Hayato Blacksoul: CSatlakozás a Dragon Fanghez

Amikor kinyitom a szemem meglepődve Deck mosolygós képét látom a párnám helyett. Szétnézek, és azt látom, amit általában a kocsma, mint máskor most is üres kivéve egy eléggé ijesztő külsejű fickót, aki rendesen megázott. Hallani, ahogy kint zuhog az eső és néha villámlik.
- Jót aludtál álomszuszék? - nevet fel Deck eléggé hangosan.
- Ja. Kösz, hogy nem keltettél fel. - mosolygok rá kicsit idegesen mivel nem túl sokra emlékszem a tegnapból. Deck erre nem válaszol, semmit csak elfordul és levesz a tűzhelyről egy lábast, amiben furcsamód tej van. Eléggé furcsálltam, mivel Deck kocsmájában az is luxus dolognak számított, ha tiszta víz volt alkoholon kívül, nemhogy tej. Leteszi az ijesztő alak elé, aki elkezd, valamit mormolni majd egy lila kör jelenik meg a tenyere előtt, amit a pohár gőzölgő tej fölött tart. Eléggé furcsán nézett ki és nem is ismertem ezért szinte oda ’’ teleportáltam’’ mellé.
- Hello! Ez meg micsoda? - kérdezem csillogó szemekkel, miközben a jobb kezemben a tollamat, a balban pedig a különböző mágiák leírásait tartalmazó noteszemet szorongatom.
- Herbalizmus: Méreg ellenőrzés - mondja, miközben belekortyol a tejbe, én pedig gyorsan leírom, amit mondott.
- Mire képes? - kérdezem még mindig hatalmas érdeklődéssel.
- Ez most komoly? - tekint rám lenézően – Ellenőrzi, hogy az adott cuccban van-e méreg. - mondja, amit én mosolyogva jegyzetelem.
- Köszönöm az információt. - mondom, mire a köpenyem mélyére teszem a noteszt és a tollat. – Hayato Blacksoul - nyújtom a kezem, mire ő kezet ráz, miközben a szemembe néz.
- Ilaszior. - mondja, és pont akkor villámlik, kint amitől összerezzenek ijedtemben, de közben észreveszek egy tetoválást a kézfején.
- Örvendek Ilaszior. Az egy céhpecsét a kezeden? - kérdezem, miközben a kezére mutatok.
- Igen az. - válaszolja egyértelműen és eléggé ridegen.
- Na és melyik céh-é? - nézek rá kérdően, amire ő egy furcsa, de lenéző pillantással válaszol.
- A Dragon Fang-é. - nyögi ki végül az ismerős nevet.
- Ismersz még mágiát? - kérdezem csillogó szemekkel megint elővéve a kis noteszem és tollam, mire ő megidéz egy csont lándzsát és barátságosan a torkomhoz szorítja a pengéjét. Egy lépést hátrálok, nehogy télleg ’’ viccből’’ nyakon szúrjon.
- Ömm megnézhetem? - teszem fel a kérdést barátságosan és a lándzsára mutatok a jobb mutató ujjammal.
- Persze. - engedi el a lándzsát, amit még zuhanásközben elkapok a jobb kezemmel.
~ Anyaga: csont (tömény mágia), Erőssége: Eddig ismeretlen… ~jegyzetelek magamban.
~ Érdekel a véleményem? ~ kérdezi Sinistra kuncogva.
~ NEM! ~ vágom rá olyan gyorsan, ahogy csak tudom. Ahogy elnézem Sinistra nem örül annak, ha ilyen szépen beszélek vele, mivel hirtelen elkezdett hasogatni a fejem.
- Áu. - ijedek meg, mikor végig húztam az ujjam a pengén és abból egyből kibuggyant a vér, ami eléggé kellemetlen érzés – Szabad? - nézek rá Ilasziorra, miközben a dárdát úgy fogom, mint aki készül elhajítani.
- Persze. - mondja, majd egy jó nagyot belekortyol a tejbe. Kérdően ránézek Deckre és ő pedig helyeslően bólint. Megfeszítem a jobb karomat, amiben a lándzsa van, gyengén megküldöm és végül az egyik tartóoszlopon fúródik át a hegy, de nem teljesen ezért bele szorult. E aranyos pusztítás láttán, már csillogtak a szemeim az izgalomtól, mivel el fogom érni, hogy tanítson nekem mágiát Ilaszior. Ránézek ezekkel a tudásszomjas szemekkel és használatba veszem legjobb meggyőzési tudásomat.
- Légyszí taníts meg még több fekete mágiát használni! - kérlelem Ilasziort aki gyorsan és egyértelműen válaszol.
- Nem. - mondja majd sóhajt egyet és feláll a bárpult székéről - Bocsi munkára kell mennem. - indul el az ajtó felé, de én makacsul követem.
- Légyszí. Légyszí. Légyszí. - kérlelem, miközben tekergünk az utcák rengetegében.
- Nem. - válaszol makacsul, de én nem tágítok. Tizenöt perc kérlelés után végre megtörik. – Fekete Mágiát akarsz tanulni? - kérdezi idegesen.
- Igen! - felelem elégedetten mosolyogva.
- Akkor gyere velem. - megmarkolja a köpenyem gallérját és elkezd húzni maga után, egy kis idő múlva megérkezünk egy hatalmas épület elé.
- Álljunk meg egy kicsit. - kérem kedvesen Ilasziort.
- Miért? - kérdezi eléggé idegesen.
- Fáj a sarkam, amiért végighúztál a fél városon. - mondom, mire elenged a lépcsőn és gyorsan le is ülök. Elkezdem dörzsölni a lábamat, amiről szemmel láthatóan lejött a bőr, amikor visszahúzom a cipőmet egy eléggé ismerős alak siet felfele a lépcsőn. Mateus az.
- Szevasz Mateus! - intek neki boldogan a lépcsőről, mire ő is észrevesz de nem igazán számított rám.
- Ha? - néz fel hirtelen - Hayato? Te meg mit csinálsz itt? - kérdezi meglepődve.
- Hát iderángatott… - mondanám, de Ilaszior már megint megragadja a galléromat és elkezd bevonszolni az épületbe.
- Lesz időd haverkodni később. – szól, rám miközben ráncigál befelé. Lerángat, egy lépcsőn ahol alig néhány fáklya világít és mivel hozzá voltam eddig a kinti borús sötétséghez ez elég üdítően hatott a retinámnak. Egy kanyargós katakomba rendszeren át rángatott és közben még jobban lejött a bőr a lábamról, tíz perc lépcsőzés után megérkeztünk egy folyósóra ahol végigrángatott Ilaszior majd a végén volt egy ajtó amire ’’ Shareya mester’’ volt rávésve. Ilaszior bekopogtat, majd egy bájos hang kiszól.
- Gyere. - mondja a bájos hang, mikor Ilaszior kinyitja, az ajtót kellemesen behajít a szobába, egy kis irodában találom magam, aminek a közepén egy gyönyörű nő ül egy íróasztal mögött.
- Üdv mester, elnézést, hogy rabolom a drága idejét. - köszön Ilaszior kicsit megszeppenve.
- Jaj dehogy rablod gyermekem. Mit tehetek érted? - szólal meg a hölgy, aki mellesleg úgy beszél Ilasziorral mintha a saját fia lenne
- A helyzet az, hogy ez az ifjú rám akaszkodott, hogy fekete mágiát akar tanulni, és gondoltam elhozom önhöz, hogy döntsön felőle, mivel ez nem az én dolgom. - mondja Ilaszior tisztelettudóan.
- Értem. Magunkra hagynál minket egy kicsit gyermekem? - mosolyog kedvesen Ilasziorra, aki nyomban le is lép.
- No de lássuk miből élünk, ki is lennél te? - kérdez meg kedvesen.
- Üdvözletem. A nevem Hayato Blacksoul és Fekete mágus vagyok. - mutatkozok be legjobb formámat felvéve.
- Értem és milyen mágiákat ismersz? - teszi fel az újabb kérdést barátságosan.
~ Basszus, ha elmondom, hogy Démonmágus vagyok, akkor biztos nem vesznek föl, de azt is észreveszi, ha hazudok. Kérlek, segíts Sinistra. ~ gondolkozok erősen és kivételesen olyan választ kaptam, amit kielégítő volt.
~ Szerintem kivételesen mondj igazat. ~mondja, majd kuncog egy kicsit és elhalkul.
- Nem fogok hazudni. Igazából nem sima Fekete mágus vagyok, - sóhajtok egy nagyot - hanem Démonmágus. - mondom, kicsit lecsüggedve mivel tudom, hogy ezután biztos nem fog befogadni.
- Démonmágus mi? Na és hogyan került beléd a démon meséld csak el nekem, ne félj, nem vagyok pletykás vénasszony. - mosolyog barátságosan és ez valamiért biztonságérzetet ad nekem.
- Hát az egész hét évvel ezelőtt kezdődött… - és elmeséltem neki az egész élettörténetemet, azt, hogy hogyan szöktünk meg Huszonhármassal a laborból, azt, ahogyan a Hakobe hegyen edzettem és azt is, hogy miként bitorolták el a szent földemet ennyire még nem nyíltam meg senkinek sem szóval eléggé megkönnyebbültem. Mikor befejeztem a mesémet feláll az asztal mögül és odasétál hozzám olyan közel, hogy már érzem a parfümje finom illatát. - Szegény kicsikém. – ölel magához, amitől elpirulok mivel eddig még nő nem állt ilyen közel hozzám – sok mindenen mentél át, amin egy gyermeknek nem szabadott volna. Hát persze, hogy beveszünk, a céhbe csak előtte válaszolj egy apró kérdésre. - enged el és egy kis lépést hátrál, majd rámosolyog. – Mit jelent számodra egy céh ahová tartozol? - kérdezi kicsit komolyabb hangnemben.
- A céh számomra a család, amit minden áron megvédelmezek. - mondom ki ezeket a szép és eltökélt szavakat, amit magam se hiszek el, hogy én mondtam.
- Tökéletes válasz. Üdvözöllek a családunkban gyermekem. Az én nevem Shareya Mester. - ölel, meg ismét majd odaszalad az asztalhoz és elővesz egy pecsétet. – Milyen színben és hova kéred a céhtetoválást? - néz rám kérdően ám barátságosan.
- Vérvöröset, ha lehet és a balvállamra, ha lehet. - mutatom Shareya mesternek.
~ Végre tartozok valahová. ~ mosolyodok, el miközben felhúzom a ruhám ingjét, hogy odatehesse a céh jelét.