Selejtező kör: Anoya De Hielo VS Strago Rhelm

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 2, 8

Bizony ez újdonság. És az újdonságoknak általában erejük is van. Ennek igencsak nagy ereje volt. Mintha visszakerültünk volna az ősi időkbe, ahol a közönség azzal múlatta az idejét, hogy hasonló arénákban harcoltatták jelöltjüket; milyen kár, hogy ott a meghalás az egy elképzelhető, sőt, mindennapi vég szokott lenni.
Kellett nekem meggondolatlanul megint a küldetéstábla előtt ólálkodni. Igazán elküldhettem volna szerelmem, hogy találjon egy neki megfelelő feladatot, és végezzük el ketten, de nem, kezembe akartam venni sorsom kormányát, de, aztán Bob mester átvette ezt a megtisztelő posztot és elsőként írt fel erre a nem rég megnyílt arénának a bemutatóküzdelmeire. Biztos úgy gondolta, hogy elég kemény leszek a próbák kiállására, amit nem akarok tagadni, de nem is találtam valami jó ötletnek, minden némi nemű segítség nélkül csak úgy kiszórni a nagyvilágba. Mondjuk, nem értem, miért panaszkodok: egy egyszerű arénáról van szó; láttam ennél már szörnyűbb dolgokat is, mint például hullákat, amik mozogtak. Na, az egy felejthetetlen élmény volt.
És pont ezzel a lánnyal hoz össze a sors, már megint. Meg egyébként is, igazán lehetne már férfi ellenfelem is, egyszer, már unom, hogy a gyengébbik nem széjjelverésével kell megmutatnom, mire is vagyok hivatott. Nem vagyok hím soviniszta, de a fenébe is már, nem szeretek lányokat ütni.
Legalább a két kommentátor próbál mindenkit jó színben feltüntetni. Fairy Tail, hótündér, gyönyörű. Nem látták őt igazi valójában; inkább nevezném fúriának, semmint valami jóságos, szárnyas kislánynak. És én, jóképű; láttam magamat eleget tükrökben, hogy tudjam, ezek megint a céhből indulnak ki. Biztos már volt szerencséjük néhány céhembeli taggal, fiúval, lánnyal sosem lehet tudni.
Fanyarú mosoly ült ki arcomra. A pálya talán mindkettőnknek kedvezett, nekem a föld és víz kombináltja, neki meg csak a víz miatt. A vezényszó elhangzott, ideje volt elkezdeni. De én az udvariasság, és a formalitások híve vagyok, legalább is olyanokkal, akik megérdemlik.
- Tiszteletem, kisasszony. Ki hitte volna, hogy a sors megint egymás ellen fordít minket? - Mondtam, látszólag teljesen feleslegesen kérdezve olyasmit, aminek semmi relevanciája sincs.
- Ez valóban a sors keze, de ezt hozta az élet, legjobb lesz, ha most mindent beleadsz... Strago Rhelm... - Furcsa fény csillogott szemében, minden bizonnyal nem örült legutóbbi találkozásunkkor történt kis incidensnek. Én mindent megtettem, hogy kompenzáljam őt, vagy minden esetre kimutassam, hogy szánom bánom.
- Legyen. - Anoya De Hielo, fejeztem be magamban, és máris belekezdtem a támadásba. Kezeimmel vadul hadonászva imitáltam a Liquid Ground című varázst, mely, ahogyan a neve is mutatta folyékony volt, és földből készült. Felvillant a világosbarna varázspecsét, és a föld, ellenfelem mögött, mozgásba lendült, hogy eltemesse szerencsétlent. Sajnos készült erre, egy szép, fehér pajzzsal védte kezdeményezésem, majd visszaküldte szeretetcsomagom, más kiadásban. Fehér nyilak indultak meg felém, amit a puha, mégis szolid föld felrántása magam elé megállított. Tudtam, hogy szeret a jéggel játszani, de nem voltam benne biztos, hogy arzenálját teljesen megmutatta nekem legutóbb, így a szerencsére is alapoztam következő összetett kombinációmat. Felhúztam egy kőkesztyűt, és szeretett páncélomat, és lassan elindultam, hogy közelebb kerüljek hozzá, csak elfelejtettem, hogy a víz bizony az ő szakterületébe is beletartozik. Amatőr hibámra alaposan rá is fáztam, szó szerint, ugyanis befagyasztotta az egész folyamot, vele együtt engem is. Jó, annyira nem volt vészes a helyzet, csak bokáig voltam jeges; az még nem a világ vége.
- Megvagy. - Ez egy elhamarkodott kijelentés volt részéről, még messze voltam ettől az állapottól. A föld mögötte nem hagyta abba a munkálatokat, és pillanatnyi sikerét egy nagy halom föld koronázta meg, ami szépen áttörte pajzsát, és beterítette, elhasalásra kényszerítve.
- Francba! - De sok hangot ad gondolatainak; ha abbahagyná a hangoskodást, és elkezdene gondolkozni, akkor talán több eredményt is fel tudna mutatni.
A beálló patthelyzetet kihasználtam, és elkezdtem csapkodni a jeget kőkesztyűs kezemmel, ami hamar megadta magát, és gyorsan kikecmeregtem a rögtönzött csapdából. Viszont nem kalkuláltam avval, hogy ő is gyorsan kiszabadul az én improvizált béklyóimból. Felocsúdni sem volt időm, máris rajtam állt fél lábával, és egy fehér karddal készült lecsapni. Most nekem kellett gyorsan reagálni, amit büszkén jelenthetem, megtettem. Köves kezemmel elkaptam lábát, és szimultán emeltem fel a másik kezem, és tüntettem el vaspáncélom. Ellenfelem erre nem számított, és pontosan egy másodperccel tovább habozott, mint szabadott volna neki. Lábát nem volt időm levetni magamról, csak megemelni, kinyújtott kezemből meg egy bénító villámot küldtem felé, ami el is találta. Két másodperc nem volt sok, de bőven elég volt számomra, hogy a páncél súlyától megszabadulva, lábát arrébb tolva, két kezemet lecsapva a földre megindítsam magam egy erősebb felüléssel, és hason találjam homlokommal. Nem volt benne sok erő, de ez van, legalább nincs rajtam, és a folyó és énköztem van. Felpattantam, és máris terveztem a következő lépést.

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 10, 3

– És a csata elkezdődik Jhon!
– El bizony Tom! De várjunk csak? Támadás helyett Anoya és Strago beszélgetnek?!
– Micsoda udvariasság Jhon! Micsoda sportszerűség!
– Az bizony Tom, de azért minden véget ér egyszer, hát ők is nekilátnak! Strago-é a kezdeményezés!
– Micsoda szép varázslat Jhon! Strago földmágiájával megpróbálja kiiktatni Anoya stabil talaját!
– Ugyan Tom! Nem kell félteni a jégkirálynőt, egy szép jégpajzzsal kivédi és ellentámadást is indít!
– Amire Strago sem rest válaszolni, ahogy látod Jhon! Egy szép földfal és a támadásnak annyi! Ezután ellenfele felé indul!
– Jajj de milyen meggondolatlan lépés Tom! A folyóba érve Anoya bele is fagyasztja ellenfelét!
– Vajon elég előnyt ad ez neki Jhon? Nem hát hisz Strago eltemeti és hasra küldi őt egy földhalommal!
– Végül mégiscsak neki kedvez a harci szerencse Tom. Kihasználva a lehelletnyi időt Strago kiszabadítja magát a jégbörtönből.
–De jajj neki Jhon! Anoya már ott is van, és egy jégkardal akarja átdöfni az elemi mágust!
– Nem eszik olyan forrón a kását Tom! Strago elkapja a lábát, kirántja az egyensúlyából és egy gyönyörű ellentámadással hasba fejeli a hölgyet! Micsoda meccs! Hogyan folytatódik tovább?!
Mindent hallani a kommentátori állásból, és az, hogy jégkirálynőnek neveznek különösen tetszett. Önbizalmat adott, bár nem akartam a fiú vesztét, mégis megakartam mutatni ki a képzettebb és a jobb mágus, és nem utolsó sorban nem akartam bemocskolni a Fairy tail nevét sem a vereségemmel...
Miután talpra pattantam az ütés után, nekiindultam ellenfelemnek, hogy ellentámadással ajándékozzam meg, de ő nem hagyott. Mintha valamik megragadták volna a bokáimat. Majdnem előre estem,de sikerült megtartani az egyensúlyomat. Láttam ahogy vadul vigyorog, ez az ő műve volt. Nem volt mit tenni, megfagyasztottam a lábaimat csapdába ejtő kőbilincseket és letördeltem magamról. Viszont ahogy kiszabadultam, máris négy darab kőtüske száguldott felém.
-Ice Make: Shield!-kiáltottam el magam, majd a kőtüskék belecsapódtak a pajzsomba amik széttörték azt, de elhárítottam a veszélyt. Ahogy a pajzs széttört a tüskékkel együtt, a törmelék mögül előugrottam egy jéglándzsával. Már majdnem célba találtam vele, amikor egy méretes kőfal emelkedett előttem, és a tetején máris helyet foglalt Strago őfensége. Pár pillanattal később egy elég méretes golyózápor kellős közepén találtam magam, ahonnan sikerült elugranom, azonban pár golyó felsértette a ruhámat, és néhol engem is megkarcolt, de nem vészesen. Megálltam, majd jégnyilaimmal a kőfalat vettem célba, amik el is találták, s az ripityára tört. Strago a kőkupac tetejére esett, majd vigyorogva, furcsa mozdulatokat tett a kezével.
~Ez meg mi az Istent csinál?-néztem értetlenül, de nem vártam meg, rosszat sejtettem, nagyobb varázslatot néztem ki a mozdulataiból, ezért, mielőtt még befejezhette volna, egy jégkardal estem neki. Futás közben egy kisebb sárkupacot dobott felém, de csak a hajamat sikerült bemocskolnia vele. Végül elértem, s az ülő helyzetben lévő fiút sikerült szépen eltalálnom a kardommal. Bár a vágás nem lett túl nagy, mivel éreztem ahogy hátradől a támadás közben, mégiscsak én kerültem fölénybe.

Hát úgy folytatódik tovább, hogy ... nem is tudom. Van nekem jobb gondom is, a kommentárok figyelésén kívül. Helyzeti előnyöm csak névlegesen volt előny, igazából nem tudtam kihasználni a fél másodpercnyi mozgásszünetet, mely lefagyasztotta párbajunkat. Hátra bukfenccel felálltam, de máris megint a földet fogdostam, mert a "jégkirálynő" arcából azt olvastam ki, hogy pergősen enni szeretné a kettőnk közötti távolságot, hogy azután bántson engem. Mielőtt viszont mozdulni tudott volna, Earth Shackles-el lefogtam a lábait, majd felrántottam négy kőtüskét és megindítottam ellenfelem felé. Sajnos a bilincsek nem voltak elég erősek, ki tudott törni belőlük, de biztos, ami biztos, már jól ismert pajzsával védte a támadásom, ami a negyedik tüske után megadta magát. Legközelebb exponenciálisan kellene megszoroznom a tüskék mennyiségét, akkor remélhetőleg legalább egy el fogja találni. Nagyon kimerítő volt egyszerre figyelni, hogy az ellenfél mivel támad és reagálni is rá, ráadásul mindezt időben megtenni. Nem voltam ehhez szokva, így nehezemre esett, egyre idegesebb lettem, és nem szeretem, ha ideges vagyok; nagy szokásom ilyenkor hibázni . Kezeim már sokadjára találták meg a földet, és egy Stone Wall emelkedett ki alólam, ezzel megállítva a sziporkázó hölgy legújabb támadását, és engem magaslati előnyhöz juttatva. Felemeltem kezeim, megvillant a fémesen szürke varázspecsét, és fémgolyózáport zúdítottam a lány nyakába. Úgy ugrabugrált, mint egy megkergült béka, de a mulatságosan kinéző mozdulatsor elérte a hatását: nem sikerült komolyabb kárt tennem benne. Mikor megálltam "újratölteni", viszonozta a záport, de ő jégnyilak formájában, és nagy meglepetésemre nem engem, hanem a kőfalat bombázta, ami nagyon gyorsan megadta magát. Mivel rajta álltam, ezért mire feleszméltem, egy kupacnyi kő között találtam magam, hátamat, tomporomat igencsak fájlalva, mert a kő nem egy kényelmes ágyat helyettesítő valami. Talán a kényelem javítása, talán egy idétlen terv tudat alatti előkészítése miatt, de a követ, amin rajta feküdtem folyóssá alakítottam, összekevertem vízzel, és sarat csináltam belőle. Vártam a támadást, de nem érkezett; felnéztem, és láttam, hogy Anoya nem képes felfogni, hogy most mit csinálok, óvodást játszom, vagy csak szimplán elvesztettem egy részét a szürkeállományomnak. Miután eldöntötte, hogy azért veszélyes lehetek számára, a már megszokott kardjával támadott, és ekkor ugrott elő belőlem a zseni, ráfogtam egy marék sárra, és jól arcom csaptam vele.................... Yiháá. A sár nem engedelmeskedett akaratomnak, és ugyan befestette ellenfelem hajának egy részét, nem találta arcon, de az ő kardja viszont eltalált. Végigmetszette az oldalamat, és én lendületből vetődtem a másik irányba, legurulva a sárhalomról, féltérden fogva az oldalam, és szaporán véve a levegőt, rendkívül morcos arcot vágva. Ideje lesz végre komolyan venni a csatát. Még egy ilyen hibát nem engedhetek meg magamnak. Ez egy Aréna, itt nincs olyan, hogy megegyezés, vagy döntetlen. Itt valakinek nyernie kell, és valakinek veszítenie, ha jó, ha nem. Itt most, nem csak az én nemlétező hírnevem forog kockán, hanem a céhé is.

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 5, 2

A támadásom célba talált, a földön kuporgott a sebét szorongatva. Szótlanul neki szegeztem a kardomat, nem akartam támadni amíg a sebével vacakol,azonban ez hiba volt. A nagylelkűségemet kihasználva a sárkupac ami előtt álltam egyszer csak valami futóhomok szerűségűvé változott, s hirtelen elkezdtem süllyedni. Először az futott vígig a fejemben, hogy egy ilyen kiszolgáltatott állapotban simán megtámadhat, s mivel nem tudok rendesen védekezni, könnyen legyőzhet. Így mielőtt elindulhatott volna felém, a szilárd talajrészt azonnal megfagyasztottam. Azonban, nem is kívánt megközelíteni. A jegemet széttörte és vízzé változtatva a nyakamba löttyintette az egészet, így nem elég, hogy saras is kezdtem lenni egyre jobban, még csurom vizes is lettem. Meguntam. Mikor a derekamig süllyedtem a sárban, két, vastagabb pengéjű jégkardot idéztem meg, amiket magam mellé szúrtam a szilárd talajba, és nagy erőlködések közepette kinyomtam magam a sárból. Amint kikászálódtam egyből levetettem a vizes felsőmet és nadrágomat, így csak a fehérneműt hagytam magamon. Kicsit se éreztem magam zavarban, mintha csak fürdőruhában folytattam volna a küzdelmet.
- Miattad most csurom víz lett mindenem...-mondtam komoran.-ezt nem bocsájtom meg neked!-ordítottam, miközben újra nekiestem az ellenfelemnek. Elugrált előlem, de szemmel látható votl rajta, hogy a csekély fedésben lévő idomaim megzavarják a koncentrálásban.
-Ne bámészkodj, te nyomorult perverz!-üvöltöm két támadás között.
- Mi a frászt tegyek, ha ilyen szemérmetlenül kitárod magad előttem?-kiáltott vissza zihálva, majd hirtelen megcsúszott a jégen és hátra vágódott. Még mielőtt megvághattam volna, egy vízsugárral arrébb kívánt lökni magától, de a támadás előtt leguggoltam, és a lendülettől szépen seggre csücsültem a saját jegemen.
~A francba... -szitkozódtam magamba. Ő viszont hamar felpattant, s egy kőfalon koncentrálva a föld megindult körülöttem. Hatalmas hullámokban emelkedett felém, de mielőtt még maga alá temethetett volna az egyik legnagyobb hullámot megfagyasztottam s a tetejére ugrottam.
-Ice Make: Arrows-jégnyilaimat a fiú irányába küldtem, s az egyik célba is talált, méghozzá Strago bal vállába fúródott. Nem fúrta át magát a vállán, de eléggé beleállt a testébe, hogy nagy fájdalmakat tudjon okozni. Azonban, még mielőtt a nyíl eltalálta volna, a megfagyasztott jéghullám alatt egy kőfalat állított fel, ami szétzúzta a hullámot apró jégszilánkokká, ez annyira váratlanul ért, hogy jobb megoldást nem találva, a hullám még épen maradt oldalán sikerült lecsúsznom, de a megérkezés nem votl túl pontos, ugyanis landolás közben a melltartóm már nem bírta tovább tartani formás keblem, így az egyik kicsusszant, de még sikerült időben megigazítanom magam, mielőtt a fiú megláthatott volna bármit is... Strago, mint egy partra vetett hal fetrengett hanyatt, miközben a sebét szorongatta. Nagy erőlködve sikerült feltápászkodnia de nem nézett ki túl jól...

A helyzetem nem volt szerencsés, apró, szemcsés homokkal volt tele a ... igazából nem. De az igaz volt, hogy rosszul állt a szénám, és most ideje volt fordítani az álláson, mert egyenlőre én álltam rosszabbul. Zsibbadoztak már a végtagjaim, fájt, vérzett az oldalam, de még messze nem voltam a megadás szélén. Féltérden voltam, és vártam, mit lép ellenfelem, aki egyszerűen felém emelte a kardját, mintha azt akarta volna sugallni, hogy itt az esélyem, hogy feladjam, és egy darabban hagyjam el a csatateret. Nos, én nem ilyen ember voltam. Ha egyszer valamit elkezdtem, akkor azt be is fogom fejezni, és ez a párbaj nem különbözött a többi dologtól, amit elkezdtem, ilyen téren, hát be is fogom fejezni, úgy, ahogyan azt kell. Kezemet elemeltem oldalamtól; láttam a vért rajta, de nem találtam nagyon problémásnak, csak egy karcolás volt, legalább is én ezt hittem. Elemeltem kezem, majd a másikkal együtt a földre helyeztem, felvillant a barna varázspecsét, és örvénnyé alakítottam a kisasszony alatti földet. Őt ez váratlanul érte, és mire felocsúdott, már derékig süllyedt a földben. Ekkor rájött, hogy, ha használja jégből kreált fegyvereit, akkor ki tudja magát nyomni a csapdából, és hozzá is látott. Biztos, ami biztos, egy jégréteget vont a földre, mielőtt nekikezdett volna a szabadulás művészetének eme lépéséhez. Én viszont még nem végeztem a hadművelettel. Stone Wallt emeltem ki a földből, ami feltörte a jeget, majd a követ, amiből volt a fal, rögtön folyósítottam is, és máris repítettem a jégkirálynő felé. Lassúnak bizonyult ez a kombinált varázslat, ugyanis ki tudta nyomni magát ellenfelem, félrevetődött támadásom elől, és legnagyobb meglepetésemre megszabadult ruházatának nagy részétől.
- Miattad most csurom víz lett mindenem... ezt nem bocsájtom meg neked! - És akkor miért nézel ki úgy, mint minden férfi álma? De a húzása tökéletes volt; annyira lekötött a kellemesen lengő, áttetsző és még vizes fehérneműben rugózó kívánatos részek, hogy nem tehettem mást, mint, hogy kitértem a támadásai elől, ugyanis megint közel jött hozzám, és egy karddal ismét csépelni kezdett.
- Ne bámészkodj te nyomorult perverz! - És még tetézi is. Nem akartam most belemenni a biológiai folyamatokba, melyek végbemennek egy férfiban, ha meglátnak egy tulajdonképpen meztelen nőt, hisz hála a víznek annyira áttetsző volt a fehérneműje, hogy mindent láthattam, mert nem volt helyén, és mégiscsak egy párbajról volt szó, itt nem szokás elkezdeni oktatni az ellenfelet.
- Mi a frászt tegyek, ha ilyen szemérmetlenül kitárod magad előttem? - Egyébként nem lett volna ellenemre, ha egy lány ilyet csinál előttem, de ez egy párbaj volt, plusz én már láttam szerelemem ruha nélkül, és nem akartam más testek iránti kísértésbe esni. Nem is beszélve, hogy Natinak sokkal teltebb idomai, és kedvesebb megjelenése volt. És olyan cuki hangokat ad ki, mikor ugrál a kis Stragon... Vesztemre, a föld még mindig jeges volt, és egy rossz mozdulatnál, amit erősen elősegített a tény is, hogy meztelen női képek, és hálószobába illő jelenetek szállingóztak a fejemben, hátamra vágódtam, kiütve a levegőt a tüdőmből. Annyi lélekjelenlétem volt még, hogy felemeljem kezeim, és védjem magam, de Anoya is hezitált egy fél pillanatot, amit kihasználtam, hogy egy Water Cane-t lőjek felé. Most ő vetette el a kitérésnél a lépését, és esett fenékre. Már meg sem próbáltam felállni, nem akartam időt pazarolni ezzel, összeszedtem erőm, és megmozdítottam a földet magunk alatt. A jég széttört, asszimilálódott a földbe, a föld egy része talpra emelt engem, maradéka folyékony lavinaként zúdult az exhibicionista leány felé. Sajnos elfelejtettem, hogy ő ezt meg tudja fagyasztani, így is tett, majd felugrott a hullám alakú föld legtetejére. Én máris emeltem a Stone Wall-Earth Pillar kombót, ami pont eltalálta a legteteje alatti pontot, összezúzva ellenfelem alatt a jeges földet, csakhogy nem láttam a közeledő nyilakat, amik elől nagyon megkésve tértem ki. Annyira megkésve, hogy az egyik telibe talált, és ugyan nem ütötte át vállamat, felrobbant, és olyan erővel lökött hátra, hogy ismételten a porban találtam magam, fél oldalam megint csak sajogva, immáron majd elviselhetetlenül. Egy puffanás kíséretében hallottam, ahogyan ő is megérkezik, bizonyára nem olyan kecsesen, mint szerette volna, így legalább valami elértem a lába alól történő földkiütéssel, de messze nem eleget.
Ismét feltápászkodásra voltam kényszerítve, erősen ziháltam, és kezdtem szédelegni már a fogyó varázserő, és a erős koncentrálásból megfáradt agyamnak köszönhetően, nem is beszélve a vérnyomásom béli probléma miatt, ugyanis a kicsinek hitt vágás nem is volt olyan kicsi, és nem állt el a vérzés. Ha lehet, még rosszabb volt a helyzetem, mint előbb.

The member 'Gray Fullbuster' has done the following action : Kocka

'1d10' : 3, 5

Talpra küzdöttem magam, és szünet állt be harcunkba. Ezt a kis szünetet kihasználtuk, hogy némi levegőhöz juttathassuk megnyúzott tüdőink, és hogy szabadon ráláthassak egy elméletileg meztelen kisasszony szaporán emelkedő és süllyedő melleire. Nem értem, egyes lányok miért keresik ennyire a feltűnést; bár a személyiségéből kiindulva biztos vagyok benne, hogy, ha egy fiú meghallja beszélni azonnal otthagyná, de egy kis kicsapongásra tökéletes. Mármint az ellenfelem.
A szünet véget ért, a nem hallatszó csengőt megütötték és kis lények árasztották el az arénát. Mindegyik barna és zöld volt, bunkókat szorongattak, és nem voltak a legnagyobbak. Sőt, egészen picikék voltak. Érdes hangon nyivákoltak egy pillanatig, majd támadásba lendültek. Szemem sarkából láttam, hogy nem csak én vagyok a célpontjuk, úgyhogy ellenfelem lábai alatt a földet örvénnyé alakítottam, ne legyen neki olyan jó a dolog, majd kiemeltem egy kőtüskét a földből, és csúcsánál fogva, igazi parasztemberként nekiestem a törpe támadóknak. Eléggé gyengék voltak, még ha enyhe ütést is kaptak már sikítva rohantak el, csak a baj az volt, hogy rengetegen voltak.
- Már megint ezzel jössz. Mocskos húzás volt ez az előbb. Ahelyett, hogy te magad intéznél el, rábíztál volna a goblinokra? Szégyentelen férfi vagy! - Nem én ugrálok ruha nélkül, mert egóm akkora, hogy a férfiak csak párzani szeretnének velem. Kezdett rongyosul elegem lenni ebből a szajhából, és a felesleges szövegeléséből. Megfordultam, célba vettem egy mellette álló kis szörnyet, és egy láncvillámmal jutalmaztam, hogy olyan közel vannak egymáshoz. A villám eltalált még egy-két törpöt, mielőtt megrázta volna a kokott hölgyeményt, de sajnos addigra már ki is fogott a mágia az erőből, de legalább önelégülten néztem, ahogyan a pillanatnyi zavarát kihasználta az egyik Goblin és sípcsonton vágta.
Ezután visszatértem a hódítók megfegyelmezéséhez, de most én kaptam a kizökkentő tényezőt, illetve többet: jégnyilakat. Stone Wallom kéznél volt, ismét kiemeltem magam a földből; annyira sokoldalúan vagyok képes használni ezt a mágiát, hogy folyton így vetem be... talán ideje lenne kitalálni valami egyebet?
Vízmágiát használva szép lassan patakot fakasztottam tenyereimből, amiből, mármint a vízből, már annyira sok volt, hogy Anoya lábfejét már kezdte körbevenni; nagyszerű, még egy kicsit, csak még egy kicsit.
- Gyártod itt az alapanyagot mi? - kiugrott a vízből, majd megfagyasztotta az egészet, Goblinostul, mindenestül. Valamiért ezt nem sikerül nekem nem elnézni - Mindig én vigyem el a balhét igaz, míg te a trónodról nézel le rám? - Igen, ez a harc lényege: az egyik nyer, a másik veszít.
- Ez egy párbaj, kedves feltűnési viszketegséges kisasszony. Ó az egyik melle kilóg. - Mutattam oda, és kicsinyes beszólásomat, hihetetlen, de komolyan vette, odakapott, majd dühtől, és talán szégyentől piros arccal kiabált rám.
- Te kis... - A szavak megakadtak torkában, vagy nem sikerült elég gyorsan gondolkodnia, és nem tudott időben összetenni egy értelmes mondatot - nem vagy méltó rá, hogy a csodás kebleimet nézegesd, te perverz disznó! - Én csodálom ezt a lányt. Most akkor találtam egy újabb indokot, hogy miért csak a testéért szeretik: nincs esze, és még, ami lenne, azt sem hajlandó használni. Miután első megdöbbenésem megemésztettem, felnevettem, és leugrottam az alattam összedőlő falról, amit a megvadult utcaleányzó kettévágott.
- Akkor ne mutogasd magad. - Mondom neki, és fém gépfegyvert szimulálva golyózáport küldtem rá. Erre, minden bizonnyal készült, mert egy pajzzsal fogta az egészet, hogy utána máris szembe találjam magam vele.
- Jegyezd meg mit illik és mit nem. - Dörögte, és közelharcba váltottunk. És tudom, mit illik, hisz még rajtam van a ruhám.
A kardja nem volt hosszútávon egy kellemes társaság, de most kockáztatnom kellett; már kezdett sok lenni ez a harc nekem. Egyik meggondolatlanul nagy vágásakor jött el a rizikó, amikor is lehajolással tértem ki, és ezzel együtt be is léptem, közel hozzá. Még így, ruha nélkül is kellemes illata volt, plusz a zselatinként remegő mellek is túl közel kerültek hozzám, de most legyűrtem a magamban randalírozó vágyat. Szám elé emeltem kezeim és egy Water Cane-t küldtem egyenesen a hasába. Ez végre megtette a hatását, repült egy jót hátrafelé, és a végén, saját jegén, valamilyen furcsa ok miatt, pocakra esett.
- Ezt neked!! - Rikoltotta, túlságosan is hamar, és a levegőből érkező váratlan támadásával nem igazán tudtam, mit kezdeni. Most rajtam volt a sor, hogy a tűsarok által okozott kellemetlen ütés nyomán fogjam a hasam, de nem ez történt, legalábbis nem ilyen kivitelezésben. Kezeim, melyek reflexből jöttek, hogy hasamhoz kapjak, megtalálták a fájdalmat kiváltó okozatot, a lábat, és ráfogtak. Így repültünk együtt hátra, és búcsúzóul még egy villámot végigküldtem ellenfelem testén, majd mindketten a földön kötöttünk ki.

Pár pillanatig csak meredten álltunk. Egy kis hatásszünet következett be a harcunkba, azonban nem unatkoztunk sokáig, mondjuk arra elég volt, hogy kifújjam magam, és erőt gyűjtsek. Pillanatokkal később már kis goblinok hada rohamozott meg mindkettőnket. Úgy véltem, most egy kis külön harc következik, amiben nem támadjuk egymást, de naiv voltam. Strago újra megindította volna alattam a talajt, hogy ismét beleragadjak, de még időben észrevettem és elugrottam a már meginduló föld mellől.
- Már megint ezzel jössz. Mocskos húzás volt ez az előbb. Ahelyett, hogy te magad intéznél el, rábíztál volna a goblinokra? Szégyentelen férfi vagy! - -mondtam neki szemrehányóan. Valahogy azt éreztem neki, nem tetszett neki ez az egész, főleg az, hogy egy szál melltartóban küzdök. De nem volt más választásom, a ruháim csurom vizesek voltak hála neki, nem vehettem fel őket, ás amúgy is ezerszer kényelmesebb volt így küzdeni, hogy jóformán nem zavar semmi. Minden pillantása oylan volt mint egy kis tőr amit belém akart mélyeszteni, szinte láttam a gondolatait ahogy cikáznak a fejében s ahogy egyre csak idegesíti valami. De nem volt időm ellenfelem nyavalyáival törődni, a goblinok támadásba lendültek. Bár aprók és gyengék voltak, létszámbeli fölényük miatt kissé megnehezítették a dolgunkat, illetve nem csak a goblinok, ellenfelem alantasan használta ki goblinok elleni támadását ami engem is elért egy kis áramütés formájában. ugyan nem volt erős a támadás, de egy pillanatra kizökkentett, s ez a kis szünet egy erőteljes ütést eredményezett az egyik goblintól. Hogy visszavágjak ellenfelemnek, amiért nem hagyott koncentrálni, jégnyilak záporát zúdítottam rá, amiket nagyjából sikeresen ki is védett, mivel ismét a híres neves kőfalat használva felénk emelkedett, s onnan irtotta a népet. Fentről egy kisebb víz zuhatagot teremtett a pályára, ami már kezdte belepni a lábamat a bokámig.
- Gyártod itt az alapanyagot mi? - -nem is számíthattam volna nagyobb áldásra. Kiugrottam a vízből, majd azonnal megfagyasztottam az egészet a goblinokkal együtt, oylan szép látvány voltak, hogy majdnem megkönnyeztem...
- Mindig én vigyem el a balhét igaz, míg te a trónodról nézel le rám? --kérdeztem, miután minden kristályos jégbe fagyott.
- Ez egy párbaj, kedves feltűnési viszketegséges kisasszony. Ó az egyik melle kilóg. --mondta, mire hirtelen a melltartómhoz kaptam amiből nem lógott ki semmi, csupán ő akart ezzel zavarba hozni. Feldühített...
- Te kis... --morogtam.- nem vagy méltó rá, hogy a csodás kebleimet nézegesd, te perverz disznó! --mutattam rá vörösödő fejjel, majdnem tétovázva kettészeltem azt az utálatos kőfalát. nevetve leugrott a jégre.
- Akkor ne mutogasd magad. - -mondta, majd apró vasgolyókat kezdetett felém lőni, amit én jégpajzsommal sikeresen hárítottam.
- Jegyezd meg mit illik és mit nem. - - a pajzs mögül kitörve, jégkardomat idézve ismét közelharcba keveredtünk. Jó pár percig viaskodtunk. Pörögtem, forogtam a kristály sima jégen, egyetlen célom volt, hogy levágjam ezt a pimasz ficsúrt. Azonban hibáztam. Egy támadásom elől sikeresen elhajolt, majd egy erős ütést mért a hasamba, ami jó pár métert repített előre. A jég csúszóságának köszönhetően nem sértettem fel magamat, s mivel hason csúsztam a repülést le is tudtam lassítani. Felkeltem , kicsit megigazítottam magam, majd egyre mérgesebb arckifejezéssel, megindultam felé. Először sétálva, majd futva, s végül nagyot ugorva a cipőm sarkával közeledtem felé, hogy a tűsarkamra húzom fel nyárs gyanánt, de végül megragadta a lábam, s elrántott. Landolás közben egy enyhe rázást éreztem végigcikáznia testemen, de végül egymáson landoltunk, és csúsztunk a jégen.

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 1, 1

Nem mozdultam; a féltérdelő pozíciót voltam kénytelen megtartani még, míg alhasi fájdalmaim enyhülni kezdtek, utána ment csak a felegyenesedés. Ez a kis intermezzo, viszont, elég időt adott ellenfelemnek, hogy ő is összeszedhesse magát. Nem néztem ki jól, de cserében ő sem, bár a jól kinézés most egy másodlagos külső szemlélettel volt negatív, mert egyébként nem nézett ki rosszul, csak állapotát tekintve hagyott maga után kívánnivalót.
Tartalékolni kellett erőmet, úgyhogy felvettem egy defenzív, és egyben offenzív közelharci pozíciót, kiegészítve Iron Armorral, és Stone Glove-al; itt most nem kellett gyorsan mozogni, csak védeni, és ellentámadni. Anoyának nagyjából ismertem a repertoárját: nyilak, pajzs, fagyasztás, kard. Ha nyilakkal jön, azt látni fogom, azok elől el tudok lépni, kardját meg, remélhetőleg, felfogja páncélom. Megint szárnyra kelt, és a már túlságosan is ismerős kardját használva próbálta bevégezni a párbajt. Patthelyzet alakult ki, mert, mikor ő támadott, kitértem, vagy blokkoltam, mikor én támadtam, ő védekezett sikeresen. Vagy a páncélom, vagy a kőkesztyűm fogta meg kardját, ellenfelem meg kihasználva mobilitásbeli előnyét, mozgott gyorsan el csapásaim elől. Az adok-kapok akkor ért véget, mikor egyik támadásom során sikerült elkapnia kesztyűs kezem, befagyasztotta az egészet, és lerobbantotta a kezemről. A törmelék szerencsére nem csak az én arcomba, hanem az övébe is ment, de ez nem zavartatta; kihasználva a momentumot, azonnal vágott is. Én is ráeszméltem valamire: testközelben voltunk, legalábbis jobban, mint eddig, úgyhogy másik kezem alkarjával benyúltam, hogy támadását a fent említett testrésszel blokkoljam, vagyis alkarjaink fájdalmasan egymásnak csapódtak, de támadása félúton megfeneklett. A mozdulatsor még nem ért véget, exkőkesztyűs kezemmel átfogtam az övére, és berántottam a lányt, lehajtva fejem, hogy homlokomon tompítsa a becsapódás erejét, lehetőleg az arcával. Itt, viszont, egy igazi lányosat produkált Anoya: talán beleütközött homlokomba, talán nem, tudom is én, de az már eljutott a tudatomig, hogy sikított egy velőtrázót, és irgalmatlan fájdalom lángolt fel lágyékom táján. A világ azonnal elfehéredett, és a földön tértem magamhoz, vadul zihálva, remegő tagokkal.
- Na tessék, gratulálok. Így jár az aki csókot akar tőlem lopni... - Most már értem, miért nincsen barátja; aki meg akarja csókolni, azt azonnal kasztrálja? Egy-két keresetlen, és nagyon is trágár szót hörögtem felé, összeszorított fogaimon keresztül, és a láng már nem férfiasságom tájékán égetett, hanem a fejemben lüktetett. Van néhány dolog, amit el tudok tűrni, még ellenfeleimtől is, nem igazán hagyom, hogy kibillentsenek nyugalmi állapotomból. Legutóbb Adelusnak sikerült az állatot kirángatni belőlem, de akkor nyomós indokkal voltam ideges. Féltett kincseim eltulajdonítása, vagy elpusztítása tud dühöm kiváltó okaként szolgálni, Adelus remélhetőleg már tudja, és most ez a szajha is meg fogja tanulni, hogy egy férfinak a férfiassága szokott legféltettebb kincsei első, avagy második helyén szerepelni.
Még mindig zselatint játszó végtagjaim ellenére felálltam, majd inkább visszaereszkedtem féltérdre, egyrészt, mert kényelmesebb volt, nem fájt annyira, és, mert így rejtve tudtam, testem takarásában sarat gyártani. Egy kard jelent meg a nyakamnál.
- Ne is próbálkozz semmivel. - Túl sokat beszél, valószínű kompenzál valamiért. Lábaim pont jó szögben voltak, kivetettem azokat magam alól, és térdhajlanton találtam a fenyegetőt, aki ismételten a földön találta magát, a frissen gyártott sárral pedig leragasztottam lábfejeit, és biztos, ami biztos, egy földörvényt is tettem alá, ami elkezdte benyelni.
- Még mindig nem adod fel? Tudod hogy ez... - Ekkor észrevette, hogy a föld nem vele van már, elhallgatott, végre, és inkább a csapdából való kijutással foglalkozott.
Felálltam, mélyeket lélegeztem, behunyt szemmel próbáltam nyugtatni magam, és valamit pihenni. Kezem beleakadt szakadt köpenyembe. Én többet ilyet nem veszek, fogadtam meg magamban, egyszerű ing, puritán, és dísztelen lesz mostantól testem felsőtestem takarója, többe került eddig ruhát venni, mint élelmiszert.
- Na mi az tudsz már menni, vagy még mindig nem érzed jól magad? - Jött a gúny Anoyától. Elképesztően gyorsan kimászott a veremből, épp lesöpörte magáról a fagyott sár maradékát; vagy csak én meditáltam túl sokáig. Szépen, lassan lehúztam magamról köpenyem, és rongyos, vérfoltos ingem. Ha már te is paráználkodsz, akkor én miért ne tegyem? A lány elpirult egy kicsit, látszott rajta, hogy nincs hozzászokva, ha más hirdeti exhibicionista mivoltát. Nem mintha az lennék...
Lehajoltam, és egy kőtüskét téptem ki a földből, csúcsánál megragadva, újra felhasználva tompa fegyverként, majd nekiugrottam ellenfelemnek. Támadásom célpontja számított rám, miért is ne tette volna, eléggé egyértelmű volt szándékom, és frissen újrateremtett kardjával játszi könnyedséggel vágta ketté improvizált bunkóm, de azt nem vette figyelembe, hogy a fegyveremnek még így is van támadóereje, amit prezentáltam is neki: visszakézből a tarkóján törtem ripityára a kőtákolmány maradékát, melynek hatására megint a földet díszítette.

Mindketten lihegtünk a kimerültségtől, de lassan feltápászkodtunk. Egy kicsit remegtem már a fáradtságtól, de megpróbáltam minden erőmet összeszedni, mivel nagyon is úgy nézett ki a helyzet, hogy ellenfelemnek esze ágába sincs feladni a küzdelmet. Jóformán egy erődöt képzett magából, mellyel egy helyben védekezett és támadt is. Ebben a helyzetben csakis a gyorsaságomra tudtam hagyatkozni. Jégszárnyakat teremtettem hátamra, hogy azokkal növeljem meg a sebességem majd, cikázva próbáltam támadni. Próbálkozásaim azonban nem voltak túl sikeresek. Minden támadásomat kivédtem, azonban az ő ütései sem találtak célt. Minduntalan kivédtük egymás támadásait, bár ezen meglepődtem, hogy annak ellenére, hogy mennyire ki voltunk fulladva még így is mennyire jól tudtunk mindketten koncentrálni a mozdulatainkra. A monoton csata akkor rét véget, mikor sikeresen meg ragadtam a kővel bevont kezét, majd megfagyasztva azt szétroppantottam a követ, ami befedte azt. Ekkor egy gyors mozdulattal, még mielőtt támadhattam volna, magához húzott, s mint aki meg akart volna csókolni közeledett felém. Ám még időben kapcsoltam. Észrevettem mire készül, s igazából megijedtem attól, amit készült volna megtenni, ezért hatalmasat sikítottam, majd szinte reflexszerűen a lábai közé lendítettem az én jobb lábamat. Egyből a földön találta magát. Remegett, hirtelen elsápadt és fal fehér lett. Arcáról a fájdalom üvöltött, s közbe hallani lehetett, ahogy halkan szitkozódik.
- Na, tessék, gratulálok. Így jár az, aki csókot akar tőlem lopni... -- mondtam lekezelően. Még mindig a földön fetrengett és összezsugorodva próbálta elviselni a borzalmas fájdalmat. Kisvártatva azonban feltápászkodott. lába úgy remegtek, mint a nyárfalevél. érezte, hogy állása még korántsem a legstabilabb, ezért fél térdre ereszkedett. Láttam, ahogy még jobban összehúzza magát, de közbe az egyik karját elkezdte mozgatni. Gyorsan odaléptem hozzá. tudtam, hogy újabb cselre készül.
- Ne is próbálkozz semmivel. -- szegeztem jégkaromat a nyakához, ám ő egy hirtelen mozdulattal kinyújtotta lábát, s térdhajlaton rúgott, minek következtében erősen összecsuklottam. Eközben az addig gyártott sárral odaszögezett a földhöz, s közbe még egy földörvényt is alám tett biztos, ami biztos alapon.
- Még mindig nem adod fel? Tudod, hogy ez... - ám ekkor vettem észre a földörvényt, ami ismét be akart szippantani. Már tudtam ennek az ellen szerét, s pár pillanat múlva ismét kiszabadultam a fogságból. ő addig megpróbált talpra állni, de még mindig fájlalta lenti részeit. Állása még mindig bizonytalan volt, de már biztosabban állt mint az előbb. észrevette, hogy ingje cafatokban lóg a mellkasán, s ez zavarni kezdte, ezért levetette magáról. A nézőközönség hölgy tagjai éljenzésbe kezdtek.
~ Na, tessék, most aztán mindkét nem képviselőinek az igényeit kielégítjük, és még én vagyok az, aki meztelenkedik…
- Na mi az tudsz már menni, vagy még mindig nem érzed jól magad? - -gúnyolódtam, mert még mindig úgy remegtek a lábai, mint egy kártyavár, amit megérintett egy aprócska szellő. Ahogy láttam a csupasz, izmos felső testét, éreztem, ahogy az arcom kissé belepirul. Emlékeztetett valakinek az erős, óvó testére, izmos karjaira… És amúgy sem voltam túlságosan hozzászokva, hogy csupasz férfi felsőtesteket bámuljak…
Ahogy láttam ismét támadásra készül. Egy kőtüskét szakított ki a földből, olyan volt, mint egy hatalmas kőbunkó. Lépett előre egyet, kipróbálta mennyire fájdalmas a lépés, majd felém ugrott. Az ugrása pillanatában, jégkardommal kettémetszettem bunkóját. Azt hittem ezzel majd hatástalanítom támadását, ám rá kellett jönnöm, hogy ezzel nem hogy elhárítottam volna a támadást, hanem új fegyvert adtam a kezébe, ugyanis úgy sikerült kettészelnem a követ, hogy egy éles, kőkés szerű képződmény maradjon a kezébe. Azonban nem vetet ezt figyelembe, és egyszerűen csak támadt s a követ a tarkómon törte darabokra. Meg is lepődtem, milyen gyorsan a hátam mögé került, s milyen játszi könnyedséggel vitt ismét a padlóra…

The member 'Gérard Fernandez' has done the following action : Kocka

'1d10' : 3, 2

Ellenfelem egyből kihasználta a helyzeti fölényt, ugyanis sokkal gyorsabban talpra ugrott, mint én, sőt, nem is hagyott időt arra, hogy felálljak, ugyanis egy újabb kőtüskével lesújtani készült, s végezni velem. A földön fekve azonban felcsillant a védekezés reménye. kezemben tartottam a még félig törött pengéjű jégkardomat, amivel a fiú lábát akartam megsebezni, de most is gyorsabb volt, s felugrott a támadás elől. Ez az ő szempontjából jó ötlet volt, az enyémből kevésbé, ugyanis mindjárt magamon találtam, s alaposan le is fogott a két csuklómnál.
- Most meg mire készülsz? Mit akarsz tenni velem?- estem kétségbe, s közben kapálóztam. ekkor vettem észre, hogy a lábaimmal pont elértem a hátát, még úgy is hogy két kezemet s a derekamra is rá nehezedett. A rohadt perverz amint felém emelkedett egyből a mellemet kezdte bámulni. Ettől dühbe gurultam,s az előbbi helyzetfelismerést követve meglendítettem a lábaimat, s azon nyomban a nyaka körül találta kecses combjaimat. Ezzel a "technikával" próbáltam magamról lefeszíteni, s meg is lett az eredménye, szinte le szakítottam magamról a rohadékot. Azonban nem engedtem a szorításból, s csakhamar lilára változott fáradt, és kissé sápadt arcának színe. Persze próbált ellenállni, rést csinálni, lefeszíteni a combjaimat magáról, de fel se fogja mikre képes egy edzett női comb... Mikor láttam , hogy a levegőhiány nagyobb bajt is okozhat fogtam magam és elengedtem, s siettem időben felkelni és támadni. Kezeimbe két jég kardot idéztem meg majd támadtam. Azonban nem sokáig foglalkozott az iménti halálközeli élményével. Támadásomra egy sárpajzsa védekezett, ami meg is védte őt. Hátraugrottam, majd felugorva a levegőben jégszárnyakkal tartottam magamat odafent, s próbáltam jégnyilaimmal eltalálni, azonban ő sem volt lusta, egyből valami vízzel próbált leszedni a levegőből. Tipikus céllövöldés eset, már csak az a kérdés kié lesz a díj a végén... Meguntam, hogy a semmire pazarolom a jégnyilaimat, jégszárnyak adta gyorsaságomat kihasználva, a levegőben pillanatok alatt az arca elé kerültem, s még mielőtt ő védekezhetett volna egy isteneset mértem az arcába térdel amitől messze szállt, majd követtem, s még azelőtt ellencsapást indíthatott volna, egy hasba rúgással koronáztam meg a műveletet. Kicsire görnyedt a fájdalomtól, mint egy baba, s vért köpött a földre, közbe persze szégyentelenül szitkozódott, de ez engem mit sem érdekelt. Lassan, remegő testtel térdelt előttem. Szájából vér csorgott, teste tele votl sebekkel, zúzódásokkal. Haja kócos volt. A gyomrát szorongatta, s teste még mindig remegett a fájdalomtól. Persze én sem néztem ki jobban, vagy szebben. Az én testem is tele volt vágásokkal, zúzódásokkal, a ruhám szakadt volt, a hajam koszos, saras. Fáradt voltam, minden tekintetben. Ahogy a remegő, vérző fiút láttam, elszorult a szívem. Rá emlékeztetett...mikor az összetépett, véres testét tartottam karjaim közt. Megráztam a fejem, elhessegetve a sötét emlékeket. Közelebb léptem hozzá.
-Ez nem életre menő harc, nincs okom rá, hogy tovább bántsalak.-mondtam, majd egy jég kardot szegetem a nyakának.-feladod végre?-kérdeztem fáradt hangon. A fiú duzzogó arccal felnézett rám, majd mutatóujját felém emelte.
- Még egy valamit szeretnék.-jelentette ki határozottan. Nem értettem mit akar, csak nagyokat pislogtam, aztán pár pillanat múlva, váratlanul félretolta a kardomat, majd igazából fel sem fogtam mit történik, de a következő pillanatban, már mindkét keze az én csodás kebleimen landolt, s még meg is fogdosott. Annyira lesokkolt a tette, hogy pár másodpercig nem is reagáltam, de utána, sikítva elugrottam tőle.
-Hogy merészeled! Szemtelen!-lihegtem.
~Mi votl..ez az érzés?-kérdtem magamtól. ~Az érintése...jól esett volna? De hát..annyira modortalan, szemtelen és erkölcstelen volt...de mégis...- gondolatban kezdtem kissé megbomlani, de végül is csak dühösebb lettem a dologtól, s végül ott kötöttem ki, hogy ismét rá támadtam.
-Ezért megfizetsz!-kiáltottam támadásom közben, azonban nem tudtam kire támadni, mivel Strago hátradőlt, és fáradtan elterült a földön. Meglepettem megálltam. Néztem azt a vadalma vigyorát, ahogy elégedetten pihen a sáros földön, de végül is nem lett volna értelme tovább folytatni. Odaléptem mellé, majd én is a földre rogytam.
-Te utolsó rohadt csirkefogó...sosem bocsájtom meg ezt neked...-súgtam, de közben azét én is jót mosolyogtam ezen az egészen.
- Nekem? Hát nem vágsz te is a törődésre, a szeretetre? Valóban olyan jégszíved lenne, mint mutatod? Értelmes e az olyasvalaki, aki megszabadul ruháitól, mert vizesek lennek azok? A ruhának azon a ponton nem mindegy már? És a fehérneműjét miért nem vette le? Hisz azok is vizesek voltak. Furcsa lány vagy te, Anoya De Hielo. Furcsa.-mondta a saját szent beszédét. -de a melleid jók.-erre egy enyhe pofont még lekevertem neki, aztán egy gyengéd szájra csókkal elbúcsúztam tőle. Felálltam, a lábaim kocsonyásat gondoltak játszani, de végül is megfürdőztem az aréna tapsviharában, majd bicegve kisétáltam a pályáról.

/Köszönöm szépen a játékot ^^/