felénk kiáltott:
- Nem most van itt az ideje a heverésnek.
Erre mind felálltunk és kört alkottunk egymásnak hátat fordítva.
- Legyen döntetlen haver és majd legközelebb befejezzük. - kiáltottam oda a srácnak.
Erre csak helyeslő mordulást kaptam válaszul.
- Enyém a baloldali harminc a tied a jobboldali harminc. - kiáltotta oda az öreg a másiknak.
- Inkább legyen nekem a jobboldalon harminc neked meg húsz a balon mert nem vagy már a régi te sem. - felelte a másik nevetve és elő kapott egy lovagi pallost.
Ekkor már kappa alakban álltam és körülöttem lebegtek az eddig létrehozott forró vízgömbök és folyamatosan jöttek létre ujjak.
- Ha vissza heversz a fűbe akkor megmutatom neked hogy is csinálja ezt gy mágus - kiáltottam oda a többieknek.
- Na még csak az kéne. - kiáltotta az ellenfelem.
A pallosos pedig bele rontott a tömegbe. Rövid késéssel mi is reagáltunk és elindultunk a célpontjaink felé. Én előtte elengedtem a körülöttem felgyülemlett vízlabdákat fájdalmas kiáltásokat csalva ki a tömeg azon oldalából.
Ezután pár perccel már csak a földön lévők nyögései hallatszottak.
- Hát akkor viszlát később - kiáltottam hátra és elrohantam az ellenkező irányba mint ők.