KezdőlapRegisztrációBelépés

 

 Ziru

Go down 
2 posters
SzerzőÜzenet
Ziru
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Ziru


Hozzászólások száma : 15
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Aug. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Golden Phoenix könyvtár

Karakter információ
Céh: Golden Phoenix
Szint: 1
Jellem:

Ziru Empty
TémanyitásTárgy: Ziru   Ziru Icon_minitimeHétf. Aug. 20, 2012 5:00 pm

Név: Ziru (valódi neve Zero Armstrong)
Nem: fiú
Kor: 19
Beszéd stílus: #DC143C
Szöveg stílus: #800000

Jellem: Régen nagyon jó volt, ám az anya halála megváltoztatta. A gonoszság ellen csak gonoszsággal lehet fellépni. Utálja és gyűlöli a gonoszságot. Ritkán keveredik beszélgetésekbe. Ha beszél is valakivel akkor általában komoly. Legtöbbet tegezi az embereket és ritkán magáz. Nem sok barátja van. Okos és rátermett mágus, aki gyorsan tanul és szabadidejében is rengeteg mágiáról szóló könyvet olvas. Imád a nők eszére menni. Ha tehetné, mindig a nők társaságát keresné. Egy jó kedélyű, mindig mosolygó ember. Talán ezen mosolya miatt tartanak tőle kicsit az emberek.

Kinézet: 198 centi magas, vöröses barna haj. Nyaklánc tetoválás a nyakán. Általában egy fekete-vörös csíkos inget visel, hozzá illő vörös mellénnyel. Mellette bőrnadrágot és bőrcsizmát hord. Az ujjain gyűrűk, a csuklóin karkörtök vannak. A szemei színét előszeretettel változtatja és majdnem mindig egy fekete Black Rose cigaretta van a szájában.

Felszerelés: Egy doboz fekete Black Rose cigaretta valamint és egy fekete varázs öv táska amiben a váltás ruháit, 1 db kutya sípot, az éppen olvasott könyv és egy Color Magic: Eye táblát tart.

Mágia: Alakváltó mágia – Corporeal Transform: Stone Body
Lacrima: Alakváltó mágia – Titan Magic: Arm Pályázat!
Céh: Golden Phoenix


E L Ő T Ö R T É N E T :


0. fejezet: Prológus

Egyszer volt, hol nem...így is kezdődhetne eme történet. A nevem Zero Armstrong és a Nana Árvaház egyik gyermeke vagyok. Nanali kisasszony volt az árvaház megalapítója, aki anyám helyet anyám volt. Nem ismertem egyik szülőmet sem, de mégis megtapasztalhattam milyen is a családi szeretet. Nekem az árvaház lett a családom. Nanali kisasszony valaha mágus volt. Az árvaházban ennek okán nem volt furcsa az ha mágiát tanultak a gyerekek. Nem volt egy nagy árvaház mégis mindenki boldog volt. Ebben az intézetben ismertem meg a legjobb barátomat és az első szerelmemet is. Alexet egy minden lében kanál gyereknek ismertem meg. Sosem láttam szomorúnak vagy boldogtalannak. Valahányszor valami galiba volt, biztosan benne volt a keze. De akármennyire is bosszantotta Nanali kisasszonyt, a vége mindig csak nevetés lett. A boldogságomat tetőzte egy lány aki igaz csak később érkezett hozzánk mégis azonnal beleszerettem. Ő volt Nelly, egy nagyon aranyos és barátságos lány. Az édesanya halálával nem volt más élő rokona, aki befogadta volna. Velem ellentétben sem Alex-nek, sem pedig Nelly-nek nem volt tehetsége a mágiához. Igazság szerint jó magam sem hittem hogy tudok varázsolni amíg az be nem következett...


1. fejezet: A torta

8 évvel később.

Egyik nap reggel, mikor felkeltem és ránéztem a naptárra az asztalomnál, megláttam a bekarikázott napot ami felet oda volt írva, Nelly Birthday. Felpattanva az ágyamból és lefutva a lépcsőn a konyhába igyekeztem. Nanali kisasszony serényen készítette már a tortát a születésnaposnak.
- Jó reggelt, Nanali! - szólaltam meg. Majd odasétáltam, hátha segítségére lehetek valamiben.
- Jó reggelt Ziru! - köszönt vissza Nanali. A kisasszonynak köszönhettem a franko kis becenevem. Ráadásnak, mivel én voltam az árvaháza első gyermeke, valamiért engem másképpen kezelt mit a többieket. Lehet talán azért, mert én vagyok a legidősebb a 15 évemmel.
- Szeretnél segíteni? - kérdezte tőlem kedvesen. Mivel tudta, hogyan is érzek Nelly iránt. Majd egy tálat rakott elém, és azt mondta:
- Kérlek, hogy törd fel a tojásokat amiket ott látsz. - mutatott a 200 tojásra magam előtt. Kicsit meglepődtem de, mivel 30 gyerek él egy fedél alatt eme Árvaház falai közt, érthető ekkora mennyiség. Kis idővel később feltörtem az összes tojást, majd szóltam Nanalinak.
- Kész vagyok! - tettem félre a tálat.
- Köszönöm Ziru. - simogatta meg a fejem tetejét. - Na és milyen ajándékot adsz Nellynek? - kérdezte csöndesen felém pillantva. Gondoltam nem szeretné felkelteni a többieket.
- Még nem igazán gondolkodtam rajta. Mivel nem vagyok nagy varázsló így lehet elmegyek és nézek valamit a piacon. - mondtam én is csendben.
Hála Nanalinak pár hete elkezdtem dolgozni egy boltban, ami különböző nemes fémeket és minőségi szenet árusított. Így kerestem magamnak gyémántot ajándékra.
- A'szem most elmék és nézek valami ajándékot. - mondtam Nanalinak és elindultam az ajtó felé.
- Rendeben, de ne maradj el túl sokáig. - szólalt meg fegyelmező hangon Nanali.
Így aztán elindultam ajándékot keresni Nellynek. Fogalmam sem volt róla, hogy ez a nap megváltoztatja majd az életem.


2. Fejezet: Az eskü

A piacon nézelődve próbáltam valami szép és aranyos ajándékot találni Nellynek. Eldöntöttem, hogy elmondom, mit is érzek iránta amikor betölti a 14-et. Így valami olyan ajándékot akartam neki adni, ami tükrözi valamelyest az érzéseim. Keresgélésem közben megálltam egy kisállat kereskedő előtt. Akkor pillantottam meg azt a fehér szőrű kiscicát, ami olyan aranyosan tűnt mint maga Nelly. Megvéve a cicust egy piros szalaggal a nyakán elindultam vissza az árvaházba. Bár fogalmam sem volt róla, hogy míg én a piacot jártam egy sötét céh akiknek Nanali sokat ártott amíg még mágus volt, lerombolták és felgyújtották az árvaházat. Ráadásul Nanalit egy fához kötözve végignézették vele ahogy a gyerekek bent égnek a házban. Mikor visszaértem, már túl késő volt. A katonák próbálták eloltani a tüzet, Nanalit pedig pár katona próbálta megfékezni nehogy berohanhasson, megpróbálni kimenteni a gyerekeket. Abban a pillanatban tudatosult bennem, mi is történik, amikor Nanali hozzám rohant, majd magához ölelve sírva fakadt.
- Nem akarom ezt! Miért történik ez! - sírva és már már üvöltve szorongatott magához.
Tudtam ha most kimondom, hogy bosszút állok ezért biztosan le fog beszélni, így inkább én is a sírásba menekültem. A katonák végül eloltották a tüzet de, sajnos mindenki életét vesztette. Ahogy a katonák kihallgatták az esetet sajnos mint kiderült az a sötét céh már nem is létezik. Dühömben nekiestem a kihallgató katonának.
- Maga rohadék! Akkor maga szerint mi történt!? - majd hirtelen többen is lefogtak.
- Abba hagyni! - csattant fel egy éles hang.
- Engedjék el a fiút. - szólt a katonáknak egy magas szakállas férfi.
Mint kiderült, ő volt a rendfenntartó egységek egyik parancsnoka és beszámolt nekünk pár dologról.
- Az a sötét céh még léteik de, nem tudunk a nyomukra akadni. Bár már a legtöbb katona nem is tud a létezésükről, folyamatosan nyomozunk utánuk. - mondta el a részleteket.
- Kérem önt Nanali kisasszony fogadja részvétünket és kérem fogadja el ezt a gyémántot. - nyújtotta Nanalinak a pénzt de, Nanali kiütötte a kezéből. Felállt és dühösen ordítani kezdett.
- Mégis hogyan képzeli. Meghaltak a gyermekeim és maga le akar fizetni? Szóval ez a Tanács eljárása ha nem képesek megállítani pár bűnözőt? TAKARODJANAK INNEN! MINDENKINEKI TAKAROJÓN! - dühösen és sírva üvöltött a katonáknak. Majd a parancsnok valami kábító mágiát alkalmazott rajta.
- Mégis mit csinál! - kaptam el Nanalit aki összecsuklott a mágia hatására.
- Nanalinak a gyerekek voltak az élete! Maga meg...maga... - torkomon akadt a szó mikor a barátaimra gondoltam.
- Nyugodj meg. Semmi ilyen bántó megjegyzésre nem gondoltam. Nekem is van családom. - nézet rám és mintha egy könnycsepp folyt volna le az arcán.
- Kitöröltem minden emlékét az árvaházról és a gyerekekről. Ha azt akarod, hogy veled maradjon és ne csináljon semmi butaságot, jobb ha nem is emlékszik semmire. - mondta nekem miközben felvette a pénzes erszényt.
- Ezzel a pénzel új életet kezdhettek. Most rajtad a sor hogy megvédd őt. - nézet rám és a kezembe adta az erszényt.
- De, miért csak Nanali emlékeit törölték? - kérdeztem, még mindig könnyező szemekkel.
- Muszáj valakinek ügyelni a kisasszonyra, nehogy eszébe jusson valami is. - válaszolta, majd sarkon fordult és további mondta.
- Nem mesze van egy város. Keress magatoknak egy házat és éljetek új életet. - mondta majd elindult a ház romjai felé.
Nem tudtam elfogadni mindazt ami történt de, az igaz jobb ha Nanali nem emlékszik semmire.
- Esküszöm Nanali megvédelek és egy nap bosszút állok ezért! - súgtam a fülébe.
Majd feltápászkodva egy új élet reményével indultam el a szomszédos város felé. Reméltem, hogy ezek után békés életem lehet Nanalival. Végül még utoljára hátra fordulva egy pillantás vettem az árvaházra.
~ Biztosan megbosszullak titeket. Erre megesküszöm. ~ barátaim emlékére gondolva elindultam a jövőm felé.


3. fejezet: Az alakváltás

1 évvel később

Egy teljes esztendő telt el már az árvaház leégése óta. Anya, vagyis Nanali, aki közben véglegesen örökbe fogadott, boldogan éli életét. Igaz sokszor jutnak eszébe olyan napok amiket nem tud hova tenni.
...~ Mit csinálsz anyu? - kérdeztem rá miközben valamit sütni készült.
~ Nem tudom, csak úgy éreztem muszáj sütnöm egy tortát. ~ mondta és hirtelen potyogni kezdtek a könyeí.
Bárcsak nem kellene eltitkolnom előle. Akkor lehet nem szenvedne a szíve.
~ Segíthetek? ~ kérdeztem rá miközben letöröltem a könnyeit...

Mégsem voltam szomorú. Hiszen amíg ő boldog, addig én is az voltam. Így teltek napjaink, amikor is egyszer láttam amint anyu egy varázskönyvet olvas. Oda sétáltam hozzá, hogy megkérdezzem miért olvas ilyet?
- Szia anyu. Hogy-hogy varázskönyvet olvasol? - kérdeztem rá.
- Szia Ziru. Ülj le. - mondta és miután helyet foglaltam folytatta. - Épp itt van már az ideje, hogy te is megtanulj varázsolni. Már csak tudnom kell szeretnéd-e elsajátítani a saját mágiám? - hangzott a válasz.
Gondolkodóba esve töprengeni kezdtem. Hiszen nem is tudom anyu milyen mágiát használ. Eddig még soha nem láttam őt varázsolni pedig már kisbaba korom óta ő nevel.
- Várj csak anyu! Nem is tudom milyen a te mágiád!? - válaszoltam anyu kérdésére, mire egy furcsa nézés lett az első válasz. Végül azt mondta.
- Tényleg soha nem láttad! Jaj mekkora buta is vagyok. Na akkor gyere ki velem és megmutatom. - hangzott anyu szavai.
Ezt követve az ajtó felé vettük az irány és kimentünk a szabadba. A várostól nem messze laktunk egy kisebb házban. A ház körül telis-tele volt minden vörös rózsákkal. A rózsák ój édes és friss illatot bocsátottak ki, hogy bárki is ment el a házunk előtt nem tudott betelni a finom illattal. Szépen neki indultunk egy a közelben található tisztásnak. Mikor odaértünk anyu felém fordult is mondani kezdte.
- Fiam, én egy alakváltó mágus volnék. Képes vagyok különböző anyagi test megváltóztatásra. Ennek a neve Corporeal Transform. ( Materiális alakváltás ) A mágia segítségével fel tudom venni akár a kő kinézetét. Ez aszt takarja, hogy mikor a testem teljesen olyanná változik mint egy szikladarab, akkor jóval ellenállóbb lesz a támadásokkal szemben, sőt még erősebbé is válik. - fejtette ki a monológját.
Érdekesnek tűnt a dolog így bólogatva érzékeltettem anyunak az érdeklődésem.
- Na figyelj akkor. - mondta és hátrább lépett pár lépést.
- Ston Body! – hangoztak el a szavai, mire hirtelen az egész teste kivéve a ruháját és haját kővé vált.
- H...hi...HIHETETLEN! - ordítottam fel.
Teljesen lehengerelt a mágia. Olyan könnyen változtatta meg a testét mintha csak éppen kifaragták volna egy szikladarabból. Gondolkodás közben elképzeltem, milyen is lenne, ha én is fel tudnám venni egy természeti elem alakját.
- Anyu, mutass még! - mondtam anyunak, aki folytatta egy másik varázslattal.
- Ice Body! - ahogy kimondta a teste úgy nézett ki mint egy faragott jégszobor.
- Menő! Nekem is kell ez a mágia! - mondtam anyunak, aki közben visszaváltozott.
- Jól figyelj fiam. A mágiám megismeréséhez és elsajátításához sok idő kell. Ez nem megy sajnos egyről a kettőre. Szóval irány a ház és kezdjünk is neki a tanulásnak! - vágta rá majd a vállamra téve a kezét elindultunk vissza, hogy megkezdődjék a tanulás.


4. fejezet: Apa

1 évvel később

Végül 1 teljes esztendeig tartott, mire megtanultam a mágia alapjait. Ez mit sem számít, mivel végül sikerült. Anyutól megtanultam a Stone Body-t. Majd csiszolva a Corporeal Transform-ot, már csak annyi dolgom van, hogy fejlesszem a mágikus erőm. Így teltek napjaim. Bár soha nem gondoltam volna arra, ami ezután következett. Egyik nap reggel, amint épp a tisztáson gyakoroltam egy madarat láttam meg a csőrében levelet hozva a házunk felé. Kíváncsi lettem mi lehet így vissza indultam a házhoz. Amikor már éppen odaértem volna anyu ordítására lettem figyelmes. Berohantam a házba és megláttam ahogy összeesve ül a földön maga előtt a levéllel. Odarohanval kérdezgetni kezdtem.
- Anyu, figyelsz anyu! Mi történt jól érzed magad? - kérdezgettem de, nem válaszolt.
- Anyu mi történt? Mi baj van? - tettem fel ismét a kérdés kissé megemelve a hangom.
Anyu csak mozdulatlanul ülve kissé remegve bámult maga elé, mire hirtelen folyni kezdtek a könnyei. Ahogy bámultam hirtelen felém fordult és így szolt.
- Ziru, nekem...voltak...gyermekeim!? - a kérdése mint egy tör hasított a tudatomba.
Honnan tudhat mégis erről. A katona nem törölte anyu emlékeit? Mindenre emlékszik ezek szerint?
- Anyu nyugodj meg! Hogy érted ezt? - kérdeztem rá hátha csak valami kisebb emlékfoszlány képe villant be.
- Árvaház. Volt...egy árvaházam! - szólalt meg végül.
- Hogy is feledhettem el! Milyen anya az ilyen! - amint ezt kimondta zokogásba tört ki.
Több óra telhetett el mire sikerült kicsit megnyugtatnom és lefektetnem aludni. Majd visszatérve a szobába megpillantottam a levelet. Az lehetett amit a madár csőrében láttam. Oda sétáltam, majd felvéve olvasni kezdtem. A levélben csak ruúnák voltak. Fogalmam sem volt róla mi is lehet. Még sem tudtam lenyugtatni magam. Biztosan tudtam, hogy a levél váltotta ki anyuból ezt a depressziót. Így a házban fellelhető minden runával foglalkozó könyvet magamhoz véve, nekiláttam kideríteni a levél tartalmát. Nem egész 4 óra kutatás után kiderítettem, hogy egy emlékezet helyreállító mágia volt benne.
- Ki tehette ezt! - csattantam fel hirtelen a megdöbbenésből.
Ebben a pillanatban nagy robbanások hangja zavarta meg a kint már éjszakai csendet. Felpattantam a székből és kirohantam. A házhoz egy egész csapat felfegyverkezett ember tarot. Majd hirtelen egy magas, fekete hajú, szakállas férfi szólított.
- Zero, hát megtaláltalak! - szólalt meg a férfi.
- Te meg ki vagy és mit akarsz tőlem? - tettem fel neki a kérdést.
- Hogy ki vagyok? Szóval Nanali nem mondta el neked. - majd folytatta. - Kíváncsi vagyok, hogy Nanali magát hogyan ismertette meg veled. Lefogadom nem mondta meg az igazságot. - állította meg az embereit mikor a ház közelébe értek.
- Mit akar az anyámmal? - tettem fel neki a következő kérdést.
- Nocsak, hát végül elmondta. – szolt a férfi.
- Mit mondott el? Egyáltalán kik vagytok? Hagyjatok békén és... - ekkor hirtelen a szavamba vágva folytatta.
- Nanali a szülő anyád! - mondta.
Hirtelen teljesen megzavarodtam. Mit beszél ez az ember? Analizál aki eddig mint a gyámom élt velem valójában a valódi édes anyám de, akkor miért mondta az, hogy a szüleim meghaltak? Most akkor mi az igaz és mi a hazugság? Ki vagyok valójában?
- Mit mondott? - tettem fel a kérdést hátha csak valamit rosszul értelmeztem.
- Jól hallottad. Nanali az igazi anyád! - válaszolta ismét még komolyabban.
Szóval tényleg igaz de, miért...miért kellet ezt tennie. Várjuk akkor lehet, hogy...
- Jól gondolod! - szólalt meg hirtelen. - Apád ugyan csak él. - fejezte be a mondatot.
Várjunk honnan tudta mire is gondolok? Lehet, hogy...
- Igen, képes vagyok olvasni a gondolataidban. - ismét a gondolataim menetébe vágott.
- Ha képes vagy olvasni a gondolataimban akkor válaszolj. KI AZ APÁM? - már ordítva követeltem a férfitól a választ.
- ÉN VAGYOK! - csattant fel amilyen hangosan csak tudott.
- Hogy mi? Te...de, hát... - rökönyödtem meg a válaszon.
Egyetlen nap alatt megváltozott az életem. Nanali az igazi anyám. Apám itt áll előttem egy csapat felfegyverkezett zsoldossal. Mi történik itt?


5. fejezet: Könnyek

~ Én vagyok az apád! ~ hangoztak a szavai.
Hihetetlen. Egyetlen nap alatt fenekestül felfordult az életem. Megtudtam, hogy aki eddig csak nevelő anyámként viselkedett az igaz anyám. Az apám meg itt áll előttem a zsoldosaival.
- Ha te vagy az apám akkor válaszolj. Miért titkolta el anya mindezt előlem? Mi oka volt rá? - kérdeztem feldühödött hangon.
- Valaha egy céh tagjai voltunk. Belém szeretett. Végül feleségül vettem és megszülettél te. - kezdett monológjába és folytatta. - Én egy kutató mágus lennék. Kutatásaim célja kifejleszteni olyan mágiákat, amik felülmúlhatják az ősi varázslatokat. - és így folytatta tovább.
- Az egyik ilyen kutatásom a Titan Magic... - ekkor közbevágtam.
- DE NEKEM MI KÖZÖM EHEZ? - ordítottam apám irányába.
- Nem egyértelmű? Te voltál a kísérletem alanya. - hangzottak a megdöbbentő szavak.
- Egy lakrima segítségével beléd ültettem a Titan Magic varázslatot. Miért? Mert te voltál az eddigi legtökéletesebb alany a céljaimhoz. - szavai lecsendesültek és mereven figyelni kezdett.
- Hogy-hogy tökéletes alany? Hogy-hogy lakrima? Mégis mi ez az egész? - a rengeteg gondolat és fájó emlék hatására, könnyeim is kicsordultak.
- Gyerünk emberek, hozzátok! - hangzott fel hirtelen a parancsa.
- És a nővel mi legyen? - tette fel a kérdés az egyik zsoldos.
- Öljétek meg. Nincs szükségem már rá. - választ adva kérdésére a zsoldosok üvöltve nekem rohantak.
Nincs más választásom. Még ha fiatal is vagyok meg kell védenem anyut. Rajta hát!
- Ston Body! - ordítottam el magam.
Az egész testem kővé változott, majd én is nekik támadtam. Szerencsémre ezek csak egyszerű felbérelt zsoldosok voltak. Így esélyem volt megnyerni a harcot.
- Oh, csak nem Nanali mágiája? A Corporeal Transform! - méregetve és csodálkozva jelent meg az arcán egy gonosz mosoly.
Nehezen, de sikerült kiütnöm az utolsó zsoldost is. Már csak apám állt előttem, akinek még mindig az arcán ült a vigyor.
- Most megkapod! - ordítottam ahogy felé rohantam.
Valamiért nagyon rossz érzésem lett. Miért nem mozdul? Miért tétovázik? Várjunk de, hiszen ő is mágus!
- Ahogy gondolod! - ordította, majd a kezével felém mutatva folytatta. - Dark Rondo! - mondta és hirtelen 10 mágikus sugarat lőtt felém.
A sugarak nagyon erősek voltak. Amit betaláltak a földre kerültem. A testemet teljesen elhagyta minden ereje. A Ston Body megvédett a súlyos sérülésektől de, ha még egyet bekapok akkor biztosan meghalok. A látásom egyre homályosodott. Maradék erőmmel a ház irányába nyúltam és reménykedtem, hogy anyu túléli...


6. fejezet: Vég

Nem tudom mi is történt pontosan. Elvesztettem az eszméletem? Mi történt? A...apámmal harcoltam! Majd...hirtelen egy varázslattal kiütött. Akkor most hol lehetek? Anyám jól van? Ahogy próbáltam kinyitni a szemem, egy árnyat láttam magam előtt. Szépen lassan tisztulni kezdett a fény. Végül megláttam az árnyékot. Anyu volta az. Az egész teste remegett és rengeteg helyen vérzett. Ahogy feltápászkodtam megláttam apámat aki eszméletlenül hevert tőlünk pár méterre. Anya felém fordult és azt mondta.
- Szóval felébredtél, kisfiam. Bárcsak lett volna elég bátorságom már az elején megmondani mindezt. Kérlek bocsáss me... - be sem fejezte mondandóját, összeesett.
Minden erőmet összeszedve felkeltem és odasiettem anyuhoz. Térdre rogyva előtte, szívemig hatoló fájdalom lett rajtam úrrá. Anyu meghalt. Megvédett apámtól akinek nem jelentettem mást, mint egy kísérleti patkány. Sírva fakadva üvölteni kezdtem. Minek is kellet ez történnie.
- Végül...csak sikerült. - állt fel apám a földről. - Itt a vége fiam. Most pedig velem jössz! - nézett felém örült tekintettel.
- Meg...MEG...MEGÖLLEK! - ordítottam teljesen eszemet vesztve.
Az emlékek amik előtörtek és a rengeteg fájdalom. Mind-mind egyetlen dologgá vált. Gyűlöletté! Gyűlölet a saját apám iránt. Ekkor érezni kezdtem valami furcsa bizsergést. Az érzés lassan elárasztatta az egész testem. Hihetetlen volt. Mintha egy másik személy ereje költözött volna belém.
- TITAN MAGIC: ARM! - gyűlölettől telve egyetlen szót ordítottam.
A karom növekedésnek indult. Hihetetlen hatalom került a kezembe de, abban a pillanatban elvesztettem az eszméletem. Ennyi lett volna? Itt a vége? Nem kellet volna ezt tennem? Most mi lesz...


7. fejezet : A búcsú

Hirtelen tértem magamhoz. Mikor körülnéztem, egy fehér szobában találtam magam. A sebeim ellátva és bekötözve. Nem tudtam mi történt velem. Próbáltam visszaemlékezni de, sehogy sem sikerült. Gondolataim cikáztak a fejemben. Majd egyszerre mint valami megvilágosodás, elkezdtek előjönni a rosszabbnál rosszabb emlékek. Végül sírva fakadva csak anyám járt a fejemben. Közben egyszer csak ajtónyikorgásra lettem figyelmes. Az ajtó kitárult és a 2 éve megismert Mágia Tanács parancsnok állt az ajtóban. Oda lépdelt az ágyamhoz a fejemre tette a kezét és csak annyit mondott.
- Részvétem fiam. - hangoztak el a fájdalmas szavak.
- Anyával mi lett? - kérdeztem rá könnyező szemekkel.
Mereven bámultam a mágusra, aki az egyik széket ami a szobában volt oda huta az agyhoz, majd elmesélte mi is történt pontosan. Anya az életét adta értem. Megvédet apámtól, aki mint kiderült egy körözött mágussá vált. A kísérletei emberi életeket követeltek. Jó magam is ennek vagyok az egyik áldozata. Apám álma a parancsnok szerint az volt, hogy létrehoz egy óriásokból álló sereget, amivel eltörli Fiore királyságát. Ehhez szüksége volt rám, akibe beleültethette a Titan Magic lakrimát.
- Anyám hol van? - kérdeztem komoly arcot vágva.
- Öltözz fel! Megmutatom. - mondta majd felállt és felsegített az ágyból. Magamra vettem a kikészített háló köntöst, majd a mágust követve elgyalogoltunk a közeli templomhoz. A templom melletti temetőbe mutatott rá egy nagy és gyönyörű sírra. A sírt olvasva ismét könnyezni kezdtek a szemeim. Boldog és szomorú voltam egyszerre. A síron ez a felirat díszelgett: „ Nanali Armstrong és a Nana Árvaház elhunyt gyermekei tiszteletére.”
- Köszönöm. - fordultam a parancsnok irányába.
- Édes anyád életét neked kell folytatnod. Az utolsó kívánsága az volt, hogy élj teljes életet. Légy boldog. Erős és bátor. Mutasd meg a világnak ki is az a Zero Armstrong. - mondta a legkomolyabb és legbüszkébb arcával.
A mágus végül egy fekete kis övtáskát adott, majd sarkon fordult és elsétált. Ez a pillanatot sose fogom elfelejteni. Ilyen lehet az, ha valakinek fontos vagy.


8. fejezet: A meghívás

2 évvel később

Két éve annak, hogy anya meghalt. Rengeteget változtam ez idő folyamán. Sok jó és sok rossz emlékkel gyarapodtam. Mégsem érzem úgy, hogy valamit is meg kellene bánjak. Mostanra már megtanultam irányítani a Titan Magic varázslást. Anyától tanult Corporeal Magic és a testembe ültetett Titan Magic kombinálását használom a harcokban. Elég félelmet keltő kinézetem, van hála a fekete kontaktlencséimnek. Rengeteget vándoroltam és tanultam a mágiákról és használatukról. Ezen tanulmányaim közben változtattam meg a stílusom a jelenlegire. Épp amint azon gondolkodtam mit is tegyek most fura dologra lettem figyelmes. Nem mesze az úttól ami a következő városba vitt volna egy gyereket vettem észre. Sajnos kicsit messze volt így nem láttam pontosan mit is csinálnak de, gondoltam el akarják rabolni. Nekiálltam futni amilyen gyorsan csak lehet, hogy segítsek a lánynak.
- Hagyjátok békén! - kiáltottam a banditákra.
- Ez meg ki? Hogy kerül ide? - kérdezte az egyik bandita.
- Nem tökmindegy? Csak öljétek meg. - válaszolta egy másik.
Itt az ideje a megleckéztetésnek! Lássuk mennyire is bátrak valójában.
- Titan Magic: Arm! - kiáltottam.
A kezem növekedni kezdett. Majd, hogy még inkább rájuk ijesszek folytattam.
- Ston Body! - kiáltottam ezt is.
Ekkor a testem kővé változott és minden erőmet beleadva egy hatalmas jobb egyenessel, elröpítettem őket az égbe. Majd visszaváltoztatva a a kezem és testem a lány felé fordultam.
- Jól vagy? - kérdeztem megnyugtató hangon.
- MAGA OSTOBA! - kiáltott rám a gyerek. - Van fogalma mit tett? Most mi lesz a munkámmal? - mondta.
Értelmetlenkedö arcot vágva figyeltem fel rá, hogy a megmentettem egy lány. Mégsem tudtam hova tenni az előbbi reakcióját.
- Mi bajod? Most mentettelek meg! Szóval ne hisztiz.- szóltam rá.
Bár ez egy rossz ötletnek bizonyult. Ezután egész végig követett és csak panaszkodott rám. Végül odafordulva hozzá megkérdeztem, milyen munkáról is beszél.
- Mágus vagyok! Éppen munka közben voltam, amikor megzavart. Az volt a feladatom, hogy elkapjam a banditák főnökét. - válaszolt a kérdésemre.
- Jól van értem. De akkor azt magyarázd meg minek követsz? - kérdeztem rá.
-Mágus nem? Melyik céhben dolgozik? - kérdezte.
- Nem dolgozom céhben. - válaszoltam a kérdésére.
- Hogy-hogy? - vágott rá azonnal.
Mikor megláttam azt az aranyos és ártatlan arcot, nem tudtam mit kezdeni magammal. Leguggoltam hozzá a fejére tettem a kezem, majd becsukva a szemem, rámosolyogtam.
- Még nem volt alkalmam egy céhez sem. - válaszoltam a kérdésére.
A kislány picit piros arccal azonnal rávágta.
- Jöjjön a mi céhünkhöz! - mondta.
Nem tudtam mit is mondjak hisz még azt sem tudom ki ez a kislány.
- Mi a neved? - kérdeztem rá.
- Tsukiko. Yorumi Tsukiko. És maga? - kérdezett rám.
- A nevem Zero Armstrong de, hívj csak nyugodtan Zirunak.
- És melyik céhről lenne szó? - kérdeztem.
- A Golden Phoenix-ről! - olyan boldog és aranyos arcot vágott mikor a céh nevét mondta, hogyha nem lenne ilyen fiatal még talán...
Gondoltam így legalább több tapasztalatra teszek szert.
- Jól van. - válaszoltam.
- Na és merre van a céh? - kérdeztem a kislányt.
- Gyere velem Ziru. Oda vezetlek. - mondta és nekiindultunk.


9. fejezet: Golden Pheonix

Végül egy teljes napos utazás árán megérkeztünk a céhhez. Meglepődésemre a céh nem városban volt mint ahogy hallani szoktam. Ez a céh egy kisebb kereskedő várostól nem messze helyezkedett el. Ráadásul egy elszigetelt kis völgyben volt található. Mikor megláttam, nem tudtam mit mondjak. Majd Tsukiko elvezetett egy lépcsőhöz amin felmenve megérkeztünk a céh ebédlőjébe.
- Most megyek, majd még találkozunk. - mondta és integetve elment.
Végül ide értem. Ahogy nézelődtem az ebédlőben sok érdekes embert láttam. Főképpen a nőket figyeltem meg. Egyik-másik tetszett is. Ekkor hirtelen valaki belecsípett a fenekembe. Rémület ült ki az arcomra...de, nagy meglepődéssel fordultam meg. Egy bombasztikus csaj állt előttem. Igéző tekintete lyukat égetett a szívembe. Kecses mozgásától elállott a lélegzetem.
- Szíja, még nem láttalak erre felé. Csak nem új tag vagy? - kérdezte.
Bársonyos hangja tökéletesen illet hozzá.
- De. Az egyik tagotok javaslatára jöttem ide. - válaszoltam meg a kérdését.
- Szabad? - kérdeztem, ahogy elővettem egy szál Black Roset.
- Csak nyugodtan. - válaszolta.
Meggyújtottam a cigim és követtem a lányt aki közben kérdezgetett.
- Mi a neved? - tette fel legelső kérdését.
- Ziru. És benned kit tisztelhetek drágám. - szóltam.
- Katarina vagyok. Örvendek. - fordult felém kezet nyújtva.
Megfogva a kezét, mint egy nemes kezét csókoltam. Látszót rajta, mennyire élvezi a bókokat.
- Gyere velem Ziru. Bemutatlak a mesternek. - hangzott el egy komolyabb mondat.
Elmentünk fel egy lépcsőn a legfelső szintre, ami a céh mester irodája volt. Bekopogtunk és bementünk. A mester egy 40 körüli, kicsi titokzatos férfinak tűnt. Elmeséltem a történetem neki, és hogy szeretnék csatlakozni a céhébe. Mint kiderült a mester nagyon barátságos egy ember. Beleegyezett a céhbe való belépésebe sőt még azt is felvetette, hogy vegyek ki itt egy szobát. Megörültem neki, hogy végre lett egy otthonom. Katarina a kérésemre a nyelvemre illesztette a céh pecsétjét ami a ruhámhoz illő vörös színű volt. Végül az ebédlőbe visszatérve ennyit mondtak: „Isten hozott a Golden Pheonixben!”


A hozzászólást Ziru összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 30, 2012 1:34 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Natsu Dragneel
Admin
Admin
Natsu Dragneel


Hozzászólások száma : 1746
Aye! Pont : 199
Join date : 2009. Oct. 06.
Age : 32

Karakter információ
Céh:
Szint:
Jellem:

Ziru Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ziru   Ziru Icon_minitimeCsüt. Aug. 30, 2012 11:23 am

Bocs a várakozásért és köszönöm a türelmedet. Csapjunk is bele. Nem vagyok a cigik nagy mestere, maximum a gúglié, de ott nem találtam meg ezt a márkát. Ha ez valóban egy fiktív dolog akkor teljeséggel maradhat.
A lakrimás dolgot ha jól emlékszem megbeszéltük, de csak hogy tiszta legyen akkor még egyszer átvesszük. A Titán mágiát a lakrima miatt tudod használni és úgy néz ki ahogy leírtad, de ugyanúgy mindenegyes mágiát ki kell fizetned és megkell „tanulnod”.
Így a prológusról annyit, hogy kicsit felelőtlennek tartom a nevelőtől, hogy mágiát tanít egy csordányi kisgyereknek. A mágia hatalom és felelősség. Mindazonáltal nem részletezted az életkort és hogy ki mikor tanult, így ezt nem rovom fel hibának. Valamint egy kicsit az írásra kitérve az első három mondatodban csapongtál az idő síkok közözz. Az első múlt idő volt, aztán jelenbe mentél, végül újra a múltnál kötöttél ki. Az ilyenre legközelebb majd figyelj.
Tovább olvasva feltűnt még valami tartalmi gubanc, ami nem feltétlen hiba, mert a fogalmazásodból nem derül ki egyértelműen, így inkább elmondom és ha kell magadra veszed, ha meg nem, akkor nem. Remélem egyúttal más is olvasni fogja ezt. Rendfenntartó szempontból két szervezet tevékenykedik az országban. A királyi hadsereg és a Rúna Lovagok. Minden városban ott van a királyi hadsereg, akik nem csak katonaságként működnek, de igazából ők a rendőrök is a városokban. Ha valahol valami baj történik elsőként a királyi hadsereg ér oda, mivel ők állomásoznak minden városban. Olyan helyen, ahol a mágia dominál (például Era) ott persze több a Rúna Lovag, mint a királyi hadsereg tagjai. Például Hargeon, ahol alig fordul meg mágus ott talán egy darab Rúna Lovag sincs fixen. Igazából azért voltam gondban, mert katonáknak írtad le őket, aztán meg előjött a rendfenntartó egység parancsnoka és a Tanács szó is elhangzott, de remélem most már mindenkinek tiszta minden, ha eddig nem lett volna az.
Az egy éves időtartam egy mágia alapjaihoz pedig tökéletes. Szeretem azt látni, hogy küzdenek a mágiával és a tanulással nem pedig egyik napról a másikra már puff tudja. Ezért most kapsz egy virtuális vállon veregetést.
Annak is külön örülök, hogy kezdő szinten egy nálad erősebb mágus közelébe se tudsz érni. Bár ez alap lenne, túl sokszor találkoztam már ennek az ellenkezőjével. Újabb vállon veregetés.
A hatodik fejezetben viszont van egy kis színezési malőr, véletlen anyuci apuci színét kapta meg.
Valamint azt nem értem, hogy honnan tudtad a varázslat nevét, amikor még konkrétan a mágia ágról is akkor hallottál eletedben először. Elég lett volna, ha csak leírod mi történik a testeddel. Gondoltam még most mondom, ha esetleg a jövőben lenne ilyen mágia kitörés.
Valamint a legtöbb világunkban használt modernebb tárgy itt mágiával tudják elérni. Tehát a színes kontaktlencse helyett inkábba Colors Magic egy alrészét tudnám elképzelni, ami nem a ruhát, hanem a szem színét változtatja.
Aztán nem tudom, hogy direkt vagy véletlen mindenesetre örülök, hogy rajtad is a GP egyik hivatalos színe díszeleg a vörös. A céhben két szín dominál az arany és a vörös. Ha bármilyen kérdésed van a céhvel kapcsolatban nyugodtan keress fel és örömmel válaszolok rájuk.
Igazából összességében csak a szemes dolgot kellene megváltoztatni, de az annyira apróság, szóval megelőlegezem az előtörténetedet és elfogadom.

Céh: Golden Pheonix
Szint: 1
Kezdő tőke: 0 Gyémánt
Varázserő: 250 VE
Mágiák:
  • Corporeal Transform / Materiális Alakváltás /
  • Stone Body / Kőtest /
  • Titan Magic / Titán Mágia /
  • Titan Magic: Arm / Titán Mágia: Kar /

Készítsd el az adatlapod, illetve a hozzá tartozó karakternaplót és már kezdheted is a játékot! Jó szórakozást!

Vissza az elejére Go down
Ziru
Alakváltó mágus
Alakváltó mágus
Ziru


Hozzászólások száma : 15
Aye! Pont : 0
Join date : 2012. Aug. 10.
Age : 31
Tartózkodási hely : Golden Phoenix könyvtár

Karakter információ
Céh: Golden Phoenix
Szint: 1
Jellem:

Ziru Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ziru   Ziru Icon_minitimeCsüt. Aug. 30, 2012 1:11 pm

Köszönöm! Igen nem tudtam eddig hogy, külön van katona és rúna lovag. Kijavítottam az említett hibákat.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Ziru Empty
TémanyitásTárgy: Re: Ziru   Ziru Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Ziru
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Ziru
» Ziru
» Ziru
» Ziru
» Magánküldetés: Az aratás ünnepe (Yorumi Tsukiko, Imolatus, Ziru, Tezzeret, Sormo)

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Nyilvántartás :: Előtörténetek :: Alakváltó mágus-
Ugrás: