A jó, a rossz és a segítőkész harmadik (Gempachi vs Daniel vs Thrin)

Daniel és Thrin barangolásaik során egy kis faluba tévedtek, ami az óceán partján helyezkedett el. Falu lévén a település elég kicsi volt, csupán pár házból és egy fogadóból állt a falu, no meg egy kis kikötőből. A kikötőben nem voltak se nagy hajók, se lazsáló matrózok, a falu látszólag önellátó volt. A gazdagság sem sugárzott a házakról, bár a faluházán voltak kisebb, valószínűleg helyi festők és szobrászok által készített díszítések, de az átlagos házakon nem látszott a jólét semmilyen jele, azon kívül, hogy nem roskadoztak és volt rajtuk tető. A faluba egy kis földút vezetett, és Danieléknek gyalog kellett megközelíteniük a helyet, mivel egy szekér, vagy kereskedő se járt arrafelé. Az előző városban tudták meg, hogy van egyáltalán abban az irányban valami, amerre indulni készültek, így nem kell a szabad ég alatt pihenésre hajtaniuk fejüket a földön, amihez Daniel persze hozzá volt szokva, de az ágy vagy szalma mégis kényelmesebb és pihentetőbb. Mire a faluba értek gyalogszerrel, a nap már majdnem a horizonton járt, azaz közeledett az éjszaka. Útjukat a fogadó felé vették.
- Itt aligha fogtok hajót találni. - Mondta Darkos Danielnek.
~Hát akkor talán majd a part mentén megyünk tovább. ~ Gondolta Daniel.
- Elég céltalanul bolyongtok, valami konkrétabbat kéne tennetek, mondjuk felgyújtani a falut, és lemészárolni, vagy ha gyávák vagytok hozzá, és nem mertek gyilkolászni a férgeket, akkor keressétek meg a legnagyobb szájút a fogadóban, és vele végezzetek párbajban. Vagy valami érdekeset csináljatok már, mert ez a tétlenség, unalom és utazás rettentően unalmas. -
~ Nem lenne értelme azoknak amit mondtál, nem erősödnék tőle. ~
- De jól szórakoznánk. -
~ Pontosabban te jól szórakoznál, Lord Darkos. ~
- Én te is vagyok. -
~ Nem. Szerintem ezt itt le is zárhatjuk. ~ Darkos sóhajtott, és visszavonult. A fogadóban csak a helyiek ültek, illetve egy-két elvetemült utazó, akiknek útját valamiért erre vetette a sors. Amint beértek Thrin észrevett valakit az egyik asztalnál.
- Ott azt a figurát annál az asztalnál ismerem, ülj le mellé, mindjárt jövök, körülnézek, hogy vannak e esetleg valamelyik falusinak gyógyfüvei. - Mondta, majd gyors léptekkel távozott a fogadóból. Az alak, akire mutatott egy fehéröltönyös, feketehajú férfi volt.
~ Furcsán viselkedik,mindenesetre leülök az alak mellé, hogy szemmel tartsam, lehet, hogy Thrin ellensége. ~ Gondolta Daniel, majd elindult az asztal felé. Még három lépést se tett, amikor ismét nyílt mögötte az ajtó, és lépések hallatszottak. Daniel nem tudta, miért tűnik ez fel neki.
- Az alak feléd jön. - Mondta Darkos.
~Érzem. ~ Gondolta Daniel, elismervén, hogy lassan kialakul egyfajta veszélyérzéke talán épp Mortem használata miatt. Lassan Mortemre csúsztatta a kezét, majd amikor már csak két lépésnyire hallotta maga mögött a lépteket gyorsan egy fordulással húzta ki kardját, és vágott fejmagasságban. Az alaknak jó reflexei voltak, és gyorsan hátraugrott. A kard pengéje csupán az arcát takaró maszkból vágott ki egy szövetdarabot. Daniel megállította a kardot maga és az idegen között.
- Mért keresel? - Kérdezte Daniel.
- Nem egyértelmű? - Mondta az alak, majd egy gyors mozdulattal előrántott egy tőrt az oldaláról, és elütötte vele Daniel kardját, és ugyanazzal a lendülettel egy köríves rúgást indított Daniel feje felé. Daniel hárított a szabad kezével. Egy mozdulattal ráfogott a támadó lábára, majd megtolta azt. Az alak elvesztette az egyensúlyát, és hátraesett. Daniel a kardjával lesújtott, de már csak a támadó hült helyét találta, mert az hátrafele gurulva felállt.
~ Képzettnek tűnik, de semmi olyasmi amivel ne tudnék elbánni. ~ Gondolta Daniel.
- Úgy legyen, de ne siesd el, ne használj mágiát, úgy többet fejlődsz ez ellen. Végre egy kis küzdelem. - Mondta Darkos. Az alak szája felfele görbült a maszkja alatt.
- Nem rossz, tényleg vagy olyan veszélyes mint amilyennek a megbízó leírt. - Mondta a bérgyilkos.
- Érdekelve ki lenne az. - Mondta Daniel kissé elvigyorodva. - Az egyéb nem emberi képességeimről nem mesélt neked? -
- Nem szolgáltatok ki információt a megbízóról, de semmi olyat nem mondott, amivel ne bírnék el. - Mondta a bérgyilkos, majd hirtelen csapott előre a tőrrel, melyet az alkarja hátuljához szorított, és csak vágáskor hajlította kijjebb, így módón gyorsabban, pontosabban, és kiszámíthatatlanabbul támadott. Daniel beletolta Mortemet a támadásba, így a tőr megakadt rajta, a támadó nem tudta befejezni a vágást, és ezzel együtt visszahúzni sem a tőrt.
- Hát akkor hazudott neked. - Mondta Daniel kissé elvigyorodva. A bérgyilkosnak ugyanarra kellett visszahúznia a pengét, mint ahonnan indította, de ha ezt megtette volna, akkor Daniel kardja egyszerűen továbbhalad felé, így gyorsan hátralépett, majd oldalra, hogy elkerülje Daniel továbbhaladó fegyverét. Daniel viszont átfordította előre haladó csapását egy oldalirányú vágássá, de a bérgyilkos sikeresen kivédte, és ismét megállította mag előtt a kardot. Ám ellépés helyett a támadó ezúttal kiemelte a lábát, kifordította a csípőjét, és Daniel kardot tartó keze alatti szabadon hagyott felületre rúgott. Daniel Mortem segítsége nélkül nem számított a mozdulatra, tehát kikerülni se tudta.
~ Van még mit fejlődnöm. ~ Gondolta Daniel. A fájdalmat érezte, de nem zavarta. Kontramozdulatként belekönyökölt a bérgyilkos lábába, aki ennek hatására felszisszent, majd gyors egymásutánban az állását az ellenkező oldalra váltotta, tehát megcserélte, hogy melyik lába volt elől, és melyik hátul. A hátsó lábára helyezte a súlyát, és az elülső lábát kiemelve ő is egy oldalrúgást indított. Az alaknak választania kellett, hogy a Daniel kardját, vagy lábát hárítja el. Az utóbbit választotta. Daniel lába becsapódott a szabadon hagyott oldalra, de a bérgyilkos látszólag nem bírta olyan jól a fájdalmat mint Daniel. Ismét hangosan felszisszent, majd még egyszer, amikor az előbb megkönyökölt lába a földre ért, és rögtön ránehezedett. Kicsit megbillent az egyensúlya. Daniel ezt kihasználva előrébb rakta le lábát, mint ahonnan felemelte, ezzel egy mélyebb állásba helyezkedett, ami kockázatos volt, de szerencséjére ő volt a gyorsabb, és a szabadon lévő kezével bevitt egy köríves ütést az ellenfele arcára. Az kicsit hátralépett ettől, de a tőrjével eltolta Daniel kardját magától. Ebből látszott, hogy jó és gyors reakciói voltak. Daniel felzárta a másik lábát , hogy újra egy biztonságosabb pozícióba kerüljön, és a kardot a feje felett átforgatva a támadó másik oldalára vágott. Annak sikerült kivédenie a támadást, de kissé ügyetlenül megint előrébb került a kelleténél, talán az előbb megütött lába miatt, de Danielt ez már nem érdekelte: nyerésre állt. Elől lévő lábával egy egyenes rúgást intézett a bérgyilkos gyomorszájára, amitől az akaratlanul is előredőlt, innen pedig a szabad kezével egy könyökütést intézett a férfi gerincére. Az a földre esett előtte, a tőre pedig csilingelve landolt mellette a földön. Daniel szúrásra emelte a kardját, hogy megadja a kegyelemdöfést.
- Nem rossz, de volt egy hibád. Az, hogy velem kezdtél ki. - Mondta Daniel. A bérgyilkos magánál volt, a tőre felé nyúlt, de Daniel rátaposott a kezére.
- Remélem a pokolra jutsz, idióta. - Mondta, és elindította a szúrást. De ekkor váratlan dolog történt.

Azt hittem, hogy egy kis időre nyugtom lesz, míg Páva és Szürke a küldetésüket teljesítik, amit az öregtől kaptak. Mivel én nem kaptam semmilyen feladatot, így a közeli tengerparti faluba mentem, hogy kikapcsolódjak. Éppen nyugodalmasan üldögéltem a helyemen, amikor is az egyik klán társam bajba keveredett így segítenem kellet neki. Valószínűleg valamilyen küldetést teljesített, mivel más oknál fogva nem kötött volna bele abba a fickóba, akivel éppen küzdött. A vele küzdő fickó az elől lévő lábával egy egyenes rúgást intézett a gyomorszájára, amitől akaratlanul is előredőlt, innen pedig a fickó a szabad kezével egy könyökütést intézett a gerincére. A klán társam ekkor a földre esett, a tőre pedig csilingelve landolt mellette a földön. Ekkor a fickó a kardját szúrásra emelte, hogy megadja a kegyelemdöfést.
- Nem rossz, de volt egy hibád. Az, hogy velem kezdtél ki. - mondta a fickó és megakadályozta, hogy a klán társam a tőréért nyúljon, rátaposott a kezére.
- Remélem, a pokolra jutsz, idióta. – mondta a fickó, és elindította a szúrást.
Én eközben megidéztem a katanamat majd felpattantam a székemből és a fickó mögé léptem. Hogy megakadályozzam a végső csapást a kardomat megfordítva a hátával a lábai közé csaptam, majd egy pörgő rúgással a falnak küldtem őt. A fickó hangos csattanással, háttal érkezett neki a falnak, majd lecsúszott róla és ülő pozícióba maradt miközben megpróbálta összeszedni magát. Közben a fogadó vendégei tátott szájjal figyelték az eseményeket, némelyikük már fogadásokat is kezdtek kötni, hogy melyikünk fog győztesen kikerülni a helyzetből. Eközben én szépen komótosan odasétált, majd amikor már csak egy lépésre álltam a fickótól a kardomat a mellkasának szegeztem.
- Vedd észre, hogy az ellenfeled nincs veled egy szinten. Add meg neki a kegyelem jutalmát. – mondtam a fickónak, mikor már úgy láttam, hogy újra a való világban van.
Mivel úgy gondoltam, hogy a fickó egy ideig még veszélytelen lesz ezért a klán társam felé fordultam. Ő már talpon, a keze ügyében ismét ott figyelt a tőr, amit még néhány perccel ezelőtt a fickó kivert a kezéből.
- Te pedig meny el és örülj annak, hogy megmentettem az életedet.
Ahelyett, hogy megköszönte volna, hogy segítettem és utána elment volna, még felháborodottan beszélni kezdett.
- Nem kértem a segítséged. – mondta nekem, majd a fickóra nézett és azt mondta. - A feladatomat el fogom végezni. Előbb vagy utóbb végzek veled, ha ez a fickó nem teszi meg. - ezután sarkon fordult és elhagyta a fogadót.
Én éppen vissza akartam fordulni, hogy megbeszéljem a fickóval a dolgot, amikor is észrevettem, hogy az megpróbálja kirúgni a kezemből a kardot. Mivel nem akartam ismét bántani, ezért inkább hátraugrottam, és vívó állásba helyezkedtem. A fickó ekkor talpra állt és miközben ő is alapállásba helyezkedett azt mondta:
- Nocsak, nocsak. Nem mondta, hogy férgeket mentenek az ismerősei. Az-az idióta rám támadott, ezért is és a gyengeségéért is megérdemli a halált.
~ Vajon kiről beszélhet? Kíváncsi lennék, hogy ki az, akit én is és ő is ismer. – gondoltam magamban, miközben a fickó folytatta.
- De nem baj, megöllek és befejezem, amit elkezdtem, akár az ismerőse vagy, akár nem. Ha meg méltó ellenfél vagy akkor jobban járok veled, mint azzal az idiótával.
Éppen rákérdeztem volna, hogy most végül is ki az, akiről beszél, de nem tudtam, mivel a fickótámadásba lendült.
Annak ellenére, hogy látszott a fickón, hogy nem igazán a fegyverének a mestere sikerült meglepnie, így kénytelen voltam cselhez folyamodni. Mikor megakasztottam a pengéjét tejes testsúlyomat beleadva nekifeszültem a pengémmel az övének, majd hirtelen oldalt léptem és engedtem, hogy a fickó előrelendüljön. Közben megpördültem a tengelyem körül, majd mikor ismét felé fordultam az oldala felé mértem egy csapást. Sajnos nem sikerül eltalálnom, mivel elég gyors volt ahhoz, hogy ő is megpördüljön, majd miután kivédte a csapásomat az oldalam felé indítson egy köríves rúgást.
~ Nem igaz már! Miért nem találom már el. Mintha csak tudná, hogy mikor hova fogok csapni.
Mivel belharcban az ő pengéje jobban érvényesül, ezért ismét hátra ugrok, hogy egy kis teret nyerjek magamnak. Eközben hallom, ahogy a kocsma vendégei megpróbálják biztatni minket, mintha csak egy arénába lennénk.
- Csapd már le a fejét annak a vakarcsnak Hófehérke!
- Ne hagyd magad kölyök! Én rád fogadtam.
- Ne játsszál már vele! Fogd a kardodat és told fel a gyomrába, hátha végre lenyugszik.
- Ne rúgkapálj már annyit. Ha vívnál, inkább talán több esélyed lenne.
Nem volt több időm tovább hallgatni a csőcselék beszólásait, mivel a fickó a rúgása után nem húzta vissza a lábát, hanem a rúgás után keresztbe tette le, és fordulatból a hátul lévő lábával felém rúgott.
~ Jól van, akkor most már nem kíméllek. Itt az ideje, hogy komolyan vegyem a dolgokat.
Mivel nem volt más választásom és a kölyök nem akarta abbahagyni a rugdalódzást a kardommal megpróbáltam lecsapni a lábát. A fickó nagy szerencséjére még idejében sikerül elvinnie a kardom útjából a lábát, de még így is egy kisebb vágást sikerül ejtenem rajta. Miközben én egy lentről ívelő vágást kezdtem elindítani a fickó a lendületből átfordította magát, hogy visszakerüljön velem szemben. Az alulról indított csapást így sikerült védenie, de tovább húzom a mozdulatot és a kulcscsont felé kezdtem el csapni. Mivel nem volt elég gyors ezért a csontig sikerül bevinnem a csapást még mielőtt félre csapta volna a kardomat. Ez után hátra ugrok, hogy egy kis szusszanásnyi időt nyerjek. Szerencsémre a fickónak is kellet egy kis idő, így addig tudtam gondolkodni.
~ Ő még fiatal, úgyhogy nála van a gyorsaság előnye. Mivel én öregebb vagyok nála így csak a tapasztaltságomra és az erőmre tudok hagyatkozni. Talán ha a nagyapa tanításait használnám ellene, akkor sikerülhet legyengítenem annyira, hogy harcképtelenné tegyem.
Egy ideig nem hallatszott más csak a tüdőnkből feltörő levegő zaja, ahogyan elhagyja a testünket, majd amikor előre vetettem magamat, hogy megmutassam, hogy mit is tud egy igazi Akamatsu a csőcselék is felmorajlott. Egy ideig még a fickót is biztatták, de végül már csak az én rajongó táborom maradt, meg akik válogatott gúnyolódásokat mondtak a fickónak.
- Mekkora egy béna vagy! Jobb lesz, ha feldugod, magadnak a kardodat mielőtt Hófehérke teszi meg.
- Jobb, ha feladod, akkor talán csak a kezeidtől és a lábaidtól szabadít meg.
- Pancser! Pancser! Pancser!
- Add már fel! Esélytelen vagy.
Talán ennek is, de inkább a nagyapa módszerének köszönhetően a fickó kezdett egyre fáradni. Taktikámhoz hűen erős csapásokat mértem a fegyverére, hogy meggyengüljön a védelme és így egy-két kisebb vágással tovább szaporítsam a sebeit. Láttam, hogy ez dühíti őt, mintha csak más is zavarná rajtam és a kocsmában tomboló csőcseléken kívül. Ez sajnos még jobban rontott a helyzetén, egyre több vágás jelent meg a kézfején, a combján, a vállain, a karján és az oldalán. Mikor már azt hittem, hogy enyém a győzelem, hirtelen a fickó szemeiben valami nem e világi fény villant meg egy pillanatra, majd hátrébb ugrott. Mikor utána akartam menni hirtelen valami megtorpanásra kényszerített. Miközben a fickó Miközben a fickó körül a levegő elkezd kavarogni és porszerű sötétséggé válni azt mondja:
- Elismerem jó fegyverforgató vagy, sőt képzettebb vagy nálam. Sajnos mágiához kell folyamodnom, igazán kár.
Ekkor a sötétség hirtelen szétterjed a fogadóban, majd alig egy másodperc múlva nem látok semmit. Idegesen próbálok valami fényforrás után nézni, de nem látok semmi ilyesmit.
~ A fenébe. Gondolhattam volna, hogy valamilyen fekete mágussal állok szemben. A rend tagjai az ilyenekre specializálódnak. Ez a jutalmam a figyelmetlenségemért.
A kocsmában lévő csőcselék is idegesen mond valamit, de nem igazán figyelek rájuk, mivel a fickó ismét mond valamit.
- Azért nem fogom elsietni a dolgot.
Ez után észreveszem, hogy semmilyen hangot sem hallok a közelemben, sőt valami furcsa nyomást is érzek a mellkasomba, mintha csak a sötétség megpróbálna összenyomni. Miközben ott állok az addigi helyemet immáron süketen és vakon egy bizonyos gondolat kezdett motoszkálni a fejemben.
~ Most akkor mi lesz?

Daniellel épp egy kikötő városban jártunk. Úgy döntöttünk, hogy egy időre elválunk az egyik fogadónál, ahol ő bement és majd én is szándékoztam csatlakozni hozzá a későbbiekben.
A fogadót elhagyva számos fontos dolog mellet, a város egyik nagyobb állat kereskedőjéhez is betértem, hogy meg vizsgáltassam az nem rég talált tojást. Sajnálatos, hogy a fickó hosszas vizsgálódás után, sem tudta megmondani mi féle lény lehet benne. De megerősített, hogy sárkányféle biztosan nem, mert ezt biztosan tudja, nem hüllőféle tojása. Kissé elkeseredve, hogy most sem tudtam meg a tojást típusát elkezdtem vissza felé sétálni a fogadó felé. Sokkal hamarabb értem vissza mint előzőleg terveztem, mert több időnek gondoltam a vizsgálatot. Ezért egy pillanatra megijedtem, hogy eltévesztettem a fogadót, mert kiáltások és egyéb hangos zajok szűrődtek ki belőle.
Mikor közelebb értem, a bejárattól nem sokkal beljebb húzódó sötétség fal viszont már meggyőzött nem eltévedtem, csak Daniel kezdet neki megint a népirtásnak. Az emberek tömegesen távoztak az ajtón, volt aki négykézláb volt aki simán. Mikor keresztül törtem a tömegen a azt láttam, hogy Daniel kivont kardala kezében épp a sötétség aura felé lép, bizonyára az ellensége lekaszabolásának céljából.
- Daniel, te vagy az? Mi történt. - kiáltottam be, kissé mérgesen, hogy megint parádézik.
- A "barátod" megtámadott amikor egy féreg megpróbált megölni, és épp kivégeztem volna. - egy pillanatig gondolkodtam, majd eszembe jutott, hogy Akamatsu is a fogadóban tartózkodott mikor elváltunk. Mutattam is neki, hogy ismerem, de a barátot nem említettem.
- Viszont sokkal jobb küzdelmet mutatott, ért a fegyveréhez - mondta kissé lelkesebb hangon, felém fordulva. Ekkor láttam meg, tetőtől talpig sebek borítják a testét, kisebbek és nagyobbak egyaránt.
- Daniel te vérzel. - állapítottam meg erősen finoman fogalmazva meg a helyzetet.
- Igen, kissé megsérültem, de nem számít, a "barátod" benne van a mágiámban, és épp kivégezni készültem. - válaszolta kissé fölényesen, vigyorogva.
~ Aha, mintha az olyan könnyű volna.
- Ja azt látom, megsérültél. De hol nem? végre emberedre akadtál, vagy részeg vagy? - kérdeztem gúnyosan, hogy kissé letörjem az egóját.
- Mondom az "ismerősöd" éppen benn van a mágiámban, most fogom megölni, akarsz még tőle valamit? - nézet rám kérdően.
~ Daniel, a beképzeltség egyszer még megöl - futott át a fejemen.
- Valószínűleg részeg vagy ha úgy gondolod, ilyen állapotban legyőzheted, sőt kivégezheted. - intettem Daniel felé, mert kezdet bosszantani a magabiztossága.
- De legyen felajánlom a segítségemet. - folytattam, bele törődve az elkerülhetetlen harcba.
- Ó tehát azt gondolod rejteget még valamit a tarsolyában? - kérdezte Daniel kissé meglepődve.
~ Ezt próbáltam a tudtodra hozni idáig. - gondoltam dühösen.
- Nem láttad még a tarsolyának mélységét - vetettem oda neki kissé higgadtabban.
- Nem vagyok benne biztos, hogy szükségem van rá, de legyen, ha ragaszkodsz hozzá. - válaszolta megint vissza térve a fölényes stílusához.
Eközben a sötétség aurában egyre fényesebb lett valami, az aura lassan megfakult, majd sok száz apró fénycsóva tépte darabokra, míg semmi sem marad belőle.
Daniel felé fordultam és felvettem az alakját, majd az egyik sarokba húzódva oda vetettem neki.
- Látod, hogy kellek?
- Húzódj a sarokba - intettem a másik sarok felé.
Daniel talán belátva, hogy igazam van, da valószínűleg nem szintén a másik sarokba húzódott. Reméltem, hogy nem rontja el a tervemet, és a lényegét felfogva segít engem a legjobb tudása szerint.
A fény elhalt és a fogadóból épp az utolsó legkitartóbb vendégek távoztak sietve, meg a fogadós hebegett egy nagy dorongot a földre ejtve valamiféle házirendről, mielőtt a pult mögötti kis szobába szaladt.
A terem közepén Akamatsu állt a kezében egy lándzsa volt. A fegyver aranyozott volt és a pengéjén mint két oldalon egy-egy kereszt helyezkedett el. A fegyvert védekezőn szegezte a terem másik oldala felé, lábai széles terpeszben voltak. Pár másodperc múlva megpördült és a Danielt pillantotta meg, a terem sarkában. Daniel közben a kardját kivonva szintén védekező állást vett fel.
Akamatsu a már jól ismert dühös kiáltásával fordult, Daniel felé engem láthatólag észre sem véve, és nem is készültem felhívni magamra a figyelmét.
- Kölyök! Nagyon rossz húzás volt ez a részedről! Eddig csak megakartalak tanítani, hogy hol a helyed. De ezek után, amit az imént láttam kénytelen leszek minden erőmet beleadni a harcba, hogy végezzelek veled.
~ Hűha, de komolyan veszi azt a kis sötétséget. - suhant át a fejemen.
- Nem rossz, nem rossz. Végre van elhatározásod. - válaszolta Daniel vérlázító nyugalommal. - Ezután kezét varázslatra emelte és csontfogakat lőtt Akamatsu felé.
Akamatsu a varázslat előtt mozdult. Előre vetődött, a felé röppenő csont fogakat félúton, lándzsájának egy elegáns pördítésével törte darabokra vagy térítette el, majd Daneil kardforgó karja felé sújtott.
Daniel hárította a csapást, de visszatámadni már nem tudott nem is volt rá szükség. Akamatsu mögé lépve a számomra szokatlan súlyelosztású kardal husáng módjára csaptam lappal a vállára. Akamatsu egy bal irányú vetődéssel a pult felé tért el majd azt elérve megpördült.
- Túl lassú. - vetettem felé, próbálván utánozni Daniel hanghordozását és stílusát.
- Ketté vághattalak volna, de érdemes vagy egy második esélyre. Fuss el. - intettem az ajtó felé, remélve hogy gyorsan le zárhatom az eseményeket.
- Mi a .... - nyögött fel Akamatsu, egy pillanatra olyan szerencsétlen képpel, hogy alig bírtam vissza fojtani egy gúnyost kacajt.
- Nem is vártam tőled mást. Egy ilyen pokolfajzat mint te csak a cselvetést és a hátbatámadást ismeri. - vetette oda, pár másodpercnyi meglepett csönd után.
- Hogy vagy képes erre - kérdezte a lándzsát előre szegezve.
- Sötét másolás technika. - vetettem oda szemrebbenés nélkül hazudva.
- Magad is járatos vagy mágiában, mégis csodálkozol a képességein? - csatlakozott be végre Daniel is úgy téve mintha azonos tudat lennénk, megértve a tervem.
- A mágia sok oldalú, még nem ismerek minden misztériumát. De legalább most már ezt is tudom. - mondta fanyar mosollyal az arcán Akamatsu.
- Így egy kicsit nehezem dolgom lesz, mint képzeltem, de nem lesz lehetetlen. - folytatta.
- Ne játssz istent add fel. - próbáltam kiütni a lendületéből és elvenni az önbizalmát.
Daniel egy rohammal próbálta leteperni:
- Ha hátat fordítasz akkor hátba szúrlak - vetettem oda neki mikor Daniel felé kezdet fordulni.
- Eddig én álltam nyerésre. Nincs az az isten, hogy egy ilyen sötét lelket mint te ki ereszek a nagyvilágba. - válaszolta elszántan.
Én is elkezdtem felé futni a másik oldala felé, hogy kétfelé keljen figyelnie. Daniel a másik oldala felől próbálta a védelmét meglazítani, hogy eltalálhassam mert nehezebben kezeltem a kardot, mint a tőrömet.
Akamatsu egy ideig próbálkozott a kitörésre, a lándzsáját propeller módjára pörgetve vont védelmet maga elé, és hirtelen támadásokkal igyekezett megsebezni mindkettőnket. Viszont ahogy egyre hátrább szorult védekezés közben a lándzsája egyre többször akadt bele a mögötte lévő pultba akadályozva a védekezését az egyre szűkebb területen.
Már alig volt valami mozgás területe mikor egy váratlan mozdulattal Daniel felé döfött a lándzsával majd az épp, hogy hátralépve kikerülő Danielt mellbe taszította lándzsanyéllel és a közben a felkarjába szaladó pengémmel mit sem foglalkozva kettőnk közt átslisszolva már ő tartott minket sarokba szorítva.
Daniel föld felé csapódva vagy becsapódás után mágiát alkalmazhatott mert Akamatsu mögött egy zombi jelent meg és lába felé vetődve bele mélyesztette a fogait. Akamatsu közben a lándzsáját már lecserélte két fegyverre. A kezében tartott két fegyverek pisztolyok voltak, de többet nem tudtam megállapítani, mert Akamatsu a fájdalomra ügyet se vetve a zombi felé fordította az egyik fegyver csövét és meghúzta a ravaszt. A zombi cafatokra szakadt és kis fénylő kristályok repkedtek szere szét a testéből.
A másikat felénk szegezte és azzal is lőtt. Ösztönösen a tojást védve lekuporodtam és fém alakot vettem fel. A lövés után azonnal egy robbanás hallatszott, de szerencsére a testem nem sérült meg a fémalak védelmében, viszont úgy éreztem, hogy be kell szereznem egy másik kanárisárga köpönyeget, mert ez egy kissé szellős lesz.

Az ellenfelük két pisztoly idézett a kezeibe, az egyiket Daniel zombijára szegezte, a másikat pedig Thrin és Daniel felé. Kilőtte a zombit, majd a mágusok felé lőtt. Danielnek nem volt ideje felhúzni Mortemre a mágikus pajzsot, így a leggyorsabb védekezést választotta: Sötétség aurát húzott fel mindkét kezére, és megpróbálta minél jobban maga és a lövés közé pozícionálni a kezeit, a fejét pedig lehajtotta. A mágia szerencsére gyorsan létrejött, már egész jól ment neki a végtagok körbeölelése sötétséggel. Mortemet fölfele tartotta, hogy lehetőleg megvédje a fejét a lövéstől. A lövedék berobbant, és Daniel tűz melegét érezte. Sikerült megvédenie magát valamelyest, de amikor kiegyenesedett a védekezésből a csuklyája eltűnt a fejéről, valószínűleg rögtön elégett, a köpenye pedig lángra kapott. Daniel gyorsan megragadta a köpenyt, és letépte a hátáról. Eldobta a lángoló köpenyét, majd figyelte ellenfelét. Egy-két helyen megégett, de főleg a kezén keletkeztek sebet, mivel a mágiája nem tudta teljesen levédeni a találatot. Fontosabb része nem sérült. Most.
- Valami itt nem stimmel! - Kiáltott fel ellenfelük meglepődve. Daniel mellett felegyenesedett Thrin. Ruházata szakadozott volt, és a teste fémből volt, valószínűleg ugyan azt az alakváltást használta, mint egyszer Daniel ellen.
- Jaj, a tojásom! - Kiáltott fel Thrin, majd valamit felvett a földről. Daniel látta, hogy egy tojás volt az, de nem átlagos, vagy fél alkarnyi méretű darab volt. - Mit ártott neked ez a szerencsétlen tojás, szeretnéd ha én is szétlőném a tojásodat? - A másik mágus egy pár pillanatig értetlenül nézett maga elé, majd eltűntek a kezeiből a pisztolyok, és helyette egy furcsa lőfegyvert jelent meg a kezében. Sorozatot kezdett lőni, miközben a fegyvert jobbra balra mozgatta. Thrin bevetődött a pult mögé, ahol a fal felé fordult és összekuporodva védte a tojást. Daniel futni kezdett a másik mágus felé balról kerülve, miközben sikerült létrehoznia Mortem vér pajzsát és auráját. Az így létrejött mágikus pajzzsal védte magát a lövések elől. A mágus követte a fegyverrel Danielt, és közben hátrált az ajtó felé. A lövések nagy részét levédte a pajzs, de egy-két súrolta Daniel lábát, karját. Ahogy Daniel elkezdte bevenni az ívet a rohama közben, hogy oldalba kapja az ellenfelét , az leváltotta fegyverét egy másikra.
- Vigyázz! - Az új fegyver felvillant, és a lövés szétszóródva csapódott bele Daniel pajzsába, a padlóba, és volt ami fölötte suhant el, sőt olyan is ami a mennyezetbe belekapott. Iszonyatos erővel érkezett a lövés, és mivel Daniel épp mozgásban volt, ezért az könnyűszerrel ellökte, majd a falnál találta magát, és igencsak megfájdult a háta a becsapódástól. A fal támasztása miatt viszont meg tudta tartani egyensúlyát, és nem esett el. A lába is fájt, legalább egy repesz eltalálta.
- Az ellenfeled egy fegyvermágus ha nem jöttél volna rá, közelharcban nincs elég erősítő mágiád még, a távolharc meg nem az erősséged. Gondolom kitaláltad, hogy én nem segítek egyenlőre, és amikor segítek az se tanáccsal lesz. - A démon felröhögött. - Dolgozz össze a "csapattársaddal" ha erősebb az ellenfél. De ne feledd: Nem lesz mindig melletted valaki és nem engedheted meg magadnak, hogy mások védjenek meg. -
~ Te nem vagy megsérülve, könnyen beszélsz. ~ Gondolta Daniel, ám a válasz érzékelésére nem volt idő a küzdelem közben. A másik mágus kezében semmivé vált a lőfegyver, és ismét a lándzsa jelent meg. Rárohamozott Danielre, aki próbált kitérni, de a sérült lába miatt nem mozdult elég gyorsan. Az első szúrás áttörte a Mortemen lévő pajzsot. A másodikkal a fegyvermágus félrelökte a kardot. A harmadikkal megtörte Daniel kezein a démoni mágiát, és meg is sebezte a végtagokat. A negyedik szúrás gyomron találta, az ötödik szúrás pedig Daniel szívét vette célba. A szeme sarkából látta, hogy Thrin kiemelkedik a pult mögül, immáron a fém forma nélkül a saját alakjában, sérülés nélkül. Még a ruhája is tökéletesen ép volt. Meglátta mi folyik, és futni kezdett feléjük. Közben alakot kezdett váltani. Egy kicsi manószerű lénnyé transzformálódott, és intette egyet a fegyvermágus felé. A padló recsegve ropogva engedett utat, és a föld alól indák törtek elő, amik lefogták a Danielt támadó mágus kezeit, így az nem tudta befejezni a szúrást. A fegyvermágus meglepődött a hirtelen jött mozgáskorlátozottságán. Thrin felkiáltott mögötte.
- A győztes fizet! - Erre az ellenfelük megpördült és Thrin felé fordult, majd leeresztette a lándzsáját. Thrin Daniel felé nézett, és jelzett a kezével, hogy húzódjon arrébb.
- A zacsimban a tojásom, menj, vidd ki és úgy vigyázz rá, mint ha a sajátod lenne. Engem csak akadályozna harc közben. -
- A testvéred szerintem arra akar utalni, hogy kússz odébb meghalni, és ne zavard a harcban. - Mondta Darkos. - Szégyen, hogy neki kell megmentenie, ennek az idióta gyenge alaknak. - Daniel összeesett a földön, és minden erejét arra koncentrálta, hogy arrébb húzódjon.
~ Thrin nem idióta, lehet, hogy nem a legerősebb, de idővel ő is megerősödik. ~ Gondolta mérgesen Daniel. Érezte, hogy az ereje kezdi elhagyni és homályosodik a világ.
- Takarodj innen te perverz állat! - Kiáltott a mágus Thrinre. Daniel elengedte a kardját, és két kézzel húzta magát az egyik asztal mögé.
- Komolyan gondolod, hogy egy olyan puhány alak mint az öcséd bármire viszi majd? Ostobább vagy mint gondoltam halandó, és gyenge is. Ez a megvetendő magaviseletű "életvédő" mágus elkente a szádat. Elvert mint ahogy a kisgyerekeket szokták a nagyobbak. Most is csak a testvéred miatt élsz, szánalmas. - Daniel végre biztonságos helyre ért, de zsongott a feje. Lepihent a saját vérében fekve, és talán a vérveszteség és fáradtság miatt, de nem érezte magában a dühöt.
~ Nem. ~ Csak ennyit tudott gondolni, de minden érzelem kiveszett belőle hirtelen.
- De, igen. Gyenge vagy, és szánalmas. Kénytelen vagyok együtt élni veled, de nem vagyok köteles együtt élni ezekkel a tulajdonságaiddal, és nem is fogok. - A démoni jelenlét ismét erősödött Danielben.
~ Nem. ~
- Makacs egy halandó vagy, ezt elismerhetem. Nem érted meg, hogy csak velem van esélyed a túlélésre? Nem tudod átadni magad a halálnak, ember vagy és erős az életösztönöd. Ez gyengeség, féled a halált. Add át magad! -
~ Nem. ~ Daniel ismét érezte a halál jelenlétét, de mást egyáltalán nem.
- Hát nem fogod föl, hogy ha átengeded magad, akkor megölhetjük azt a szánalmas élet és gyengeségbarát mágust. Idegesít a hozzáállása, meg akarom ölni. Persze rég küzdöttem, így a küzdelem hevében lehet, hogy eljátszadozok vele. Viszont a testvéred... Sokkal jobban járnál nélküle, csak akadályoz, és szégyenteljes, hogy egy ilyen gyenge idiótával mutatkozol. Engedj! -
~ Nem. ~
- ENGEDJ KI A VILÁGBA, NEM BÍROM A GYENGESÉGED, EGYÜTT MEGÖLJÜK AZ ÖSSZESET! ÖLNÖM KELL, KÜZDENEM KELL, HARCOLNOM KELL. A TESTVÉRED CSAK ELFUT, NEM SEGÍT, PEDIG A PÁROS HARC IS GYÖNYÖRŰ LEHETNE, DE Ő NEM KÉPES EGYÜTT DOLGOZNI, MINDHÁRMAN GYENGÉK VAGYTOK, ÉS PUSZTULNIUK KELL, CSAK ÍGY LEHETSZ ERŐSEBB! - Daniel még soha nem tapasztalta, hogy a démon ilyen dühös lett volna, de nem érintette meg a dolog, még mindig nem érzett semmit. A démoni erő megrohamozta. Visszaverte. A jelenlét ismét felbukkant. Visszanyomta. Újra és újra. Minden egyes alkalommal kevésbé tudta visszaszorítani. Minden egyes alkalommal kevésbé zuhant vissza a haldokló állapotba. Minden egyes alkalommal egyre erősebben jelent meg a fejében egyetlen egy érzelem.
- Küzdenem kell. - Suttogta maga elé, és érezte, hogy lassan elveszti a kontrollt.

Egy ideig nem csináltam semmit, mert Thrin megjelenése a fekete mágushoz intézett szavai kissé lesokkoltak. Mikor ismét tudtam reagálni a lándzsámat eltüntettem és megidéztem a Tűzcsászár kardomat. Majd lefelé sújtottam vele, az indák szint szinte azonnal kettéváltak a csapásomra és tüzet fogtak. Bár ismét újra szabd voltam, de egy újabb probléma vetült föl. Az indák még a kezemen voltak és azok is tüzet fogtak így most az is lángolt.
~ A fenébe, nem igaz, hogy mindig megszívatom magam. - gondoltam miközben hevesen szaggattam le a testemről a lángoló indákat.
Mikor végre sikerül leszednem ismét Thrin felé fordultam, aki közben alakot váltott. Nem volt elég, hogy Thrin gúnyos kacaja idegesített, de még az égési sérüléseim is idegesítettek.
- Nagyon szép volt, úgy látom én ide nem is kellek. - nevetett fel Thrin.
- Te meg mi a fenét keresel itt, és miért segítesz ennek a sötét szívű alaknak. - kérdeztem dühösen.
- Az ember nem válogathatja meg a rokonait - válaszolta flegmán.
- Rokonok? - kérdeztem csodálkozva - Ez neked családtagod?
Miközben ezt kérdeztem, azt vettem észre, hogy a fekete mágus eltűnt.
- Igen a testvérem, jobb pillanataiban simán leverne téged, de most csak szerencséd volt. - vetette oda vigyorogva.
~ Rohadék meglépett, most kereshetem itt egész este. - gondoltam miközben úgy tettem, mint akit gondolkodóba ejtenek Thrin szavai.
- Ez egy kicsit túlzásnak tűnik, nem gondolod? - kérdeztem Thrin.
- Mikor harcolni kezdtünk teljesen kipihent volt, nem látszott rajta, hogy kifárasztották volna. És még így sem voltunk egy szinten. Csak úgy tudott meglepni, hogy használta azt a furcsa technikát meg te is besegítettél neki.
~ Jut is eszembe, hova lett a társa, akivel azt a sötét osztódás technikát csinálta.
Végig pásztáztam a termet, de nem láttam mást csak Thrint.
- Velem harcolsz, ne figyelj, másfelé kérlek - kiáltotta Thrin. A ki közben felvette a számomra már ismerős szörny alakját és felém lőtt egy víztechnikát.
Kitérni esélyem sem volt, a lövedék eltalált és a kocsmából kirepítve a földön gurultam és a szomszéd házfal állított meg. Felálltam és fegyvert váltottam így a tenger császárnő kardját vetem a kezembe.
Thrin kisétált a kocsmából és folytatta a megkezdett párbeszédet:
- Szerinted túlzás lenne? - kérdezte mosolyogva.
- Te rohadék, fekete mágus társát kerestem, nehogy megtámadjon, mint az előbb, ne szólj a harcomba. - kiáltottam dühösen.
- Egyszer harcoltunk Daniellel. - folytatta meg sem hallva engem.
Egy pillanatra szörnyformát vett fel én meg védekezve emeltem a kardomat, majd egy technikát lőtt rám. Egy suhintással hosszában vágtam ketté mire két oldalt elsuhant mellettem és becsapódott a falba mögöttem.
- Kár a gőzért, a technikáid megsemmisülnek, mielőtt még hozzám érnének. - mondtam gúnyosan és vártam a következő csapást.
- Nem sok esélyem volt elég gyorsan elvert, és az óta is kicsit gyengébbnek érzem magam nála. - intett mögé Thrin.
Friss levegő érintette meg a hátamat megfordulva egy kis darab fal kivételével, ami akkora volt, mint én az egész házfront beszakadt kilátszott a túloldali résen a tenger.
~ Mi a...
Eztán recsegve dőlni kezdett a ház felém, én meg gyorsan balra vetődtem a leomló ház útjából.
- Ezután is túlzásnak véled Gem? - kérdezte Thrin
- Eddig a pillanatig azt hittem, hogy nem kell veled is megküzdenem, de mivel nem hagysz más választást kénytelen leszek.
Kardom hátra lendítettem:
- Akkor majd később foglalkozok a testvéreddel és a társával. - ezzel rohamra lendültem.
Egy vízvágást indítottam útjára, de Thrin szörny alakjáról lepergett mintha nem is találtam volna el. De a szép robbanó víz vágás eltakarta az alakját egy pillanatra. Én ezt kihasználva egy fejre mért csapással próbálkoztam. Kardom megakadt és vízpára szétoszlása után megláttam saját magamat, ahogy ugyanazzal a karddal levédem a csapást.
~ Hogy képes erre? - villant át a tudatomon.
- Képes vagy lemásolni más alakját? - kérdezem hátra ugorva.
- Nézd csak meg, ha nem hiszed. - kiáltotta felém és a köpenyét kettőnk közé vetett. Ezzel pillanatnyi takarásba került, majd következő pillanatban egy vízpenge vágta ketté a köpenyt. A vízpengét könnyedén kivédtem legalábbis az elsőt. Az utána következő megsebzett, míg a harmadik elől elugrottam.
- Hahahah, hát te micsoda egy vesztes vagy. Itt ez a jó kard és milyen sebesen lő, de te nem tudod teljesen kihasználni a képességeit. - nevetett a képembe Thrin.
~ Ha az én alakomat fel tudod így venni, akkor nem is kell keresnem a harmadik személyt úgy, hiszem.
A kardot neki szegezve kiáltottam:
- Az elejétől fogva játszol velem, te segítettél a fekete mágusnak bent a kocsmában.
- Persze. - kiáltotta vissza felvéve a fekete mágus alakját - Erre már hamarabb is rájöhettél volna.
Két pisztolyt idéztem a kezembe, rá céloztam és lőttem. Az egyik elvakította a másik egy széltornádó lőtt felé, ami hátra vetette a testét. Én ezt kihasználva egy közeli épületbe rohantam és megidéztem az íjamat. Amikor kinéztem azt láttam, hogy Thrin a szomszéd ház falát átütve berepült az épületbe, és most lassan támolyogva lépdel elő.
~ Fenébe, meg kellett volna, várnom mi történik.
Az íjamat megfeszítve céloztam, koncentráltam és a nyílhegye felfénylett majd kilőttem. A nyílvessző a testébe csapódott hátra lökve azt.
Már egy fél perc is eltelt, de nem mozdult semmi. Thomsonra váltottam és egy kitartott sorozattal kezdtem a házat módszeresen szétluggatni.
Ekkor hallottam meg a morajlás, aztán megláttam, hogy egy árhullám csap át azon a házon, amit épp lőttem.
~ Csak sikerüljön. - gondoltam.
A kezdeti sokk után a Tenger császár kardját megidézve kiugortam az ablakon és a közeledő hullám felé suhintva szeltem bele egyet így a hullám több tonnás lökése elkerült és csak a később jövő víz sodra kapott el és repített hátrább.
Mikor elcsillapodott a hullámzás akkor vettem észre, hogy köröttem a vízben egy nagy fekete test villan meg. Először kardal estem neki, de sebesen úszott és nehéz volt eltalálni pillanatok alatt lefogta az egyik kezem és lábam.
Pisztolyt idéztem a kezembe és egy szikralövést küldtem a vízbe, az elektromosság végig vágott a testemen, de az anakonda is görcsösen eset le rólam. Térdre estem és azt vettem észre, hogy Thrin visszavedlett eredeti alakjába.
A fekete mágus megjelent szeme fekete volt és sebei sötétséget nedvedzettek, mely füstszerűen terjedt körötte, és lassan eltűntek a sebei. A kezét kitartotta és bele repült a kardja a romok közül.
Feltápászkodtam és megidéztem a gonoszság törő dárdát.
- Látom azért nem voltál teljesen hasztalan, te nyomorult. - mondta torzult hangon a fekete mágus Thrinnek.
Felém fordulva folytatta:
- Itt a vége, tovább nem menekülhetsz a halál elől. - mondta majd előttem termett emberfeletti gyorsasággal és leszúrt. Majd a pengéről, egy rúgással taszított le úgy hogy 2 métert repültem és csak a víz tompította az esésem.
Aztán oda sétált és szúrásra emelte a pengéjét.
~ Ez lenne a vég? Ennyi lett volna a küldetésem az életben?
- Ne tedd, Darkos! - kiáltott fel Thrin.
- Meg akarod védeni a féreg életét? - kérdezte gúnyosan.
- Igen, nem is vagy olyan buta, fattyú. - kiáltott vissza Thrin
- Arroganciád nem lesz elég ellenem. Már régóta készülök végezni veled, remélem, nem untatsz majd a harccal.
Hirtelen indák csapták telibe alulról a fekete mágust, aki pár méter után guggolva ért földet és Thrin felé támadt.
~ Miért segített nekem.
Ezután elájultam.

Akamatsu össze esett és Daniel felém fordult. Kivont kardal kérdés nélkül rontott rám. Rögtön fém alakot vettem fel, hogy hárítani tudjam a támadásait és kivontam a tőrömet is, hogy ne csak a kezem legyen a védelmem.
Észre vettem, hogy a kardját nem a szokott tartásban tartja, egy kézzel hanyag módon suhogtatta mintha csak papírból lenne. Mikor egy támadását meg akasztottam akkor vettem észre, hogy a szemében a szembogara teljesen fekete:
- Szóval te vagy az Darkos te fattyú. - gondoltam és egy kitöréssel próbálkoztam.
Sajnos a sebességével nem tudtam fel venni a versenyt így elég gyorsan vissza szorított védekezésbe és még a tőrömet is kiverte a kezemből. Ekkor egy ötletem támadt:
~ Ha már úgy is csak védekezek esélyt adok Danielnek, hogy ellen álljon a démon uralma ellen.
Ezután egy ideig jobban rá játszottam a fájdalomra amit még a fém alakban is éreztem, mert szokatlanul erősen csapkodott. Reméltem, hogy Daniel belül ha nem is tud cselekedni, de látja a harcot és a szenvedésem látványa erőt ad neki a küzdelemben amit a démonnal vív oda bent.
A testem a fém alakban is már kezdett megtelni kisebb, nagyobb vágásokkal amik jobbára csak a kezemet borították be, mert azokkal védekeztem. Aztán Daniel keze megremegett két csapás között és mintha egy pillanatra láttam volna a tekintetét elő sejleni a démoni szembogár takarása alól. De a pillanat hamar elmúlt, és a csapások tovább záporoztak. Majd pár másodperc múlva ismét megláttam a tekintetét, amint elő tűnik a démon szembogara mögül és most már meg is tudott szólalni még ha torz démoni hangon tette is azt:
- Harcolj Thrin, ne engedd, hogy legyőzzön a démon és is próbálkozok itt..bent. - szakadt meg a hangja egy utolsó hördüléssel és a démoni sötétség kezdett vissza térni a szemébe.
- Igyekszem - pattantam fel guggolásból és a felállás lendületéből állcsúcson csaptam a démon irányított testet.
A csapás nyomán egy aprócska sötétség pamacs távozott a sebből amint az begyógyult. Darkos irányította test az ütés erejétől hátra tántorodott és el is esett, mert még zavarhatta Daniel tudatának felélénkülése.
A démon az esés sebességét kihasználva egy hátra gurulásból állt épp fel, mikor mellé értem és egy rúgással ismét a hátra kényszerítettem. Ezután a földre eset tőrömet felkapva vetődtem felé, hogy leszúrhassam. Az ellenfelem oldalra gurult és a tőröm tövig szúródott a földbe, rövid rángatás után a tőrt sikerült kirántani a földből, de addigra már az ellenfelem is talpra állt és ismét a kezében fogta a pengéjét.
- Hiába próbálkoztok mind ketten, nem lesz így se esélyetek a győzelemre - mondta fennhangon majd elnevette magát az ellenfelem.
- Hiába vagy démon egy emberi húsba zárt szellemmé silányítottak, méghozzá az emberek te fattyú - nevettem fel - készülj fel, hogy kipurgállak démon.
- Arrogáns egy féreg vagy, de teszek róla, hogy a pokolra juss - vágott vissza a démon kardját támadó állásban emelve feje felé.
- Elég volt, nem hallgatlak tovább fattyú, jöjj és mutass is valamit ne csak hetvenkedj te parazita - vihogtam fel.
Egy pillanat alatt sötétség fonódott rá a kardra, mintha a kard is tömörebbé vált volna:
- Demonic Swordsmanship: Straight Cut - lendítette előre a kardját mire egy a fegyver mágusoknál tapasztalt félhold alakú lövedéket lőtt el felém.
Anakonda alakot vettem fel, így a méret változás miatt sikerült épp hogy kikerülnöm. Viszont mielőtt még a földre estem volna a démon előttem termett és elkapott az egyik kezével a másikkal meg a kardját lendítette felém.
Ekkor fém alakot öltöttem a kígyó alakra és a keze, majd a dereka köré fonódtam és pusztító szorítással próbáltam kiütni.
Éreztem, hogy a csontjai ropognak, de egy idő után éreztem azt is, hogy csapkodja a testemet ami a karjára volt fonódva. Egy idő után mivel nem akartam teljesen tönkre tenni Daniel testét letekeredtem róla és farkas alakot vettem fel. Daniel testéről fekete füst felhőben távozott.
~ A démon talán gyógyítja? Így nem kell vissza fognom magam.
- Miért nem sebesülsz meg te parazita? - kérdeztem dühösen.
- Miért magyaráznám el neked, hogyha gyenge emberi értelmeddel amúgy se fognád fel - válaszolta megvetően.
- Csak érdekelt volna, hátha hasznát veszem majd mikor a jövőben más démon utánzatok ellen harcolok - válaszoltam gúnyosan.
- Elég legyen, tudd a helyed halandó. Inkább folyjon vér a szádból az kevésbé mocskos, mint beszéded. - válaszolta arrogánsan.
- De nagyra vagy magaddal ki megvert kutyaként húzod meg magad más létformák testében. Szerencséd van, ha nem lett volna Daniel akkor talán csak egy egér, vagy sirály teste jutott volna. De még azt se tudod uralni... Imp - mondtam gúnyosan az első sértő szót hátha felhúzhatom.
A démon nem válaszolt, kitartotta felém a kezét és egy árny kéz csapódott ki belőle ami a farkas alakomat a markába kaptam és meg szorított. Szerencsére még fel tudtam venni egy fém formát farka alakra. Így nem hatott ellenem a mágiája, de erősen meg lepett még így is. A kéz meglendített és eldobott a víz felé, a levegőben repülve végre észre vettem amit már az egész beszélgetés alatt kerestem a szememmel a táskám és a benne lévő tojást egy kicsivel távolabb lévő kút fala mögé volt letéve, de sajnos elég közel még így is a harchoz. Ezután a vízbe estem és elmerültem. A vízben kappa alakot vettem fel és vízen járás technikával rakétaként törtem a víz felszíne felé, úgy hogy a tojás irányába repüljek elő. A vízből előtörve farkas alakban érkeztem a partra és a csomagom mellett állta meg körbe pillantva, hogy hol a démon. Egy sötét félhold érkezett felém mire gyorsan a csomagom a fogam közé kapva félre vetődtem és fedezékbe húzódtam, a lövedék egy házat hasítva át tűnt el a látómezőmből.
Egy pillanatra korrigan alakot vettem fel, majd hogy fedezzem a tojással való vissza vonulást, a környező virágok illatát erősítettem meg az illatozó mező technikával, mivel a közelben sűrűn láttam nőni gyümölcs fákat amiknek még farkas alakban is éreztem az illatát a fedezék mögül. Pár pillanatig vártam majd egy távolabbi fedezék mögé futottam ismét farkas alakban.
A démon sebesen közeledett és nem láttam, hogy nagyon zavarta volna a technika pedig reméltem, hogy kissé jobban hat rá, mint egy átlag emberre ez a szaglás alapú hatás.
Tartottam vele a lépést egy ideig, de már kezdted fáradni a szokatlanul sok alakváltástól és a csomag is nehezítette a mozgásomat. Aztán hirtelen előttem termett a mintha csak teleportált volna:
~ Ennyivel gyorsabb lenne? - futott át a fejemen a gondolat, miközben próbáltam megállni.

Daniel küzdött a démonnal magában. Elsőre reménytelennek tűnt a dolog, de lassan kezdte visszanyerni az erejét. Amikor a fegyvermágust készült megölni, még nem is állt ellen, de amikor Darkos Thrin felé fordította tekintetét, kitört belőle az ellenkezés. A démon nem hagyta magát, és tökéletesen tartotta az uralmat a teste felett, miközben Thrint ütötte, és egyre inkább lesebezte. Nem akarta elveszteni öccsét, ő volt az egyetlen ember, aki többet jelentett számára mint a többi szánalmas féreg, és azok akik mágusnak mondták magukat, de irritálóan gyengék voltak. Ő is gyenge volt, de nem sok erősebb mágussal találkozott, így csak magához és a benne lakó démonhoz tudott viszonyítani. A küzdelem során többször is ki tudott kis időre törni, de a démon mindig győzedelmeskedett. Látta mi történik, és ez csak még jobban vissza akarta szerezni az irányítást. Thrin valamiféle csomagot vitt a szájában, miközben farkas alakban futott Darkos elől, aki démoni harcművészetének technikáiból válogatott a küzdelem során.
- A kis testvéred gyorsan fut, azt meg kell hagyni. Ha a tested már erősebb lenne, és több mágiát tudnék belevinni, akkor rég elintéztem volna. De sajnos még te is gyenge vagy. Ez ellen tenni fogunk. - A démoni sebességet használva Thrin elé került. Lesújtott Mortemmel föntről a farkasra, aki arrébb mozdult igaz, de így is egy mély seb keletkezett az oldalán. Thrin ledobta a csomagját a földre, majd visszaalakult emberré, és egy fém alakot vett föl, és védekezően a csomagja fölé állt.
- Igazán vége lehetne már a dolognak, kezdem unni az egyhangú technikáit. - Mondta Darkos Daniel fejében. Kardját fölemelte, és az eddiginél nagyobb erőt kezdett el halmozni körülötte, mely sötétségként meg is jelent rögtön.
- Itt a vége, nyomorul halandó, a másvilágon szórakozz tovább. -
~ Engedj el!!! ~ Daniel minden akaraterejét megfeszítve újból irányításra tört a benne lakó démon ereje ellen. A lökés hirtelen érte a démont, aki épp minél több mágiát próbált Danielbe szuszakolni, és így hirtelen megszakadt az átvitel. Daniel teste térdre rogyott, és szertefoszlott a gyűjtögetett mágia.
- Nem lehet, alábecsültelek, ki gondolta volna, hogy maradt még benned annyi jelenlét miután ennyire leterheltem a tested, hogy megszakítod a varázserőm átvitelét. - Mondta Darkos mérgesen, és megpróbálta visszavenni Danieltől az irányítást. Sikertelenül. Lassan érezni kezdte, hogy ő uralja a végtagjait.
~ Óvatlan voltál, és túl sok erőt akartál egyszerre használni, ami egyszerűen kiütötte volna a testemet. A magad erejével tartottál eszméletemnél, mert rájöttél, hogy csak addig tudod használni a mágiádat amíg magamnál vagyok, és a saját varázserőmből is van egy szemernyi. Ha elvesztem az eszméletem, csak azzal tudsz dolgozni ami maradt. ~ Gondolta Daniel. Végre rájött a démon irányításának módjára, és így arra is, hogyan játszhatja ki.
- Nem is vagy te olyan ostoba, halandó. De erősebb vagyok nálad, és nem tudod megakadályozni tartósan az irányításom ha egyszer legyengültél. - Mondta a démon, majd felröhögött.
~ De ebben a pillanatban igen. ~ Thrin felé fordult, aki közben elé sétált, és felvette az egyik korcs lényének az alakját.
- Thrin, most gyorsan, üss ki és a démon uralma megtörik! - Kiáltotta. Thrin előrenyújtotta a kezét, és rámarkolt a nyakára.
- Nem hagyom! - Darkos irdatlan dühvel indított támadást Daniel tudata ellen, és érezte, hogy nem tudja sokáig bírni a támadást. Egy pillanatra visszavette az uralmat, és eltaszította Thrint magától és felállt, majd ismét Daniel tudata győzedelmeskedett, de instabilabban, mint az előbb. Thrin felkelt emberi alakban, majd felemelte a kezét.
- Ó, erősebb lett, add vissza az irányítást, most már biztos érdekesebb lesz a dolog. - Daniel ellenállt. Thin ezúttal a másik alakját vette fel , és Daniel felé célzott kezével. Eközben égető érzés terjedt el a nyakában, a légzése egyre nehezebbé vált, és az izmai gyengülni kezdtek. Thrin felől egy nagy víz lövedék indult meg felé. A démon ismét hatalomra tört, és mozdította volna Daniel testét a démoni sebesség technikával, de már nem volt elég erő a testben, és a démon nem tudott eleget adni ilyen rövid idő alatt, mellesleg Thrin másik mágiájának hatása is gyengítette. A becsapódás pillanatában Daniel a démon tudatát támadta, így az egyszerre szenvedett fizikális, és mentális támadástól. A víz ágyú elrepítette, és valahol arrébb becsapódott a földben. Utoljára az eget látta, ahogy repül, és Darkos hangját hallotta.
- Most sikerült. De ha erősebb leszel, én is hozzáférek a.... -