Daniel vs Thrin A két testvér találkozása [Ellenőrizhető]

Daniel utazásai során egy kikötővárosba érkezett. Úgy gondolta, mivel kivételesen volt pénze ezért megengedhet magának szállást, így hát elindult szállás után nézni. Valahogyan kikeveredett magába a kikötőbe, ami elég sivár és kihalt volt. Látszott rajta a város anyagi helyzete is. A házakról mállott a vakolat, az utcákon bűz terjengett és annak a néhány kikötőben lévő hajónak is a nagy része úgy nézett ki, mint ami sosem tér többet vissza, ha még egyszer kimerészkedik a tengerre. Az utcasarkokon koldusok ücsörögtek és a matrózok nagy része részegséggel próbálta feledni bajait.
~ Ebből is csak az látszik, hogy a szánalmas és haszontalan emberiség elpusztítja önmagát. ~ Gondolta Daniel, ahogy haladt a parton. Végigment a kikötőn, de fogadót nem talált, legalábbis olyat, nem ami még üzemelt volna. Ezért hát visszafordult, hogy az egyik mellékutcában körülnézzen, de ekkor maga előtt egy balhét látott kibontakozni. Néhány matróz egy rikító citromsárga színű köpenyes és szintén rikító élénkvörös ruhás nem túl nagydarab csuklyás alakot lökdösött. A helyzet úgy nézett ki, hogy kedvezőtlenül fog alakulni a rikító ruhás suhanc számára. A matrózok részegek voltak.
- Milyen undorító köpenyed van kölyök! – Mondta az egyik.
- Utáljuk a fajtádat errefelé, meg kéne, leckéztetünk. – Mondta egy másik majd hozzátette. – Csináljuk fiúk, hagy tanuljon belőle ez a mitugrász! – Elkezdték körbevenni.
~ Segítek neki, legyen jó napja. Amúgy is régen küzdöttem már. ~ Gondolta Daniel. Lassan a matrózok felé lépett és odaszólt.
- Hé, hagyjátok békén azt a kölyköt, inkább velem küzdjetek meg!- A matrózok mérgesen ránéztek, de nem vették komolyan. Daniel közelebb lépett, majd egy előreugrás közben kirántotta a kardját, és leszúrta az egyik matrózt. A matróz összecsuklott, és Daniel lerúgta a Mortemről. A többi matróz felé fordult és rémülten nézték halott társukat.
- Én figyelmeztettelek titeket, hogy támadni fogok. Csak a saját ostobaságának köszönheti a halálát. – Mondta Daniel. Az egyik matróz felé tántorgott, és felé lendítette az öklét. Daniel egy egyszerű hátralépéssel kitért, majd egy fordulólépéssel ellépett a matróz mellett, miközben kardjával végighasította a mellkasát. Az rikító ruhás alak értetlenkedve nézte csuklyája alól Daniel cselekedeteit. A maradék két matróz futásnak eredt. Daniel utánuk ugrott. Az egyiknek belevágott a lábába, a másiknak beletaposott a térdhajlatába, majd elkapta a fejét, kardját a matróz nyaka elé rakta és elvágta azt. A megvágott matróz nyögve kúszni kezdett elfele, de Daniel utána lépett a föld felé fordította kardját és leszúrta.
- Remélem, a pokolra jutsz, idióta. – Mondta, majd elrakta kardját. A városiak nem törődtek az eseményekkel, bizonyára már sok ilyesfélét láttak amióta a város kiégett és örültek, hogy nekik nem esett bántódásuk. Daniel elindult a mellékutca felé, amit még korábban kinézett, és hátraszólt a kölyöknek.
- Nem kell, hogy megköszönd, nem volt probléma. – Mondta, és ment volna tovább, de a kölyök utána lépett és megfogta a vállát.
- Nem kellett volna ilyen áron megmentened. – Mondta. – Nem szabadott volna megölnöd őket. –
Daniel lelökte a kezét és tovább lépett.
- Inkább legyél hálás kölyök. – Mondta Daniel.
- Meg tudtam volna védeni magamat is. – Jött a válasz. Daniel hátrafordult. A nap rásütött a suhanc köpenyére. Szemölő látvány volt.
- Te? Még rendesen öltözködni sem tudsz. – Mondta Daniel. – Mennem kell, ne tartsd föl. –
Egy gúnyos kacajjal megszólalt.
– Csak mert neked nincs olyan fejlett ízlésed, mint nekem, hogy felismerd az igazi eleganciát még nem kéne lenézned másokat. – Daniel furcsán nézett az alakra.
- Elég beteg ízlésed van. Na de mindegy, ne tarts föl, ha cseverészni akarsz, keress inkább egy másik matrózt, de akkor nem leszek ott, hogy megöljem. – Mondta.
- Hm, beteges? Mondták már, de ők sem ismerik el az eleganciát. Viszont amit te itt művelsz az sokkal betegesebb. Szóval nem engedlek el és ha már itt vagy akkor beverem a képed. Gyilkos. – Ezzel a földre köpött, aminek egy része Daniel lábbelién landolt. Daniel nem reagált erre a sértésre.
- Nagy a szád. Azt tanácsolom, inkább menj el egy szabóhoz, a gyilkolásról meg annyit, hogy megérdemelték. Csupán szánalmas férgek voltak. Ha nem akarsz hasonló sorsra jutni, akkor hagyj békén. -
Ekkor egy éles villanással felé vágott egy hosszúpengéjű vadásztőrrel.
- Megdöglesz te métely. A megöllek és a világ már is jobb lesz egy fokkal. – Kiáltotta kissé elkomorodva, és a száján kicsit beteges vigyor ült ki. Daniel hátraugrott, és elkezdte előhúzni Mortemet. A kölyök tőrje épphogy elérte, és egy kis vágást ejtett a homlokán. Daniel végre teljesen elő tudta húzni a kardját, és felvett egy harci állást. Ellenfele nem mozdult.

Egy ideig egyikünk sem mozdult. Néztem, ahogy elő rántja a kardját és ráébred, hogy meg vágtam.
A vére vékony csíkban folydogált egyenesen a bal szemébe kissé korlátozva a látását. A kezével kitörölte a vért, de a vérzés még nem állt el, és lassan újra a szemébe folyt a vére. Felemelte a szabad kezét, és a szabad kezében zöldes mágia kezdett el világítani. Akármilyen mágia is volt az, sikeresen használta, mivel a varázserő még jobban felfénylett, majd hullámokban szétszaladt. Már éppen megindultam volna felé, amikor a matrózok elkezdtek fölkeni a földről, és ekkor felismertem a mágiát.
- Nekromancia? Te tényleg nem tiszteled az életet nyomorult. – mondtam.
- Ezt jól látod, de nincs is értelme annak, hogy tiszteljem, azzal csak magamat korlátoznám. – mondta, és felém intett a szabad kezével. A feltámadt matrózok megindultak felém.
Lassan elhátráltam és a köpeny alatt felemeltem ismét a tőrömet. Amikor már elég távol voltam az ellenfelemtől és nem kellet félnem, hogy esetleg hátba, támad meg álltam. Az első matrózt mellbe szúrtam és hátra ugrottam, hogy ne érjenek el a társai. Viszont nyugtalanító tényként kellett rá ébrednem, hogy a matróz nem még csak le sem lassított a szúrás hatására. A következő vágással a térdét találtam el amivel már egy kicsit nagyobb sikert értem el a lába ki fordult alóla de még így is húzta egyre közelebb magát hozzám. Eldöntöttem, hogy ez a megfelelő stratégia viszont nem közben egyre jobban körbe vettek a halott szolgák. Az egyik megragadta a vállamat a másik meg nekem esett és lenyomott a földre. Hátra vetettem magam hogy teret nyerjek és alkalmaztam egy Materiális alakváltást. A testem a köpeny alatt tömör csonttá lett.
A zombik mit sem vettek észre az egészből ugyan olyan lelkesen vetették rám magukat és nem mutattak meglepetést akkor sem mikor a harapásaik és ütéseik nem okoztak látható kárt a testemben. Az egyiknek elkaptam a kezét és letéptem magamról majd az arcába fejeltem. A másiknak a tőröm egy jól irányzott szúrásával kilukasztottam a koponyáját. A harmadikat meg kis lendületet véve át dobtam a testemen felhasználva a támadásának lendületét. A megszúrt zombi nem mozdult többet és mikor felálltam egy nyakra mért rúgással a másikat is elhallgattattam. Közben a harmadik feltápászkodott és nekem indult. Kirántottam a tőrömet az egyik hullából és úgy mentem neki az első szúrás mellre ment majd átmetszettem a torkát és lefejeltem az inak nélkül a nyaka a fejelés hatására hátra bicsaklott és ki tört.
Kissé lihegve a köpeny rejtekében levetettem az alakot és a mágus felé fordultam.
- Na? Ennyi? Vagy tudsz jobbat is?

Daniel csöndben állt, és végignézte a kölyök küzdelmét az élőhalottjaival. Megfigyelte a harci stílusát. Eleinte a túlerő mintha legyűrte volta, de aztán valahogyan a zombik támadásai lepattantak róla, és a zombikat elkezdte tropára verni.
~ Unom már ezt a várakozást, a zombik egyszer úgyis használhatatlanok lesznek, de minek várjam azt meg. Harcolni akarok! ~ Gondolta Daniel, és megszüntette a halott irányítást.
- Idióta, kifáraszthattad volna, és utána könnyebben végezhettél volna vele. – Mondta a fejében Darkos unottan.
~ Tudom, de már égek a vágytól, hogy egy jót harcolhassak, úgy nincs benne semmi élvezet, ha már fáradt az ellenfelem. ~ Mondta Daniel Darkosnak. ~ Egyébként is, ez az én harcom ne szólj bele! ~
A kölyök ekkor elfordult az összecsukló zombiktól, bizonyára úgy élte meg, hogy sikerült megtörni a mágiát.
- Na? Ennyi? Vagy tudsz jobbat is? – Kérdezte. Daniel elvigyorodott.
- Hogyne tudnék, és te tudsz valamit az zombi püfölésen és az ellenfél megvakításán kívül? – Mondta Daniel, és mágikus auráját kiterjesztve terrort sugárzott a környezetébe. Látta, hogy ellenfele picit megrezzen, és ezt kihasználva rögtön támadott. Kardját a feje fölé emelte és ráfogott mindkét kezével, miközben elrugaszkodott előrefele. Ellenfele nem számított erre így nem volt ideje kitérni. Meglendítette a kardot a kölyök feje felé. Bár kitérni nem volt ideje, a tőrét a fejéhez tudta emelni, és úgy hárított, hogy a kard elvezetődött a tőrön, így a kis tőrrel is ki tudta védeni a kard csapását. Ám Daniel, amint egy egyik lába leérkezett a földre és stabilan állt, a másik lábát behajlította, és ahelyett, hogy lerakta volna, gyomron térdelte volna ellenfelét, aki az előbbi hárítása miatt közvetlenül mellette volt,de ez a terve kudarcba fulladt, mivel a kölyök gyorsabb volt, mint azt várta. A kölyök hátralépett. Daniel lerakta a lábát és gyorsan ellenfele felé lépett, és oldalról vágott Mortemmel. A kölyök leguggolt a penge elől, ami így elhaladt előtte. Az emiatt keletkező rést Daniel védelmén kihasználta, és miközben felegyenesedett Daniel felé ugrott a tőrével egyenesen szúrva. Daniel gyorsan elengedte bal kezével a kardot, és maga elé rakta. Koncentrálni kezdett, és a sötétség ráfonódott a kezére, egy aurát képezve rajta. Éppen időben volt kész a mágia, ellenfele tőre nekiment a kezének nem haladt tovább. A kölyök kicsit meglepődött ezen, és Daniel ezt kihasználva ráfogott a tőrre, hogy kitépje a kölyök kezéből. Ellenfele gyorsan reagált, és nyomni kezdte a tőrt Daniel felé, erre Daniel csípőjét fordítva meghúzta a kölyök kezét, és ahogy kifordult elvezette maga mellett a tőrt. A kölyök előredőlt, ám mielőtt eldőlt volna, kissé elrugaszkodott és a testsúlyával lefejelte Danielt. A feje sokkal keményebb volt, mint azt Daniel várta, és fémesen kongott a homlokán. Daniel szintén elvesztette az egyensúlyát a lökéstől, így gyorsan hátrébb tántorodott, hogy ne essen el. Előtte a kölyök is kiegyenesedett, és most már látható volt a csuklya alatt a feje, mely teljesen fémmé alakult.
~ Tehát te is mágus vagy. ~ Gondolta Daniel, bár a megszédülés miatt még nem ment olyan könnyen a dolog. A feje zsongott, és igencsak fájt, de lassacskán kezdett alábbhagyni a fájdalom. A kölyök rögtön megindult felé.
~ Mortem, sixth sense. ~ Gondolta Daniel ,a kard vette az utalást. Ellenfele bal kezével ütött felé. A ruha miatt nem látszott, de Daniel biztos volt benne, hogy még mindig fémmé van alakulva a teste. Az aurás kezével oldalra ütötte a közeledő kezet.
- Tőrrel suhint, meg akar ragadni. - Hallotta Mortem hangját. Daniel gyorsan hátralépett, és a tőr a feje előtt nem sokkal vágta a levegőt. Daniel Mortemmel a kölyök kézfejére vágott, amiben a tőr volt. A tőr csilingelve esett le a kikötő kövezetére. Bár a tőrt elejtette a vágás erejétől a kölyök, a kezének egy karcoláson kívül nem esett más baja.
~ Magában ez így nem fog működni. ~ Gondolta Daniel.
- Az a kedvenc tőröm te rohadék, még nagyapi adta nekem! - Kiáltotta a kölyök.
~ Thrin? ~ Kérdezte magában Daniel.
- Kicsoda? - Kérdezett vissza Darkos.
~ Nem, ő az öreggel maradt, nem hagyná ott csak úgy. ~
- Kiről van szó? - Kérdezte Darkos kissé feszülten. - Válaszolj! -
~ Nem szükséges, azelőtt ismertem mielőtt a mesterhez szegődtem. ~ Gondolta Daniel. ~ Nem a te dolgod. ~
- Megosztjuk ezt a testet, nem zárhatsz ki! -
~ Nem. ~ Gondolta Daniel. ~ A gondolataink is különállóak, nem egy lény vagyunk. ~ A kölyök rohamozva megindult Daniel felé, hogy letarolja.

Az a szemét nekomanta kiverte a tőrt a kezemből ezért neki rohantam és megpróbáltam földre vinni.
Elkaptam és a csípőjét átfogva vállal megtaszítottam. A következő pillanatban két dolog történt nagy puffanással a földnek csapódtunk, majd áthatolhatatlan sötétség fedett be minket. Mivel ezzel egy időben a zajok is megszűntek ezért meglepődve engedtem a szorításon mire gyorsan kihasználta a ellenfelem és egyik kezével eltaszított magától. Odébb gurultam és megláttam egy 3-4 méteres sötét gömböt lebegni valószínűleg az ellenfelemet rejtve.
Fel álltam és egy kissé tanácstalanul álltam mert nem láttam még ilyen mágiát, ekkor elindult felém a gömb. Hátrálni kezdtem, hogy ne kerüljek bele a gömb be mert nem tudtam, hogy milyen célt is szolgálhat.
Ahogy hátráltam hirtelen négy darab csont tüske repült lő a felhőből. Ezeket már ismertem ezért nem is próbáltam emg kitérni előlük mert tudtam hogy fém alakban nem árthatnak. Viszont megtudtam belőle hogy a felhő magában nem képes támadni csak el rejt. Ezért szét vetett karral hirtelen berohantam a felhőbe hogy felökleljem a ki benne van vagy eltapossam.
Ahogy átrohantam éreztem egy apró koppanást z oldalamon és mikor kiértem a felhő túloldalán egy vágást pillantottam meg a bordám alatt. Nem volt valami komoly és ilyen alakban nem is vérzett, de bizonyította hogy érdemes óvatosabbnak lennem mert legalább azonos erejű az ellenfelem.
~ Most addig rohangáljak amíg ez a szemét fel aprít?
- Búj elő te gyáva - kiáltottam dühösen.
Az ellenfelem nem válaszolt.
Egyszer csak egy sötét lövedék vágódott a mellkasomba és hátra repített. Nem okozott látható sérülést, hosszú távon tudott volna fájni. Mivel az ellenfelem tudott távol harci támadásokat és közelharci támadásai is könnyen megsebezhettek döntöttem.
Felkászálódtam és a kappa alakot öltöttem ami nem látszott a köpeny miatt. Majd a köpenyt hirtelen letépve magamról hogy meglepjem. Épp elkezdett közeledni a gömb és egy kacagást is mintha hallottam volna de kissé megtorpant mikor meglátott és ezt kihasználva gyorsan Víz Penge mágiát alkalmaztam gyors egymásutánban négyet lőttem a gömb be hogy teljesen lefedjem a gömb területét majd mikor láttam, hogy csak három távozik oda arra lőttem ahol megakadhatott egy Víz botot.
A gömbből hirtelen kirepült a srác és végig gurult a földön vérszín pajzs vonta be a testét, a mellkasán és a kezén megrongálódott a ruhája mutatva hogy e vízpenge részben eltalálhatta.
Kifejezéstelen arccal felállt majd gúnyosan elmosolyodott.
- Ennél több kell ahhoz, hogy legyőzzél kölyök - mondta.
- Hisz alig álsz a lábadon eddig is csak bújkáltál -mondtam nevetve.
- Te meg már nem is vagy ember, csak egy korcs lény.
- De közelebb állok az emberihez mint te valaha is - vágtam vissza mérgesen.
- Alábecsülsz, a java még hátravan - mondta majd elfedte a sötétség gömb a mi rátelepedett újból.
Ezután elő tántorogtak a sötétség gömbből a zombik, de immár 5-en.
A gömb meg a másik irányból közeledett felém. Gyorsan a zombik felé eresztettem egy sorozatnyi vízpengét amivel rövid úron darabokra szedtem őket, de most nem adták fel hanem darabokban közeledtek tovább. A nekromanta pedig a másik irányból közeledett egyre gyorsabban.
Mivel már bevált egyszer a fém alak gyorsan levetettem a Kappa alakot majd elengedtem az idegen külsőt amit idáig fenntartottam mert nem akartam hogy ha tolvajláson kapnak mint ahogy meg is történt az én arcom kerüljön a hirdető táblákra. Felvettem a fém alakom. Ezután a nekromanta felé fordultam és bezárult körülöttem a sötétség.

A kölyök Daniel felé fordult, ahogy levette az eddig használt korcs formát magáról. Daniel a látványtól kicsit elbizonytalanodott, de tovább folytatta a rohamot.
~ A hangja, és a kinézete is hasonlít... ~ Nem volt ideje befejezni a gondolatot, mert Darkos közbeszólt.
- Alakváltó, akármilyen formát fel tud venni. Talán az emlékeidbe is belelát és olyan formát vett föl, amit ismersz. Végezz vele! Vagy ha nem tudsz, a megtévesztése miatt, akkor add át az irányítást nekem, és én megteszem. -
~ Nem. ~ Gondolta Daniel. ~ Ez az én harcom, nélküled is megnyerem. ~ A kölyök ismét fölvette fém alakját, és az őrző sötétség elnyelte. Daniel tovább futott, és a gömbbe beérve rögtön támadott. Két kézzel fogott rá Mortemre, hogy nagyobb erőt fejtsen ki, és a másik mágus mellkasát célozta meg. Az számított rá, hogy milyen irányból jön ellenfele, így kirakta a két kezét védekezően, de a vágás végigment rajtuk. Daniel gyorsan oldalra lépett, és amíg ellenfele újra felvette védekező állását, már oldalról mélyesztette a kardját a vállába, amennyire csak tudta. Gyorsan továbbmozdult, és végigvágta ellenfele hátát, és miközben mindketten fordultak a vádliját. Az aura a kezein megingott, csakúgy mint az őrző sötétség. A következő vágás a mellkast érte, és a kardon lévő aura is megingott. Mortem vérből csinált mágikus energiát, az pedig a vas formában nem jött a testből. Daniel ellenfele háta mögé lépett, és a még sebezetlen lábába döfött. A másik mágus megfordult. Az aura körülöttük feloszlott. Daniel kihasználna a sötétség utolsó kavargó foszlányait, minden erejével nekirohant a kölyöknek, hogy felnyársalja. Pár lépés után viszont érezte, hogy a kard nem nagyon mélyed bele a testbe, és minden mágiája kezd szétfoszlani. Lökött egy utolsót a kölykön, majd megszűntette az őt övező összes mágiát, mielőtt azok annyira elszívták volna az erejét, hogy elájuljon. Hirtelen érezni kezdte a fáradságot, amit eddig a harc révületében figyelmen kívül hagyott mind a teste, mind a feje. A kölyök nem mesze feküdt a földön, a vas forma eltűnt róla. Daniel odatántorgott hozzá, minden lépést egyre nehezebben tett meg.
- Gyerünk, öld meg, vess véget a dolognak. - Mondta Darkos. Daniel megtette az utolsó lépést, a kölyök előtte volt.
- Mi lesz már, ha nem sietsz felékel, és ő végez veled. Ne habozz! -
Daniel felemelte Mortemet és a másik mágus mellkasa fölé emelte. A mágus még mindig úgy nézett ki mint Thrin, de a mágiája már elfogyott...
- Tedd meg! -
A föld elkezdett kicsúszni Daniel alól, de mintha valami megtámasztotta volna hátulról. Kezéből a kard épp kiesett volna, de most hírtelen ismét magabiztosan markolta. A kölyök még mindig ott volt előtte. A test fölé emelte Mortemet, lefelé fordította, és szúrt. A kard a kövön koppant, a mágus arrébb vetette magát, és valamit felkapott. A tőre volt az. Fél térdre tápászkodott.
- Nem végzel olyan könnyen egy Momoicsivel! - Kiáltotta, és Daniel felé vetette magát.
~ Thrin ~ Gondolta. Az egyik szemére elsötétedett a világ. Érezte, ahogy a teste elkezd feltöltődni energiával és a keze magától félrecsapja a tőrt.
- Mit képzelsz! Ez itt lehet, hogy nem öl meg, de én... -
~ Nem! ~ Gondolta Daniel. Darkos túl erős volt, nem tudta kiszorítani magából, nem ő irányította a testét. A kölyök utolsó lendületével előrevetődött, és behúzott egyet Danielnek, majd elterül előtte. Daniel érezte, ahogy az ereje ismét elszáll, és ismét látott mindkét szemével.
- Gazdám, meg kell öljed a... - Mortem kiesett a kezéből, nem bírta tovább tartani, az ereje elhagyta. Előtte a földön a kölyök ismét a tőréért nyúlt, és nagy nehezen rámarkolt.
- Thrin, én vagyok az. - Mondta Daniel, majd hátrarogyott, és elmosolyodott. - Szép küzdelem volt. -
- Ja, én is én vagyok. - Mondta Thrin. - De még nincs vége. - Ezzel feltápászkodott, és remegve maga elé tartotta tőrét. Szemében bizonytalanság tükröződött.
- Hogy van az öreg? Nem halt még bele az unalomba? Egyszer igazán felgyújthatná a falut, úgyis utálja ott őt mindenki. - Daniel már nehezen tudta csak formálni a szavakat, és lassan beszélt. Thrin elmosolyodott.
- A nagyapi nem hal olyan könnyen meg, de honnan ismered Nekromata. - A végén már undorodva köpte a szavakat.
- Én Daniel vagyok, de amit az előbb láttál, az csak részben voltam én. - Daniel a mellkasán lévő pecsétre mutatott. - A nekromata közel jár, de sokkal inkább démonmágus vagyok. - Thrin elvigyorodott.
- Te büdös féreg, tudtam, hogy még sokra viszed. - Ezzel a tőr eldobta, és közelebb lépett. A sebei súlyosan véreztek, és sok helyen volt megvágva Daniel által. Még egyet előre lépett, majd meginogott és elterült a földön. Danielnek nehezére esett, de minden erejét bevetve eszméleténél maradt, és az eget bámulta. Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen helyen találkozik testvérével, akit oly régen hagyott ott, az öreg Momoicsi miatt. Az ég lassan besötétedett, de Daniel tekintete nem, hiszen tudta, ha most álomba merül, egy másik lény veszi az irányítása alá, és elveszti régen látott testvérét.